Magyar Szó, 1947. április (4. évfolyam, 77-110. szám)

1947-04-01 / 77. szám

THD marsal külpolitikai expozéja tsmám Szkopstina Mi mimm cilMilis sí:csdi A szövetségi Szkupstina két háza hétfőn délelőtt újból együttes ülést tartott, amelyen a képviselők úgyszólván teljes számban megjelentek. A karzat is zsúfolásig megtelt és a hallgatóság soraiban helyet foglaltak a beográdi diplomáciai kar képviselői. A nemzetgyűlés ülésén Titó marsal terjesztette be külügyi expozéját. Amikor Tito marsai megjelent a szónoki emelvényen a képviselők felállva szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel köszöntötték. Az ünneplés elültével Titó marsai a következőket mondta: Tito marsai Társaim, képviselő urak! A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya külpolitikájában a világbéke kiépítésére folyó következetes harc a gazdasági és kulturális együttműködés elvi alapjain áll. Az országunkat képviselő küldöttség, szívósan küzdve népeink jogos követeléseiért a békekonferencián, az előkészítő és béketárgyalásokon Londonban, Newyorkban és Parisban, a legnagyobb kitartással és méltósággal teljesítette kötelességét, követelve, hogy elégítsék ki Jugoszlávia jogos követeléseit mint olyan országét, amely a megszállások következtében a legnagyobb anyagi károkat szenvedő Grszálfok sorába tartozik és a háborúban óriási emberáldozatot fietett Delegációnk erőfeszítéseiben teljes támogatásra talált a Szovjet Szövetség küldöttsége részéről Molotov ) az élen (taps}, továbbá a* test. szláv országok, Lengyelország ■'6s Csehszlovákia delegáció része':"' • nagy Szovjetahiónak' és szagnak, valamint Csehszlovákiáim, a' testvéri országoknak azért a füstösért és a teljes megértésért, szenvedéseink, áldozataink és jogaink iránt tanúsítottak. Nagy elkeseredéssel kellett azonban tapasztalnunk, hogy egyes háborús szövetségeink, különösen Anglia és Amerika minden lehető eszközzel igyekeztek kétségessé tenni jogainkat és olyan álláspontot foglaltak , amelyről gyakran nehéz volna azt állítani, hogy ez baráti ország álláspontja. Emlékezzünk azokra a küzdelmeire amelyeket Isztráért, Trieszten és a Szlovén Tengervidékért folytattunk a békekonferenciákon Newyorkban és Parisban. Mellőzve minden érvünket, amelyek megdönthetetlenül bizonyítják történelmi és néprajzi jogainkat ezekre a vidékekre, tekintet nélkül arra, hogy mi magunk is rengeteg véltd és áldozattal szabadítottuk fel a német megszállóktól Isztrát, Triesztet és a Szlovén Tenger vidéket, háborús szövetségeseink, Anglia és Amerika egyes kis otsagokkal, köztük olyanokkal is, melyek nem is vettek részt a hál abaii, szembeszálltak igényeinkkel « erreis sikerült elérniük, hogy őrsunk, -- amely Euróa mindert ága közül a '* legtöbb sze«m\ • és' | viszonylag«:; .3' a ISfföbb ál ,.|ot | adta, többet irt bármely-’"' v* \ Btett szövetségesek közönyök ' '• , I teléseinek nagy részét évi kérc halta meg. Az olasz beszerzlés alapján Testvéreink nagy része Iszf. • A Triesztben és a Szlovén Tengervidéken hazánk hazain kívül maradt, habár testvéreinknek ez a része a háborúban értékes véráldozattal járult hozzá a szövetségesek győzelméhez és szabadsága kivívásához, amit azonban — hála ugyanezeknek a szövetségeseknek — lapánk nem kaphattak meg. Pákisban a jóvátétel felosztás tárgyalásain megállapították a felosztás arányszámait az egyes szövetséges országok számára. Jugoszlávia a német jóvátételből a gyárak, felszerelések, hajók stb. 9,6, a külföldön lévő német vagyon 6,6 százalékát kell, hogy kapja. És mit kaptunk eddig a valóságban? Alkalmuk volt már hallani itt a szövetségesközi jóvátétel ügynökség jugoszláv képviselőitől Ivekovics néptárstól mennyi nehézséget támasztanak a Nyugatnémetországi megszálló hatóságok a jóvátétel kiadásában és igy én nem bocsátkozom részletekbe, csupán megemlítem azt az összeget, amennyit az eddig Németországból megkapott jóvátételi szállítások kitesznek. Jugoszláviának 5.180.000 dollár értékű anyagot adtak át, amiből eddig 12 százalék érkezett, meg az országba. Az olasz békeszerződés aláírása Az igazságtalanság népeinkkel szemben olyan nagy volt, hogy a kormány előtt felmerült a kérdés, jó aláírja-e a békeszerződést, vagy sem. Hiszen ez számunkra a nyugati államok diktátumát jelentette. A kormány azonban, következetesen kitartva a béke megteremtéséért és megszilárdításáért való törekvések mellett nehéz szívvel bár úgy határozott, hogy aláírja az olasz békeszerződést, amely nagy igazságtalanságot tartalmaz hazánkra — abban a szent meggyőződésben, hogy ezt az eljárást nemcsak Jugoszlávia minden népe, hanem a határokon kívül maradt népe jóváhagyja, amelyről soha sem feledkezünk meg, ahogyan azt hangsúlyoztuk is a békeszerződés aláírásakor tett nyilatkozatunkban (taps). Az új háború uszítói és a reakció zavarosban halászói természetesen azt remélték, hogy nem írjuk alá az olasz békeszerződést. Jugoszláviát ezzel úgy akarták feltüntetni, mint a békét veszélyeztető országot, ilyen értelemben máris különböző kombinációkat vetettek fel de ez is egyik oka volt, hogy aláírtuk a békeszerződést és így lehetetlenné tettük a háborús kihívók tevékenységét Európa ezen részében, habár ezek gyűlölködésre és összeütközésekre számítottak Olaszország és Jugoszlávia között. Az olasz békeszerződés aláírásával létrejöttek a normális viszonyok helyreállításánál előfeltételei ezzel a szomszédos országgal, amellyel lehetőőség szerbi békében, minél jobb viszonyban akarunk élni és együttműködni, különösen gazdasági téren Karintia kérdése nem kerül le a napirendről mindaddig, amíg nem rendezik számunkra igazságosan Ugyanígy, vagy még rosszabbul áll a helyzet Karintia kérdésével. Kormányunk emlékiratot intézett a Négy Nagy konferenciájához és okmányszerűen megdönthetetlenül gazolta követeléseink jogosságát karintia Jugoszláviához való csatolására, mivel ezt a területet nagyjobbára szlovének lakják és néprajzi, valamint történelmi szempontból bennünket illet meg. Ezen kívül karintiai testvéreink maguk is kitartóan követelik, hogy csatlaozhassanak anyaországukhoz , a Szlovén Népköztársasághoz. Köveelésüket azzal is alátámasztják, hogy az egyedüli nép volt, amely Ausztriában ténylegesen a szövetségesek országa oldalán harcolt, mind a német, mind az osztrák fasiszta hódító ellen, amely utóbbi a háború alatt semmivel sem volt átathanabb és szerényebb tetteiben és hódító étvágyában a németeinél. A nagyszámú német divíziók között, amelyek gyújtogattak, akasztottak és lemészárolták polgáraikat, tizennégy olyan hadosztály volt, amely 60—100 százalékon osztrák volt. Gonosztetteiket nagyon is kiismertük a háború folyamán, az osztrák hadosztályok parancsnokai pedig a népeink ellen elkövdett gonosztettekért bíróságunk előtt fejezték be, vagy fejezik be folyatrtásukat. Egyes nyugati v£lnPKf',. által támogatott mai osztrák hans maskodók úgy akarják feltünteni világ előtt, mintha Ausztria nem harcolt volna ellenünk és *te szövetségeseit ellen, mintha katon nem fosztogattak, gyilkoltak * dúltak volna fel mindent, amit találtak Jugoszláviában, vagy bárhol, ahol voltak. Persze, hogy is akarnak agyalni valami ellenállást Hitlerrel szemben a háború idején, de mindenki jól tudja mi a valóság. Semmiféle ellenállást nem tanúsított Ausztria az egész háború alatt és pedig egyszerűen azért nem, mert nem akart ellenállni, mert egyetértett Hitler hódító politikájával, megkapta a háborúban összeharácsolt zsákmány nagy részét és mert Hitler szőkébb hazájához Ausztriához csatolta Jugoszlávia nagy részét, Szlovénia több mint kétharmad területét. Az elűzött és elhurcolt szlovének helyére százezer számra voltak ilyenek nem birodalmi németek, hanem ausztriai németek jöttek. Ezek csak egyes tények, amelyek arról szólnak, hogy Ausztria Hitler bűntársa és segítőtársa volt a háborúban. Tények, amelyek vádat jelentenek Ausztria ellen, bűnrészességéért más országok lerombolásában és amelyek követelik, hogy Ausztria hazánknak is megtérítse az okozott kárt. Ausztria teljes mérékben részt vett a Jugoszlávia ellen itézett támadásban és különösen hosszantartó megszállásban. Ha mindezek után AmerikAnga és Franciaország képviselői mentesíteni akarják Ausztriát a Hitler, Mussolii és mások oldalán játszott háborús szerepéből rímázó kötelezettseimk a Ml ajkkí'H háborús, szövetségeseinknek ez a szándéka nem igazságérzetből, hanem olyan számításból ered, amiről nem nehéz kitalálni, hogy mi a célja. A nyugati országok, elsősorban Anglia ás Amerika képviselői konokul ellenzik jogos követeléseink kielégítését és azt, hogy a tisztára szlovén lakta Karintia területét Jugoszláviához csatolják. Egyszerűen nem veszik tudomásul ezt a jogos követelésünket. Míg Trieszt kérdésében néprajzi okokra hivatkoztak, amiért nem tartozhat Jugoszláviához, Karhatanál ez az ok is elesik, még podig kétségtelenül Jugoszlávia avara. Azt hiszik, hogy Jugoszlávia jogos követeléseinek kielégítését megakadályozva . Karintia kérdésében, az ügyét mindörökre elintézték. Karintia kérdése azonban a mi számunkra nincs elintézve és nem kerül le a napirendről mindaddig, amig egy napon ne rendeződik számunkra igazságosan. (hosszantartó taps) Az olasz jóvátétel A jóvátétel kérdésében a nyugati hatalmak szintén olyan álláspontot foglalnak el Jugoszláviával szemben, amely legkevésbé sem előnyös Jugoszláviának, mert a Jugoszlávia javára megállapított összegek meg sem közelítik a tényleges károkat, amelyeket Jugoszláva a háborúban elszenvedett, így az olasz békeszerződésben a legalacsonyabb összegként követelt 400 millió helyett végül mindössze 125 milió dollárt szavaztak meg, habár Mussolini csapatai által okozott károk a megszállás idején Szlovéniában, Dalmáciában, Crna Gorában, Hercegovinában, Bosznia, Lika és Kordun egy részében óriásiak és felbecsülhetetlen anyagi és emberáldozat tekintetében egyaránt, úgyhogy a 125 millió dollár, amennyit jóvátétel címén kapnunk kell Olaszországtól, a tényleges kárhoz viszonyítva inkább csak jelképet képvisel, mint kártalanítást. A német jóvátétel Még rosszabb a helyzet a német jóvátétel ügyében. A potsdami egyezmény értelmében Jugoszláviának az angol, amerikai -és francia csapatok által megszállt nyugati övezetekből kell jóvátételt kapnia. Anglia és Amerika kötelezték magukat, hogy kiadják Jugoszláviának jóvátételt, amit megállapítanunk. Hogy áll azonban az ügy a valóságban? Ne a mi számlánkra jótékonykodjanak Németországgal és Ausztriával a potsdami határozatok értelmében a Németország által fizetendő jóvátétel egész összege 20 milliárd dollár. Ebből 10 milliárdot a Szovjetunió kap, beleértve Lengyelországot is. Ez teljesen jogosult, mert a Szovjetunió valóban borzalmasan szenvedett a háborúban és ugyanígy Lengyelország is. A további 10 milliárdot Anglia, Amerika, Franciaország, Jugoszlávia és más olyan országok kell hogy kapják, amelyek német megszállás alatt állottak. Ebből körülbelül 700—800 millió dollár jutna Jugoszláviának, ami messze vantól, hogy megfeleljen a Jugoszlávia által a német megszállás alatt elszenvedett tényleges anyagi kárnak. Természetes, hogy mi nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe és követeljük, hogy csorbítatlanul adok ki a bennünket megillető német óvátételi összeget és ugyanúgy követeljük, hogy Ausztria jóvátétel alakjában kárpótoljon bennünket, ha pedig egyes szövetségesek bármely oknál fogva el akarnak engedni valamit a jóvátételi összegből Németországnak vagy Ausztriának, ahol ezt a maguk számlájára tegye: (viharos helyeslés), ne a mi kárunkra, amely viszonylagosan a »gyobb anyagi károkat szenvedte és éppen ert semmi esetre sem mondh le a a jóvátételről sem jó részletében , egészében. Népeink nem akarják az úgynevezett nygati demokrácia feltámasztását Természetes, hogy nyugati szövetségeseink ilyen állásfoglalása Jugoszláviával szemben alapvető jogos érdekeink tekintetében, általános politikai állásfoglalásukból ered az új Jugoszláviával szemben, amely álláspontot nem lehet barátinak nevezni. Hazánk, nem rokonszenves számukra, mert a maga utján halad, a teljes politikai és gazdasági függetlenség, a való népi demokrácia és nem az áldemokrácia útján, amelyet szakadatlanul és parancsoi máratlóan ajánlgattak nekünk. Nem, népeink nem akarták, hogy felújuljon az úgynevezett nyugati demokrácia Pasks, a puskatusnak nevezett Makszimovics Bozsa (Kundak), Sztojadinovics, Jevtics, Cvetkovics Dragusa és Macsek, Sándor király és Zsivkovics idetár demokráciája. Népeink új utat választottak: országunk általános kiépítését és az új boldogabb jövő megalkotását a falvak és városok dolgozó népei szám Együtthaladunk a Szovjet Szövetséggel a békeépítés útján A nyugati reakció elképesztő kitartással rágalmazza a Szovjet Szövetséget, amely szerintük rátette befolyása kezet a keleteurópai kis országokra, köztük Jugoszláviára is. Jugoszláviát viszont azzal rágalmazzák, hogy közönséges csatlós. Valóban, Jugoszlávia és Kelet más országai is együtt haladnak a Szovjet Szövetséggel éppen azért, mert tudják, hogy nem veszélyezteti függetlenségüket (hosszas helyeslés és tips). Együtt haladunk a Szovjet Szövetséggel a háború után is éppen azért, mert mély meggyőződésünk, hogy a nagy szövetséges hatalmak közül egyedül a Szovjetunió érti meg szenvedéseinket és áldozatainkat a nagy felszabadító háborúban. Mi és Keleteurópa többi kis államai együtt haladunk a Szovjetunióval azért, mert meggyőződtünk, hogy a nyugati nagy és kis szövetséges hatalmak közül egyedül a Szovjetunió harcol őszintén a kitartóan a világbéke megszilárdításáért, amire a népeknek annyira szükségük van. (hosszas helyeslés). Együtt haladunk a Szovjet Szövetséggel, mert a Szovjet Szövetségből állandóan a béke hangjait halljuk és az megistkol a mi törekvéseinknek is, míg nyugatról állandóan atombombáiról és háborús fenyegetésekről hallunk (taps). Azt látjuk, hogy Anglia és Amerika valamint egyes más országok is szerepet vállalnak Görögországban Indonéziában, Kínában és így tovább, a népi szabadságok és demokratikus jogok elfojtásában. Látjuk, hogy az amerikai imperialisták nyíltan háborúval fenyegetik azokat a országokat, amelyek nem akarják alávetni magukat financiális és imperialista parancsuralmuknak. Kapcsolataink Amerikával Ugyanakkor azonban együtt haladunk a nyugati népek minden haladó, demokratikus erővel, amelyek szintén békét és baráti együttműködést akarnak és ugyancsak harcolnak a háborús uszítók ellen saját hazájukban. Gyakran kérdik tüünk, mert nem jobbak a kapcsolóink például Amerikával. Gyakran feleltünk erre és ma is azt monduk, hogy viszonyunk javult. Amerikával nem tőlünk függ. Megkiseréltük, hogy megjavítsuk kapcsolatainkat. Mit tehetünk azonban, amikkor az amerikai nagykövet súgnék és Jift Patterson nagykövettel ,egyetlen olyan gesztusa sem volt, amely lehetővé tette volna a közeledést Jugoszlávia és Amerika között. Ellenkezőleg, Patterson nagykövet és alárendelt alkalmazottai mindent elkövettek, hogy a kapcsolatok megromoljanak. Egyrészt szakadatlanul be akartak avatkozni belügyeinkbe és segítették a reakciót nálunk, ami más szavakkal hazánk konszolidációjának megzavarását jelenti, másrészt szakadatlanul rágalmazóan tájékoztatták az amerikai közvéleményt az új Jugoszláviáról és ugyanígy valószínűleg helytelenül tájékoztatták az amerikai kormányt is országunk viszonyairól. Gyakran szemünkre vetik, hogy nem becsüljük eléggé azt a (Folytatás a második oldalon)