Magyar Szó, 1904. május (5. évfolyam, 104-128. szám)

1904-05-07 / 109. szám

4 109. szám. MAGYAR SZÓ Az értekezlet megnyitásakor felállott Thaly Kálmán és meghatott hangon, emlékezett a nagy íróról. Jellemezte irodalmi működését, vázolta, életét és rámutatott alakjának jelentőségére a magyar­­ történelemben. Ezután a párt egyhangúan elhatározta, hogy gyásza jeléül fekete lobogót tűz ki és­­ a ravatalra koszorút tesz. A koszorú szalagján ez a felirat lesz: A magyar nyelv és irodalom ör­ök dicsőségé­nek, Jókai Mórnak, a Függetlenségi Párt. . A nagy halott emlékét a párt ezután jegyző­könyvben is megörökítette. A Kisfaludy-társaság, amelynek Jókai tagja volt, ma délután öt órakor ülést tartott, amelyen­ el­határozták, hogy a társaság külön gyászjelentést ad ki. A Magyar Színház ma este áldoz Jókai emlé­keinek. Mérei Adolf a színház titkára, megható pro­­lógot írt a ma esti előadás elé, amelyet B. Szabó József fog elszavalni. A bécsi Concordia írók, hírlapírók és művészek egyesülete szintén részt vesz a magyar nemzet gyá­szában. Koszorút küld a halott ravatalára és a te­metésen elnökével Lichtblau hírlapíróval és Streit­­­n­er Károly osztrák íróval képviselteti magát, akik ma délelőtt részvéttáviratot küldöttek. A magyar tudományos akadémia elnöksége ma délután 5 órára rendkívüli elegyes gyűlésre hívta­ ös­­­sze az akadémia összes tagjait, amelyen meg­­ fogják állapítani a Jókai gyászban való részvétel módoza­tait. . . Szalon Imre, a Magyar­ Nemzeti Múzeum igaz­gatója a muz­eum osztályigazgatójával ma reggel igazgatósági ülést tartott, mely alkalommal a­ követ­kező határozatot hozta: 1. A nemzeti gyász jeléül a Nemzeti Múzeum ormára a gyászlobogó kitüzetik. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum az elhunyt ravata­lára koszorút helyez. 3. A Magyar nemzeti Múzeum­ a temetésen testületileg vesz részt. 4. Az elhunyt családjához részvétiratot intéz­. ................ * A főváros, tanácsa mai ülésében, Halmos János polgármester meghatottan emlékezett meg Jókai Mór haláláról. Nagy volt ő — úgymond — mint­ ha­zafi és nagy mint író és költő; igazi, költő-fejedelem volt, akinek nagy szelleme előtt mindenki­ hódolattal hajolt meg, nemcsak nálunk, hanem széles e világon. A főváros hatósága, csak a fényes szellem iránt való hódolatának teszi eleget, a midőn élénk részt vesz az országot, gyászba borí­tó fájdalomban és igyekszik an­nak a külsőségekben is kifejezést adni. Minthog v az eddigi értesülés szerint, a temetést a kormány in­­tézteti, a székes­főváros bizottsága akként járul hozzá a végtisztesség megadásához, hogy díszsírhelyet újítnl föl, a Deák Ferencz és Kossuth Lajos sírjai között, ahol idővel muzoleum is emelhető lesz. A tanács mindezekhez hozzájárul azzal, hogy Jókai Mór emlékestét, úgyis mint a főváros díszpolgáráét, jegyzőkönyvileg örökíti meg, a családhoz részvét­iratot intéz s a ravatalra koszorút helyez. A polgár­mester rendeletéből ma reggel az összes főváosi köz­épületre kitűzték a ászlobogót. '­­ A Petőfi Társaság e hó 7-ikén, (szombaton) d. e. 11 órakor a m. Tud. Akadémia képes termében rndkivüli ülést tart. A titkár kéri ezúton a Társaság tagjait, hogy ezen az ülésen minél nagyobb szám­mal megjelenni szíveskedjenek. A Budapesti Újságírók Egyesületének választ­mánya, tan, pénteken, d. u. 4 órakor ülést­ tartott, hogy meg­állapítsa a Jókai Mór végtisztességtételén­­ való részvételének módozatait. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézeté­nek elnöksége a következő szövegű meghívót küldte szét az igazgatósági tagoknak: „A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének igazagtósága hazánk koszorús költője, Jókai Mór intézeti tiszteletbeli, rendes és sok éven át igazgatósági tag elhunyta al­kalmából az intézet gyászának és részvételének ki­fejezésére juttatása végett szombaton, f. hó 7-én délelőtt 11 és fél órakor az intézet üléstermében, (Alkotmány-utcza 16., I. em.) ülést tart, melyre ezennel tisztelettel meghivjuk.­ Budapesten, 1904. évi május hó 6-án, Ealk Miksa elnök, Fkete Ignácz titkár.“ A Magyar Néprajzi Társaság, melynek Jókai Mór egyik alapítója volt, e felirattal helyezett el a ravatalra koszorút: „A néplélek nagy ismerőjének a Magyar Néprajzi Társaság.“ Az Auróra Irodalmi és művészi Kör igazgató­­tanácsa ma délelőtt ülést tartott, amelyen elhatároz­ták, hogy Jókai Mór díszelnökünk ravatalára koszorút helyeznek és a temetésen testületileg vesznek részt. Reggeli kilencz órától kezdve valóságos­ zarán­­doklás folyik az elhunyt ravatalához. Megjelentek­: Berzeviczy Albert, Beöthy Zsolt, Bródy Sándornál Földváry Miklós koronaőr, Zsilinszky Mihály, Rákosi Szidi, Polónyi Géza, dr. Berger Rezső és neje, Ré­­vay Mórné, Horánszky Lajos és még sokan, mások. A Petőfi-társaság képviselői: Herczeg Ferencz, Ábrányi Emil és Szarta Tamás egy óra után láto­gatást tettek az özvegy lakásán ki­esett részvétü­ket fejezték ki. Megjelent az özvegynél Wlassics Gyula is. Táviratot küldöttek: Bánffy Dezső Emi­ch Gusztáv Bognár Sándor, Szilágyi Gy. Miklós és neje szül. Jókai Julia, Makó polgármestere, a nagy­váradi alispán és a Magyar kir. állatorvosi iskola. Részvéttáviratot küldött Brábik Ferencz Prá­gából, Jókai cseh fordítója, Szabadka polgármeste­re, Széll Farkas Debreczen Walter Crane. London­ból, Kolozsvár polgármestere, Csongrád­ városa, Garzó Imre Kecskemétről, Jókai iskolatársa és még Jókán. A temetés. Ma délten 12 órakor Brzeviczy minisz­ter hivatalos helyiségében értekezlet volt, - a­melyen a kormány a képzőművészeti társaság tagjaival egyetértek-^ megalapította a­ temetés részleteit. Jókai Mórt e hó 8-án, hétfőn délután 3 órakor­­ temetik a Nemzeti Múzeum előcsarno­kából. Ott teszik a halottat az állandó ravatalra A lakásból még ma estig okvetlen átszállítják a koporsót a Múzeum­ba. , , A temetés menete négy órakor fog elin­dulni, a Nemzeti Színház előtt, megállanak, a­hol Somló igazgató a szinfénivészek nevében mond búcsúztatót, aztán a Kerepesi­ úton ke­resztül a temetőbe mennek, • ahol Baksay Sán­dor püspök és Papp Károly ref.­­lelkész­­ mon­danak imát. Herczeg Ferencz m­ond azután bú­csúztató beszédet. Berzeviczy Albert a kormány, Beöthy Zsolt az irodalmi társaság nevében mondanak beszédet. Az értekezleten részt vettek Berzeviczy elnöklete alatt: Herczeg Ferencz, Vészi József, Szám Tamás, Hegedűs Sándor, Feszég Árpád. ■ Az értekezleten a fentieken kívül a leltá­rozás módjait és más intimebb jellegű dolgot beszéltek m­eg. Jókai családja. Lapunk tudósítója felkereste Jókai", Sándor posta- és távirdai felügyelőt, Jókai Mór édes unoka­­öccsét, hogy tőle felvilágosítást kapjon az­­ elhunyt költő családjára vonatkozólag. , — Szegény nagybátyám családjáról — mon­dotta Jókai Sándor — a közönség és a napilapok is igen kevéssé és igen helytelenül vannak infor­málva. A Hegedűs-, Feszty- és Ihász-családok vi­szonyát Jókai Mórhoz még ismerik, de a többi ro­konokról alig tudnak valamit! Pedig él a­ nagy írónak három édes unokaöccse, ezek a legközelebbi rokonai. Én, Jókai Sándor, postafelügyelő, János, posta- és távirdai ellenőr; mi ketten Budapesten lakunk. A harmadik, szintén János, komáromi lakos és ez meglepően hasonlít az elhunyt kettőhöz. Utó­daim, mi hármunk közül csak nekem vannak. Gyer­mekeim, koruk szerint: Jókai Miklós, Zoltán, Sán­dor, Károly, Árpád, Julia, Márta és Margit.Eszerint a Jókai-család csupán az én utódaimban ma­rad fenn. A vidék. "Szeged. Szegeden Jókai halála alkalmából­ a házakon fekete lobogó leng. A tanács elhatározta, hogy Jókaidéhoz részvétiratot intéz, a középületekre gyászlobogót tűz ki és a temetésre Lázár György polgármester vezetésével küldöttség megy, a­ rava­talra koszorút helyez. A temetés napján az iskolák zárva lesznek és a temetés­ ideje alatt az egész városban a harangok zúgni fognak. A Dugonics­ Tár­saság, a Magyarországi Közművelődési Egyesület, a vidéki hírlapírók küldöttsége koszorút küldenek és küldöttségileg képviseltetik magukat a temetésen. A színházakban hétfőn J­ókai-gyászestét rendeznek. Csongrád: Jókai halálát Csongrád megye is mé­lyen gyászolja. A vármegye községi ás városi törvényhatóságai dr. Csató Zsigmond főispán és dr. Ch­apricis Lajos alispán viaetfae alatt küldött­­sészb­e fognak a temetése« aMKietecsi» 1904. május 7. A bécsi sajtó Jókairól. A bécsi lapok reggeli kiadása első helyei­, ve­­zérczikkban foglalkozik az elhunyt magyar i­S- királylyal. A „Neue Freie,Fresse“. Földre bocsátott fák­lyával szomorkodik Magyarország , géniusza nagy fia ravatalánál. Jókai Mór kilehelte nemes lelkét, mely hatalmas szárnycsapásokkal száll a halhatat­lanság felé. Fájdalmas panasz­­ r ajául,föl mindenfelé a merre csak .magyar lakik s a halott emlékét a­ külföld is kegyelettel fogja őrizni. Jókai­ nemzete számára több volt a nagy elbeszélőnél,­­képzője volt a magyar nyelvnek, útmutató a szellemi haladás terén, hős a­ szabadságharczban­. Az ő nagyságának fájdalmas fokmérője lesz az a följajdulás, mely­­ az egész országot, átjárja és mely nem egy, könnyen, hevülő nemzet­ panasza, hanem az igazi, mélységes gyász jajszava. Amit Kisfaludy Károly és­­ Sándor, Vörösmarty, Bajza, Eötvös megkezdték, s amit Petőfi, a lánglelkű poéta folytatott, azt Jókai a próza írásban tökéletességre emelte. A magyar nemzet tudja, hogy Jókaival a nemzeti munka egy hatal­mas harczosa zárta le örökre szeméit. A „Zeit". ‘Jókaival sírba szállt az utolsó ama nagy erőberet- közül kik a tizenkilenczedik .' század közepe táján virágzó irodalmi "korszakot teremtettek Magyarországon. Ami Petőfi a poézisban,'­ az volt Jókai 'az elbeszélő'prózában. Ők ketten foglalkoztak a néppel és ők merítettek a kiapadhatatlan kincs­ből. Jókai művei ismertették meg a­ külföldet a magyar néppel. A nagy ember túlélte önmagát. Sze­retetreméltó írásai a*Kr­étem elégítették ki a’ rea­­lismusra­ vágyó olvasóközönséget. Ezek daczára könyvei közkézen forognak és fognak forogni min­denkor. A ',Neues­, Wiener Taglóit“: Meghalt Jókai Mór--Túl g ■ magyar , haza határain is visszhangra fog találni a gyászhir, mert hisz Jókai műveit a külföldön is ismerték­. Munkái csaknem minden kulturnemzet, nyelvén megjelentek és olvasó közön­ségre akadtak.. Utolsónak maradt a sok irodalmi nagyság közül, kiknek munkássága egy­­ szebb­ jövőt ígért a magyar irodalomnak. Neues Wiener Journal.­ . . . Jókai Mór^je­lentősége­ a magyar nemzetre, úgyszólván mérhetet­len. Nyelvében él a nemzet, s Jókai ha nem: is adott nyelvet a m­agy­arnak, de újjá tette azt és iro­dalmat adott hazájának. Páratlan munkaereje, csö­ TM d­álatos f­áradhat­lans­ága egymás után, szünet nélkül alkotott. Az 1873. évi bécsi kiállításon Jókai már egész könyvtárt kitevő munkával szerepelt. Jellem­ző ereje akkora, mint a régi klasszikusoknak, Thu­­kydidesnek, Liviusnak, M­anzemnak, de ezek egyike sem hasonlítható­­ össze Jókai Mór termékeny­ségével. Megalapította­­ a magyar irodalom alapját és minden, amit Magyarországon a toll alkotott ,s ami tiszteletreméltó s nagyszerű, az ő tollára vezethető vissza. Ahogy Petőfi a magyar költészet ideálja, úgy Jókai dicsősége a magyar próza­irodalom Jókai Mór önéletírása. (Irta 1893-ban.) *­ Jómódú nemesi családból származtam: atyám neve volt Asvai Jókay József. Az y-grec a név végén nemesi privilégium volt, valamint hogy vármegyei hivatalt csak nemesek viselhettek. Atyám azonban nem maradt az apai háznál „a kis urak“­­ ősi gazdálkodását folytatni; hanem arra a szokatlan pályára lé­pett, melyen az egyéni tehetség szerzi meg az életmódot.­­ Jogot végzett, ügyvéddé lett s­ e hivatása mellett városi hivatalt­ töltött, be, amit úgy hívtak, hogy ,,árvák atyja,“. Halála után a számadása alatt levő pénztárak az utol­só fillérig rendben találtattak. Én büszkébb va­gyok az apám tiszta kezére,, ki rám a polgári becsületet' hagyta örökségül, mint az ősapám véres kezére, aki harczi'­ érdemeiért a nemesi címerünket' szerezte­. Már gyermekkoromban hajlamokat árul­tam el a festészethez és költészethez: eléggé jól talált arczképeket rajzoltam és festettem ismerősökről és városi kitűnőségekről,­­ később nagy előszeretettel szép hölgy­ekről .Miniatűr­­ben; saját gyermekkori arczképem. (tükörből festve) most is meg van nálam. Kilencz éves

Next