Magyar Szó, 1903. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1903-08-01 / 181. szám

4 181, szava* gű­ségével — klerikális rendszer soha, de soha nem fog uralomra jutni! MAGYAR SZÓ: ----------------------------i...—_ Augusztus 1. A képviselőház ülése. Budapest, Julius 31. Nagy & nevezetes napja volt ma is a kép­viselőháznak. A megvesztegetési ügy lázas hatása alatt állottak az emberek. A pártok forrongtak. Kilépésekről, szenzácziós kijelen­tésekről beszéltek. Sokan azzal biztattak, hogy éjfélig marad együtt a Ház. Ilyen izgalomban nyílik még az ülés és morzsolják le a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Mikor volt a Házban jegyzőkönyvi vita? Ma volt. Még­pedig hosszú és szenvedélyes. Barabás Béla, Polónyi Géza és Len­gyel Zoltán beszéltek két óra hosszat a jegy­zőkönyv szükséges módosításáról. — Hjah, más világ lesz itt ezután! A jegyzőkönyvről elbeszélgetünk délig. A napi­­ren­d előtt déli egy óráig. Aztán kettőig sza­vazunk. v>­­— És mi lesz a napirenddel? ■— Arra nem térünk rá soha, így rendezi ezután az ellenzék az obstruk­­tcziót. Zajban és néha viharban beszélik meg a szónokok a jegyzőkönyv hibáit, Barabás meg több pontba foglalva terjeszti be azokat a mó­dosításokat, a­melyeket a jegyzőkönyv he­lyessége érdekében szükségesnek talál. Barabás javaslatai felett való szavazások közepette egyszerre csak szólásra jelentkezik Kengyel Zoltán: — A házszabályokhoz kérek szót! — A kormánypárt bömböl dühében: ! •— Nem hallgatjuk! — Nincs joga beszélni! T­a­ll­i­á­n elnök csönget és meg akarja ma­gát értetni. A nagy zajban csak egyes szavakat lehet hallani: — Nincs joga... szavazás közben... fi­gyelmeztetem ... csöndet kérek... Lengyel Zoltán nem tágít. Mellén ke­resztbe font karokkal néz farkasszemet a fel­bőszült kormánypárttal és perczenként meg­ismétli : — A házszabályokhoz kérek szót! : Az Andrássyak és a kaszinópártiak dühtől sápadtan verik a padokat, V­á­z­s­o­n­y­i feléjük kiált: — Mit akar a kaszinó? Beszéljen a vesz­tegetőről! Apponyi Tallián mellett terem. Tanácskoz­nak, hogy mit tegyenek. A zaj, a zavar nőttön nő. Ebben a pillanatban a képviselőház harsogó kaczaja közepette Lengyel Zoltán felszalad az előadói emelvényre és onnan beszél az elnök­höz, aki azonban nem akarja meghallgatni. Majd visszaszalad a helyére és onnan ismétli, hogy a házszabályokhoz kér szót.­­ A kormánypárton most kiadják a jelszót: — Ki kell zárni az ülésből! Dániel Ernő feláll, és az elnök felé kiáltja: — Tessék­ alkalmazni a házszabályt! Az ellenzéken persze lehurrogják és bár sokan lebeszélik Lengyelt, a szabadelvű párttól ingereltetvén, dühösen lármáznak. Csak a fői­éppárt ül nyugodtan, ők nem avatkoznak a dologba... Most egyszerre feláll Eötvös Károly és ő is a házszabályokhoz kér szót. Pokoli Zúgás keletkezik. Az elnök már rég nem ura a helyzetnek és a csengetyü kétségbe­esve rimánkodik legalább egy pillanatnyi nyu­galomért. Hasztalan. Ekkor Apponyi tanácsára Tallián a fülsiketítő zajban felfüggeszti az ülést. _ 1 A szünet alatt Lengyelt a saját pártja kapac­itálta, hogy tekintve az elkövetkezendő fontos nyilatkozatokat, ne beszéljen, hanem csak jelentse ki, hogy joga volna beszélni, így is történt. Az elnök megnyitván az ülést, előbb Eötvös Károly,­ majd L­e­n­g­y­e­l Zoltán szólt néhány szót, a házszabályok értel­mének elferdítése ellen. Most aztán a Ház nyugodtan szavazhatott a Barabás módosításai felett. A többség ter­mészetesen elvetette mindannyit, '' ■< A jegyzőkönyv hitelesítve lévén, Apponyi foglalja el az elnöki széket és bemutatja az irományokat, majd jelenti, hogy napirend előtt több szónok jelentkezett. Ezeknek megadja a szót. Előzőleg azonban kijelenti, hogy ő az erőszakot nem engedi az elnöki székbe felnyo­­m­alni, mint azt az ellenzékről állították. Ő hű lesz múltjához és igazságosan fog elnökölni. A ház egyik részén tapsoltak, egyik részén pe­dig egymásra néztek az emberek... Gajári Géza nyitotta meg a napirend előtti szónokok sorát. Gavallérosan és férfias nyíltsággal jelenti ki, hogy tévedett, amikor a megvesztegetés ügyében Polónyi ellen gyanú­jának adott kifejezést. A­mit mondott, azt visszavonja. Minden oldalon megéljenezték a korrekt nyilatkozatot. Most következett a nap fő eseménye: Kossuth Ferencz felszólalása. Siri csend. Minden oldalon feszült várakozás. A miniszte­rek mind együtt vannak. Apponyi előre haj­lik az elnöki emelvényen, a függetlenségi pár­tiak lázas türelmetlenséggel várják a «nyuga­lomba vonult» vezér szavait. Méltóságteljes, majdnem ünnepies hangon kezd beszélni Kossuth. A megvesztegetési ügy szomorúságáról, és a közéleti férfiak tisztasá­gának szükségéről beszél. Az egész Ház tapsol neki. Majd így folytatta: — Felszólítom gróf Szapáry Lászlót, vallja be, hogy kiket vesztegetett meg... de tovább nem folytathatta, mert a kormánypárton meg­érezték az ostorcsapás fájdalmas suhintását, és akik az előbb még tapsoltak Kossuthnak, most zúgtak, és pisszegni kezdtek. A függet­lenségi párt zugó tapsai azonban elnyomták a feljajdulás hangjait és Kossuth nem zavar­tatva magát, így folytatta: — Gróf Szapáry levonta tettének konzek­­vencziát. Felszólítom gróf Khuen-Héderváryt, hogy kövesse a példát! Az egész ellenzék felugrik és magából ki­kelve tapsol és éljenez. Hiába próbálja Apponyi kijelentésekkel elvenni a helyzet élét, az el­lenzék vad tüntetésbe tör és lelkesen ünnepli Kossuthot. Nagy nehezen csönd lesz és Kossuth folytathatja. Mintául állítja a miniszterelnök elé Césárt, aki csak azért vált el a feleségétől,, mert gyanúba keveredett. — Egy Césár feleségét nem szabad meg­gyanúsítani! Gróf Szápáry részese volt Magyarország kormányzatának, gróf Khuen tehát felel érte, legyen Cézár! Majd így fejezte be beszédét: — Új szituáczió előtt állunk. Én maradok ugyan álláspontom mellett, de kijelentem, hogy ebben az uj szituáczióban gróf Khuen-Héder­­váry többé nem állhat a magyar kormány élén és én ezennel azokhoz csatlakozom, akik az ő kormányzatát minden esz­közzel lehetetlenné akarják tenni! Hogy erre micsoda jelenet következett, azt úgyszólván, leírni sem lehet. Az ellenzék embereit a lelkesedés mámora fogta el és a szenvedély kitörő érzelmeivel ünnepelték Kossuthot. Aki csak tehette, közelébe fért, és megrázta a kezét. Ilyen tapsorkánt még alig hallott ez a Ház. Nem akart megszűnni egy pillanatra sem. A bán sápadtan, halálra fehéredve ült helyén. Hiába erőltette magára az ő fagyos nyugalmát, nem bírt a lelkiisme­­retével. Izgett-mozgott a helyén és érezte, hogy a Kossuth csapása, a halálos csapás volt. Csak a néppárt volt nyugodt és csak Ra­ko­vszky próbált a miniszterelnök mellett han­gulatot csinálni. Jó negyedóra után jutott csak szóhoz Apponyi és jelentette, hogy a napirend előtt jelentkezett összes szónokok elállottak a szó­tól. Ki is beszélt volna ilyen jelenet után!? Majd javaslatot tett Apponyi. Azt mondja, hogy ma csak a parlamenti bíróságot válas­­szák meg, a napirend többi pontjaira ne tér­jünk rá. Egyúttal mondja ki a Ház, hogy a­míg a bizottság nem végez, felfüggeszti to­vábbi üléseit. Kijelenti, hogy ezt a ja­vaslatot a korni ggy. nevében is teszi. Helyeselnek minden oldalon. B­a­r­t­a Ödön azonban feláll és figyelmez­teti a Házat, hogy ex-lexben vagyunk és meg­történhetik, hogy a­ bizottság esetleg úgy­ húzná a dolgot, hogy a képviselőház jó so­káig nem ülhetne össze, a kormány meg ez­alatt szépen elpaklizna mindent. Azt akarja tehát, hogy a felfüggesztés záros határidőre szóljon. Eleinte idegenkedve fogadta az ellenzék Barta felszólalását, mert nem tudták, hogy mit akar. Olay Lajos idegesen közbeszólt: — Hol voltatok eddig? Mikor azonban kitudódott, hogy Barta okos és helyes dologra hívta fel a Ház figyelmét, az egész ellenzék zajosan helyeselt. Rakovszky István, Polónyi Géza, Pichler Győző, Beöthy Ákos, L­o­v­a­s­s­y Márton, Vészi József, Krasznay Ferencz, és Simony­i-Semadam Sándor utasítások­kal látták még el a parlamenti bizottságot. Pl­ó­s­z Sándor igazságügyi miniszter válaszolt Krasznaynak s kiemelte, hogy a bizottságot lehetetlen rendes bírósági hatáskörrel felruházni. Krasznay rövid viszonválasza után az elnök az egyes beadott indítványok fölött rendeli el a szavazást. Barta Ödön és Lovászy Márton in­dítványát — ez utóbbié arra vonatkozott, hogy a bizottság minden hozzá bejelentett ügyet megvizsgálhasson — ellenmondás nélkül elfo­gadták. De már Vészi József két részből álló indítványa nem ment ily simán keresztül. Az első részben az foglaltatott, hogy a parlamenti bizottság ülésein újságírók is részt vehessenek, — ezt a nyilvánosságtól és a világosságtól irtózó néppárt elvetette, s vele együtt szavazott, csodálatosképpen, a magát szabadelv­ü­ nek nevező párt is. Különben ma már ez sem csodálatos. Mellette csak a függetlenségiek s néhány a­ szabadelvü, Gajári­ Géza, báró Feilitzsch Arthur, B­a­ll­a­g­i Géza és még vagy egy-ketten állottak föl. De hogy azután a következetlenség teljes legyen, Vészi indítványának második részénél a liberális párt — helyesen — magára czáfolt és elfogadta, hogy a hírlapok hiteles gyorsírói tudósításokat kapjanak. Ez ellen már csak egyedül a sötétség, a reakczió emberei szavaztak. Még a dán­ miniszterelnök érezte szükségét annak, hogy Kossuthtal szemben kijelentse,­­ miszerint a vizsgáló­bizottság üléseire el fog­­ menni, de a miniszterelnökségről nemcsak a saját hanem a haza érdeke miatt sem köszön le. Az ellenzék ettől a fölöttébb szubjektív véleménytől, ame­lyet Khuen-Héderváry alkalmasint egyesegyedül vall széles e hazában, nem volt egy csöppet sem elragadtatva, sőt biztatták a grófot, hogy csak bátran mondjon le, nem lesz baj. De mintha a jobboldal lelkesedése a bán iránt is elillant volna már teljesen . .. Az ülés végén azután megejtették a tizenöt­­tagú parlamenti vizsgáló bizottság megválasz­tását. Hire járt, hogy a többség Rátkay Lász­lót, a negyvennyolczas párt ez ideális lelkü­­letű tagját ki akarja buktatni, ez azonban nem következett be. Az elnök délután öt órára hívta össze a bizottságot s evvel a tanácskozás be is fejeződött. Részletes tudósításunk a következő: Tallián Béla alelnök: Megnyitja az ülést. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Fölolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök : A jegyzőkönyvhöz többen kívánnak szólani. Barabás Béla : Nem akarja a múltkori ülés hangját folytatni. Egyszerűen a jegyzőkönyvhöz akar szólni. Némely tények elf­erdí­tve vannak visszaadva a jegyzőkönyvben, vannak benn meg nem történt dolgok és vannak benn olyan dolgok, amelyek 1903. julius 29-én egyáltalán meg nem történhettek s vé­gül oly dolgok, amik megtörténtek, nincsenek benne. Ez a jegyzőkönyv a kormány erőszakosságának­­ bé­lyegét hordja magán. (Taps balról.) Horváth Gyula: Vesztegetés után csakis a jegyzőkönyvhamisitás következhetett. Barabás Béla: Az van a jegyzőkönyvben: «a miniszterelnök indítványt tesz». Ez nem áll. A mi­niszterelnök legfölebb akart indítványt tenni. Az­után az írásbeli indítvány széttépetvén, a másodikat nem nyújtotta be, hanem csak oda csempésztette az elnökhöz. (Zajos helyeslés balról.) Ez a passzus te­hát, amely az indítvány beterjesztéséről szól, tör­lendő. Ezeket a jegyzőkönyv-módosításokat nincs

Next