Magyar Szó, 1947. május (4. évfolyam, 111-135. szám)

1947-05-01 / 111. szám

A harmadszor is győztes noviszádi „Kamendin” intézet kétségtelen sikert jelent elsőnek l­enni egy versenyszakban. De az ilyen siker néha csak átmenet, kedvező körülmények következmé­nye. De háromszor egymásután első helyen lenni — mindig újabb és újabb eredményekkel — ez már a minőség bizonyítéka, állandó oda­adás és a munkásközösség erejének és haladásának bizonyítéka. Ezek­kel a tulajdonságokkal tüntette ki magát a noviszád: „Kamendin ’ üzem Vetszérum intézete. A „Kamendin’’ munkásközössége az állandósult munkaversenyben már háromszor nyert győzelmi zász­lót. Most a tavalyi májusi és no­vemben munkaversenyben kapott dicsérőlevelek mellett újabb elis­merő levél díszíti majd az üzem fa­lait. — Semmi újat sem tettünk ebben a versenyben, mert a versenyt ál­landó munkamódszernek fogtuk fel — mondja az üzem igazgatója. — Célunk az volt, hogy elérjük és a lehetőség szerint túl is szárnyaljuk a kitűzött feladatot. Ez sikerült is. Mégis van valami új a „Kamen­din” üzem versenyében. Ez az új az előző versenyekben szerzett ta­pasztalatok mind helyesebb alkalma­zása. Ez teremtette meg a siker feltételeit. A munkásközösség eredményei így alakultak: A tavalyi májusi versenyben 65 százalékkal több szérumot és oltó­anyagot állítottak elő, mint 1945- ben, 122 százalékkal több húsárut és zsírt, az árakat pedig 21,75 száza­lékkal leszállították. Az ezévi májusi versenyben ugyan­azok a munkások, ugyanolyan esz­közökkel 49,77 százalékkal növelték az oltóanyag termelését, az elmúlt évi eredményekhez képest. A hús­áru előállítása 47,52 százalékos nö­vekedést mutat a májusi verseny­szakban. A „Kamendin” dolgozóinak sikere nagyrészt a munkában mutatkozó nehézségek áthidalásának és leküz­désének köszönhető. Ugyanis az anyagellátás terén komoly hiányos­ságok mutatkoztak. A nyersanyag nagy részét — a szérum termelé­sére legalkalmasabb sertéseket­­— elpusztították a háború alatt. Ezért az üzemnek másfajta sertéseket kell használnia nyersanyagként. Ez csak mennyiségileg felelt meg, a minőség gyenge volt, mert a különféle ser­tésfajták mind másképpen reagál­nak az oltásra, amelyet a szérum előállítása céljából eszközölnek raj­tuk. A munkásközösség tagjai azon­ban racionálisan használták ki a rendelkezésükre álló sertésállo­mányt: egy-egy sertésből átlag 20 százalékkal több szérumot kapnak, mint azelőtt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy csökkentsék a szérum előállításának költségeit. Az üzem 11 munkása nyerte el a rohammunkás címet. Közülük a leg­jobb Birkó Iván laboráns, aki szak­képzetlen munkásként került­ be az üzembe. Az elemi iskolát sem vé­gezte el, de odaadásával és munka­szeretetével mindazt megtanulta, amit mások az iskolában. Eddig négyszer volt rohammunkás. A „Kamendin” vetszérum intézete munkásközösségének odaadása olyan sikereket hozott, amelyek egész népünknek is hasznosak. Si­kerük mindannyiunké. ■ ■■■ ------------------------ — Birkó Iván Rozsdás vasteknőből f­­énylőkstt­ karcsú motoros A zrenyanini hajójavító műhelynél, a Bega folyó mindkét partján javításra váró hajóroncsok hevernek. Elsüllyedt, rozsdás uszályok, régi, megrongált teknőjű folyami gőzösök. A folyó fenekéről kiemelt járművek oldala vagy orra horpadt, alkatrészeit rozsda marja és sár borítja. Azt hinné az ember, hogy hasznavehetetlen folys az egész és hogy kár időt vesztegelni erre az ócskavas halmazra. A munkások pedig hetekig, hónapokig dolgoznak a horpadt, lyukas vasteknőkön. — Nézzétek azt az uj motoros uszályt odaát — mutat az üzem igazgatója a túlsó parton horgonyzó karcsú, fénylőtestű motorosra. Az is ilyen rozsdás vasteknő volt, amikor idevontattak Mi kijavítot­tuk új fedélzetet készítettünk, kabinokat és parancsnoki hidat Két évvel ezelőtt a mai hajójavító műhely helyén csak néhány hajóács és lakatos foltozgatta szabad ég alatt a kisebb fadera­lyéket és motorosokat. A szerszámok megőrzésére kisebb fészereket tákoltak össze a túlsó oldalon. A környék lakói mnden nap újabb meglepetésre ébredtek, a mű­hely álandóan terjeszkedett. A régi műhelyeket átköltöztették, üzemi épületet is emeltek és hozzáláttak az üzem berendezéséhez. Ma a mű­helyek néhány osztályán a legkorszerűbb gépekkel és termelési módszerrel találkozunk, pedig a mai hajójavító üzem emeletes épü­lete és a hozzá tartozó műhely helyén szemétlerakodó volt. A lapos, széles parton tüske és kóró nőtt. A műhely olyan gyors iramban fejlődött, hogy a város egyetlen üzeme sem vehette fel vele a versenyt ebben a tekintetben. Mindez az állandósult munkaverseny egymást követő szakaszaiban történt. A májusi verseny is rendkívüli teljesítményeket hozott. Bár minden osztályon fokozott iramban folyik a munka, az asztalos műhely tűnt ki leginkább. Az üzem most éppen a második csőponton befejezésén dolgozik. A teljesen újonnan készült csőkikötőt május 10-re kellett volna befejeznünk — mondja az igazgató A munkát csak nemrégen kezdtük el, ezért végrehajtását nem mertük a májusi verseny kötelezettsége­képpen vállalni. . Az asztalosok hat nappal elseje előtt kezdték el a fa alkatrészek és kabinok ráépítését a vasvázra. Két napig olyan jól haladt a mun­ka, hogy megfogadták: elsejéig teljesen befejezik ezt a csőkikötőt. A munkások mindig készek az önkéntes munkavállalásra . A kör­nyék lakói sokszor este tíz órakor is látják, hogy világosság szűrődik ki a műhelyekből. S ha benéznek az ablakon, az igazgatót is ott lát­hatják, amint elmerül a gépek körül folytatott kísérletezéseiben. Ha­jógépész volt valamikor és most állandóan üzeme fejlesztésén dolgo­­zik. A májusi versenyben a műhely dolgozói közül rohammunkások lettek- Csányi József hajóács, Dosen Vlada napszámos, Erdei János festő, Lakatos István hajóács Damsics József, Bába Péter és Körösi Zoltán asztalosok és Csen Imre munkás Dugyik Ferencet njitónak ne­vezték ki. Ez az üzem a legjobb tartományunkban a maga nemében. A noviszádi „Napredak" bútor­gyárban az üzem újjáépítéséért fo­lyó verseny a termelés növeléséért és javításáért folyó versennyé fej­lődött. Minden versenyszak újabb és jobb eredményeket hozott. Min­den újabb siker további erőfeszíté­sekre ösztökélte a gyár dolgozóit. A novemberi versenyben a »Na­predak" munkásközössége az első helyet foglalta el Vajdaság faipa­rában. Ezt a sikert a jó szervezés és az egész munkásközösség odaadása tette lehetővé. Ezután a munkások további sikerekre törekedtek. Ez­ért már a májusi verseny kezde­tén a termelési terv túlszárnyalásá­nak versenyére hívták a rokonüze­meket. A versenygyőztes munkás­közösségnek a normákat 10, a ter­melési tervet pedig 20 százalékkal kellett túlszárnyalnia. A »Napredak" munkásai már e versenyfeltételek kitűzésénél bíztak a sikerben. A verseny végén kitű­nt, hogy az elért eredmények jóval felülmúlják az előirányzottat. A normák túlszár­nyalása átlag 32,5 százalékot tesz ki, habár januárban még fel is e­­melték. Az 1945 évi eredményekhez vi­szonyáva 163 százalékkal nö­velték a termelést. Az 1946 évi termelési költségek színvonalá­hoz képest 30,35 százalékos csökkenés mutatkozik. Az igazgatási költségeket szintén le­szállították. Mi tette lehetővé a „Napredak” munkásközösségének sikerét? Elsősorban a munkamódszer ál­landó javítása. Ez vezetett a terme­lékenység növeléséhez.­­ Azelőtt az asztalosok számos munkát kézzel végeztek. Ma gépe­ket állítottunk helyükre. Most né­hány perc alatt végezzük ugyanazt a munkát, ami azelőtt egy óráig el­tartott — magyarázza az üzem ve­zetője. De nemcsak a gépi munkára va­­­ló áttérés tette lehetővé a sikert. A géposztály ezzel csak több munkát kapott, s mégis túlszárnyalta a fel­emelt normákat. Ezt a munka min­dennapi tökéletesítése tette lehető­vé. A termelési értekezletek jelen­tősen befolyásolták az eredmé­nyeket. Ezeken az értekezleteken megtár­gyalták egyesek mulasztásait, má­sok sikereit. Kicserélték a tapasz­talatokat és jöttek az újabb sike­rek. Minden termelési értekezlet után újabb eredményeket jegyeztek fel. A legjobbak tapasztalata az egész közösség tulajdonává vált. Ezt bi­zonyítja Skrbics Radojka rohammun­kámnk példája is. Skrbics Radojka a fénye­zőosztályon dolgozik. Munkacsoport­ja 55,7 százalékos normatúlszárnya­­lással legjobb az üzemben. Skrbics Radojka esete a régi nor­mák és szabályok megdöntésének legszebb példája. Amikor alig egy évvel ezelőtt belépett a vállalatba nem igen értett a fényezéshez. Dol­gozott és tanult. Most a legjobbak között van. Munkaszervezésével is kitűnt. — A kezdetben négyen dolgoz­tunk egy asztalnál és ezért akadá­lyoztuk egymás munkáját. Azt ja­vasoltam, hogy egy asztalnál csak ketten dolgozzunk. Azóta sokkal jobban megy a munka — mondja a rohammunk­ásnő. A többiek is így dolgoztak, új munkamódszereket találtak s ez­zel biztosították a május elsejei ver­seny sikerét, a legképzettebb náncitások is. Ez a­. osztály a májusi 1 munkaverseny so­rán, már másodszor kapta meg az üzemi vándorzászlót- A zászló ott áll az egyik m­unkásaszta­lon. A munkások igen büszkék rá. — A zászlót nem hagyjuk, kiér­demeltük és a jövőben is ki­harcol­juk... A gyár munkásainak nagy száza­lékát nők képezik, akik semmiben­ sem maradnak el a férfiak mögött A legjobb női munkása az üzemnek Molnár Margitka, aki már negyed­szer lett rohammunkás. Legutóbb 53,86 százalékkel lépte túl a nor­mát. Ügyes munkás, keze alatt ég a munka. A „formázókra“ húzott nedves harisnyák csak úgy repül­nek be a szárítóba, onnan pedig a csomagoló terembe. Jól végzi mun­káját. Ezzel maga is tisztában van és egyre azon iparkodik, hogy az elért eredményeket növelje. — Negyedszer vagyok roham­­munkás, de nem utoljára... moso­lyog hozzá a fiatal roha­mm­unkás­­nő. A vándorzászlót bevezették man­den osztályon, amelyért a munká­sok egyéni versenyt folytatnak. A csomagolóműhelyben Balázs Ilonics előtt lángolnak a kis zászlócska vörös színei. Ezek a színek hevítik a „La Passionári­a“ munkásait és munkásnőit a feladatok elvégzé­sére. A gyár legjobb munkássa, a „Cot­ton“ osztály gépeinek kezelője Sárcsevics Luka háromszoros ro­­hammunkás. Munkájában tanúsí­tott szorgalmának és kezdeménye­­zőképességének elismeréseképpen a gyár vezetősége most tanfolyam­ra küldte. Ha hazajön, ő lesz az üzemeik norma megállapítója. Az a munkás lehet a legjobb nor­­mamegállapítója, aki gyakorlatban beigazolta, hogy megérti a normák bevezetésének célját és maga is har­col azoknak megvalósításáért... A gyár munkásainak életében vég­bement gyökeres változásokra leg­jellemzőbb példa, hogy a régi vi­lág, a kapitalista­­tizenttulajdonos vezérigazgatójának lakásából kul­­turotthont csinált a népuralom. A gyár munkásai idejárnak felüdülni a mindennapi munka után. A ki­­színpadon munkások adnak el a munkásoknak, a dolgozók életéb­e vett színdarabokat. A kultúra ma már elmaradhatat­lan része a dolgozók életének! A „La Passionária“ munkakollek­tívája büszke lehet az elért ered­ményekre és a napokban felavatott 36 roham munkájára. B.­K Magyar Sió 5 Hogyan vált példás üzemmé a szuboticai „La Passionaria“ A „La Passionária“ harisnyagyár Szubotica legnagyobb és legjobban megszervezett üzem­e. Ha a „legjobban megszervezett“ üzemről beszélünk, ez alatt elsősor­ban a termelés új alapokra való he­lyezésére gondolunk, a helyes nor­ma alapján történő termelésre. A „La Passiionária“ munkásközös­­ségre már régen bevezette, állandó­an javította, emelte, és továbbépí­tette a normákat. A májusi mun­kaverseny során az egész üzem át­lagos normatúllépéssel 18 százalé­kot tesz ki. Ez a szép eredmény an­nak tudható be, hogy a munkások 90 százaléka 1—50 százalékig túl­lépte a megállapított normákat. Ezek a norm­a túllépések eredmé­nyezték az első háromhónapos ter­melési tervnek sok százalékkal va­ló túllépését. A jó vezetés, az anyagbeszerzés terén tanúsított kezdeményezés és a munkások önfeláldozó munkájá­nak eredménye, hogy az elmúlt év és az 1947-es év első három hónap­ja között a termelés több mint százszázalékos emelkedést mutat. A termelés állandó növelésével az üzemköltségeket is csökkentették. Ez a termelési költség csökkentés 1946 nyarától napjainkig 30—15 százalékot tesz ki, ami természete­sen az árakat is ugyanolyan mér­tékben szállította le. Szép eredmények ezek. Szemlél­tető képei hazánk ipari termelése fejlődésének, a dolgozók azon tö­rekvésének, hogy a termelés növe­lésével az általános életszínvonalat emeljék. A gyér legértékesebb része a „Cotton“ osztály, ugyanis itt van­nak a legmodernebb szövőgépek és A „Napredak" bútorgyár sikere Skrbics Radojka Molnár Margit

Next