Magyar Szó, 1947. november (4. évfolyam, 267-292. szám)

1947-11-01 / 267. szám

2 Magyar Szó A francia Kommunista Párt összefogásra hívja fel a demokratikus és köztársasági erőket MAURICE THOREZ ÉLESHANGÚ BÍRÁLATA A RAMADIER KORMÁNY ÉS A SZOCIALISTÁK ÁRULÁ­SÁRÓL • RAMADIER FELVETETTE A BIZALMI KÉRDÉST Parisból jelentik: A francia politi­ka válaszaihoz érkezett A községi választások eredményei megmutat­ták: egyrészt, hogy az amerikai imperializmus bérencének, de Gaul­­lenak a támadása a demokrácia és a köztársaság ellen súlyos veszélyt jelent. Másrészt megmutatta, hogy egyedül a Kommunista Párt hívei megingathatatlanok és ez a párt jelenti a francia nemzeti és demo­kratikus érdekek legszilárdabb és legerősebb védőbástyáját. De Gaulle az első eredményeken felbátorodva és látva a jobboldali szocialisták ingadozását, feloszlatásra szólította fel a nemzetgyűlést, azt remélve, hogy az új választásokon a nemzet­gyűlésben is megindíthatja támadá­sát a francia nép demokratikus fej­lődése ellen. John Lodge amerikai szenátornak Parisban tett kijelen­tése, hogy Franciaország minden támogatást megkaphat Amerikától a kommunizmus elleni harcban — tanúsítja, hogy az amerikai imperia­listák jól kihasználják a jobboldali szocialisták ingadozását és megkí­sérlik de Gaulle tábornokon keresz­tül ugródeszkájuk megteremtését Franciaországban. Blum nyilatkoza­tában kijelentette ugyan, hogy a kommunisták és a szocialisták meg­akadályozzák de Gaullet szándékai keresztülvitelében. A Bantadier-kor­­mány azonban változatlanul folytat­ja de Gaulle politikáját — tábor­nok nélkül — és még a nyílt fasiz­must is megtűri Franciaországban. Amikor a parlament most ebben a helyzetiben összeült, csaknem vala­mennyi képviselő részt vesz az ülé­sen, mert úgy látják, hogy a francia hivatalos politika válaszaihoz érke­zett. A mérleg nyelvét a jobboldali szocialisták jelentik és vagy vég­képp behódolnal­ az amerikai impe­rialistáknak, akiket de Gaulle kép­visel, vagy csatlakoznak a Kommu­nista Párt által megindult mozga­lomhoz. Ennek a mozgalomnak a célja összefogni minden­­becsületes demokratikus és köztársasági erőt az imperialista támadás visszaveré­sére és a francia nép érdekeinek megvédésére. A RAMADIER KORMÁNY POLI­TIKÁJÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI A parlament ülésén Jacques Duc­­los, a nemzetgyűlés alelnöke, rend­kívül éleshangú bírálatot mondott a kormány politikájáról. Megállapí­totta hogy a kormány súlyos mu­lasztásai és behódolása az amerikai politikának váltotta ki Franciaor­szág válságát. A szocialisták és a köztársaságiak annak idején amerikai nyomásra beleegyeztek, hogy a nem­zetgyűlés legerősebb pártja, a kom­munisták nélkül alakítsanak kor­mányt és a kommunisták kihagyá­sát a kormányból egyforma öröm­mel üdvözölték az amerikai pénz­­mágnások és a francia reakció. A községi választásokon megmutatko­zott, hogy a Komunista Párt to­vábbra is Franciaország legerősebb Pártja. A szavazatok 30,64 százalé­kát kapta, tehát a francia nép egy­­harmada szavazott a kommunisták­ra, míg a többi pártok aránytalanul kisebb százalékkal osztozkodtak a szavazatokon Ideje, hogy a francia nép egyetlen szilárd tömegének, a kommunisták mögött álló tömegek­nek, az akaratát érvényesítsék és független szilárd politikát folytas­sanak a francia nemzeti, demokra­tikus és köztársasági érdekek meg­védésére. A veszély egyre nagyobb. A háborús uszíták szószéket kaptak F­ranciaországban és de Gaulle nyílt diktatúrára törekszik. Ideje, hogy a francia nép érdekeit szívükön viselő demokratikus és köztársasági ele­mek felismerjék a veszélyt és ös­szefogjanak az imperialista támadás és de Gaulle diktatúrájának vissza­verésére. MAURICE THOREZ VILÁG­­POLITIKAI BESZÁMOLÓJA A parlament ülésével párhuza­­mosan a Kommunista Párt köz­­ponti bizottsága kétnapos ülésre ült össze, hogy megvitassa a hely­­zetet. Az ülésen Maurice Thorez, a párt főtitkára tartott beszámolót a politikai helyzetről a világban és Franciaországban. Leszögezte, hogy a községi választásokon a következő jelenségek mutatkoztak: 1. A Kommunista Párt és a kö­rülötte tömörülő demokratikus erők még tömörebbre zárták soraikat. 2. A francia népi mozgalom reak­ciós erői aggasztóan megnöveked­tek. 3. A szocialista párt további gyengülése és a köztársasági nép­párt teljes veresége, hiszen szava­zatainak háromnegyedét elveszí­tette. A Kommunista Pártra a francia nép egyharmada adta le szavazatát. De Gaulle támadása — mint Thorez megállapította — tulajdon­képpen a kommunisták ellen irá­nyult és a diktátorjelölt dicseke­dett, hogy milyen súlyos veresé­get mér majd a kommunistákra. A választásokon azonban kiderült, hogy a Kommunista Párt tömegei megingathatatlanok és De Gaulle támadása csak az ingadozó pártok­ra mért csapást. De Gaulle a kom­munistákban látja legfőbb akadá­lyát annak, hogy diktatúráját nem valósíthatja meg. A Ramadier-kor­­mány katasztrofális politikája nem képez akadályt, mert olyan mérték­ben növeli az elégedetlenséget, hogy a tömegeket valósággal De Gaulle karjaiba hajtja. De Gaulle alaposan kihasználta a nehézségeket, hogy megvalósítsa kalandorpolitikája cél­kitűzéseit. Sikerült maga köré gyűj­teni a társadalmi és politikai re­akció elemeit, a kiváltságos gazda­gokat, akik megijedtek, hogy el­veszítik nagy profitjaikat és akik Sztálingrádig, a nagy fordulatig hí­ven kitartottak Pétain mellett. Ahogyan annak idején Hitlerben bíztak, most De Gaulleban és ame­­rikai védnökeiben bíznak. A BÍBOROSOK TEGNAPELŐTT, TEGNAP ÉS MA Helytelen volna lebecsülni a ve­szélyt, amit a reakció támadása je­lent. A­­ legsúlyosabb veszteség a köztársasági néppártot érte, mert az érsekek, bíborosok és püspö­kök, akik tegnapelőtt még lelkes tagjai voltak Pétainnak és az egy­ház szószékéről tegnap még a nép­pártot támogatták, ma befolyásu­kat De Gaulle érdekében használ­ják fel. Ilyen körülmények között a Kommunista Pártra hárul a leg­nagyobb felelősség hogy szembe­szálljon a reakcióval és maga köré gyűjtse a demokrácia és a köztár­saság híveit. Thorez ezután behatóan foglal­kozott a nemzetközi helyzettel és méltatta a kilenc kommunista párt varsói tájékoztató tanácskozásainak jelentőségét. E tanácskozások a kommunista pártok újabb értékes kezdeményezése a nemzetközi prob­lémák megoldására és főként az egész világ munkásságára háruló problémák rendezésére. A második világháború után a tőkés világ általános gyengülése fokozza a ve­szélyt. A háború előtti hat tőkés nagyállam közül Németország, Ja­pán és Olaszország szerepe vég­képp megszűnt, Franciaországnak másodrangú szerep jutott és Nagy- Bri­tannia képtelen saját gyarmatait megvédeni. Az USA megerősödve került ki a háborúból és az ame­rikai nagytőkések most új piacokat akarnak biztosítani maguknak tő­kéjük és árujuk elhelyezésére. Az amerikai nagytőkések kihasználják az egyes országok gazdasági ne­hézségeit ,és irányításuk alá akar­ják vonni ezeket az országokat. Az amerikai imperialisták a lehetőség végső határáig kihasználják gazda­sági és katonai erejüket, hogy megtartsák a háború után meg­szerzett pozícióikat­. A DEMOKRÁCIÁK ELLENTÁMA­DÁSA A Szovjet Szövetség és a kelet­európai demokráciák azonban sú­lyos akadályt jelentenek az imperia­lista törekvések számára, annál in­kább, mert a világ minden országá­nak munkássága szembeszáll az új háborús szándékokkal és a kizsák­mányolok erőszakosságával. Ameri­ka ezért új keresztes háborút hir­det a Szovjet Szövetség és az új de­mokráciák ellen. Mint egykor Hit­­ler, úgy ma a világuralomra törek­vő amerikai imperialisták hódító és háborús uszításukat és politikájukat a »kommunizmus réméneik« meséje mögé rejtik A "­épellenes" uralmiak­ra, kormányzatokra.. a diktátorokra és a nép által elűzött árulókra tá­maszkodnak,­ hogy megindítsák nagy támadásukat A cél a munkás­­mozgalmak szétzúzása és megsem­misítése.. Beavatkoznak az egyes or­szágok belügyeibe, erőszakkal fenn­tartanak kormányokat, mint Fran­ciaországban is, hogy ezek segítsé­gével " m­egvalósíthassák szándéku­­kat. Thorez ezután méltatta a Szovjet Szövetség­­ hagyományos békepoliti­káját és az új demokráciák lendü­letes fejlődését. Megállapította, hogy ezek elég erősek, szembeszállni a Trumen elvhez ,és a Marshall terv­hez hasonló merényletekkel és egy vonalon állnak a francia nép igazi érdekeivel. Thorez szólt a német kér­­lésről is, ami Franciaországot köz­vetlenül érinti és megállapította, hogy az amerikai tervek a német, gazdasági erők feltámasztására, köz­vetlen veszélyt jelentenek Francia­­ország biztonságára és érdekese. A francia nép felismerte a veszélyt és a Kommunista Pártra adta le szavazatát. A párt kiállta a táma­dást és nem hagyta magát megfé­lemlíteni.­.Nem­ becsüli le az impe­rialisták és háborús uszítók erejét és tevékenységét, de a béke akaratát állítja szembe velük, mert adja, hogy a francia nép békét akar. Ép­pen ezért a párt kötelessége, hogy a békés szándékú demokratikus köz­társasági elemeket maga köré g­yűjt­­se és tudatosítsa bennük erejüket, mert elég erősek ahhoz, hogy visz­­szaverjék a dolgozók ellenségeinek támadását -AA/v- Minis szemépsienenül tapol, de buzupírba keveredik Bukarestből jelentik. A román összeesküvés bűnperének főtárgya­­lásán pénteken került sor­ Maniu Gyula kihallgatására­ A bíróság ed­dig kihallgatta a többi vádlottakat. Valamennyien súlyosan terhelő val­lomást tettek Maniu ellen. Védeke­zésükben minden felelősséget Manni­­ura hárítottak és azt állították, hogy Maniu volt az értelmi szerzője az összeesküvésnek. A pártvezér kihallgatása iránt ért­hetően nagy érdeklődés nyilvánult meg. Maniu ezt az érdeklődést és a vádlottak padját arra akarta fel­használni, hogy — mint egy szó­székről — hirdesse áruló nézeteit. A bíróság azonban nem engedte meg, hogy Maniu nagy elméleti fej­tegetésekbe bocsátkozzék, sőt még a háború előtti és háború alatti ma­gatartásáról sem intézett hozzá kér­déseket- kizárólag a felszabadulás utáni tevékenységéért vonták fe­lelősségre. Maniu konokul tagadta bűnösségét, de súlyos ellentmondá­sokba és hazugságokba keveredett Beismerte, hogy érintkezést tartott fenn az amerikai misszióval Azt állította, hogy csupán hálából azért amit az amerikaiak 1918-ban tettek érte. Vádlott társai azonban fejére olvasták bűneit. ■MA A Koreai herces az Egyesült Nemzetek előtt Az Egyesült Nemzetek politikai­­ bizottsága a koreai kérdést tárgyal­ta­ A szovjet delegáció javasolta, vonják ki a megszálló erőket Kore­ából és tegyék lehetővé, hogy a ko­reai nép maga döntsön sorsáról. A gyarmattartó hatalmak képviselői és természetesen az amerikai delegá­ció is szembeszállt ezzel a javaslat­tal. Az amerikai javaslat arra irá­nyul, hogy a szovjet megszálló ha­tóságok jogait korlátozzák. Gro­­miko erélyes beszédben védte meg a koreai nép jogait és rámutatott arra: nyilván azért ellenzik a nép szabadságjogainak biztosítását, mert tudják, hogy a nép szabad válasz­tása nem az amerikaiakra esik. Ha­sonló szellemben szólalt fel az uk­rán, fehérorosz és csehszlovák de­legátus- 1947. XI. 1. Mr. Byrnes imádkozik Aki olvasó, aki némi észszerű­ség­gel gondolkodik, úgy véli, hogy a cipész cipőt csinál, az asztalos asztalt, a politikus pedig politizál - és a pap imádkozik. Ezt mifelénk már régtől úgy mondják: a csiz­madia maradjon a kaptafánál. Nem jó, amikor a hercegprímás, zágrábi érsek, főmufti, ráma, fő­­rabbinus, sámán, táltos, bibliamagyarázó, vagy a ráolvasó asszony politizálnak• Az Se jó, amikor a külügyminiszter imádkozik. Élénken emlékszünk még Reynaud úrra, Franciaország összeom­lás előtti miniszt­erelnökére, aki a nagy futás közben odanyilatkozott, hogy most már csak az isteni csoda segíthet. Amennyiben csoda alatt masinkára, kátyás­ra és a Szovjet emberek hősi szívére gondolt, úgy néhány esztendő múlva­­a csoda bekövetkezett. Aztán emlékszünk egy másik politikusra­ is, aki közölte a nyilvánossággal, hogy „hálát ad a mindenhatónak ott­ fenn, aki minden várakozáson felül ennyire meg­áldott bennünket.­ Megáldotta aratásunkat a csatatéren Ezt a há­laadót Coring Hermannak hívták, amíg mérget nem ivott. Egy har­madik meg, talán­ DNB-jelentés n­apján, kijelentette, hogy „a gond­viselés a német néppel meg volt elégedve.“ Ezt a harmadikat Hitler Adolfnak hívták. . . Mondják, hogy akinek rosszabbul megy, többet imádkozik. Most Byrnes úr, az Amerikai Egyesült Államok nyugalmazott külügymi­nisztere írja: imádkoznunk kell ... de amíg imádkozunk, mindent meg kell tennünk minél jobb bombák, minél nagyobb mennyiségben való gyártása érdekében." Szép, valóban szép ez az áhitat. Azonban mégis feltehető, hogy a nép egyszer megkérdezi, még Amerikában is, a politikusait:: mit tettetek a békéért? Várjon az ilyen Byrnesek azt válaszolj­ák-e: imádkoztunk érte... Mert akkor természetes lesz az is, ha főmuftiék, érsekek, és ráol­vasó asszonyok is az igazat felelik. — Mi is háborúra uszítottunk. (g) „Nem hallgatták meg a munkásosztály árulóját“ A LENGYEL SZOCIALISTÁK SCHUMACHER FELSZÓLALÁ­SA MIATT TÜNTETŐLEG ELHAGYTÁK AZ OSZTRÁK SZOCIÁLDEMOKRATÁK KONGRESSZUSÁT Varsóból jelentik: Most tartják Bécsben az osztrák Szociáldemokra­ta Párt kongresszusát és ezen a többi európai szocialista és szociál­demokrata pártok is képviseltetik magukat. Amikor a lengyel és a töb­bi keleteu­rópai szociáldemokrata de­legátusok tiltakozása ellenére Schuh­macher, a nyugatnémetországi szo­­ciáldemokraták vezére engedélyt kapott, hogy beszédet mondjon, a kongresszuson, a lengyel szociálde­mokrata párt küldöttsége, tiltakozá­sa jeléül, tüntetőleg elhagyta a kong­resszust. A Glosz Ludu, a lengyel munkás­párt lapja szerint a lengyel delegá­ció megmutatta, hogy elő akarja segíteni a szocialisták balszárnyának megerősödését nemzetközi viszony­latban, ami rendkívül nagy jelentő­ségű a jövendő munkásmozgalomra, a békére, a demokráciára és az im­perialista támadás által veszélyezte­tett népi függetlenségre. A lengyel szocialistáknak ez a lépése nyilvá­nos megbélyegzése a Schuh­mach­er­­szerű­olitikusoknak. Schuhmacher a legsúlyosabban komp­romittált a­­lakja a szocialistáknak és érdekcso­portjával együtt már a háború előtt eladta a tőkéseknek a munkásosz­tályt, megbontotta a munkaegysé­­get és egyengette a fasizmus­ útját. A béke érdeke, hogy Schuhmacher ne szerepelhessen a politikai élet­ben. Uszító, visszavágásra irányuló és a hitleri eszméket terjesztő ál­­szocialista politikája különösen Len­gyelország számára veszedelmes, mert itt az imperialista Németország feltámasztása felé. A lengyel dele­gátusok eljárásukkal a lengyel mun­kásosztály érdekeit védték és egy­ben hozzájárultak a béke és függet­lenség védelmi frontjának erősíté­séhez. Cika lé­ges ítélet a beográdi náti-pei­rier­ Beográdból jelentik. A hadbíró­ság pénteken hirdetett ítéletet a né­met háborús bűnösök egy csoport­jának bűnperében. E vádlottak­ ka­tonai vagy polgári parancsnokai voltak Szerbiának a megszállás alatt és kegyetlenkedéseikkel, a nép fosz­togatásával hajtották végre azt a hitleri szándékot, hogy a szerb né­pet megsemmisítsék. A főtárgyalá­son a vádlottak tagadták bűnössé­güket, cinikusan védekeztek, sőt az­zal igyekeztek elhárítani­­magukról a felelősséget, hogy csak a kapott parancsot hajtották végre. Azt ál­lították, hogy nem­ volt tudomásuk mi történik a gyűjtőtáborokban és arról sem, hogy mi történik azok­kal, akiket a gyűjtőtáborokból de­portáltak. A bíróság Dankelmann Henriket Szerbia volt katonai parancsnokát, Berends Hermann SS vezetőt, a szer­biai rendőrség parancsnokát, Egg­­bertz Karl német századost, a pol­gári lakosság ellen kirendelt mo­toros-osztagok parancsnokát és Zei­ger Jakabot, a Prinz Eugen SS di­vízió felelős tisztjét golyó általi Otto Seifert SS tábornokot a szer­biai megtorló intézkedések végre­hajtóját kötél általi halálra ítélték Neuhausen Franzot, a volt beográdi főkonzult és megszállás alatti szer­biai gazdasági megbízottat kény­szermunkával járó 20 évi szabadság­­vesztésre ítélték.­lyében. A Magyar Köztársaságot Bukarestben egyelőre Gyöngyös­ István követségi ügyvivő képviseli. -----------------------------------­ ----------------■ A MAGYAR—ROâC^^pi °­­MACIAI KAPCSOLATOK HELYRE­­ÁLLÍTÁSA A magyar külügyminisztérium közli, hogy a román és magyar kormány között megállapodás jött létre a rendes diplomáciai viszony helyreállítására Ennek megfelelően a bukaresti magyar és a budapesti román politikai missziót követségi rangra emelik A legközelebbi na­pokban várják Budapestre az első román követet John Vintea szeme­ AMERIKAI NYOMÁS ARGENTÍNÁRA Newyorkból jelen­tik. A Pravda tudósítója szerint newyorki újságíró körökben úgy tudják, hogy az ame­rikai külügyminisztérium erős nyo­mást gyakorol Argentínára. Kény­szeríteni akarja, hogy kövesse Bra­zília és Chile példáját és szakítsa meg a diplomáciai viszonyt a Szov­jet Szövetséggel. Úgy tudják a bue­­nos­ airesi amerikai nagykövet em­lékirattal fordult az argentin kor­mányhoz és »kommunista veszél­lyel« ijesztgeti Az emlékirat dicsé­ri Braziliát és Chilét, mert megsza­kította a diplomáciai visz­onyt a Szovjet Szövetséggel. A Choy cí­­mű havannai lap közelebbi részlete­ket ismertet az amerikai külügymi­nisztériumnak erről az akciójáról és úgy tudja hogy Marshall k’i'ngry miniszter már a na de Janeirói ér­tekezlet idején megállapodott Kuba, Chile és Brazília kormányaival. A jeladás a szakításra az volt, amikor Amerika tiltakozott a szovjet sajtó bírálata ellen Truman elnökről. A lap szerint az a­mer­ikai kormány Argentínán kívül Uruguayra és Mexikóra is nyomást gyakorol ÁRULÓK VILÁGKONGRESSZUSA A Daily Worker írja: »Az angol kormány védnöksége alatt és Ame­rika áldásával a jövő héten szá­ndé­­koznak összeülni az áruló keleteu­­rópai politikusok az árulók világ­kongresszusára Londonban. A vi­lág előtt az európai paraszt­front képviselőiként akarnak szerepelni. Közöttük van Nagy Fereenc, a meg­szökött magyar miniszterelnök A Ni­­kolaiczik aki most nyilván ezért szökött meg amerikai segítséggel Lengyelországból és sok más áruló, akik most valamennyien így akar­nak szerephez jutni.*

Next