Magyar Szó, 1947. október (4. évfolyam, 241-266. szám)

1947-10-02 / 241. szám

1947. X. i. Magyar Szó 3 Visinszki nyilatkozata a lucky-succes-i sajtókonferencián (Folytatás a második oldalról) felhasználásával­, hogy az államok szuverenitásáról való párt fegyver­­tárának felhasználásával, hogy az államok szuverenitásáról való kon­­cepciót alátámassza. Még a mosz­­kvai­­-Bollsevik« és »Pravdádból is idézgetett, hogy beszélhessen a '■»teljes szuverenitás elöregedett el­­méletéről, amely — szerinte — akadályozója az együttműködés­­nek Macnea­ kijelentette, hogy nem kell figyelembe venni olyan unal­mas történelmi kivénhedtséget, mint az »abszolút« állami szuverenitás és az ilyen felfogást jobb mielőbb be­vinni a régiségek múzeumába. Di­cséretes őszinteség. Csak sajnálni lehet, hogy mindezt olyan hirtelen és váratlanul mondotta és annyira zavarosan, hogy Macneal őszintesé­ge sokat elveszített világosságából és érthetőségéből. Mindezt azonban csak mellékesen jegyzem meg, nem itt van a lényeg. Ami a szovjetdelegációt érdekli, az a harc a háborús uszítók és a hábo­­rús propaganda ellen. Sajnos, ép­pen ebben a kérdésben Macneal váratlanul elveszítette szóbőségét és majd, hogy el nem veszítette szóno­ki készségét is. Ismeretes, hogy szeptember 18-i beszédemben Chur­­chillel külön is foglalkoztam Most Macneal azt mondja, hogy a vádak »ellenünk« — Macneal nem azt mondja, hogy Churchill ellen, ha­nem »ellenünk« — kitaláltak és »mi« — nem Churchill, hanem »mi« —, nem vagyunk háborús uszí­tok, így tehát Macneal szolidaritást vállal Churchillel akiről szó volt. Macneal egyidejűleg lehetségesnek találta, hogy ugyanakkor kijelent­se azt is, hogy Nagybritannia már leszerelt, ő ezt éppen így mondot­­ta: »mi már végrehajtottuk a lesze­relést«, bár két mondattal később a legnagyobb ünnepélyességgel hoz­zátette, hogy lehetetlen a »szisz­­tematikus leszerelés a kollektív biz­tonság valóság­alapjai« nélkül. Rejtély marad tehát, hogyan sike­­rült Nagybritanniának a leszerelés, amikor kiderült az is, hogy a le­szerelésnek nincsenek reális alap­jai... A SAJTÓSZABADSÁG ÉS AZ USZÍTÁS SZABADSÁGA Macneai elutasítja azt a javasla­tot, hogy a háborús uszítókat meg kell bilincselni, mert — azt mond­­ja — minden polgárnak szabadsá­gában áll véleményét kifejezni. Nem először hallunk ilyen nótákat a go­­nosztett végrehajtásának, az uszí­tásnak, a közvélemény meg­­előzé­sének, a tömeggyilkosság hirdetésé­nek, a rombolásnak, a fosztogatás­nak és az emberek kiirtásának »sza­badságától«. Csak még az nem vi­lágos számunkra, hogy amennyi­ben tiltják és üldözik a nyilvános botrányokozást, a leánykereskedel­met és ha bezárják azokat, akik ilyesmivel foglalkoznak, miért nem lehet melléjük zárni a háborús uszi­­tákat, provokátorokat, tömeggyil­kosálgok felidézőit, akik a leggono­szabb gonosztevői az emberi sza­badságnak, fejlődésnek és boldog­ságnak? Az amerikai polgárok részéről hozzám intézett levelekben felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet összhangba hozni a sajtó szabad­­ságát, az uszítók törvényes meg­büntetésével? Válaszolok erre a kér­désre. 1910. június 25-én törvényt hoztak Amerikában a keingkeres­­kedelem ellen E törvény alapján 5.000 dollárra, vagy ötesztendei bör­­tönre büntethetők a leánykereskedők Van egy 191­7-es amerikai törvény , is, amely különböző büntetéseket ír­­ elő a különböző erkölcsbe ütköző bűntettekre. Franciaországban és­ Angliában is vannak hasonló tör­vények. Olyan alapvető elv is létezik, a­­mely szerint a törvény által tiltott dolgok propagálása gonosztettre va­­ló felbujtónak számít, amit ugyan­úgy büntetnek, mint magát a go­nosztettet. Ily módon a sajtószabad­ságnak semmi összefüggése nincs a háborús uszítás kérdésével. Éppen ezért a mn javalatunk, amely a há­­borús uszítás és felbujtás törvényes üldöztetését és betiltását követeli,, tökéletes összhangban van a sajtó­­szabadsággal, éppen úgy, mint a­­hogy összhangban van a sajtósza­­badsággal a leánykereskedelem el­leni törvény vagy a közbotránkoz­­tató írások terjesztése elleni és más hasonló törvények. A sajtószabadságra való hivatko­zás, vagy ahogy Macneal kifejez­­te magát: »szabad államban min­den polgár szabadon kifejezheti vé­leményét« nem vonatkozhat a há­­borús uszítókra, a tömeges öldök­lő» hirdetőine­­k: tehetetle­­ül ösz­­szeteszi kezeit a háborús uszítók e­lőtt, végtelenül nagy felelősséget vállal magára millió és milló kisem­­berrel szemben, akiknek élő testein, át akarják zúdítani ismét a halál szörnyű gépezetét. Itt nem hallgat, hat a törvény és nem hallgathat el az emberi lelkiismeret ÚJ ADATOK A HÁBORÚS USZITÓK ELLEN Beszédeimben rámutattam arra, hogy az általam felsorolt tények csak jelentéktelen részét képezik az adatok bő tengerének, melyek le­leplezik a háborús uszitókat egyes országokban, különösen pedig az Egyesült Államokban. Beszédemben csak egynéhány ilyen tényt sorol­tam fel. Most azt kérdezik tőlem hogy miért éppen ezeket a tényeket soroltam föl és miért nem más ha­sonlókat. Tömérdek levelet kapok naponként rosszakaratúakat és el­lenségeseket is, de olyanokat is amelyekben kérik, hogy leplezzem le a többi háborús uszítókat is. Lehetséges, hogy tényleg ki kel­lene egészítenem a jegyzéket még néhány névvel. Ebben az esetben meg kellene említenem, Bullitot, aki mesterségszerűen ijeszti a világot a Szovjet Szövetség erejével és va­lóban erős gazdaságával. Beszélnem kellene Frank Hanerről, aki egy banketten kijelentette, hogy „most Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzetközi békére." A „Newyork Times“ szeptember 1- én megjelentette ezt a fecsegést azzal a hangzatos címmel: „a Szovjetszö­vetség a legnagyobb veszély — mond­ja Hanet aki most érkezik vissza útjáról" Lehetne beszélni a Wall­street üzletembereinek bulletinjéről a „Berons Reekly“-ről. Ez a lap a következőket írja: „Ha, a Szovjetszövetség kivonulna az Egyesült Nemzetekből, akkor megerősödnek a nyugati országok fegyverkezése és gazdasági együtt­működése A földgolyó két táborra oszlik és a mi részünk egészen vi­lágosan megértené erőnk növelésé­nek szükségességét. Üzleti nyelven beszélve ez „rossz"-t jelentene a fegyverkezési iparban, amelyet nem korlátoznának a mi hazánk szükség­letei, mert kedvező feltételek mel­lett szállíthatna fegyvert Nyugat- Európának és a csendes-óceáni or­szágoknak. Feltételezhetjük, hogy kormányunk nem sajnálná túlságo­san ha Oroszország kilépne az Egye­sült Nemzetekből, akkor ha ezt a kilépést békeellenes lépésnek tün­tethetné fel. Nem hisszük, hogy kor­mányunk kívánná, hogy a Szovjet­unió kilépése úgy tűnjön fel mint szándékos kihívás következménye mert ebben az esetben a hazai és a külföldi közvélemény idén ked­vezőtlenül fogná ezt fel. Bár a kor­mány tisztában van e tényekkel nyá­óan még nem fejezheti ki magát." AZ A­MERIK­AI NAGYTŐKÉSEK HÁBORÚS PROFITJAI Szeptember 18-iki beszédeimben megemlékeztem arról a hatalmas pro­fitról, amelyet a második világhá­ború hozott az amerikai tőkésmono­­póliumokna­k Közöltem az ötéves háború teljes profitjának végössze­gét, amelyet 52 milliárd dollárban jelöltem meg. Kijelentésem idegeire ment némelyeknek. A „Daily News" egy dühös cikket engedett meg en­nek kapcsán, amelyben több a szit­­kozódás, mint a logika és az egész­séges értelem. Voltak mások is, akik szitkozód­tak, abban a hitben, hogy a szitok alátámasztja hiányos védekezésüket Bár semmi okom, hogy ezt az em­bert tiszteletben tartsam, megemlí­tem a nevet is Walter Winchell-nek hívják és rádió hírmagyarázó. Ez az új amerikai Münchausen báró, alaptalan hazugságairól hirhedt, egész erdényi ostobaságot sorolt fel, hogy elrejtse hazugságainak iga­zi indokait. E bölcs vélemények szerint nem lehet uralkodni senki fölött akkor, ha az uralomra törő hadserege leszerelt, flottája kikötőik­ben van és repülőflottája benn az orsz­ágban. Ez igazán meggyőző ar­gumentáció, hiszen legalább is Win­­chell szerint nem képzelhető el úgy­­látszik a hadsereg mozgósítása,­­ ahogy az mindig megtörténik há­ború esetén, valamint az sem, hogy a flotta elinduljon a kikötőkből és a repülőflotta felrepüljön. Ahol azonban hiányzik a logika, gyönge hazugságokat hoznak fel a logiká­juk alátámasztására. Az ostobasá­gok célja pedig az, hogy megcáfol­ják valahogy a különböző monopo­lok háborús hasznáról felsorolt té­nyeket Winchell hírmagyarázó úr igyekszik eleget tenni megrendelői kívánságainak, azonban mit tehet a tények ellen? Csak­­egyetlen út ma­rad számára, a hazugságok útja. Azonban mi a valóság a háborús hasznok ügyében? Hátha tényleg té­vedtem volna, amikor arról beszél­tem, hogy az öt háborús esztendő alatt az amerikai monopóliumok 52 millárd dollár háborús profitot gyűr­tek zsebeikbe. Nem, nem tévedtem Kézbe veszem a statisztikai hivatal bulletinjét és innen olvasom: Először is a bankbetétek összege az amerikai Egyesült Államokban a háborús évek alatt 61 milliárd dol­lárra növekedett. („Havi statisztikai bulletin 1947 május hónapjára az Egyesült Nemzetek szervezetének statisztikai osztálya kiadásában.­) Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztériumának áprilisi értesítője szerint az ameri­kai vállalatok haszna, már minden adó levonásával, az osztalékok és befektetések kikapcsolásával 1934- ben 860, 1935-ben 2132, 1933-ban 4102, 1937-ben 4568, 1933-ban 4956 1939-ben 4735, 11140-ben 6112, 1941- ben 9067, 1942 ben 9098, 1943-ban 9875, 1944-ben 9681 és 1945-ben 9020 millió dollár. A háborús évek alatt 1940-től 1945-ig a profit összege tehát 52,848 millió dollár. Steelman, a háborús mobilizáció amerikai igazgatója az Egyesült Államok kongresszusa elnökéhez in­tézett nyolcadik jelentésében 1946 október 1-én a következőket jelen­tette ki: „A magánvállalatok profitjai az adó kifizetése után a legnagyobbak történelmünkben, tekintet nélkül arra, hogy az átértékelés következ­tében iparunk egyes részeiben ala­csony színvonalon áll.“ Rádió hírmagyarázatát, amikor már elég értelemnélküli ostobasá­got beszélt össze, Winchell a követ­­kező kérdéssel fejezi be: »mit fog uraságod mondani ebben a kérdés­ben?« Mivel vitán felül áll, hogy Winchell úr azon dühödött fel, hogy érinteni mertem gazdáink pro­fitját, miután az előbb felsorolt je­­lentések kérdésére már válaszoltam, most én is kérdéssel fejezném be: mit fog felelni e kérdésekre Win­chell rádió hazug­ ul?« Én Hamlet szavaival válaszolnék ennek az ur­­nak: »A lét vagy nemlét nagy kér­dése ez.« Azt kérdezi tőlem, mi a kiút a jelenlegi állapotból? A szov­jet delegáció már megadta a vá­­laszt n­égy javaslatával. ★ Nyilatkozatinak elmondása után Visinszki válaszolt az írásban és szóban feltett kérdésekre A szovjet delegátus ragyogó és é­s­elméjű válaszait állandó helyesléssel, sok­szor pedig nevetéssel kísérte a né­gyszámú hallgatóság. Az ameri­kai­­United Press-- hírügynökség tudósítója Robert Manning a követ­­kező kérdést tette fel: „A háborúr« való egyre nagyobb rettegéssel kapcsolatban milyen lépé­seket tart szükségesnek ahhoz, hogy megjavuljon a Szovjetszövetség és az Amerikai Egyesült államok viszonya?" Meg kell mondanom — válaszol­ta Visinszki, — hogy az a négy ja­vaslat, amelyet a Szovjetszövetség küdöttsége által az Egyesült Nem­­zetek második ülésszakán javasolt, a naborus uszitik, propagandisták és bujtogatók elleni javaslatokra gondolok az egyik utat jelentik,­­ amelyen elindulva megjavulhatnak­­ a szovjet-amerikai kapcsolatok. Azok a kísérletek, amelyek az E­­gyesült Nemzetek alapokmányát kí­­vánják megváltoztatni, zavarják a szovjet-amerikai együttműködést. Ezzel ellentétben, ha az ilyen kí­sérletekkel felhagynak, megjavít­­hatja az együttműködés feltételeit. Az »Ideiglenes béke és biztonsági bizottság« és a valamilyen »kis-köz­­gyűlés« megalakítására vonatkozó kísérletek, melyeknek az a céljuk, hogy helyettesítsék a Biztonsági Tanácsot, akadályt jelentenek az együttműködés számára Az ilyen kísérletek beszüntetése lehetségessé és erőssé tenné a szovjet,amerikai együttműködést. Amikor arról beszélnek, hogy meg kell sérteni és lerombolni a nemzetközi együttműködés legbiz­­tosabb alapját — az öt nagyhata­­lom egyhangúságát —, ez termé­­szetesen nem tanúskodik a nemzet­­közi együttműködés felé vezető tö­rekvésekről. Engedjék meg — foly­tatta Visinszki — hogy feltegyek egy kérdést azoknak, akik az együttműködésről beszélnek: »Mit értenek önök ez alatt, tisztelt ura­­im? Csak nem gondolnak arra, hogy együttműködésnek nevezzék azt a kapcsolatot, amely fenn­áll a ló és lovasa között? Mi tagad­juk az ilyen együttműködést. Nem kívánunk olyan lovak lenni, akiken vitézi hévvel lovagolnak a lovasok. Lehetséges, hogy egyes országok­­nak tetszik az ilyen »együttműkö­dés«. Lehetséges, hogy tetszik azoknak, akik kitapasztalták az úgynevezett »Marshall-tervet«. Az is lehet, hogy nekik tetszik, hogy a hátukon vitézül lovagolnak a lo­vasok. Ez az ő ügyük. Mi másképp gondoljuk az együttműködést. Mi harcolunk az együttműködés olyan értelmezése ellen, amely diktátori és parancsnoki elveken alapul és nem a népek szuverén jogainak tiszteletben tartásán.« Néhány amerikai újság és rádió tu­dósító­ együttesen tettek fel kérdése­ket, ezek között azt is: Váljon a Szov­­jetszövetség részt venne-e a „béke és biztonsági ideiglenes bizottságának“ ülésein, amennyiben ez a bizottság meg­alakulna. Nem válaszolhatok olyan kérdés­re, amely arra vonatkozik, hogy esetleg mi fog a jövőben történni — felelte Visinszki . Szívesebben mondok valami mást: „A szovjet de­legációnak az a véleménye, hogy ilyen bizottságra nincsen semmi szükség. A szovjet küldöttség min­den erejével azon lesz, hogy ilyen bizottságot ne teremtsenek”. A tudósítók most azt kérdezték, hogy milyen irányt tart a Szovjetunió ak­kor, ha az atomenergia ellenőrzéséről folyó tárgyalások nem végződnek si­kerrel. Úgy lát­szik, hogy a kérdést felte­vő haz ússágírót perszimizmussal fertőzzék meg — mondotta Visinsz------------­ki. —• Nem szívesen lennék velük egy társaságban. Más kérdések között ezt­­« megkér­dezték a szovjet delegáció vezetőjé­től, hogy hiszi-e, hogy az általa emlí­tett háborús uszítok sajtója az egész amerikai nép véleményét fejezi ki? Kénytelen vagyok ismét kijelen­teni — mondotta Visinszki-, hogy ez a hat újságíró túlságosan pesz­­szimista. Csak nem képzelik el, hogy akár én, akár kollegáim a szovjet delegációban, egy pillanatra is összetévesztenénk a háborús uszi­­tókat az amerikai néppel! Igen tisztelt hat újságíró úr, hagyják pesszimizmusukat saját szerkesztő­ségeikben. . Ezután a következő kérdés hang­zott el: Az Egyesült Államokat vádolja-e a háborús propagandával, vagy csupán egyes személyeket? Visinszki a következőket válaszol­ta: Mi a reakciós körök részéről szá­mos országban folytatott háborús propagandáról beszélünk. Külön pe­dig az Egyesült Államokban, egyes személyek, egyes intézmények, egyes sajtó­vállalatok, kapitalista monopóliumok és az amerikai kor­mány egyes képviselői részéről foly­tatott háborús propagandáról Lát-e különbséget az Egyesült Álla­mok kormánya és azok között, akiket Dulles képvisel? — hangzott a követ­kező kérdés. Azt hiszem felete Visinszki — hogy Dulles jelentős mértékben su­galmazza az Egyesült Államok kül­politikáját. A kérdező még mindig nem nyugo­dott meg. „Ez azt jelenti — mondotta, — hogy ön az Egyesült Államok kor­mányát vádolja? Én elég világosan beszéltem — válaszolta Visinszki —, még a bíró­ság előtt sem követelnek pontosabb és szabadosabb válaszokat Ezzel befejeződött a két és fél­óra hosszat tartott sajtó­konferen­cia. Hírek a Szovjetunióból Zaporozsje- A dnyeperi hatalmas vízierőmű építői jelenleg a harma­dik turbina üzembehelyezésén fára­doznak. A turbina 1947 november 7-én, a Szocialista Forradalom 30. évfordulóján megindul. Leningrád- A város ipari munká­sai szepember 11-én tömeggyűlést tartottak. A gyűlés tárgya a forra­dalom évfordulójának alkalmával vállalt kötelezettségek teljesítésé­nek megbeszélése. A felszólalók hangsúlyozták, hogy Leningrád be­csülettel állja Sztálinnak adott sza-------------------------- - "V*­vát. Az augusztusi programot 133,4 százalékra, a nyolchavi tervet 120.5 százalékra, az egész évi tervet pe­dig már eddig is 78.4 százalékra hajtották végre. A leningrádi ipar már augusztus 20-án készen volt kilenc hónap tervének végrehajtá­sával. Mindez azt jelenti, hogy a forradalom évfordulója alkalmából vállalt kötelezettségeket a város dolgozói teljesíteni fogják. A mun­ka termelékenysége állandóan nő: júliusban például az egy munkásra eső termelés 20,7 százalékkal növe­kedett.­­ jelentős szociális munkát végeztek a berai járási szervezetek Zrenyanin, szeptember hó A begai járás Néfront-szervezetei egyéves tervükben szociális és egészségügyi téren is vállaltak kö­­telezettségeket. E munkába főleg az AFZs és az ifjúsági szervezet kapcsolódott be. E szervezetek sok olyan munkát végeztek, amit a tervben nem lehetett előrelátni, de ugyanekkor a tervbe vett kötelezett­­ségket sem hanyagolták el Az ak­ciók sikere érdekében bevonták a szervezetbe mindazokat a haladó erőket, amelyek már az eddigi mun­kák során is bebizonyították, hogy készek a közösség érdekében időt, fáradtságot és munkát áldozni Az akciók ily módon kiszélesítitek, új erők kerültek felszínre és segít­­ségükkel sok fontos szociális és egészségügyi kérdést oldottak meg. Legfontosabb munkájuk e té­ren az egészségházak és otthonok berendezése és segítése, gyűjtések a szociális elesettek számára, ado­­mányok és élelmiszerek küldése a vasútépítők számára. Piomr,nyara­­lók előkészítése és segítése gyónt­­növények szedése és értékesítési testnevelési és játékterek építése, végű­ községek és utcák szépítése, parkok létesítése és gondozása. Az ilyen és hasonló munkákban a járás legtöbb községe részt vett. Jó munkájuk eredményét érezték mindazok, akik juttatásban, gondo­zásban részesültek és segítségükkel újra erőt nyertek feladataik foly­­tatására. A kikindai Toza Markovics tégla- és cserépgyárak munkássága teljesítette ezévi tervét Éjen építőiparunk győztes munkaközössége Kikinda, szeptember hó. A kik­indai „Toza Markovits“ tégla és cserépgyárak munkaközössége 31 nappal ez elő­irányzott idő előtt teljesítette ezévi termelési tervét. De 6 nappal túlszárnyalták Tito marsai­nak és a Szakszervezetek Központi Bizottságának adott kötelezettségüket is. A „Toza Markovics“ üzemek dolgozói a kongresszus előtti versenyben is kitűntek telje­sítményükkel. A fennálló nehézségek ellenére is 6 százalékkal túlszárnyalták feladatukat és ez­zel meggyorsították ezévi tervük teljesítését. Az üzemek munkásai büszkék az elért sikerre, örömmel üdvözlik szeretett Marsalukat és egyben megfogadják, hogy továbbra is minden erejükkel az ötéves terv megvalósításán dolgoznak.

Next