Szabad Vajdaság, 1945. július (2. évfolyam, 148-174. szám)

1945-07-01 / 148. szám

llasdi a fasizmusra — Szaftaccsúg a népnek! A VAJDASÁGI EGYSÉGES NÉPFELSZABADÍTÓ FRONT NAPILAPJA II. évfolyam 148. szám Noviszád, vasárnap, 1945 július 1 Ara­­­divár Vajdaság asszonyai szavazzatok! i az asszonyok beválasztása a népbizottságokba nemcsak a nők ügye bánom az egész népé­ t Hozzátok fordulok, Jugoszlávia asz­­szonyai, közösségünk egyenjogú tagjai, hozzátok, akik harcban kivívtátok ösz­­szes jogaitokat. Azt kérem, hogy minden figyelmeteket és erőtöket fordítsátok el­sősorban néphatóságaink megerősítésére. Hozzátok fordulok, legyetek ti is éberek! És segítsétek a hatóságok megerősíté­sét, tisztítsátok meg közéletünket azok­tól, akik akadályozzák néphatóságaink megszilárdítását! M és segítsetek azokon, akik tudatlanságból hibáznak­« Jugoszlávia antifasiszta asszonyainak első, beográdi kongresszusán hangzottak el legkedvesebb néptársunk, Tito marsal fenti szavai, amelyek erőteljes vissz­hangra találtak egész országunkban, ugyanakkor elismerést és felhívást is tartalmaztak. Elismerést, hogy az új de­mokrata föderatív Jugoszláviában a kö­zös ellenség ellen vívott együttes harc­ban harcolták ki szabadságukat és egyenjogúságukat az asszonyok. Felhí­vást, hogy — amiként részt vettünk a harcban a vívmányok kiharcolásában — most azok megvédésében,­­ megszilárdítá­sában és kiszélesítésében is részt veszünk, segítjük a néphatóságok megerősítését azt a m­énhatalmat, amelynek feladata éppen harcaink eredményének biztosí­tása és kiszélesítése. A Vajdaság asszonyai előtt a legszé­lesebb lehetőségei nyíltak meg annak, hogy Tito marsal felhívása nyomán a nép és hazánk iránti feladatunkat tet­tekre váltsuk. A választás nyújtja ezt a nagy lehetőséget. Első ízben történelmünk­ben mi asszonyok is hallathatják sza­vunkat: választópolgárok lettünk és ben­nünket is megválaszthatnak. Új államhatalmunk, amely a megszál­lók elleni négyéves küzdelemben szüle­tett, megadott minden jogot a népnek, az asszonyoknak is. Teljes egyenlőséget biztosított, elismerte nekünk, asszonyok­nak a jogot­, hogy részt vehetü­nk orszá­gunk sorsának intézésében és részt vehe­­tü­nk a hatalomban. A kapott jog azon­ban semmit sem jelentene, ha a nők nem élnének vele. Mit ér ugyan a választó­jog egy alkalmatlan ember ellen, akit el kell távolítani, ha azt a jogunkat —, hogy ellene szavazhatunk — nem hasz­náljuk ki, és nem távolítjuk el? Mit ér az asszony számára a hatalomban,­ irá­nyításban való részvétel joga, ha nem jönnek el a szavazóhelyre és nem mond­ják meg, kit kivonnak és kit nem akar­nak a bizottságban, ha nem jelöltetik magukat és nem vesznek részt a bizott­ság munkájában? Mindez egészen vilá­gos, de talán éppen ezért mert világos, sokan vannak elmaradottak, akik aka­dályozni akarják az asszonyok jogainak kihasználását. Itt és ott jelentkezik az alattomos suttogás, valamelyik szöglet­ből, hogy az asszonynak arra kell sza­vazni, akire a férje szavaz, vagy akit a férj megjelöl. Vagy, hogy a férfinek kellene az asszony helyett szavazni. Nem kell senkinek túlságosan bizonyí­tani, hogy mindez nagyon is hasonlít a régi recepthez, amikor erőszakolták, kire kell szavazni. Vagy amikor oly sokan a mások nevében adták le szava­zatukat .. Nem­ nehéz kitalálni, hova irányul ez a suttogás: el akarják venni minden asszony kedvét, hogy szabad jo­gával éljen, hogy saját lelkiismerete,és annak sugallata alapján határozzon. Mindezt azok a reakciósok kívánják így és azok akik kezdettől ellene vol­­tak az asszonyok egyenjogúságának és általában mindenfajta egyenjogúságnak. Ezek a csetnikek, usztasák, horthypár­­tiak és légionisták, akik ellen voltak né­peink szabadságának és testvériségé­nek, akik a mostani háborúban elle­nünk harcoltak, akik arra törekedtek és még ma is arra törekszenek, hogy a szerbet, a horvátot, a magyart, a ro­mánt, a szlovákot, egymás ellen uszít­sák, népet nép ellen, testvért testvér el­len, férjet felesége ellep. A nép esküdt ellenségei ezek, az asszony egyenjogú­ságának ellenségei. Vannak, akik nyíltan fellépnek a nők választójoga ellen. Megtiltják az asz­­szonyoknak a beavatkozása ki kerüljön a bizottságokba, ki alkossa a népható­ságot. Sokan tudatlanságból cseleksze­nek így, nem látják be eljárásuk ká­rát, nem látják a tudatos ellenség ke­zét a dolgok mögött. Az ilyenek elfo­gadják az ellenség érvelését, hogy az asszony dolga a háztartás, a gyerek, a konyha. , Vájjon a házunk tájának és gyermekeinknek sorsa nem függ-e ösz­­sze népünk sorsával? Vájjon a nép sor­sa, gyermekeink és, egész házunk tája sorsa nem attól függ-e, hogy ki kor­mányozza a népet, az országot? Vájjon az anya, aki annyi gonddal, bajjal és türelemmel ápolja és neveli gyerme­keit, aki hosszú éjszakákat reszket át sorsuk miatt, aki gyermekei jobb jövő­jéről álmodik mindig — az az anya, akinek gyermeke a holnap támasza, szabadságának élvezője lesz, az ne te­gyen meg mindent, amit meg kell ten­nie, hogy boldog jövőjét biztosítsa? Nem, az anya hűtlen lenne anyai hi­vatásához, ha nem élne jogaival. Az asszony elvesztené otthonát, családját, népét és hazáját, ha hozzájárulásával, elhatározásával nem segítené az ország jobb, kormányzás■•ít és mindenki bj,du­gulását! Jó asszoly­­k ettek hüberk népünkhöz és hazájukhoz, amikor hó­dítók garázdálkodtak benne — nem lesznek hűtlenek most sem, amikor fel­szabadították földünket, hazánkat újjá kell építenünk. Békében, boldogságban, testvériségben és jólétben akarunk él­ni. Éppen ezért a Vajdaság­.­rg.ellövetve Makedónia és Szlovénia asszonyainak példáját, ahol a választások már lezaj­lottak — egységesen lép fel a választá­­­sokon és olyanokat emel a néphatóság soraiba, akik tettekkel bizonyították be már eddig is és biztosítékot jelen­tenek a jövőre, hogy a hatalmat nem használják ki önző céljaikra, nem egy szűk csoport érdekeit képviselik, ha- Kárpátalja csatlakozott a Szovjet Szövetséghez A Szovjetunió és Csehszlovákia között megegyezés jött létre amelyben jóváhagyták Kárpátalja csatlakozását Moszkvából jelentik. Moszkvában teg­­ nap aláírták a Szovjetszövetség és Cseh­szlovákia között kötött legújabb meg­egyezést, amelynek értelmében Kárpát­alja a Szovjet Szövetséghez csatlako­zott. Kárpátalja népe még 1944 november 26-án Munkácson kimondotta azt az óhaját, hogy a Szovjet Szövetséghez kí­ván csatlakozni. Csehszlovákia teljes területének felszabadulása és az új csehszlovák kormány megalakulása után ennek a kérdésnek rendezése is aktu­álissá vált. A csehszlovák kormány képviselői a hét elején Firlinger minisz­terelnök vezetésével Moszkvába utaztak, ahol több napon át folytak a tanácsko­zások Kárpátalja csatlakozásának kér­désében. A tanácskozások eredménye­­képen megegyezés jött létre, amelyet Szovjet részről Molotov külügyi népbiz­tos, a csehszlovák kormány részéről pe­dig Fulenger miniszterelnök írt alá. Az okmány ünnepélyes aláírása után Molotov külügyi népbiztos beszédet mondott. Megalakult a lengyel nemzeti egység kormánya Valamennyi lengyel demokrata pártcsoport képviseletei nyári a kormányban Varsóból jelentik: Oszupka Morawszki Lengyel miniszterelnök benyújtotta a lengyel Nemzeti Tanács elnökének az­­ lengyel kormány névsorát. A Nemzet Tanács az alábbi kormánylistát hagyta jóvá: Miniszterelnök Eduard Oszupka Mo­ravszki, első alelnök Vladiszláv Gornu­­luka, második alelnök és földművelésügyi miniszter Sztaniszláv Mikolajczik, véd­erőminiszter Zsimijerszki marsal, kül­ügyminiszter Vicent Razsimovszki, tár­­sadalom­ügyi miniszter dr. V. Kjernik, pénzügyminiszter Konsztantin Dombrov­­szky, társadalombiztonsági miniszter S. Racskievicz, iparügyi miniszter Hi­lary Mincz, közlekedésügyi miniszter Rabanovszki mérnök, posta- és távirda­­ügyi miniszter Vetyeszláv Turug, hajó­zásügyi és külkereskedelmi miniszter dr­ .Jendajkovszki, egészségügyi minisz­ter dr. Litvin,, erdőügyi miniszter S.­­Lalcsov, munkaügyi és szociálpolitikai miniszter Jan Sztancsik,, közoktatásügyi miniszter Csaszlav Viczek, kulturális és művészeti ügyek minisztere Vladiszláv Kovalyszky, igazságügyminiszter H. Szentovszky, újjáépítésügyi miniszter Kacsarovszky, információs miniszter Sz. Matusevszky, közellátásügyi és keres­kedelmi miniszter E. Sztáhelszky. Június 28-án este hat órakor a len­gyel nemzeti egység kormánya letette az esküt a Nemzeti Tanács előtt. Utána megtartották az első minisztertanácsot. S szfiverszes csapatok elhagyták Olaszországot ? Washingtonból jelentik: A Reuter iro­da híradása szerint ez év szeptemberé­ben a szövetséges csapatok a Bolzano-i és a Julia-Venezia kerület kivételével egész Olaszországot kiürítik. A hír­adást még nem erősítették meg, egy másik forrásból azonban azt a jelentést közüik, hogy az amerikai csapatok még ebben az évben elhagyják Olaszország területét kivéve a Julia Venezia-i körze­tet nem a nép javát akarják és azt önzet­len munkával szolgálják. A nők szerepét ezeken a választáso­kon nem szabad egyedül­i szavazásra korlátozni. Arra is szükség van, hogy a legalkalmasabb, tisztességes és ráter­mett asszonyok és lányok a jelölő listá­ra kerüljenek és hogy beválasszák őket a népbizottságokba. Nem azért, hogy kidomborítsuk a nők egyenjogúságát, és nem is azért, hogy valakinek önké­nyét szolgáljuk. Ha csak azért válasz­tanánk be nőket a bizottságokba, hogy legyen néhány belőlük, hogy asszony is legyen benne ez téves felfogást jelen­tene! A nők azért kerüljenek a bizott­ságokba, mert aktív részvételükkel a népfelszabadító harcban, továbbá mun­kájukkal, fáradozásukkal, a tavaszi ve­tésért folyó munkálkodással, a háborús árvákért való gondoskodással, a kórhá­zi és betegszolgálat megszervezésével, gyermekotthonok létesítésével megmu­tatták, hogy áldozni, harcolni, szervez­ni és vezetni egyaránt tudnak. A népbizottságokban a szociális gon­doskodás és a gyermeknevelés terén az asszonyok többet tehetnek mint sokan a férfiak közül. Mert ugyan ki fog töb­bet gondolni a gyermekek iskolalátoga­tására, ki fog őrködni a napközi ottho­nokban, ki gondol a rokkantakra és a háborús árvákra, ha nem a népbizottsá­­gok nőtagjai? Áldozatosságot is mutattak az asszo­nyok amikor kellett. Készek voltak a feladatok együttes megoldására — pél­dául a tavaszi vetésért folyó kampány­ban. Bátran mondhatjuk, hogy a nők sokat, nagyon sokat tettek azért és so­kat köszönhetünk nekik, hogy a vajda­sági föld nem maradt parlagon. Az asszonyok beválasztása a népbi­zottságokba nemcsak a nők ügye, ha­nem az egész népé. A megválasztott női bizottsági tag éppen úgy mint a megválasztott férfi, a nép bizalmának részese vagy hordozója, nemcsak egy szervezeté. Éppen ezért, a nők sem szo­rítkozhatnak arra, hogy csak nőkre adják le szavazatukat. Szavazniok kell azokra, akikről úgy gondolják, hogy a legjogosultabbak arra, hogy a népható­ságok képviselői legyenek. Amikor felkészülünk, egységesen és határozottan a választáson való részvé­telre, Tito marsa! hívását követjük: megerősítjük a néphatóságokat és­erő­sítjük a testvériséget és egységet — ugyanakkor lehetetlenné tesszük a tur­kálódéig és áskálódók munkáját, azokét akik Nediccsel, a németekkel, Pavetics­­csel és a többiekkel haladtak ,­ együtt tegnapig és most gyűlöletet hintenek a Vajdaság népei közé és megingatnák mindazt, amit hazánk népei annyi, vér­rel és áldozattal teremtettek meg. Tito mondotta: „Rajtatok áll, Jugoszlávia asszonyai, anyák és testvérek, a mostani nemzedék és az eljövendő nemzedékek anyái, rót­tatok áll,, hogy minden erőtökkel segít­sétek elért nagy vívmányaink megőrzé­sét. Harcoljatok mindenki, ellen, aki gyű­löletet hirdet bármelyik népünk ellen. Ez minden horvát, szerb, szlovén, ma­kedón, crnagorai és minden más nő fel­adata és kötelessége.« Tudatában kell lenni annak, hogy bár­­ezek­­ a választások helyi vagy járási jellegűek, a választásokon a­­népfel­szabadító vívmányainkról éppenúgy szól lesz. Épen ezért a Vajdaság asszonyai, a szerbek, horvátok, magyarok, szlová­kok románok és ruszinok és " mások egyformán tegyenek­­eleget nagy Tito hivó szavának. Vegyünk részt szívvel-lé­­lekkel a választásokon, hassunk a test­vériség és egység megerősítésére, a Vajdaság minden népének egyenlősége és szabadsága ." jegyében, a demokrata föderativ ,Jugoszlávia jobb és boldogabb vevőjéért. Éljenek az első szabad Választások! Vjcszetinov Sztanka 9 Vajdasági főbizottság tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék