Magyar Szó, 1945. október (2. évfolyam, 227-252. szám)

1945-10-01 / 227. szám

*Magyar Szó Surgmmmm­­e kell elátMosnia geben át Csontfavér és Sied­nik­a Nagyszeri teljesítményei — Topolya, Zsednik és Pancsevó mulasztásai A g­abonafelesleg lehető legrövi­debb úton való összegyűjtése — ez a legsürgősebb és legnehezebb feladat, amely ma a nép és a nép­hatóságok előtt áll. Ezen nagy hord­erejű feladat sürgős elvégzését a következő két főszempont teszi szükségessé: 1. Az éhség, amely mint kísértet lebeg Boszna, Hercegovina, Lika, Cr­­nagora és más vidékek milliós nép­tömegei felett, amelyek a népfelsza­­badító háborúban, a megszállók és hazai cinkosaik elleni súlyos és em­berfeletti harcokban mindenüket fel­áldozták az ország szabadságáért és népeink jogegyenlőségéért. 2. Az őszi és téli idő viszontagsá­gai, az eső és hó következtében jár­hatatlanná váló utak, amelyek nagy mértékben megnehezítik vagy teljes­séggel lehetetlenné teszik a gabona­feleslegnek a falvakból és tanyaköz­pontokból való elszállítását a gyűj­tőhelyekre. Emiatt nem szabad bevárni a rossz idő beköszöntését, mert ez esetben a szállítás nemcsak, hogy meg­nehezedik, hanem egyenesen keresztülvihetetlen lesz. Ha még a Vajdaságban is ilyen ne­hézségekkel kell számolnunk, elkép­zelhetjük, hogy milyen súlyos a helyzet az ínséges országrészekben, ahová a gabonafelesleget irányíta­nunk kell. E fontos és időszerű feladat tel­jesítése céljából az Országos Gazda­sági tanács elrendelte, hogy a Vaj­daságnak 30.000 vagon búzát és ku­koricát kell a háborúsul­totta és ín­séges vidékek részére szállítani. Ez­zel párhuzamosan a tanács rendel­kezéseiben kimondta még­ azt­­ is, hogy ezt a meghatározott élelmiszer mennyiséget november hó 1-ig fel­tétlenül el kell juttatni a kijelölt fö­derális egységekbe. A felsőbb hatóságok megtettek minden szükséges intézkedést, hogy a gabona összegyűjtése az ország és a nép gazdasági érdekeinek megf­e­lelően, a közvetítő spekuláció legtel­jesebb kizárásával történjen, hogy a termelők számára biztosítva legyen a gabona tisztességes ellenértéke és hogy ily módon elejét vehessék a passzív országrészek éhező­ lakos­sága legelemibb életfeltételeivel va­ló üzleti spekulációnak. Ezen meg­fontolás alapján kapott a „Polyo­promet“ megbízatást arra, hogy a gabonafelesleg összegyűjtésének munkáját minél lelkiismeretesebben és eredményesebben kizárólag ma­ga végezze. Mihelyt a szükséges szervezési munka befejeződött, a „Polyopro­­met“ azonnal hozzá látott feladata elvégzéséhez. A gyűjtésnél azonban mindjárt kezdetben sajnálatos visszaesés mutatkozott. Az első 10 nap alatt a megállapí­tott gabonamennyiségnek csak 60 százalékát zárolta. Álljon itt néhány példa arra, hogy miért van ez úgy, ahogy nem kel­lene lennie. Bácskatopolya­i néphatósági szer­vei sajnálkoznak azon, hogy a községben nemhogy felesleg lenne gabonában, hanem még 3 vagán hiány van, míg a „Polyopromet“ gyűjtőállomá­­sa azt állítja, hogy Bácskatopolyán a termelők nagy gabonafelesleggel rendelkeznek. A bácskatopolyai álla­mi javak igazgatóságának birtokain szintén nagy mennyiségű gabona­­feleslegek vannak, amelyek a „Po­­lyopromet“ rendelkezésére állanak. Az antifasiszta szervezetek ed­dig még csak nem is érdeklőd­tek az iránt, hogy vájjon a gabonafeleslegek összeírása mi­lyen eredménnyel zárult és hogy egyáltalán milyen méretű a gyűjtés. A 7.000 lakost számláló Zsednik községben, amelynek határában mintegy 30.000 kat. hold terül el, sem a néphatóságok szervei, sem a Népfront szervezetei nem ismerték fel kellő komoly­sággal a gabonafelesleg össze­gyűjtésének kérdését. Ebben a helységben még a felesleg összeírását sem foganatosították. Védekezésül azt hozzák fel, hogy egyrészt nincs a helyi népbizottság­ban elegendő számú munkaerő, más­részt, nem voltak tisztában azzal, hogy a felesleg összeírása és szám­bavétele tulajdonképen az ő köteles­ségük. A paricsevői kerületi népbizottság a gabonagyűjtést például különféle irodákban végzi és így számtalan előadódó, konkrét kérdést a tere­pen dolgozó emberek nem képesek megoldani. Ennek következtében­ ren­geteg komplikáció merül fel, amely csak hátráltatja a gyűjtés sikerét. Ezzel szemben vannak egyes vaj­dasági községek, ahol példaadóan dolgoznak. Így például Csantavéren a termelők nem várják be, míg más jön segít­ségükre,­­ hanem maguk, síkját elhatározásuk alapján szállítják be a gabonát a kijelölt átvevő­­helyekre. Itt a gyűjtés nagy­szerűen folyik, a szállítás gyor­san és szabályosan történik, úgy hogy míg a szentai és szuboticai járás termelői is a csantavéri átvevőállomásra szál­lítják be gabonájukat. Csantavéren egyébként, különösen a mezőgazdasági munkák tekinteté­ben, nagy aktivitás tapasztalható. A kukoricát az egész csantavéri ha­tárban még idő előtt leszedték és így a gabona beszállítását még a ku­koricaszedési munkálatok sem aka­dályozzák. Más helyeken a kukori­catörési munkákra helyezik elsősor­ban a fősúlyt és ennek következté­ben a gabonagyüjtés jelentős késést szenved. Ez az eset áll fenn például Topolyán. ■ Szuboticán a gabonagyüjtés napról-napra eredményesebb. Annak ellenére, hogy Szuboti­a a felszabadulás első napjaitól kezdve a legtöbb élelemmel fárad hozzá a ctonaság ellátásához, mégis körd­belül 1000 vagon gabona élessé­ggel rendelkezik. Minden egyes gazdaság­ban ellenőrzőlapok és cséplési köny­vek alapján ellenőrizték a gabonafe­lesleget és az adatokat a hatóságok gondosan megőrizték. A feleslegek elhelyezésére Szuboti­án hatalmas tárolóhelyek vannak, amelyeknek be­fogadóképessége meghaladja a 300 vagont, de rövid idő múlva a 600 vagont is eléri. A fentiekből világosan következ­tetni lehet, hogy ott, ahol kellő ko­molysággal fogták fel a problémát és ahol az összes illetékes tényezők bekapcsolódtak a közös munkába, a gyűjtés gyorsan és sikeresen törté­nik. A gabonaösszegyűjtés és beszál­lítás kötelezettsége alól nem vonhatják ki magukat sem a néphatóságok szervei, sem pe­dig a termelők. Maguk a néptömegek, amelyek a Népfront szervezeteken át, a legtel­jesebb mértékben felfogták ennek az akciónak országos fontosságát, nem fogják megengedni, hogy lelki­ismeretlen spekulánsok megakadá­lyozzák, hogy éhező testvéreink a szörnyű téli hónapokban kenyér nél­kül maradjanak és pária módjára nyomorultan elpusztuljanak. Mit kell csinálni, hogy a gabona­­felsleg összegyűjtése idejében meg­történhessék? Nemcsak a népható­­ságok szerveinek és a ,,Polyopromet­nek“ kötelességük e fontos feladat megoldása érdekében mindent elkö­vetniük, hanem magának a népnek is őszintén szívén kell viselnie a ne­­kedvezőtlenebb életviszonyok kö­zött élő embertársainak, testvérei­nek létkérdését. Maga a nép álljon mindenütt a hatóságok segítségére, ha kell, diktáljon parancsolóan nagyobb iramot a munkának és tolja félre az útból azokat­, akik e fontos társadalmi akció elé akadá­lyokat gördítenek. IsTmin­sen ImtavSsan I reillrssi till liefen tízei! a tímepe Bombayból érkezett Reuter jelen­tés szerint a városban támadt nyug­talanságok rendbontások egyre na­gyobb méretűek A rendőrséget ka­tonai egységekkel erősítették meg, a fegyveres erő több helyen tüzelt a tömegre, amely a város északi ré­szében gyülekezett. Hivatalosan ki­adott közlés szerint a rendőrség kénytelen volt fegyverét használni, mert elvesztette uralmát a tömeg fölött. Tegnap a délutáni órákban a nyugtalanság a város több pontján ismét fellángolt Nagy tüntetésekre került sor, a tüntetők több támadást intéztek a mellékutcákban. Szeptember 26-án kezdődtek Bom­bayban a nyugtalanságok, a zavar­gásoknak eddig 19 halottjuk és 80 sebesültjük van. A szovjet irfiság srületettsége feeírájában Mint már jelentettük a napokban szovjet ifjúsági delegáció érkezett Jugoszláviába. Az ünnepélyes fogad­tatás után a szovjet delegáció tagjai résztvettek a tiszteletükre rende­zett ifjúsági tömeggyűlésen. A de­legáció megkoszorúzta az elesett szovjet katonák sírjait, majd meg­látogatta a beográdi „Prokop“ nevű munkásnegyedet. Délután a kiküldöttek megtekin­tették az illegális harc nevesebb he­lyeit és a kíséretükben lévő jugo­szláv ifjak elbeszélték az 1941-ben végrehajtott első partizán akciók történetét. Tegnapelőtt délelőtt a szovjet de­legáció tagjai meglátogatták a leg­nagyobb beográdi üzemeket. Először a villanytelepre hajtattak, ahol lel­kes fogadtatásban részesítették őket a munkások. A­­ szovjetifjak meg­szemlélték a villanytelep korszerű berendezését és közben a munkások élete felől kérdezősködtek. A mun­kások elmondták miképen védték meg a megszállóktól a villanytele­pet és hogyan vezették be a roham­munkát amely lehetővé tette, hogy négy napra a felszabadulás után a villanytelep már üzemképes volt. Iván Tuckov, a szovjet delegáció tag­ja elbeszélte a munkásoknak, ho­gyan épül újjá a Dnyeprogresz. Miután megtekintették a berende­zést, az üzem étkezdéjébe vezették a szovjetküldöttség tagjait. Itt ajándékokat nyújtottak át a szovjet ifjaknak. Az ajándék szobor és ké­pesalbum átadásánál az egyik gyári munkás orosz nyelven köszöntötte a szovjetdelegációt. Beszédében örömét fejezte ki, hogy a testvéri Szovjetunió ifjúsá­ga érdeklődik az itteni állapotok felől és kijelentette, hogy a jugo­szláviai ifjúság elvégzi az eléje ál­lított feladatokat, ugyanolyan lel­kesedéssel mint a szovjetifjúság. A szovjet delegáció nevében Pegov ezredes köszönte meg az ajándéko­kat. Ivan Jackov a szocialista mun­ka hőse a szovjet vasúti munkások nevében szólalt fel. Elmondotta, hogy a szovjet munkások a háború alatt arcvonalnak tekintették üze­meiket. A vasúti munkásoknak kö­szönhető, hogy a szállítmányok időre megérkeztek a frontra. Jelen­leg a németek által szétrombolt vasúthálózatot építik újjá a s­zov­­jet vasutasok. . A szovjet delegátu­sok beszédét többször lelkes éljen­zéssel szakították meg az össze­gyűlt munkások. A villanytelepről a »Proszveta« nyomdavállalatot látogatták meg a szovjetifjak. Itt is lelkesen fogad­ták a vendégeket. A nyomda­ mun­kásai Dedijev Vladimir »Napló« cí­mű könyvét adták át a szovjet dele­gációnak azzal, hogy azt juttassák el Sztálin generalisszimuszhoz. A delegáció tanait a népfelszabadító háborúról szóló könyvekkel ajándé­kozták meg a munkások. Ezután a »20 oktober« nevű szö­­vetgyárat tekintette meg a szovjet­delegáció. Végigjárták az üzem egyes osztályait és közben barátsá­gos beszélgetésbe elegyedtek a munkásokkal A munkások megha­tó szeretettel fogadták a vendég szovjetig­ákat. Jovén­ovics Petár, az üzem 66 éves rohammunkása el­sírta magát örömében, amikor meg­pillantotta a szovjetdelegációt. Délután a rakovicai gépgyárat látogatták meg a szovjetifjak. Mi­után körüljárták az üzem műhe­lyeit, megtekintették a gyermek­­otthont amelyet a munkások ren­deztek be gyermekeik részére. Az üzem munkásai itt is ajándékokat adtak át a szovjet delegációnak. A szovjet ifjúsági delegáció Beo­­grádból az ország belsejébe uta­zik, hogy megtekintse a népfelsza­badító harcok nevesebb ütközetei­nek színhelyeit, valamint országunk nagyobb ipari és kulturális közép­pontjait. mmn»­­mi ........................ A világ munkásságának egységéért Jugoszlávia delegátusának felszólalása a párisi szakszervezeti világérte­kezleten Párisból jelentik. A szakszerveze­tek párisi világkonferenciáján Pet­­­­rovics-Sane Dusán Jugoszlávia dele­­­­gátusa beszédet mondott.­­ — Országunk munkásosztályát és­­ bennünket, Jugoszlávia munkássá­gának képviselőit — mondotta az az öröm érzése tölt el, hogy részt­­vehetünk a nemzetközi szakszerve­zeti értekezleten Mi a gyakorlatban ismertük meg annak fontosságát, m mit jelent az egység megvalósítása­, milyen felmérhetetlen erőforrások élnek az egységben. És meg is va­lósítottuk ezt az egységet, amely az egész munkásosztályt magában fog­lalja a keresztény szocialistáktól a kommunisták. Egységesen indultunk harcba országunk és népeink fasisz­ta hódítói ellen. Ez az egység adta nekünk, a törvény erejét­­és az el­­■ rozonság szellemét, ez az egy­ség tette lehetővé szabadságunkat és függetlenségünket a megújult Európában, amely éveken át hitleri börtön és vesztőhely volt. — Örömmel tölt el bennünket, hogy a világ munkássága felismer­ve az egység döntő jelentőségét, ál­talánosságban és mindenütt meg a­­karja azt valósítani Ebben az egy­ségben van az új generáció bizton­ságának és békéjének záloga. Ne­künk most az a kötelességünk, hogy konkrét formába öntsük mindazt, a­mi a szívek mélyén szunnyad. — Mi jugoszlávok kis nép va­gyunk és azt hiszem valamennyi kis nép osztja azt a véleményemet, hogy a munkásság új világszer­vezető leg­jobb védője lesz munkásosztályunk­nak. Jugoszlávia képviselője ezután rá­tért a trieszti kérdésre és kimutat­ta, hogy Trieszt és a szlovén, tenger­part munkássága egys­­­­rűsen a nép­felszabadító mozgalom mögött állt a háború folyamán és most mégis sztrájkokkal kénytelen kiverekedni a munkásosztály alapjogait. Remé­­­­nyének adott kifejezést, hogy az."új világkonferencia ezzel a kérdéssel is­­foglalkozik majd és védője, vala­mint őrzője lesz a munkásság, jogai­nak ezen a területen is. Felszólalása végén követelte, hogy Európa munkásságának négy tagsá­gi helyet biztosítsanak a világszer­vezet végrehajtó bizottságában és ebből egy tagsági hely a délkelet­­- európai államok egyikének jusson. --------------- mm mm u 1 ~— - Az ud­amisi A moszkvai „PRAVDA“ közli Ehrenburg Ilija romániai úti jegyzeteit. Bukarest — írja Ehrenburg alighanem az a város a felszabadult Európában, ahol a legkevésbbé érez­ni a német befolyás következmé­nyeit. Mindamellett Románia fizet­te meg legdrágábban kormányai vakságát. Ezt nem Bukarest kör­­utain, hanem Moldvaország útjain lehet megál­lapítani, nem a „Mon plaisir“ eleganciáján, hanem a hegyi vidékek lakosságának kiéhezettsé­­gén. Groza Péter kormánya csak tíz hónappal ezelőtt vette át a hatalmat Ez a kormány teljes fejetlenségben találta az országot: az árak emel­kedtek, a közlekedés szervezetlen volt. A német „Werwolf­f” szervezet mintájára szervezkedtek a terr­n­é­­­rusok. Természetesen még ma is nagy nehézségekkel küzd a román kormány. Ilyen hetesség kikezelé­­sére rövid volt az idő mindeddig. Mindamellett sokat tettek már ed­dig is: a nép ismét kezd hinni jö­vőjében; látja, hogy tisztességes és dolgos emberek vannak a kormá­nyon, akik nem akarnak becsapni A Szovjetszövetség segítsége jelentős szerepet játszik az ország talpraál­­lításában. Az orosz nép erkölcsi ere­je felülmúlhatatlan. Antonescu ka­tonái nagyon sok rosszat követtek el velünk szemben, mi ezt nem fe­lejtettük el és nem is akar­juk elfe­lejteni. De Romániban égnmenozn hadseregünk látta a különbséget a bukaresti kalandorok és a romén r-'n között A fasiszta ragn'v nem é'* a romén nép lelkére Mostanában sokat hes­ülnek a né­met nép élnevelésérád Nem akarok most erről a kérdésről beszélni c*ak azt akarom meg jegyezni hogy Pro­mániában nem álneveim kpü c+-Ha neveim Sokszor hallottam kato­náinktól s tisztjeinktől kedvező és övélyes szavakat a román régről nem lehet elég gúnnyal he*~e’ni a korlátolt román fendéd~okról a ra­vasz bukaresti spektrumokról- a sznobok közönségességéről, de a ro­’ n névről nem lehat rosszat mon­dani A romén nén ferfgnijme: tra­gédia. Harcolt­ a fendérb­'­b és a kül­földi rabsz.nlgatartak ellen, megis­merte az éhséget és sötétségben élt Nemcsak a világosság, de egyetlen bátorító szó sem jutott el a román kunyhókig. Sok terhet cipeltek vál­lukon, nehéz munkát végeztek -- bá­tor nép, teli morális tisztasággal Ma­­­rco felé nyujtottunk baráti kezet A mi segitőszándékünk ugy kerül majd a történelembe, mint az embe­r és erkölcsi nagyság példája. Nem lehet azt mondani, hogy Ro­mániában mindenki meg van elé­gedve Groza Péter kormányával. A „történelmi" pártok nem nagyon ö­­rülnek annak, hogy a történelmen kívül kerültek Ezek sokat áldozná­nak arra, hogy a kerekek vissza­felé forogjanak. Maniu számára a történelem megállt, a Habsburgok­nál. Most összegyűltek ezek az­ elé­gedetlenek: a nagybirtokosok, akik­től elvették a földet: a spekulánsok, ak­iket.­­..'ivar az érák ellenőrzése ■ és a volt állami főtisz'n­isel'ik, akiket elzavartak állásaikb­ól. Jelenleg 20 napilap jelenik meg Bukarestben, n v­ivek közül keld, az ellenzék ad ki. A sajtó emlékez­tet a huszadik század elejei olasz sajtóra: szenzációs címbe­t ük, kiabá­ló külsőség és a rikkancsok „szen­zációs újdonság“ kiáltásain keresz­tül az ember azt hinné, hogy a föld napjában háromszor­ fordul meg, a nap körül. Van Bukarestben egy­ csőbeli ven­déglő, a „Capsa" ahol kitűnően le­het ebédelni és különböző sértése­ket vághat zsebre az ember láttam néhány nagybirtokost, akik azt mondták nekem hogy: „az agrárre­­form ostoba és végrehajthatatlan in­tézkedés". Most a par­aszt családok húzták ki a nyereményeket. Minden­e­set­re a földosztás nem tetsik Pana Anzeiin volt miniszter urnak-. aki 11101­ hektár földet vesztett eh hál­tam azonban parasztokat, akiknek tetszett a földosztás Megálltunk Koserei faluban. Meglátogattam nagybirtokosokat, akik mélabuval szemlélik az eseményeket. Utánuk meglátogat­tan, lelkesedő parasztok A spekulánsok sincsenek meg­­■redve a kormánnyal, azt mond­­ják. ..nincsen szabadság*, itt, azon­­— a kereskedelmi korlátozások sokkal kisebbek mint például Ari­­­ban A felszabadult Európában egy "•■-ég pusziit amelynek „fekete piac“ a neve és a spekuláció okozza Áruhiánnyal lehet magyarázni és a könnyű pénzszerzés lehetőségeivel, melyre a német megszállás alatt szoktak az emberek Ma az egyet­len felező­-Zr- utz infláció megakad­ál­­yozására az árak maximálása A munkásoak. dacára nehéz életkörül­ményeiknek, gyakran lemondanak arról, hogy a fizetésért,a­ vérért bár­mit arak. Ezek az igazi hazafiak. E­­zek akarják megmenteni hazájukat és munka közben, már előre is ösz­­szehúzzák a nadrégszíjat Másrészt azok a feketézők akik megszólunk, hogy a nyarat a tender mellett tölt­­­sék el és a telet Nizzában mozognak ..ez nem demokrácia ez erőszak . Hangsúlyozni kell, hogy Groza Pé­ter mögé gyülekeznek a nép külön­­b űző rétegei Tatarescu minisz­ter például a nagytőkét képviseli. Ne­­­vetséges lenne ezt a kormányt min ’m álkormánynak nevezni, egy azon­ban biztos: ez egy demokrata kor­mány, amely küzd a reakció ellen és ki akarja az országot emelni a tudatlanságból, a fejlődés felé ve­zeti, a szabadság és boldogság felé 1. A szabad­ választások a népuralom erejének és szilárdságának bizonyítékai

Next