Magyar Szó, 1947. szeptember (4. évfolyam, 215-240. szám)
1947-09-01 / 215. szám
2 Magyar Sió Magyarországi építőmunkások : a demokratikus Magyarországot is építik Jugoszláviában Néhány száz építőmunkás, magyarországiak. Munkájuk a legszebb munka. Újat, szépet építenek ott, ahol előbb még semmit sem volt, vagy ahol romokba gázolta a régit a háború. Ők építik a kórházakat, az iskolákat, a kultúrotthonsiakat és a lakásokat. Most a demokráciát is, a magyarországi izmosodó demokráciát. Ezt a magyarországi demokráciát itt is építik, Jugoszláviában is építik, ölelkeznek a sűrű téglasorok földszintről az emeletre, emeletről a felhők felé. Szép ház lesz, levegős, világos. És itt is építették. Néhány magyarországi építő, munkás a magyarországi választásokra készülődik Jugoszláviában. Ünnepet várnak, ünnephez méltóan fogadják. A Markovics Szvetozártevét viselő noviszádi munkásotthonban ünnepre készülődnek. Mi is elmentünk noviszádiak. Négyszáz-ötszázan lehettünk a kétszázötven magyarországi munkás ünnepén. Piros,fehér-zöld zász■ ló, Sztálin, Tito, Rákosi képe, magyar választási plakátok jelszavak fogadták a vendégeket. »Munkásegységb — harsogott a jelszó és mellette a hároméves tervet élteti a másik. És ott, légierül, a miénk is: mivela medjunarodna solidarnost ,radnicke klase u borbi za mir i demokrafijuk Éljen a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, a békéért és demokráciáén folyó harcban! Élénk, kedves műsorral köszöntötték magyarországi munkástestvéreink a választások előestéjét. Az előadáson megjelent Magyarország jugoszláviai követe, Szántó Zoltán is akit a magyar-jugoszláv közönség meleg tapssal üdvözölt, a Főbizottságot Dobos István iparügyi megbízott képviselte. Az előadást, persze, nem néztük a kritikus szigorú szemüvegén keresztül. Nevettünk a tréfákon, tapsoltunk a szavainknak, a lelkes táncosoknak. Nehéz, építő munkából jöttek ezek a műkedvelők, önmagukat és a noviszádiakat szórakoztatni és közben egy pillanatig sem feledkeztek meg arról, hogy: • Családod jólétéért küzd a M. É. M. O. Sz. — Szavazz jelöltjeire!« Nagy munkát végzett az előadás rendezője és a kórus vezetője, Vince Tivadar és a többiek is mind, akiknek neveit e Vékonyra szabott hétfői lapban nem közölhetjük. Csak annyit talán hogy a nagyon tehetséges Jusztin Henriknek jutott megérdemelten a legtöbb taps. Megható jelenettel végződött a jól sikerült előadás. Hubert Pál, a járási szakszervezeti tanács alelnöke néhány meleg szó kíséretében átadta a magyarországi munkásoknak a noviszádi munkások nagyon szép ajándékát. »A helyi szakszervezeti tanács nevében — mondotta Hubert Pál —, köszöntöm az összes magyar dolgozókat, akik most győzedelmes rohamra indulnak a demokráciáért, a hároméves terv sikeréért, a Dunamedence népeinek testvériségéért. Vigyék el hírét annak, hogy mi, jugoszláviai magyarok, akik Jugoszlávia többi népeivel együtt és egyforma jogokkal, ötéves tervünk megvalósításán dolgozunk, testvéri szívvel figyeljük a harcos magyar demokrácia sikereit.« A magyarországi építőmunkások nevében Vince Tivadar köszönte meg ,a legnemesebb ajándékot, amit a MÉMOSz valaha is kapott, és hites, szavakkal fogadta, hogy még nagyobb akarattal, még nagyobb lendülettel építik az új Jugoszláviát, mert ezzel is a jugoszláv és magyar dolgozók testvériségét építik. A magyar és jugoszláv dolgozók között — mondta Vince Tivadar — soha többé nem lehet testvérháboru!« Hazafelé indultunk A fülünkben még muzsikált az építőmunkások indulója: :-»... új világ építői vagyunk!« Hisszük, hogy fogadalmukat valóra váltják. Hisszük, hogy »lebontják a régit...« A MUNKÁSGYŐZELEM FELE Zászlókkal játszik a gyenge szél: a magyar építőmunkások szállásán vagyunk. Ma egy kicsit Magyarország a Nikolajevszka porta. Itt vannak, ide jöttek Vajdaság minden részéből a magyarországi építőtmunkások. Idejöttek, hogy valóban lebontsák a régit, hogy valóban új világot építsenek. »Rendezzük végre közös dolgainkat« — imádkozta, a költő és íme, egy kicsit rendeződnek már a közös dolgok; íme Jugoszláviában Noviszádon, magyarországi munkások részt vesznek és részt vehetnek a magyarországi választásokon. Ez ma annyira természetes és ez tegnap annyira lehetetlen volt... A folyosón választás plakátok. Ünnepi arcú, ünneplő ruhájú munkások sürögnek. Érzik: egy kicsit a kezükben tartják Magyarország sorsát, összeverődnek kis csoportokba, csöndesen beszélgetnek. Tartják a »csöndes félhetett. Nincsen agitáció, nincsen rábeszélés. Itt a folyosón látjuk mind a tíz magyarországi párt felsorolását. Szeretnénk megnyugtatni Schlachte Margit nagyasszonyt, akinek rádióbeszédét mi is hallgattuk: aki akar, az szavazhat a transzcendentális világnézetre is, bár attól tartunk, hogy itt sem tudják, hogy mi az. És megnyugtathatjuk Barankovics István »Keresztény Néppártját is. Aki a hitüket hiszi, céljaikat célozza, utukat járja« — hát az itt is, Noviszádon is, hiheti, célozhatja, járhatja. Csupa diplomata egyébként az a sok derék magyar építőmunkás. Nem igen nyilatkoznak, hát persze, hiszen titkos a választás. ★ A választási teremben Petőfi, Dózsa, Gorkij képei. Pokrócokkal »építették« a választási fülkéket. Az asztal körül a bizottság: Suli József, Missi Alajos, Vince Tivadar. Az ellenőrök: Tormás Tivadar, Heilegermann Márton, Sokhegyi József, Kis Lajos. Kissé távolabb a három bizalmi: Baranyai Jenő, Takács Lajos, Pálinkó János. Jönnek egymásután, átveszik a listát, a borítékot, bemennek a fülkébe, aztán — a pillanat ünnepélyességétől kissé meghatódva —, az urnába bocsátják a lezárt borítékot. Gyűlnek a szavazatok mi hisszük hogy a magyar demokrácia szavazatai. . . Megint az udvaron vagyunk, beszélgetünk az emberekkel. És ha az előbb azt írtuk, hogy ma egy kicsit Magyarország ez a Nikola,jevszka-porta — most megerősíthetjük. Annyira az, hogy még — reakciója is van. No, nem olyan nagy, nem is olyan erős, de van. És aztán, persze, nálunk nincsen szesztilalom, hát ez a maroknyi »erakció« élt is, visszaélt is vele. Kevesen vannak A többség olyan, mint a pestmegyei Ekker János, aki azt mondja: »Ruhát, cipőt is kaptunk. Nincsen semmiféle kifogásolni valónk.« Vagy az Ikládi-Aszódi csoport. Üzenik a »Szabad Népenek: »teljes, 100*/»-os a megelégedés«. Varga János, Rákospalotáról: »Itt hiba nincs. Reggel félliter tej, délben hús, este hús.« A többit máskor. Azokat is, akik — okkal, vagy ok nélkül —, panaszkodtak leginkább azért hogy az otthoniak még nem kapták meg a küldött összegeket. Sokan már megkapták. És még csak ennyit: a munkások szinte valamennyien 60--*-70°/-- os munkásgyőzelmet várnak. Kíváncsiságból megkérdeztük, hogy beleszámították-e a munkásgyőzelembe Zsolt Béla új szövetségesét, Peyer Károlyt? Bindars György ennyit mondott: »Mi munkásokról beszélünk, nem Peyerről.« Tószegi József is izén Budapestre: »A magyar választások, itt Jugoszláviában a legdemokratikusabban folytak le, erre garancia a két munkáspárt.« Kis Tito Jugoszláviája. --------------AA/*-.......... ■ » (g. 1.) Két választó kora reggel a szavazóhelyiség elött (Az asztalon a noviszádi munkások ajándéka) WK&ZW'TS!* A SZAVAZÁS EREDMÉNYE A magyarországi építőmunkások noviszádi szavazóhelyén Kommunistapárt 103; Független kisgazdapárt 14; Szociáldemokratapárt 183; Nemzeti parasztpárt 8; Keresztény női tábor 3; Demokrata néppárt 1; Magyar függetlenségi párt 5; Magyar radikális párt 1; Független magyar demokrata t Balogpárt 1; Polgári demokratapárt —; Zágrábban Kommunistapárt 137; Független kisgazdapárt 4; Szociáldemokratapárt 178; Nemzeti parasztpárt 4; Keresztény női tábor —; Demokrata néppárt —; Magyar függetlenségi párt 1; Magyar radikális párt —; Független magyar demokrata »Balog) párt 1; Polgári demokrata párt —. 1. IX 1947. Épül a noviszád balaki gáz Tegnap ünnepélyes keretek között adák át a vándorzánatokat a legjobb brigádonok Egy hónappal ezelőtt kezdték el a noviszádi Népfront szervezetnek az ötéves terv első esztendejében vállalt legnagyobb munkaakciójr, a noviszádi-futaki gát építését. S azóta Noviszád dolgozó népe, gyárak vállalatok munkásai, alkalmazottai és a tömegszervezetek tagjai minden nap ezrével vesznek részt a gát építésén. Az első napok szervezési nehézségeit leküzdve, ma már a munka teljes lendülettel halad. Az önkéntes munkások a hatos csoportok megszervezésével jó eredményeket értek el. Augusztus 3-tól 30-ig a gát építésén résztvett 32.651 férfi, nő is ifjú. Megtisztítottak 39 000 négyzetméter területet, 16.900 négyzetméter területen „ágyat" készítettek a gát részére. A gátba beépítettek 20.051 köbméter földet Fontos megemlíteni hogy az üzemektől kapott teherautók nagyban hozzájárultak a munka zavartalazmaágához. Augusztus 31-én vsárnap délelőtt a munkahelyen ünnepélyes külsőségek között adták át a havi és kétheti vándorzászlót a munkásbrigádoknak, amelyek a gát építésén a legjobb munkaeredményt érték el. Az ünnepélyen jelen voltak a szuhoticai és zrenyanini Népfront kiküldöttei is. A havi vándorzászlót ezúttal az I. körzet II. háztömjének brigádja kapta. Ennek a brigádnak a munkaszervezése, a munkalendülete példaként állhat a többi brigádok előtt. Kétheti vándorzászlót kaptak a következő háztömbök brigádjai: Az I. körzet II. háztömbjének, a II. körzet II. háztömbjének, a Telep a Podbara, a Detehnara és a Rozkvária brigádja. Ezenkívül egyes üzemek és vállalatok brigádjai is megkapták a kétheti vándorzászlót. Az ünnepély végén 10 önkéntes dolgozót, akik eddig példás munkájukkal a legjobb eredményeket érték el jutalomban részesítettek. Noviszád tömegszervezeteinek tagjai férfiak, nők és ifjak munkások és alkalmazottak fokozódó elkesedéssel dolgoznak a töltésen. A város lakosságának minden rétege odaadással támogatja a Népfront nagy kötelezettség vállalását és ezzel az ötéves terv megvalósítását. -W .-«fttfiSSfcttS»' I’mia&gKttttmst ZKKK T'-WOT»* vra—ww—■~ - — VMM* v-Of^.vw«- \-,v- • •.■.•■—T'T» A kitüntetett brigádok vándorzászlói Az ünnepség színhelyén 3 zepta ad határi est torna intők is lumenért a Japán csoport rendűért A tábor közepén lévő eperfa tetején megszólal a kiskakas Három óra van, alig pirkad. A napos is fújja már az ébresztőt. Néhány perc múlva megelevenedik az udvar és a csatornaépítők jókedvűen mosakodnak a tábor végébe csapra ütött vizeshordó mellett. A csatornaépítők abban is versenyeznek, hogy melyik század sorakozik fel elsőnek. Olyan a tábor most, mint egy hangyaboly. A századvezető sípjelére azonban pillanatok alatt felsorakoznak és munkába indulnak a dolgozók. A kanálishoz vezető utat mindkét oldalon magas kukoricasorok övezik. — Mire bevégezzük a csatornát, beérik a kukorica és kezdhetjük a törést — mondogatják a csatornaépítők. Hajnali négy óra felé jár az idő, mire a munkahelyre érnek. A brigádot hat csoportra osztják és elkezdik a tegnap abbahagyott munkát. A legkeményebben a csatorna medrét szélesítő munkások dolgoznak. Ezek három méter mélységből dobálják fel a nedves anyagot. A parton már felsorakozva, várnak a fürge talicskások. Egy-kettőre megrakják talicskájukat és futva tolják fel a csatorna mellett épülő töltésre. A versenyt nagyszerűen megszervezték A hatos csoportok tervszerűen végzik munkájukat: egy ember állandóan ás, kettő fellapátolja az anyagot, a másik két munkás pedig talicskán elhordi* a töltéshez A földbányászás magyar szerb nótával fűszerezve megállás nélkül folyik, így tart ez fél nyolcig. Ekkor a derék szító esték hatalmas kondorokban hozzák a reggelit. Abbahagyják a munkát és előkerülnek a csajkák. A szakácsnők ezmült is töltik étellel az edényeket. Sokan kétszer-háromszor »megujrázzák«. Mindenkit versenyre serkent a part szélére tűzött napszítta vándorzászló. Mindegyik csoport ezért versenyezik. Csak akkor van értelme a napnak, ha sajátjuknak tudják a kis piros vándorzászlót. Tíz óra körül uzsonna következik. A városi tömegszervezetek teherautóval hozzák ki a friss gyümölcsöt. A gyümölcs nagyon jót tesz a munkásoknak mert a tikkasztó melegben nem fogyasztanak annyi vizet. Tíz óra után melegebben süt a nap és majdnem mindenkiről lekerül az ing. Különösen a csatorna mélyén ásó és lapátoló munkásokra tűz forrón a nap. Ide nem jut el a szellő s foj tóvá válik a levegő A parton dolgozókat inkább éri szét. A csatorna medre egyre szélesedik, a töltés egyre nő Minden nap nagyszerű eredményeket érnek el a dolgozók. A versenyszellem a munkanormák 50—60 százalékos túlszárnyalását eredményez. Lassan elérkezik a dél. A munkások megtisztítják szerszámaikat és hosszú sorokban megindulnak a barakkok felé. A konyhában már kész az étel és egy-kettőre megvendégelik a fáradó dolgozókat. Ebéd után megbeszélik a napi eredményt és kiosztják a vándorzászlót Délután pihenés következik. A dolgozók egy részeíródni jár. Az esti előadások kezdetére minden dolgozó a táborban vár Thurac Miksov