Magyar Szó, 1903. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1903-05-01 / 103. szám

4 103. szám. MAGYAR SZÓ. Május 1. — Eláll! ■— Nincs joga! — Üljön le! Zboray nem engedett. Hiába figyelmez­tette Apponyi: — Nincs joga Szólni. Zboray csak állt tovább s szólt: — Van jogom. A miniszter kérdést tett, hogy hallotta-e valaki őt közbeszólni? Hosszas herczehurcza után, Apponyi végre megadta Zboraynak a szót. Elmondotta, hogy ő hallotta Fejérvárytól: Luteránus nép­párti megvetni való. Hozzátette azonban, hogy nem tudja: magánbeszélgetés volt-e ez, vagy közbeszólás. A többség lehurrogta, Apponyi pedig az­zal fejezte be a kellemetlen jelenetet, hogy az ügy már el volt intézve Zboray felszólalása előtt is. A napirend megállapítása során Kossuth Ferencz hazafias aggodalmának adott kifeje­zést, az ex-lex bekövetkezése miatt. Szemre­hányást tett a többségnek, hogy megtagad a parlamenttől minden hasznos munkát, mert az ellenzék nem akar több pénzt és vért adni a hadseregnek. A többség tiltakozott. Kossuth e­­ szavakkal fejezte be felszó­lalását: — Ama kevesek közé tartozom, kik el­követtek mindent, hogy a mai nap be ne kö­vetkezzék. A felelősség nem engem terhel. A függetlenségi párt tapsolt. Széll Kálmán visszautasította Kossuth vádjait és kijelentette, hogy viseli a felelős­séget. R­á­t­k­a­y László felszólította a kormányt, hogy mondjon le, ha nem akarja, hogy az ellenzék úgy tekintse, mintha nem volna kor­mány. Indítványozta, hogy tekintettel az ex­­lexre s arra, hogy holnap már nincs felelősi kormány, a Ház függes­sze föl tanácskozá­sait addigra, míg új felelős kormány nincs. Apponyit pedig felszólította, hogy lépjen ki a szabadelvű pártból. Apponyi tiltakozott Rátkay felfogása­len, mintha holnap nem volna már felelős kor­mány. Van, úgymond, sőt fokozott mértékben kell viselnie a felelősséget. Ami pedig a párt­ból való kilépést illeti, hangsúlyozta, hogy őt elnöki működésében semmiféle párttekintet nem feszélyezi. Az egész Ház viharosan megtapsolta Apponyit. Apponyi nyilatkozata után Lengyel Zol­tán emelkedett szólásra. Viharos zaj tört ki a Ház minden oldalán. A jobboldal csoportok­ban áradt kifelé. Kubik Béla harsány hangon kiáltja: •­ Visszaadjuk ezt maguknak! Majd lesz technikai obstrukczió! A közbeszólásnak nagy hatása volt. A jobboldal elfoglalja helyét és Lengyel nagy csendben megkezdheti beszédét. Elég pikáns volt a tartalom. Szentiványi Árpádnak, a nemzeti párt volt elnökének azt a beszédét olvasta föl, amelyet ő az 1898-iki ex-lex ide­jén tartott. Ez a beszéd helyesli az ex-lexet és az obstrukcziót bizonyos esetekben legális parlamenti fegyvernek tartja. Lengyel óhaja, hogy ez a beszéd újból belefusson a naplóba. — Rákosi Viktor közbeszól: .— Szentvánéji álom! Még ha­sog a derültség,­ mikor Szen­t­­iványi szólásra emelkedik. Kijelenti, hogy az akkori helyzet és az akkori kormány meg­érdemelte amit kapott. A szélsőbalról egyre zavarják- néha perczekig sem lehet hallani szavát. v­édi a kormányt, amelynek eljárását helyesli E­zel az inczidensnek vége van, és meg­­állaptják a napirendet. A többség (a néppárt egy nagy része is) elfogadja az elnök napirendjét és elveti Ráb­­ka­ javaslatát. . Az ülés fél négykor végződött. Részletes tudósításunk a következő: Tallián Béla alelnök megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét felolvassák és hite­lesítik. Elnök: Felteszi a kérdést, hogy a Ház elfo­gad­ja-e a közoktatásügyi miniszternek tegnapi vá­laszát Papp Zoltán interpellác­iójára a Gotterhalte ügyében, igen, vagy nem? Következik a tegnapról mára halasztott névsze­rinti szavazás, amely a Cz betűnél kezdődik. 2 Tessi Pál: Czudar válasz fölött szavazunk! Elnök: A szavazás előtt az ülést öt perc­re felfüggeszti. Szünet után. Elnök: Újból megnyitván az ülést, elrendeli a szavazást. (Gabányi Miklós szavazatát következő szavak­kal adja le: Magyar vagyok, nem­mel szavazok.) Elnök: Kéri a képviselőket, hogy tartózkod­janak a szavazatuk megokolásától. A szavazás megtörténte után Elnök: Igen­ nel szavazott 187, nem­mel 59. A Ház tehát 78 szótöbbséggel tudomásul vette a miniszteri választ. Az elnöki széket gróf Apponyi Albert elnök foglalja el. Következik a felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Jegyző: Berzeviczy Albert Rátkay László: A házszabályokhoz kér szót. Tegnap az Utolsó szónok, Darányi Ignácz, a javaslat mellett beszélt, tehát a házszabályok szerint a kö­vetkező szónoknak a javaslat ellenzői közül kell kikerülnie. Elnök: A miniszter bármikor szólhat s nézete az, hogy­ a miniszteri nyilatkozat a felszólalási renden nem változtat. Erre Szilágyi Dezső elnöksége idejé­ből említ prec­edenst. Barta Ödön: A házszabályokhoz szólva, ki­emeli, hogy Darányi tegnapi beszéde nem volt a rendes miniszteri nyilatkozatokhoz hasonló, hanem igenis a javaslat melletti és az ellenzéket támadó beszéd volt. Ezért kell, hogy most ellenzéki szónok következzék. Berzeviczy Albert: Kijelenti, hogy nem fek­tet súlyt arra, hogy egy félórával vagy órával előbb, vagy utóbb beszéljen, s ezért átadja a szót az ellenzéki szónoknak. Beöthy Ákos: A házszabályokhoz szól. Itt nagy elvi kérdésről van szó, amelyet el kell dönteni. A miniszter tegnap a javaslat mellett beszélt. (Nagy zaj a jobboldalon.) Vészi József: A miniszter nincs sorrendben. (Zaj.) Elnök: Csendet kér. Beöthy Ákos: Amikor a miniszter egy nagy beszédet mond a pártja érdekében, parlamentárisan, jog szerint az következik ebből, hogy utána ellen­zéki szónok beszéljen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A vitának véget óhajt vetni, miután Berzeviczy lemondott a szólásról. Ebből precze­­denst alkotni nem enged, magát a kérdést a ház­szabályok revíziójánál fogják majd tisztázni. . .­ Hentaller Lajos: Klót úrrel. Jegyző: Eötvös Károly. Eötvös Károly: T. képviselőház! (Hallják! Halljuk!) Igazán azt óhajtottam volna én magam­ is, hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársam szólaljon fel először, de önző indokok­ vezettek engem ab­ban, hogy ez az óhajtás feltámadt bennem, mert azt hiszem, hogy olyan védelmezhetően, tarthatat­lan ügyet, mint amilyent ő akart védelmezni, csak oly érvekkel tudott volna védelmezni, amelyekkel szemben a mi álláspontunk, a mi vitánk igazán könnyű, noha köteles. A földmivelésügyi minisz­ter úrnak tegnapi beszéde azt a benyomást gya­korolta a t. Háznak ezen oldalára, mintha az a beszéd, ámbár nyíltan a javaslat érdekében tarta­tott, mégis a javaslat ellen szólt volna. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Tartalmának, érve­lésének legnagyobb része, érvelésének minden ko­molysága csak az ellenzék álláspontját erősítette (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Igaza van abban a t. földművelésügyi miniszter úrnak, hogy igen sok elintézésre váró komoly ügy hátráltatik itt ezen javaslattal. Felsorolja a költségvetést, a gazdasági munkások helyzetét, Sáros, Zemplén, Ugo­­csa megye szegényeinek segélyét, a székelyföldi se­gélyt, vidéki építkezéseket, vállalati, ipari szerző­déseket, beruházásokat, szabályozásokat, ármente­­sítéseket, állattenyésztést, len és kendertermelést, tisztviselőfizetést, kiegyezést, vámtarifát, olasz-szer­ződést, borvám-klauzulát , stb.; száz meg száz do­log, amely mind hátráltatik. Kisebb-nagyobb érde­kű kérdések azok, de azért mind fontos kérdések, valamennyi elintézésre vár. De még ennél van több kérdés is,­ amelyeket mi bizony óhajtanánk minél előbb, minél gyorsabban és minél alaposab­ban elintézni. De nagy bajban vagyunk, sokkal nagyobb kérdés az, mely felett most vitatkoznunk kell. Szinte, ha nem lenne banális hasonlat,­­ azt mondanám, hogy mikor az embernek háza ég, ne azon törje a fejét, hogy a tört ablakot megcsinál­tassa, a kapa­nyelét helyreigazítsa, hanem siessen oltani. Ezek n­agy kérdések, fontos kérdések, de valamennyi felett áll a nemzet becsületének kér­dése. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) a nem­zet önérzetének, jövendőjének és méltóságának kér­dése, amely ezzel az ujonctszaporítási javaslattal várhatlanul összefügg; mert ha nem függne össze válhatlanul, akkor a t. miniszterelnök úr pár nap előtti beszédében s a t. földmivelésügyi minisz­ter úr is tegnapi beszédében a zempléni, az ugocsa­­megyei As ung megyei segély ügyével nem hozná kapcsolatba a hadsereg szaporításának kérdését. Hát meg vagyunk akadályozva abban, hogy ezeket az ügyeket elintézzük. Miért? Mert két aka­rat áll itt sze­mben egymással a mi felfogásunk szerint; az egyik a korona akarata, amelyet kép­visel itt a kormány, a másik a nemzet akarata, amelyet képviselünk mi. (Igaz! Úgy van­ a szélső­balon. Ellentmondás jobbfelől.) Ez a két akarat áll itt egymással szemben. A kettő közül valamelyik­nek győzni kell, vagy valamelyiknek el kell esni, vagy pedig a kettő között becsületes békesség­­­nek kell köttetni. (Igaz! ügy.van­ a szélsőbalon.) Másként a vízszabályozásokra és ármentesítésekre és ilyen apróbb segélyezésekre nincs idő, nincs mód, nincs lehetőség. De amikor a t. földművelés­ügyi miniszter úr ilyen kemény, szigorú, sötét ké­pet állít elénk, hogy íme mennyi nagy nemzeti, társa­dalmi, jogi, humanitárius és egyéb dolgot kell elmulasztanunk: miért nem beszél akkor a föld­mivelésügyi miniszter úr arról a másik akaratról és annak a makacsságáról, annak a konokságáról? (ügy van! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Miért nem deríti fel előttünk annak a valóságát, miért nem keresi a lehetőséget arra nézve, hogy azon az oldalon is legyen orvoslás, legyen segítségre való hajlandóság, legyen a nemzet iránt való kö­­teles engedékenység? (Igaz! Úgy van­ a szélső­balon.) Miért csak tőlünk,­ miért csak a nemzet­től követel mindent a kiegyenlítésre, és miért nem a másik akarattól is, amely semmivel sem szentebb, semmivel sem fontosabb, mint a nemzeté? (Igazi Úgy van­ a szélsőbalon.) Miért állít hamis képet a világ elé,­ mert hiszen egy nagy igazság, egy nagy nemzeti esemény, sokoldalú; miért színezi ki azt az oldalt, amely látszólag, de csakis látszó­lag ellenünk szól, és miért nem színezi ki a másik oldalt, amely a nemzet igazságait deríti rá? Teg­napi felszólalásának ez a legnagyobb belső és va­lóságos hibája. A miniszteri székben levő férfiak, nemcsak a koronának kell, hogy tanácsosai legye­nek, hanem a nemzet tanácsosainak is kell len­niük. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbalon.) Nemcsak a koronát kötelesek felvilágosítani, kötelesek a nem­zetet is felvilágosítani. Ha pedig ők mindig csak a korona érdekét tolják előtérbe, mindig csak a korona akaratát képviselik, akkor a másik köte­lességüket megszegik, elmulasztják. (Úgy van­ a szélsőbalon.) Miért tette azt a benyomást a t. földmivelésügyi miniszter úrnak tegnapi beszéde, hogy az ellenzék számára őröl? Azért, mert hiszen épen az ő általa felsorolt nagyobb és kisebb és még fel nem sorolt száz meg száz nagy érdek elintézésének sürgőssége követelné, hogy a másik akarat részéről is történjék közeledés a nemzet­hez, és épen a mi érvünk, a mi okoskodásunk, a mi igazságunk amellett az álláspont mellett van, amelyet jól megfontolva, és nem szenvedélyek tü­zének lángolása közben mi elfoglaltunk. (Igaz! ügy van­­ a szélsőbalon.) A t. földmivelésügyi miniszter úr már állásá­hoz méltóan is beszélt nekünk tegnap gazdag nem­zetről és beszélt nekünk tegnap szegény nemzetről. Nem mondta meg egészen, hogy a magyar-e a gazdag nemzet, vagy a japáni, azt sem mondta meg egészen, hogy a magyar-e a szegény nemzet, de hát beszédéből senki sem érthetett mást, mint­­hogyT1 ő a­­­ magyar nemzetet tartja szegény nemzetnek. Hátha így vélekedett, ha így gondolkodott, kény­telen vagyok én is elismerni, ebben igaza van. De hiszen az természetes is. Indokolásában, beszédé­nek további folyamában rá is­mutatott arra, hogy a magyar nemzetet tartja szegénynek és azt mon­dotta, hogy annak egyik oka az, mert a magyar ember mindig felényit dolgozik, mint amennyit dol­goznia kellene és lehetne. Nem így mondta szó­­ról-szóra, hogy minden magyar ember­ azt mondta, hogy sok magyar ember. De hát, ha szava egyáltalá­ban bír tartalommal, az alatt azt kellett értenünk, hogy a magyar fajnak, a magyar népnek jellemző tulajdonsága az, hogy félannyit dolgozik, mint a­mennyit neki dolgoznia kellene és amennyit bírna. Hát, t. földmivelésügyi miniszter úr, szegény nem­zetnek lehet tenni szemrehányást, mert a szegény nemzet az ellen nem tiltakozhatik, ámbár sem bölcs,­ sem díszes dolognak nem tartom, ha akármilyen szegény is ez a nemzet, annak saját kormányzói tegyenek örökösen szemrehányást (Úgy van­ a szélsőbalon.) és ha annak a nemzetnek van hibája és még inkább van szerencsétlensége, akkor még azért is a nemzetet tegyék felelőssé, mikor nem az annak az oka. Mikor épen a nemzet kézzel- lábbal, minden legszentebb erejével dolgozik azon, hogy a szerencsétlenséget magától elhárítsa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. földmivelés­ügyi miniszter­­ ur/ a magyar ember fiát elviszik osztráknak, a magyar, pénzét elviszik Ausztria jó­létének az emelésére. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal­oldalon.) a magyar ipart elviszik idegen iparnak az osztrák­ ipar emelésére. (Úgy van­ a szélsőbal­oldalon.) a magyar királyt elviszik osztrák császár­nak. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Már most a ma­

Next