Magyar Szó, 1903. április (4. évfolyam, 78-99. szám)
1903-04-01 / 78. szám
78. szám, ÁprilisA MAGYAR SZÓ jól tudja, hogy törvényen kívüli állapot mellett, óriási zűrzavarok közt nem tarthatja kormányát. Lélektani okokból meg nem hisszük, mert Széll Kálmán, aki Deák tanítványa, a törvényszerűségnek s az ellentétek békés kiegyenlítésének híve, múltjánál, jelleménél és hajlamainál fogva sem maradna meg egy törvényen kívüli módon kormányzott állam igazgatásának élén. Tehát ő bizonyára menne. De ki jönne utána ? Lukács László pénzügyminiszter ? Ezt nem hisszük. Ő, aki az ország sójövedékét izmaelitáknak bérbeadta, már ezzel is jelezte kicsinyben, hogy minő rendszert akarna meghonosítani : legfölebb egyes bankházkörök jelöltje lehet, de az egész ország és országgyűlés őreá csak mint önjelöltre és bizonyos körök jelöltjére pillant. Az önjelöltek között van gróf Andrássy Gyula és Láng Lajos. Az előbbit, noha mindent megadna Bécsnek, Bécsben nem tekintik elég erős embernek arra, hogy itt a viharban csak egy napig is megálljon. Ő a népszerűtlenség teljességével jönne kormányra s az ő kormánya igazán «halva született nagyapa» lenne. Láng Lajos, aki a «Lojalitáts-Klauzel»-t vette gondjaiba, szintén kedves miniszter lenne az — osztrákok szemében s bátran viselhetné a «Loyalitäts-Klauzel-Minister» nevet, — de neki ugyancsak nincs támasza a magyar képviselőházban. Marad Apponyi és Khuen-Héderváry. De Apponyi, bármily politikai kétszínűséget fejt is ki, mint a jezsuiták méltó növendéke : és ezért se fent, se lent semmi bizalomnak nem örvend. S a klerikális főúri tábor, amely vele kormányra vonulna, a maga főúri satnyasága folytán sem állhatna ki egy kis viharkát sem. A horvát bán jötte pedig a magyarság üldöztetését jelentené. A nagy válságban igazán komoly jelölt csak báró Bánffy Dezső lenne, aki az önálló vámterületet akarja. De ö meg — mi úgy véljük, — aligha vállalkoznék arra a hálátlan szerepre, hogy a legnagyobb viharban és válságban lépjen elő, s azután ö határozott követelésekkel lépne fel a nemzet érdekében s kétes, teljesitené-e az udvar. Ily viszonyok közt mi egyelőre kiutat nem tudunk. Talán ha Széll és Bánffy megegyeznek, ha az önálló vámterület megvalósíttatnék, Apponyi és klerikális tábora a szabadelvű pártból kitessékeltetnék: egészséges, új alakulás jönne létre. Addig azonban válság van, bizonytalanság. És senki sem tudja, mi lesz. Budapest, márczius 31. Az aradi püspök megerősítése. Félhivatalosan jelentik, hogy a király Pap I. János alkimandritának görög-keleti püspökké való megválasztását megerősítette. A mai küldöttségek. Két hatalmas képviselőválasztó kerület küldöttsége hozta fel kerületének tiltakozó feliratát a parlamenthez. Az egyik, amely számarányaiban túltett minden előzőn, a fővároshoz közel eső vaáli kerület választópolgárságát képviselte, míg a másik jóval kisebb volt ugyan, de annál nagyobb utat kellett megtennie, mert a távoli tápéi kerület polgáraiból állott. A tápéi kerület küldöttsége. Öt nagyközségből mintegy 200 választópolgár jelent meg ma a képviselőházban, hogy a tápéi kerületben megtartott népgyűlés határozatából a katonai javaslatok ellen tiltakozzék. A küldöttséget kilencz óra után fogadta gróf Apponyi, akinek Kelemen Béla, a tápéiak újabban választott függetlenségi követe nyújtotta át a népgyülés feliratát. Kelemen beszéde után Apponyi válaszolt, azután a küldöttség felvonult a karzatokra, hogy a mai tárgyalásokat végighallgassa. A vaáli kerület küldöttsége: Pontban kilencz órakor robogott be a keleti pályaudvarba a bicskei különvonat, amely a vaáli kerület 1200 főnyi polgárságát hozta a fővárosba. Horváth Gyula, a kerület függetlenségi képviselője fogadta a küldöttséget, akinek szívélyes szavaira Gyapay Pál földbirtokos, a küldöttség vezetője felelt. Majd a főváros körutain nagy lelkesedéssel vonult végig a menet a parlament elé, ahol már az ellenzéki képviselők nagy része egybegyűlt fogadtatásukra. Horváth Gyula kerületének 13 községe nevében Apponyinak átnyújtotta a tiltakozó feliratot s beszédében különösen hangsúlyozta, hogy ez a fenséges tiltakozás pártkülönbség nélkül történik. Apponyi elnök válaszában kifejti, hogy a polgárság csupán kérhet, de a parlament iránti köteles tiszteleténél fogva sohasem tiltakozhat annak határozatai ellen. Ősi szabadságunk bizonytalanná válik, ha az alkotmányos és törvénytisztelő szellem belőlünk kivész. A vaáliak feliratát és szíves megjelenésüket is alkotmány előtt való meghódolásnak tekinti és ebben a tudatban a küldöttséget, jóindulatáról biztosítja. A küldöttség ezután a kupolacsarnokot tekintette meg. A néppárt színe változása- A bécsi «Zeit» budapesti levelezője írja, hogy a néppártnak a katonai javaslatok ellen folyó harcsában változás történt. Eddig a vidéki hívek részéről felküldött kérvényekben a katonai javaslatok visszavonását követelték. Ez a követelés most módosult, mert az ily kérvények ma csak a két éves katonai szolgálati idő életbeléptetését kérik. A készfizetések felvétele. Budapest, márczius 31. A pénzügyminiszter ma három törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz . Az egyik a készfizetések fölvételéről, a második a koronaérték megállapításáról szóló törvény kiegészítését tárgyazza, a harmadik pedig kiegészíti az érem és pénzrendszerre vonatkozólag Ausztriával kötött 1892-iki szerződést. E törvényjavaslatok értelmében érvénybe lépnek az Osztrák-magyar bank alapszabályainak azon ez idő szerint felfüggesztett határozatai, melyek szerint a bank összes kibocsátott pénzjegyeit törvényes érczpénzzel beváltani tartozik. Engedélyt nyer ennélfogva a bank arra, hogy bankjegykészletét, nevezetesen 10 és 20 koronás bankjegyeit a jegyforgalomnak szabályszerű éretfedezete mellett korlátlanul gyarapítsa. A készfizetések fölvételének napját a törvény még nem állapítja meg, hanem följogosítja a kormányt arra, hogy ezt a napot az ausztriai kormánnyal egyetértő jogrendeleti úton határozza meg. Egyúttal a koronaérték végleges általánosítása végett szükségessé válik az 1899. évi XXXII. törvényczikk alapján vert ötkoronás doktorkisasszony. A «Magyar Szó» eredeti tárczája. — írta: Benda Jenő. — Nincs igaza, Ágnes nagysám, — mondotta György, a szobaár. És becsületes, piros-pozsgás ábrázatát verejték lepte el, amit le kellett törölnie nagy, piros koczkákkal tarkázott zsebkendőjével. Húsz esztendei számtiszt, vagy irodaigazgatói minőségben való működése alatt nem igen nyílt alkalma rá, hogy a doktorkisasszonnyal folytatott vitatkozásokhoz hasonló erős szellemi tornát végezzen. És most különösen szükségesnek érezte, hogy győztesen kerüljön ki a vitából. :— Nincsen igaza, ha mondom! A férfit rendelte az Isten arra, hogy az élet nehézségeivel a küzdelmet felvegye. (György ur itt nagyot lélekzett s a szépen kikerekített mondat szemmel láthatólag megelégedéssel töltötte el.) A nő maradjon a családban. Minden lány hivatása az, hogy férjhez menjen. Nem is hitte, hogy a védekezés ilyen jól sikerüljön. Sunyi, diadalmas kifejezéssel pislogott a doktorkisasszony felé, várva, hogy az mit mond rá. Akármilyen okos leány, ezzel meg lehet elégedve. Biztosan nem tud rá mit felelni. A múltkoriban egy újságczikket olvasott. Abban voltak csak ehez hasonló, szép és világos kifejezések: — Minden leány hivatása az, hogy férjhez menjen. Nekem már ez a nézetem, — ismételte. Azután megzavarodott. Hátha mégis ostobaságot mondott? Mert a doktorkisasszony nevetni kezdett. Éles, bántó sivatással tudott kaczagni ez a lány; bizarságig keskeny, kihegyezett élű arczán a gúny, szenvedélyes indulat kígyóvonalai hullámoztak. Apró, szúrós szemeit összehúzta és a megsemmisítő, kicsinylés valami ritka erélyű kifejezésével szegezte a zavartan izgő-mozgó terjedelmes férfiúra. — Úgy? Szép kis hivatás, mondhatom! Mi tehát, szerencsétlen asszonyfélék arra születtünk, hogy szolgák, alázatos cselédek legyünk egész életünkben. Mert a nő, mihelyt férjhez megy, azzá lesz. A férfi cselédje és szolgálója egy hosszú életen keresztül. Amióta emlékezem, az anyám, szegény, mindig ilyen gyenge egészségű, agyonhajszolt, kimerült asszony, amilyen most. Éjjel virrasztás a gyerek mellett, napközben elcsigázó munka, nélkülözés, krajczáros spórolás... Ilyen az egész élet. Ráadásul örökös háborúság, perpatvar. Mert azért soha sincs jól semmi... György, a szobaúr közbevetőleg mondani kívánt volna valamit. De a leány már olyan tűzzel, olyan szenvedéllyel beszélt, hogy nem merte félbeszakítani. — Hát érdemes mindezt végigszenvedni? Aztán miért? Egy röpke csókért, egy peret múló gyönyörűségéért feláldozni az egész életet. A szerelem minden ostobaságok között a legnagyobb ostobaság, természet otromba erőszaka, mely egymás karjaiba kényszeríti az embereket, azért, hogy az emberiség újjászülessen, hogy a gyámoltalan bábok, hitvány, üres koponyájúak faja ki ne vesszen. Az emberek mindnyájan a legnagyobb boldogságot, az elérhető legteljesebb gyönyörűséget várják tőle. S mindnyájan csalatkoznak benne. Mert csak kiábrándulásra, szenvedésre, hasztalan epedésre találnak általa. György, a szobaúr úgy érezte, a feje szédül erre a szenvedélyes kitörésre és nemigen találta a helyes szavakat, amikkel válaszolhasson rá. Csak mosolygott, laposan pislogott és annyit mondott: — Na! na! Ágnes nagysám is előbbutóbb rátalál valakire, akinek kedvéért változtatni fog ezeken az elveken. — Én? Soha! Érti, sohasem! Gyűlölöm magukat férfiakat mind. Üresek, hitványak, állhatatlanok kivétel nélkül és amellett nevetségesen önhittek. Kislány koromban sem szerettem a fiukat. Mindig kicsúfoltam őket. Azért, hogy eltartsanak, a mindennapi kenyérért nem adom el nekik magamat. A saját emberségemből fogok megélni, felveszem velük a versenyt. Bebizonyítom, hogy többet érek, többet tudok, mint ők! György úr szelíden ingatta fejét s ezzel adta jelét szerény kételkedésének. Azután szedelőzködött, mert a lány elküldte: — Menjen! Egy levelet kell még megírnom, azután megyek a klinikára. Csodaszép esetem van tegnap óta, olyan bonyodalmas, menthetetlen betegséget kell tanulmányoznom, hogy igazán gyönyörűségem van benne. Nem volna kedve megnézni? — Gúnyos, daczos pajkossággal nézett a férfira és felnevetett. Mert eszébe jutott, hogy elsápadna, s libabőrössé válna ennek az urnak az arcza, ha egyszer például egy levágott emberi kezet találna a zsebében. d *\ *