Szabad Vajdaság - Magyar Szó, 1945. szeptember (2. évfolyam, 201-226. szám)
1945-09-02 / 201. szám
imf) szeptembert SZABAD mm EGTE VFORO ». . . ismét felvettem azt a szür■*ke kabátot, amely legszentebb számomra és azt a győzelem után vetem csak le, vagy pedig a véget nem érem meg!«. . (Hitler, 1939 szeptember 1-én, a Reichstag előtt) »Bizonyára sokan vannak olyanok, akik már elfeledték, hogy hat évvel ezelőtt, szeptember elsején, a korareggeli órákban, dördültek el valahol a németlengyel határon a második világháború első puskalövései. Hat éve múlott annak, hogy az első német bombák csattogva lezubogtak a békésen alvó varsói házakra és hogy a korahajnali ködből csukaszürke német tankok törtek rá gyilkos tűzzel a lengyel falvakra és városokra. Ezzel megindult a második világháború,a legvéresebb és a leggigászibb méretű minden történelmi viadalok között. Mert nem volt a világnak egyetlen olyan pontja sem, amelyen végig ne vonult volna a háború kesernyésszű, üstökszagú szele. Közel hat éven át a maláji dzsungelek ősi csendjét ágyuk és repülőgépek dübörgése riasztotta fel: sudár pálmák roppantak meg a tankok előtt és a Csendes Óceán sokszázezer ember néma simává lett. Afrika sivatagjainak homokjában még ott vannak a bombatölcsérek és a hernyótalpak nyomai és a végtelen sivatagi éjszaka őrzi a sokezrek örök álmát, akik ott hullottak el. Romba dőlt és kihalt kísértet-városok és falvak hirdetik Európaszerte az apokalipszis lovasainak átvonulásáét; árvák sírását; meggyalázott aszszonyok sikolyát és gazdátlan lovak megvadult nyerítését hordozta a szél hat éven át nyomukban. Vér, lángoló városok, sírás és a halál néma hideg suhogása járt közel hat éven át a germán csizmák nyomában. Felhördült a föld és meghasadt az égbolt ott, ahol elvonultak. Ültek, raboltak, gyújtogattak és romboltak hat éven át. A Führer nevében, aki hat évvel ezelőtt, 1939 szeptember elsejei beszédében hadat üzent az egész világnak, megfogadva azt, hogy vagy letiporja és igábadönti a világot, vagy maga pusztul el. Egy fanatizált és akaratnélküli majomgyülekezet helyeselt neki akkor a Reichstagban. Megtapsolták és megéljenezték a féktelen nagyzás e fanatikus őrültjét, a porosz katonásdiság és a világi imperalizmus e nagyszájú »hős bajnokát« és pokoli tervét; mosolyogtak s hűvös cinizmussal mérlegelték a terv végrehajtásának lehetőségeit. Ma ugyanezek a világ »humanizmusára« és részvételére apellálnak, életüket féltve; ugyanannak a világnak a részvételére és irgalmára apellálnak, amelyet oly részvéttelenül és irgalmatlanul akartak , egykor eltiporni és kiirtani. Ők is elfelejtették, úgy látszik, ezt a dátumot és a többit. A negyvenegy április hatodikát, június 22-ikét, a negyvennégy március 19-ét és mind a többit. De mi nem felejtünk! Szuronnyal és vérrel, puskatussal és csizmaszeggel írták bele lelkünkbe és tudatunkba ők és pribékjeik ezeket a dátumokat! Nem lehet őket soha elfeledni. Eszelős és agyonhajszolt kísértetek bolyonganak ma szerte Európában akiknek homlokára mély barázdákkal vannak odaírva ezek a nevek: Auschwitz, Dachsu, Majdanek, Jaszenovác. A hajuk őszi tekintetük álmodozó, riadt és embertelen. Nem lehet őket elfeledni. Hamuhegyek és millió jeltelen sír kiált megtorlásért a krematóriumok, gázkamrák és csataterek banditái felé. »Aki az emberiességtől eltávolodik, az ne várjon egyebet a túlsó oldalról sem«. ... Ezt Hitler mondta hat év előtt, szeptember elsején. Elárulnánk azok vérét, akik életüket, fiatalságukat, munkájukat és legjobb tudásukat áldozták egy jobb világért és a fasizmus elpusztításáért,,, hogyha ma mentségeket keresnénk azok számára akik hat éven át gyújtogattak, gyilkoltak és romboltak Európaszerte és a világban azzal a célzattal, hogy rabszolgává és barommásüllyesszék az emberiséget, prigantik voltak és a “haramiák sorsára kell jutniok! Millió bitófáért, sokezer tömegsírért, lerombolt és felgyújtott otthonokért, gyárakért és kulturemlékekért, az árvákért, lerombolt és felgyújtott otthonokért, gyárakért és a sebzettlelkű élvemaradottakért kell fizetniök! Kompromisszum és humanizmus nélkül. És velük pusztulnia kell a földről mindennek, ami még emléküket hirdeti és mindenkinek, aki még ma is velük érez vagy hisz feltámadásukban. Ki kell irtani a sötétséget! Fényt, napot, szabadságot és boldog jólétet várunk akik megmaradtunk, nyugalmat, biztonságot és munkát várnak azok, akik utánunk jönnek majd; megtorlást azok, akik elhullottak egy jobb világért. • Lehet, hogy a történelem csak évszámot fog csinálni majd e dátumból és az utánunk következő generációk már csak úgy tanulják mint a többit, mint a mohácsi vészt vagy a krimi háborút. De a mi szívünkből kitörölhetetlen. Nem tudjuk és nem is akarjuk elfeledni ezt a dátumot mi, akik megmaradtunk! Szuronynyal és vérrel, puskatussal és csizmaszeggel vésték bele lelkünkbe és tudatunkba és ott fog maradni mindaddig, amíg egy olyan világot nem teremtünk, ahol nem lesznek többé ilyen dátumok... Lányi István Nácivezérek a nürnbergi nemzetközi bíróság előtt A nürnbergi nemzetközi bíróság előtt felelnek tetteikért a háború német főbűnösei. A nemzeti szocializmus dédelgetett városában mondja ki ítéletét Európa és az egész világ népe azok felett, akik imperialista céljaik eléréséért vérbe, szennybe, gyűlölködésbe és nyomorba taszították a világ jóformán valamennyi népét. A nácizmus fővárosa tanúja volt a kezdetnek, a tündöklésnek, tanúja lesz a dicstelenségnek is. Moszkvában, Londonban, Washingtonban és Párisban egyidejűleg tettékközzé a német háborús főbűnösök első listáját. A jegyzéken szereplő 21. náci vezér a szövetségesek fogságában van és együtt kerülnek a nürnbergi bíróság elé. A jelentés közli, hogy a vizsgálati munkák »előrehaladnak azokat a háborús bűnösöket illetően is, akik még nemszerepelnek ezen a jegyzéken.« Az első jegyzék egyébként a következő neveket tartalmazza: Göring Hermann, a német repülőerők főparancsnoka, egyidőben a II. számú nácivezér Hess Rudolf, Hitler volt helyettese, aki titokzatos repülőkalandja óta angol fogságban van, Ribbentrop, Ley Robert, a német munkafront vezetője. Rosenberg Alfréd, a nácik fő »filozófusa«. Frank Hans, Lengyelország hóhéra. Koltenbrunner Ernst, az SS~csapatok vezetője. Frick Wilhelm, a »cseh protektorátus« vezetője. Streicher Julius, az I. számú tömeggyilkos, Keitel tábornagy. Funk Walter náciminiszter, Schacht, a Birodalmi Bank volt elnöke, Krupp Gusztáv, a Krupp-művek vezetője, Reder tengernagy Donitz tengernagy, Baldur von Schirach, a német ifjúság volt vezetője és Bécs kormányzója. Saukel Fritz, Thüringia gauleitere, Sper Albert, ,a háborús termelés minisztere, Bormám, a nácipárt vezérkari főnöke, von Papen, Nácinémetország volt törökországi nagykövete, Hitler hatalomra segítője, Jodl tábornagy, a német hadsereg utolsó főparancsnoka, Neurath volt külügyminiszter, csehországi »Protektor« a legnagyobb terror idején és ftetetrich, a nácirádió vezetője. Ez a szövetségesek közötti megállapodás alapján leközölt lista csak a háborús főbűnösök első csoportját jelenti. A vizsgálatot folytatják azok ellen a háborús bűnösök ellen, akik ezen a jegyzéken nem szerepelnek SZTAHANOV Alexej Sztahanov ezelőtt 10 évvel, pontosan 1935 augusztus 31-ig egyszerű, derék szovjet munkásember volt. 1935 augusztus 31-én egy rekord hőse lett, azóta pedig világhíresség Alexej Sztahanov a doneci szénmedence egyik várára 1935 augusztus 31-én különös rekordot állított fel: az előírásos 7 tonna szén helyett annak majdnem tizenötszörösét, 102 tormát bányászott ki. Ez egymagában azonban sohasem tette volna világhírességgé Sztahanovot, s legkevésbbé tartanák ma számon az esemény tíz esztendős évfordulóját. Sztafaanov rekordja nem sportteljesítmény volt, melyet valami speciális, mások által utolérhetetlen testi ügyességgel vagy rendkívüli erővel ért el. A rekord ennél sokkal többet jelentett. Azt jelentette, hogy az emberiség szolgálatában álló technika felett egy újabb győzelmet aratott. Sztahanov bebizonyította, hogy jobb szervezettséggel a rendelkezésünkre álló technikai eszközök összehasonlíthatatlanul nagyobb eredményt tudnak hozni. Sztaharov a nevezetes augusztusi munkaverseny alkalmával, ahelyett, hogy egymaga végezte volna a szén fejtését és a tárna aláduclását, megosztotta ezt a munkát két társával és míg ő csak a szenet fejtette, ezek a tárna aláducolását végezték. Előbb azonban még számos más akadályt is eltávolítottak, amely a szervezett munka útjában állott. Valóságos Kolumbusz tojása volt, amit Sztahanov csinált, de egy jól átgondolt terv szerint melyet a munkakedv, dolgozni akarás és hősi elszántság jellemeztek. Sztahanov megmutatta, hogy van rá mód, hogy az emberiség a munka iránti szeretet és lelkesedés alapján a munka jobb megszervezésével külön is megrövidítheti a történelmi utat a boldogabb emberi jövő felé, Sztahanov Alexej példaadása a munka és munkásság hazájában rövidesen mozgalommá fejlődött. Sztahanov jelszó lett, hősi példa, akit mindenki követni akart. A Szovjet Unió összes iparágai bekapcsolódtak a mozgalomba. Az ötéves tervről volt szó, amelyet mindenáron meg akartak valósítani idő előtt. A sztahanovizmus naponként új hősöket adott a Szovjet Uniónak. A mozgalom legkimagaslóbb hőseit a Szovjet Unióiban ép úgy ismerik mint a legnagyobb tudósokat, hadvezéreket vagy politikusokat. Szerepük kimagasló és a mozgalom értékét talán legjobban a háborúban lehetett lemérni. A munkások nagy részének hadbavonulásával a gyárak visszamaradt munkássága megfogadta, hogy pótolni fogja bevonult bajtársaik munkáját. A rohammunkát Sztahanov elvei szerint hajtották végre, a teljesítmény pedig megkétszereződött vagy megháromszorozódott. A módszer kifejlesztése és tanulmányozása érdekében a szakszervezetek sztahanovista iskolákat állítottak fel. Az 1944- ik évben példul mintegy 246.000 fegyvergyári munkás, 225.000 bányász és 160.000 textil munkás vett részt e tanfolyamokon Külön rá kell mutatnunk arra, hogy a sztahanovizmus nem jelent egyszerű racionalizációt, amit végeredményben minden ipari állam többé kevésbbé végrehajt a termelési költségek csökkentése és a profit növekvése érdekében. A sztahanovizmus szocialista többtermelést jelent, melyek eredményét és hasznát az egész szocialista közösség élvezi. Sztahanovizmus csak ott képzelhető el, ahol a termelés eredményei, sem közvetve, sem közvetlenül, nem a tőkés profilját növelik, hanem, közvetve vagy közvetlenül, a nép javára szolgálnak. A sztahanovizmus Jugoszláviában is felütötte fejét. A mozgalom csak csírájában van még, de máris lelkesítő szép példákkal. Népi demokráciánk, s a gyáripari termelésnek jelentékeny állami szektora nagy lehetőségeket nyújtanak a sztahanovizmus fejlődésének. A sztahanovizmus fejlődése Jugoszláviában a szociális népi öntudat fejlődését‘fogja illusztrálni és jelen■ o’'. ANGOLGAZDGSÁGOK A külföldi — helyesebben angolszász — sajtó mintegy varázsütésre ismét, koncentrált hadjáratot indított Jugoszlávia ellen. A hadjárat kezdete összeesik Karagyorgyevics Petár ismert nyilatkozatával. A hadjárat okát és célját tehát nem épen túl nehéz kitalálni. Ebben a sajtókampányban ismételten részt vesz mindenki, aki Trieszttel kapcsolatban az olasz imperialista álláspont mellett tette le a garast. Az objektív szemlélőnek ez mindenesetre egy okkal több, hogy óvatosan fogadja az angolszász sajtóban elhangzó »kritikákat« Jugoszlávia elír~ , Petrovics Sz. Mihajló a »Politikád- ---A • csokorba szedett néhány ilyen sajtóvirágot, melyek már igen messziről a hazugságok és rágalmak boszorkánykonyhájának illatát terjesztik maguk körül. A vádpontok a következők: Jugoszláviából nem lehet hitelt érdemlő értesüléseket szerezni; Jugoszláviában a »fasizmushoz hasonló«, egypártrendszeren alapuló, totalitáris rezsim van; Jugoszláviában nincsen demokrácia; Jugoszláviában a rezsim politikai ellenfeleit ,agyonlöveti; Jugoszláviát sohasem ismerték el a szovjet kizárólagos érdekterületének. Tito sértegeti Angliát és az angolokat, és végül, Jugoszlávia ártatlanul vádolja Görögországot. E csokorhoz, saját gyűjtésként, hozzávehetjük az angol rádiónak azt a szemen szedett hazugságát, hogy a sajtócenzúra megszüntetésével kapcsolatban a szövetségi tájékoztatásügyi miniszter kijelentette, hogy meg fogják tenni a lépéseket, hogy egyetlen egy külföldi újságíró se jöhessen az országba nehogy kritizálhassák kormányunkat. E helyen, természetesen, nem az angol sajtóval akarunk polemizálni és mindezen állítások ellenkezőjét bizonyítani, még kevésbbé akarjuk olvasóinkat meggyőzni arról, hogy a megállapítások, hogy mást ne mondjunk , kissé önkényesek. Jugoszláviában minden újságolvasó ember számára egészen bornsztulhangzik például (s valószínűleg Angliában is ez a véleménye az átlag újságolvasó embernek), hogy Jugoszláviából az angol nagykövetség, a számtalan UNRRA-megbízott, szövetséges katonai hatóságok és nem utoljára a lehető legszabadabban mozgó angol újságírók mellett (e sorok írójának is volt szerencséje együtt vacsorázni az angol sajtó egykét ilyen szabadonfutó képviselőjével) nem lehet hite kérdeni le értesüléseket szerezni. Azt sem igen kell bizonyítani, hogy sem a népfronton belüli pártok (a földműves párt és paraszt párt), sem azazon kívül álló demokraták nem azonosak azzal a bizonyos »egypárttal« — a kommunista párttal; hogy a jugoszláv népi demokráciát itó törvényeink, mint pl. a választási, állampolgársági, sajtóegyesülési és gyülekezési törvények formálisan is százszázalékosan biztosítsák; hogy a népfront és a demokratikus Jugoszlávia ellenségei, a régi Jugoszlávia számos vezető politikusa szabadon jár-kel (és konspirál az angolokkal) Belgrádban, hogy akiket agyonlőttek, nem egyszerű politikai ellenfelek, hanem »némi« embervér is tapad a kezükhöz, azaz közönséges gyilkosok, akiket Angliában is fel szoktak kötni, hogy Tito sohasem sértegette az angolokat, stb. stb. Nem, mindezt nem kell és nem akarjuk bizonyítani. Amit mi itt bizonyítani akarunk, az egész más. Arra akarjuk felhvni a figyelmet, amit a tények bizonyítanak. És pedig: a hitleri Németország levezetése után a reakció súlypontja világviszonylatban automatikusan Angliára tolódott át. Továbbá, a hatalom igazi kulcspozícióit Angliában, így a sajtót is, a reakció, tartja, kezében. S végül, hogy azon bizonyos angol körök sokat emlegetett gentlemenjei, ha érdekeik megkívánják, nem átallanak sem ház utáni, sem hamisítani, sem rágalmazni és mindezt a legarcátlanabbul. Máté Rezsi | Ne l»w a «ép «.»*asiU]eípS»»l I