Magyar Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-01 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM 1­SZÁM.______________ NOVISZÁD, SZERDA 1947 JANUÁR 1 ARA 3 DINÁR SZÓ ÉS TETT Ilyenkor, ét esztendőre, serény munkával készülnek a zárszámadá­sok, statisztikai kimutatások, az el­múlt év története számokban elbe­szélve. A számok, beszámolók olyan hatalmas munkalendületről, munka, teljesítményről tanúskodnak, mint — a Szovjetunión kívül — a világ egyetlen más államában sem. A jelszót az év elején Titó marsal adta ki emlékezetes újévi beszédé­ben. Azt mondta: Ha az 1945-ös év a háborús és politikai győzelem esz­­tendeje volt, úgy az ország összes polgárainak kötelessége mindent el­követni, hogy az 1946.os év — leg­alább részben — a gazdasági győ­zelem esztendeje legyen! A nép, a dolgozók hatalmas tö­megei megtanulták a háborúban, hogy a fegyelemmel párosult önfel­­áldozás minden akadályon át győze­delmeskedik. És a gazdasági, poli­tikai, társadalmi és kulturális újjá­­építés és fellendülés nagy csatáiban ugyanolyan önfeláldozással, lelkese­déssel, áldozatkészséggel és fegye­lemmel törtek az első sorokba, mint a harcmezőkön. Ha most összehasonlítjuk Tito marsal újévi beszédének jelszavait az év folyamán elvégzett munkával, az elért sikerekkel és diadalokkal, akkor látjuk , csak igazán, milyen hatalmas tererfajtóerő a népuralom, a dolgozók nagyterű lendületű ösz­­szefogása a megfelelő vezetés mel­lett.­­ A gyárak és bányák munkásainak Tito marsal ezt mondta: A termékekben és szükségleti cikkekben mutatkozó minden hiány drágaságot idéz elő. Emel­játék üzemeitekben a termelést. Termeljetek minél többet, mert ezzel magatoknak is jobb lét­feltételeket teremtetek. A mun­­kalendület és önfeláldozás ne csökkenjen, hanem legyen még erősebb. Az év folyamán két hatalmas méretű munkaverseny keretében a munkásság valóban teljesítette fel­adatát. A megrongált gyárakat csaknem kivétel nélkül üzemképessé tették, minden anyagot felhasznál­tak utak, hidak, közlekedési vona­­lak kiépítésére, gépek pótlásár­a, szállítóeszközök üzembehelyezésére és arra, hogy a termelés a szük­ségletek minden ágazatának kielé­­gítésére, tehát a gyártás minden ágazatában meginduljon. A bányák versenyei ellátták üzemanyaggal a gyárakat. Az erdőkitermelés fűtött szobát teremtett mindenki számára. A kohók érceket, nyersanyagokat, fémeket adtak az ipari termeléshez. A májusi munkaversenyben az ipari termelés 7 százalékkal a novemberi­ben további 6 százalékkal szárnyal­ta túl az eddigi teljesítőképességet és a legtöbb üzem nemcsak elérte, hanem túl is szárnyalta a háború előtti termelési színvonalat. Ha szá­mos cikkben még hiány mutatkozik ez nem a munkásságon múli­k, ha­nem a régi rendszer gondatlansá­gán, mert nem gondoskodott az ország megfelelő iparosításáról és a szükségleti cikkek sok ágazatában egyáltalán nincs gyár. Most, amikor az ország az első ötfes tervet ké­szíti elő, a tervek kiterjednek mind­azokra a problémákra, amelyek a hiányosságok folytán felmerülnek. Amit Titó jelszóként kiadott, azt a munkásság tőle telhetőleg teljesí­tette. A termelés elérte azt a szín­vonalat, hogy az árak nem emel­­kedtek, hanem csökkentek, mert elegendő termék állt rendelkezésre, hogy senki se járjon rongyosan és mezítláb A földműveseknek Titó marsal ezt mondta: Ne higgjetek az állítólagos ba­rátoknak... akik bizalmatlanná akarják tenni a földművest az állam iránt és ezzel ha már nem tudják megakadályozni, leg­­alább meg akarják nehezíteni országunk gazdasági megújho­­dásának munkáját. Törekedje­tek arra, hogy 1946-ban beves­sétek és minél jobban megmű­veljétek földjeiteket és szőlőite­ket. Neveljetek minél több álla­tot! A termőföldeket száz százalékban fölszántották és bevetették. Nagyon sok kis és középgazda és különösen sok földmunkás kitűnt nagyszerű eredményeivel és szembeötlő jó eredményeket értek el az állami bi­­torokon. A termelés most már nem csak mennyiségi, hanem minőségi javításra is irányul. Gyümölcsről gondoskodtak és fokozták a kerti vetemények termelését. Ha ezen a téren nem is értek el teljes ered­­ményt, ez nemcsak a földműveseken múlott, hanem jórészt az időjárási viszonyokon. A búzát rendben és idejében beszolgáltatták. A kukori­­cabeszolgáltatás terén jól folyik az akció. Nehézségek csupán az állat­­tenyésztés terén tapasztalhatók, de ez hosszadalmas, gondos, körülte­kintő szervezést igényel, ami egy év alatt nem érhető el. A feladat, me­­lyet Titó marsal­ a földműveseknek az állattenyésztés terén adott, to­­vábbra is fennáll. Földműveseink egyre öntudatosabban végzik fel­adatukat és teljesí­tik kötelességei­ket. Az ifjúsághoz Titó marsal ezeket a szavakat intézte: A megújhodásért, a gazdasági nehézségek leküzdéséért folyó harc szerves folytatása a harc­­téren vívott nagy csatáknak, amelyekben a jugoszláv ifjúság tízezrei haltak meg azért, hogy másoknak jobb legyen. Ifjúi tüzed és lángolásod érvényesül, jön most az alkotó munkában. A munkás és tanulóifjúság mun­kahelyén napi feladataiban a leg­nagyobb figyelemmel önfeláldozás­­sal és áldozatkészséggel végezte munkáját és azon túl közmunkákon vállalt feladatokat, hogy az önma­­gát képző tanulói munkán túl utak, hidak, csatornák építésével utcák megtisztogatásával gondoskodjék a közösség jólétének fokozásáról. A ju­­szláv ifjúság létrehozta azt a világraszóló teljesítményt, az Ifjú­sági Vasútvonalat, amely Európa egyetlen nagyobb méretű önkéntes munkateljesítménye a pusztító há­ború után. Ifjúságunk valóban zász­­lóhordozója lett a munka iránti lel­­kesedésnek és példaadó az egész vi­lág ifjúsága számára. Kiadta a jelszót Titó marsal a bürokratizmus üldözésére, arra, hogy az állami intézményeink és az emberek, a nép között a legszebb kapcsolatok alakuljanak ki. Ki­mondta: Mindenkinek azzal a meggyő­­ződéssel kell dolgoznia, hogy a közösségén dolgozva egyben saját magáért fáradozik. A munkát nem úgy fogják fel, hogy csupán eszköz a megél­hetésre, hanem elsősorban úgy, hogy ez kötelesség a közösség és feldúlt hazánk Iránt, amelyet ki kell építeni és boldogabbá kell tennünk mint valaha is volt. Munkások, földművesek, tisz­tességes népi értelmiség! Épít­­sük ki a gazdaságilag erős új Jugoszláviát Hazánkban min­den polgárnak egyenlő jogai vannak, de egyenlő kötelességei is!« Az ország dolgozó milliói való­ban összefogtak, hogy teljesítsék ezt a feladatot. Megjelentek az ol­csó ipartermékek, textil, mezőgaz­dasági szerszámok, cipők, amelyek­hez a földművesek termelési áron, minden haszonkulcs nélkül jutottak hozzá, hogy ők is olcsóbban ter­melhessenek. Így vált lehetővé, hogy megteremtsék az egységes gabona­árakat az egész ország területén és biztosítsák minden dolgozó számá­ra a legterméketlenebb vidéken is az olcsó, jó táplálkozást. Olcsó ke­nyeret kapott az ország és ezt a munkásság és parasztság összefogá­sa teremtette meg. Az értelmiségi tömegek hivatalokban, közintézmé­nyekben teljes szívvenlélekkel vé­gezték munkájukat, megteremtették a hatóságok és a nép széles rétegei között azokat a közvetlen kapcsola­tokat, amelyeknél a tisztviselőik va­lóban azért vannak, hogy a népet szolgálják és jól szolgálják a népet. A dolgozó tisztességes polgárság, a kisemberek nagy tömegei bele­kapcsolódtak az egységes termelés­be , és mindjobban részt vesznek a tervszerű munkában. Politikai téren azok érték el a legszebb eredményeket, akik csak most jutottak jogaikhoz: a nők. A választások során megmutatták ma­gas politikai öntudatukat és szinte nagyobb százalékarányban leszavaz­tak, mint a férfiak. Óriási munkát végeztek kulturális téren, különö­sen az írástudatlanság leküzdésére folyó mozgalomban. Növelték a napközi otthonok számát. Szociális téren még nagyobb lendülettel és még eredményesebben dolgozta­k. Messzemenően támogatták a Vasút­vonalon dolgozó ifjúságot és részt­­vettek a Népfront minden nagy mozgalmában. Társadalmunk gyökeres átalaku­lása tovább fejlődött. Eredménye­­­­sen folyik a harc az osztályellenté­tek maradványainak minden téren való teljes megsemmisítésére. Ebbe a­ harcba tartozott a küzdelem a re­akció áskálódásai, a fasiszta marad­ványok és az új rendszer ellenségei, a feketézők, szabotálok, a népjólét fejlődésének hátráltatói ellen. Kulturális téren ugyanilyen len­dülettel folyt a munka. Teljes erő­vel küzdenek az Írástudatlanság el­len. Az iskoláik számát egyre nö­velik, gondoskodnak új oktató ká­derekről, a könyvkiadás hihetetlen — a régi Jugoszláviában elképzel­­hetetlen — méreteket öltött, a tu­dományos és művészeti munka, az irodalom és képzőművészet minden ága a legmesszebbmenő támogatás­ban részesül és a tudomány és mű­vészet valóban azzá fejlődik, ami­vé a népi államban lennie kell: a közösség érdekeit, jólétét fejlődé­sét szolgáló tudományos munkává és művészetté . »Természetes, hogy szó sem le­het teljes győzelemről, mert or­szágunkat annyira feldúlták, hogy nagyon sok év telik el add­­­dig, míg a sebek végleg begyó­gyulnak, 1946-ban azonban meg kell teremtenünk az előfeltéte­leket. Szilárd alapokat kell ki­építenünk és vitágos távlatokat kell kapnunk, hogy megkezd­hessük a tervgazdálkodást. Ez volt az újévi jelszó és most az év végén megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy gazdasági, poli­tikai, kulturális és társadalmi téren egyaránt jó munkát végeztünk. Az elmúlt év igazi békeszavai Az elmúlt évben hangzottak el az alábbi szavak. A békének, a né­pek közötti bizalomnak és testvériségének szavai. és ezeket a szavakat tettek is igazolják. Elsősorban a Szovjetunió békepolitikájának nagy sikere. Azután a mi hazánk demokratikus kapcsolatai a szomszédokkal. Mind szorosabbá váló barátsági kapcsolatok a demokratikus népek kö­zött. És az elmúlt év kétségtelen béke­eredményeinek bizonyságával né­zünk az új békeév elé. Annak a barátságnak, amely az összes független kis és nagy nem­zeteket a Szovjetunióhoz fűzi, az oka mindenekelőtt a Szovjetunió ideológiájában rejlik, melynek alapjait Lenin rakta le. Minden nemzet­nek, nagynak és kicsinynek, van valami sajátossága, mindegyik hozzá­járult az emberiség közös kincstárának gyarapításához. Van mind­egyikben valami, ami nincsen meg sem az oroszban, sem az ukrán­ban, sem más népben.. Saját ideológiánkkal kerülnénk szembe, dezor­­ganizálnánk saját pártunkat, ha nem becsülnénk a kis népeket, ha nem tartanák tiszteletben jogaikat és ne­m­r­ti függetlenségüket, ha bele­avatkoznánk a kisállamok belső ügyeibe. Megtehetjük ezt? Nem! Nem tehetjük meg. Ha megtennénk, magunk alatt vágnánk a fát! A másik ok, amely arra késztet bennünket, hogy tiszteletben tart­suk a kis népek függetlenségét: saját államunk összetétele. Nézzenek végig a Szovjetunión! Itt nemcsak nagy nemzetek vannak, hanem ki­csinyek is, vannak nemzetiségek, népcsoportok. Megtehetjük-e, hogy ne számoljunk saját nemzetiségeink véleményével, mikor az orszá­gunk határain túl élő kis népekhez való viszonyunkról van szó? Nem! Nem tehetjük meg, mert saját soknemzetű államunk alapjait ásnánk alá! Íme, ezek azok az okok, melyek megmagyarázzák, miért lehetsé­ges igazi barátság olyan nagyhatalom, mint a Szovjetunió és a kis ál­lamok között.” SZTÁLIN „A nemzetközi helyzet a felszabadító háború után igen sok össze­tevőből áll. Az egyetértés megköveteli, hogy a békeszerető és demo­kratikus erők teljes erőbevetéssel dolgozzanak a világ békéjének meg­szilárdításán. Elértük a teljes katonai győzelmet a hitleri Németor­szág, az úgynevezett tengely és csatlósai felett, de még él a fasizmus némely országban s még támogatják egyes szövetséges országok olyan reakciós urai, akik nincsenek megelégedve a katonai győzelem eredményeivel, s akiket zavar a kis népek függetlensége, a széles nép­rétegek demokratizálódása és győzelme saját reakciója felett A fasiz­mus megtűrése, sőt támogatása Olaszországban, Nyugat-Németország­­ban, Spanyolországban, Görögországban és másutt, meglehetősen ve­szélyezteti az olyan drágán megfizetett békét. Olyan tények ezek, melyek előtt nem szabad lecsukni szemeinket: nyitott szemekkel kell körülnéznünk és mindent meg kell tennünk a világ békéjének győ­zelme érdekében; a háborús uszítók és a sötétség hatalmasai feletti győzelem érdekében.” TITO „A bolgár kormány és a bolgár nép nevében legszívélyesebben kö­szöntöm Jugoszlávia testvéri népeit. Meggyőződésünk, hogy a szabad­ság, béke és demokrácia műve mindörökre és mindenek ellenére meg­szilárdul egész Balkánunkon.” DIMITROV „A fasizmus és hitlerizmu­s elleni háborúban együtt kiöntött vér együttes erőfeszítéseink a világ békéjéért, a támadó háborúk meg­akadályozásának érdekében népeinket testvéri szövetségben kötötték össze. Lengyelország népe és hadserege szívből kívánja Jugoszlávia né­peinek és hadseregének, hogy szép hazájuk mielőbb újjáépüljön, hogy felemelkedjék a háborús pusztulásból, hogy fejlődjék és felvirágozzék.” M. R. ZSIMJERSZKI, Lengyelország marsalja „Hazáink legjobb fiainak áldozatkészsége és a kiontott vérük a barátság és a testvériség szilárd alapjait fektették le Albánia és Ju­goszlávia között. Ez a barátság napról-napra erősödik úgy a politikai, mint gazdasági és kulturális téren. Az új népi Albán Köztársaság Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ságban és bátor népében nemcsak jó szomszédot, hanem őszinte test­vérnépet is talált.” SZOFO CSOMÓRA, Albánia ügyvivője ★ „Beográd annak az országnak fővárosa, amely a Szovjetunió után a legbátrabban harcolt a szabadságért s amelyben ma leginkább ég a szolidaritás és testvériség érzése. Jugoszlávia ragyogó példáját mutatja a tettekben mutatkozó igazi békepolitikának s ebben is Tito marsal vezeti, a dicsőséges, sztálini­ tipusu hős.” DR. ZDENJEK NEJEDLI, Csehszlovákia minisztere Békés Újjáépítő Évet Kívánunk!

Next