Szabad Vajdaság, 1944. december (1. évfolyam, 1-2. szám)
1944-12-14 / 1. szám
SZABAD talál a fasizmusra - Szabadság a népnek! Tito . ..Békejobbot nyugtunk minden becsületes embernek aki ma feéig velünk, együtt újjáépíteni rombadöntött országunkat“" A vajdasági4 Egységes fat wBrnimmmMssísmmsmmmvmmsmimmmm&iam, ............mnwrrrn mmmmmma I. évfolyam 1. szám Movissáé, 1044 december 14 Ár© LO ,fillér POLITIKÁNK LÉNYEGE A NÉPEK TESTVÉRISÉGE A határtalan szeretet, amely orságunk iránt a deimokratikus világbanejlődött, nem erősödhetett volna mg, ha Jugoszlávia népei nem alkalmask arra, hogy az ország belső probléma saját erejükből rendezzék, erős, megdönthetetlen várat építve a jövő iiternalista támadások ellen. Ebből a háborúból új Jugoszlávia Sí letett, az igazi népi demokrácia tors? 4% a népek barátságának országa, elietétbena régi Jugoszláviával, Jizí új Jugoszlávia megnyerte az összes eladó, tehát fasisztaellenes országok .w. kenszenvét. Ez természetesen rem töténhetett volna meg, hogyha a h^si harcok nem hoztak volna magukkal snék írható belső átalakulást. Hozzá kell te azt is, hogy' jugoszláv nép féljél* ~\ -ezzel, a. .belwiCpi ! lith\ill dti'‘ ;■1h iV. :! 4£''§■% MW há^cojkl#* r -neite m - •' rokdnsf^é ióinult a?, őre Tágjaj tetett a .demoxréj^pjjípfisíl M w. S3 JS. -Jugosn-ï^r?-- ezt a tekintélyét. nagy pi e/e.iének, belső egységének és a Ifcafébon való törhetetlen akaraterejének köszönheti. Természetes, hogy számos el $ő tényező is közreműködött: Szovjet- Oroszország, Anglia, Amerika valamint a világ egész közvéleményének segítsége, az Amerikában élő szlávok *ifibir galma stb. Mindezek azonban nem léphettek volna hatásosan közbe, ha nims az lépében törhetetlen akaratéri a megszállók elleni küzdelemre. Feltesszük a kérdést: miben rejlik -e a belső szilárdság és miben található a felkelés ereje? A belső szilárdság Jugoszlávia népűinek barátsága nyugszik, a harc egyenjogúságán, a hegemonisták elleni hősös küzdelmen, mert ezek a hegemonistk végeredményben mindig idegen érdekk szolgálatába szegődtek. A nemzeti kérések igazságos megoldására való törekvés egyrészt törhetetlen akaratért kölcsönzött a megszállók elleni hmoz, másrészt igazolta, az egész világ előtt először az orosz októberi forradalom óta, hogy a mi időnkben is lehetséges a népek egyenjogúságát és testvércégét megteremteni egy ország határain belüli Lehetséges a nemzetek közelii baráti és testvéri viszony és egyedül a ' '■pék összefogásának politikájával lehet legyőzni a támadót és megalkoti az együtt működést a szomszéd államot- 1 gt-A ufr.-k testvériségének és egyesjogússágának politikája Jugoszlávia hat fain belül semmiesetre sem jelent támadó szándékot más nemzetekkel szemben, ellenkezőleg kihangsúlyozza a mi is nemzetekkel való önzelen együttműködést- a hódítók elleni küzdelemben. A világ tanúja lehetett annak, hogy Jugoszláviában valami egészen al kezdődik, hogy Jugoszlávia a belső kérdések tökéletes megoldásának példaképe s hogy a megállók elleni hősies küzdelemmel hogyan lhet megnyerni más államok rokonszernveit és megvalósítani a nemzetek közötti együttműködést. Különösen hangsúlyozni kell, hogy a háború folyamán el kellett távolítani az útból mindazokat az intézményeket, vagy a kormányzásnak mindazon formáik, amelyek a Jugoszlávia baráti népeinek együttműködését akadályozták. A harcnak bizonyos szakaszaiban az államhatóságnak új formái születtek meg, a népi demokrácia új formái, a föderális parlament új keretei stb A népi testvériség és barátság ezen politikája Jugoszláviának olyan belső erőt kölcsönzött, amelyet senki sem tudott megtörni Ez a politika, éppen ti gráuijí iwegbecsu.' Wirei gon - spakístk fiég Jugoszláviának az| a sggiretetd. és rangjoecantést, amely hasonlót !Szr#jgrófos2orszá$kivétellél egyetlen ország sem élvezett a törpekislemben. Ez a politika hozta meg Ju é^'^ávia népeinek az eddigi eredmékét, az eddigi győzelmeket éppen fg • az országban — a megszállók ellenarcban, a Tödé, adóért és a demok-T^rdért való küzdelemben — mint a ^''földön az általános „hitlerellenes” , s&yrntkezésben. Ez a politika legyen a jőv&feet! is irányvonal, kormányrúd, amelyhez az ország összes népei sorsukat kötik, hogy megnyilvánuló tekintélyt és rokonszenvet kimélyítsék, s országunk helyzetét megerősítsék. Jugoszlávia helyes baráti politikájának köszönheti, hogy a Balkánon ma nagy vonzerőt jelent mindazoknál, akik harcoltak a fasiszta hódítók véres politikája ellen. Ezek Jugoszláviában nemcsak a Balkán legerősebb államát és a németek elleni hajóbástyáját látják, hanem a Balkán íjépítő hatalmát, az önzetlen segítőtársat a demokrácia és a béke felé vezető ötön. (Ez a helyzet a görögöknél, de különösen az albánoknál.) De nemcsak azok az országok, amelyeket Hitler megszállott; azok is, amelyek csak átmenetileg állottak a német hóditók uralma alatt és így ideiglenes segítőtársai voltak Hitlernek, ezeknek széles népi tömegei is azt az új államot látják Jugoszláviában, amelynek népeifőrészben már kiharcolták jogaikat, tehát a jövőben nemcsak hogy akadályozója nem lesz a fasizmus elleni külső és belső harcokban, ellenkezőleg segíti majd szabadságharcukat. Mindez vonatkozik Olaszországra, a demokrata Ausztriára, Romániára és elkerülhetetlenül Magyarországra is. Külön fejezet Bulgária, amely ugyan Hitler csendőrének szerepét játszotta Jugoszláviában, az országban azonban Magyatrákkor széles népi tömegek éles ellenállást tanúsítottak a fasiszta politikával szemben. Bulgáriában éppen úgy, mint Jugoszlávia népeinél, kifejlődött az a törekvés, hogy együtt kell működni a vérrokon szerbekkel, horvátokkal. Ez a lerelzés mindig olyankor nyilvánult ,■ mikor Bulgáriát és a többi dél -12.1 a TH-not közös külső veszély, fenyegeti Macedón „ .Nagyszerb és nagybolgár hadiágya volt és Ausztria valamint Németország mindenkor egymás ellen játszották ki a két baráti népet. Macedónia ebben a háborúban elérte összes nemzeti jogait, amelyeket most már senki kétségbe nem von. A macedón kérdés rendezése nemcsak hogy nem sérti a szerbeket vagy a horvátokat, hanem valójában mind az ev-vík, mind a másik nép baráti kapcsolalat ■ itt,, fVí»: ,-yik legfontosabb történelmi esemény a Balkán elrendeződése felé vezetettU*».,,,, Bulgária valamint Jugoszlávia népeinek érdekei soha sem voltak azonosabbak, mint ma. A mostani háborúnak tapasztalatai bizonyítják, hogy a jugoszláv és bolgár reakciós klikkek politikájáért mindkét nép véres áldozatokat fizetett. Együtt kell haladniok, ha meg akarják őrizni nemzeti függetlenségüket és fejleszteni akarják a népi demokráciát, habiztosítani kívánják kulturális és szociális fejlődésüket. A Jugoszláv és bolgár testvériség ma ugyanazokon az utakon ugyanazokkal az eszközökkel valósul meg, mint ahogy a két nép barátsága megvalósult. Ez a testvériség a németek elleni harcban született meg és azt a bolgár katonák vérhullatása épp úgy "megpecsételte, mint azoknak a szerb katonáknak vére, akik a németek és a bolgár fasiszta gonosztevők ellen harcoltak. Bulgária ma a történelmi fejlődésnek ugyanarra az útjára állott, amelyet Jugoszláviatgi március 27-én kezdeményezett. A nemzeti kérdésben elfoglalt helyes álláspont máris kedvező visszhangot teremtett a demokrata olasz tömegeknél. Azok az olaszok, akik ma a nagyobbára szlovének által lakott területeinken élnek, könnyen meggyőződhetnek arról, hogy itt több joguk van, mint magában Olaszországban, ahol a fasizmust mindezideig nem likvidálták. Arról is meggyőződhetnek, hogy Jugoszláviában tiszteletben tartják a kisebbségek jogait, kultúráját, becsületét, nem lesz részük semmiféle üldöztetésben, és hogy egyenjogúak lesznek az ország többi polgáraival. Nem véletlen tehát, hogy mi Tito marsal kezdeményezésére olasz egységeket ,létesítettünk a felszabadító néphadseregben azokból a csapattestekből, amelyek az olasz összeomlás után megadták magukat. Ez teljesen megfelel a más népek megbecsüléséről vallott politikai felfogásnak. Az sem véletlen, hogy Trieszt munkásosztálya és fiatalsága határozatot hozott, amelyben követelték, hogy Isztriát Jugoszláviához csatolják és amelyben hangoztatják, hogy együtt akarnak harcolni a német elnyomók ellen egy jobb és igazságosabb rendért. Ez az eredménye a nemzetiségi kérdésben vallott helyes politikánknak Nem véletlen az sem, hogy egy év előtt Szlavóniában magyar zászlóaljat szerveztünk és hogy ez a lépés példaként szolgált arra, hogy hogyan kell a magyar nemzetiséggel bánni. Nem lehet minden magyar felelőssé tenni Horthy és Szálasi bűneiért. Nem lehet felelőssé tenni és nem is felelős! Fasiszta gonosztevők és hóhérok a szerbek és horvátok, a szlovének és crnagoracok között is vannak. Várjon Mihajlovics Drázsa csetnikjei, vagy Pavelics usztasái — akik ezer és ezer szerbet és horvátot megöltek —• jobbak-e a magyar nyilaskersiteseknél, akik ugyancsak ezer és ezer szerbet és horvátot öltek meg? Természetes, hogy nem! A gonosztevőket, akik kezüket, az ártatlan nép vérével be:mx'v''o/i J'v meg kol.'hi:nt •*e tek mg nelkw arra, hogy milyen nemzetiségneit. És, el is nyerik büntetésüket. A nemzetiségeket pedig be kell vonni a fasizmus elleni küzdelembe. Jugoszláviát az ő földjükké tenni, s életüket hozzá kötni minden tekintetben. Ezt nem érhető el másként, csak úgy hogy egy ép jogú polgárok lesznek,hogyha tisztelében tartják nemzeti és kulturális jogaikat, ha gazdasági, jogi és minden más vonatkozásban úgy járunk el velük, mint Jugoszlávia többi polgáraival. Mindaz ami a magyarokra vonatkozik, az vonatkozik az albánokra is. Mi nem tehetünk úgy mint a régi Jugoszlávia, amely az albánokat az állam elkeseredett ellenségeivé tette és megteremtette lehetőségét az albán propagandának, amivel azután a németek zsákmányává lettek. A régi Jugoszlávia elvette az albán földművesek földjét, bezártta az albán nyelvű iskolákat és az összes albán kultúrintézményeket. Ezt nem tesszük, mert ez nem felel meg népi célkitűzéseinknek, amelyekért harcbaszállunk, sem az állam érdekeinek, sem a népfelszabadító harc szellemének. Ilyen politikával új barátokat szerzünk a nagyvilágban épp úgy, mint a szomszédos államokban. Biztosítjuk a békét határainkon, a jószomszédiviszonyt a körülöttünk élő nemzetekkel, amelyeknek csak ilyen módon nyújthatunk segítséget, hogy kiszabaduljanak a fasiszta járom alól. Egészen más a helyzet a németekkel. A németek nálunk részesei voltak a hódító hadjáratnak. A megszállás előtt, az Ötödik hadoszlop különös szerepét játszották, nevezetesen valamennyien a hitleri Németország érdekében dolgoztak. A németeket érzelmi szálak nem kötöttéka mi országunkhoz, a háború folyamán pedig ugyanazt a szerepet, játszották, mint a birodalomból idevezényelt megszállók. A gyakorlatban is bebizonyították, hogy országunkkal nincs