Magyar Szó, 1903. április (4. évfolyam, 78-99. szám)

1903-04-01 / 78. szám

Előfizetési ár: Egész évre_28 bor. — ÖL Fél évre— _ 14 „ — „ Negyedévre— 7 , — „ Egy­­ hónapra 2 „ 40 „ Egyes szám _ 8 fillér. Vidéken— —___10 „ Szerkesztőség: VI., Andrássy-út 48. Budapest, 1903. NEGYEDIK ÉVFOLYAM 78. szám. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. Apró hirdetések ára • Egy szó „ _ ... <■ fillér Vastagabb betűvel—. P fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden­ nap. ' ' Kiadóhivatal: VI., Andrássy­ út 48. Szerda, április 1. A helyzet: Budapest, márczius 31. A függetlenségi párt pénteken hatá­roz afölött, várjon obstrukcziót folytat-e nemcsak a katonai javaslatok, hanem az újabb ideiglenes költségve­tés (indemnity) ellen is. A kormánynak ugyanis április hó végéig, vagyis még harmincz napig van ideiglenes költségvetése. Ha addig az újabb ideiglenes költségvetést négy hó­napra nem szavazza meg az országgyű­lés, úgy törvényen kívüli állapot (ex-lex) következik be az országban. Hogy mit határoz majd pénteken a függetlenségi párt, azt kétségtelen tény gyanánt senki­­sem tudhatja. Annyi bizonyos, hogy két álláspont áll egymással szemben. Az egyik álláspont szerint, amelyet a párt végrehajtó bizottságának vezetői közül a legtöbben vallanak, a független­ségi párt csak a katonai javaslatok ellen folytat végletekig menő hadjáratot s így nincs oka az ideiglenes költségvetés agyonbeszélésével törvényen kívüli álla­potot előidézni. Ugyan a felfogás szerint már azért sincs erre semmi oka, mert hiszen ha az ideiglenes költségvetés el­len nem is megy a párt a végletekig, azért marad elég módja és alkalma a katonai követeléseket továbbra is agyon­beszélni. Ezzel szemben áll a párttagok másik álláspontja, meg szerint nem vezet sikerre, ha az ellenzék, egyrészt agyonbeszélést folytat a kormány katonai javaslata ellen, s másrészt ugyan a kormánynak, amely a katonai javaslatokat az országra kény­szeríteni akarja, mégis megszavazza az ideiglenes költségvetést, vagyis újabb ha­ladékot ad a kormánynak, hogy a kato­nai javaslatokat keresztülerőszakolja. A­kik ezt vallják, még hozzáteszik, hogy még az a vád sem érheti az ellenzéket, mintha törvé­­nyen kívüli á­lla­p­o­to­t idézne elő, mert hisz a kormány­nak harmincz napon át még elég ideje és módja van a katonai javaslato­kat vis­­­szavonni és a törvényen kívüli állapotot kikerülni. Vonja vissza a kormány a katonai köve­teléseket s megkapja az ideiglenes költ­ségvetést. E két álláspont mellett a szabad­elvű pártban egy harmadikat vallanak, mely szerint a kormány a katonai javas­latokhoz nem a saját tetszése, vagy kedvtelése szerint ragaszkodik annyira, hanem felsőbb kényszer nyomása alatt. E szerint 1867. óta egyik kormány sem birt a bécsi hatalomnak ellentállani s bármily uj kormány jönne ezután, szin­tén nem bima. E szerint alkotmányunk olyan gyenge volna, hordképessége olyan gyarló, hogy nem bírná el a Béc­csel katonai ügyekben való daczolást. A bécsi udvari körök pedig egyáltalán nem fél­nek az ex-lex-től, sőt nem bánják, ha minél többször ismétlődik, mert gyöngíti a magyar alkotmányt és valahányszor ismétlődik, egy-egy főpróbája annak a Bécs által áhított kornak, amikor az egész magyar alkotmányt föl lehet füg­geszteni.­­ íme röviden ismertettük a legtöbb­ször hangoztatott álláspontokat. Már most, hogy a függetlenségi párt pénteken tartandó nagyfontosságú értekezletére visszatérjünk, azt his­szük, hogy az a dolgot végleg megoldani nem fogja. Tiszteletreméltó komoly érdekek vezetik e pártot, amelynek tagjai jól tudják, hogy az ország szeme reáirá­nyul. S mivelhogy mérhetetlenül fontos ügyben készül határozni, azon lesz — és azon kell lennie — hogy mindenek­előtt a párt­egységet megóvja. A 48as pártra — mint most is a vakmerő katonai követelések alkal­mával kitűnt — határtalan szüksége van az országnak. E párt nélkül föltétlen szolgaságba sülyednénk. Ezért minden magyar ember forró kívánsága, hogy e párt erős, egységes, egyöntetű legyen s minden nézeteltérésnek még a látszatát is kikerülje. S reméljük, his­szük, hogy ki is fogja kerülni. És ez okból gondol­juk, hogy a párt határozata olyan lesz, hogy egy szemernyit sem áldoz fel a pártnak úgy elveiből, mint gyakorlati kö­veteléseiből, s minden tekintetben biz­tosítja a párttagok közti benső össz­hangot. Kettős czél lebeg előttünk: Egyrészt kérlelhetlen következetességgel megaka­dályozni Bécs vakmerő túlterjeszkedését, — másrészt biztosítani a nemzeti ellent­­állást jelentő párt tagjai közt az össz­hangot. Nem tudjuk, hogy a 48-as pártban most uralkodó s fentebb jelzett két ál­láspont közül melyiké a párt többsége. Valószínűleg azoké, akik a végletekig menő háborút az ideiglenes költségve­tésre is ki akarják terjeszteni. De akár ezt fogadná el a párt, akár valamely más közvetítő javaslat mellett foglalna állást: mi és velünk a Bécs ellen fel­háborodott közvélemény, csak azt óhajt­juk, hogy a párt minden tagja azután ragaszkodjék a határozathoz s Béc­csel szemben egy egységes, osztatlan és erő­teljes párt képét nyújtsa. Ez most fon­tosabb, mint valaha volt. Nag­gyá, hatalmassá, dicsővé csak az teheti a 48-as pártot s az általa kép­viselt fenséges eszmét, ha minden tagja követi a párt egészének határozatát. Ez ép úgy szól az egyik álláspont híveinek, mint a másik követőinek. Ez az igazi 48-as álláspont, mely erőt, hatalmat, súlyt akar szerezni a párt minden hatá­rozatának. Jó sok nem lévén, természete­sen nem tudhatjuk, melyik álláspont fog győzni, de már eleve kijelentjük, hogy bízunk a párt rendületlenségében, szo­ros benső összetartásában. Még egy dologra akarjuk a figyel­met fölhívni. S ez az ö­n­á­ll­ó vám­terület. Elmondottuk, hogy a füg­getlenségi pártban két álláspont jut ki­fejezésre a katonai javaslatok ügyében. Ámde úgy véljük, hogy az ellenzék e két szempontjához még egy harmadik­nak kell járulnia. Mi úgy véljük, hogy bármily fontosak a katonai javaslatok, még fontosabb ezeknél az önálló vámterület kérdése. Az egész nemzet egyértelmű ab­ban, hogy egy nemzeti hadseregnek megszavazná a fölemelt létszámú ujon­­czokat, — csak az osztrák hadseregnek, az idegen hadnak nem akar több ujon­­czot adni. Tehát itt nemzeti követelésről van szó és nem csupán teherviselési ké­pességről. Ámde az önálló vámterület, a mellett, hogy nemzeti követelmény, még azonkívül anyagi létérdek is. Az ország anyagilag pusztul, züllik s Ausztria zsarolásai folytán a tönk szé­lén áll. Nyomorult, koldus ország, ame­lyet gyarmatként fosztogatnak, nemzeti szempontból sem létesíthet nagy vívmá­nyokat. Az önálló vámterület új életet, anyagi virágzást létesítene ez országban, — ezer friss erőt támasztana, jólétet, pezsgő kedvet, vállalkozást, gazdagságot, ezzel együtt önbizalmat, nemzeti önér­zetet, bátorságot és tekintélyt úgy ki­felé, mint fölfelé. A harcz te­hát a mi véleményünk szerint mindenek­­fölött az önálló vámterület kivívását kell hogy legfőbb czéljának ismerje. S ha igaz szívvel örvendünk a hadsereg mosochja elleni hadjáratnak, határtalanul lelkesülünk az önálló vám­területért s az ez irányban való küz­delemért. Ez — azt his­szük —■ minden 48-as ember gondolata. S ezt szeretnők mi mindvégig szem előtt tartatni. Ha ezt megkapja a nemzet, — s megkaphatná most, ha erősen, igazán akarná, — rövid idő alatt a magyar nemzet történelmének uj korszaka kezdődik. Még néhány megjegyzést a helyzet­ről. Tagadhatatlan, hogy válság van, nagy válság. Most az a kérdés, hogy­­ ha az agyonbeszélési vita az ideiglenes költségvetésre is kiterjesztetik, mi lesz ? Azt mondják, hogy Széll Kálmán belemenne a törvényen kívüli állapotba is. Mi ezt nem his­szük. Nem his­szük pedig úgy politikai, mint lélektani okok­ból. Politikai okokból nem his­szük, mert Széll Kálmán, ki több évtized óta belát a magyar politika szövevényeibe, nagyon ■ | ■ . ' . ■ ■ ‘ |:______

Next