Szabad Vajdaság, 1945. március (2. évfolyam, 48-73. szám)

1945-03-01 / 48. szám

in fr wsygfiEi­i Vízre bocsátották tajvani k­itörésn­ Sliti seisi hajóját Népfelszabadító hadseregünk ifjú ten­gerészetének csöndes kis ünnepe volt tegnap, N­oviszádon. Az első járőrcsöm­­bét "bocsátották vízre, a szpliti tengeré­szeti vezérkar kiküldöttjeinek, Zsurjics Karlo és Pete Izlávko őrnagyoknak je­lenlétében. A kis hajót maguk a tenge­részek építették, ezer óra hosszat tartó versenyszerű munkával. A hajó tizenkét méter hosszú, tizenkét tonna súlyú és százhúsz lóerős motorjával víz ellen 16, lefelé 25 kilométert tesz meg óránként. A kis hajó fedélzetén felsorakozott a legénység és parancsnokuk. A »kereszt­­apa*, az­­ első tengerészsmsad parancs­noka, Kara 'Dimirijevics a következő* ket mondta:* Ba­jtársak! Hadseregünk első­­ ten­gerész-százada a szerémségi szőlőkben alakult meg a '»Zagreb* hajó legénysé­géből, amely Tito marsal felhívására el­hagyta hajóját és csatlakozott népfel­­szabaditó hadseregünkhöz. Átadom nek­tek első járőrcsónakunkat, amelyet ti magatok építettetek Legyen ez a kis csónak haditengerészetünk büszkesége. Vigyázzatok rá, őrizzétek meg az dél­ietek álló harcokban.. A járőrcsónak parancsnoka néhány ke­resetlen szóval válaszolt a köszöntőre és megígérte, hogy hajója mindenkor teljesíteni fog­ja a rábízott feladatokat. Tengerészetünk első kis hajója ma már ott úszik a mi széles, szabad Dunánkon. A PÁNAMERIKAI KONGRESSZUS ÁLLÁSFOGLALÁSA A NEMZET­KÖZI ERŐSZAKOSKODÁS ELLEN Washingtonból jelentik: A Pán­amerikai értekezleten, amely most ülésezik Washingtonban, határozatot hoztak a nemzetközi agresszió és erőszakoskodás ellen­i amerikai kontinensen. Stettinins amerikai­­külügyi állam­titkár kijelentette újságírék előtt, az összes képviselt amerikai államok delegátusai nevében, hogy a kon­gresszus egyhangúlag hozta meg döntését, amely a jövőben kizár minden támadást és erőszakosko­dást az egyes államok között adóid­­két amerikai földrészen. A logosirádi Nemzet: SiMir fcuilirmissz­ia Az ország nagy uláépítő, m­un­kájában a beográdi Nemzeti Szín­ház művészi együttese­­ is­­jelentős szerepet tölt be­ Az ország első együttese nemcsak a fővárosi szín­ház műsorának előkészítésével fog­lalkozik, hanem­ ugyanakkor szer­vezi a tábori színházak együttesét, hogy a­­ színjátszás nagy jótétemé­nyeit az otthoniaktól távol élő és az arcvonalon küzdő katonák is élvez­hessék A Nemzeti Színház tábori együt­tese az előkészítő munkálatokat már befejezte, s ma készen áll arra, ho­gy az arcvonal közelébe utazzon és ott megkezdje munkáját., Ám­­ a népföl­szabadí­tó hadsereg sem­ fe­ledkezik meg a nemzet első művé­szeiről,­­­s gondoskodik arról, hogy ezek az­ értékes kultúrmunkások a legnehezebb körülmények között is el legyenek, látva mindennel. A na­pokban a népfölszabadító hadsereg tehergépkocsijai álltak meg a Nem­zeti Színház előtt és a gépkocsikon , a katonák - Tito marsal egyenes utasítására -1­­500 liter, étolajat, egy vagon, lisztet, 500 kilogram csokrot és más értékes közszükségleti cik­ket hoztak­ a színháznak. •A Nemzeti Színház együttese nagy megilletődéssel fogadta a had­sereg fia érvért­ékű adományát és me­leghangú köszönetet mondott a nép nagy vezérének és hadseregének az adományért s'/ab ab rmzsm Megalakult a Magyar-Jugoszláv Társaság Szegeden .A­­két egymás mellett élő, szokásai­ban és erényeiben . Rányik­a egyvágású testvemén, a jugoszláv és a magyar köal­ttu­ megbékélés és szoros együttmű­ködés felé jelentős, szinte történelmi lé­pés történt. Szerdán délelőtt Szegeden megalakult a Magyar-Jugoszláv Társa­ság azzal a céllal, hogy a két szom­széd nép­­ közötti joviszcsflyit minél mé­lyebbé tegye és elősegítse a közös esz­mények, közös tervek megvalósítását.­­ Dr. Pálfy György helyettes polgár­mester szerdán délelőtt 11 órára össze­hívta a város valamennyi társadalmi ré­tegének képviselőit, akik előtt a követ­kezőket mondotta: " Azért gyűltünk most egybe, hogy megalakítsuk a Magyar-Jugoszláv Tár­saságot. Azt hiszem, ennek a társadalmi egyesületnek a szükségességét felesleges részletesebben megokolnom, hiszen - sajnos — a szentünk előtt szonyolódtak le azok a politikai és történetes ese­mények, amelyek erőteljesen tudatosítot­ták: a nyitott, szeriinti néző és látni tudó magyar társadalomban a két szom­szédnép, szinte azt mondhatnám, a két testvérnép sorsazonosságát, egymásra­utaltságát. Hosszú, viharos és véres­ szá­zadokon át éltünk egymás mellett, tör­ténelmünk ezer és ezer szállal fonódik össze, ugyanazok voltak a bajaink, nem­zeti tragédiáink mögött ugyanaz a hát­tér sötétedett mindig. Mégis az történt — sütetén századokon­­át —, hogy az idegen érdek, idegen­ hatalmak mahitlá­­ciói szembe állították a két népet egy­mással, nem tűrték soha a tényleges helyzet fölismerését és az abból szár­mazó logikus, szükségszerű következte­tések levonását.­­ Most, ezekben a vészterhes napok­ban, végre leomlottak a mesterséges vá­laszfalak, lehullottak a bilincsek. Az igazi magyar társadalom léik© mélyén őszinte csodálattal figyelte a jugoszláv nép hősi küzdelmét ősi álmainak meg­valósításáért, szabadságáért jövendő boldogulásának biztosításáért, azt a küz­delmet, amelynek részletei a huszadik század hőskölteményévé tevődnek ösz­­­­sze. Eposszá, amelynek két hőse van: maga a magára eszmék nép és vezére, Tito marsal. Büszkeséggel tölt el ben­nünket az a tudat, hogy a mi vezetek is harcoltak és harcolnak még ma is a le­gendás hírű jugoszláv vezér zászlói alatt és Petőfi nevével küzdenek a zsar­nokság ellen. Ez a tény némileg kár­pótol bennünket azért a szomorú tény­ért, hogy a magunk, határai között erre a­­szabadságharcra csak most nyílt meg a lehetőség. M­i­s a Társaság, amelyet életre szeret­nénk hívni, nem politikai célok szolgá­latára vállalkozik, hanem arra, hogy megteremtse a két szomszéd nép testvéri együttélésének előfeltételeit gazdasági és kulturális térén, hogy kiépítse közöltek a legszorosabb és regeszimtélte kapcso­latokat, hogy a határ, amelyet m­ajd a békekonferencián­ voasrnak meg véglege­sen a két ország között, ne elválassza, hanem összekapcsolja a magyar népet a jugoszláv néppel. Ha valahol, ha itt, a mi vámsunkban, Szegeden érezzük en­nek a lehető legszorosabb­­ kapcsolatnak a szükségességét­, és ez ad­ jogot nekünk arra, hogy megalakítva a Magyar-Jugo­szláv Társaságot, megindítói legyünk egy, az egész országra kiterjedő moz­galomnak és higyjük, hogy elhatározá­som őszinte megértésre, viszonzásra ta­lál a jugoszláv nép körében is. — Üdvözlöm a megjelenteket és me­leg szeretettel Misa századost, Tito mar­sal hős katonáját, aki szintén megfejte körünkben. .. D­r. Pálfy György elnöki megnyitója után Magyar László, a »Déte Magyaror­­szág« felelős szerkesztője ismertette a társaság célkitűzéseit. A­ nagy figyelem­mel­­kísért előadás után a megjelentek egyhangú lelkesedéssel kimondották a Magyar-Jugoszláv Társaság megalaku­lását, majd az alakuló ülés megválasz­totta a következő ideiglenes tisztikart: Elnök: dr. Pálfy György, főtitkár: Ma­gyar László, kulturális ügyek vezetője: dr. Bálint Sándor, gazdasági ügyek ve­zetője: dr. Donászy Kálmán, jegyző: Csányi Piroska, ügyész: Pap Róbert, Az alapszabályok kidolgozásában és az ügyek ideiglenes vitelében a tisztikar­nak segítségére lesz az elnöki tanács, amelynek tagjai a következők: dr. Pur­­jesz Béla, Örley Zoltán, Majtényi Béla, Komócsin Mihály, Lehotay Árpád, Kollár Pál, Erdei Sándor, Réti Béla, Török, Ferenc, Katona Lajos és Kerényi. „ A Magyar-Jugoszláv Társaság ala­kuló üléséről üdvözlő táviratot tetézett Dalnoki Miklós Béla miniszterelnökhöz, akinek támogatását kéri céljainak meg­­­valósításához. Ugyancsak üdvözlő táv­iratot küldött Tito marsaihoz, a jugo­szláv népek hőséhez. A távirat továbbí­tására felkérte a gyűlés a jelenvolt Misa századost, akit az alakuló ülés lel­kesen ünnepelt. Dr. Purjesz Béla pofesszor az egye­tem részéről bejelentette­, hogy mint nemzetgyűlési képviselő Debrecenben tárgyalásokat folytatott a kultu­szm­znisz­­terrel -arra vonatkozólag, hogy a sze­gedi egyetemen jugoszláv lektorátust és ezzel párhuzamosan Délszláv Intézetet állítson fel a kormány. A kultuszinteisz­­ter a legmesszebbmenő támogatást he­lyezte kilátásba. Az egyetem "tehát, amely már maga is indított ,hasonló,ma­­gyar-jugo­szláv közeledési akciót, a leg­nagyobb örömmel köszönti a társaság megalakulását. Katona Lajos,­ az Ipar testezet dnöke is felszólalt és beszámolt a Bácskában szerzett tapasztalataira, ame­lyek mind azt igazolták, hogy Jugoszláviában ki ed­­dig nagy becsülete volt a magyar nép­nek. A magyar iparosság témái, am­ely a magyar-jugoszláv megbékélés gondola- tának szolgálatában áll, teljes erejéből, a legmesszebbm­enően támogatni­ akarta a társaság célkitűzéseit. Magyar László főtitkár javasolta,még, hogy a város megfelelő helyiséget bo­csásson a megalakul­t Magyar-Jrigoszláv Társaság rendelkezésére, ahol ideigletje­­sen el lehetne helyezni az egyet­őpanel kapcsolatban f­eláll itapd© Délszláv sla­­turális intézetet is. Dr. Pálfy György azzal az ígérettel, hogy wiegte««» a vá­rosnak az erre vonatkozó előterjesztését az alakuló ülést bezárta ÜpIlIülAdi* riwli §€gsWmm4éimmte Lfb«j»pe állam mmnt B«*y%Ebból ér­kező jelentés mondja —, hadat üzent Németországnak és Japánnak, Sairfe is hadat üzent a temrelvhteatonoknak. ★ A román rádió jelentttee szerint «Stob, tábornokot elbocsátották a hadsereg kö­telékéből fe meggyorsítják a háborús bűnösök , bár Diviitasid­aoe görög régen­g Szalojak­i­ben beszédet mondott, amelyben Görög­ország és a görög t ión szenvedéseiről beszélt a­ megszállás atal­. " * A traue» »termáelős miniszter elő­terjesztésére, t­ kormány újabb, szigorú rendszabályokat léptetett­­életbe a sajtó megtisztítására.★ Roosevelt, az Unió értöke a krími kon­ferenciáról visszatérve megérkezett Egy áruló kikerülte a kötelet, tej®, a »Krasszij Flut« cím­ű szovjet lap Dárid­nak, a francia renegátok egyik vezéré­nek halála alkaloidból, ★ A francia fentimyminiszter londoni lá­togatása során Anglia és Franciaország között megállapodás jött létre a halo­mban­­ és a békében való­­­tettes egy FHE működésre, Rákosi Mátyás négyévi távollét után Budapestre érkezett. Rákosi egy pesti népgyűlésen nagy beszédet mondott Magyarország mai helyzetéről és jövő feladatáról.* A Fülöp szigeteken harcoló amerikai csapatok Varda szigetén megsemmisítet­­ték az ottani helyőrséget. Acsio szigete ellen, 110 kilométerre Tokiótól délre, a légitámatö­sí: in *,,4n­"ieiw I.­­Mil famrikai irt Beográd­ban Thornton Wilder amerikai író Beo­­grádba érkezett. Az amerikai katonai bizottság fogadóestet rendezett tisztele­­­tére, a fogadóesten megjelent Ribnikar Vladiszláv, a nemzeti tanács informá­ciós hivatalának vezetője, Csolakovics Rodoljok és többen m­ások a­ jugoszláv irodalmi és művészeti életből.. Thornton Wilder — aki egyébként 1941 óta katona és az amerikai hadse­reg ezredese — érdekes beszédet mon­dott a fogadóesten Amerika szellemi éle­téről. Thornton Wilder egyik regé­nye szerb, nyelven is megjelent, " szín­művei közül többet az európai színpa­dokon is bemutattak. Budapesten szin­­re került. »A mi városunk”, d­raft színjá­­téka. Egyik legismertebb munkája a »Szent Lajos hídja« című regény. Thora­­ter vezetőségi tagja a nemzetközi Perm klubnak, számos munkája ■ magas ame­­rikai kitüntetést kapott. Umá­rtkit svttlt és fisk­rezife Báeskopetrovosieis ifinsága A bácskopetrovoszelói antifasiszta if­júság a megalakulás''napjától kezdve, lendületes munkát fejt ki az ország­építés terén. A szervezet valamennyi­ tagja részt vesz az összejöveteleken, a közmunkákban és a gyűjtőakciókban.­­ A­ népfelszabadító hadsereg számára a következő adományokat gyűjtötték: 71 darab ing, 46 alsónadrág, 75 pár ha­risnya, 15 drb. pulóver, 6 mellény, 24­ pár keztyű, 1 sapka, 31 drb. sál, 1 nadrág, 2 kabát, 20 törülköző és­­ 3 pár cipő. A katonakórház javára a követ­kező adományokat adták: 100 kilogram szalonna, 20 kg. kolbász, 9 kg. zsír, 120 kg. liszt, 16 kg. bab, 2 kg. mák, 6 kg. szárított tészta,­ 95 kg. sárgarépa, 130 kg. zöldség, 94 üveg paradicsom.­, 31 üveg befőtt, 3500 dm tojás, 15 pár baromfi és 550 dinár. Bácskopetrovoszelo népe a Vörös had­sereg sr megalapításának huszonhetedik év­fordu­lóján nagyszabású fölvonulást ren­dezett a községben. Az egységes nére fölszabadító front, az AFZI és az anti­fasiszta ifjúsági szervezet tagjai, több­ük­et kétezren vettek részt ezen a nagy ünnepségeit és lelkesen tüntettek a dia­­­dalmas szovjet hadsereg mellett I szMlMri Mmkaiers«« E hónalj vége« Szom­bor környékért is megkezdődtek a mezei munkálatok,, elsősorban a kukorica betakarítása. Te­­­kintettel a front­­közelségére a szom­­bori kerület mezőgazdasági munkásai és gazdái meglehetősen elmaradtak. Így például. 19.000 hold kukoricatem­ése maradt talpasi. Hogy a termést meg­menthessék, a szombori M­DF nagy ak­cióba kezdett Szom­bor ifjúsága eddig sem­ késlekedett, ha a közös liga érde­kében kifejtett munkásságról volt szó, most h nagy lelkesedéssel és zárt tö­megekben hallgatta meg a hivő szóza­tot. Ehhez a lelkes ifjúsághoz csatlakoz­tak Szombor polgárai, a­ kerületi MOO tagjai, a városi és járási bizottságok, a helyőrségi parancsnokság, a várospa­­rantcsnokság és ez intézmények minden alka tartazonja." a munkához önként csat­­­lakoztak Népfelszabadító Hadseregünk Szomborban tartózkodó tagjai. Az első nap mintegy 180­ hold , kukoricaföl­dön szedték 1® a termést, levágták a szárat összegyűjtötték és a kukoricát elhelyez­­­ték a kukoricagórékba. Lelkes, szorgal­ma® munka folyt, a­ különböző csopor­tok egymást igyekeztek túlszárnyalni. A környé­etei tanyák gazdái önként bo­csátottak a munkások rendelkezésére kocsikat, hogy a­ termést el lehessen szállítani a földekről. "Este aztán fáradtan, de elégedetten gyerek össze a szombariak, hogy meg­hallgassák elnöküknek, Plavsics Lázár-­ mák beszédét. Az elnök a közös mun­ka hatalmas fontosságáról beszélt, vala­­miért arról hogy ennek a murának mi­lyen jelentős szerepe van a front és a passzív vidékeink ellátásában. A fellelkesült apatini és odzsáci járá­­­sok megígérték, hogy öt-hat nap alat betakarítják járásaikban ötezer hold kukoricatermését. A munkaverseny nagy­ lendülettel folyik tovább. Rövidesen be­­fejezik a munkát vénd a 19.&IE! hiúé

Next