Magyar Szó, 1903. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1903-08-01 / 181. szám
4 181, szava* gűségével — klerikális rendszer soha, de soha nem fog uralomra jutni! MAGYAR SZÓ: ----------------------------i...—_ Augusztus 1. A képviselőház ülése. Budapest, Julius 31. Nagy & nevezetes napja volt ma is a képviselőháznak. A megvesztegetési ügy lázas hatása alatt állottak az emberek. A pártok forrongtak. Kilépésekről, szenzácziós kijelentésekről beszéltek. Sokan azzal biztattak, hogy éjfélig marad együtt a Ház. Ilyen izgalomban nyílik még az ülés és morzsolják le a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Mikor volt a Házban jegyzőkönyvi vita? Ma volt. Mégpedig hosszú és szenvedélyes. Barabás Béla, Polónyi Géza és Lengyel Zoltán beszéltek két óra hosszat a jegyzőkönyv szükséges módosításáról. — Hjah, más világ lesz itt ezután! A jegyzőkönyvről elbeszélgetünk délig. A napirend előtt déli egy óráig. Aztán kettőig szavazunk. v>— És mi lesz a napirenddel? ■— Arra nem térünk rá soha, így rendezi ezután az ellenzék az obstruktcziót. Zajban és néha viharban beszélik meg a szónokok a jegyzőkönyv hibáit, Barabás meg több pontba foglalva terjeszti be azokat a módosításokat, amelyeket a jegyzőkönyv helyessége érdekében szükségesnek talál. Barabás javaslatai felett való szavazások közepette egyszerre csak szólásra jelentkezik Kengyel Zoltán: — A házszabályokhoz kérek szót! — A kormánypárt bömböl dühében: ! •— Nem hallgatjuk! — Nincs joga beszélni! Tallián elnök csönget és meg akarja magát értetni. A nagy zajban csak egyes szavakat lehet hallani: — Nincs joga... szavazás közben... figyelmeztetem ... csöndet kérek... Lengyel Zoltán nem tágít. Mellén keresztbe font karokkal néz farkasszemet a felbőszült kormánypárttal és perczenként megismétli : — A házszabályokhoz kérek szót! : Az Andrássyak és a kaszinópártiak dühtől sápadtan verik a padokat, Vázsonyi feléjük kiált: — Mit akar a kaszinó? Beszéljen a vesztegetőről! Apponyi Tallián mellett terem. Tanácskoznak, hogy mit tegyenek. A zaj, a zavar nőttön nő. Ebben a pillanatban a képviselőház harsogó kaczaja közepette Lengyel Zoltán felszalad az előadói emelvényre és onnan beszél az elnökhöz, aki azonban nem akarja meghallgatni. Majd visszaszalad a helyére és onnan ismétli, hogy a házszabályokhoz kér szót. A kormánypárton most kiadják a jelszót: — Ki kell zárni az ülésből! Dániel Ernő feláll, és az elnök felé kiáltja: — Tessék alkalmazni a házszabályt! Az ellenzéken persze lehurrogják és bár sokan lebeszélik Lengyelt, a szabadelvű párttól ingereltetvén, dühösen lármáznak. Csak a főiéppárt ül nyugodtan, ők nem avatkoznak a dologba... Most egyszerre feláll Eötvös Károly és ő is a házszabályokhoz kér szót. Pokoli Zúgás keletkezik. Az elnök már rég nem ura a helyzetnek és a csengetyü kétségbeesve rimánkodik legalább egy pillanatnyi nyugalomért. Hasztalan. Ekkor Apponyi tanácsára Tallián a fülsiketítő zajban felfüggeszti az ülést. _ 1 A szünet alatt Lengyelt a saját pártja kapacitálta, hogy tekintve az elkövetkezendő fontos nyilatkozatokat, ne beszéljen, hanem csak jelentse ki, hogy joga volna beszélni, így is történt. Az elnök megnyitván az ülést, előbb Eötvös Károly, majd Lengyel Zoltán szólt néhány szót, a házszabályok értelmének elferdítése ellen. Most aztán a Ház nyugodtan szavazhatott a Barabás módosításai felett. A többség természetesen elvetette mindannyit, '' ■< A jegyzőkönyv hitelesítve lévén, Apponyi foglalja el az elnöki széket és bemutatja az irományokat, majd jelenti, hogy napirend előtt több szónok jelentkezett. Ezeknek megadja a szót. Előzőleg azonban kijelenti, hogy ő az erőszakot nem engedi az elnöki székbe felnyomalni, mint azt az ellenzékről állították. Ő hű lesz múltjához és igazságosan fog elnökölni. A ház egyik részén tapsoltak, egyik részén pedig egymásra néztek az emberek... Gajári Géza nyitotta meg a napirend előtti szónokok sorát. Gavallérosan és férfias nyíltsággal jelenti ki, hogy tévedett, amikor a megvesztegetés ügyében Polónyi ellen gyanújának adott kifejezést. Amit mondott, azt visszavonja. Minden oldalon megéljenezték a korrekt nyilatkozatot. Most következett a nap fő eseménye: Kossuth Ferencz felszólalása. Siri csend. Minden oldalon feszült várakozás. A miniszterek mind együtt vannak. Apponyi előre hajlik az elnöki emelvényen, a függetlenségi pártiak lázas türelmetlenséggel várják a «nyugalomba vonult» vezér szavait. Méltóságteljes, majdnem ünnepies hangon kezd beszélni Kossuth. A megvesztegetési ügy szomorúságáról, és a közéleti férfiak tisztaságának szükségéről beszél. Az egész Ház tapsol neki. Majd így folytatta: — Felszólítom gróf Szapáry Lászlót, vallja be, hogy kiket vesztegetett meg... de tovább nem folytathatta, mert a kormánypárton megérezték az ostorcsapás fájdalmas suhintását, és akik az előbb még tapsoltak Kossuthnak, most zúgtak, és pisszegni kezdtek. A függetlenségi párt zugó tapsai azonban elnyomták a feljajdulás hangjait és Kossuth nem zavartatva magát, így folytatta: — Gróf Szapáry levonta tettének konzekvencziát. Felszólítom gróf Khuen-Héderváryt, hogy kövesse a példát! Az egész ellenzék felugrik és magából kikelve tapsol és éljenez. Hiába próbálja Apponyi kijelentésekkel elvenni a helyzet élét, az ellenzék vad tüntetésbe tör és lelkesen ünnepli Kossuthot. Nagy nehezen csönd lesz és Kossuth folytathatja. Mintául állítja a miniszterelnök elé Césárt, aki csak azért vált el a feleségétől,, mert gyanúba keveredett. — Egy Césár feleségét nem szabad meggyanúsítani! Gróf Szápáry részese volt Magyarország kormányzatának, gróf Khuen tehát felel érte, legyen Cézár! Majd így fejezte be beszédét: — Új szituáczió előtt állunk. Én maradok ugyan álláspontom mellett, de kijelentem, hogy ebben az uj szituáczióban gróf Khuen-Héderváry többé nem állhat a magyar kormány élén és én ezennel azokhoz csatlakozom, akik az ő kormányzatát minden eszközzel lehetetlenné akarják tenni! Hogy erre micsoda jelenet következett, azt úgyszólván, leírni sem lehet. Az ellenzék embereit a lelkesedés mámora fogta el és a szenvedély kitörő érzelmeivel ünnepelték Kossuthot. Aki csak tehette, közelébe fért, és megrázta a kezét. Ilyen tapsorkánt még alig hallott ez a Ház. Nem akart megszűnni egy pillanatra sem. A bán sápadtan, halálra fehéredve ült helyén. Hiába erőltette magára az ő fagyos nyugalmát, nem bírt a lelkiismeretével. Izgett-mozgott a helyén és érezte, hogy a Kossuth csapása, a halálos csapás volt. Csak a néppárt volt nyugodt és csak Rakovszky próbált a miniszterelnök mellett hangulatot csinálni. Jó negyedóra után jutott csak szóhoz Apponyi és jelentette, hogy a napirend előtt jelentkezett összes szónokok elállottak a szótól. Ki is beszélt volna ilyen jelenet után!? Majd javaslatot tett Apponyi. Azt mondja, hogy ma csak a parlamenti bíróságot válasszák meg, a napirend többi pontjaira ne térjünk rá. Egyúttal mondja ki a Ház, hogy amíg a bizottság nem végez, felfüggeszti további üléseit. Kijelenti, hogy ezt a javaslatot a korni ggy. nevében is teszi. Helyeselnek minden oldalon. Barta Ödön azonban feláll és figyelmezteti a Házat, hogy ex-lexben vagyunk és megtörténhetik, hogy a bizottság esetleg úgy húzná a dolgot, hogy a képviselőház jó sokáig nem ülhetne össze, a kormány meg ezalatt szépen elpaklizna mindent. Azt akarja tehát, hogy a felfüggesztés záros határidőre szóljon. Eleinte idegenkedve fogadta az ellenzék Barta felszólalását, mert nem tudták, hogy mit akar. Olay Lajos idegesen közbeszólt: — Hol voltatok eddig? Mikor azonban kitudódott, hogy Barta okos és helyes dologra hívta fel a Ház figyelmét, az egész ellenzék zajosan helyeselt. Rakovszky István, Polónyi Géza, Pichler Győző, Beöthy Ákos, Lovassy Márton, Vészi József, Krasznay Ferencz, és Simonyi-Semadam Sándor utasításokkal látták még el a parlamenti bizottságot. Plósz Sándor igazságügyi miniszter válaszolt Krasznaynak s kiemelte, hogy a bizottságot lehetetlen rendes bírósági hatáskörrel felruházni. Krasznay rövid viszonválasza után az elnök az egyes beadott indítványok fölött rendeli el a szavazást. Barta Ödön és Lovászy Márton indítványát — ez utóbbié arra vonatkozott, hogy a bizottság minden hozzá bejelentett ügyet megvizsgálhasson — ellenmondás nélkül elfogadták. De már Vészi József két részből álló indítványa nem ment ily simán keresztül. Az első részben az foglaltatott, hogy a parlamenti bizottság ülésein újságírók is részt vehessenek, — ezt a nyilvánosságtól és a világosságtól irtózó néppárt elvetette, s vele együtt szavazott, csodálatosképpen, a magát szabadelvü nek nevező párt is. Különben ma már ez sem csodálatos. Mellette csak a függetlenségiek s néhány a szabadelvü, Gajári Géza, báró Feilitzsch Arthur, Ballagi Géza és még vagy egy-ketten állottak föl. De hogy azután a következetlenség teljes legyen, Vészi indítványának második részénél a liberális párt — helyesen — magára czáfolt és elfogadta, hogy a hírlapok hiteles gyorsírói tudósításokat kapjanak. Ez ellen már csak egyedül a sötétség, a reakczió emberei szavaztak. Még a dán miniszterelnök érezte szükségét annak, hogy Kossuthtal szemben kijelentse, miszerint a vizsgálóbizottság üléseire el fog menni, de a miniszterelnökségről nemcsak a saját hanem a haza érdeke miatt sem köszön le. Az ellenzék ettől a fölöttébb szubjektív véleménytől, amelyet Khuen-Héderváry alkalmasint egyesegyedül vall széles e hazában, nem volt egy csöppet sem elragadtatva, sőt biztatták a grófot, hogy csak bátran mondjon le, nem lesz baj. De mintha a jobboldal lelkesedése a bán iránt is elillant volna már teljesen . .. Az ülés végén azután megejtették a tizenöttagú parlamenti vizsgáló bizottság megválasztását. Hire járt, hogy a többség Rátkay Lászlót, a negyvennyolczas párt ez ideális lelkületű tagját ki akarja buktatni, ez azonban nem következett be. Az elnök délután öt órára hívta össze a bizottságot s evvel a tanácskozás be is fejeződött. Részletes tudósításunk a következő: Tallián Béla alelnök: Megnyitja az ülést. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Fölolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök : A jegyzőkönyvhöz többen kívánnak szólani. Barabás Béla : Nem akarja a múltkori ülés hangját folytatni. Egyszerűen a jegyzőkönyvhöz akar szólni. Némely tények elferdítve vannak visszaadva a jegyzőkönyvben, vannak benn meg nem történt dolgok és vannak benn olyan dolgok, amelyek 1903. julius 29-én egyáltalán meg nem történhettek s végül oly dolgok, amik megtörténtek, nincsenek benne. Ez a jegyzőkönyv a kormány erőszakosságának bélyegét hordja magán. (Taps balról.) Horváth Gyula: Vesztegetés után csakis a jegyzőkönyvhamisitás következhetett. Barabás Béla: Az van a jegyzőkönyvben: «a miniszterelnök indítványt tesz». Ez nem áll. A miniszterelnök legfölebb akart indítványt tenni. Azután az írásbeli indítvány széttépetvén, a másodikat nem nyújtotta be, hanem csak oda csempésztette az elnökhöz. (Zajos helyeslés balról.) Ez a passzus tehát, amely az indítvány beterjesztéséről szól, törlendő. Ezeket a jegyzőkönyv-módosításokat nincs