Magyar Szó, 1947. február (4. évfolyam, 27-49. szám)

1947-02-01 / 27. szám

A müncheni engedékenységi politika a vádlottak padján A müncheni politika csehszlovák gonosztevőit vonják felelősségre a prágai népbíróság előtt. Felelniük kell azoknak a politikusoknak, akik München idején és­ után elárulták népüket és eladták hazájukat. Eb­ben a perben újból letárgyalják a müncheni politika fejleményeit és ezúttal mondják majd ki bírói ítélet­ben azt az ítéletet, amelye£ a népek a müncheni politika felett már meg­hoztak. A müncheni politika a második imperialista háború tulajdonképpeni kezdetét jelenti. Az angol és fran­cia nagytőke képviselői: Chamber­lain és Daladier miniszterelnökök Münchenben összeültek Hitlerrel és Mussolinival, hogy az erőszakkal szemben útatva engedmények árán mentsék és megvédjék a nagytőke érdekeit. Ez az engedékenységi po­litika, amelynél a Szovjet Szövet­ség nélkül, sőt ellene csináltak számadást, Csehszlovákia feláldozá­sára vezetett. A fasiszta erőszakkal szemben azonban így sem tudta fel­tartóztatni a háborút, sőt egyik fel­idézője volt mindazoknak a szenve­déseknek, amelyeken Európa 1938 októberétől, Csehszlovákia meg­szállásától a háború befejezéséig keresztülment. München után Csehszlovákiában Berán Rudolf, a csehszlovák agrár­párt főnöke lett a miniszterelnök. Most a népbíróság előtt felel ezért. Vele együtt a vádlottak padjára ke­rült Sch­ovy Ján tábornok, aki Mün­chen idején miniszterelnök és Berán kormányában honvédelmi miniszter volt; továbbá Havelke dr. közleke­désügyi miniszter, dr. Fischer és dr. Czerny Joszip későbbi belngymi­­niszter Valamennyiüket azzal vádol­ják, hogy összeesküvést terveztek — idegen hatalom segítségével — a köztársaság ellen, megegyeztek az ellenséggel, katonailag elárulták­­az országot, segítették és propagálták a nácizmust és fasizmust, támogat­ták az ellenséges hadsereget és an­nak tevékenységét csehszlovák te­rületen. Mindezt München idején vagy az után és a német megszál­lás alatt követték el. Külön vádat emeltek Berán ellen, hogy egyezményt írt alá Himlerrel és Haidrichvel, a Gestapo főnökei­vel, hogy egymást kölcsönösen tá­mogatják a csehszlovák hazafiak és haladószellemű elemek felkutatásá­ban. Sch­ovv tábornok elutasította a szovjet által felajánlott garanciát a München utáni csehszlovák hatá­rokra és elmulasztotta az angol, francia és szovjet segítség igénybe­­vételét a Magyarországgal szembeni határviszonyban. Csehszlovákia egész felszerelését átadta az ellenségnek A­lo­vák felszerelés és katonai okmányok megsemmisítését nem rendelte el. A két belügyminiszter és a közleke­désügyi miniszter tömeges letartóz­tatásokért, a bizalmas okmányok kiszolgáltatásáért, elhurcolásokért és jó hazafiak megöléséért felelnek. A vádlottak padjára ültetett mün­cheni politika tárgyalása iránt az egész demokratikus világban óriási érdeklődés nyilvánul meg. Pozsonyból jelentik: Tisza József volt szlovák miniszterelnök bűnpe­­rében a legutóbbi főtárgyalási na­pon felolvasták azt a titkos szer­ződést, amelyet a szlovák kormány kötött Németországgal. A szerződés alapján az egész szlovák ipart a né­met háborús gépezet szolgálatába állították. Ugyancsak felolvasták azokat a jelentéseket, amelyeket Rudi Frigyes újságíró továbbított a német hatóságokhoz. Egy ideig a Reuter munkatársa volt Prágában és a német megsz­klés alatt szol­gálatai elismeréseképpen magas tisztségeket töltött be. Rudi jelen­tései részletes felvilágosítást nyúj­tanak a szlovák készülődésekről, hogy német szolgálatba állítsák egész Szlovákiát. FOLYIK A TISZA-PER (Folytatás az első oldalról) Vickó megölésének alapos kivizsgá­lása. 2. Haladéktalanul tartoztassák le mindazokat a személyeket, akik részt vettek a jugoszláv kiküldöttek ellen elkövetett támadásban és szol­gáltassák ki őket a jugoszláv ható­ságoknak. 3. Büntessék meg a felelős angol katonai személyeket. 4. A jugoszláv árulók katonai alakulatainak minden tagját (Né­­dics-híveket, Miha­ilovics u­rázsa csetnikjeit, Lyotics-bandítákat, usz­­tasákat, fehérgárdistákat és a töb­bit) zárják hadifogoly táborokba, katonai őrizet alatt és a tiszteket válasszák külön a legénységtől. 3. Adjanak anyagi kártérítést a gyilkos merénylet áldozatai hozzá­tartozóinak. A DAILY WORKER A NÁPOLYI MERÉNYLETRŐL A Daily Worker „Csetnik vadság" címmel emlékezik meg a csetnikek legújabb bűntettéről, amelyet Ná­poly környékén elkövettek A lap a többi között ezeket írja: „Amikor 1945 májusában a nácizmus megbu­kott, ezek a csetnikek az újzélandi­­aknak adták meg magukat. Bolog­na közelében egy táborban tartot­ták őket és fegyvereiket elszedték ugyan, de különben minden tekin­tetben megőrizhették katonai jelle­güket. Egy nemrégiben leszerelt ka­tona, aki ebben a csetniktáborban teljesített szolgálatot kijelentette, hogy a csetnikek alig néhány órá­val megérkezésük után máris azt kívánták, oktassák ki őket a tank­­háborúban, hogy ők is részt vehes­­senek a harcokban, amelyeknek — így beszélték — 1 945 júniusában kellett volna kezdődniük. A csetni­­keket utóbb a nápolyi táborokba szállították. Többezer csetniket ösz­­szegyűjtöttek egy nagy táborban. Damjanovics tábornok parancs­noksága alatt, akit a jugoszláv ha­tós­gok mint háborús bűnöst keres­nek Ebben a táborban ni­ncsenek szöges drótok. A csetnikek angol egyenruhát, angol katonai igazol­ványt, angol ellátást kaptak és sza­badon járhatnak, ahova akarnak Szabadságukat eddig már gyakran használták ki, hogy terrort fejtsenek ki az olaszokkal szem­ben. Most pe­dig úgy látszik azt a szabadságot is megkapták, hogy gyilkoljanak”. A FRANCIA SAJTÓ A GYILKOS MERÉNYLETRŐL Parisból jelentik. A francia lapok nagy figyelmet szentelnek a csen­­ik banditák nápolyi gonosztettéról érkező híreknek és feltűnő helyen közlik Velebit Vladimír külügymi­­niszter,helyettes nyilatkozatának lényegét. Az Humanité ezt a bün­tetőt vadállati támadásnak nyilvá­nítja, amelyet példátlan kegyetlen­­séggel hajtottak végre. A lap közli a United Press római jelentését, amely ezeket mondja: »Az olasz­­országi táborban jugoszláv kikül­­döttek ellen elkövetett csetnik tá­­madással kapcsolatban a jugoszláv delegáció hivatalos ny­iatkozatában közölte, hogy a csetnikek előre m­gfontolt szándékkal hajtották végre tettüket és a tábor ügye­t intéző angol hatóságok tudtak erről. 2 Magyar Szó .1 sshoplyei haza­árulók pere Fasiszta fiatonai atadamláinn faau­tti!i a hazaárulást a b­adaiszére!­ A folytatólagos főtárgyaláson Rudi H­iszni Muharom, Mehm­ed Nedzsir Busi, Ajdar Kurtis, Jasar Mula-Ajdar és Oszmán Ahmet v­ád­lottakat hallgatták ki, akik vala­mennyien tagjai voltak a Szkipe­­tár Nemzeti Demokratá’ című bűnszövetkezetnek. MUSSOLINI NÖVENDÉKEI A két első értelmiségi, a szőkebb vezetőség tagjai Rudi Rómában vé­gezte el a gimnáziumot, majd Tira­nában a katonamőnöki akadémiát, s főhadnagyként lépett a quislingek albán hadseregébe .lusi is olasz ka­tonai akadémiát végzett, de nem lé­pett a hadseregbe, hanem­­ meg­szállás alatt Jugoszláviába jött, ahol az olaszoktól vezető állást kapott. A Népfelszabadító Harc utolsó napjaiban mindketten beléptek Nép­­felszabadító Hadseregükbe és Rudi az ellenség kiűzése után is a Hadse­reg kötelékében maradt. Egyikőjük sem igazolta azonban a bizalmat, mellyel Hadseregünk kitüntette őket amikor felvette soraiba. Fasiszta szellemben nevelkedve, csakhamar csatlakoztak a­­nemzeti demokra­tákhoz”, ahol Rudi lett a ,,katonai szakértő", míg Busi a tetovói szer­vező. Mindketten beismerték hogy a legközönségesebb, megfizetett ha­zaál­utók. — Mi volt a célja szervezkedé­süknek? — kérdezte az elnök Rudi „főhadnagyot’­. — Koszniait el akartuk szakítani Jugoszláviától. — Ki volt a vezető? — Kemal azt mondta, hogy van utasítása a Bariban székelő bizott­ságtól, amelyet az angolok elismer­tek és amelynek vezetője Frasii, aki a megszállás alatt az albán quisling-kormány elnöke volt. Elmondta még, hogy a „negyedik kongresszuson” ő is tartott beszé­det.­­ Azt mondta, hogy még nem fejeződött be a háború Németország egy részét ugyan megszállók az oroszok, a másikat angolok és ame­rikaiak a harmadikat, de azért van még német területen felfegyverzett n­émet katonaság. Lehet, hogy azt is mondtam, hogy új háború kezdő­dik... Bariban székelő­­bizottságuk” az angoloktól várta a szervezési költ­ségeket, pénzt és fegyvereket A szembesítések során kiderül, hogy Rudi „főhadnagy” kijelentet­te, hogy aki nem áll melléjük, azt ,,likvidál­ok". Megtörve a kereszt­kérdések alatt, Rudi bevallja, hogy a reakció oldalán az új Jugoszlávia ellen akart harcolni „HAZAÁRULÓ VAGYOK” A következő vádlott, Busi, elmond­ja, hogy nem érezte magát „alkal­­masnak”, hogy harcoljon a megszál­lók ellen Az ügyész itt megjegyzi:­­ Hogyan magyarázza azt a kö­rülményt, hogy amikor az albán nép a szabadságáért harcolt, maga s­em volt alkalmas a megszállók el­leni harcra. Am­ikor azonban az al­bán nép felszabadult, maga bandá­kat szervezett és harcolt saját né­pe, az alb­á nép ellen? — Beismerem, tévedtem. — Csak tévedés volt mindez, vagy a legközönségesebb hazaárulás? — Busi lehajtja fejét. — Hazaáruló vagyok. A tárgyalást folytatják. A NEW YORK TIMES GLUNCSICS MEGGYILKOLÁ­SÁRÓL yorkból jelentik: A Newyork Jr..és közli a Beográdból kapott jelentéseket és idézi Velebit nyilat­­kozatát a nápolyi gylkos merény­letről. A lap írja, hogy a jugoszláv külügyminisztérium értesülései sze­­rint a felelősség teljes mértékben olaszországi angol felső katonai hatóságokat terheli és ez az ese­mény egy­re a legkom­olyabbaknak jugoszláv kiküldöttek ellen a kül­földön elkövetett támadások soro­­zatában. Velebit tábornok szerint — írja a lap — a támadást a tá­­borparancsnok angol őrnagy őrei, az őrnagy és más angol tisztek je­lenlétében követték el. Ez az ered­ménye a különleges engedéknység politikájának a háborús bűnösökkel szemben, akiknek lehetővé teszik katonai egységek alakítását.« JEVGYEVICS DOBROSZAV A NÁPOLYI GYILKOSSÁG SUGALMAZÓJA Rómából jelentik: Sem a szövet­séges parancsnokság, sem az angol katonai hatóságok nem értesítették hivatalosan a római jugoszláv dele­gációt arról, hogy megindították a vizsgálatot a gyilkosok felkutatá­sára a nápolyi merénylet ügyében. Tegnapig még a nápolyi angol ka­tonai hatóságok senkit sem tartóz­tattak le. A 38-as táborban semmi­féle változás nem állott be és a gyilkos merénylet résztvevői sza­­badon járnak a táborban. A kegyetlen gyilkosság közvet­len végrehajtói ismert gonosztevők, Gyujics pap és Jevgyevics Dobro­­szov csetnikjei, akik továbbra is fenntartják csetnik banditákból to­borzott katonai szervezetüket. (Jevgyevics Dobroszovot Vajdaság­ban jól ismerik, különösen Novi­­szádon, az 1919-től 1929-ig elköve­tett súlyos bűntettek révén. Az Orjuna soviniszta szervezet vajda­sági vezére volt és nacionalizmusát zsarolások keretében, üzletileg érté­­kesítette.) Az angol hivatalos hatóságok ed­dig egyáltalán nem értesítették hi­vatalosan a jugoszláv hatóságokat magáról a bűntettről sem. Ugyan­­akkor­­ az angol őrnagy parancs­noki irodájának épültében szaba­­don járnak a gyilkosok, sőt más táborokból is látogatókat fogadnak és mutogatják a helyszíni nyomo­kat. Ez további bizonyíték arra, hogy az angol katonai hatóságokat teljes felelősség terheli a gyilkos­ságért. Megdöbbentő, hogy az an­gol katonai hatóságok olyan szemé­lyeknek nyújtanak védelmet és te­­szik lehetővé a szabad közlekedést, akik gyilkosságot követtek el és akik számára­­ bizonyos emberek lehetővé teszik, hogy szabad polgá­rokként Délamerikába szökjenek. ­Alkotmányunk kihirdetésének első évfordulóján »Népeink saját vérükkel beír­­ták élő Alkotmányunkat népeink történelmébe. Alkotmányt, amely már szilárdan áll, amelyet a gya­korlat tüzében kipróbáltak, amely közel áll a széles naptömegekhez, amely a népeinké és biztosítéka a boldogabb jövendőnek« — írta egy évvel ezelőtt Kardely Edvárd. Ma egy esztendős a mi Alkot­mányunk. Nem jogászok, nem professzo­rok alkották, hanem maga a nép, amely minden egyes pontját meg­vitatta és jóváhagyta. A mi Al­kotmányunk — népeink közös tette, mert az igazság tükre és tükre annak a már elért alkot­mányos fejlődésnek, amely a fel­­kelés első pillanatában kezdődött és a népfel­zabadító harcokon, népeink hatalmas győzelmén ke­resztül, kiterebélyesedett. Alkotmányunkban benne van minden vágyunk és benne van minden szabadságharcos ősünk­nek vágya, harci célja, áldozati­­nak értelme. »Nincsen semmi a mi Alkotmányunkban, ami meg nem felelne az élő valóságnak és azon felül, amit benne feljegyez­tünk, leírtunk mgszilárdítottunk, benne van Szövetségi Népköztár­­saságunk és népeink további fej­lődésének minden lehetősége is« — mondotta Pija de Mosa. Alkotmányunk megerősítette új államunkat, az egyenlő népek ön­ként vállalt közösségét, melybe« az egyenjogúság alapján, tökélete­­sen megoldották a nemzetiségi kérdést is. »A Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság minden polgára egyenlő a törvény előtt és egyen­­jogú, tekintet nélkül nemzetisé­gére, fajára és vallására. Nem ismerhető el semmiféle születési, hivatali vagyoni, vagy képzettségi előjog. Alkotmányellenes és bünteten­dő minden olyan cselekedet, amely előjogot ad egyes polgárok sok nemzeti, faji, vagy vallási külön­­bözőségük alapján és büntetendő a nemzeti, faji vagy vallási gyű­lölködésre, vagy széthúzásra való uszítás.« Alkotmányunknak ez a szaka­­sza, a huszonegyedik amit úgy­szólván ajándékba kaptunk, mi vajdasági, jugoszláviai magyarok. Ajándékba kaptuk, testvérnépeink négyesztendős szabadságharcának büszke eredményeként, akkor is, ha számba vesszük a mi hőseink harcait, vértanúink áldozatos ha­­lálát; a börtönöket, amelyekben népeink legjobbjai szenvedtek; a büntető századokat, melyekben elpusztultak élharcosaink és a di­csőséges Petőfistákat, akik fegy­­vert fogtak a szabadság védelmé­re és a magyarság becsületéért. Ajándékba kaptuk, mert kevesen voltak a teljes szívükkel kiálló magyarok, de most megszolgál­­juk Alkotmányunkat építő mun­kával, szeretettel és hűséggel. A mi Petőfink mondta, hogy: »haza csak ott van, ahol jog van« — és Jugoszláviában a dolgozó ma­­gyar munkásnak és parasztnak előbb volt joga a saját törvénye, az általa választott néphatóságok előtt, mint akár a demokráciáért súlyos harcokban álló magyaror­szági magyar munkásságnak és parasztságnak. Mi tudjuk — mondotta Kar­­delj egy évvel ezelőtt — hogy a mi Alkotmányunk egy igazán né­pi állam alkotmánya. Igen, mi tudjuk s ma már azok is tudják, akik hitetlen csodálko­­zással tekintettek a népek egyen­jogúságát hirdető új Jugoszláviá­ra. Mi, akik ismertük a régi Ju­goszlávia nemzetiségeket és saját népeit elnyomó politikáját; mi akik láttuk, hogy Horthy Ma­gyarországában se nemzetiség­nek, sem magyar dolgozónak nem volt semmi joga . Alkotmá­nyunk kihirdetésének esztendős fordulóján látjuk, hogy nem áll­tunk meg a demokrácia, a népi jogok csupán formaszerű kihir­detésénél. Birtokunkban van min­­den politikai és anyagi feltétel és népünk nem csak választ, hanem gyakorolja is a hatalmat. A nép kezében van minden eszköz, hogy éljen eddigi jogaival és fej­­lessze új demokratikus, szociális és nemzeti vívmányainkat. A magyar iskolák, negyvenezer magyar diákunk, akik magyar iskolákban, magyar könyvekből, magyar nyelven tanulnak; új ma­gyar munkásgimnáziumaink, me­­lyekban azok a magyar munká­sok folytathatják esti tanfolya­­mokon tanulmányaikat, akiknek ehhez módot sem Sztojadinovics, se Kállay nem adott; állami Ma­gyar Népszínházunk, Magyar Kul­turszövetségeink és kultúrköre­­ink, néphatóságaink magyar tag­­jai, magyar képviselőink és leg­­elsősorban magyar népünk, a bi­zonyság: nem puszta szó, amit Alkotmányunk kőbe vésett szavai hirdetnek. Egyesztendős Alkot­mányunk valóban megnyitotta előttünk is az utat és együtt testvérk­épeinkkel, tőlünk függ, kihasználjuk-e a fejlődésünk min­den lehetőségét. Ha a magyar rohammunkások­ra, a földhöz jutott magyar pa­rasztokra, ha az AFZS-ben lelke­­sen dolgozó magyar asszonyokra, ha a népi ifjúsági szervezetekben működő magyar ifjakra tekin­tjük akkor már látjuk is ezt a fejlőd­ést és tudjuk, hogy végtelen utak nyíltak meg Jugoszlávia, Tito­ magyarsága előtt is. Ez az alkotmány, Tito,Alkot­­mánya, fektette le a további fej­lődés hatalmas lehetőségeit. Ez tette lehetővé, hogy népünk telje­sítsen minden előtte álló nagy fel­adatot, az iparosítás és villamo­sítás ötéves tervét, amely a mi vitünk szerint, a mai és a jövő nemzedék számára előfeltétele a boldogabb életlehetőségek megte­­rendésének Szerbia és Jugoszlávia vala­mennyi testvérnépével együtt, Ju­­goszlávia magyarsága is lelkes szeretettel, hitte t­ervvel és foko­zott munkával ünnepeli első sza­­bad Alkotmánya kihirdetésének évfordulóját. A aiajo esearaesigea RÓMA Az olasz Kommunista Párt orszá­gos konferenciájának határozata ér­telmében csökkentették a párttit­­­kárság tagjainak számát. Az új tit­kárság tagjai Palmiro Togliatti, Lui­gi Longo és Pietro Secchia. PARIS A francia nemzetgyűlés tegnapi ülésén, az ellenzéki interpellációk során, a szélső­jobboldal elégedet­lenségét fejezte ki a kormánnyal szemben Paul Bantadier miniszter­elnök válaszolt az interpellációkra és hangsúlyozta a francia politika folyamatosságának elvét. Különösen éles szavakkal válaszolt a kifogá­sokra, hogy a nemzetvédelmi tárcát a kommunisták kapták A nemzet­gyűlés 543 szavazattal 18 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak DAMASKUS Mardan bej szíriai miniszterelnök bejelentette a szíriai angol követ­nek, hogy Alexandrette szandzsák ügyében panaszt emel Törökország ellen a Biztonsági Tanácsnál A szandzsákban több mint 1 millió szíriai él, akiket Törökország fősza­tagát és kizsákmányol Szíria nem ismerheti el a szandzsák Törökor­szághoz való csatolását. KAIRÓ Az egyiptomi parlamentben Nek­­rasi pasa bejelentette, hogy a kora­márry a Biztonsági Tanács elé ter­jeszti panaszát Angliával szemben. A parlament 176 szavazattal 15 el­lenében bizalmat szavazott a kor­mánynak A chin­chilli irányítás alatt álló angol sajtó rosszhiszeműen azt a látszatot igyekezett kelteni, mint­ha Egyiptom moszkvai biztatásra határozta volna el, hogy panaszt emel Anglia ellen .A TASS hazug­nak nyilvánított minden ilyen hí­resztelést Most pedig Bendari pasa moszkva­ egyiptomi követ Intézett levelet Molotovhoz és teljesen iga­zolja a TASS cáfolatát. Egyiptom­nak nem volt szüksége biztatásra mert Egyiptom és Szudán több mint egy év óta elkeseredetten küzd az angol megszállás ellen. TIRANA Az albán sajtó nagy érdeklődés­sel kíséri figyelemmel a szkoplye­­árulási bűnpert A Baskimi részle­teket közöl Hodgeon tábornok, a tiranai angol katonai misszió főnö­kének kapcsolatairól az albán go­nosztevőkkel ígéretet tett a szkop­­ljei perben vádlottként szereplő Bajraktari Muharemnek, hogy fegy­verrel, erkölcsileg és pénzben segí­ti az albán népuralom megdöntésé­ben. Több levelet fogtak el, ame­lyekből kitűnik hogy az angol tá­bornok állandó kapcsolatot tartott fenn az albán hazaárulókkal és azok minden népellenes tevékenységét tá­mogatta.

Next