Magyar Szó, 1946. március (3. évfolyam, 51-77. szám)

1946-03-01 / 51. szám

Ara 2 db­^f ^OST­A­RINA PLACEWA a GOTOVT Halál a fasizmusra ! — Szabadság a népnek! A VAJDASÁGI NÉPFRONT NAPILAPJA III. évfolyam Noviszád, péntek, 1946 március 1 51. szám Spanyolországban az utóbbi hetekben tömeges kivégzések történtek és többszáz spanyol antifasisztát halál fenyeget Az egész demokratikus világ erélyes lépéseket követel Francoval szemben Dolores Ibaruri, a La Passionaria «néven ismert spanyol női szabad­ságharcos levélben fordult Bideault franca, Bevin angol és Byrnes amerikai külügyminiszterekhez. Ezt írja: Mint a spanyol köz­tár­sasági parlament alelnöke exellenciádhoz fordulok, hogy­­értesítsem, Franco kivégeztetett tíz szabadsághőst, köztük Garsit, az Egyesült Nemze­tek egyik hős harcosát is, aki a francia ellenállási mozgalomban harcolt. Franco a terrorista cseleke­­detek nagy hullámát indította el a letartóztatott antifasiszták ellen. Spanyolországban az utóbbi he­tekben tömeges kivégzések tör­téntek. Sokszáz spanyol anti­fasisztát halál fenyeget. Közöttük vannak Santiago Alvarez, Sebastian Sop­rani és Roma Villás. Kérem, vesse latba befolyását ne­hogy tovább öldössék Spanyolor­szágban a demokrácia harcos­ait." Francot azonban semmi sem aka­dályozza meg abban, hogy folytas­sa terrorisztikus cselekedeteit és nyilvánvaló, hogy valahonnan bizo­­rítást kapott, mert e nélkül élhe­tetlen volna eljárása. Közvetlenül a háború befejezése előtt, a sanfran­­ciszkói konferencia idején Franco megtagadott minden közösséget a fasizmussal, sőt valósággal demo­kratának vallotta magát Természe­tesen ezt a nyilatkozatot senki sem vette komolyan, mégis Franco hosz­­szú ideig tartózkodott a kilengések­től és csak az utóbbi hetekben fir­m­­golt fel ismét a terror, amelyről a világ közvéleményének is tudomást kell szereznie. Francot azonban most már nem lehet megállítani és a madridi hadbíróság újabb 40 embert ítélt kényszermunkára. Közöttük ismert szabadsághő­sök vannak. Patris a legnagyobb felháboro­dással fogadta a híreket. A nagy­gyűlésre, amelyen a spanyolországi események ellen tiltakoztak, vége­láthatatlan tömegek gyűltek össze, amelyek előtt Sagan Louis, a szak­­szervezeti világszövetség főtitkára beszélt. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a történtek után Anglia és az Egyesült Államok sem késlekednek, hogy erélyesen és ha­tározottan fellépjenek Francoval szemben. A gyűlésen felszólalt valamennyi francia haladószellemű párt képvi­selője, köztük Jacques Duclos, a kommunista párt központi főtitkára is, akik mindannyian erélyes intéz­kedéseket sürgettek. Hilal spanyol emigráns miniszterelnök kormánya nevében nyilatkozott és annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a civilizált világ és az Egyesült Nem­zetek valamennyi tagjának kormá­­nya fellép Francoval szemben és megakadályozza a további véreng­zést Felhívta a figyelmet arra, hogy Franco gyűj­tőtáboraiban ugyan­azokat a módszereket alkal­mazzák a politikai foglyokkal szemben, amelyek Buchenwald­­ból és Matthausenból váltak is­meretessé. Casablancában nagyszabású tün­­tetés keretében tiltakoztak a vé­rengzések ellen. A spanyol köztár­saságiak tartottak felvonulást, hogy kifejezésre juttassák felháborodásu­kat Franco eljárása felett. Rio de Janeiroban hasonlóképen tiltakozó gyűlés volt, amelynek résztvevői követelték, hogy a délamerikiai ál­lamok haladéktalanul szüntessék meg a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat a fasiszta Spanyolor­szággal. A Manchester Guardian a kivég­zésekkel kapcsolatban megállapítja: ,,Nálunk is nagy megértést tanúsí­tanak az elkeseredés és felháboro­dás iránt, amelyet a francia nép érez Gariol és társainak kivégzése miatt. Ezzel a tettével Franco da­col a francia néppel és minden jel arra vall, hogy Franco önérzete ti­­sen megnövekedett az utolsó he­tekben. Pusztán szavak, még ha azok sokmillió ember álláspontját fejezik is ki, nem kényszerít­hetik többé Francot a vissza­vonulásra. Az Egyesült Államoknak az az el­járása, amellyel normális diplomá­ciai úton kívánja rendezni Francia­­országgal a spanyol kérdést, Franco tátorításaira szolgál.­­ A lap végül megállapítja, hogy a nagyhatalmak cs­ak beszélnek a közös akcióról, amelynek érdekében azonban sem­mi sem történt. Ideje megállapítani, milyen formában és milyen nyoma­tékkal történjék ez az együttes lé­pés — fejezi be cikkét az angol lap. A szláv­ üldöztetések elöl Magyarországról Jugoszláviába szökött hét volt szabadságharcos A Szálasi-tárgyalás cirkuszi komédiává vált A magyarországi szlávüldözések újabb eseteit jelenti a Tanjug. Gor­­janac Marin és Prodan Dragomir új szántói születésű földművesek átszök­tek Magyarországról Jugoszláviába. Szökésük oka, hogy a népfelszaba­­dító egységekben harcoltak a fasiz­mus ellen és emiatt most üldöztetés­ben volt részük Magyarországon Szláv származású magyar állampol­gárok és a felszabadító csapatokban harcoltak. Amikor leszerelték őket, mint magyar állampolgárokat, visz­­szatértek Magyarországra. Amikor most, szökésük után megérkeztek Szuboti­ára és tartózkodási enge­délyt kértek a városi népbizottságtól vallomást tettek szökésükről, amely­ben a többi között ezeket mondták: — A Vörös Hadsereg megérkezése­kor Újszántóra, mi 1944. november 20-ikán önként léptünk be a Jugo­szláv Hadseregbe. Leszerelésünk után visszatértünk Magyarországra, de a hatóságok és a katonaság állandóan üldöztek bennünket és ismételten házkutatásokat tartottak nálunk U­­tóbb rendőri felügyelet alá helyez­tek. Arra kényszerítették mindket­tőnket, adjuk át az öltönyt amiben leszerelésünk után hazatértünk Szemrehányást tettek nekünk miért léptünk be önként a Jugoszláv Had­seregbe és miért nem csatlakoztunk önként a magyar seregekhez. Mint­hogy helyzetünk veszélyessé vált, el­határoztuk, hogy megszökünk Ma­gyarországról-A magyarországi reakció tehát ren­dületlenül dolgozik és minden téren igyekszik megzavarni a jószomszédi viszonyt A Szálasi-per vezetésének módja világosan mutatja, hogy a ma­gyar hatóságok köreiben milyen ele­mek szerepelnek, mennyire nincse­nek tisztában hivatásukkal és milyen kevéssé teljesítik feladatukat A TASS átveszi ezzel kapcsolatban a polgári demokrácia lapjának, a Ma­gyar Nemzetnek egy cikkét, amely­ben elégedetlenségét fejezi ki afe­lett, ahogyan a bíróság a Szálasi-per tárgyalását vezeti. A vezércikket Par­ragi György írta „A Szálasi felett ítélkező bíróság szavai és eljárása“ címmel és többek között ezeket álla­pítja meg: „A magyar nép egyre fokozódó elégedetlenséggel kíséri fi­gyelemmel a Szálasi-per tárgyalá­sát, amely már egy hónapja tart. A per kezd hasonlatossá válni egy cir­kuszi előadáshoz amely „Szálasi-ko­­média" nevet viselhetne. Véget kell vetni ennek az időhúzásnak. Azt kí­vánjuk, tisztítsák meg a tárgyalóte­rem légkörét minden politikai fertő­zéstől. Szálasi bűnét nem szabad a­­zon tanuk vallomása alapján megál­lapítani, akik a barátai és akik tisz­tára akarják mosni őt is és magu­kat is. Szálasi bűne világosan áll mindenki előtt." Szálasi perének tárgyalása időköz­ben valóban végetért Nem azért, mert a bíróság megsokalta az időhú­zást, hanem mert már teljesen kime­rült a bizonyítási eljárás és a bíró­ság nem tudta tovább húzni a pert. Az utolsó szó jogán még alkalmat nyújtottak arra, hogy Szálasi négy­óra hosszat beszéljen zavaros és ér­telmetlen elméletéről, olyan monda­tokkal, amelyekt senki sem ért, leg­kevésbé ő maga. Másoknak megen­gedték, hogy megjátszák a megbá­nás komédiáját Mindezt a bíróság tette lehetővé, az a bíróság, amely­nek leginkább mentesnek kellene len­nie a fasizmus maradványaitól, hogy a magyar nép nevében ítélkezhessék ne a reakció itt is szerepel Mit le­het várni tehát azoktól a hatóságok­tól, amelyek alacsonyabb fokokon ülnek? Sajnos csak egyet, hogy ül­dözzék a szlávságot, üldözik azo­kat, akik a népek, köztük a magyar nép szabadságáért is harcoltak és a­­zok kénytelnek elmenekülni hazájuk­ból és otthonukból. A svájci szakszervezeti kongresszus jugoszláv kiküldöttje sajnálkozását fejezte ki, a jugoszláv fasisztáknak Most tartották meg Zürichben a svájci szakszervezeti szövetség rend­kívüli kongresszusát, amelyre öt­száz delegátus gyűlt össze Svájcból és amelyen külföldi kiküldöttek is résztvettek. Számos fontos határo­zatot hoztak, amelyek a munkás­ság munkafeltételeinek javítására irányulnak. Elhatározták azt is, hogy csatlakoznak a szakszervezeti világszövetséghez. Egyhangúlag ho­zott határozatban tiltakoztak a spa­nyolországi fasiszta terror ellen. Felszólalt a tanácskozásokon Plávsics Lázár jugoszláv kiküldött is, akit lelkesen üdvözöltek. Bracci elnök, amikor átadta neki a szót, kijelentette, különös megtiszteltetés számára, hogy olyan állam képvise­lőjét üdvözölheti, amely az első so­rokban harcolt a fasizmus ellen. Plávsics beszélt a munkásság hely­zetéről a régi Jugoszláviában, a népfelszabadító harcok nagyszerű teljesítményeiről és vívmányairól, amelyek között első helyen állnak a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság létrehozása és a munkásosztály teljes egyesítése. Kiemelte a Kom­munista Párt szerepét és méltatta Tito marsal érdemeit. A mai felada­tokról beszélve Plavsics rámutatott arra, hogy elsősorban az újjáépítést kell elvégezni. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Svájc menedékjogot ad jugoszláv fasisztáknak, akik „nemcsak a jugoszláv dolgozóknak, hanem a svájci népnek, a nemzet­közi békének és demokráciának is ellenségei.” Végül Triesztről beszélt Plávsics és kimutatta, hogy Jugoszlávia tel­jes joggal tart igényt Triesztre. A beszédet gyakran szakították félbe tetszésnyilatkozatok és helyeslések. Megkezdődtek Londonban a jugoszláv-angol kereskedelmi tárgyalások A jugoszláv delegáció, amely az angol-jugoszláv kereskedelmi tár­­gyalások vezetésére Londonba uta­­zott, megkezdte munkáját. Az an­­gol delegációt sir Strafford Cripps kereskedelemügyi miniszter vezeti, aki a két delegáció első találkozása alkalmával beszédet mondott. Ki­emelte, hogy moszkvai tartózkodá­­sa idején kezdődött meg Jugoszlá­­viában a népfelszabadító mozgalom, amely rengeteg áldozatot követelt, de kivívta Jugoszlávia függetlensé­gét. Tolmácsolta az angol nép elis­merését Jugoszlávia iránt, hogy a felszabadulás óta eltelt rövid idő alatt ilyen nagy eredményeket ér­­tek el az újjáépítés terén. Anglia is sokat szenvedett a háborúban és bár nem volt soha megszállás alatt, városait lerombolták a bombázá­sok. Végül annak a meggyőződésé­­nek adott kifejezést, hogy a jugo­­szláv viszonyok annyira rendeződ­tek hogy a két ország között hely­­reállíthatók a rendes kereskedelmi kapcsolatok. A tárgyalások kiter­­jednek a pénzügyi problémákra é­­s jugoszláviai angol érdekeltségek kérdéseire is. Petrovics Mikola szövetségi kül­kereskedelmi miniszter válaszában mindenekelőtt a jugoszláv nép ü­d­­vözletét tolmácsolta az angol nép­­nek. A most kezdődő tárgyalások célja, hogy mielőbb helyreállítsuk a zavartalan forgalmat országaink között — mondotta a miniszter Rendezni kell olyan gazdasági kér­­déseket, amelyek a háború során merültek fel és bár a megvitatásra váró nagy problémák tárgyalásá­nál felmerülhetnek nehézségek, bi­­zonyos, hogy kölcsönös jóindulattal minden nehézség kiküszöbölhető lesz. Az egész arab világ támogatja Egyiptomot fü­ggetlenségi harcában Mint várható volt, Egyiptom nem maradt elszigetelten abban a helyzetben, amelyet az angolellenes tüntetések teremtettek. Az egész arab világ megmozdult, az újonnan alakult Iraki kormány máris válsá­­gos helyzetbe jutott és Palesztiná­ban fellángoltak a harcok, ezúttal az arabok és az angol katonaság között. Kétségtelen, hogy ezek a jelenségek annak az összeütközés­­nek a tünetei, amelyben az arab or­­szágok népfelszabadító­ mozgalma ellentétbe kerül a nyugati hatal­makkal amelyek ezekben az orszá­­gokban meg akarják tartani eddigi pozíciójukat. Az egyiptomi kor­­mány válasza, amelyet az angol jegyzékre nyújtott, határozott és erélyes. Az angol katonaság azon­nali visszavonását és az összeütkö­­zésekben elesett emberek család­­jainak kártalanítását követeli. Ang­lia még nem válaszolt a jegyzékre, de az egyiptomi kormánylapok hangja nem hagy kétséget afelől, hogy Egyiptom komolyan követeli az 1936. évi angol,egyiptomi egyez­­mény revízióját és bizonyos olyan pontok törlését, amelyek sérelme­sek Egyiptom függetlensége tekin­­tetében. Párhuzamosan az egyiptomi ese­­ményekkel, Palesztinában összeüt­közésekre került a sor. Támadást hajtottak végre Kvasztinban az an­­gol légiközlekedési központ ellen és ez alkalommal 3 repülőgép elpusz­­tult, 8 súlyos károkat szenvedett. Hasonló támadásokat jelentettek több központból, úgy hogy az el­pusztult gépek száma összesen 14- et tesz ki. Három arab szervezet kiáltványban jelentette be, hogy az angol,amerikai ankétbizottság boj­kottálta, ugyanakkor az arab nem­­zeti felszabadulási liga követeli, hogy Palesztina ügyét terjesszék sürgősen az Egyesült Nemzetek elé. Saudi­ Arábia külügyminisztere átutazóban Kairóban nyilatkozott az újságírók előtt és kijelentette, hogy Saudi-Arábia ugyanarra tö­­rekszik mint Egyiptom, helyeselte az egyiptomi nép harcát és kijelen­tette, hogy a két ország, Egyiptom és Arábia között megbonthatatlan egység áll fent. Kairótól 66 mérföldre Marsasin állomás közelében megtámadták a gyorsvonatot, amely Palesztina és Kairó között közlekedik. A tám­a­­dásnál két angol katonát megöltek. Indiában a helyzet változatlanul súlyos és újabb kirobbanást vál­­tett ki a tüntetőknél a hír, hogy Bombayban a sztrájkoló és utóbb kapituláló tengerészek közül 84-et elfogtak és ismeretlen irányba el­­szállítottak. Sorsukról semmit sem tudnak, csupán annyit, hogy az el­hurcoltak között van a sztrájkköz­pont elnöke, alelnöke és titkára is. Bombayban a sztrájkoló és utóbb na sztrájkba lépett, tiltakozásul Burhanudin százados hét évre való elítélése ellen. A sztrájkhoz a köz­­ponti provinciák katonasága sorai­ban is sokan csatlakoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék