Magyar Szó, 1946. június (3. évfolyam, 129-154. szám)
1946-06-01 / 129. szám
s Il Sibiiisi A nyugati sajtó a világpolitika nagy eseményének tartja a nyilatkozatot A nyugati sajtóban élénk visszhangot keltett Molotov szovjet külügyminiszternek a Pravdában megjelent nyilatkozata, amelyben teljes képet nyújtott a párisi külügyminiszteri tárgyalások eredményeiről és az eredmények jelentőségéről. Molotov egyben kitért az angolszász sajtóban megjelent kommentárokra és nyilatkozatokra is és azokra is válaszolt. Az angol és amerikai lapok teljes részletességgel közüik a nyilatkozatot és egybehangzóan elismerik, hogy Molotov nyílt beszéde a nemzetközi politika nagy eseménye. Nemcsak tökéletes helyzetképet nyújtott a felmerült ellentétekről, hanem pontosan lemérte azok súlyát is és nem tulajdonít azoknak nagyobb jelentőséget, mint amenynyit megérdemelnek — állapítja meg a Times, amely vezércikkben foglalkozik Molotov megállapításaival. Azt is hangsúlyozza a lap, hogy Molotov beszéde félreérthetetlenül világos és nem lehet egyetlen mondatához sem hátsó gondolatokat fűzni, mert mindenre ő maga előre válaszol. A Times vezércikke ajánlatosnak tartja, hogy az angol és amerikai államférfiak is hasonló nyíltsággal beszéljenek a kérdésről, mert csak így biztosíthatják, hogy az ellentétek nem mélyülnek el. Az amerikai sajtó kevesebb kommentárt fűz a beszédhez és inkább Byrnes válaszát közli, amely azonban inkább csak vitatja Molotov vádjait anélkül, hogy az amerikai álláspontot kellően tisztázná. Azt a rendkívül súlyos vádat, amely szerint Amerika tömbbe tömörül Angliával és előre megállapított állás,pontot foglal el az egyes kérdésekben, Byrnes egyszerűen tagadja. Nem fűzi azonban hozzá annak magyarázatát, hogy az angol és amerikai álláspont akkor is olyan feltűnően azonos, amikor Amerika vagy érdektelen vagy esetleg saját érdekeivel ellentétben támogatja Angliát egyes kérdésekben, hogy más kérdésekben Anglia járjon el hasonlóképpen. Egyes amerikai lapok nem is hagyták megjegyzés nélkül ezeket a fontos körülményeket s elégedetlenek Byrnes nyilatkozatával, amelyet nem tartanak alkalmasnak arra hogy tisztázza az ellentéteket és megkönnyítse a további tárgyalások eredményes menetét. Bevin az angol alsóház külügyi vitájában kedden mondja el expozéját és előreláthatóan kitér Molotov súlyos megállapításaira is. Bideau francia külügyminisztert egyelőre a választási harc foglalja le és habár így is elvárták tőle, hogy nyilatkozik, a nyilatkozat egyelőre elmaradt. Ingói tima finders Miluk muizilalási síjén Az angol munkásság tiltakozik az eben, hogy Anders tábornok a hírhedt lengyel emigrációs seregek vezérének elbocsátott katonáit, akik nem akarnak visszatérni hazájukba, az angol iparban foglalkoztassák. Nagy részüket Skótországba küldték, de a skót munkásság nem tűri, hogy alkalmazzák őket. A John Braun Limited hajógyár munkásai bejelentették,, hogy sztrájkba lépnek, ha nem bocsátják el azt az egy lengyel munkást, akit Anders katonái közül felvettek. Tiltakozásukat siker koronázta és a munkást elbocsátották. A hajógyár hétszáz munkása tiltakozott a kormánynál, hogy Anders katonáit Skótországba küldjék. Hasonló határozatot hozott az üzemek egész sora Skóciában. Angliában eddig csak elenyészően kevés Anders katonát sikerült elhelyezni, de a munkásság ez ellen is erélyesen tiltakozik. (Folytatás az oldalról) Gúnyáról befuthasson az első vonat Brcskóra. Az utolsó napon azután nagy volt a türelmetlenség, mert nem érkezett meg idejében a kavics-rakomány, pedig a vállalt kötelezettséget mindenképpen teljesíteni kelett. Múltak az órák, már közeledett az este is, a vagonok azonban még mindig nem jöttek. Ekkor néhány század ifjú munkásai bementek Gúnyára, ott az állomáson hihetetlen gyorsasággal rakták meg kaviccsal a vagonokat, s minthogy mozdony nem volt, ők maguk tolták a munkahelyre. Amikor emelkedő jött, így biztatták egymást: — Csak előre, a vállalt kötelezettséget teljesíteni kell, a vonalat be kell fejezni. Lassan tolták át a vagonokat a pontonhídon, de ekkor már a viszszamaradtak is segítségükre siettek. Szórták a kavicsot a talpfák közé és gyors munkával egyengették el. Ezen a napon a rendes hat órás munkaidő helyett tizenkét órát dolgoztak a vasútvonalon az ifjak. Senki sem akart ebédelni, senki sem akart pihenni. . Hat óra körül azután föltűnt a másik oldalon a füstölő mozdony és fújtatva közelgett a pontonhídon át. Az ifjak óriási örömmel üdvözölték. Még meg sem áll a szerelvény, már ugrálnak föl a vagonokra, kinyitják az ajtókat és gyors ütemben szórják le a kavicsot. A por rátapad izzadt arcukra és testükre, de fáradhatatlanul dolgoznak tovább. Annyi időt sem vesznek, hogy letöröljék az izzadságot. Egy-egy vagonból 30—30 ifjú szórja le a kavicsot, azután leugrálnak ők is és hozzálátnak a töltés elsimításához. Egyesek fölmásztak a mozdonyra és kitűztek egy táblát .AJÁNDÉK A MARSAINAK Zöld ágak lepik el a mozdonyt, énekszó csendül fel a porlepett ifjak ajkán. Az ifjúság beváltotta Tito marsainak tett ígéretét. Julia -adomány ifjú munkásai is megérkeztek Julia tartomány ifjúságainak a munkásbrigádja a napokban szintén megérkezett Brcskóra. Az uzsicei és a vajdasági brigád tagjai zászlókkal és jelszavas táblákkal vonultak ki fogadtatásukra a gúnyai állomásra. Kivonultak Júlia tartomány ifjúságának üdvözlésére, a brcskói elemiiskolák tanulói, az antifasiszta szervezetek tagjai és a vasútépítő munka vezérkarának a képviselői is. Amikor a zöld ágakkal feldíszített vonat megállt az állomásépület, előtt, a perronon és az állomásépület körül felsorakozott ifjak lelkes éljenzéssel köszöntötték julia tartományi testvéreiket. Az elemi iskolások rózsákat szórtak a vonatból kiszálló ifjakra. A fogadtatási ünnepség keretében több beszéd hangzott el, majd Julia tartomány ifjúsági brigádja a következő táviratot küldte Tito maratnak Moszkvába: „Értesítünk szeretett Titonk, hogy megérkeztünk az ifjúsági vasútvonalra. Itt, a vasútvonal építésénél most képviselte van szeretett hazánk minden vidékének ifjúsága. Ez a Te ifjúságod válasza mindazoknak, akik el akartak szakítani bennünket a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságtól, amelyben virágzik a szabadság és az igazság. Mielőtt kezünkbe vennénk a csákányt, fogadd, kedves Tito, szívélyes üdvözletünket. Boldogok vagyunk, hogy a testvéri és hősi Moszkvában kapod meg ezt a táviratot, ott ahol Sztálin és Molotov, a kis népek szabadságának legnagyobb védelmezői élnek. Júlia tartomány „Vojko Preiml“ ifjúsági munkás brigádja“. Másnap reggel Julia tartomány munkás ifjai teherautókkal indultak Brcskón keresztül munkahelyükre, Bijelára. Útközben mindenütt lelkesen fűménélték őket. tívális&SíA ■ Végsőkig kiélezett választási harc Franciaországban A francia demokrácia a nemzetközi reakcióval birkózik meg a vasárnapi választásokon Amerika 1.370 millió dolláros kölcsönt ad Franciaországnak A vasárnapi francia választások a demokrácia és a reakció nagy erőpróbáját jelentik. Mérkőzés csupán és nem döntő jellegű küzdelem, mert hiszen a demokrácia diadalmaskodását csupán késleltetni lehet, feltartóztatni nem. A francia helyzet azonban azt mutatja, hogy nagyon rosszul állhat a nemzetközi reakció ügye, ha — nyíltan beavatkozva Franciaország belügyeiben válogatás nélkül felhasznál minden eszközt, hogy a népakarat érvényesülését megakadályozza. A büntetőtörvény minden közönséges bűncselekménye szerepel a reakció fegyvertárában: zsarol, csal hamisít és életveszélyesen fenyegetőzik. A reakciós jobboldali pártok, amelyek mögött a reakciós nagytőke, a fasiszta maradványok és a haladás ellen küzdő egyház áll, választási propagandájukban már nem is titkolják, hogy nem a fasizmus, hanem a kommunizmus ellen akarnak harcolni. Nehéz tehát pontos képet alkotni az erőviszonyokról és a választások előkészületeit vizsgálva, csupán a harc egyes mozzanatainak regisztrálására szorítkozhatunk. ZSAROLÓ HADJÁRAT, HALÁLOS FENYEGETÉSEK A francia sajtóban naponta jelennek meg cikkek a legismertebb nevű angolés amerikai újságírók tőkéból. E cikkekben nyíltan bejelentik, hogy abban az esetben ha a francia nép a munkáspártokat erősíti és a hatalom a kommunisták kezébe jut, az angol és amerikai haderők megszállják Franciaországot és fegyveresen számolnak le a kommunizmussal. Sem angol, sem amerikai illetékes helyről nem hangzott el mindeddig kijelentés, amely az ilyen fenyegetéseket alaptalanoknak nyilvánította volna. Amellett Franciaországban, amely a németországi megszálló seregek áthaladó vonala, még ma is nagy angol és amerikai seregek állomásoznak. Természetes tehát, hogy az ilyen fenyegetések nem maradnak hatástalanok, mert ezeknek súlyt adnakaz ott állomásozó idegen seregek. Most közvetlenül a választások előtt kijátszották a legnagyobb ütőkártyát is: megkötötték a francia-amerikai kölcsönegyezményt, amelynek alapján Amerika 1.370 millió dollár kölcsönt nyújt Franciaországnak. A kölcsönegyezmény történetéhez tartozik, hogy a tárgyalások kereken hat hónap előtt indultak meg, méghozzá amerikai ajánlatra, miután Amerika, hajlandó volt bizonyos ellenszolgáltatások ellenében nagy kölcsönt nyújtani. Franciaországnak, Amerika részéről már akkor meghatározták mind a kölcsön összegét, mind a feltételeket. Franciaországnak feltétlenül szüksége van külföldi kölcsönre, mert a maga erejéből nem tudja pótolni mindazt, amit a német megszállás idején leromboltak és elhurcoltak az országból. A kölcsönegyezményt azonban nem kötötték meg és egész nyiltan bejelentették, hogy az egyezmény megkötésére csak akkor kerülhet a sor, ha tisztázódik a helyzet a francia belpolitikában. A népszavazás előestjén megakadtak a tárgyaik,sok, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak a francia közvéleményre. A küszöbönálló választások előestjén végre megkötötték az egyezményt és a francia sajtó nagy cikkekben ünnepelte Léon Blumot a szocialisták vezérét, aki a tárgyalósokat vezette és az egyezményt megkötötte. * A kölcsön megkötésével egyidejűleg a francia jobboldali sajtó nem mulasztotta el, hogy a lengyel kölcsön ügyére hivatkozzék. Amerika egészen átlátszó kifogásokkal beszüntette a lengyel kölcsön folyósítását, mert ezzel akart nyomást gyakorolni a lengyel belpolitikára és gazdaságra. A reakciós francia sajtó most hangsúlyozza, hogy a vásárinnapi választások eredményeitől függ, várjon folyósítják-e valóban az amerikai kölcsönt, vagy Franciaország is ugyanúgy jár, mint Lengyelország. Azt természetesen nem fűzik hozzá, hogy időközben a Szovjetunió teljes értékű segítséget nyújtott a lengyel gazdaságnak, amelynek kiszolgáltatottsága így megszűnt. Arról nem emlékeznek meg hogy a Szovjetunió politikai feltételek nélkül nagymennyiségű gabonát szállított Franciaországnak, hogy megmentse a francia népet az éhezéstől. LÉON BLUM ÁRULÁSA A SZOCIALIZMUSSAL SZEMBEN Jellemző az amerikai kölcsön alapján folyó zsarolási hadjáratra, hogy annak vezére Léon Blum, a szocialista párt elnöke. Léon Blum az októberi választások előtt azzal utasította vissza a Kommunista Párttal való együttműködést, hogy a kommunisták nem a francia érdekeket képviselik, mert külföldről kapnak utasításokat. Sztálin generalisszimusz egy későbbi nyilatkozatában kitért Blum nevetséges vádjára és ezt mondta: — Blum úr szívesen látná, ha én most igazolnám vádjait. Sajnos, nem tehetem, mert nevetségesen alaptalanok. Ugyanez a Léon Blum aki a kommunistákat, csupán azért, mert a munkásinternacionálét képviselik, azzal vádolta, hogy külföldről kapnak utasítást, maga utazott Washingtonba a kölcsöntárgyalásokra és naponta telefonon adott utasító, sokat — nyilvánvalóan a washingtoni tárgyalások hatása alatt — Meyernek, a szocialista párt főtitkárának kommunista-ellenes cikkekre. Léon Blum súlyos árulása a szocializmussal szemben egyébként sem új keletű és minthogy ő maga is a kétszáz családhoz tartozik, amely Franciaországot gazdaságilag kormányozza és kizsákítványolja, természetes, hogy minden erejével arra törekszik hogy pártja programját megbuktassa. Blumnak ezt az árulását a jobboldali reakciós pártok minden tekintetben kihasználják. Arra törekszenek, hogy szakadást idézzenek elő a szocialista pártban, a vezetőséget és közvetlen környezetét különválasszák a párt többi részétől és ezzel a szakadással gyengítsék a párt befolyását. Egyéb külpolitikai eszközt is felhasználnak és az angol és amerikai kormány hivatalos segítséget nyújt erre. Mindenekelőtt a Franco ügy volt az egyik eszköz. A közvélemény nyomása alatt Franciaország lezárta határait Spanyolország felé, de a diplomáciai kapcsolatokat nem szakította meg azzal a kifogással, hogy kötelezettségei vannak Angliával és az Egyesült Államokkal szemben ilyen döntő jelentőségű lépések együttes megtételére. A két angolszász kormány természetesen nem csatlakozott a szakítási mozgalomhoz. Nehogy pedig igazolódjék az erélyes francia politika Francovalszemben, minden eszközt felhasználtak arra, hogy a Biztonsági Tanács döntését késleltessék. Franciaország szakadatlanul szorgalmazza a Ruhr-, Rajna, és Saarvidékek kérdésének rendezését, de ezt sem vitatták meg a párisi külügyminiszteri konferencián. Csupán egy különbizottság foglalkozott a kérdéssel, amelynek angol és amerikai szakértői erős ellentétbe kerültek a francia állásponttal. Mi sem természetesebb, hogy Franciaország biztonsági övezetet kíván teremteni magakörül és megakadályozni igyekszik, hogy éppen ezen a veszedelmes területen újból annyira megerősödjék a német ipar, ahogyan a múltban történt, amikor éppen ez a terület jelentette Németország legnagyobb gazdasági erejét. Ezt a kérdést azonban levették a napirendről, habár a francia kormány hónapok óta szorgalmazta és előkészítette,• nem hoztak döntést a francia-olasz határkiigazítás kérdésében sem. Ugyanakkor azonban Byrnes amerikai külügyminiszter javaslatot terjesztett elő, amely Németország egységes feltámasztását célozza és a németekre bízza a lefegyverzést és átnevelést. A veszélyes övezet és annak problémái tehát a választá,sok idején Damoklész kardjaként függenek a francia nép feje felett. A DEMOKRÁCIA PÁRTJAI FELVESZIK A HARCOT Természetesen a demokrácia pártjai sem maradnak tétlenek. Két pártban, a szocialistáknál és a katolikus néppártban is nagy belső harcok folynak. A szocialisták már legutóbbi kongresszusukon szemben fordultak Meyerrel, a főtitkárral, aki ismételten kisebbségben maradt nagyon fontos kérdésekben. A katolikus köztársasági néppárt többsége szintén a haladó szellemet képviseli és demokratikus együttműködést keres a baloldali pártokkal míg a párt vezetősége a jobboldallal igyekszik szövetkezeni. A népszavazás alkalmával már megmutatkozott az eredmény, amikor a néppárt többsége az alkotmány mellett szavazott. A Kommunista Párt az egyetlen, amely teljesen töretlenül vette fel a harcot a reakció ellen. Következetesen kitart programja mellett, bízik a tömegek józanságában és abban, hogy a francia nép eléggé érett a zsarolásokkal és fasiszta hajszákkal szemben. A francia nép gyűlöli a fasizmust és a reakció maga követte el azt a hibát, hogy a fasiszta módszerekhez, sőt a fasizmus nyílt hangoztatásához folyamodott. Ha a jobboldalnak sikerül felbomlasztania a szocialista pártot, ez csak a kommunisták erősödését hozhatja, mert Léon Blum és társainak különválása után nem lesz akadálya annak, hogy a két párt szorosabb együttműködést teremtsen. A néppárt nagy többsége sem hajlandó követni vezetőségét a reakció felé. A vasárnapi választások kilátásai a reakció minden erőfeszítése ellenére is nagyon kedvezőek a demokrácia számára. ti. 1. 9 güri!! tormán!) átadta a hadsereget egy monarchista csoport kezébe A görög parlament összehívása előtt a görög kormány egész sor katonai természetű rendeletet adott ki, amelyekkel azonnali hatállyal elbocsátotta a hadsereg kötelékéből az összes törzstiszteket. A tisztikar teljes átszervezését egy bizottság végzi, amelynek tagjai a miniszterelnök, a nemrégiben kinevezett tábornokok a vezérkari főnökök és az angol katonai misszió főnöke, aki szintén részt vesz egyenrangú félként a görög hadsereg átszervezésében. A parlament május 27.iki első ülésnapján Manetas Teodor volt hadügyminiszter interpellációval fordult Mauromihaeus hadügyminiszterhez, hogy mi késztette olyan intézkedések tételére, melyek ellentétben állanak a hadsereg és a nemzet érdekeivel. A képviselő rámutatott arra, hogy a kormány ezzel az intézkedésével az egész hadsereg vezetését távmonarchista csoportra bízta, amely kiesik a parlament felügyelete alól és így nincs mód arra, hogy a hadsereg vezetőségét ellenőrizzék. Az elbocsátott tisztek a görög hadsereg szervezői voltak, mmg az újonnan kinevezett altábornagyok nem rendelkeznek sem elegendő szaktudással, sem a kellő szervezőképességgel. Az intézkedés minden törvényes alapot nélkülöz. Nyilvánvaló, hogy a változásokat nem a görög nemzeti érdekek szempontjai szerint hajtották végre hanem külpolitikai tényezők befolyására és valószínű, hogy maga a hadügyminiszter is ezeknek a külpolitikai tényezőknek a befolyása alatt ál. Stratos monarchista képviselő követelte, hogy a parlament legyen illetékes minden katonai kérdésben és ellenőrizhesse az intézkedéseket. A hadügyminiszter nem válaszolt az interpellációkra.