Magyar Szó, 1903. december (4. évfolyam, 284-309. szám)
1903-12-01 / 284. szám
4284. szám. MAGYAR SZÓ, f Deczember a tárgyalásokat így lábbal tapossák önök. (Élénk a helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a szélsőbaloldalon.) amikor a magyar képviselőház tekintélyét és egyúttal a magyar képviselők tekintélyét is annyira nevetségessé teszik az ország előtt, akkor lelkiismeretem hangosan tiltakozik az ilyen merénylet ellen. (Zajos helyeslés a jobboldalon.^ Nagy zaj és ellenmondások a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Hadd tudja meg az ország, hogy 25.000 forintjába kerül naponkint az uraknak ez a mókája és a házszabályokkal való ez a visszaélése. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a néppárton.) Ha önök konfiskálják a hazafiságot a maguk részére és folytonosan azt hangoztatják, hogy csak önök védik a hazát és a magyar nyelvet, akkor tiltakoznunk kell ez ellen. (Élénk helyeslés a jobboldalon, mert senki sem hiszi el künn az országban sem önöknek, hogy csak az ellenzék teljesíti a hazáért kötelességét. Mi is a hazáért harczolunk, s ha tiszteljük is az ellenfél meggyőződését, tiltakozunk az ellen, hogy önök maguknak foglalják le a hazafiságot. (Elénk helyeslés jobbról.) Nessi Pál nagy műfelháborodásában «megvetéssel» utasította vissza Nagy Mihálynak azt a vádját, mintha az ellenzék mókáznék. Nagy Mihály kijelentette erre, hogy Nessi Pál visszautasítását megveti. Ez inczidens után, Pap Zoltán terjesztett elő újabb indítványokat a jegyzőkönyvhöz. Mikor már az összes indítványok megtétettek a jegyzőkönyvvel szemben, az elnök megkérdezte, hogy úgy akar-e dönteni a Házi, hogy elfogadjam a jegyzőkönyvet s ez esetben az összes ellenindítványok elesnek, vagy pedig az egyes indítványok fölött külön-külön akar-e szavazni. Több klerikális követelte a külön-külön való szavazást. Ebben a vitában részt vett a miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy a Ház en bloc is dönthet az indítványok fölött, de dönthet különkülön is. Ő azonban nem akar ez alkalommal a külön-külön szavazás ellen állást foglalni, hadd lássa az ország, micsoda időlopást végez az ellenzék. Ez a része az ülésnek, mely igen mozgalmas és lármás volt, így folyt’ le: Gróf Tisza István miniszterelnök: T. Házi (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Talán a petróleumról akar beszélni? (Nagy zaj.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Mit akar, kérem? Kecskeméthy Ferencz: Talán a romániai petróleumról akar beszélni? (Felkiáltások: Szemtelenség egy paptól így beszélni! Nem szégyeli magát? Nagy zaj.) =. Elnök: Csendet, kérek! Gróf Tisza István miniszterelnök: Erre nem felelek, mert az, amit felelhetnék, nem férne meg a parlamenti illemmel. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Ez csak kibúvó! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Figyelmeztetem Kecskeméthy képviselő urat, hogy ne méltóztassék folytonos közbeszólásaival zavarni a szónokot. . . ! Gróf Tisza István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt előrebocsátom azt, hogy a jelen pillanatban semmi kifogásom az ellen, hogy a kérdések úgy tétessenek föl, ahogy azt Lengyel Zoltán képviselő úr kívánta. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: A házszabályok! Nagy zaj. Halljuk! jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő Urak!_ Ne méltóztassék zavarni a szónokot, a képviselő uraknak mindig van joguk ellenvéleményeiket előadni. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Hiszen helyeseltünk.) Xubik Béla: Úgyis ritkán történik meg! .(Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök: T. Ház!fogásom ellene, mert egészen megfelel az én intenczióimnak is az, hogy a képviselő uraknak ezen egész mulatozása a nemzet előtt a maga egész meztelenségében mutatkozzék. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt már hallottuk! Valami újabbat kérünk! Elnök csenget) Hadd lássa az ország, hogy közügyeinknek ezen válságos pillanatában (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) micsoda módon lopják el az urak az ország idejét. (Zajos helyeslés és taps jobbfelől. Zajos Kendre! kiáltások a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Hát ez nem ellenkezik a parlamenti illemmel? (Fölkiáltások jobbfelől: Igaza van! Megegyezik az igazsággal. Mindnyájan aláírjuk.) Sok igazságot lehetne mondani! Rákosi Viktor: Hol vannak a vásárcsarnoki delők? Bubik Béla: Majd ezt a stílust alkalmazni fogjuk! Az elnöknek ez ellen sincsen szava? (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rigó Ferencz: Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj. (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök ismételten csenget és csendet kér. Kecskeméthy Ferencz: Elnök úr, nem utasítja rendre! Gróf Tisza István miniszterelnök: Én mélyen meg vagyok hatva, hogy a képviselő urak a parlamenti illemnek egyszerre ilyen gondos őrizőivé váltak, de engedelmet kérek, az a kifejezés, hogy időlopás, az abszolúte nem inparlamentáris, annál már sokkal erősebb kifejezéseket is méltóztatnak használni.Folytonos zaj balfelől.) Rákosi Viktor: Kérem, mi egyszerű képviselők vagyunk, nem miniszterelnökök, mi gorombáskodhatunk. (Ellenmondások jobbfelől.) Gróf Tisza István miniszterelnök: A miniszterelnöknek sem több joga, sem kevesebb joga a parlamenti illem szempontjából nincsen, mint az egyszerű képviselőnek. Arról biztosíthatom a képviselő urat, akár innét, akár a képviselői padokról, nagyon sokat nem fogok ebben a Házban megtenni, amit a képviselő úr megtesz. Nekem, mondom, semmi kifogásom az ellen, hogy most a kérdés úgy tétessék fel, ahogy a képviselő urak kívánták, de meg kívánom jegyezni, hogy ez esetről-esetre a Háznak apprecziácziójától függ. Rendes körülmények közt mindig azon az állásponton volnék, hogy külön-külön történjék a szavazás, de méltóztassanak megengedni, abban az esetben, ha ily mesterkélt szavazási tömeg felidézésével akarják a ház munkaképességét lerontani. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) ezzel szemben mi, a többség, védtelenül nem állhatunk. (Zaj a szélsőbaloldalon. Ezzel szemben bármikor joga van a Háznak a kérdés feltevését illetőleg úgy határozni, hogy az összes beadott módosításokra egyszerre tétessék fel a kérdés. Most, amint ismétlem, hasznát látom annak, hogy az urak szavazási rendszere bemutattassék a közvéleménynek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor, Kubik Béla és Holló Hajós felszólalása után, Lengyel Zoltán a házszabályok keretén túl óhajtván felszólalni, a Ház engedélyét kérte. — Megadjuk! — hangzott jobbról. Ámde nem ez volt Lengyel és az ellenzék czélja, mert a baloldalon egy hang megszólalt: — Nem adjuk meg! Ez kellett Kubiknak. Nyomban 20 aláírással név szerinti szavazást kért, amit az elnök elrendelt. A szavazás eredménye az volt, hogy a Ház nem adott engedélyt Lengyelnek a felszólalásra. Ezután következtek a szavazások Lengyel jegyzőkönyvi módosításai fölött. • Váratlan fordulat. A második indítványra történt szavazás után, váratlan jelenet következett. Kossuth Ferencz kért szót a házszabályokhoz : T. Ház! A Ház elhatározta azt, hogy minden nap két ülést tart, de ez a határozat eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvényesíttetnék, kérem a Házat, fontolja meg még egyszer azt a határozatát, amelyet hozott. Látja már a t. Ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsendesítené az ellenzéki pártokat, hanem ellenkezőleg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Talán el fogja az igent. Ház ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki ellentállás közel egy évig folyt már és ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukczió terére. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem mindig megmaradt azon a téren, amelyen a házszabályokat a legnagyobb pontossággal observálta az ellenzék. (Igaz! úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már voltam bátor az igen t. Ház figyelmét arra irányítani, hogy Magyarország egészen kivételes helyzetben van. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint azon ellenállás, amelyet a t. képviselőház kifejtett. Báró Kaas Ivor: Sőt már itt is van az az idő! Kossuth Ferencz: Kérve kérem önöket, ne rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egy [UNK]4. . . ‘ ~ ' ... szer meg van alkotva az előzmény, azon tovább lehet építeni. Nincs jogom feltételezni, mielőtt tényekkel állnék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog építeni a mostanit, miniszterelnök úr, de jöhet olyan kormány, amely ezt megteszi. (Úgy van a szélsőbalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztában kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, amely most történik a parlamenti élet terén, a hazafiság beszél belőlem (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és a hazafiság indít engem arra, hogy kérve-kérjem önöket, t. túloldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakoskodás útján, amely semmire sem vezet másra, mint a parlamentarizmus tönkretételére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Minthogy már felszólaltam, a t. Ház engedelmét kérem, hogy egy pár szót ne a házszabályokhoz szóljak. Elnök: Megadja a Ház az engedélyt? (Meg!) A Ház megengedi. Kossuth Ferencz: Azt a küzdelmet, amely itt folyik, nemcsak a felszínről kell megítélni. Nemcsak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e, nem tetszik-e, hogy rombol-e vagy nem, és megállítja-e az államháztartás szekerét, hanem bele kell tekinteni ezen küzdelem és ellenállás lelkébe (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellentállásban egy mélységes hazafius indulat rejlik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azt a szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan idő, midőn nem teljesítette honfiúi kötelességét, mert hogy ha a nemzeti álláspont mellett állást foglalt volna, mielőtt ki lett mondva az a hírhedt «soha» (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), akkor azok az idegen tanácsosok, akik a királyt félrevezették, meglehet, hogy nem mertek volna szembeszállni Magyarország összességével. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Igen, t. Ház, ez nagy mulasztás volt. De önök még egy másik nagy hibát is követtek el, mégpedig azt a hibát, hogy magukévá tették azt, hogy a magyar parlament többsége nem akarja a magyar vezényszót a magyar hadseregben érvényesíteni. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ez nagy hiba volt. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi akarjuk.) Holló Lajos: Hát akarják, tessék akarni. Népképviselők vagyunk mi, nem udvar képviselők, mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós: Hát mi mik vagyunk ? Holló Lajos : Önök is azok ! De tessék megmondani, hogy akarják. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: Nagy hiba volt azért, mert így a királlyal szemben, s az egész világgal szemben Magyarország úgy áll, mint hogyha nem a magyar nemzet többsége kívánná a magyar nyelv jogainak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebbségnek a kívánsága lenne. (Igazi ügy van a szélsőbaloldalon.) Már pedig higgje el a t. képviselőház, hogy az egész világ előtt ez a magyar nemzet meg van alázva, ha úgy néz ki, hogy csak a kisebbsége kívánja a nemzet nyelvének érvényesítését. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Benedek János : Kívánja azt minden becsületes ember ! Kossuth Ferencz: És t. képviselőház, még egy hibát említek meg, amit a többség elkövetett. (Halljuk! Halljuk!) Ha már megtörtént az, hogy a többség passzív magatartása a király idegen tanácsosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly határozott állásfoglalásra bírják, amilyent mindnyájan ismerünk és remélem, hogy mindnyájan fájlalunk, ha megtörtént ez, és ennek folytán kétessé vált, amint már többször is megemlítettem, váljon azon hazafias küzdelemnek, amely most folyik, lehet-e ez alkalommal eredménye ? — mondom ez alkalomnak, mert előbb-utóbb eredménye lesz, ott nagy mulasztást követ el a t. túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság eszméjének, az emberi jogok érvényesülésének gyümölcsözzön valamit. E hó 8-án voltam bátor felszólalni és megemlíteni azt, hogy az országban igen élénk az az óhajtás, az a kívánság, mondhatnám az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék. (Igaz ! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetlen egy ország van, ahol ez így van, s ez éppen a szabadságszerető Magyarország! Sőt tovább megyek, nálunk 55 év előtt 200.000 választóval, több volt, mint ma. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez így van !) Ezt a tényt lehetetlen összeegyeztetni azzal a föltevéssel, hogy hazánk az emberi haladás utján jár, mert nem lehet azt eltagadni, hogy az emberiség haladása polgári és emberi jogoknak kiterjesztését kívánja, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen is t. Hát nagy hiba tehát az, a nemzet szellemének felébredését nem gyümölcsöztetni az országgyűlés oly alkotásában ami az országnak s a magyar nemzetnek hasznára lenne. (Úgy van ! Úgy van a szélsőbaloldalonü Ilyen alkotás lenne, mint már említettem a vá-