Magyar Szó, 1903. április (4. évfolyam, 78-99. szám)
1903-04-01 / 78. szám
Előfizetési ár: Egész évre_28 bor. — ÖL Fél évre— _ 14 „ — „ Negyedévre— 7 , — „ Egy hónapra 2 „ 40 „ Egyes szám _ 8 fillér. Vidéken— —___10 „ Szerkesztőség: VI., Andrássy-út 48. Budapest, 1903. NEGYEDIK ÉVFOLYAM 78. szám. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. Apró hirdetések ára • Egy szó „ _ ... <■ fillér Vastagabb betűvel—. P fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. ' ' Kiadóhivatal: VI., Andrássy út 48. Szerda, április 1. A helyzet: Budapest, márczius 31. A függetlenségi párt pénteken határoz afölött, várjon obstrukcziót folytat-e nemcsak a katonai javaslatok, hanem az újabb ideiglenes költségvetés (indemnity) ellen is. A kormánynak ugyanis április hó végéig, vagyis még harmincz napig van ideiglenes költségvetése. Ha addig az újabb ideiglenes költségvetést négy hónapra nem szavazza meg az országgyűlés, úgy törvényen kívüli állapot (ex-lex) következik be az országban. Hogy mit határoz majd pénteken a függetlenségi párt, azt kétségtelen tény gyanánt senkisem tudhatja. Annyi bizonyos, hogy két álláspont áll egymással szemben. Az egyik álláspont szerint, amelyet a párt végrehajtó bizottságának vezetői közül a legtöbben vallanak, a függetlenségi párt csak a katonai javaslatok ellen folytat végletekig menő hadjáratot s így nincs oka az ideiglenes költségvetés agyonbeszélésével törvényen kívüli állapotot előidézni. Ugyan a felfogás szerint már azért sincs erre semmi oka, mert hiszen ha az ideiglenes költségvetés ellen nem is megy a párt a végletekig, azért marad elég módja és alkalma a katonai követeléseket továbbra is agyonbeszélni. Ezzel szemben áll a párttagok másik álláspontja, meg szerint nem vezet sikerre, ha az ellenzék, egyrészt agyonbeszélést folytat a kormány katonai javaslata ellen, s másrészt ugyan a kormánynak, amely a katonai javaslatokat az országra kényszeríteni akarja, mégis megszavazza az ideiglenes költségvetést, vagyis újabb haladékot ad a kormánynak, hogy a katonai javaslatokat keresztülerőszakolja. Akik ezt vallják, még hozzáteszik, hogy még az a vád sem érheti az ellenzéket, mintha törvényen kívüli állapotot idézne elő, mert hisz a kormánynak harmincz napon át még elég ideje és módja van a katonai javaslatokat visszavonni és a törvényen kívüli állapotot kikerülni. Vonja vissza a kormány a katonai követeléseket s megkapja az ideiglenes költségvetést. E két álláspont mellett a szabadelvű pártban egy harmadikat vallanak, mely szerint a kormány a katonai javaslatokhoz nem a saját tetszése, vagy kedvtelése szerint ragaszkodik annyira, hanem felsőbb kényszer nyomása alatt. E szerint 1867. óta egyik kormány sem birt a bécsi hatalomnak ellentállani s bármily uj kormány jönne ezután, szintén nem bima. E szerint alkotmányunk olyan gyenge volna, hordképessége olyan gyarló, hogy nem bírná el a Béccsel katonai ügyekben való daczolást. A bécsi udvari körök pedig egyáltalán nem félnek az ex-lex-től, sőt nem bánják, ha minél többször ismétlődik, mert gyöngíti a magyar alkotmányt és valahányszor ismétlődik, egy-egy főpróbája annak a Bécs által áhított kornak, amikor az egész magyar alkotmányt föl lehet függeszteni. íme röviden ismertettük a legtöbbször hangoztatott álláspontokat. Már most, hogy a függetlenségi párt pénteken tartandó nagyfontosságú értekezletére visszatérjünk, azt hisszük, hogy az a dolgot végleg megoldani nem fogja. Tiszteletreméltó komoly érdekek vezetik e pártot, amelynek tagjai jól tudják, hogy az ország szeme reáirányul. S mivelhogy mérhetetlenül fontos ügyben készül határozni, azon lesz — és azon kell lennie — hogy mindenekelőtt a pártegységet megóvja. A 48as pártra — mint most is a vakmerő katonai követelések alkalmával kitűnt — határtalan szüksége van az országnak. E párt nélkül föltétlen szolgaságba sülyednénk. Ezért minden magyar ember forró kívánsága, hogy e párt erős, egységes, egyöntetű legyen s minden nézeteltérésnek még a látszatát is kikerülje. S reméljük, hisszük, hogy ki is fogja kerülni. És ez okból gondoljuk, hogy a párt határozata olyan lesz, hogy egy szemernyit sem áldoz fel a pártnak úgy elveiből, mint gyakorlati követeléseiből, s minden tekintetben biztosítja a párttagok közti benső összhangot. Kettős czél lebeg előttünk: Egyrészt kérlelhetlen következetességgel megakadályozni Bécs vakmerő túlterjeszkedését, — másrészt biztosítani a nemzeti ellentállást jelentő párt tagjai közt az összhangot. Nem tudjuk, hogy a 48-as pártban most uralkodó s fentebb jelzett két álláspont közül melyiké a párt többsége. Valószínűleg azoké, akik a végletekig menő háborút az ideiglenes költségvetésre is ki akarják terjeszteni. De akár ezt fogadná el a párt, akár valamely más közvetítő javaslat mellett foglalna állást: mi és velünk a Bécs ellen felháborodott közvélemény, csak azt óhajtjuk, hogy a párt minden tagja azután ragaszkodjék a határozathoz s Béccsel szemben egy egységes, osztatlan és erőteljes párt képét nyújtsa. Ez most fontosabb, mint valaha volt. Naggyá, hatalmassá, dicsővé csak az teheti a 48-as pártot s az általa képviselt fenséges eszmét, ha minden tagja követi a párt egészének határozatát. Ez ép úgy szól az egyik álláspont híveinek, mint a másik követőinek. Ez az igazi 48-as álláspont, mely erőt, hatalmat, súlyt akar szerezni a párt minden határozatának. Jó sok nem lévén, természetesen nem tudhatjuk, melyik álláspont fog győzni, de már eleve kijelentjük, hogy bízunk a párt rendületlenségében, szoros benső összetartásában. Még egy dologra akarjuk a figyelmet fölhívni. S ez az önálló vámterület. Elmondottuk, hogy a függetlenségi pártban két álláspont jut kifejezésre a katonai javaslatok ügyében. Ámde úgy véljük, hogy az ellenzék e két szempontjához még egy harmadiknak kell járulnia. Mi úgy véljük, hogy bármily fontosak a katonai javaslatok, még fontosabb ezeknél az önálló vámterület kérdése. Az egész nemzet egyértelmű abban, hogy egy nemzeti hadseregnek megszavazná a fölemelt létszámú ujonczokat, — csak az osztrák hadseregnek, az idegen hadnak nem akar több ujonczot adni. Tehát itt nemzeti követelésről van szó és nem csupán teherviselési képességről. Ámde az önálló vámterület, a mellett, hogy nemzeti követelmény, még azonkívül anyagi létérdek is. Az ország anyagilag pusztul, züllik s Ausztria zsarolásai folytán a tönk szélén áll. Nyomorult, koldus ország, amelyet gyarmatként fosztogatnak, nemzeti szempontból sem létesíthet nagy vívmányokat. Az önálló vámterület új életet, anyagi virágzást létesítene ez országban, — ezer friss erőt támasztana, jólétet, pezsgő kedvet, vállalkozást, gazdagságot, ezzel együtt önbizalmat, nemzeti önérzetet, bátorságot és tekintélyt úgy kifelé, mint fölfelé. A harcz tehát a mi véleményünk szerint mindenekfölött az önálló vámterület kivívását kell hogy legfőbb czéljának ismerje. S ha igaz szívvel örvendünk a hadsereg mosochja elleni hadjáratnak, határtalanul lelkesülünk az önálló vámterületért s az ez irányban való küzdelemért. Ez — azt hisszük —■ minden 48-as ember gondolata. S ezt szeretnők mi mindvégig szem előtt tartatni. Ha ezt megkapja a nemzet, — s megkaphatná most, ha erősen, igazán akarná, — rövid idő alatt a magyar nemzet történelmének uj korszaka kezdődik. Még néhány megjegyzést a helyzetről. Tagadhatatlan, hogy válság van, nagy válság. Most az a kérdés, hogy ha az agyonbeszélési vita az ideiglenes költségvetésre is kiterjesztetik, mi lesz ? Azt mondják, hogy Széll Kálmán belemenne a törvényen kívüli állapotba is. Mi ezt nem hisszük. Nem hisszük pedig úgy politikai, mint lélektani okokból. Politikai okokból nem hisszük, mert Széll Kálmán, ki több évtized óta belát a magyar politika szövevényeibe, nagyon ■ | ■ . ' . ■ ■ ‘ |:______