Magyar Szó, 1947. szeptember (4. évfolyam, 215-240. szám)

1947-09-01 / 215. szám

2 Magyar Sió Magyarországi építőmunkások : a demokratikus Magyarországot is építik Jugoszláviában Néhány száz építőmunkás, magyar­­országiak. Munkájuk a legszebb munka. Újat, szépet építenek ott, ahol előbb még semmit sem volt, vagy ahol romokba gázolta a ré­git a­ háború. Ők építik a kórhá­zakat, az iskolákat, a kultúrotthon­siakat és a lakásokat. Most a de­mokráciát is, a magyarországi iz­mosodó demokráciát. Ezt a magyarországi demokráciát itt is építik, Jugoszláviában is épí­tik, ölelkeznek a sűrű téglasorok föld­szintről az emeletre, emeletről a felhők felé. Szép ház lesz, leve­gős, világos. És itt is építették. Néhány magyarországi építő, munkás a magyarországi választá­sokra készülődik Jugoszláviában. Ünnepet várnak, ünnephez méltóan fogadják. A Markovics Szvetozár­­tevét viselő noviszádi munkásott­honban ünnepre készülődnek. Mi is elmentünk noviszádiak. Négyszáz-ötszázan lehettünk a kétszázötven­­ magyarországi mun­kás ünnepén. Piros,fehér-zöld zász­­■ ló, Sztálin, Tito, Rákosi képe, ma­gyar választási plakátok jelsza­vak fogadták a vendégeket. »Mun­­k­ásegységb — harsogott a jelszó és mellette a hároméves tervet él­teti a másik. És ott, légierül, a mi­énk is: mivela medjunarodna soli­­darnost ,radnicke klase u borbi za mir i dem­okrafijuk Éljen a mun­kásosztály nemzetközi szolidaritása, a békéért és demokráciáén folyó harcban! Élénk, kedves műsorral köszön­tötték magyarországi munkástest­véreink a választások előestéjét. Az előadáson megjelent Magyaror­szág jugoszláviai követe, Szántó Zoltán is akit a magyar-jugoszláv közönség meleg tapssal üdvözölt, a Főbizottságot Dobos István ipar­­ügyi megbízott képviselte. Az előadást, persze, nem néztük a kritikus szigorú szemüvegén ke­resztül. Nevettünk a tréfákon, tap­soltunk a szavainknak, a lelkes tán­cosoknak. Nehéz, építő munkából jöttek ezek a műkedvelők, önma­gukat és a noviszádiakat szórakoz­tatni és közben egy pillanatig sem feledkeztek meg arról,­­ hogy: • Családod jólétéért küzd a M. É. M. O. Sz. — Szavazz jelöltjeire!« Nagy munkát végzett az előadás rendezője és a kórus vezetője, Vin­ce Tivadar és a többiek is mind, akiknek neveit e Vékonyra szabott hétfői lapban nem közölhetjük. Csak annyit talán hogy a nagyon tehetséges Jusztin Henriknek ju­tott megérdemelten a legtöbb taps. Megható jelenettel végződött a jól sikerült előadás. Hubert Pál, a járási szakszervezeti tanács alel­­n­öke néhány meleg szó kíséretében átadta a magyarországi munkások­nak a noviszádi munkások nagyon szép ajándékát. »A helyi szakszervezeti tanács nevében — mondotta Hubert Pál —, köszöntöm az összes magyar dolgozókat, akik most győzedelmes rohamra indulnak a demokráciá­ért, a hároméves terv sikeréért, a Dunamedence népeinek testvérisé­géért. Vigyék el hírét annak, hogy mi, jugoszláviai magyarok, akik Jugoszlávia többi népeivel együtt és egyforma jogokkal, ötéves ter­vünk megvalósításán dolgozunk, testvéri szívvel figyeljük a harcos magyar demokrácia sikereit.« A magyarországi építőmunkások nevében Vince Tivadar köszönte meg ,­a legnemesebb ajándékot, amit a MÉMOSz valaha is kapott, és hites, szavakkal fogadta, hogy még nagyobb akarattal, még na­gyobb lendülettel építik az új Ju­goszláviát, mert ezzel is a jugo­­szláv és magyar dolgozók testvéri­ségét építik. A magyar és jugoszláv dolgozók között — mondta Vince Tivadar — soha többé nem lehet testvérháboru!« Hazafelé indultunk A fülünkben még muzsikált az építőmunkások indulója: :-»... új világ építői va­gyunk!« Hisszük, hogy fogadalmu­kat valóra váltják. Hisszük, hogy »lebontják a régit...« A MUNKÁSGYŐZELEM FELE Zászlókkal játszik a gyenge szél: a magyar építőmunkások szállásán vagyunk. Ma egy kicsit Magyar­­ország a Nikolajevszka porta. Itt vannak, ide jöttek Vajdaság min­den részéből a magyarországi épí­­tőtmunkások. Idejöttek, hogy való­ban lebontsák a régit, hogy valóban új világot építsenek. »Rendezzük végre közös dolga­inkat« — imádkozta, a költő és íme, egy kicsit rendeződnek már a közös dolgok; íme Jugoszláviában Noviszádon, magyarországi munká­sok részt vesznek és részt vehet­nek a magyarországi választásokon. Ez ma annyira természetes és ez tegnap annyira lehetetlen volt... A folyosón választás plakátok. Ünnepi arcú, ünneplő ruhájú mun­kások sürögnek. Érzik: egy kicsit a kezükben tartják Magyarország sorsát, összeverődnek kis csopor­tokba, csöndesen beszélgetnek. Tartják a »csöndes félhetett. Nin­csen agitáció, nincsen rábeszélés. Itt a folyosón látjuk mind a tíz magyarországi párt felsorolását. Szeretnénk megnyugtatni Schlachte Margit nagyasszonyt, akinek rádió­beszédét mi is hallgattuk: aki akar, az szavazhat a transzcendentális világnézetre is, bár attól tartunk, hogy itt sem tudják, hogy mi az. És megnyugtathatjuk Barankovics István »Keresztény Néppárt­ját is. Aki a hitüket hiszi, céljaikat céloz­­za, utukat járja« — hát az itt is, Noviszádon is, hiheti, célozhatja, járhatja. Csupa diplomata egyébként az a sok derék magyar építőmunkás. Nem igen nyilatkoznak, hát persze, hiszen titkos a választás. ★ A választási teremben Petőfi, Dózsa, Gorkij képei. Pokrócokkal »építették« a választási fülkéket. Az asztal körül a bizottság: Suli József, Missi Alajos, Vince Tivadar. Az ellenőrök: Tormás Tivadar, Heilegermann Márton, Sokhegyi József, Kis Lajos. Kissé távolabb a három bizalmi: Baranyai Jenő, Takács Lajos, Pálinkó János. Jönnek egymásután, átveszik a listát, a borítékot, bemennek a fül­kébe, aztán — a pillanat ünnepé­lyességétől kissé meghatódva —, az urnába bocsátják a lezárt borí­tékot. Gyűlnek a szavazatok mi hisszük hogy a magyar demokrácia szavazatai. . . Megint az udvaron vagyunk, be­­szélgetünk az emberekkel. És ha az előbb azt írtuk, hogy ma egy kicsit Magyarország ez a Nikola,­j­evszka-porta —­ most megerősít­hetjük. Annyira az, hogy még — reakciója is van. No, nem olyan nagy, nem is olyan erős, de van. És aztán, persze, nálunk nincsen szesztilalom, hát ez a maroknyi »erakció« élt is, visszaélt is vele. Kevesen vannak A többség olyan, mint a pestmegyei Ekker János, aki azt mondja: »Ruhát, ci­­pőt is kaptunk. Nincsen semmiféle kifogásolni valónk.« Vagy az Ik­ládi-Aszódi csoport. Üzenik a »Sza­bad Népe­nek: »teljes, 100*/»-os a megelégedés«. Varga János, Rákos­palotáról: »Itt hiba nincs. Reggel félliter tej, délben hús, este hús.« A többit máskor. Azokat is, akik — okkal, vagy ok nélkül —, pa­naszkodtak leginkább azért hogy az otthoniak még nem kapták meg a küldött összegeket. Sokan már megkapták. És még csak ennyit: a munká­sok szinte valamennyien 60--*-70°/-- os munkásgyőzelmet várnak. Kíván­csiságból megkérdeztük, hogy bele­­számították-­e a munkásgyőzelembe Zsolt Béla új szövetségesét, Peyer Károlyt? Bindars György ennyit mondott: »Mi munkásokról beszé­lünk, nem Peyerről.« Tószegi József is izén Budapestre: »A magyar választások, itt Jugo­szláviában a legdemokratikusabban folytak le, erre garancia a két munkáspárt.« Kis Tito Jugoszláviája. --------------AA/*-.......... ■ » (g. 1.) Két választó kora reggel a szava­zóh­elyiség elött (Az asztalon a noviszádi munkások ajándéka) WK&ZW'TS!* A SZAVAZÁS EREDMÉNYE A magyarországi építőmunkások noviszádi szavazóhelyén Kommunistapárt 103; Független kisgazdapárt 14; Szociáldemokrata­párt 183; Nemzeti parasztpárt 8; Keresztény női tábor 3; Demokrata néppárt 1; Magyar függetlenségi párt 5; Magyar radikális párt 1; Független magyar demokrata t Ba­­log­­párt 1; Polgári demokrata­párt —; Zágrá­bban Kommunistapárt 137; Független kisgazdapárt 4; Szociáldemokrata­­párt 178; Nemzeti parasztpárt 4; Keresztény női tábor —; Demokrata néppárt —; Magyar függetlenségi párt 1; Magyar radikális párt —; Független magyar demokrata »Ba­log) párt 1; Polgári demokrata­­­ párt —. 1. IX 1947. Épül a noviszád balaki gáz Tegnap ünnepélyes keretek között ad­ák át a vándorzánatokat a legjobb brigá­do­nok Egy hónappal ezelőtt kezdték el a noviszádi Népfront szervezetnek az ötéves terv első esztendejében vállalt legnagyobb munkaakciójr, a noviszádi-futaki gát építését. S az­óta Noviszád dolgozó népe, gyárak vállalatok munkásai, alkalmazottai és a tömegszervezetek tagjai min­den nap ezrével vesznek részt a gát építésén. Az első napok szervezési nehéz­ségeit leküzdve, ma már a munka teljes lendülettel halad. Az önkén­tes munkások a hatos csoportok megszervezésével jó eredményeket értek el. Augusztus 3-tól 30-ig a gát építésén résztvett 32.651 férfi, nő is ifjú. Megtisztítottak 39 000 négyzetméter területet, 16.900 négy­zetméter területen „ágyat" kész­í­­tettek a gát részére. A gátba beépí­tettek 20.051 köbméter földet Fon­tos megemlíteni hogy az üzemek­től kapott teherautók nagyban hoz­zájárultak a munka zavart­alazmaágá­­hoz. Augusztus 31-én vsárnap délelőtt a munkahelyen ünnepélyes külsősé­­gek között adták át a havi és két­heti vándorzászlót a munkásbrigá­­doknak, amelyek a gát építésén a legjobb munkaeredményt érték el. Az ünnepélyen jelen voltak a szu­­hoticai és zrenyanini Népfront ki­küldöttei is. A havi vándorzászlót ezúttal az I. körzet II. háztömjének brigádja kapta. Ennek a brigádnak a munkaszervezése, a m­unkalendü­­­lete példaként állhat a többi brigá­dok előtt. Kétheti vándorzászlót kaptak a következő háztömbök bri­gádjai: Az I. körzet II. háztömbjé­nek, a II. körzet II. háztömbjének, a Telep a Podbara, a Detehnara és a Rozkvária brigádja. Ezenkívül egyes üzemek és vállalatok brigád­jai is megkapták a kétheti vándor­­zászlót. Az ünnepély végén 10 ön­kéntes dolgozót, akik eddig példás munkájukkal a legjobb eredménye­ket érték el jutalomban részesítet­tek. Noviszád tömegszervezeteinek tagjai férfiak, nők és ifjak munká­sok és alkalmazottak fokozódó el­­kesedéssel dolgoznak a töltésen. A város lakosságának minden rétege odaadással támogatja a Népfront nagy kötelezettség vállalását és ez­zel az ötéves terv megvalósítását. -W­ .-«ft­tfiSSfcttS»' I’mia&gKttttmst ZKKK T'-WOT»* vra—ww—■~ - — VMM* v-Of^.vw«- \-,v- • •.■.•■—T'T» A kitüntetett brigádok vándorzászlói Az ünnepség színhelyén 3 zepta­ ad határi est torna intők is lumenért a Japán csoport rendűért A tábor közepén lévő eperfa te­tején megszólal a kiskakas Három óra van, alig pirkad. A napos is fújja már az ébresztőt. Néhány perc múlva megelevene­dik az udvar és a csatornaépítők jókedvűen mosakodnak a tábor vé­­gébe csapra ütött vizeshordó mel­lett. A csatornaépítők abban is ver­senyeznek, hogy melyik század so­rakozik fel elsőnek. Olyan a tábor most, mint egy hangyaboly. A szá­zadvezető sípjelére azonban pilla­­natok alatt felsorakoznak és mun­kába indulnak a dolgozók. A kanálishoz vezető utat mind­két oldalon magas kukoricasorok övezik. — Mire bevégezzük a csatornát, beérik a kukorica és kezdhetjük a törést — mondogatják a csatorna­építők. Hajnali négy óra felé jár az idő, mire a munkahelyre érnek. A bri­­gádot hat csoportra osztják és el­kezdik a tegnap abbahagyott mun­kát. A legkeményebben a csatorna medrét szélesítő munkások dolgoz­nak. Ezek három méter mélység­ből dobálják fel a nedves anyagot. A parton már felsorakozva, vár­nak a fürge talicskások. Egy-ket­tőre megrakják talicskájukat és futva tolják fel a csatorna mellett épülő töltésre. A versenyt nagyszerűen megszer­vezték A hatos csoportok tervsze­rűen végzik munkájukat: egy em­­ber állandóan ás, kettő fellapátolja az anyagot, a másik két munkás pe­dig talicskán elhordi* a töltéshez A földbányászás magyar szerb nótával fűszerezve megállás nélkül folyik, így tart ez fél nyolcig. Ek­kor a derék szító esték hatalmas­ kondorokban hozzák a reggelit. Ab­bahagyják a munkát és előkerülnek a csajkák. A szakácsnők ezm­ült is töltik étellel az edényeket. Sokan kétszer-háromszor »meguj­rázzák«. Mindenkit versenyre serkent a part szélére tűzött napszítta vándorzász­­ló. Mindegyik csoport ezért verse­nyezik. Csak akkor van értelme a napnak, ha sajátjuknak tudják a kis piros vándorzászlót. Tíz óra körül uzsonna következik. A városi tömegszervezetek teher­autóval hozzák ki a friss gyümöl­csöt. A gyümölcs nagyon jót tesz a munkásoknak mert a tikkasztó melegben nem fogyasztanak annyi vizet. Tíz óra után melegebben­ süt a nap és majdnem mindenkiről leke­rül az ing. Különösen a csatorna mélyén ásó és lapátoló munkások­ra tűz forrón a nap. Ide nem­ jut el a szellő s foj tóvá válik a levegő A parton dolgozókat inkább éri szét. A csatorna medre egyre szélese­­dik, a töltés egyre nő Minden nap nagyszerű eredményeket érnek el a dolgozók. A versenyszellem a mun­kanormák 50—60 százalékos túl­­szárnyalását eredményez. Lassan elérkezik a dél. A mun­­kások megtisztítják szerszámaikat és hosszú sorokban megindulnak a barakkok felé. A konyhában már kész­ az étel és egy-kettőre meg­­vendégelik a fáradó dolgozókat. Ebéd után megbeszélik a napi ered­mén­yt és kiosztják a vándorzászlót Délután pihenés következik. A dol­gozók egy része­­íródni jár. Az esti előadások kezdetére minden dolgozó a táborban vár Thurac Miksov

Next