Magyar Szó, 1903. december (4. évfolyam, 284-309. szám)

1903-12-01 / 284. szám

4­284. szám. MAGYAR SZÓ, f Deczember a tárgyalásokat így lábbal tapossák önök. (Élénk a he­lyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a szélső­baloldalon.) amikor a magyar képviselőház tekin­télyét és egyúttal a magyar képviselők tekintélyét is annyira nevetségessé teszik az ország előtt, ak­kor lelkiismeretem hangosan tiltakozik az ilyen me­rénylet ellen. (Zajos helyeslés a jobboldalon.^ Nagy zaj és ellenmondások a néppárton és a szélsőbalol­dalon.) Hadd tudja meg az ország, hogy 25.000 forintjába kerül naponkint az uraknak ez a mókája és a házszabályokkal való ez a visszaélése. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a­ néppárton.) Ha önök konfiskálják a hazafiságot a maguk részére és folytonosan azt hangoztatják, hogy csak önök védik a hazát és a magyar nyel­vet, akkor tiltakoznunk kell ez ellen. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon,­ mert senki sem hiszi el künn az országban sem önöknek, hogy csak az ellen­zék teljesíti a hazáért kötelességét. Mi is a ha­záért harczolunk, s ha tiszteljük is az ellenfél meg­győződését, tiltakozunk az ellen, hogy önök ma­guknak foglalják le a hazafiságot. (Elénk helyes­lés jobbról.) Nessi Pál nagy műfelháborodásában «megvetéssel» utasította vissza Nagy Mihály­nak azt a vádját, mintha az ellenzék mókáznék. Nagy Mihály kijelentette erre, hogy Nessi Pál visszautasítását megveti. Ez inczidens után, Pap Zoltán terjesztett elő újabb indít­­ványokat a jegyzőkönyvhöz. Mikor már az ös­­­szes indítványok megtétettek a jegyzőkönyvvel szemben, az elnök megkérdezte, hogy úgy akar-e dönteni a Házi, hogy elfogadjam a jegyző­könyvet s ez esetben az összes ellenindítvá­­nyok elesnek, vagy pedig az egyes indítványok fölött külön-külön akar-e szavazni. Több kle­rikális követelte a külön-külön való szavazást. Ebben a vitában részt vett a miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy a Ház en­ bloc is dönt­het az indítványok fölött, de dönthet külön­­külön is. Ő azonban nem akar ez alkalommal a külön-külön szavazás ellen állást foglalni, hadd lássa az ország, micsoda időlopást végez az ellenzék. Ez a része az ülésnek, mely igen mozgalmas és lármás volt, így folyt’ le: Gróf Tisza István miniszterelnök: T. Házi (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbal­oldalon.­) Kecskem­éthy Ferencz: Talán a petróleum­ról akar beszélni? (Nagy zaj.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Mit akar, kérem? Kecskeméthy Ferencz: Talán a romániai pet­róleumról akar beszélni? (Felkiáltások: Szemtelen­ség egy paptól így beszélni! Nem szégyeli magát? Nagy zaj.) =. Elnök: Csendet, kérek! Gróf Tisza István miniszterelnök: Erre nem felelek, mert az, amit felelhetnék, nem férne meg a parlamenti illemmel. (Zajos helyeslés a jobbolda­lon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Kecskem­éthy Ferencz: Ez csak kibúvó! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fi­gyelmeztetem Kecskeméthy képviselő urat, hogy ne méltóztassék folytonos közbeszólásaival zavarni a szónokot. . . ! Gróf Tisza István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt előrebocsátom azt, hogy a jelen pillanatban semmi kifogásom az ellen, hogy a kérdések úgy tétessenek föl, ahogy azt Lengyel Zoltán képviselő úr kívánta. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: A házszabályok! Nagy zaj. Hall­juk! jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő Urak!_ Ne méltóztassék zavarni a szónokot, a kép­viselő uraknak mindig van joguk ellenvéleményei­ket előadni. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Hiszen helyeseltünk.) Xubik Béla: Úgyis ritkán történik meg! .(De­rültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök: T. Ház!­fogásom ellene, mert egészen megfelel az én in­­tenczióimnak is az, hogy a képviselő uraknak ezen egész mulatozása a nemzet előtt a maga egész mez­telenségében mutatkozzék. (Élénk helyeslés jobbfe­lől. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt már hallottuk! Valami újabbat kérünk! Elnök csen­get) Hadd lássa az ország, hogy közügyeinknek ezen válságos pillanatában (Úgy van! Úgy van! jobb­felől.) micsoda módon lopják el az urak az ország idejét. (Zajos­­ helyeslés és taps jobbfelől. Zajos Kendre! kiáltások a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Hát ez nem ellenkezik a par­lamenti illemmel? (Fölkiáltások jobbfelől: Igaza van! Megegyezik az igazsággal. Mindnyájan aláírjuk.) Sok igazságot lehetne mondani! Rákosi Viktor: Hol vannak a vásárcsarnoki del­ők? Bubik Béla: Majd ezt a stílust alkalmazni fogjuk! Az elnöknek ez ellen sincsen szava? (Foly­tonos nagy zaj.)­­ Elnök: Csendet kérek. Rigó Ferencz: Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj. (Élénk derültség és taps a szélső­­baloldalon.) Elnök ismételten csenget és csendet kér. Kecskeméthy Ferencz: Elnök úr, nem uta­sítja rendre! Gróf Tisza István miniszterelnök: Én mélyen meg vagyok hatva, hogy a képviselő urak a par­lamenti illemnek egyszerre ilyen gondos őrizőivé váltak, de engedelmet kérek, az a kifejezés, hogy időlopás, az abszolúte nem inparlamentáris, annál már sokkal erősebb kifejezéseket is méltóztatnak használni.­­Folytonos zaj balfelől.) Rákosi Viktor: Kérem, mi egyszerű képvise­lők vagyunk, nem miniszterelnökök, mi gorombás­­kodhatunk. (Ellenmondások jobbfelől.) Gróf Tisza István miniszterelnök: A minisz­terelnöknek sem több joga, sem kevesebb joga a parlamenti illem szempontjából nincsen, mint az egyszerű képviselőnek. Arról biztosíthatom a kép­viselő urat, akár innét, akár a képviselői padokról, nagyon sokat nem fogok ebben a Házban megtenni, amit a képviselő úr megtesz. Nekem, mondom, semmi kifogásom az ellen, hogy most a kérdés úgy tétessék fel, ahogy a képviselő urak kívánták, de meg kívánom jegyezni, hogy ez esetről-esetre a Háznak apprecziácziójától függ. Rendes körülmények közt mindig azon az állásponton volnék, hogy külön-külön történjék a szavazás, de méltóztassanak megengedni, abban az esetben, ha ily mesterkélt szavazási tömeg felidé­zésével akarják a ház munkaképességét lerontani. (Igaz! Úgy van­ a jobboldalon.) ezzel szemben mi, a többség,­ védtelenül nem állhatunk. (Zaj a szél­sőbaloldalon. Ezzel szemben bármikor joga van a Háznak a kérdés feltevését illetőleg úgy határozni, hogy az összes beadott módosításokra egyszerre tétes­sék fel a kérdés. Most, amint ismétlem, hasznát látom annak, hogy az urak szavazási rendszere be­­mutattassék a közvéleménynek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor, Kubik Béla és Holló Hajós felszólalása után, Lengyel Zoltán a házszabályok keretén túl óhajtván felszólalni, a Ház engedélyét kérte. — Megadjuk! — hangzott jobbról. Ámde nem ez volt Lengyel és az ellenzék czélja, mert a baloldalon egy hang megszólalt: — Nem adjuk meg! Ez kellett Kubiknak. Nyomban 20 alá­­írással név szerinti szavazást kért, amit az el­nök elrendelt. A szavazás eredménye az volt, hogy a Ház nem adott engedélyt Lengyelnek a felszóla­lásra. Ezután következtek a szavazások Lengyel jegyzőkönyvi módosításai fölött. •­­ Váratlan fordulat. A második indítványra történt szavazás után, váratlan jelenet következett. Kossuth Ferencz kért szót a házszabályok­hoz : T. Ház! A Ház elhatározta azt, hogy minden nap két ülést tart, de ez a határozat eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvényesíttetnék, ké­rem a Házat, fontolja meg még egyszer azt a hatá­rozatát, amelyet hozott. Látja már a t. Ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsendesítené az ellen­zéki pártokat, hanem ellenkezőleg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Talán el fogja az igen­t. Ház ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki ellent­­állás közel egy évig folyt már és ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukczió terére. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem mindig meg­maradt azon a téren, amelyen a házszabályokat a legnagyobb pontossággal observálta az ellenzék. (Igaz! úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már voltam bá­tor az igen t. Ház figyelmét arra irányítani, hogy Magyarország egészen kivételes helyzetben van. (Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint azon ellenállás, amelyet a t. képviselőház ki­fejtett. Báró Kaas Ivor: Sőt már itt is van az az idő! Kossuth Ferencz: Kérve kérem önöket, ne rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egy­ [UNK]4. . . ‘ ~ ' ... szer meg van alkotva az előzmény, azon tovább le­het építeni. Nincs jogom feltételezni, mielőtt tények­kel állnék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog építeni a mostani­t, miniszterelnök úr, de jöhet olyan kormány, amely ezt megteszi. (Úgy van­ a szélsőbalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztában kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, amely most történik a parlamenti élet terén, a hazafiság beszél belőlem (Élénk he­­lyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és a hazafiság in­dít engem arra, hogy kérve-kérjem önöket, t. túl­oldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakosko­dás útján, amely semmire sem vezet másra, mint a­ parlamentarizmus tönkretételére. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Minthogy már felszólaltam, a t. Ház engedel­mét kérem, hogy egy pár szót ne a házszabályokhoz szóljak. Elnök: Megadja a Ház az engedélyt? (Meg!) A Ház megengedi. Kossuth Ferencz: Azt a küzdelmet, amely itt folyik, nemcsak a felszínről kell megítélni. Nem­csak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e, nem tet­szik-e, hogy rombol-e vagy nem­, és megállítja-e az államháztartás szekerét, hanem bele kell tekin­teni ezen küzdelem és ellenállás lelkébe (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellentállásban egy mélységes hazafius in­dulat rejlik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azt a szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan idő, midőn nem teljesítette honfiúi­ kötelességét, mert hogy ha a nemzeti álláspont mellett állást foglalt voln­a, mielőtt ki lett mondva az a hírhedt «soha» (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), akkor azok az idegen tanácsosok, akik a királyt félrevezették, meglehet, hogy nem mertek volna szembeszállni Magyarország összességével. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Igen, t. Ház, ez nagy mulasz­tás volt. De önök még egy másik nagy hibát is követtek el, még­pedig azt a hibát, hogy magu­kévá tették azt, hogy a magyar parlament több­sége nem akarja a­ magyar vezényszót a magyar hadseregben érvényesíteni. (Igaz! Úgy van­ a szél­­sőbaloldalon.) Ez nagy hiba volt. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi akarjuk.)­­ Holló Lajos: Hát akarják, tessék akarni. Nép­­képviselők vagyunk mi, nem udvar képviselők, mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós: Hát mi mik vagyunk ? Holló Lajos : Önök is azok ! De tessék meg­mondani, hogy akarják. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: Nagy hiba volt azért, mert így a királ­lyal szemben, s az egész világgal szem­ben Magyarország úgy áll, mint hogyha nem a magyar nemzet többsége kívánná a magyar nyelv jogainak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebb­ségnek a kívánsága lenne. (Igaz­i ügy van­­ a szélső­baloldalon.) Már pedig higgje el a t. képviselőház, hogy az egész világ előtt ez a magyar nemzet meg van alázva, ha úgy néz ki, hogy csak a kisebbsége kívánja a nemzet nyelvének érvényesítését. (Helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon.) Benedek János : Kívánja azt minden becsüle­tes ember ! Kossuth Ferencz: És­ t. képviselőház, még egy hibát említek meg, amit a többség elkövetett. (Halljuk! Halljuk!) Ha már megtörtént az, hogy a többség passzív magatartása a király idegen taná­csosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly hatá­rozott állásfoglalásra bírják, amilyent mindnyájan ismerünk és remélem, hogy mindnyájan fájla­lunk, ha megtörtént ez, és ennek folytán kétessé vált, amint már többször is megemlítettem, váljon azon hazafias küzdelemnek, amely most folyik, lehet-e ez alkalommal eredménye ? — mondom ez alkalomnak, mert előbb-utóbb eredménye lesz, ott nagy mulasztást követ el a t. túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság eszméjének, az emberi jogok érvénye­sülésének gyümölcsözzön valamit. E hó 8-án voltam bátor felszólalni és megemlí­­teni azt, hogy az országban igen élénk az az óhaj­tás, az a kívánság, mondhatnám az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék. (Igaz ! Ugy van­­ a szélsőbaloldalon.) Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna­­ terjesztve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetlen egy ország van, ahol ez így van, s ez éppen a szabad­ságszerető Magyarország! Sőt tovább megyek, nálunk 55 év előtt 200.000 választóval, több volt, mint ma. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez így van !) Ezt a tényt lehe­tetlen összeegyeztetni azzal a föltevéssel, hogy hazánk az emberi haladás utján jár, mert nem lehet azt eltagadni, hogy az emberiség haladása polgári és emberi jogoknak kiterjesztését kívánja, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen is t. Hát nagy hiba tehát az, a nemzet szellemének fel­ébredését nem gyümölcsöztetni az országgyűlés oly alkotásában ami az országnak s a magyar nemzetnek hasznára lenne. (Úgy van ! Úgy van­ a szélsőbalolda­­lonü Ilyen­­ alkotás lenne, mint már említettem­ a vá-

Next