Magyar Szó, 1947. május (4. évfolyam, 111-135. szám)
1947-05-01 / 111. szám
A harmadszor is győztes noviszádi „Kamendin” intézet kétségtelen sikert jelent elsőnek lenni egy versenyszakban. De az ilyen siker néha csak átmenet, kedvező körülmények következménye. De háromszor egymásután első helyen lenni — mindig újabb és újabb eredményekkel — ez már a minőség bizonyítéka, állandó odaadás és a munkásközösség erejének és haladásának bizonyítéka. Ezekkel a tulajdonságokkal tüntette ki magát a noviszád: „Kamendin ’ üzem Vetszérum intézete. A „Kamendin’’ munkásközössége az állandósult munkaversenyben már háromszor nyert győzelmi zászlót. Most a tavalyi májusi és novemben munkaversenyben kapott dicsérőlevelek mellett újabb elismerő levél díszíti majd az üzem falait. — Semmi újat sem tettünk ebben a versenyben, mert a versenyt állandó munkamódszernek fogtuk fel — mondja az üzem igazgatója. — Célunk az volt, hogy elérjük és a lehetőség szerint túl is szárnyaljuk a kitűzött feladatot. Ez sikerült is. Mégis van valami új a „Kamendin” üzem versenyében. Ez az új az előző versenyekben szerzett tapasztalatok mind helyesebb alkalmazása. Ez teremtette meg a siker feltételeit. A munkásközösség eredményei így alakultak: A tavalyi májusi versenyben 65 százalékkal több szérumot és oltóanyagot állítottak elő, mint 1945- ben, 122 százalékkal több húsárut és zsírt, az árakat pedig 21,75 százalékkal leszállították. Az ezévi májusi versenyben ugyanazok a munkások, ugyanolyan eszközökkel 49,77 százalékkal növelték az oltóanyag termelését, az elmúlt évi eredményekhez képest. A húsáru előállítása 47,52 százalékos növekedést mutat a májusi versenyszakban. A „Kamendin” dolgozóinak sikere nagyrészt a munkában mutatkozó nehézségek áthidalásának és leküzdésének köszönhető. Ugyanis az anyagellátás terén komoly hiányosságok mutatkoztak. A nyersanyag nagy részét — a szérum termelésére legalkalmasabb sertéseket— elpusztították a háború alatt. Ezért az üzemnek másfajta sertéseket kell használnia nyersanyagként. Ez csak mennyiségileg felelt meg, a minőség gyenge volt, mert a különféle sertésfajták mind másképpen reagálnak az oltásra, amelyet a szérum előállítása céljából eszközölnek rajtuk. A munkásközösség tagjai azonban racionálisan használták ki a rendelkezésükre álló sertésállományt: egy-egy sertésből átlag 20 százalékkal több szérumot kapnak, mint azelőtt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy csökkentsék a szérum előállításának költségeit. Az üzem 11 munkása nyerte el a rohammunkás címet. Közülük a legjobb Birkó Iván laboráns, aki szakképzetlen munkásként került be az üzembe. Az elemi iskolát sem végezte el, de odaadásával és munkaszeretetével mindazt megtanulta, amit mások az iskolában. Eddig négyszer volt rohammunkás. A „Kamendin” vetszérum intézete munkásközösségének odaadása olyan sikereket hozott, amelyek egész népünknek is hasznosak. Sikerük mindannyiunké. ■ ■■■ ------------------------ — Birkó Iván Rozsdás vasteknőből fénylőkstt karcsú motoros A zrenyanini hajójavító műhelynél, a Bega folyó mindkét partján javításra váró hajóroncsok hevernek. Elsüllyedt, rozsdás uszályok, régi, megrongált teknőjű folyami gőzösök. A folyó fenekéről kiemelt járművek oldala vagy orra horpadt, alkatrészeit rozsda marja és sár borítja. Azt hinné az ember, hogy hasznavehetetlen folys az egész és hogy kár időt vesztegelni erre az ócskavas halmazra. A munkások pedig hetekig, hónapokig dolgoznak a horpadt, lyukas vasteknőkön. — Nézzétek azt az uj motoros uszályt odaát — mutat az üzem igazgatója a túlsó parton horgonyzó karcsú, fénylőtestű motorosra. Az is ilyen rozsdás vasteknő volt, amikor idevontattak Mi kijavítottuk új fedélzetet készítettünk, kabinokat és parancsnoki hidat Két évvel ezelőtt a mai hajójavító műhely helyén csak néhány hajóács és lakatos foltozgatta szabad ég alatt a kisebb faderalyéket és motorosokat. A szerszámok megőrzésére kisebb fészereket tákoltak össze a túlsó oldalon. A környék lakói mnden nap újabb meglepetésre ébredtek, a műhely álandóan terjeszkedett. A régi műhelyeket átköltöztették, üzemi épületet is emeltek és hozzáláttak az üzem berendezéséhez. Ma a műhelyek néhány osztályán a legkorszerűbb gépekkel és termelési módszerrel találkozunk, pedig a mai hajójavító üzem emeletes épülete és a hozzá tartozó műhely helyén szemétlerakodó volt. A lapos, széles parton tüske és kóró nőtt. A műhely olyan gyors iramban fejlődött, hogy a város egyetlen üzeme sem vehette fel vele a versenyt ebben a tekintetben. Mindez az állandósult munkaverseny egymást követő szakaszaiban történt. A májusi verseny is rendkívüli teljesítményeket hozott. Bár minden osztályon fokozott iramban folyik a munka, az asztalos műhely tűnt ki leginkább. Az üzem most éppen a második csőponton befejezésén dolgozik. A teljesen újonnan készült csőkikötőt május 10-re kellett volna befejeznünk — mondja az igazgató A munkát csak nemrégen kezdtük el, ezért végrehajtását nem mertük a májusi verseny kötelezettségeképpen vállalni. . Az asztalosok hat nappal elseje előtt kezdték el a fa alkatrészek és kabinok ráépítését a vasvázra. Két napig olyan jól haladt a munka, hogy megfogadták: elsejéig teljesen befejezik ezt a csőkikötőt. A munkások mindig készek az önkéntes munkavállalásra . A környék lakói sokszor este tíz órakor is látják, hogy világosság szűrődik ki a műhelyekből. S ha benéznek az ablakon, az igazgatót is ott láthatják, amint elmerül a gépek körül folytatott kísérletezéseiben. Hajógépész volt valamikor és most állandóan üzeme fejlesztésén dolgozik. A májusi versenyben a műhely dolgozói közül rohammunkások lettek- Csányi József hajóács, Dosen Vlada napszámos, Erdei János festő, Lakatos István hajóács Damsics József, Bába Péter és Körösi Zoltán asztalosok és Csen Imre munkás Dugyik Ferencet njitónak nevezték ki. Ez az üzem a legjobb tartományunkban a maga nemében. A noviszádi „Napredak" bútorgyárban az üzem újjáépítéséért folyó verseny a termelés növeléséért és javításáért folyó versennyé fejlődött. Minden versenyszak újabb és jobb eredményeket hozott. Minden újabb siker további erőfeszítésekre ösztökélte a gyár dolgozóit. A novemberi versenyben a »Napredak" munkásközössége az első helyet foglalta el Vajdaság faiparában. Ezt a sikert a jó szervezés és az egész munkásközösség odaadása tette lehetővé. Ezután a munkások további sikerekre törekedtek. Ezért már a májusi verseny kezdetén a termelési terv túlszárnyalásának versenyére hívták a rokonüzemeket. A versenygyőztes munkásközösségnek a normákat 10, a termelési tervet pedig 20 százalékkal kellett túlszárnyalnia. A »Napredak" munkásai már e versenyfeltételek kitűzésénél bíztak a sikerben. A verseny végén kitűnt, hogy az elért eredmények jóval felülmúlják az előirányzottat. A normák túlszárnyalása átlag 32,5 százalékot tesz ki, habár januárban még fel is emelték. Az 1945 évi eredményekhez viszonyáva 163 százalékkal növelték a termelést. Az 1946 évi termelési költségek színvonalához képest 30,35 százalékos csökkenés mutatkozik. Az igazgatási költségeket szintén leszállították. Mi tette lehetővé a „Napredak” munkásközösségének sikerét? Elsősorban a munkamódszer állandó javítása. Ez vezetett a termelékenység növeléséhez. Azelőtt az asztalosok számos munkát kézzel végeztek. Ma gépeket állítottunk helyükre. Most néhány perc alatt végezzük ugyanazt a munkát, ami azelőtt egy óráig eltartott — magyarázza az üzem vezetője. De nemcsak a gépi munkára való áttérés tette lehetővé a sikert. A géposztály ezzel csak több munkát kapott, s mégis túlszárnyalta a felemelt normákat. Ezt a munka mindennapi tökéletesítése tette lehetővé. A termelési értekezletek jelentősen befolyásolták az eredményeket. Ezeken az értekezleteken megtárgyalták egyesek mulasztásait, mások sikereit. Kicserélték a tapasztalatokat és jöttek az újabb sikerek. Minden termelési értekezlet után újabb eredményeket jegyeztek fel. A legjobbak tapasztalata az egész közösség tulajdonává vált. Ezt bizonyítja Skrbics Radojka rohammunkámnk példája is. Skrbics Radojka a fényezőosztályon dolgozik. Munkacsoportja 55,7 százalékos normatúlszárnyalással legjobb az üzemben. Skrbics Radojka esete a régi normák és szabályok megdöntésének legszebb példája. Amikor alig egy évvel ezelőtt belépett a vállalatba nem igen értett a fényezéshez. Dolgozott és tanult. Most a legjobbak között van. Munkaszervezésével is kitűnt. — A kezdetben négyen dolgoztunk egy asztalnál és ezért akadályoztuk egymás munkáját. Azt javasoltam, hogy egy asztalnál csak ketten dolgozzunk. Azóta sokkal jobban megy a munka — mondja a rohammunkásnő. A többiek is így dolgoztak, új munkamódszereket találtak s ezzel biztosították a május elsejei verseny sikerét, a legképzettebb náncitások is. Ez a. osztály a májusi 1 munkaverseny során, már másodszor kapta meg az üzemi vándorzászlót- A zászló ott áll az egyik munkásasztalon. A munkások igen büszkék rá. — A zászlót nem hagyjuk, kiérdemeltük és a jövőben is kiharcoljuk... A gyár munkásainak nagy százalékát nők képezik, akik semmiben sem maradnak el a férfiak mögött A legjobb női munkása az üzemnek Molnár Margitka, aki már negyedszer lett rohammunkás. Legutóbb 53,86 százalékkel lépte túl a normát. Ügyes munkás, keze alatt ég a munka. A „formázókra“ húzott nedves harisnyák csak úgy repülnek be a szárítóba, onnan pedig a csomagoló terembe. Jól végzi munkáját. Ezzel maga is tisztában van és egyre azon iparkodik, hogy az elért eredményeket növelje. — Negyedszer vagyok rohammunkás, de nem utoljára... mosolyog hozzá a fiatal rohammunkásnő. A vándorzászlót bevezették manden osztályon, amelyért a munkások egyéni versenyt folytatnak. A csomagolóműhelyben Balázs Ilonics előtt lángolnak a kis zászlócska vörös színei. Ezek a színek hevítik a „La Passionária“ munkásait és munkásnőit a feladatok elvégzésére. A gyár legjobb munkássa, a „Cotton“ osztály gépeinek kezelője Sárcsevics Luka háromszoros rohammunkás. Munkájában tanúsított szorgalmának és kezdeményezőképességének elismeréseképpen a gyár vezetősége most tanfolyamra küldte. Ha hazajön, ő lesz az üzemeik norma megállapítója. Az a munkás lehet a legjobb normamegállapítója, aki gyakorlatban beigazolta, hogy megérti a normák bevezetésének célját és maga is harcol azoknak megvalósításáért... A gyár munkásainak életében végbement gyökeres változásokra legjellemzőbb példa, hogy a régi világ, a kapitalistatizenttulajdonos vezérigazgatójának lakásából kulturotthont csinált a népuralom. A gyár munkásai idejárnak felüdülni a mindennapi munka után. A kiszínpadon munkások adnak el a munkásoknak, a dolgozók életébe vett színdarabokat. A kultúra ma már elmaradhatatlan része a dolgozók életének! A „La Passionária“ munkakollektívája büszke lehet az elért eredményekre és a napokban felavatott 36 roham munkájára. B.K Magyar Sió 5 Hogyan vált példás üzemmé a szuboticai „La Passionaria“ A „La Passionária“ harisnyagyár Szubotica legnagyobb és legjobban megszervezett üzeme. Ha a „legjobban megszervezett“ üzemről beszélünk, ez alatt elsősorban a termelés új alapokra való helyezésére gondolunk, a helyes norma alapján történő termelésre. A „La Passiionária“ munkásközösségre már régen bevezette, állandóan javította, emelte, és továbbépítette a normákat. A májusi munkaverseny során az egész üzem átlagos normatúllépéssel 18 százalékot tesz ki. Ez a szép eredmény annak tudható be, hogy a munkások 90 százaléka 1—50 százalékig túllépte a megállapított normákat. Ezek a norma túllépések eredményezték az első háromhónapos termelési tervnek sok százalékkal való túllépését. A jó vezetés, az anyagbeszerzés terén tanúsított kezdeményezés és a munkások önfeláldozó munkájának eredménye, hogy az elmúlt év és az 1947-es év első három hónapja között a termelés több mint százszázalékos emelkedést mutat. A termelés állandó növelésével az üzemköltségeket is csökkentették. Ez a termelési költség csökkentés 1946 nyarától napjainkig 30—15 százalékot tesz ki, ami természetesen az árakat is ugyanolyan mértékben szállította le. Szép eredmények ezek. Szemléltető képei hazánk ipari termelése fejlődésének, a dolgozók azon törekvésének, hogy a termelés növelésével az általános életszínvonalat emeljék. A gyér legértékesebb része a „Cotton“ osztály, ugyanis itt vannak a legmodernebb szövőgépek és A „Napredak" bútorgyár sikere Skrbics Radojka Molnár Margit