Szabad Vajdaság, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)

1945-04-01 / 74. szám

4. old­al Az élő újság Az élő újság s a propagandának és ismeret­terjesztésnek ez az eleven és nagyszerű formája Beográdból indult ki még a múlt Jugoszlávia idején 1936-ban, mint, a haladó s­zellemű értel­miségnek találmánya. Kezdettől­ fogva­­ó propaganda, az öntudatosítás és a kollektív művelődés nagyszerű eszkö­­­­­ének bizonyult s elevenségével, köz­­­vetlenségével nagy hatást váltott ki s h­jjpigy eredményt ért el. Annak idején a cenzúra által betiltott cikkeket is itt adták elő, ami azt bizonyítja, hogy­­nemcsak az előadás formája, hanem a tartalom is mindig haladó szelemű volt.­­Az élő újság ma már nagyon elterjedt közlési forma.különösen a népfelsza­­b­adító hadsereg*­ használta sokat és fejlesztette is. Ott nagyon nagy hasz­nát vették, nemcsak azért mivel igen csekély volt a sajtószolgálat, hanem, mert az élő újság a sajtónak sokkal közvetlenebbül ható, kollektív formá­ja, mint a napilapok. Bele is kapcsol­ja a hallgatóságot, egy-egy cikket fel- olvastattak'' verseket ■ szavazattak, térképeket rajzoltattak a hallgatóság­gal. Az élő újság így harcosaink egyik kedves művelődési eszközévé vált. A mai mozgalomban is kezd, Vajda­ságban is, szerepet játszani az élő új­ s­ág. Első »noviszádi száma« most je­lent meg szerdán este a kultúrotthon­­kistermében. A vezércikket Makszimo­­vics, tanár mondta el az élő újság ke­letkezéséről és jelentőségéről s ugyan­csak­­ felolvasta a népfelszabadító harc­ emlékeiről, szóló cikkét. A másik cikk egy noviszádi kislány előadásában a noviszádi ifjúság szerem­ tavaszi munkájáról szólt, amit a közönség nagy érdeklődéssel és tapssal fogadott. A vajdasági népszínház egyik tagja Vasziljevics Zsurkó, a színház igazga­tójának egyik versét mondta el ezután. Az élő újság egyik legsikerültebb szá­ma Teodorovics György festőművész és karikaturista rajza volt. Odaállt a táb­la elé s lassan kirajzolódott a közön­ség előtt a'megszállás dzsentri városér­­­tékének mulatságos karikatúrája,­ amit a közönség persze rögtön felismerve nagy derültséggel fogadott. Az élő új­ság utolsó cikkeként, egy hivatásos új­­í­tógiró Petrovics Bosko, a Szlobodna­­Vojvodina egyik szerkesztője olvasta­­ Novi szád felszabad­ulá­sáról szóló emlé­kezését, ami így élénk előadásban mind­d­enkihez közel hozta ezeknek a napok­nak emlékét. Ezzel a cikkel végződött a■éz élő újság. A művelődésnek, eleven tudósításnak, félénk előadásnak ezt a nagyszerű for­­­száját talán most több helyen is gya­korolni fogják. Nagyszerű­ alkalom ez [arra, hogy nagynevű előadók, szónokok,­­művészek fellépése nélkül tartalmas és színvonalas estét rendezzünk. Az újság­­olvasás ez a formája sok esetben egész nélkülözhetetlen formája a sajtószol­gálatnak Azokra gondolunk itt, akik nem itt Noviszádon ,hanem a falu végén nem igen jutnak újsághoz, ahol több házra vagy egész utcára egyetlen lap jut s ahol igy összegyűlve élő újságot tudnának szerkeszteni s a falu végén is nélkülözhetetlen kultúrának áldásai­ban részesülni. Falvakon az újságot, városokban a hiányzó folyóiratot pó­tolja az élő újság. Legfőbb jelentősé­ge abban van, hogy a közönséget bele­kapcsolja a közös érdeklődésbe, együtt hallgatják és közösen reagálnak az élő újság számaira és így az újságolvasást is­ a közös mozgalom részévé teszik. Ha valaki belép a parancsnokok és főarcosok fedezékébe, föld alatti lakóhe­lyükre, szenvedélyes vágy fogja őt, hogy mindörökre megőrizze emlékeze­tében mindazt, amit itt lát: a mécse­seket, lövedékhüvelyekből készült kály­­­hacsöveket, a fel nem robbant lövedé­kekből készült kupákat, amelyek­­az asztalon a kristályserlegek mellett áll­­®ak; az »Asszony ne bosszantsd férje­det« feliratú porcélban hamutartót a tankirtógránát mellett; az óriási tej­­pregű­ villanykörtét a parancsnok »dol­­bonó szobájában«; és Csajkov mosolyát,­­amikor azt mondja:­»Az ám, csillár is­­van, végre is városban élünk« és azt a Shakespeare-kötetet­ Gurov tábornok fedezékében, a­ könyv nyitott lapján he­verő fémkeretes, szemüveggel; az »Apu­kámnak« feliratú csomag fényképet a piros és kék ceruzával telerajzolt tér­képen; Krilov tábornok földalatti dol­gozószobáját, közepén egy nagyszerű íróasztallal, amely mellett ülve végzi munkáját a vezérkari főnök. Mindeze­ket a szamovárokat és gramofonokat, kék családi cukortartókat és a föld­alatti helyiség penészes falán lógó fa­keretes tükröt, a békés berendezést, amit kihoztak az épületekből, a zongo­rát a géppuskás zászlóaljparancsnokság fedezékében­, amelyen nyugodtan­ ját­szottak a német támadások üvöltő za­jában. Ezeknek az embereknek nemes,­­egyszerű és közvetlen viszonyát, akiket p. vér köteléke, az elesett bajtársak em- iítéke, ■& sztálingrádi harcok hatalmas smurikéja és szenvedései­­fűznek össze. Minden­­mozdulatukban,, szavukban, és pillantásukban érezhető az a méltóság­­tel­jes, rendkívüli stílus, amely magé-­­ a vasfegyelanét*­mert egyet, VASZIM.T­OROSZMA.... hm szóra az emberek ezrei­­ szállnak szembe a halállal, de ugyanakkor ma­gába foglalja az összes sztálingrádiak, a harcosok és tábornokok egyenlőségét , é® testvériségét Ne feledkezzék­ meg­­ erről a vonásról, erről a stílusról az,­­ aki majd megfogj® írni a sztálingrádi­­ csata történetét.­­ Nem egyszer írtak majd arról, hogy hogyan alakult ki, hogyan szilárdult meg "a nagy­­sztálingrádi védelem. Ez a mi embereink dicsősége, az ő hősiessé­gük, türelmük, képességük és öngál­­d­ozásuk dicsősége. Védelmünk sikerét, meghatározó elő­feltételeik között az egyik, megtiszteletre... méltóbb" hely a 62. hadsereg mesteri irányításét illeti. Csujkov hsdseregp©­­rancsnok, Gurov, a haditanács tagja és Krilov vezérkari főnök nemcsak a had­műveletek­, katonai irányítói, hanem a Sztálingrádi csata szellemi, pillérei is voltak. A­­sztálingrádi védelem irányí­tásának e rendkívüliségét és sajátossá­gát­­ kell emelni. A 62. hadsereg irá­nyításához nemcsak világos, nyugodt katonai szellem, nemcsak könyörtelen akaraterő és,kitartás volt szükséges. Szívvel-lélekkel kellett ezt a nagy tet­tet végrehajtani , az októberi napok szigorú parancsait nemcsak az ész, de­­ gyakran a szív is diktálta. S ezek a zord, hideg parancsok, amelyeket a szív diktált, mint a láng égették az embereket, a türelem és önfeláldozás emberfeletti hőstetteire vezették őket, mert azokban a napokban az emberi­­ hőstettek kicsiknek bizonyultak a 62. ■ hadsereg feladatainak végrehajtására. A haditanács tagjai a védelem min­­­ den nehézségét megosztották a harco­­­­sokkal: a hadseregparancsnokság nyolc-­­­szor költözködött. Sztálingrádon tudják,­­ hogy mit jelent a­ parancsnokság költ­ö­sötésödése. Bomba telitalálatot és golyó-­­ szórások közvetlen tüzét jelenti. A pa­rancsnokság negyven tisztje, telefo­nistája, küldönce halt hősi halált a ha­ditanács fedezékeiben az aknavetők tűzétől. Szörnyű éjszaka volt, amikor egy német bomba felgyújtotta a ben­­zintartályt és ezer" tonna égő kőolaj ki­szabadult és üvöltve rontott a­­ hadita­nács fedezéke felé. A láng 800 méter magasra csapott fel, lángolt a Volga, amelyet egészen elborított az égő ben­zin. Égett, a föld a tűzfolyók féktelenül törtettek a meredek szakadék felé. Krilov vezérkari főnököt ,aki fedezé­kében dolgozott és csak a szörnyű hő­­­ségről vette észre, hogy körösi körül minden lángot, az utolsó pillanatban si­került átvinni az égő folyón. A hadi­tanács , tagjai­­ egész éjjel a folyóparton álltak,­az üvöltő fekete­ lángok között. Rogyimcev ,a gárdahadosztály parancs­noka katonákat küldött a­ tűzhöz. A katonák visszatértek és jelentették, hogy a­ haditanács eltávozott. — A balpartra? — kérdezték tőlük. — Nem — felelték a katonáik. — kö­zelebb az első vonalhoz.­ Voltak napok, amikor a haditanács közelebb volt az ellenséghez, mint­ a hadosztályok, sőt ,­az ezredek parancs- . nokságai. A fedezékek úgy remegtek, mintha egy óriási erejű földrengés központjában lettek volna. úgy látszott, hogy a tetőt tartó hatalmas gerendák hajladoznak, mintha gumivból lenné­nek. a föld hullámzott az emberek lá-­á­ba alatt. az­ ágyakat és asztalokat* a­­ földhöz "kellett erősíteni, mint a hajó­fülkében vihar idején. Előfordult, hogy az edény az asztalon apró darabokra tört az állandó rezgéstől. A rádiók é,szó­­j­ülékek felmondták, a szolgálatot, a több órás bombázás tönkretette a lámpákat . A fül­ már nem­ fogta fel a dübörgő­­ zajt, úgy érezte az ember, mintha két , acélra hatolna be fülkagylójába ér • kínzón nyomná az agyát, így múltak­­•a napok. Éjszaka pedig, amikor elcsen­desült a­ bombázás és Csujkov had­se­­regparancsnok térképe mellett paran­csokat osztott a hadosztályparancsno­­­­koknak, váratlanul megjelent a had­osztálynál és ezredeknél a nyugodt, ba­rátságos Gurov. Krilov térképei, táblá­zatai, tervei fölé hajolva folytatta , munkáját, irta a jelentéseket, ellenőr­zött ezernyi számot, gondolkodott. S az órára pillantva, mind a hárman felsó­hajtottak: »hamaros­an hajnalodik és újra kezdődik a tánc«. Ilyen, körülmények között dolgozott a 62. hadsereg haditanácsa. Nem min- ' dennapi helyzet volt ez, Amyd­t meg­kérdeztem Gsurkovot, mi volt számára a legnehezebb, gondolkodás nélkül vá­laszolt: »Azok az órák, amikor meg­szakadt az összeköttetés a csapatokká Képzelje el, voltak napok, amikor » németek elvágták a hadosztályoka.*» vezető összes telefonvezetékeket és « rádió sem. .működött, mert * läanpäP »Wc A „Diktátor" Belgrádban A napokban megérkezett Beográdba Charlie Chaplinnek a szabad országok­ban legnagyobb sikert elért filmremeke. A filmet 1939-ben készítették, közvetle­nül a háború előtt és Hitler környezetét, de magát Hitlert is a,, legélesebb szatíra tükrében mutatja be. Érthető, hogy 1939—41 között­ a profasiszta Cvetkovics —Macsete kormányok nem engedélyezték bemutatását. A filmremekben Chaplin kettős szere­pet játszik: Hitler káplárt, akiből »Ta­­mánia« diktátora lesz és egy kis zsidó borbélyt, aki első világháborús sebesülé­se következtében elveszti emlékezőtehet­ségét és nem tud semmit sem arról, hogy mit történt Németországban 1918-tól a hitlerizmu­s uralomrajutásáig. Be akar menni borbélyműhelyébe, a hitleristák megtámadják és a szegény kis zsidó, aki nem érti a dolgokat, a rendőrhöz szalad, hogy védelmet kérjen. Közben Hitler új és új pogromokat rendel el és elkezdi hódító háborúját Egyik terméiben Hit­ler nézi a föld göm­bot. Leveszi az áll­­vényről, látszik vele, tapogatja, dobál­hatja, amíg a földgömb­ hirtbalen szét­­pukkad, Hitler kezében nem marad semmi az egész földgömbből, csak egy gumirongy. Mussolini is szerepel a filmben és Go­ring is, aki állandóan titkos fegyvereket talál fel, amelyekkel — természetesen — állandóan kudarcot vall. Ezt a kitűnő filmet amely olyan nagy szerepet töltött b© a háború elején, min­den fasiszta és fasisztabarát államban betiltották, így Svájcban és­­Argentíná­ban is. Charlie Chaplin nagy tehetségét ez a tény önmagában is igazolná. Magol gyerek­k "Joseph Bayle levelet irt Oroszország­ba,, A kis Joe tizenhároméves, iskolába jár, bélyeget gyűjt, futballozik és ismer minden típusa angol és orosz repülőgé­pet. Osztályában mindenki, fiúk és lá­nyok, mert *ez modern iskola, három éve épült, elhatározta, hogy levelet ir Oroszországba, mert »csodálattal tölt el bennünket az orosz nép vitézsége és büszke vagyok arra, hogy levelezhetek és, hogy barátom van a Szovjetszövet­ségben«. Joe levele elkerült Oroszországba és megjelent a pionírok Pravdájában. Egy orosz kislány, Csokmanova Katya elol­vasta a levelet és nekiüll válaszolni: »Kedves Joe, Elolvastam leveledet a Pravdában. A barátnőim most mind széjjelmentek ócs­kavasat gyűjteni, én itt maradtam az iskolában, hogy válaszoljak neked. Min­denekelőtt elmondom neked, hogy ki vagyok. A nevem: Csokmanova Katya. Tizen­három éves vagyok és hat éve járok is­kolába. Kicsi vagyok és rövidre vágott szőke hajam van. Én vagyok a mi pio­­nirbrigádunk vezetője. Mi Moszkvában élünk a golyóscsap­­ágy-gyár hatalmas épületének egyik­­ szép lakásában. Két évvel ezelőtt, novemberben, a né­metek Moszkva közelében voltak és el­hiheted, nem valami kellemes, amikor városunk veszélyben van. Akkor a ta­nítóinkkal együtt mi is dolg­oztunk, hogy erősítsük Moszkvánk védelmét. A brigádunkban ötvenegy diák és diáklány van. Négy csoportra osztottuk fel és minden csoportnak van vezetője­. Elsősorban azokat a családokat támo­gatjuk, akiknek valakijük a fronton van. Biztosan ti is gyűjt­­ok ócskavasat ? Mi már tizennégy tonna súlyút gyűjtöt­tünk össze és­­ 13.000 üres üveget. Sok­szor gondolkodunk azon, hogy az álta­lunk gyűjtött üvegekkel — persze, ami­kor már megtöltöttük gyújtóanyaggal, vájjon hány német tankot pusztít­ottak el katonáink.. Úgy gondoljuk, ha min­den száz üveg közül csak egy is célba­­talál, akkor is hozzájáruatunk 130 német tank elpusztításához. ,, Nyáron érdekes munkához fogtunk. Egy nagy műhelyben megpróbáltuk a ruhavarrást. Persze egyikünk sem tu­dott varrni, a gépekhez sem értettünk. Még a műhely vezetője sem volt szabó, hanem számtantanár és ő is most ta­nulta a mesterséget. Ma már kifejlődött érni- és iparunk. Mér katonai rendelést is kaptunk. Van ám földünk is, amit magunk, mit­, ,4 termés egyrész ■’( A­ többit kórházakba küldjük. . Sokat tanulunk és sokat dolgozunk időnk egy részét szórakozásra, jónkra fordítjuk, de érthető, hogy ilyesmin nem sok jut. Ami a bélyegeket illeti, ez­zel nálunk senki sem foglalkozik. Sajnos, be kell fejeznem a tévéé­­met, kedves Joem. Hallom, jönnek osz­­tálytársaim és egy nagy cinkkoldat a minek magukkal. Be kell írnom a gyű­j­tő­könyvbe, írjál gyakran és másoknak is mondd meg, hogy írjanak. A legjobb kívánságokkal ' Csokmanova Katyi Egy kazak költő kilen­cveti kilencéves­­a kazakok legnagyobb költője, a Szovjetszövet­ség egyik legnagyobb élő írója, Dzsabajev Dzsambul. Dzsabajev az egyik kazakföldi ál­lattenyésztő farmon él és dolgozik... közel Kazakisztán fővárosához, Al- ma-Atához. Nem írja verseit, ha­nem egy különleges kazak hangszer (»Dombra«) kísérete mellett énekeli A verseket vagy fia, vagy valame­lyik unokája írja le. Dzsabajev országos sikert ért el Leninről és Sztálinról dalolt versei­vel. Ismert művei a Turkszibszki vasútról szóló éneke és egy altató­­dal, melyet olyan gyermekhez datol, aki új és boldogabb világban, a szo­cialista társadalomban, nő fel. IH a kolhozéletről, a szocializmus győ­zelméről és tömérdek verset a fa­sizmus elleni háborúról, melyek ég­nek a németek elleni gyűlölettől. Egy ilyen verset a Vörös Hadsereg­ben harcoló fiának ajánlott: »fe­küdj meg, hogy az ellenség nem megy rajtad keresztül«. Fia­ meghallgatta apja parancsát, megvédte a Szovjetuniót és meghalt érte. vérsz is! TOLSZTOJ ALEXEJ EMLÉKE A szovjet népbiztosok tanácsa elhatá­rozta, hogy emléket emel a nemrégiben elhunyt nagy szov­jet irónak, Tolsztoj Alexejnek. A moszkvai Szpiridonyevszka utca 2. számú házának falára —­ itt ők­ az ivó márványlapot tesznek fel és az utcát ezentúl Tolsztoj Alexej­ utcának nevezik. A­ tanács elhatározta, hogy 1945— 46 évben kiadatja Tolsztoj összes műveit és az irodalmi intézetben négy Tolsztoj Alexej-ösztöndíat alapít.­­

Next