Magyar Szó, 1903. június (4. évfolyam, 129-153. szám)
1903-06-02 / 129. szám
Előfizetési ár: Egész évre_28 kor. — EH, Fél évre— — 14 „ — > „ Negyedévre... 7 , — „ Egy hónapra 2 „ 40 „ Egyes szám „ — 8 fillér. Vidéken— — — — 10 „1 NEGYEDIK ÉVFOLYAM 129. szám. Szerkesztőség: VI.. Andrássy-út 48.MAGYAR Politikai napilap. Budapest, 1903. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLI EDE. Kedd, június 2. Apró hirdetések ára: Egy szó____—. — 1 fillér Vastagabb betűvel— 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Hegjesen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy út 48. A politikai helyzet. Budapest, junius T, Ä rövid parlamenti szünet holnapután véget ér s a politikai helyzet akkor is az lesz, ami egy hónappal ezelőtt volt: a kormány nem enged s az ellenzék folytatja a harczot. Semmi jele annak, hogy valami megegyezés lehetséges volna. A függetlenségi párt csak a hadsereg kérdésében tett nemzeti vívmánnyal hajlandó beérni, e téren pedig a kormány semmiféle engedményt nem nyújthat, mert garanciát vállalt az udvarnál arra, hogy a katonai javaslatokat olyan áron fogja törvényerőre emelni, amelyet az ismeretes nemzeti követelések teljesítése alakjában immár fölajánlott. Ha az ellenzék valamely belügyi reformmal beérné, egy hét alatt kigázolna az ország a törvényenkívüli állapotból. Ilyen belügyi reformnak kínálta például Vészi József, nyilván a miniszterelnökkel való előzetes megbeszélés után, az elemi iskolák megmagyarosítását. 3—4000 elemi iskolába a magyar tannyelvet behozni, úgymond, előbbre való, mint a hadsereg magyar vezényleti nyelve. Ezt azonban az ellenzék nem hajlandó elfogadni rekompenzáczió gyanánt. Egy kiváló tagja a függetlenségi pártnak ezt mondotta tudósítónknak erre vonatkozólag: — Lehetetlen, elzárkózni annak elismerése elől, hogy amit Vészi akar, nagy és szép dolog. Meg is kell magyarosítani az idegen tannyelvű magyarországi iskolákat. De elvi tekintetben kétségtelenül nagyobb dolog a közös hadsereg német nyelvét megtörni. Tagadják szinte a közös hadsereg hívei, hogy a magyar nyelvnek jogosultsága volna a közös hadseregben. Az ellenzéknek meg kell mutatnia, hogy a magyar állam nyelve nem zárható ki a hadseregből. Ezt az elvi kérdést kell kedvezően elintézni s a gyakorlatban az elintézés kell, hogy a magyar nyelv szuverenitásának megfeleljen. Az iskolák megmagyarosításához jogunk van, a hadseregben a magyar nyelvhez való jogunkat tagadják. E jogunknak elismerését és érvényesítését követeljük. Ha nem követelnék s nem törekednénk végre arra, hogy a magyar nyelv a közös hadseregben is jogaihoz jusson, — ezt úgy vehetnék, mint hallgatólagos beleegyezést abba az udvari felfogásba, mely szerint a magyar nyelvnek mindenütt joga van érvényesülni Magyarországon, csak a birodalmi egységet képviselő közös hadseregben nem. Tudósítónknak fentebbiekben megrajzolt helyzetképével szemben közöljük Barabás Bélának, a függetlenségi párt alelnökének egy újságíró előtt tett nyilatkozatát: — A pünkösdi ünnepek után ki fog tisztulni a látóhatár — mondta Barabás. — A kibontakozásnak számos formája közül, melyek a levegőben lógnak, legjobban tartja magát a következő három: 1. Széli Kálmán bukik s az utódja (hir szerint gróf Csáky Albin) a katonai javaslatokat nem tárgyaltatja, hanem előbb munkaképessé teszi a parlamentet s azután elhagyja helyét, hogy más minisztérium folytassa ott, ahol Szili Kálmán letörött. 2. Más forrás szerint gróf Andrássy Gyulát, hí2ná meg Szék elejtése után a király a kabinet-alakítással. Andrássy az ellenzékkel olyan megállapodásra jutna, hogy nem kötné magát a katonai javaslatok rögtöni tárgyalásához, hanem előbb feloszlatná a képviselőházat, természetesen amikor az indemnitást, a tisztviselők fizetésrendelését és a költségvetést is elintéztette. 3. (És ezt a legvalószinübbnek véli Barabás): Széll Kálmán maga keresi és megtalálhatja a kibontakozóig fonalát olyaténkép, hogy az ellenzékkel ez irányban megegyezésre jőve, minden indokolás nélkül kijelenti pünkösd után, hogy mindenekelőtt a költségvetést tűzeti ki napirendre. Ez esetben a képviselőház munkája nyugodtan folyhat tovább, az ellenzék semmi akadályt sem gördít eléje, ha csak újból nem kíséreteznek a katonai javaslatokkal. Megjegyezzük, hogy a Barabás Béla által fentiekben visszaadott híresztelések nem sok alapjai bírnak és csakis kombináczióknak tekintendők. Széll Kálmán nem fogja félretenni a katonai javaslatokat, sem Csáky, sem Andrássy még nem jönnek, hanem — legalább jó ideig — minden marad a régiben. Vagyis: Széli ellentáll, ki akarja éheztetni az ellenzéket, a függetlenségi párt pedig folytatja az obstrukcziót. Egyes kormánypártiak, Széli személyes hívei, azt hiszik, hogy a kiéheztetés politikája diadalmaskodni fog: az obstrukczió önmagától meg fog szűnni, mert az ellenzék nem bírja ki a nyarat. Erre nézve érdekes Barabás Béla következő kijelentése: — Meddig győzi az ellenzék az obstrukcziót? Ha csak a katonai javaslatok vitáját veszem is alapul, tovább bírjuk, mint amennyi időre szükség van, hogy a nemzet jogait győzelemre vihessük. Még az általános vitához is van nyolcz-tíz szónokunk, azután hatvannál több határozati javaslat kerül sorra és mindegyiknél heves, hosszantartó szóharcz lesz újból. Ha az sem volna elég, ott van a név szerinti szavazás, végül pedig a részletes tárgyalás, amikor az obstrukcziós küzdelem legelejéről kezdődhet. Ilyeténképp nincs rá kilátás, hogy az idén teljék erre az időről, azután pedig már úgyis tárgytalanná válik, mivel csak erre az évre szól ez a javaslat. Jövőre a nemzeti követeléseket már belefoglalnák a tervezetbe, mint a magyar czimert és jelvényeket, továbbá a magyar tiszteknek hazai ezredekhez való áthelyezését is. Bár a függetlenségi párt minden körülmények között ellenzi az újonczlétszám emelését, de ilyen formában már nem lesz olyan elkeseredett a küzdelem, mint a mostani.* Nagyjelentőségű czikket irt gróf Andrássy Gyula egy bécsi lapba a közös hadsereget illetőleg. Közöljük belőle a következő részeket, melyek politikai körökben bizonyára sok magyarázatra adnak majd alkalmat: Nagy harcz közepén állunk. A magyar nemzet így része, áthatva ugyanattól a hazafias érzést! 1, mely az én politikai barátaimban is él s amely minden magyarnak szivében kiirthatatlan gyökereket vert, — a miénktől eltérő nézetek és meggyőződés alapján csak úgynevezett nemzeti vívmányok ellenében hajlandó az ujoncz létszámemelést átereszteni. Nem vagyok azon a nézeten, hogy az általuk követelt vívmányok erősítenék a hadsereget. A hadsereg érdeke egyformán magyar, mint osztrák érdek. Biztonságunk, tekintélyünk,, létünk, harczképességünktől függ. A hadsereg ereje a merőnk, egy háború valamennyiünk sorsát dönti el, a győzelem mindnyájunknak legfőbb érdeke. Mindent, ami árt a hadseregnek, ellenezni fogok tehát. A jövőre nézve is harczolni fogok a közös és egységes hadseregért. Belső szolgálati viszonyait is úgy akarom szervezve látni, hogy a szerves részek gyors és pontos együttműködése biztosíttassék. Épen azért vagyok a német szolgálati nyelv mellett is. Miután elmondja Andrássy, hogy őt e felfogásáért nagyon megtámadták s ő mindamellett ragaszkodik e felfogáshoz, mert a politikában csak egy kötelességet ismer, hogy t. i. legjobb belátása szerint azt tegye, ami a nemzetnek és a királynak javára válik, — így folytatja: Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzet többsége azok mellett fog kitartani, akik a mostani küzdelemben előttem, vagy mellettem harczolnak. Ez a kijelentésem azonban csak akkor áll, ha a hadsereg, melynek hívei vagyunk, nem úgy van szervezve, hogy kizárja a magyar hazafiságot és a magyar érzést. Ilyen hadseregért sem honfitársaim, sem én fölmelegedni nem tudnánk. Ez itt senkinek nem volna ínyére, és aki ilyen hadsereget akarna, hiába fecsérelné erejét, mert az országban viszhangra nem találna. A közös hadsereget magyar földön a siker reményével csak akkor lehet föntartani, ha az valóban közös és nem osztrák. Az Ausztriában uralkodó felfogás szerint, a hadseregből a nemzeti érzés kizárandó és az egységes hadsereg minden tagjától ugyanazt az érzést kell követelni: a birodalomhoz való ragaszkodást. A birodalmi egységnek nagy ténye lenne tehát az a politikai gondolat, melynek a hadseregben kifejezésre kellene jutnia. Kénytelen vagyok e felfogással az enyémet szembe állítani. Azon a nézeten vagyok, hogy a hadseregben a speciális nemzeti érzésnek teret kell engedni. Mindenkinek hazafiságát tisztelni kell s azt ki kell használni a közös védelem czéljaira. Az a politikai gondolat, melynek a hadseregben meg kell nyilatkoznia, nem lehet más, mint különböző politikai egyéniségeknek együttműködése egy egységesen szervezett hadseregben. Kifejti azután Andrássy, hogy a birodalmi egység gondolatát csak mesterségesen lehet a legénységbe belenevelni — ha ugyan sikerül — mig a hazafiság megvan benne, majd igy folytatja: Ajánlom, nagyon fontolja meg az osztrák közvélemény, hogy abban az esetben, ha a hadvezetőség magáévá tenné azt a felfogást,a hadseregben szükséges szellem tekintetében, amely ellen föntebb síkra szállottam, — a közös hadsereget nálunk csak erőszakkal lehetne föntartani. Végzetes félreértés volna azt hinni, hogy mi, akik az egységes hadsereg s az egységes szolgálati nyelv hívei vagyunk, jelszónak elfogadtuk volna: In deinem Lager ist Oesterreich. Czikkét igy. végzi Andrássy: A hadsereg szolgálja ugyanazt az eszmét,amelyen az érvényes közjog alapszik. Soraiban a magyar állampolgár tanulja feltétlenül tisztelni