Magyar Szó, 1947. október (4. évfolyam, 241-266. szám)
1947-10-02 / 241. szám
1947. X. i. Magyar Szó 3 Visinszki nyilatkozata a lucky-succes-i sajtókonferencián (Folytatás a második oldalról) felhasználásával, hogy az államok szuverenitásáról való párt fegyvertárának felhasználásával, hogy az államok szuverenitásáról való koncepciót alátámassza. Még a moszkvai-Bollsevik« és »Pravdádból is idézgetett, hogy beszélhessen a '■»teljes szuverenitás elöregedett elméletéről, amely — szerinte — akadályozója az együttműködésnek Macnea kijelentette, hogy nem kell figyelembe venni olyan unalmas történelmi kivénhedtséget, mint az »abszolút« állami szuverenitás és az ilyen felfogást jobb mielőbb bevinni a régiségek múzeumába. Dicséretes őszinteség. Csak sajnálni lehet, hogy mindezt olyan hirtelen és váratlanul mondotta és annyira zavarosan, hogy Macneal őszintesége sokat elveszített világosságából és érthetőségéből. Mindezt azonban csak mellékesen jegyzem meg, nem itt van a lényeg. Ami a szovjetdelegációt érdekli, az a harc a háborús uszítók és a háborús propaganda ellen. Sajnos, éppen ebben a kérdésben Macneal váratlanul elveszítette szóbőségét és majd, hogy el nem veszítette szónoki készségét is. Ismeretes, hogy szeptember 18-i beszédemben Churchillel külön is foglalkoztam Most Macneal azt mondja, hogy a vádak »ellenünk« — Macneal nem azt mondja, hogy Churchill ellen, hanem »ellenünk« — kitaláltak és »mi« — nem Churchill, hanem »mi« —, nem vagyunk háborús uszítok, így tehát Macneal szolidaritást vállal Churchillel akiről szó volt. Macneal egyidejűleg lehetségesnek találta, hogy ugyanakkor kijelentse azt is, hogy Nagybritannia már leszerelt, ő ezt éppen így mondotta: »mi már végrehajtottuk a leszerelést«, bár két mondattal később a legnagyobb ünnepélyességgel hozzátette, hogy lehetetlen a »szisztematikus leszerelés a kollektív biztonság valóságalapjai« nélkül. Rejtély marad tehát, hogyan sikerült Nagybritanniának a leszerelés, amikor kiderült az is, hogy a leszerelésnek nincsenek reális alapjai... A SAJTÓSZABADSÁG ÉS AZ USZÍTÁS SZABADSÁGA Macneai elutasítja azt a javaslatot, hogy a háborús uszítókat meg kell bilincselni, mert — azt mondja — minden polgárnak szabadságában áll véleményét kifejezni. Nem először hallunk ilyen nótákat a gonosztett végrehajtásának, az uszításnak, a közvélemény megelőzésének, a tömeggyilkosság hirdetésének, a rombolásnak, a fosztogatásnak és az emberek kiirtásának »szabadságától«. Csak még az nem világos számunkra, hogy amennyiben tiltják és üldözik a nyilvános botrányokozást, a leánykereskedelmet és ha bezárják azokat, akik ilyesmivel foglalkoznak, miért nem lehet melléjük zárni a háborús uszitákat, provokátorokat, tömeggyilkosálgok felidézőit, akik a leggonoszabb gonosztevői az emberi szabadságnak, fejlődésnek és boldogságnak? Az amerikai polgárok részéről hozzám intézett levelekben felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet összhangba hozni a sajtó szabadságát, az uszítók törvényes megbüntetésével? Válaszolok erre a kérdésre. 1910. június 25-én törvényt hoztak Amerikában a keingkereskedelem ellen E törvény alapján 5.000 dollárra, vagy ötesztendei börtönre büntethetők a leánykereskedők Van egy 1917-es amerikai törvény , is, amely különböző büntetéseket ír elő a különböző erkölcsbe ütköző bűntettekre. Franciaországban és Angliában is vannak hasonló törvények. Olyan alapvető elv is létezik, amely szerint a törvény által tiltott dolgok propagálása gonosztettre való felbujtónak számít, amit ugyanúgy büntetnek, mint magát a gonosztettet. Ily módon a sajtószabadságnak semmi összefüggése nincs a háborús uszítás kérdésével. Éppen ezért a mn javalatunk, amely a háborús uszítás és felbujtás törvényes üldöztetését és betiltását követeli,, tökéletes összhangban van a sajtószabadsággal, éppen úgy, mint ahogy összhangban van a sajtószabadsággal a leánykereskedelem elleni törvény vagy a közbotránkoztató írások terjesztése elleni és más hasonló törvények. A sajtószabadságra való hivatkozás, vagy ahogy Macneal kifejezte magát: »szabad államban minden polgár szabadon kifejezheti véleményét« nem vonatkozhat a háborús uszítókra, a tömeges öldöklő» hirdetőinek: tehetetleül öszszeteszi kezeit a háborús uszítók előtt, végtelenül nagy felelősséget vállal magára millió és milló kisemberrel szemben, akiknek élő testein, át akarják zúdítani ismét a halál szörnyű gépezetét. Itt nem hallgat, hat a törvény és nem hallgathat el az emberi lelkiismeret ÚJ ADATOK A HÁBORÚS USZITÓK ELLEN Beszédeimben rámutattam arra, hogy az általam felsorolt tények csak jelentéktelen részét képezik az adatok bő tengerének, melyek leleplezik a háborús uszitókat egyes országokban, különösen pedig az Egyesült Államokban. Beszédemben csak egynéhány ilyen tényt soroltam fel. Most azt kérdezik tőlem hogy miért éppen ezeket a tényeket soroltam föl és miért nem más hasonlókat. Tömérdek levelet kapok naponként rosszakaratúakat és ellenségeseket is, de olyanokat is amelyekben kérik, hogy leplezzem le a többi háborús uszítókat is. Lehetséges, hogy tényleg ki kellene egészítenem a jegyzéket még néhány névvel. Ebben az esetben meg kellene említenem, Bullitot, aki mesterségszerűen ijeszti a világot a Szovjet Szövetség erejével és valóban erős gazdaságával. Beszélnem kellene Frank Hanerről, aki egy banketten kijelentette, hogy „most Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzetközi békére." A „Newyork Times“ szeptember 1- én megjelentette ezt a fecsegést azzal a hangzatos címmel: „a Szovjetszövetség a legnagyobb veszély — mondja Hanet aki most érkezik vissza útjáról" Lehetne beszélni a Wallstreet üzletembereinek bulletinjéről a „Berons Reekly“-ről. Ez a lap a következőket írja: „Ha, a Szovjetszövetség kivonulna az Egyesült Nemzetekből, akkor megerősödnek a nyugati országok fegyverkezése és gazdasági együttműködése A földgolyó két táborra oszlik és a mi részünk egészen világosan megértené erőnk növelésének szükségességét. Üzleti nyelven beszélve ez „rossz"-t jelentene a fegyverkezési iparban, amelyet nem korlátoznának a mi hazánk szükségletei, mert kedvező feltételek mellett szállíthatna fegyvert Nyugat- Európának és a csendes-óceáni országoknak. Feltételezhetjük, hogy kormányunk nem sajnálná túlságosan ha Oroszország kilépne az Egyesült Nemzetekből, akkor ha ezt a kilépést békeellenes lépésnek tüntethetné fel. Nem hisszük, hogy kormányunk kívánná, hogy a Szovjetunió kilépése úgy tűnjön fel mint szándékos kihívás következménye mert ebben az esetben a hazai és a külföldi közvélemény idén kedvezőtlenül fogná ezt fel. Bár a kormány tisztában van e tényekkel nyáóan még nem fejezheti ki magát." AZ AMERIKAI NAGYTŐKÉSEK HÁBORÚS PROFITJAI Szeptember 18-iki beszédeimben megemlékeztem arról a hatalmas profitról, amelyet a második világháború hozott az amerikai tőkésmonopóliumoknak Közöltem az ötéves háború teljes profitjának végösszegét, amelyet 52 milliárd dollárban jelöltem meg. Kijelentésem idegeire ment némelyeknek. A „Daily News" egy dühös cikket engedett meg ennek kapcsán, amelyben több a szitkozódás, mint a logika és az egészséges értelem. Voltak mások is, akik szitkozódtak, abban a hitben, hogy a szitok alátámasztja hiányos védekezésüket Bár semmi okom, hogy ezt az embert tiszteletben tartsam, megemlítem a nevet is Walter Winchell-nek hívják és rádió hírmagyarázó. Ez az új amerikai Münchausen báró, alaptalan hazugságairól hirhedt, egész erdényi ostobaságot sorolt fel, hogy elrejtse hazugságainak igazi indokait. E bölcs vélemények szerint nem lehet uralkodni senki fölött akkor, ha az uralomra törő hadserege leszerelt, flottája kikötőikben van és repülőflottája benn az országban. Ez igazán meggyőző argumentáció, hiszen legalább is Winchell szerint nem képzelhető el úgylátszik a hadsereg mozgósítása, ahogy az mindig megtörténik háború esetén, valamint az sem, hogy a flotta elinduljon a kikötőkből és a repülőflotta felrepüljön. Ahol azonban hiányzik a logika, gyönge hazugságokat hoznak fel a logikájuk alátámasztására. Az ostobaságok célja pedig az, hogy megcáfolják valahogy a különböző monopolok háborús hasznáról felsorolt tényeket Winchell hírmagyarázó úr igyekszik eleget tenni megrendelői kívánságainak, azonban mit tehet a tények ellen? Csakegyetlen út marad számára, a hazugságok útja. Azonban mi a valóság a háborús hasznok ügyében? Hátha tényleg tévedtem volna, amikor arról beszéltem, hogy az öt háborús esztendő alatt az amerikai monopóliumok 52 millárd dollár háborús profitot gyűrtek zsebeikbe. Nem, nem tévedtem Kézbe veszem a statisztikai hivatal bulletinjét és innen olvasom: Először is a bankbetétek összege az amerikai Egyesült Államokban a háborús évek alatt 61 milliárd dollárra növekedett. („Havi statisztikai bulletin 1947 május hónapjára az Egyesült Nemzetek szervezetének statisztikai osztálya kiadásában.) Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztériumának áprilisi értesítője szerint az amerikai vállalatok haszna, már minden adó levonásával, az osztalékok és befektetések kikapcsolásával 1934- ben 860, 1935-ben 2132, 1933-ban 4102, 1937-ben 4568, 1933-ban 4956 1939-ben 4735, 11140-ben 6112, 1941- ben 9067, 1942 ben 9098, 1943-ban 9875, 1944-ben 9681 és 1945-ben 9020 millió dollár. A háborús évek alatt 1940-től 1945-ig a profit összege tehát 52,848 millió dollár. Steelman, a háborús mobilizáció amerikai igazgatója az Egyesült Államok kongresszusa elnökéhez intézett nyolcadik jelentésében 1946 október 1-én a következőket jelentette ki: „A magánvállalatok profitjai az adó kifizetése után a legnagyobbak történelmünkben, tekintet nélkül arra, hogy az átértékelés következtében iparunk egyes részeiben alacsony színvonalon áll.“ Rádió hírmagyarázatát, amikor már elég értelemnélküli ostobaságot beszélt össze, Winchell a következő kérdéssel fejezi be: »mit fog uraságod mondani ebben a kérdésben?« Mivel vitán felül áll, hogy Winchell úr azon dühödött fel, hogy érinteni mertem gazdáink profitját, miután az előbb felsorolt jelentések kérdésére már válaszoltam, most én is kérdéssel fejezném be: mit fog felelni e kérdésekre Winchell rádió hazug ul?« Én Hamlet szavaival válaszolnék ennek az urnak: »A lét vagy nemlét nagy kérdése ez.« Azt kérdezi tőlem, mi a kiút a jelenlegi állapotból? A szovjet delegáció már megadta a választ négy javaslatával. ★ Nyilatkozatinak elmondása után Visinszki válaszolt az írásban és szóban feltett kérdésekre A szovjet delegátus ragyogó és éselméjű válaszait állandó helyesléssel, sokszor pedig nevetéssel kísérte a négyszámú hallgatóság. Az amerikaiUnited Press-- hírügynökség tudósítója Robert Manning a következő kérdést tette fel: „A háborúr« való egyre nagyobb rettegéssel kapcsolatban milyen lépéseket tart szükségesnek ahhoz, hogy megjavuljon a Szovjetszövetség és az Amerikai Egyesült államok viszonya?" Meg kell mondanom — válaszolta Visinszki, — hogy az a négy javaslat, amelyet a Szovjetszövetség küdöttsége által az Egyesült Nemzetek második ülésszakán javasolt, a naborus uszitik, propagandisták és bujtogatók elleni javaslatokra gondolok az egyik utat jelentik, amelyen elindulva megjavulhatnak a szovjet-amerikai kapcsolatok. Azok a kísérletek, amelyek az Egyesült Nemzetek alapokmányát kívánják megváltoztatni, zavarják a szovjet-amerikai együttműködést. Ezzel ellentétben, ha az ilyen kísérletekkel felhagynak, megjavíthatja az együttműködés feltételeit. Az »Ideiglenes béke és biztonsági bizottság« és a valamilyen »kis-közgyűlés« megalakítására vonatkozó kísérletek, melyeknek az a céljuk, hogy helyettesítsék a Biztonsági Tanácsot, akadályt jelentenek az együttműködés számára Az ilyen kísérletek beszüntetése lehetségessé és erőssé tenné a szovjet,amerikai együttműködést. Amikor arról beszélnek, hogy meg kell sérteni és lerombolni a nemzetközi együttműködés legbiztosabb alapját — az öt nagyhatalom egyhangúságát —, ez természetesen nem tanúskodik a nemzetközi együttműködés felé vezető törekvésekről. Engedjék meg — folytatta Visinszki — hogy feltegyek egy kérdést azoknak, akik az együttműködésről beszélnek: »Mit értenek önök ez alatt, tisztelt uraim? Csak nem gondolnak arra, hogy együttműködésnek nevezzék azt a kapcsolatot, amely fennáll a ló és lovasa között? Mi tagadjuk az ilyen együttműködést. Nem kívánunk olyan lovak lenni, akiken vitézi hévvel lovagolnak a lovasok. Lehetséges, hogy egyes országoknak tetszik az ilyen »együttműködés«. Lehetséges, hogy tetszik azoknak, akik kitapasztalták az úgynevezett »Marshall-tervet«. Az is lehet, hogy nekik tetszik, hogy a hátukon vitézül lovagolnak a lovasok. Ez az ő ügyük. Mi másképp gondoljuk az együttműködést. Mi harcolunk az együttműködés olyan értelmezése ellen, amely diktátori és parancsnoki elveken alapul és nem a népek szuverén jogainak tiszteletben tartásán.« Néhány amerikai újság és rádió tudósító együttesen tettek fel kérdéseket, ezek között azt is: Váljon a Szovjetszövetség részt venne-e a „béke és biztonsági ideiglenes bizottságának“ ülésein, amennyiben ez a bizottság megalakulna. Nem válaszolhatok olyan kérdésre, amely arra vonatkozik, hogy esetleg mi fog a jövőben történni — felelte Visinszki . Szívesebben mondok valami mást: „A szovjet delegációnak az a véleménye, hogy ilyen bizottságra nincsen semmi szükség. A szovjet küldöttség minden erejével azon lesz, hogy ilyen bizottságot ne teremtsenek”. A tudósítók most azt kérdezték, hogy milyen irányt tart a Szovjetunió akkor, ha az atomenergia ellenőrzéséről folyó tárgyalások nem végződnek sikerrel. Úgy látszik, hogy a kérdést feltevő haz ússágírót perszimizmussal fertőzzék meg — mondotta Visinsz------------ki. —• Nem szívesen lennék velük egy társaságban. Más kérdések között ezt« megkérdezték a szovjet delegáció vezetőjétől, hogy hiszi-e, hogy az általa említett háborús uszítok sajtója az egész amerikai nép véleményét fejezi ki? Kénytelen vagyok ismét kijelenteni — mondotta Visinszki-, hogy ez a hat újságíró túlságosan peszszimista. Csak nem képzelik el, hogy akár én, akár kollegáim a szovjet delegációban, egy pillanatra is összetévesztenénk a háborús uszitókat az amerikai néppel! Igen tisztelt hat újságíró úr, hagyják pesszimizmusukat saját szerkesztőségeikben. . Ezután a következő kérdés hangzott el: Az Egyesült Államokat vádolja-e a háborús propagandával, vagy csupán egyes személyeket? Visinszki a következőket válaszolta: Mi a reakciós körök részéről számos országban folytatott háborús propagandáról beszélünk. Külön pedig az Egyesült Államokban, egyes személyek, egyes intézmények, egyes sajtóvállalatok, kapitalista monopóliumok és az amerikai kormány egyes képviselői részéről folytatott háborús propagandáról Lát-e különbséget az Egyesült Államok kormánya és azok között, akiket Dulles képvisel? — hangzott a következő kérdés. Azt hiszem felete Visinszki — hogy Dulles jelentős mértékben sugalmazza az Egyesült Államok külpolitikáját. A kérdező még mindig nem nyugodott meg. „Ez azt jelenti — mondotta, — hogy ön az Egyesült Államok kormányát vádolja? Én elég világosan beszéltem — válaszolta Visinszki —, még a bíróság előtt sem követelnek pontosabb és szabadosabb válaszokat Ezzel befejeződött a két és félóra hosszat tartott sajtókonferencia. Hírek a Szovjetunióból Zaporozsje- A dnyeperi hatalmas vízierőmű építői jelenleg a harmadik turbina üzembehelyezésén fáradoznak. A turbina 1947 november 7-én, a Szocialista Forradalom 30. évfordulóján megindul. Leningrád- A város ipari munkásai szepember 11-én tömeggyűlést tartottak. A gyűlés tárgya a forradalom évfordulójának alkalmával vállalt kötelezettségek teljesítésének megbeszélése. A felszólalók hangsúlyozták, hogy Leningrád becsülettel állja Sztálinnak adott sza-------------------------- - "V*vát. Az augusztusi programot 133,4 százalékra, a nyolchavi tervet 120.5 százalékra, az egész évi tervet pedig már eddig is 78.4 százalékra hajtották végre. A leningrádi ipar már augusztus 20-án készen volt kilenc hónap tervének végrehajtásával. Mindez azt jelenti, hogy a forradalom évfordulója alkalmából vállalt kötelezettségeket a város dolgozói teljesíteni fogják. A munka termelékenysége állandóan nő: júliusban például az egy munkásra eső termelés 20,7 százalékkal növekedett. jelentős szociális munkát végeztek a berai járási szervezetek Zrenyanin, szeptember hó A begai járás Néfront-szervezetei egyéves tervükben szociális és egészségügyi téren is vállaltak kötelezettségeket. E munkába főleg az AFZs és az ifjúsági szervezet kapcsolódott be. E szervezetek sok olyan munkát végeztek, amit a tervben nem lehetett előrelátni, de ugyanekkor a tervbe vett kötelezettségket sem hanyagolták el Az akciók sikere érdekében bevonták a szervezetbe mindazokat a haladó erőket, amelyek már az eddigi munkák során is bebizonyították, hogy készek a közösség érdekében időt, fáradtságot és munkát áldozni Az akciók ily módon kiszélesítitek, új erők kerültek felszínre és segítségükkel sok fontos szociális és egészségügyi kérdést oldottak meg. Legfontosabb munkájuk e téren az egészségházak és otthonok berendezése és segítése, gyűjtések a szociális elesettek számára, adományok és élelmiszerek küldése a vasútépítők számára. Piomr,nyaralók előkészítése és segítése gyóntnövények szedése és értékesítési testnevelési és játékterek építése, végű községek és utcák szépítése, parkok létesítése és gondozása. Az ilyen és hasonló munkákban a járás legtöbb községe részt vett. Jó munkájuk eredményét érezték mindazok, akik juttatásban, gondozásban részesültek és segítségükkel újra erőt nyertek feladataik folytatására. A kikindai Toza Markovics tégla- és cserépgyárak munkássága teljesítette ezévi tervét Éjen építőiparunk győztes munkaközössége Kikinda, szeptember hó. A kikindai „Toza Markovits“ tégla és cserépgyárak munkaközössége 31 nappal ez előirányzott idő előtt teljesítette ezévi termelési tervét. De 6 nappal túlszárnyalták Tito marsainak és a Szakszervezetek Központi Bizottságának adott kötelezettségüket is. A „Toza Markovics“ üzemek dolgozói a kongresszus előtti versenyben is kitűntek teljesítményükkel. A fennálló nehézségek ellenére is 6 százalékkal túlszárnyalták feladatukat és ezzel meggyorsították ezévi tervük teljesítését. Az üzemek munkásai büszkék az elért sikerre, örömmel üdvözlik szeretett Marsalukat és egyben megfogadják, hogy továbbra is minden erejükkel az ötéves terv megvalósításán dolgoznak.