Szabad Vajdaság, 1945. július (2. évfolyam, 148-174. szám)

1945-07-01 / 148. szám

.1945 Julius _ — és nekidül a házfalnak. — Meg kellett volna irni neki. Miért is nem írtam meg? Hát szabad volt ezt elhallgatni? Nem megyek. Meg fog ijedni tőlem . . . Már régen meg kellett volna mondani. Átgon­dolta volna a dolgot,,'elhatározta volna Beborult Már nem örült a zöldek­ fák­nak, melyeket nemrégiben öntözött meg a tavaszi zápor Davidov lassan megfor­dult és elindult vissza, az állomás felé. Leült a vöröskeresztes rendelő elé, el­engedte erős, férfias kezeit, melyek vala­mikor annyi ügyességgel kezelték a re­pülőgép kormányát Néhány pillanatig hallgatott. Akkor elhatározta, hogy írni fog Masának. A ceruzája repült a papír hátán. Davidov most mindent megírt. Megírta hogy össze van szabdalva, hogy az arca undorító, nyomoréknak nevezte magát, sokkal sötétebb színekkel, mint amilyen a valóság. »Igen, ilyen vagyok Masám — írta a noteszből kitépett papírdarabra, — te is­mertél, amikor szép voltam, erős, egész­séges és örültél, ha felém néztek a lá­nyok, ha együtt mentünk az utcákon. Most már nem vagyok ilyen . .. Abbahagyta az írást. A lelke lázadt fel. »Most már nem vagyok ilyen?« Hát Masa csak a testét szerette? Hát a néni épen olyan ember maradt mint aranyén volt? Nem adott-e oda hazájának min­dent önzetlenül és nem volt-e erős és bá­tor katona a legnehezebb órákban is? . . . Keserűen elmosolyodott és durván hoz­zátette: ‘ . *:■. - és ha nem bírod elviselni ezt a terhet, ne jöjj.« Felkereste a vöröskeresztes kislányt és odaadta neki a levelet: — Nagyon fontos . Ne mondjon semmit Csak dobja be a levelet a ladi­kéba „ . „ Abba a kék IMIkóba m­ar­tón . . . és annyi kérés volt a szemében, hogy a kislány" már el is indult a levél­lel, meg sem várta a mondat végét. Davidov ott ült az állomás előtti park egyik padján és várt. Ha egy asszony alakját látta az után beléremegett a szive. Könnyű tavaszi szél játszadozott gyűrött, átlyukasztott katonakabátjával. Egy vé­reb nagy szemtelenül rárepült mankójára. Olt Davidov mér mintegy két órája . . . Masa nem jött. »Nem­ fog eljönni — gondolta szomo­rúan. — Megijedt . . . Vájjon nem jön-e el igazán? De nem, akármi is, el fog jönni, el kell jönnie ... Eljön és meg­mondja . . . Vagy igazán nem jön?« Még egy óra múlt el. Masa nem jött Davidov felemelkedett. A napsütésben fájtak a sebei és a szive még jobban. »Tehát igy van . . igy tehát . . . igy . . .« Fáradtan fogta meg mankóit . . Egy­­szerc­sak meglátta­­az asszonyt. Egyene­sen felé jött. Nem, nem is jött, repült két karjával, mint valami szárnyakkal integetve. Gesztenyeszinti haja ott röp­ködött a vállai felett. — Masa! — kiáltotta halálos szomorú­sággal, bolond örömmel. — Masa!­­. .­­ h­od-e? . . . dadogott és sirt és nevetett és nem nyitotta ki a­ szemét, melyet az a­szony meleg tenyereié borítottak le szeretettel. — Hogyan írhattál igy . . . hogyan is írhattál . . . —Így remegett az asszony a szánalomtól, a haragtól, a szeretettől és cirógatta leborotvált agyonhasogatott fe­jét, homlokát, szemeit, száját, szétszab­dalt arcát.. . . Segített neki felkelni. Hóna alá nyúlt és odaadta a mankókat­ ,­­ És ők ketten, egyik a másik mellett, büszkén mentek végig a városon- Fejeket SZABAD VAJDASÁG _ A legnagyobb szovjet tudósok egyike, Cicin professzor e napokban előadást tartott Kolozsváron mező­­gazdasági kísérleteiről és eredmé­nyeiről. A nagy tudós olyan ered­ményeket ért el, amelyek rövidesen egészen át fogják alakítani a világ közgazdasági képét. A tudomány, a technika, az emberi lángelme igazi eredményeit mi mindig is a Szovjet­uniótól vártuk, ellentétben azokkal, akik a németek csodáját, a „halál­­sugarat” várták. Chcin professzor előadásából közöljük az alábbi rész­leteket: , Tudvalevő, hogy minden idők em­berének egyik igyekezete és figyel­me egyazon növény — a búza ter­mesztésére irányult. A történelem megállapítja, hogy az ember több mint 4.500 év óta ter­meszt búzát. Feltettük a kérdést, vájjon van-e a világon ország, mely­ben olyan búza terem, mely az el­képzelt tökéletességnek megfeleljen, vagyis eleget tegyen mindazoknak a várakozásoknak, amelyeket az em­ber hozzá fűz. Mezőgazdaságunknak olyan búzafajtára volt szüksége. A természetben nagy ellenállóké­­pességű növényt keresünk és a ta­­rackbúzára esett a választás, a buza keresztezésére. Mit képvisel ez a nö­vény? összehasonlítást végzünk a tarackbúza és a búza között. A me­zőgazdaság arra tanít, hogy a búzát szárazságtól, fagytól, különböző be­tegségektől és kártékony gombáktól óvjuk Mindezt a gazdagabb aratás érdekében tesszük. De a mezőgaz­daság az olyan növények elleni vé­dekezésre is tanít, mint a tarack­búza amelyet ajánlatos elégetni, megfagyasztani, stb Tudjuk, hogy milyen nehéz a búzát fagytól és szá­razságtól óvni: ugyancsak tudjuk, mennyire nehéz szárazsággal, vagy faggyal elpusztítani a tarackbúzát mely nem fekszik le, nem pereg ki, mely bő aratást ad és alkalmazkodni tudjon időjárási viszonyainkhoz, bír­ja a szárazságot, a fagyot, ne legyen kitéve a különféle betegségeknek és kártékony gombáknak. Mindezideig nem sikerült ilyen búzafajtát kiter­melni. Amikor keresztezett (hibrid) ter­melést alkalmazunk, tisztában kell, hogy legyünk az általa elérni kívánt céllal. Amikor keresztezéseket vég­zünk, jól áttanulmányozott példányo­kat választunk, hogy végül is egy, a célnak megfelelő új búzát nyer­jünk. így, a »hibridek« kitermelésé­nél egyazon kultúra határain belül minden fajtából a legjobb tulajdon­ságokat lehetett venni: az egyiktől a gazdag aratást biztosító képessé­get, egy másiktól jobb minőségű lisz­tet, egy harmadiktól az ellenállóké­pességet a fejlődési idő alatti ked­vezőtlen körülményekkel szemben. Ily­kép­pen jófajta búzákat sikerült létrehozni, melyeket most előszere­tettel használnak. Vegyünk más tulajdonságot: a ter­més mennyiségét. Milyen összeha­sonlítást lehet egy tarackbuzaszem és egy buzaszem között tenni. Ezer buzaszemnek 20 gr a súlya, míg ezer konkolyszem 5—6-szor kevesebbet nyom. Ha egy tő tarackbuza hoza­mát hasonlítjuk össze egy tő búzáé­val, a szerepek megváltoznak. Egy tő búza 2—2,5 gr búzaszemet ad, míg egy tő tarackbúza 15 gramnál is többet. Termesszünk újfajta nyári búzát, amely megközelíti azt az ideált, melyről beszéltünk. Termesszünk egy őszi búzát, mely, fagyálló tulajdonságainál fogva, a tarackbuzát közelítse meg. Minden­esetre minden létező buzafajtánál jobb legyen. A magunk elé tűzött feladatok egyik legfontosabbja egy új, eddig nem létező buzafajta — az évelő buza — kitenyésztése volt. 12—13 évvel ezelőtt kezdtem meg ebben az irányban a munkát. Most jogukban áll megkérdezni, hogyan oldottam meg ezt a feladatot? Kije­lenthetem, hogy a kérdés meg van oldva és eredményei nemcsak papí­ron, hanem a kolhoz mezőin látha­tók. 1944-ben ezt a búzát egy m­osz­­kvakörnyéki kolhozban a szokott körülmények között termesztették és 54 mázsa hozama volt egy hektá­ron. Ugyanez a búza csatornázott, öntözött földön termesztve 80 má­zsát és még többet is hozott. Tehát olyan búzánk van, melyet hibrid termesztéssel értünk el, mely nemzeti gazdaságunk számára egy­­sor értékes és fontos tulajdonsággal bír.­­ Ugyancsak vannak őszi búza­faj­aink, amelyek az északi nehéz fagy viszonyok mellett sem fagynak meg és évről-évre százszázalékosan meg­maradnak. Ennek a búzának a kalásza átla­osan 1O—100 szemet ad. Ezt az új búzahibridet 599-es szám alatt isme­rik. Sokan önök közül csodálkozni fognak, hogyan lehetséges, hogy egy buza kal­ász 80—100 szemet adjon? Ezt a tulajdonságát a tarackbuzával való keresztezéssel nyerte. A ta­ra­ckbuz­a sok szemet hozó tulajdon­sága átöröklődött az új hibridizálás útján nyert növényekben. 1939-ben kezdtem meg a kísérlete­ket az évelő búzával Közép-Ázsia déli területein is. Az utolsó évek munkája azt bizonyította, hogy ha­talmas kilátásai vannak az évelő bú­zát illető kísérleteinknek. Az elmúlt években egy kazakisztáni kolhozban 36 és még több mázsát hozott egy hektár. A III. Internacionálé nevű kolhozban 30 mázsát értek el hek­táronként. Kijelenthetem, hogy ez a fajta búza bő és jó aratást ad, ével­­­őségét illetően pedig egy néhány adatot közlünk a Frunze­ városbeli kísérleti állomás eredményeiből. 1939 őszén vetettek itt először évelő bú­zát, egy kis körzetben. Az első ara­tást 1940 júliusában gyűjtötték be, 24 mázsa búzát hektáronként. Ugyanazon a területen, ugyanazon évben három hónap múlva, ár­vetés nélkül a harmadik aratást takarítot­ták be. 25 mázsát hektáronként, míg további három hónap múlva negyed­szer­­ arattak 3 és fél­­mintáit. Ebben a körzetben két év dívott összesen négy aratást értünk el, összesen 54,25 mázsát hektáronként. Nagyfontosságú az a tény, hogy ami álomnak tűnt, megvalósult. Évelő búzét nyertünk. Ezt a búzát a Szovjetunió déli részein vetik. Feladatunkul tűz­tük még ki, hogy átöröklődés útján közelebb hozzunk bizonyos füves növényeket fatörzsű­ növényekkel. Most már kimutathat­juk, hogy a paradicsom, a kék para­dicsom, a burgonya és más egyedek a »Ciromandra«-fán nőnek. A fehér és sárga virágú akácfán lencse, bab, borsó és m­ás zöldségfélék teremnek. Hy módon olyan vidékekén, ahol a gyümölcsfák nem bírnak fejlődni, vagy­, nem áll módunkban tíz évet vámj egy termés betakarításáig, egyetlen év alatt terméshez jutunk, mint a vetéseknél, a­míg máshol csak három évben egyszer lesz szük­séges megmunkálni a földet, hogy teremjen, mint az újonnan kereszte­ződés útján nyert évelő búza eseté­ben. Sikerült az évelő búzát kitenyészteni MEGVALÓSUL A FÖLDMŰVES ÖRÖK ÁLMA AZ ÉVELŐ BÚZA Cicin professzor, a nagy szovjet tudós előadása Kolozsváron EOPER Ismételten hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a nép legszélesebb rétegeit meg kell ismertetnünk, tör­vényeinkkel, illetőleg, hogy azokat népszerűsítenünk kell, mivel csak ab­ban az esetben remélhetjük a törvé­nyek helyes alkalmazását, ha azok megismerése és alkalmazása iránt ér­deklődést keltünk a nép széles töme­geiben. Ezért dicséretre méltó az a, sajnos még ritka jelenség, hogy az egységes front némely helyi bizott­sága saját kezdeményezéséből külön konferenciákat hívott össze és előadá­sokat tartott azzal a céllal, hogy a fontosabb törvényeket a nép széles rétegei előtt ismertesse. Ezen ismer­tetéseknek többek között arra is kell törekedniük, hogy az egyes polgárt is alkalmassá tegyék arra, hogy részt vegyen a hatóságok ellenőrzésé­ben a törvények helyes alkalmazását illetőleg. Pija de Mosa ÍTJIA. Az egységes front politikai tevé­kenységét halaszthatatlanul konkrét tartalommal kell megtölteni, mely fe­leletet ad az aktuális kérdésekre és amely a gazdasági kiépítés és újjá­­­építés gyakorlati kérdésein, bármeny­nyire jelentéktelennek is látszanak azok, mozgósítani fogja a tömegeket. Ezért feltétlenül szükséges, hogy az egységfront aktivistái tisztába legye­nek minden kérdéssel és hogy azokat a tömegeknek megmagyarázzák. Ezért szükséges, hogy az egységes front nagy szerepet játsszék gazdasági éle­tünk megszervezésében, hogy mind szorosabbra fűzze kapcsolatait a nép­­hatóságokkal és, különöskép, a töme­gekkel, hogy szüntelenül és makacsul arra törekedjék, hogy a falu legeldu­gottabb végén lakó emberek is érte­sülve legyenek mindenről, mint aze­lőtt a front állásáról, hogy m­egkap­ják e rendesen az újságokat, van-e aki elolvassa azokat nekik, egyedül ül­nek-e vasárnap az iskola előtt és jött-e valaki hozzájuk az egységes front részéről, hogy beszélgessen ve­lük és elmagyarázza nekik mindazt, ami nem világos a számukra. A poli­tikai tömegmunkának az egész falut fel kell ölelnie, az egységes front ré­szére nem szabad feldugott falvak­nak» létezni­ük, amelyek gyakran az­­ellenfél propagandájának martalékává lesznek. Mitrovics Mitra CEJIO Minden polgárnak joga, egyben kö­telessége, hogy politikával foglalkoz­zék. Ha valaha úgy ezzel most kell tisztában lennünk. Manapság az egyén nem lehet érdektelen a köz­­ügyek iránt, nem törődhet kizárólag „a saját ügyeivel”, ahogy azt egykor mondották. Nem teheti ezt azon egy­szerű oknál fogva, mivel nincsenek olyan saját vagy magánügyek, me­lyeket az állami politika ne érintene. Sőt a polgárok úgy fogják a legjob­ban előmozdítani magánügyeiket, ha tevőlegesen részt vesznek a közügyek intézésében. Az előbbiek ugyanis túl­nyomó részben ez utóbbiaktól függ­nek. A modern állam a mind nagyobb­ technikai haladás folytán, mely újabb és újabb munkaterületeket nyit meg, állandóan kiterjeszti illetékességét és megköveteli mind több ember mind erősebb részvételét az államügyek ve­zetésében. Ez a természetes gazda­sági és technikai fejlődés ellenállhatat­lanul odáig fejleszti a dolgokat, hogy az állam mindinkább a népi tömegek ügyévé válik. Mennél több öntudatos akaratra támaszkodik az állampoliti­ka annál szélesebb alapokon nyugszik és annál stabilabb m­egéri a Hazaépül­tel. 5. oldal

Next