Magyar Szó, 1948. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1948-01-01 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 11 NOVISZÁD, CSÜTÖRTÖK, 1948 JANUÁR 1_______________ ÁRA 3 DINÁR Titoval a Terv második esztendejébe Tito ötéves Tervének második esztendejébe lépünk. Ez határozza meg számunkra az új évet. Hogy néz a dolgozók társadalma az új évre? Mint az emberi tervbe, a dolgozók társadalmának rendjébe szorított időnek egy szakaszára, mint annak a történelmi fejlődésnek egy időszakára, amelyet ismerünk, akarunk és siettetünk. A fejlődés útján járó társadalomnak pontos útiránya és menetrendje van, az idő maga is engedni kénytelen a történelemformáló erőnek, a fölszabadult népnek. Nem bizonytalan tapogatózással és alaptalan reményekkel tekintünk ma vissza és nézünk előre,,hanem a dolgozók társadalmának önbizalmával és határozottságával. Konkréten: az elmúlt esztendőre úgy tekintünk vissza, mint az Ötéves Terv első esztendejére, a jövő évre úgy nézünk, mint az ötéves Terv második esztendejére. Múlt évünk pontosan számokban, adatokban kifejezhető: enynyit valósítottunk meg, ennyi maradt hátra Jövő évünk éppen olyan pontosan és kézzel foghatóan meghatározható: ez a tervünk, ennyit fogunk megvalósítani. S ezért újév a dolgozók számára régi és új győzelmek határköve. Az elmúlt év nekünk, a fölszabadulás harmadik éve, a népuralom harmadik esztendeje, a tervgazdálkodás első esztendeje. Nemzetközi síkon nagy barátsági szerződések szilárdítják a népek demokratikus táborát és békefrontját, itthon a Népfrontkongresszus mutatja a népi erők nagy növekedését, a népbizottsági választások szélesítik és szilárdítják a népuralmat és a tervgazdálkodás ad valószerű, ellenőrizhető szilárd gazdasági alapot demokráciánknak. Az elmúlt év, az első terves, a termelés örökölt zűrzavara felszámolásának, a tervszerűsített és észszerűsített ipartermelésnek, a diadalmasan fejlődő szövetkezeti gazdálkodásnak, a tervszerűbbé tett kisipari és földgazdálkodásnak a szűnő munkanélküliségnek és szélesedő szakképzettségnek, a szűnő írástudatlanságnak és tömegesedő iskolázottságának esztendeje. Csupa határozott, ellenőrizhető és lemérhető, időben és térben, célban és megvalósításában kézzelfogható biztos tény. És mindmegannyi alapja és biztos előjele a jövő év sikereinek. Nézzük egy kicsit sorjában az elmúlt év eredményeit és a belőlük folyó tanulságokat a jövő évre vonatkozóan Külpolitikán^ az az egyenes közvetlen, tervszerü és következetes demokrata KUs ^ onai( ami egész népuralmunkra jellemző s a^j Olyan világossá és félreérhetetlenné teszi politikánkat Ha csak felsoroljuk a barátsági szerződéseket Albániával, Bulgáriával Magyarországgal és Romaiyával, olyan mérföld-lépéseit látjuk a keleteurópai demokratikus megszilándulásnak, amik magukról beszélnek és bizonyítják, hogy a mi demokráciánk és következetes békepolitikánk nem a szavak, hanem a tettek demokráciája. A jószomszédság, a keleteurópai népi demokrácia erősödése, a világ békefrontjának erősödése, ezek a mi külpolitikánk túl nem becsülhető eredményei és erre, mint tervszerű, következetes népi demokratikus politikára büszkén tekinthetünk vissza Melyik nyugat, »demokrácia« dicsekedhet ilyen félreérthetetlen és hátsó gondolat nélküli egyenes lépésekkel és eredményekkel? Ezek az egyenes és következetes lépések azt mutatják, hogy hazánk ezentúl is minden esz és alkalmat megragad arra, hogy erősítse a népi demokrácia és a béke frontját Európának ebben a részében és példát adjon ezentúl is az egész világ demokratikus népeinek és erőinek. Belpolitikai téren is van két hatalmas határköve belső megszilárdulásunknak. Egyik a Népfront második kongresszusa, amely népi erőinknek egész nagyarányú és messze határainkon túl kiható seregszemléje volt. Itt szögezte le Tito marsalunk, hogy — »a mi demokráciánk nem forma szerinti, mint a nyugati, hanem tartalma, anyagi tartalma szerinti demokrácia« — Itt vált még világosabb ténnyé, hogy — »a mi Népfrontunk tartós, egyetemes népi, egyöntetű politikai szervezet, hazánk dolgozóinak, a munkások, parasztok, népi értelmiség, ifjúság, asszonyok és minden dolgozó polgár, tehát mindazoknak egysége, akik az új Jugoszlávia szellemében dolgoznak«. — És ezt Tito marsalunk leszögezte és leszögezhette legalább annyira a múltra, mint a jövőre nézve. " A másik határkő haznák, népköztársaságunk és szűkebb hazánk,Vajdaság népbizottsági választásai voltak", népuralmunknak mennyiségben és minőségben is óriási arányú fejlődéséről téve tanúságot. A demokratizálódásnak, a népuralom kiszélesedésének, a bátor káderválasztásnak kétségtelen nagy eredményeit hozták magukkal a választások. Az öntudatosodás, a népuralom lényegének megértése és magának az uralomnak gyakorlása mindinkább áthatja tömegeinket. Mindkét seregszemle és erőpróba népi demokráciánk újabb igazolása, demokratikus fejlődésünk és előrehaladásunk kétségtelen bizonyítéka. A belső gazdasági fejlődés világra, szóló ténye az első Ötéves Terv kihirdetése volt. Hazánk a második ország a világon, amely a tervszerű szocialista gazdálkodás útjára lépett. És hogy nem túl korán és erején felül, azt mutatják az eredmények: már október hónaptól kezdve mindmáig naponta halljuk üzenteink tervteljesítésének híreit, a mezőgazdasági termelés eredményeinek híreit, az ellátás egységesebb, tervszerűbb, megszervezésének híreit. Óriási előrehaladást tettünk a szocialista gazdaság alapvető dolgaiban: a nyilvántartás és ellenőrzés kiszélesedésében, az öntudatos közösségi munka erősödésében, a társadalom életszínvonalát emelő törekvésekben és általában a szocialista termelés alaplelteteknek fejlődésében, az egyéni képességek fejlesztésében és a teljesítmények szerinti jutalmazásban. Az észszerű és tervszerű, a nyilvántartott és ellenőrzött gazdálkodásnak szemmel látható s már most hasznosított eredményei a felemelt fejadagok, a szabad cikkek és a kettősár-rendszer. A tervszerű ipari és mezőgazdasági termelés biztos továbbfejlesztője a munkás-paraszt egységnek, a dolgozók társadalma egyensúlyának is. Az első év eredményei után nem csökkenő, sőt fokozódó lendülettel, de nyugodtan erőnkben bízva nézünk tervünk második esztendeje elé Annál is inkább mert nemcsak a szorosan vett termelő munkában, hanem hozzáértés, szakképzettség, kádernevelés terén is nagy eredményeket értünk el. Ennek konkrét bizonyítéka az írástudatlanság felszámolásának előrehaladása, az iskolák szaporodása, a kötelező hétéves oktatás kiszélesedése és a szakiskolák és szaktanfolyamok hálózatának szétágazása. Mindezek alapjai és előjelei annak, hogy a második terv év még nagyobb feladatait s növekvő igényeit nemcsak megvalósítani de tat. szárnyalni is képesek leszünk. És marad erőnk és hitünk a terv feladatai mellett megbirkózni azokkal a feladatokkal is — mint erre példát mutat a múlt évben a második Ifjúsági Vasútvonal — amelyeket a terven felül vállal dolgozó népünk. Egyik ilyen nagy, terven felüli, de a terv megvalósítását óriási mértékben elősegítő feladatunk, Vajdaság történelmének legnagyobb és legdicsőségesebb feladata: a Duna—Tisza —Duna csatorna felépítése nagyobb részt önkéntes munkával. Az a nép, amely olyan feladatokat végez el, mint az Ifjúsági Vasút és olyanokat vállal, mint a nagy csatorna, nyugodtan tekint jövőjébe. Ezért tudunk mi olyan nyugodtan és önbizalomal tekinteni az 1948-ik évre, mert nem ködös reményeken és utolpiákon, hanem tudományon, tervszerű haladáson és erőink tapasztalatán épül fel. Ilyen önbizalommal és hazánk iránti bizalommal tekinthet Jugoszlávia többi népei között a magyar dolgozó nép is jövője és a jövő év elé. Nincs semmilyen oka, hogy kevesebb bizalom és önbizalom legyen benne, mint hazánk bármely népében. A növekvő bizalomnak és örtbizalomnak, a demokráciában hazát lelt dolgozó nép öntudatának kétségtelen jelei voltak a választásokon és még ennél is inkább a Népfront, akciókban való részvételének aránya. A népuralom harmadik éve azt mutatja, hogy a magyar dolgozó siep semmiben sem marad el Vajdaság és hazánk bármely népe vagy nemzetisége mögött. Rohammunkásaink száma azt mutatja, hogy a magyar munkás szakképzettségben és szer., galantban de kitüntetésben és megjutalmazásban is ott áll Jugoszlávia mindenféle nemzetiségű munkásai között dolgozó népünk élén. Parasztságunk is nemcsak földművestapasztalataival és szorgalmával, hanem tervgazdálkodásunkba való fokozatos bekapcsolódásával és népállamunk iránti kötelezettségeinek telejsítésével is megmutatja népállamunkhoz való bizalmának növekedését. A magyar parasztság és különösen juttatott földmunkásaink mindinkább felismerik a földmegmunkáló szövetkezetekbe való tömörülés történelmi és gazdasági szükségét és népállamunk hathatós segítségével napról napra alakulnak és erősödnek a szövetkezetek magyarok között is. Értelmiségünk is fejlődik, mindinkább kibontakozik népünk szellemi fejlődése is és a magyarság is mindinkább él azokkal a jogokkal és előnyökkel, amelyeket az új Jugoszlávia biztosít szellemi és kulturális téren is a nemzetiségeknek Iskoláink, intézményeink, sajtónk számban,minőségében fejlődése beszédes bizonyítéka egyrészt hazánk tökéletes nemzetiségi poltikájának, másrészt ebben a demokráciában a mi népünk ereje kibontakozásának. Kultúrszövetségünk, a magyar dolgozó nép szellemi fejlődésének ez a legfőbb intézménye is, mindinkább irányító és kezdeményező szerepet nyer nékünk szellemi emelésében A jugoszláviai magyar nép is, csakúgy mint többi népeink, az »örömtelen múlt és reménytelen jövő« évtizedei után — ezt az elmúlt három év fejlődése bizonyítja — tervszerűen biztosan kibontakozó jövő elé tekint. Mert az elmúlt esztendő kétségtelen nagy eredményeinek alapján csakúgy, mint a jövő kétségtelen továbbfejlődésének alapján tudomány és tapasztalat van. Kipróbált biztos után vezet bennünket győzelemről, győzelemre népeink tanítója és hőse, Tito marsal. Kék Zsigmond , A Uj esztendő elé Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatják, hogy megálljon! Mert itt van már a Kánaán! Petőfi: A régi ég nem fürdőtt uj esőben, a szikla alszik még a sziklakőben s a láb is néha még hantokra áll, a szárat szárit még, s agyat az aszály De forrásul már vonal a vonalra a papíron, s betör földünkre a jövő; a Duna—Tisza—Duna nagycsatorna! Vágtatva vágtat vad vihar vonat, — korhadt törzs szembe hiába feszül! Hegyek születnek, hegyek omlanak, s Vajdaság szikje, homokja, földje, tavaszba öltözik, jegenye-zöldbe. S mire a nagy vihar megpihen, elül, a föld és népe, soknyelvű népe, új szűz magokkal megtermékenyül. Nem Kánaán még; nagy-nagy gyártelep, izzó vasfolyam, piros és meleg. Még messzi cél a csillogó acél, de a kohóban forr már, sistereg s érik a jövőben a fehér kenyér... Látni már nyílik nagyszomju szemünk; nekünk a mankó nem kell, — megyünk, megyünk! Nem Kánaán még, nem paradicsom; töretlen százföld, van benn dudva, gyom. De belevág már százévi ekénk; mert jó föld e föld s e föld a miénk! S ha rongyos is még a régi kabátunk, — van már testvérünk, van jóbarátuunk! Uj a nótánk már, s a végtelen, örök Duna, csöndes örömmé’, hömpölyög, s dalunk dünnyögi az uj partok között Nem Kánaán még, — de emberek már vagyunk! Nem tudunk még, de lányunk, kisfiúnk már iskolába jár s tamil, tanul, — nem női homályban, vigasztalanul és könyvet kap, s ha nincs, kap uj ruhát és a tanító most már jóbarát: a pálcát és az alázatot őszelől tűk! Emberek vagyunk, s van már derekunk egyenes és van két, dolgos kezünk és van Titonk, tervünk, akaratunk, lámpánk, könyvünk és dalunk.. Uj, tiszta evek elé rohanunk! Gát Osztó Boldog új évet minden dolgozónak!