Magyar Szó, 1903. május (4. évfolyam, 103-128. szám)
1903-05-01 / 103. szám
4 103. szám. MAGYAR SZÓ. Május 1. — Eláll! ■— Nincs joga! — Üljön le! Zboray nem engedett. Hiába figyelmeztette Apponyi: — Nincs joga Szólni. Zboray csak állt tovább s szólt: — Van jogom. A miniszter kérdést tett, hogy hallotta-e valaki őt közbeszólni? Hosszas herczehurcza után, Apponyi végre megadta Zboraynak a szót. Elmondotta, hogy ő hallotta Fejérvárytól: Luteránus néppárti megvetni való. Hozzátette azonban, hogy nem tudja: magánbeszélgetés volt-e ez, vagy közbeszólás. A többség lehurrogta, Apponyi pedig azzal fejezte be a kellemetlen jelenetet, hogy az ügy már el volt intézve Zboray felszólalása előtt is. A napirend megállapítása során Kossuth Ferencz hazafias aggodalmának adott kifejezést, az ex-lex bekövetkezése miatt. Szemrehányást tett a többségnek, hogy megtagad a parlamenttől minden hasznos munkát, mert az ellenzék nem akar több pénzt és vért adni a hadseregnek. A többség tiltakozott. Kossuth e szavakkal fejezte be felszólalását: — Ama kevesek közé tartozom, kik elkövettek mindent, hogy a mai nap be ne következzék. A felelősség nem engem terhel. A függetlenségi párt tapsolt. Széll Kálmán visszautasította Kossuth vádjait és kijelentette, hogy viseli a felelősséget. Rátkay László felszólította a kormányt, hogy mondjon le, ha nem akarja, hogy az ellenzék úgy tekintse, mintha nem volna kormány. Indítványozta, hogy tekintettel az exlexre s arra, hogy holnap már nincs felelősi kormány, a Ház függessze föl tanácskozásait addigra, míg új felelős kormány nincs. Apponyit pedig felszólította, hogy lépjen ki a szabadelvű pártból. Apponyi tiltakozott Rátkay felfogásalen, mintha holnap nem volna már felelős kormány. Van, úgymond, sőt fokozott mértékben kell viselnie a felelősséget. Ami pedig a pártból való kilépést illeti, hangsúlyozta, hogy őt elnöki működésében semmiféle párttekintet nem feszélyezi. Az egész Ház viharosan megtapsolta Apponyit. Apponyi nyilatkozata után Lengyel Zoltán emelkedett szólásra. Viharos zaj tört ki a Ház minden oldalán. A jobboldal csoportokban áradt kifelé. Kubik Béla harsány hangon kiáltja: • Visszaadjuk ezt maguknak! Majd lesz technikai obstrukczió! A közbeszólásnak nagy hatása volt. A jobboldal elfoglalja helyét és Lengyel nagy csendben megkezdheti beszédét. Elég pikáns volt a tartalom. Szentiványi Árpádnak, a nemzeti párt volt elnökének azt a beszédét olvasta föl, amelyet ő az 1898-iki ex-lex idején tartott. Ez a beszéd helyesli az ex-lexet és az obstrukcziót bizonyos esetekben legális parlamenti fegyvernek tartja. Lengyel óhaja, hogy ez a beszéd újból belefusson a naplóba. — Rákosi Viktor közbeszól: .— Szentvánéji álom! Még hasog a derültség, mikor Szentiványi szólásra emelkedik. Kijelenti, hogy az akkori helyzet és az akkori kormány megérdemelte amit kapott. A szélsőbalról egyre zavarják- néha perczekig sem lehet hallani szavát. védi a kormányt, amelynek eljárását helyesli Ezel az inczidensnek vége van, és megállaptják a napirendet. A többség (a néppárt egy nagy része is) elfogadja az elnök napirendjét és elveti Rábka javaslatát. . Az ülés fél négykor végződött. Részletes tudósításunk a következő: Tallián Béla alelnök megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét felolvassák és hitelesítik. Elnök: Felteszi a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a közoktatásügyi miniszternek tegnapi válaszát Papp Zoltán interpellációjára a Gotterhalte ügyében, igen, vagy nem? Következik a tegnapról mára halasztott névszerinti szavazás, amely a Cz betűnél kezdődik. 2 Tessi Pál: Czudar válasz fölött szavazunk! Elnök: A szavazás előtt az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után. Elnök: Újból megnyitván az ülést, elrendeli a szavazást. (Gabányi Miklós szavazatát következő szavakkal adja le: Magyar vagyok, nemmel szavazok.) Elnök: Kéri a képviselőket, hogy tartózkodjanak a szavazatuk megokolásától. A szavazás megtörténte után Elnök: Igen nel szavazott 187, nemmel 59. A Ház tehát 78 szótöbbséggel tudomásul vette a miniszteri választ. Az elnöki széket gróf Apponyi Albert elnök foglalja el. Következik a felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Jegyző: Berzeviczy Albert Rátkay László: A házszabályokhoz kér szót. Tegnap az Utolsó szónok, Darányi Ignácz, a javaslat mellett beszélt, tehát a házszabályok szerint a következő szónoknak a javaslat ellenzői közül kell kikerülnie. Elnök: A miniszter bármikor szólhat s nézete az, hogy a miniszteri nyilatkozat a felszólalási renden nem változtat. Erre Szilágyi Dezső elnöksége idejéből említ precedenst. Barta Ödön: A házszabályokhoz szólva, kiemeli, hogy Darányi tegnapi beszéde nem volt a rendes miniszteri nyilatkozatokhoz hasonló, hanem igenis a javaslat melletti és az ellenzéket támadó beszéd volt. Ezért kell, hogy most ellenzéki szónok következzék. Berzeviczy Albert: Kijelenti, hogy nem fektet súlyt arra, hogy egy félórával vagy órával előbb, vagy utóbb beszéljen, s ezért átadja a szót az ellenzéki szónoknak. Beöthy Ákos: A házszabályokhoz szól. Itt nagy elvi kérdésről van szó, amelyet el kell dönteni. A miniszter tegnap a javaslat mellett beszélt. (Nagy zaj a jobboldalon.) Vészi József: A miniszter nincs sorrendben. (Zaj.) Elnök: Csendet kér. Beöthy Ákos: Amikor a miniszter egy nagy beszédet mond a pártja érdekében, parlamentárisan, jog szerint az következik ebből, hogy utána ellenzéki szónok beszéljen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A vitának véget óhajt vetni, miután Berzeviczy lemondott a szólásról. Ebből preczedenst alkotni nem enged, magát a kérdést a házszabályok revíziójánál fogják majd tisztázni. . . Hentaller Lajos: Klót úrrel. Jegyző: Eötvös Károly. Eötvös Károly: T. képviselőház! (Hallják! Halljuk!) Igazán azt óhajtottam volna én magam is, hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársam szólaljon fel először, de önző indokok vezettek engem abban, hogy ez az óhajtás feltámadt bennem, mert azt hiszem, hogy olyan védelmezhetően, tarthatatlan ügyet, mint amilyent ő akart védelmezni, csak oly érvekkel tudott volna védelmezni, amelyekkel szemben a mi álláspontunk, a mi vitánk igazán könnyű, noha köteles. A földmivelésügyi miniszter úrnak tegnapi beszéde azt a benyomást gyakorolta a t. Háznak ezen oldalára, mintha az a beszéd, ámbár nyíltan a javaslat érdekében tartatott, mégis a javaslat ellen szólt volna. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Tartalmának, érvelésének legnagyobb része, érvelésének minden komolysága csak az ellenzék álláspontját erősítette (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Igaza van abban a t. földművelésügyi miniszter úrnak, hogy igen sok elintézésre váró komoly ügy hátráltatik itt ezen javaslattal. Felsorolja a költségvetést, a gazdasági munkások helyzetét, Sáros, Zemplén, Ugocsa megye szegényeinek segélyét, a székelyföldi segélyt, vidéki építkezéseket, vállalati, ipari szerződéseket, beruházásokat, szabályozásokat, ármentesítéseket, állattenyésztést, len és kendertermelést, tisztviselőfizetést, kiegyezést, vámtarifát, olasz-szerződést, borvám-klauzulát , stb.; száz meg száz dolog, amely mind hátráltatik. Kisebb-nagyobb érdekű kérdések azok, de azért mind fontos kérdések, valamennyi elintézésre vár. De még ennél van több kérdés is, amelyeket mi bizony óhajtanánk minél előbb, minél gyorsabban és minél alaposabban elintézni. De nagy bajban vagyunk, sokkal nagyobb kérdés az, mely felett most vitatkoznunk kell. Szinte, ha nem lenne banális hasonlat, azt mondanám, hogy mikor az embernek háza ég, ne azon törje a fejét, hogy a tört ablakot megcsináltassa, a kapanyelét helyreigazítsa, hanem siessen oltani. Ezek nagy kérdések, fontos kérdések, de valamennyi felett áll a nemzet becsületének kérdése. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) a nemzet önérzetének, jövendőjének és méltóságának kérdése, amely ezzel az ujonctszaporítási javaslattal várhatlanul összefügg; mert ha nem függne össze válhatlanul, akkor a t. miniszterelnök úr pár nap előtti beszédében s a t. földmivelésügyi miniszter úr is tegnapi beszédében a zempléni, az ugocsamegyei As ung megyei segély ügyével nem hozná kapcsolatba a hadsereg szaporításának kérdését. Hát meg vagyunk akadályozva abban, hogy ezeket az ügyeket elintézzük. Miért? Mert két akarat áll itt szemben egymással a mi felfogásunk szerint; az egyik a korona akarata, amelyet képvisel itt a kormány, a másik a nemzet akarata, amelyet képviselünk mi. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon. Ellentmondás jobbfelől.) Ez a két akarat áll itt egymással szemben. A kettő közül valamelyiknek győzni kell, vagy valamelyiknek el kell esni, vagy pedig a kettő között becsületes békességnek kell köttetni. (Igaz! ügy.van a szélsőbalon.) Másként a vízszabályozásokra és ármentesítésekre és ilyen apróbb segélyezésekre nincs idő, nincs mód, nincs lehetőség. De amikor a t. földművelésügyi miniszter úr ilyen kemény, szigorú, sötét képet állít elénk, hogy íme mennyi nagy nemzeti, társadalmi, jogi, humanitárius és egyéb dolgot kell elmulasztanunk: miért nem beszél akkor a földmivelésügyi miniszter úr arról a másik akaratról és annak a makacsságáról, annak a konokságáról? (ügy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Miért nem deríti fel előttünk annak a valóságát, miért nem keresi a lehetőséget arra nézve, hogy azon az oldalon is legyen orvoslás, legyen segítségre való hajlandóság, legyen a nemzet iránt való köteles engedékenység? (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) Miért csak tőlünk, miért csak a nemzettől követel mindent a kiegyenlítésre, és miért nem a másik akarattól is, amely semmivel sem szentebb, semmivel sem fontosabb, mint a nemzeté? (Igazi Úgy van a szélsőbalon.) Miért állít hamis képet a világ elé, mert hiszen egy nagy igazság, egy nagy nemzeti esemény, sokoldalú; miért színezi ki azt az oldalt, amely látszólag, de csakis látszólag ellenünk szól, és miért nem színezi ki a másik oldalt, amely a nemzet igazságait deríti rá? Tegnapi felszólalásának ez a legnagyobb belső és valóságos hibája. A miniszteri székben levő férfiak, nemcsak a koronának kell, hogy tanácsosai legyenek, hanem a nemzet tanácsosainak is kell lenniük. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) Nemcsak a koronát kötelesek felvilágosítani, kötelesek a nemzetet is felvilágosítani. Ha pedig ők mindig csak a korona érdekét tolják előtérbe, mindig csak a korona akaratát képviselik, akkor a másik kötelességüket megszegik, elmulasztják. (Úgy van a szélsőbalon.) Miért tette azt a benyomást a t. földmivelésügyi miniszter úrnak tegnapi beszéde, hogy az ellenzék számára őröl? Azért, mert hiszen épen az ő általa felsorolt nagyobb és kisebb és még fel nem sorolt száz meg száz nagy érdek elintézésének sürgőssége követelné, hogy a másik akarat részéről is történjék közeledés a nemzethez, és épen a mi érvünk, a mi okoskodásunk, a mi igazságunk amellett az álláspont mellett van, amelyet jól megfontolva, és nem szenvedélyek tüzének lángolása közben mi elfoglaltunk. (Igaz! ügy van a szélsőbalon.) A t. földmivelésügyi miniszter úr már állásához méltóan is beszélt nekünk tegnap gazdag nemzetről és beszélt nekünk tegnap szegény nemzetről. Nem mondta meg egészen, hogy a magyar-e a gazdag nemzet, vagy a japáni, azt sem mondta meg egészen, hogy a magyar-e a szegény nemzet, de hát beszédéből senki sem érthetett mást, minthogyT1 ő a magyar nemzetet tartja szegény nemzetnek. Hátha így vélekedett, ha így gondolkodott, kénytelen vagyok én is elismerni, ebben igaza van. De hiszen az természetes is. Indokolásában, beszédének további folyamában rá ismutatott arra, hogy a magyar nemzetet tartja szegénynek és azt mondotta, hogy annak egyik oka az, mert a magyar ember mindig felényit dolgozik, mint amennyit dolgoznia kellene és lehetne. Nem így mondta szóról-szóra, hogy minden magyar ember azt mondta, hogy sok magyar ember. De hát, ha szava egyáltalában bír tartalommal, az alatt azt kellett értenünk, hogy a magyar fajnak, a magyar népnek jellemző tulajdonsága az, hogy félannyit dolgozik, mint amennyit neki dolgoznia kellene és amennyit bírna. Hát, t. földmivelésügyi miniszter úr, szegény nemzetnek lehet tenni szemrehányást, mert a szegény nemzet az ellen nem tiltakozhatik, ámbár sem bölcs, sem díszes dolognak nem tartom, ha akármilyen szegény is ez a nemzet, annak saját kormányzói tegyenek örökösen szemrehányást (Úgy van a szélsőbalon.) és ha annak a nemzetnek van hibája és még inkább van szerencsétlensége, akkor még azért is a nemzetet tegyék felelőssé, mikor nem az annak az oka. Mikor épen a nemzet kézzel- lábbal, minden legszentebb erejével dolgozik azon, hogy a szerencsétlenséget magától elhárítsa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. földmivelésügyi miniszter ur/ a magyar ember fiát elviszik osztráknak, a magyar, pénzét elviszik Ausztria jólétének az emelésére. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) a magyar ipart elviszik idegen iparnak az osztrák ipar emelésére. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) a magyar királyt elviszik osztrák császárnak. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Már most a ma