Magyar Szó, 1946. május (3. évfolyam, 103-128. szám)

1946-05-01 / 103. szám

F. I.Magyar Sz&5 Pancsevói rohammunkásaink Pancsevó munkássága szintén jelentős mérékben kivette részét a május elsejei munkaversenyből, s en­nek a verseny­szakasznak a befejezése után itt is kijelölték a rohamm­unkásokat, azokat, akik az átla­gosnál magasabb munkateljesítménnyel járultak hozzá a verseny és az újjáépítés sikeréhez, íme, néhány szóban összefoglalva, milyen munkájukkal érdemelték ki Pancseva rohammunkásai ezt a tisztes eímet: MIHAJLOVICS JOVÁN, a cipőgyár munkavezetője és technikai irányítója kötelezte magát, hogy a verseny folyamán beszerez minden szükséges gépet s ennek a vállalt kötelezettségének mindenben eleget is tett. Ebből a célból több, mint 1é0 munkaidőn felüli érát áldozott a vállalat javára. Szorgalmas, fe­gyelmezett s a termelés mennyiségi és minőségi feljavításáért tett erőfeszítéseivel érdemelte ki a roham­munkás elmét. TYUTYA GYÖRGY, az »Utva« gyár kovácsa új egyszerű munkamódszert talált fel a fakerekek vasa­lásának kézzel való hajlítására. A hajlitás géppel 74 másodpercig, az ő módszerével pedig csak 32 má­sodpercig tart Ezért nyilvánították rohammunkássá. Munkájában egyébként is nagy lelkiismeretességről és fegyelmezettségről tesz tanúságot. DAVIDOVICS MIRKÓ mérnök (Utva gyár) olyan muffocskákat szerkesztett az autógyertyákra, ame­lyek lehetővé teszik az F 14 ás 18 mm. gyertyák használatát az F 10 mm. gyertyák helyett. Ez azért fontos, mert az előbbi gyertyákból elegendő van, az utóbbi típusút pedig egyáltalán nem lehet kapni. Ennek a találmánynak az eredményeképpen a Poliopromet több tehergépkocsiját helyezhették üzembe, amelyeket egyébként nem lehetett volna használni, vagy legalább is generál­javítás alá kellett volna vet­ni, találmánya jelentőségének elismeréseként Davidovics mérnök is elnyerte a rohammunkás címet. A ISPANOVICS JÓZSEF, az »Utva«-gyár fémesztergályosa a fenti muffocskák kidolgozásánál tökéletesí­tette a szerszámokat a munkára . Így 48 százalékkal túlszárnyalta a normát. Dicséretet kapott. JERKICS PAULA, a gyapjúfonoda munkásnője állandóan 40—50 százalékkal túlszárnyalja a normát s ezért nyerte el a rohammunkás címet. TYÖRLUKA BORIVOJ és MIKSZAT MARTON, a sziló gépészei, saját kezdeményezésükből hozzálát­tak egy rakodó­szerkezet beszereléséhez, s ezzel 100 százalékkal emelkedett a sziló teljesítőképessége. A szerkezet beszerelését munkacsoportjukkal végezték el és a csoport 2400 időn felüli munkaórát fordított erre a célra. Mindkét gépész kiérdemelte a rohammunkás címet. NEATNICA ISZA, a pancsevói erdőigazgatóság mérnöke, megszervezte az erdősítést Észak-Bánátban. Ugyanekkor másfélmillió facsemetést ültettek el 700 kat.­holdnyi területen, további egymillió fát osztot­tak szét a fasorokba, 21 új faültetvényt létesítettek s ezekben szintén egymillió nyárfacsemetét ültettek el. Ilymódon kinosították a jövő évi erdősítést. Az erdősítés költségeit Neam­ica katasztrális holdanként 200 dinárra csökkentette. Munkájáért megkapta a rohammunkás címet. PETROV BORISZLAV és MENZIN GYULA, a »Tesla« villanyégő-gyár mechanikusai a gépek töké­letesítésével 42 százalékos termelésnövelést és 40 százalékos anyagmegtakarítást értek el és 50 százalék­kal növelték a teljesítőképességet. Jelenleg mindketten más gépek tökéletesítésén dolgoznak. Ők is el­nyerték a rohammunkás címet. A pancsevói üzemekben az Itt közölt példákon kívül is számos munkás ért el kitűnő eredményt. Egyes üzemekben azonban csak április utolsó napjaiban végezték el a rohammunkások kijelölését . Így az ezekről szóló jelentés csak későn jutott el a szaktanácshoz. Ennek következtében a szaktanács is csak ezeknek a jelentéseknek a beérkezése után állítja össze a rohammunkások végleges névsorát. A régi munkáslétszámmal 20-3 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le eredményesen a pancsevói szíló A pancsevói kerületben a pan­csevói szilóban alkalmazott munká­juk üzemi csoportja nyújtotta be a nem szaktanácsnak az egyik leg­szebb és legpontosabban kidolgozó jelentést a májusi munkaver­­senyről. A sziló munkásai az el­­­*­ tarozás, étrakuUA*, valamint a rejtődő állapotban lévő gabonane­­pzűek ápolása terén fejtettek ki fö­lözött munkát a verseny idején. Ez a munka sok tekintetben igen szép eredményeket hozott. . A munkások igen sok munkaidőn belüli órát dolgoztak önkéntesen a “«rendezés tökéletesítésén. Így min. ?*­* anyagi ellenszolgáltatás nélkül önk­ént­esen egy csövesről négy cső­­ssé alakították át az uszályok be­­««adásához szükséges gépezetet s ezáltal 1öo százalékkal felemelték en­nek teljesítőképességét, munkás 800 munkaóra alatt vé­­£*l*e el ezt a munkát. Az ered­­nemcsak azért értékes mert munkateljesítményt növelték, ha­­azért jó, mert ezzel egyúttal átsegítették az uszályok jobb kihasználttát, illetve lehetővé **t­ék, hogy az uszályoknak **ve*ebb időt kelljen vesztegel­­°*ők egy-egy rakodásnál, s így rövidebb időn belül fordulhat­­nak. Ezen­kívül ennek az üzemi cso­­portnak a munkásai ugyancsak ön­­etös munkával végezték­ el a­­mederevói sziló hasonló berendez­é­snek a felszerelését is. Amikor J­aie a vállalat igazgatósága meg arta jutalmazni a nyolc legjobb "munkást azok az gész összeget, ti­­.­nnyolcezer dinárt a Kommunista »I*. ** az újjáépítési alap javára a lénlották fel. kételyesen lö^lik fel a sziló mun­­thái?1 ? munkás-paraszt egység ki­­vetésének eszméjét is. Támogat ‘­fM'mir községet, ezenkívül idejükben eszközeikből egy Myltó ekét és egy takaréktűz •fára* készítettek * telepesek szá ^Szorgalmas munkával túlszárnyal nv *z előirányzott tervet is Bizo rail,, ’dő alatt 3897 vágón gabon*' alat, z°l~ah be és ugyanezen is’ 3145 vágón gabonát adtak k* •tó», 8 munkát a régi munkáslét éveik 118­1 érték el, bár az elnbili ••az.ill’i * vállalat forgalma 20—41 ggu alulmaradt a mai for ü°gv­ ma* szemben. Ez azt jelenti efánok 8 munka növekedésévé kin nem a munkások számát VéDp • meglévő iftunkások munka elerrfVi?**! növelek s így jelentő­se^ britéit értik el munkabérek »ítii.8”1' viszont a rakodási kört csökken­t. A sziló annak idején igen fontos feladatot kapott. Pancsevón keresz­tül minél rövidebb idő alatt nagy­mennyiségű gabonanem­űt kellett közvetítenie Makedóniába. Ezt a feladatot teljes egészében végrehaj­tották, sőt annyiban túl is szárnyal­­ták, ho­gy igen sok kocsi rakomá­nyát amlyeket Kovinon keresz­tül kellett volna szállítani, a pan­csevói szikéban rakodták át. Olyan sikeresen végezték el a munkát, hogy egyetlen vagonért sem kellett fekbért fizetnie és a kocsiknak sem kellett vesztegelniük, bár naponta körülbelül 150 kocsi érkezett... A munkafegyelem szintén jelen­tősen megszilárdult a szilóban s az elért sykerek legnagyobbrészt en­nek a fegyelmezettségnek az ered­ményei. A májusi elsejei verseny keretében tanfolyamot is rendeztek, s ezen főbb vonalakban ismertették a mun­­kásokkal az egyes gabonafajták be­tegségeit, valamint a szilóval kap­csolatos más fontos gyakorlati kér­­déseket. A tanfolyamot a sziló egész személyzete látogatta A kultúrmunka igen változatos volt. Mivel a vállalatnál nem volt írástudatlan, olyan tanfolyamot rendeztek, amelyen továbbfejlesz­­tették a munkások írástudását. A 16 előadáson és gyakorlóórán hat munkás­­vett részt. A faliújság ha­vonként jelent meg. A vállalat ke­retében négy, egyenként nyolc fő­ből álló olvasócsoport működik, ön­­kéntes könyvadományokból kézi­könyvtárt is létesítettek — egyelőre kb. 40 könyvvel. Megalakították az énekkart. Ennek 15 tagja van. Ugyancsak 15 tagja van a színjátszó csoportnak is. A műkedvelők május elsejére előadást készítettek elő. Az előadás anyagát maguk az üzemi csoport tagjai írták. A munkások körében minden té­ren fejlesztik a közösségi szellemet. Közös látogatást tettek a katonai malomban valamint a szmedervói szilóban is. Azok a munkások, akik önkéntes munkán voltak Szmedere­­vón, látogatást tettek a »Szartid« üzemében is. Az üzemi csoport egyes tagjai­ részt vesznek más ü­ze­­mi csoportok kultur-előadásain is.­­ A spekuláció és a feketepiac el­leni küzdelemben szintén tanúságot tettek a munkások osztályöntuda­tukról. Az üzemi csoport leleplezett ég­i néphatóságok kezére jutta­tott egy csempészbandát, amely Vajdaságból feketén szállí­tott gabonaneműeket Szerbiába. Eleinte bizonyos mulasztások tör­­téntek az adminisztratív munkában, de később több munkás beletanult ebbe a munkába s ma már sokkal jobb a helyzet ebben a tekintetben. Mindent összevetve a sziló mun­kásai szép eredménnyel vettek részt a versenyben. Szüli Ferenc, a petrovgrádi traktorállomás és gépjavítóműhely szer- l­­ámbászk­ő osztályának vezetője. Szép eredményt ért el a különleges­­ becsiszolván. A legjobb szivattyú- és a márnesjavításokat végző munkás. A májusi munkaversenyben a megha­ Sított normát 20 százalékkal javította meg képünk a kivalo mes-­­ tért ét inasát mutatja be­­ Szávk­a Zagorka, a petrovgrádi harisnyagyár orsózenéje, a gyár egyik legjobb munkásnője. A májusi munkaverseny alatt a rábízott gépen 12 százalékkal lépte túl a meghatározott normát és ezzel példát mu­tatott, hogyan lehet nagyobb figyelemmel és gyorsasággl a termelést fokozni Fiszta, fizta, szinporta — a szebb holnapért Egy hónap alatt két mozdonyt építettek újja ócskavasból — a munkaterven felül — a szombori vasúti fütőház munkásai Zombor, április hó. Ha közeledünk a vasúti fütőház felé, már messziről fojtó, nehéz áramlatot érzünk a levegőben, ami megnehezíti a lélegzést. A fütőház kerítésein belül még fojtóbb a le­vegő, összekeveredik a füst s a gőz. A füstben és gőzben álló épület­ben, a na­gy műhelyben munkások dolgoznak s a fojtó levegő ellenére is eredményes versenymunket vé­geznek. A vasúti fütőház egyike azoknak az üzemeknek, amelyek a május elsejei munka­verseny során a legjobb eredményeket mutatták fel a zombori kerületben. A munkások éppen most fejezik be két mozdony javítási munkála­tait. Az egyik mozdony két emelő­vel alátámasztva természetellenesen lebeg a levegőben Alatta olajos arcú verejtékező munkások dolgoz­nak, csavarokat erősítenek, ková­csolnak, felemelik és a tengelyre helyezik a fényes kerekeket, ame­lyek röviddel ezelőtt kerültek ki az esztergályozás alól. A munka már befejezéshez köze­ledik és ez meglátszik a munkások vidám, mosolygó arcán is. Ezgnek a két mozdonynak a javítását egy hónap alatt végezték el a termelési terven felül —, a munkaverseny ke­retében. Amint a kerekeket felerő­sítik a mozdonyokat át­ fogják ad­ni a forgalomnak. — Ezzel a két megújított mozdonnyal is hozzájárulunk a közlekedés feljavításához, s ez­zel az ország gazdasági vérke­ringésének az erősítéséhez — mondja Vukicsevics Szteván munkavezető. Valamivel távolabb mechanikus emelőgép összeállításán dolgoznak. Ezzel az emelővel fogják megrakni a mozdonyokat szénnel. Ezt a mun­kát most még nagyon primitív mó­don, lapátokkal végzik. A mecha­nikus emelő üzembehelyezésével je­lentős időmegtakarítást érnek el. Molnár Péter, a legszorgalma­sabb munkások egyike, lelkesen magyarázza: — Mindaz, amit most Itt lát­nak, nemrégen még ócskavas volt, néhány nap múlva pedig új gép lesz belőle. Ennek a gép­nek­­ egyetlen porcikáját sem készítettük új anyagból. Ily módon jelentős anyagmegtakarítást is érünk el. Ez a munka természetesen meg­mutatkozik az üzem grafikonjain is. A verseny folyamán összesen 139.363 dinár értékű anyagot ta­karítottak m­eg a mozdonyok kar­­bantartásánál, azaz az előirányzott költségek 63 százalékát. A mozdo­nyok periodikus javításánál 124.718 di­ért, vagyis az előirányzott költ­ségek 48 százalékát takarították meg. Ugyanekkor 42 százalékkal ke­­vesebb munkaórát is fordítottak a mozdonyjavítási munkákra az elő­­irányzottnál De nemcsak ennek a műhelynek a munkásai dolgoznak eredménye­sen a zombori vasúti fütőházban. Lelkes munka folyik a fütőház más munkacsoportjaiban is, csakhogy ez a munka kevésbbé szembetűnő. Az asztalos műhelyben­ pl. két új gépet állítottak fel a munkaverseny folyamán ezeket Masirevics Lázár állította, össze. Masirevics egy sza­lagfűrészen kívül kidolgozott egy kombinált asztalosgépet is, ezzel 80 százalékos időmegtakarítást érnek el. Masirevics nagy szeretettel be­szél gépéről. — Az én gépem — mondja —, teljesen kidolgoz és befejez bármilyen tárgyat. Vág, gyalul, fúr és frézel. Mindezt a mun­kát most egy helyen lehet el­végezni. A gép összeállítása az én ötletem volt, de a mun­kánál társaim ió segítségemre voltak. Amennyire lehetett, ócs­kavasat használtam fel, így a két gép mindössze 15.000 dinár­­ba került, bár mai értékük biztosan meghaladja a 80.000 dinárt. A vasúti műhely munkásai fo­kozott munkát fejtenek ki a május­­elsejei­ munkásünnep közeledtével. Ezek a munkások a legnehezebb testi munkák egyikét végzik. Mun­kaidejüket füst, gőz, szénpor és az olaj kipárolgása között dolgozzák le. Hogy ezek a munkások milyen nagyra értékelik a tisztaságot, vi­lágosan látszik abból a szeretetből, ahogyan üdülőhelyüket gondozzák. A szekrényekben rendben állnak a munkásruhák, a szépen kikövezett fürdőben és ebédlő­teremben szintén nagy a tisztaság és a rend. Az épü­leteiért­ kertet gondosan megka­­pálták, s a ház körül virágban áll­nak a gyümölcsfák is. — Ez a legkedvesebb he­lyünk — mondja Vukilevics. Itt pihenjük ki a napi fáradal­makat. Ez az üdülőhely való­ságos áldás a mozdonyvezetők­nek, akiknek különösen nehéz munkát kell végezniük. A ré­­­szükre fenntartott helyiségeket mindig nagy rendben tartjuk és arra törekedünk, hogy minél kellemesebb környezet biztosít­sunk számukra. Ezt meg­ is ér­demlik, mert a verseny során elért sikereink nagyrészt az ő érdemük. A munkaverseny folyamain a zom­bori fütőház egyetlen mozdonya sem kapott defektet. A­­vonatok­­ egész­ idő alatt pontosan közleked­tek. A kenőolajban 48 százalékos megtakarítást értek el, ami 2.847 kg-ot jelent. A fütőanyag-megtaka­­rítás 4,9 százalékot, vagyis 152.508 kg-ot tesz ki. Az anyagmegtaka­rí­­tás terén különösen Marinkovics és Vlaskalics Nikola mozdonyveze­tők tűntek ki. A grafikonok híven tükrözik visz­­sza a sütőház kötelékébe tartozó 220 mozdonyvezető, sütő, géplakatos és a többi munkás erőfeszítéseit. — Ezek azonban csak szá­mok — mutat a munkavezető a valóban példásan kidolgozott grafikonokra. — A munka, amit kifejtünk, sokkal több ennél. A versenyszellem minden munkást és alkalmazottat áthat. Van Itt több új tanonc is s a többlet, példáját látva, ezek szintén nagy erővel feküdtek bele a munkába és arra törekednek­, hogy minél több eredményt ér­jenek el. Ezekből lesznek a jö­vő munkásai és ilyen ifjúsággal nyugodt lélekkel tekinthetünk a jövő felé. Íme így beszélnek a zombori sü­tőrház munkásai, akik füstben, gőz­ben és szénporban, olajos ruhák­ban és verejtékező arccal, de nagy öntudatossággal és lelkesedéssel dolgoznak a szebb holnapért.

Next