Magyar Szó, 1903. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1903-08-01 / 181. szám
Előfizetési ár: Egész évre_28 kor, — El. Fél évre—14 „ — „ Negyedévre— 7 , — „ Egy hónapra 2 ,, 40 „ Egyes szám —_8 fillér. Vidéken—______10 „ 1 Budapest, 1908. NEGYEDIK ÉVFOLYAM 181. szám. Szerkesztőség: VI.. Andrássy-út 48.MAGYAR Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLIT EDE. Apró hirdetések ára: Egy szó _fillér Vastagabb i>etüvel_. 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy út 48. Szombat, augusztus 1. Éljen Kossuth Ferencz! Budapest, július 31. A hazafias szív őszinte örömével, magyar érzésünk egész melegével köszöntjük e helyütt Kossuth Ferenczet! Ezen a helyen, ahol épp a közelmúlt időkben oly sokszor, és oly élesen támadtuk politikai állásfoglalását, ahol — mindenkor érintetlenül hagyva tiszteletreméltó személyét és egyéniségét — néha a hazafias elkeseredés hangján szóltunk politikájának káros hatásáról: a teljes és határt nem ismerő tiszteletnek, hazafias örömnek és lelkesedésnek lángoló szavaival kiáltjuk: Éljen Kossuth Ferencz! ... Valami csodaszerű fény övezte ma körül, amikor felállott a képviselőház izgalmaktól tele, lázas szenvedélyektől feltüzelt levegőjében és kimondta a tisztességnek, a parlamentáris gondolkodásnak, az alkotmányos érzületnek sújtó ítéletét a miniszterelnök felett. Az ő nyugodtsága, amely talán legnagyobb mértékben volt előidézője annak, hogy nem akart a nemzeti ellenállás nagy küzdelmében többé részt venni, mintha eltűnt volna.Elkeseredetten, de mindig az igazság utáin maradva, támadt a miniszterelnök ellen, és reáhárította a politikai és alkotmányos felelősséget azért a felháborító cselekedetért, amelynek immár egyik látható feje a magyar kormányzat legelőkelőbb közege. Állításából levonta a következményeket: A miniszterelnök nem maradhat többé helyén, és mert nem maradhat, kötelessége mindenkinek a legerősebb harczot folytatni ellene és kormányzata ellen. Pártjának dörgő tapsa és éljenzése közt jelentette ki, hogy az ellenzék új helyzet előtt áll, és ez új helyzet folytán ő is a harczolókhoz csatlakozik. Hogy csatlakozik, azt csak az ő szerénysége jelentette ki. De ahová ő csatlakozik, ott őt a vezérszerep illeti meg. Ő csak az élén lehet a csapatnak; közkatona nem lehet soha. Épp azért mától kezdve ismét Kossuth Ferencz vezeti a nemzeti küzdelem nagy csatáit a nemzeti jogokat megtagadó kormányzat ellenében. Az ő neve és az ő zászlaja alatt tömörül immár az egész ellenzék, és akik eddig elvekben ugyan egyek, de taktikájukat illetőleg más és más úton jártak, mától kezdve czéljukban és módszerükben egyetértően haladhatnak a nagy nemzeti czél felé ! Köszönet és elismerés érezte Kossuth Ferencznek, íme, mennyire nem lehet feltartani a nemzeti közvélemény diadalmas előrenyomulását! Még alig pár hete úgyszólván csak magunk voltunk, akik kétségbeesve és fájdalmas panasszal ajkunkon keseregtünk azon, hogy a küzdő csapat cserben hagyta a nemzetet. Igazságunk érzetében és hazafias szívünk ösztönével dolgoztunk azon, hogy megmásítsuk az ellenzék leszerelő határozatát, és nem telt bele néhány nap: az ország zúgó helyeslése közepette jelentkezett az a kis csoportja az ellenzéknek, amely folytatni akarta a harczot. Az üres fenyegetések nem rémítettek meg senkit, az ország diadala lelkesített mindenkit. Naprólnapra nőtt a lelkes, kis csapat, és mikor a belső ármánykodásnak, a külső nyomásnak vége volt, a maga szilárd egységében állott az ország előtt elszánt küzdelemre készen egy nagy csapat, zászlójára a nemzeti követelmények büszke jelszava írva. A kétkedők és a kishitűek most beismerhetik, hogy nekünk és azoknak volt igazuk, akik a harcz folytatását hirdették. Ismételjük : az igazság és a hazafiasság ösztöne sugallta nekünk a mi álláspontunkat, és az elkövetkezett események íme igazat adtak nekünk. Éltetjük Kossuth Ferenczet, aki az uj helyzet előállásával felismerte ezt az igazságot és egy perczig sem habozott, hogy nyíltan és őszintén a küzdők közé álljon. Az ország lelkesedése és elismerése fogja követni ezt a dicséretes elhatározást és ebben a lelkesedésben és elismerésben benne lesz a köszönet azok számára is, akik első percztől kezdve tisztán láttak és becsületesen harczoltak a nemzet jogaiért. Holnap megint bejárja az országot a Kossuth-név dicsősége, és e ragyogó név fényes nimbusza alatt nyernek igazolást és köszönetet azok, akik oly lelkesen küzdöttek a nemzet jogaiért. ... A harcz és a támadás tisztitő türelme, igy von glóriát a történelem szereplőinek feje fölé! . . . Az igazság, melyet úgy keresnek, hogy eltemetik. Budapest, július 31. A parlament ma vizsgálóbizottságot választott az ismeretes vesztegetési ügyekben. A bizottság össze fog ülni és az lesz a feladata, hogy e csúnya ügyben kiderítse a teljes, tiszta igazságot. Sajnos, kételkednünk kell abban, hogy ez a parlamenti bizottság képes leend feladatát sikerrel megoldani. Kételkednünk kell ebben két oknál fogva. Először azért, mert a Ház határozata a parlamenti bizottság üléseiből kizárta a nyilvánosságot. Márpedig a nyilvánosság jelenléte mindenkor egyik legerősebb kezessége egyrészt annak, hogy ki fog derülni minden ami az illető ügy mélyében lappang; másrészt pedig annak hogy mindaz, ami kiderül tiszta igazság lészen. Nem vonjuk kétségbe a parlamenti bizottság jóhiszeműségét, de igenis kétségbe vonjuk azt, hogy gyakorlatlan bírák magukra utalva, képesek lennének oly mélyen beletekinteni a dolgok mélyébe, mint ahogyan azt a sajtó és a nyilvánosság kísérő kommentárjainak segítségével tehetnék. Elvégre ez az ügy nem csak a magyar parlamentnek, hanem a magyar nemzetnek fontos, életbevágó ügye. Fejleményei ez országban mindenkit érdekelnek és joga van hozzá mindenkinek, hogy belelásson a szövevényes ügynek minden rejtelmébe. Nem kárpótolhatják a közvéleményt az elmaradt sajtótudósításokért a bizottság által kiadandó száraz hivatalos jelentések sem, mert hiszen ezek csak annak a kivonatát tartalmazhatják, amit maga a bizottság talált és közölni jónak látott, míg ellenben a sajtó tudósításai tökéletes és eleven, a vesékig ható képét nyújthatnák a vizsgálat, teljes menetének. Márpedig az igazság érdeke az utóbbit kívánja. S aki magát az igazság érdekével, azonosítja az mindent kívánhat, csak titkolódzást nem. Titkolódzni csak az szokott, aki valamit rejtegetni akar. De aki őszintén azt óhajtja, hogy a teljes igazság napfényre kerüljön, az nem boríthatja sötétségbe az igazságot keresők útjait. Az igazság kiderítésének a parlamenti bizottság keretében van azonban még egy második akadálya is. Ez a bizottság ugyanis magánjelleggel bír. Megidézhet mindenkit, de aki nem tesz eleget idézésének, azzal szemben erőtlen. Kihallgathat midenkit, de bárki, bármit valljon, meg nem eskethető reá. A bizottságnak semmire sincs szankcziója. Sem azzal szemben aki idézésének eleget nem tesz, sem pedig azzal szemben, aki a vallomásában az igazságot elhallgatja vagy elferdíti. Ilyen körülmények közt pedig nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a közvélemény nem érheti be azzal az adathalmazzal amelyet egy ily gyöngén felfegyverkezett bizottság beszerezhet, s hogy még kevésbé érhetjük be azokkal a morzsákkal, amelyeket ebből az elégtelen adathalmazból hivatalos kivonat alakjában juttatnak nekünk. Ezen a két hibán segíteni kell; az igazság kiderítésének ezen két akadályát félre kell dobni az itunkból. Először meg kell nyitni a bizottság tárgyalási termét a nyilvánosság vagy legalább is annak képviseletében a sajtó előtt; másodszor pedig, még mielőtt a bizottság működését megkezdené egy kivételes törvényt kell hozni, amely a parlament vizsgálóbizottságát teljes bírói jogokkal, az elővezettetés és az eskükivétel jogaival ruházza fel. Csakis ezek az intézkedések nyugtathatnának meg bennünket aziránt, hogy a kiküldött parlamenti bizottság munka-