Magyar Szó, 1946. december (3. évfolyam, 286-310. szám)

1946-12-01 / 286. szám

November 29-iken A világ demokratikus tömegei egyen­ ünn­epeltek Jugoszlávia népeivel Nagy lelkesedésben ünnepelték meg az egész demokratikus világ­ban Jugoszlávia ünnepét, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltásának évfordulóját. A bará­ti országokban mindenütt nagy ün­nepségeket rendeztek, a sajtó az egész világban lelkeshangú cikkek­ben emlékezik meg a demokrácia diadalának nagy eseményéről, a Ju­goszláv Népköztársaság kikiáltásá­ról és méltatja annak jelentőségét a világ demokráciájának megerősö­désében. Moszkvában a rádió ünnepi jugo­szláv hangversenyén kívül, a Jugo­szláv Kulturkapcsolat Társasága és az össz-szláv szervezet vezetősége díszakadémiákon emlékezett meg a demokrácia diadalának évfordulójá­ról. . A bolgár lapok Tito marsal arc­képét közlik és a baráti kapcsola­tokról emlékezik meg, amelyek folytán Jugoszlávia népeinek ünne­pe a bolgár népnek is ünnepe. Szó­fiában ünnepi akadémiát rendeztek és a bolgár-jugoszláv társaságok az egész országban megünnepelték ezt az évfordulót. Csehszlovákiában is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a demok­rácia ünnepnapján és csaknem va­lamennyi demokratikus intézmény, szervezet vagy egyesület, amely bármilyen kapcsolatban áll Jugo­szláviával és az új Jugoszlávia né­peivel, ünnepi ülést tartott. Külö­nösen kiemelkedett az ünnepségek sorából a csehszlovák hadsereg ün­nepsége, amelyet a vezérkar kezde­ményezésére Prágában rendeztek meg. Az ünnepségen Bocsek tábor­nok, a csehszlovák vezérkari főnök mondott beszédet az új Jugoszlávia szerepéről a Balkán és az egész vi­lág békéjének és demokráciájának megvédésében Megemlékezett a ju­goszláv népek hősies harcáról és kiemelte, hogy Csehszlovákia szá­mára — a Szovjetunió mellett — Jugoszlávia a leghűségesebb szövet­séges. Ivaro tábornok előadást tar­tott a jugoszláv népfelszabadító harcokról. A prágai opera díszelő­adást rendezett az ünnepnapon és ezen Gottwald Klement miniszterel­nök vezetésével megjelentek a kor­mány tagjai A díszpáholyokban a diplomáciai testület képviselői fog­laltak helyet. A prágai rádió ünne­pi műsort adott november 29-ére. A magyar lapok kivétel nélkül nagy cikket szentelnek Jugoszláviá­nak november 29-ü­ke alkalmából. A Szabad Nép Rajk László belügymi­niszter vezércikkét közli, amelynek címe: „Együtt ünnepelünk”. A cikk­író a többi között megállapítja: „Habár Horthy és Bárdossy a né­metek oldalán háborúba hajszolták a magyar honvédeket Jugoszlávia ellen, mégis a jugoszlávok ebben a háborúban a mi ügyünkért, a ma­gyar nemzet és nép szabadságáért és békéjéért is harcoltak. A Habs­burgok egymás ellen uszíthatták a magyarokat és a délszlávokat, Horthyék pedig szembeállíthatták népünket déli szomszédainkkal. Ma azonban a magyar-jugoszláv hatá­ron az uszítóknak és bitorlóknak nincs többé szavuk, de azoknak sem, akiknek célja az elnyomás.” Bécsben is ünnepséget rendeztek az évforduló alkalmából a Zenebará­tok dísztermében, ahol ünnepi hang­verseny keretében jugoszláv zene­szerzők műveit adták elő. A hang­versenyen a legkiválóbb bécsi mű­vészek léptek fel. A hangverseny előtt a bécsi jugoszláv missziónál ünnepi fogadóestet tartottak. Az új tollár kormány megvalósítja a Hazafias Arcvonal programját Dimitrov Georgi beterjesztette a kormánynyilatkozatot Az új bolgár kormány most mu­tatkozott be a Nagy Szobranye előtt és a diplomáciai testület tag­jai, továbbá a nagyszámban megje­lent külföldi újságírók jelenlétében Dimitrov Georgi miniszterelnök fel­olvasta a kormánynyilatkozatot. Be­számolt a Hazafias Arcvonal nagy diadaláról a választásokon, majd a kormányprogramról beszélve, min­­denekelőtt bejelentette a kormány­nak azt az eltökélt szándékát, hogy a szigorú rend és törvényesség vég­leges me­gszilárdítására mindent el­követ. Szigorú államfegyelmet vezet be, nagy gondot fordít a hadsereg harci készségére, következetesen és szívósan végrehajtja szociális politi­káját, minden téna gondoskodik a népkultúra felvirágoztatásáról, vé­delmezi a testi és szellemi munkát és külön védelmébe veszi a női és ifjúsági munkát. Gondoskodik az if­júság fejlődéséről gazdasági, társa­dalmi és kulturális téren. Az egyhá­zat különválasztja az államtól, de segíteni fogja a népi egyházat,­­hogy nemzetivé válhasson. Külpoli­tikai téren folytatja békeépítő mun­káját s különösen nagy gondot for­dít a testvéri kapcsolatok további kimélyítésére az új Jugoszlávia és az új Bulgária között. Nagyrabe­­csüli a barátságot Romániával és jó viszonyt tart fenn a szomszédos Tö­rökországgal. Törekedni fog a kor­mány a diplomáciai kapcsolatok fenntartására minden demokratikus országgal. A kormány legfőbb fel­adata külpolitikai téren az igazsá­gos és méltó békekötés elérése. Egyebekben a gazdasági helyzet rendezésére törekszik a kormány a gazdaság minden ágazatában és fej­leszteni igyekszik a földművelést, ipart, kereskedelmi és szövetkezeti életet egyaránt. A nép ellátása nagy és nehéz feladatot jelent, de a kor­­mány hiszi, hogy ezzel is megbir­kózik. Angya­l­sót keres a fegyveres beavatkozásra Görögországban Kulisev Georgi bolgár külügymi­niszter sajtónyilatkozatban elítélte a görög kormány kísérletét, hogy a görögországi eseményekért szom­szédait tegye felelőssé Ezt a rossz­hiszemű állítást senki sem hiszi el Caldarisznak és azzal senkit sem csaphat be. A határokon csak olyan incidensek történtek, amelyeket gö­rög királyhű fasiszta csapatok okoz­­­tak. Ilyen incidens történt a bolgár határon is, ahol görög kormány­csapatok megtámadtak egy bolgár sírállomást és a harcok során egy bolgár katona elesett. A görög kor­­mány a szenvedések forrása a gö­rög nép, és a nyugtalanság forrása a szomszédok számára — mondotta Kulisev. A görög Kommunista Párt kiált­ványban állapítja meg: az angol külügyminisztérium nevében nyi­latkozat hangzott el, amely szerint lehetséges, hogy az angol csapatok beavatkoznak a görög polgárhábo­rúba. A nyilatkozat után nyilván­való, hogy Anglia okot keres a be­­avatkozásra és képes megismételni must ér- véres tettét. Az angolok at­tól teszik függővé beavatkozásukat, hogy ha a demokratikus seregek megtámadnák az angol erőket. Nyil­vánvaló, hogy ez csak kifogás, mert az incidenseket tetszés szerint bár­mikor megrendezhetik, hiszen Nau­­sziban és Halkiziban máris megren­dezték. Nyilván csak az okot kere­sik a támadás megindítására. — Az Egyesült Államok kormá­nya visszautasította az UNRRA ja­vaslatát, hogy 400 millió dollár alaptőkével létesítsenek rendkívüli élelmezési alapot a háború sújtotta országok szükségleteinek ellátására. — Kínában ismét válságosra for­dult a politikai helyzet. A Kommu­­nista Párt bejelentette, hogy ha nem oszlatják fel a nemzetgyűlést és nem valósítják meg a júniusi fegy­verszüneti egyezmény határozatait, megszakítja a tárgyalásokat Csang- Kai- Sek-kel. A „Magyar Szó“ novem­beri tudósító versenye két új taggal gyarapította a szerkesztőséget 8 tudósító jutalomban részesült A munkaverseny novemberi sza­kaszában a Magyar Szó tudósítói is résztvettek. Májusi mun­kaverse­­nyárak óta t­udósító-­táborunk meg­nőtt és munkájában többet is, job­bat is nyújtott. A tudósítók novem­beri versenyének eredményeit az alábbiakban ismertetjük.­­ Miután a tudósítás legfőbb célja egész Vajdaság bekapcsolás® a saj­tószolgálatba, legelső szempontunk, hogy melyik város és mely vidék kap­csolódott bele leginkább a saj­­tótudósításba. Május elsejétől november elsejéig terjedő időszakban a legtöbb és leg­rendszeresebb tudósítást a városok közül ZRENYANIN (Petrovgréd) adta. Ez azt jelenti, hogy petrovgrádi szerkesztőségünk jól fogta fel feladatát, érdeklődést ébresztett a tudósítás iránt, mozgó­sította az embereket s belekapcsol­ta a város magyar dolgozó népét a lap életeibe. Petrovgréd városa adta­ a legtöbb tudósítót, a legrend­szeresebben ez a város tudósította lapunkat a benne történő dolgok­ról. De nemcsak mennyiségben, ha­nem minőségben is első helyen áll, ezt bizonyítja az is, hogy verse­nyünkben három petrovgrádi tudósító sze­repel a kitüntetettek között. Petrovgrád tudósító munkája azért is jelentős, mert a magyarság szá­ma ebben a városban úgy általában, mint viszonylagosan jóval kisebb, mint a többi városainkban. Máso­dik helyen említhetjük Zentát, ha­­bár­ jóval Zrenyanin mögött marad. Szabadka és Noviszád magyarsága, jóllehet a »Magyar Szó«-nak egyik helyen szerkesztősége, másik helyen fiókszerkesztősége van, nem nagy eredményt mutat fel. Egészen gyen­ge a tudósítás Zomborból és Kikin­­dáról, úgyszólván semmi tudósítás nem érkezik Pancsováról. Járási helyeink közül egyedül TOPOLYA emelkedik ki, a többi járási szék­helyről alig kerül valami hír köz­­vetlenül szerkesztőségünkbe. Köz­ségeink közül kiemelkednek Bajmok, Szibobrán, Petrovo­­szelő, Kula és Kishegyes. E helyekről rendszeres és jó tudó­sítás érkezik, ez azonban többnyi­­re egyes szorgalmas tudósítók érde­me. Novemberi munkaversenyünk alatt némileg javult Moravica és Ada sajtószolgálata, összegezve azonban sajnos, le kell­­szögeznünk, hogy körülbelül 10—12 helységen kívül nincs rendszeres tudósítás. Új má­jusi tudósítóversenyünk egyik leg­fontosabb feladata az lesz, hogy a rendszeres tudósítást szorgalmazza és ebbe a munkába sokkal nagyobb mértékben bekapcsolja Vajdaság összes járásait és községeit. .. Tudósítóversenyünk egyéni szem­pontból nagy eredményeket hozott. Nemcsak tudósítókat, hanem igazi népi újságírókat is felszínre hozott. A »Magyar Szó« pedig következe­tesen ragaszkodik a népi újságírás célkitűzéséhez: a tudósító-verseny által dolgozó népünk soraiból építi ki újságíró-káderját is. Novemberi tudósítóversenyünk két újságírót szerzett lapunknak: GALAMB JÁNOS petrovgrádi munkás, aki novemberi tudósí­tó­­versenyünk­ben, mint legszorgalmasabb és leg­jobb tudósító emelkedett ki és ha­tározott újságíró tehetséget árul el és PAPP ENDRE kish­egyesi alkalmazott, ak­i lapunk legelső tudósítói közé tartozik és tudósító munkájában nemcsak szorgalmával, hanem átte­kintésével és hozzáértésével is ki­emelkedett. Rendszeres tudósító munkájuk és egyéni képességeik révén a Magyar Szó szerkesztőségé­nek rendes munkatársaivá vál­tak. A »Magyar Szó« e két tudósító­ja úgy mennyiségileg, azaz rend­szeres munkájával, mint minőségi­leg, tehát jó cikkeivel kivált a tudó­sítók közül és lapunk, hogy az új­ságírást mindinkább népi alapokra helyezze, megerősíti velük a szer­­kesztőséget. Ez az eredmény a no­vemberi munkaverseny egyik legna­gyobb sikere. .. Vannak lapunk tudósítói között olyan aktivisták, akik nemcsak rendszeres jelentkezésükkel, de irá­nyító cikkeikkel is állandó és ko­moly segítséget jelentenek lapunk­nak. Ezeket az aktivistákat lapunk rendes külső munkatár­sainak tekintjük s velük ezentúl szerkesztőségünk szoros kapcsolatot vesz fel. Részt­­vesznek szerkesztőségi konferenci­ánkon, hozzájárulnak a szerkesztő­ségünk munkatervéhez, mint a Ma­gyar­­­zó vidéken tartózkodó rendes munkatársai. Ezzel is szélesebb ala­pokra kívánjuk fektetni a dolgozó nép lapját. A novemberi verseny­­szakban a Magyar Szó munkatár­saivá váltak: Pálfi Teréz Petrovoszelő, Szpá­nics Szofika Szubotica, Szőnyi Péter Zrenyam­in, Márton Róza Csernye. Lapunknak ezen állandó hűséges munkatársai már a májusi munka­versenyben is kitűntek s megtartot­ták lapunkkal való szoros kapcso­lataikat a novemberi munkaverseny idején is. IV. Tudósító-versenyünkben a követ­kezők nyerték el a szerkesztőség ál­tal kitűzött dijakat: Gyótai István zrenyanini munkás, úgy rendszeres tudósításaival, mint cikkeinek színvonalával a legtöbbet és legjobbat nyújtotta tudósítóink között ebben a versenyszakaszban. A tudósító-verseny első díját nyer­te el, 2.000 dinért. Fleisz István ze­ntai földmunkás legszorgalmasaibb és legjobb tudósí­tóink közé tartozik. A tudósító-ver­seny második díját nyerte el, 1500 dinárt. Rapp Károly bajmoki pék ,szorgalmas és rendszeres tudósí­tóink közé tartozik. A tudósítóver­­seny harmadik diját nyerte­­, 500 dinárt. 300 dináros díjat nyerte­k a kö­vetkezők: Fehér Mihály zrenyanini borbély, Juhász Sándor kulai keres­kedő, Benkő Vilmos zrenyanini szűcs, Tőzsér József szibobráni ker­tész és Romoda Károly Csantavér. Mint író tudósítókat ki kell emel­nünk még Balog János topolyai já­rási tisztviselőt, Csikós István zre­nyanini középiskolást, Thurzó zen­­tai asztalost, Rührig Gyula verbászi lelkészt, Berta József kikindai fény­képészt, Vambach János zrenyalikai munkást, Csasznyi Teréz petrovo­­szelői földművesnőt, Urban János adná tisztviselőt. V. Ha most tudósító­ versenyünnk ál­talános eredményeit számbavesz­­szük, megállapíthatjuk, hogy — habár néhány nagyszerű erőt vetett felszínre — fő célját csak kismér­tékben érte el. Tudósító­ versenyünk célja elsősorban az, hogy hálóza­­tunk felölelje egész Vajdaságot, hogy minden város, minden falu, minden szervezet, minden üzem rendszeres összeköttetésben álljon lapunkkal. Ettől még nagyon távol állunk s ezen a téren a novemberi verseny­szakaszban nem sokat ha­ladtunk előre. A májusi verseny­szakaszban erre kell ráfeküdnünk és szervezeteinket is mozgósítanunk, hogy lapunk tényleg minden akció, minden mozgalom, minden munka gyújtópontjává váljon. MÁJUSI TÖDÖSÍTÓ-VERSENYÜNK Novemberi munkaversenyünk be­fejeztével tehát új versenyt hirde­­tünk: a Magyar Szó májusi tudósí­tó-versenyét. Versenyünket ez alka­lommal jobban meg akarjuk szer­vezni, időközönként jelentést adunk a verseny állásáról, kiemeljük a rendszeres és jó tudósítókat, szá­­montartjuk városaink, falvaink és szervezeteink tudósító-munkásságát. Májusi versenyünk pontjai a követ­kezők: 1. Melyik város vagy melyik járás szervezi meg területén legjobban tudósító-hálózatát. 2. Melyik község vagy melyik né­pi szervezet küldi legrendszereseb­ben tudósításait. 3. Ki lapunknak legszorgalma­sabb és legjobb tudósítója. 4. Ki küldi be a legjobban megírt tudósítást A májusi versenyben leginkább kiemelkedő tudósítókat amennyiben egyéb szükséges előfeltételeknek is megfelelnek, szerkesztőségünk fel­veszi tagjai közé. Jutalmazzuk ezen kívül a Mgyar Szó legszorgalmasabb és legjobb tudósítóját a májusi ver­senyszakaszban és azt, aki a legjobb tudósítást beküldte. Hogy munkájukat minél jobban végezhessék, minden rendszeres tu­dósítónkat időközönként értesítjük arról, hogy mik a legidőszerűbb kérdések és mik a tudósítások leg­lényegesebb szempontjai, hogyan kell azokat feldolgozni. Sajtókonfe­renciákat is tartunk egyes vidéki helyeken, ezenkívül vidéki szer­kesztőségeink is tartanak sajtókon­ferenciákat. Bizonyosak vagyunk abban, hogy májusi tudósító­ versenyünk sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy la­punk frissebb, minden problémát felölelő, mindenhonnan hirthozó igazi néplappá változzon A világpolitika hitei — A japán szakszervezeti szövet­ség az országgyűlés feloszlatását és a Josida-kormány lemondását kö­veteli.. — A csehszlovák kereskedelmi és iparügyi miniszter közölte, hogy a kétéves újjáépítési tervet egy újabb ötéves terv követi. — A­ Szovjetunióba érkezett cseh­szlovák nemzetgyűlési küldöttség moszkvai látogatása után Lenin­­grádba utazott. — Nehru indiai miniszterelnök bejelentette, hogy Molotov kilátás­ba helyezte a Szovjetunió és India közötti diplomáciai kapcsolatok közeli felvételét. — A CIO amerikai szakszerveze­­zeti szövetség gyűlést tartott, ame­lyen a szónokok harcot hirdettek a köztársasági pártok reakciós ele­mei ellen. — Megoldódott a belga kormány­­válság. A képviselőház alelnökévé kommunistát választottak. — Amerikában az árellenőrzés m­egszüntetése óta a cipőárak 25, a szappanárak 20 százalékkal emel­kedtek.­­ A francia Tudományos Aka­démia Prianisnikov szovjet tudóst tagjává választotta. Az osztrák h3il.­u minisztérium elszabotálta moszkvai követsége megszervezését Az osztrák sajtót élénken foglal­koztatja a moszkvai osztrák követ­ség kérdése. Waltbrunner mérnök a delegált osztrák követ saját el­határozásából váratlanul elhagyta Moszkvát és beadta lemondását. Az osztrák kormánysajtó úgy állí­­­­totta be a dolgot, hogy szovjet­­ részről megnehezítették Waltbrun­ner munkáját. A szocialista párt hivatalos közlönye azonban közli Waltbrunner nyilatkozatát. Ebből kitűnik, hogy az osztrák külügymi­nisztérium szabotálta a moszkvai követség megszervezését. Waltbrun­nernak sem személyzetet sem anya­gi eszközöket nem nyújtott, nem teremtett postai összeköttetést és teljesen utasítások nélkül hagyta. Természetes, hogy így Waltbrunner nem szervezhette meg a moszkvai osztrák követséget. Az österreichi­­se Volksstimme azt a vádat emeli a külügyminisztérium ellen, hogy „rosszhiszeműen szabotálta a moszk­vai követség megszervezését és eb­ben következetesen folytatta szov­jetellenes tevékenységét. Ez magya­rázza meg az osztrák külpolitika teljes eredménytelenségét. Az oszt­rák külügyminisztérium a nyugati pénzvilág érdekeit szolgálja, szöges ellentétben az osztrák nép érdekei­vel”. Magyar Szó ?

Next