Magyar Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Motm fendánliszforrási szovget falun Az első világháború után a szovjet állam a mezőgazdaságot feldúlt és kezdetleges állapotban kapta a cári Oroszországtól örökségül. Az Októberi Forradalom után a falvak szovjet vezetői az első éveket a mezőgazdaság újjáépítésének szentelték. Ezt a feladatot sikeresen oldották meg. 25 millió törpe parasztgazdaság volt az országban, az állam azonban nem tudta magának olyan mennyiségben biztosítani a kenyeret és a többi mezőgazdasági termékeket, hogy a példátlanul izmosodó ipar és a városi lakosság szükségleteit kielégítse, különös tekintettel a dolgozók fokozottan emelkedő életszínvonalára. Az elmaradt falvak törpe és apró gazdaságai nem tudták a kellő Az első ötéves terv történelmi jelentőségű fordulatot hozott a parasztság helyzetében. Az állam iparosítására irányuló szovjet politika lehetővé tette a mezőgazdaság kollektivizálásának eredményes befejezését. A kolhozok az első két sztálini ötéves terv folyamán (1928— 1937) nagymennyiségű mezőgazdasági műszaki felszerelést kaptak. Már 1938-ban körülbelül félmillió traktor, több mint százötvenezer kombájn (arató- és cséplőgép), sokezer gépkocsi és hétezer gép- és Hogy a mezőgazdaság területén jelentős eredményeket lehessen elérni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az északi vidékeken új búzatermő területeket létesítsenek. A forradalom előtt a középső országrészeken csak kis területeken termeltek búzát, így 1913-ban 22 kerületben, abban az övezetben, ahol nincs fekete föld, csak 63 ezer hektáron termeltek őszi búzát és 681 ezer hektáron tavaszit. 1938- ban ezeken a vidékeken 17-szer annyi területen vetettek el őszi búzát, elérve az 1 millió 70 ezer hektárnyi vetésterületet, a tavaszi búza vetésterülete pedig a négyszeresére növekedett. Nagy eredményt jelent az is, hogy a Szovjetunió európai részén sikerült új területeken bevezetni az öntözésre nem szoruló gyapot termelését; ezek a gyapot legészakabban fekvő termelési helyei az egész világon. Észak-Kaukázusban, Krímben, a Szovjetunió déli részein, Ukrajnában és az Alsó-Volga vidékén először vetettek gyapotot öntözés alá nem kerülő területeken. Itt a gyapot vetésterületeinek nagysága a háború előtt több mint 500 ezer mérvben felhasználni azokat az első rangú mezőgazdasági gépeket, melyeket a fejlődő ipar szállított nekik. Az ipar pedig nem tudott tovább fejlődni, mert a gyenge teljesítményű egyéni gazdaságok csak korlátolt és bizonytalan alapot jelentettek számára. Ezeknek az ellentéteknek kiküszöbölésére a törpe és felaprózott parasztgazdaságok nagy gazdasági egységekbe tömörültek és pedig a föld önkéntes és közös megmunkálásának elve alapján a technika legújabb vívmányai alapján gyártott mezőgazdasági gépek és traktorok felhasználásával. A sztálini ötéves terv évei alatt gyökeresen megváltozott és rohamos fejlődésnek indult a Szovjetunió mezőgazdasága, traktorállomás állt a mezőgazdaság szolgálatában. 1930-ban a vetésterületek nagysága a Szovjetunióban a forradalom előtti állapothoz viszonyítva, több mint 30 millió hektárral növekedett. Lényegesen megváltozott a vetésterületek beosztása is. Emelkedett az ipari növények, a zöldség, a burgonya és a takarmányul szolgáló növények termelésére szánt terület nagysága. A szovjet földművelés fokról fokra produktívabb lett, hektárt tett ki. A forradalom előtti Oroszországban földrajzilag nagyon csekély területeken, Ukrajnában, a kurszki és a voronyezsi kerületekben termeltek cukorrépát. Az volt a vélemény, hogy a cukorrépa vetésterületei ilyen korlátok nagyságának az oka magának a növénynek élettani jellegzetességében rejlik. Ez a feltevés ma már megdőlt. Jelenleg már Szibéria és a középázsiai köztársaságok jelentékeny területein, valamint az északi és délkeleti területeken is termelnek cukorrépát. Emelkedett a gyümölcstermő területek nagysága is. Azelőtt főként a déli és a középső országrészeken termeltek gyümölcsöt, most azonban a gyümölcstermelés majdnem mindenütt otthonossá vált, még olyan vidékeken is, melyek távolról sem látszottak alkalmasnak erre a célra. Az Uralban, Szibériában, a Távol-Keleten, ahol az éghajlati viszonyok következtében lehetetlennek látszott azelőtt a gyümölcstermelés meghonosítása, most már iparszerűen folytatják a kertek művelését és ez a munka évről évre eredményesebb, új állattenyésztő kolhozgazdaságokat létesítettek. 1940-ben több mint 600 ezer állattenyésztő farm volt a kolhozokban. KULTURÁLIS FEJLŐDÉS A kolhozok termelésének emelkedését természetszerűleg a kolhoztagok anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelkedése is követte. Minthogy a kolhozok bevételei pénzben emelkedtek, növekedett a kolhoztagok munkanapjaira eső javadalmazás is. Az ötéves terv folyamán rendkívüli mértékben emelkedett a mezőgazdasági képzettség foka is. Magasra lendült a tudományos kutatómunka. A Szovjetunióban a háború előtt mezőgazdasági téren körülbelül ezer tudományos kutatóintézet működött, ezzel szemben a forradalom előtt körülbelül csak egy nyolcadrészük. 1913-ban a mezőgazdaságban csak 250 ember folytatott tudományos munkát, a Szovjetunióban pedig a második világháború előtt 15 ezer ember foglalkozott és dolgozott a mezőgazdaság problémáinak tudományos alapon való megoldásával. Tekintetbe kell venni azt, hogy 1915-ben a cári Oroszországban a középfokú és felső mezőgazdasági iskolákban csak 7.400 ember tanult, míg a Szovjetunióban 1937-ben 199 ezer ember, szóval 25-ször annyi részesült ilyen irányú oktatásban. GRANDIÓZUS FELADATOK A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ebben az évben törvényt alkotott a nemzetgazdaság fejlesztésének új ötéves tervére vonatkozólag. A törvény új grandiózus feladatok elé állította a mezőgazdaságot. A feladatok mindenekelőtt oda irányulnak, hogy helyre kell állítani a földművelést és az állattenyésztést, biztosítani részükre a további fejlődést és túl kell haladni a Szovjetunió egész területén a mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát. Az ötéves terv programjának végrehajtása minden téren biztosítani fogja a termelés bőségét és ezzel a lakosság anyagi jólétének emelkedését, fokozni fogja a városi lakosság ellátását és biztosítja az ipar részére a mezőgazdasági nyersanyagot. Nem fér hozzá kétség, hogy a szovjet földművelés sokmilliónyi harcosa messze túlszárnyalja a sztálini ötéves tervet Történelmi forduló* Eredmények a mezőgazdaság terén A mezőgazdaság személyi állománya A háború előtt a Szovjetunióban 240 ezer kolhoz működött, magában egyesítve az összes parasztgazdaságok 99 százalékát 1940-ben több mint 300 ezer agronómus, földmérő, állattenyésztő, állatorvos és felcser, több mint 800 ezer traktor- és mezőgazdasági, valamint állattenyésztő csoportvezető, körülbelül 1 millió traktor- és kombájnkezelő, több mint 600 ezer farmvezető és egymillió más képzett munkás szolgálta ki a mezőgazdaságot. A TERMELŐKÉPESSÉG NÖVEKEDÉSE Az egyéni gazdaság munkateljesítményéhez viszonyítva a kolhozok mezőgazdasági munkateljesítménye átlagban a háromszorosára emelkedett, sőt az élen álló kolhozokban az ötszörösére és még annál is sokkal nagyobbra. A hatalmas, szocialista földművelésre való átmenet megteremtette az előfeltételeket a gabonaneműek és az ipari növények termelőképességének állandó növekedéséhez, úgyszintén a termési eredmények fokozásához. 1937-ben 2,5 milliárd púddal több gabonát takarítottak be a Szovjetunióban, mint a cári Oroszország idején 1913-ban, amikor pedig a legbővebb volt a termés. (1 púd = 10.38 kg). A belterjes nagyarányú szocialista földművelésre való átmenet módot adott a gabonával való ellátás problémájának rendezésére. Biztosította a Szovjetunió számára a gyapottal való önellátást és szilárd nyersanyagbázist teremtett a fejlődő ipar részére. ÁLLATTENYÉSZTÉS Az állattenyésztés sem maradt el az emelkedés terén. 1938-ban a harmadik ötéves terv kezdetén a Szovjetunió szarvasmarhaállománya túlhaladta a forradalom előtti színvonalat, a sertésállomány pedig másfélszeresére emelkedett. Hatalmas. A szaratovszki körzet egy kolhozának sertésfarmja Évi számadás a »Napred« Mi lölepüló szövetkezetben Csend ülte meg a kis helyiség levegőjét. Csak a vaskályha duruzsolása és a szövetkezet elnökének monoton hangja hallatszott amint a pénzt számolta a szövetkezet ezévi jövedelmét. A férfiak cigarettáztak. A füst és a párás lehelet ráülepedett az ablaküvegekre. Az elnök felnézett és megtörölte izzadt homlokát: — 285.000 dinár a jövedelmünk. Alig vártam, azt a napot, amikor átadhatom a pénzt. Sok álmatlan éjszakám volt miatta. Keményen dolgoztunk, verejtékeztünk. Most ez a munkánk eredménye... Az elnök megkönnyebbülve sóhajt fel, arca elkomolyodik és halkan beszélni kezd. A többiek figyelnek és mosolyognak. Elmondja az elnök, hogy 1945. tavaszán alakították meg Bajmokon 160 likai család bevonásával a „Napred“ szövetkezetet. Kemény feladat volt a szövetkezetet megszervezni, a munkát tervszerűen beosztani. A szövetkezet tagjai nem ismerték a földművelés itteni módját, fogásait. Aztán elkezdett a reakció beszélni, hogy „ha dolgoztok, ha nem dolgoztok, a béretek egyforma lesz“. Ez ellen a híresztelés ellen a szövetkezet öntudatos tagjainak nagy harcot kellett folytatniuk. A szövetkezet fegyelmét és a tagok egymás közötti megértését az ilyen hírek csak megbontották. Azokat, akik felültek a hazugságnak és a közös munkában nem vettek részt minden erejükkel, a közösség kizárta magából. Akik megmaradtak, a szövetkezetben, úgy álltak a nehézségekkel szemben, mint a kemény kövek, mikor viharral dacolnak. A szövetkezet jelentős segítséget kapott az államtól, fogatban, vetőmagban és mezőgazdasági felszerelésben. Leginkább a pénz hiányzott 1.253 hold földet munkáltak meg a szorgalmas szövetkezeti tagok. Hogy a nehézségeket kiküszöböljék, konferenciát hívtak össze amelyen sok szövetkezeti tagot kizártak. Aztán, mikor a sorok megtisztultak, rátértek a termelési terv teljesítésére. Pontos munkabeosztással tizes csoportokban dolgoztak a földeken. Kimondották, hogy az év végén minden szövetkezeti tag olyan mértékben részesül a közös jövedelemből, amilyen mértékben dolgozott a közös birtokon. Elhatározták, hogy azokat a szövetkezeti tagokat, akiknek a legtöbb munkanapjuk lesz és példásan, fegyelmezetten viselkednek, megjutalmazzák. A munka ezek után új lendületet vett Nehézségek továbbra is voltak, a munka rendes menetét nagyban hátráltatta a gazdasági felszerelés hiánya. De találtak támogatást . A cséplési munkákat — mondja az elnök — a traktorállomás segítségével idejében elvégeztük. A szövetkezet tagjainak napról-napra nőtt az önbizalmuk és a munkakedvük. A cukorrépa termés is szépen jövedelmezett. 32 mázsa cukrunk van a raktárban... A „Napred“ bajmoki földmegmunkáló szövetkezet az őszi szántás vetési munkát már kedvezőbb feltételek mellett végezték, mint azelőtt. Több volt a tapasztalat. Búzával 400 holdat, őszi árpával 500 holdat vetettek be. Ebből a földterületből maguk a szövetkezet tagjai 200 kataszteri holdat ugaroltak meg. A községben a szövetkezet adta át elsőnek 12 vagon kukoricafeleslegét. Aztán megkötötték a szerződéseket az ipari növényekre. Az évi elszámolásnál több szövetkezeti tagot kitartó és szorgalmas munkájáért megjutalmaztak. Az elnök, Ivosevics Nikola elhallgat. Könnyű mosoly suhan át az arcán. — Emlékezzetek néptársaim arra az időre, amikor még annyi pénzünk sem volt, hogy dohányt vettünk volna. Ma mindenünk van. És sok tapasztalatot is szereztünk. A jövőben könnyebben dolgozunk. Az eredmény még szebb és jobb lesz... A szobában lévő szövetkezeti tagok arcára is átszáll az elnök mosolya, bizakodása és az emberek a következőket mondják: — Továbbra is teljesítjük kötelességeinket és ezzel támogatjuk népállamunkat, amelynek jobblétünket köszönhetjük... Szétnézünk a kis helyiségben. Olyan ez a csoport itt mint egy család. Egymás iránti őszinte megbecsülés, szeretet és megértés hatja át a szövetkezeti tagokat Az embereknek meggyőződésük, hogy ilyen feltételek mellett a szövetkezet földjein még nagyobb eredményeket hoz a közös munka. A soft oldali földműves könnyebben boldogul... Tanulságos séta a topolyai piacon A topolyai hetipiac forgalma vetekszik kisebb község országos vásárával. A járás községei, a közeli telepes falvak, a kiterjedt tanyavilág, mind-mind idehozza fel áruját és itt szerzi be legfontosabb szükségleteit. Délelőtt 9 óra tájban megtekintettük a jószágpiacot, amely a község központjából távol a vasútállomás felé van széles, eperfákkal szegélyzett utcában. Kocsik állnak sorban. A kocsik között dragacsokon ládák. Bennük kismalacok. Távol teheneket, borjukat, lovakat tartanak kötélen és árulnak. Sok ember jár fel-alá. Nézegetik a „portékát“. Vétel nem igen történik. Egy idősebb bácsika 6 darab félévesnek látszó sertést árul. Néha-néha leszór nekik a markából pár szem árpát. A süldők szedegetik. — Mit kér párjáért? — 1.500 dinárt — feleli. Vásárlási szándékunk nincs, de azért beszédbe elegyedünk az öreggel. Elmondja, hogy el kell adnia a süldőket, mert beadta a kukoricát és nem bírja őket kitartani. Marad még neki egy anyakoca. Elég lesz az. Négy hold földje van. Újabb érdeklődő jön, kérdezősködik. Mi megyünk tovább. Amint már említettük, vétel igen ritkán adódik. A piac egyik sarkán egy csoport emberre leszünk figyelmesek Odamegyünk. Egy dragacson lévő ládát állnak körül az emberek. Fel-felemelik a tetejét. Belenéznek. A láda mélyén választási malacok szőre tarkállik. 8 darab. Egy pörge bajuszu magyar földműves alkudozik az eladóval. Kezébecsap és ezt mondja: — Legyen no... ! Megvette mind a nyolcat. Páronként 350 dinárért Érdekelt bennünket, vájjon ez a földműves mivel eteti majd a nyolc darab malacot. Megkérdezzük: — Mivel eteti ezeket a malacokat, jó ember? — Hogy mivel etetem ...? A kukoricám, ami 4 holdamon termett, beszolgáltattam. A malacok eltartása mégsem okoz gondot, mert napraforgót és cukorrépát termeltem. Van még múlt évről napraforgó pogácsám és száraz répaszeletem is. Még az idei termés után is kapok. Ezzel könnyen kitartom a malacokat tavaszig, amíg legelő nem lesz. A malacok így sokkal kevesebbe kerülnek, mintha a drága kukoricát etetném velük ... ! Visszafelé indulunk a község központjába és mélyen elgondolkozunk azon, mennyire fontos is a parasztságnál a leleményesség, a termelés tekintetében. Az egyik földműves csak búzát, kukoricát termel. Ehhez ragaszkodik, mert dédapja is csak ezt a kétféle növényt termesztette földjén. A másik már rájött arra, hogy milyen előnyös az ipari növények termesztése. Az ilyenek majdnem ingyen kitartják sertéseiket. Nem egyoldalú ember, lelményes és könnyebben boldogul. Útközben benézünk az egyik ismerős kisparaszthoz. Éppen a tyúkokat eteti a baromfiudvarban. 150 darab szárnyas szaladgál az udvaron. A földműves nem kukoricát szór a tyúkoknak, a csibéknek amint az a legtöbb topolyai gazdaságban szokás. A hosszú vályúból valami fehér virágfélét szedegetnek a tyúkok. A fölműves kérdésünkre elmondta, hogy ő már évekkel ezelőtt rájött arra, miszerint a tyúkok nagyon szeretik az akácvirágot. Sőt azt is tapasztalta, hogy ettől jobban tojnak. Ezért az akácvirág hullásakor a száraz virágot, amikor az szinte arasznyi vastagságban borítja a fák alját, zsákokba szedi, felteszi a padlásra és télen egy kis meleg vizet öntve rá összekeveri kevés korpával vagy darával. Ezzel eteti tyúkjait Az így elkészített akácvirágot a tyúkok jobban kedvelik mint a kukoricát vagy a tiszta darát. Egy kis marék száraz akác virágból, ha meleg vizet öntenek rá, egész vödörre való lesz. A földműves bizonyságul elszór a földön egy marék kukoricát. A tyúkok továbbra is a korpás akácvirágot kapkodják mohón. Megszívlelendő ez. Az udvar vége felé sertés visítást hallunk. A földműves elmondja, hogy 8 darab lekötött sertése van. Megnézzük. A kifutóban ott hevernek a már,már kész hizók. Már 3 hónapja eteti őket és még csak egy hónap kell a beszállításig. A földművesnek kukoricaterméséből meghagytak annyit, amennyi ezeknek teljes kihizlalásához szükséges. Amikor elmondjuk a kisparasztnak: a kukoricabeszolgáltatással kapcsolatban sokan azt a valótlan hírt terjesztik, hogy még a lekötött sertésekre sem kapják meg földműveseink a kukoricát, elmosolyodik és bütykös ujjával a szomszéd udvara felé bökve mondja: — Ilyenek azok, mint az én szomszédom is. Ez az ember októberben hathetes malacokat kötött le hizlalásra. Természetes, hogy az ellenőrző bizottság a hizlalási szerződést megsemmisítette, és szomszédomnak a kukoricát be kellett adnia ... így küzdik le a nehézségeket azok a földművesek, akik kicsit is leleményesek... Magyar Szó ?