Magyar Szó, 1948. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-01 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 11 NOVISZÁD, CSÜTÖRTÖK, 1948 JANUÁR 1_______________ ÁRA 3 DINÁR Titoval a Terv második esztendejébe Tito ötéves Tervének második esztendejébe lépünk. Ez határozza meg számunkra az új évet. Hogy néz a dolgozók társadalma az új évre? Mint az emberi tervbe, a dol­gozók társadalmának rendjébe szorí­tott időnek egy szakaszára, mint annak a történelmi fejlődésnek egy idősza­kára, amelyet ismerünk, akarunk és siettetünk. A fejlődés útján járó társadalomnak pontos útiránya és menetrendje van,­ az idő maga is engedni­ kénytelen a történelemfor­­­máló erőnek, a fölszabadult népnek. Nem bizonytalan tapogatózással és alaptalan reményekkel tekintünk ma vissza és nézünk előre,,hanem a dolgozók társadalmának önbizalmá­­val és határozottságával. Konkréten: az elmúlt esztendőre úgy tekintünk vissza, mint az Ötéves Terv első esz­tendejére, a jövő évre úgy nézünk, mint az ötéves Terv második esz­tendejére. Múlt évünk pontosan szá­mokban, adatokban kifejezhető: eny­­nyit valósítottunk meg, ennyi m­a­radt hátra Jövő évünk éppen olyan pontosan és kézzel foghatóan meg­határozható: ez a tervünk, ennyit fogunk megvalósítani. S ezért újév a dolgozók számára régi és új győ­zelmek határköve. Az elmúlt év nekünk, a fölszaba­­dulás harmadik éve, a népuralom harmadik esztendeje, a tervgazdál­­kodás első esztendeje. Nemzetközi síkon nagy barátsági szerződések szilárdítják a népek demokratikus táborát és békefrontját, itthon a Népfrontkongresszus mutatja a népi erők nagy növekedését, a népbizott­­sági választások szélesítik és szilár­­dítják a népuralmat és a tervgaz­dálkodás ad valószerű, ellenőrizhető szilárd gazdasági alapot demokráci­­ánknak. Az elmúlt év, az első terv­­es, a termelés örökölt zűrzavara felszámolásának, a tervszerűsített és észszerűsített ipar­­termelésnek, a diadalmasan fejlődő szövetkezeti gaz­dálkodásnak, a tervszerűbbé tett kisipari és földgazdálkodásnak a szűnő munkanélküliségnek és széle­sedő szakképzettségnek, a szűnő írástudatlanságnak és tömegesedő iskolázottságának esztendeje. Csupa határozott, ellenőrizhető és lemér­­hető, időben és térben, célban és megvalósításában kézzelfogható biz­tos tény. És mindmegannyi alapja és biztos előjele a jövő év sikereinek. Nézzük egy kicsit sorjában az el­­múlt év eredményeit és a belőlük folyó tanulságokat a jövő évre vo­natkozóan Külpolitikán^ az az egyenes köz­­vetlen, ter­vszerü és következ­etes demokrata KUs ^ onai( ami egész népuralmunkra jellemző s a^j Olyan világossá és félreérhetetlenné teszi politikánkat Ha csak felsoroljuk a barátsági szerződéseket Albániával, Bulgáriával Magyarországgal és Rom­aiyával, olyan mérföld-lépéseit látjuk a keleteurópai demokratikus m­egszilándulásnak, amik magukról beszélnek és bizonyítják, hogy a mi demokráciánk és következetes béke­politikánk nem a szavak, hanem a tettek demokráciája. A jószomszéd­­ság, a keleteurópai népi demokrácia erősödése, a világ békefrontjának erősödése, ezek a mi külpolitikánk túl nem becsülhető eredményei és erre, mint tervszerű, következetes népi demokratikus politikára büsz­­kén tekinthetünk vissza Melyik nyugat, »demokrácia« dicsekedhet ilyen félreérthetetlen és hátsó gon­dolat nélküli egyenes lépésekkel és eredményekkel? Ezek az egyenes és következetes lépések azt mutatják, hogy hazánk ezentúl is minden esz és alkalmat megragad arra, hogy erősítse a népi demokrácia és a béke frontját Európának ebben a részében és példát adjon ezentúl is az egész világ demokratikus népeinek és erőinek. Belpolitikai téren is van két ha­talmas határköve belső megszilár­dulásunknak. Egyik a Népfront má­sodik kongresszusa, amely népi erőinknek egész nagyarányú és messze határainkon túl kiható sereg­szemléje volt. Itt szögezte le Tito marsalunk, hogy — »a mi demokrá­ciánk nem forma szerinti, mint a nyugati, hanem tartalma, anyagi tartalma szerinti demokrácia« — Itt vált még világosabb ténnyé, hogy — »a mi Népfrontunk tartós, egyetemes népi, egyöntetű politikai szervezet, hazánk dolgozóinak, a munkások, parasztok, népi értelmi­­ség, ifjúság, asszonyok és m­inden dolgozó polgár, tehát mindazoknak egysége, akik az új Jugoszlávia szellemében dolgoznak«. — És ezt Tito marsalunk leszögezte és leszö­gezhette legalább annyira a múltra, mint a jövőre nézve. " A másik határkő haznák, népköztársaságunk és szűkebb hazá­nk,­­Vajdaság nép­bizottsági választásai voltak", nép­uralmunknak mennyiségben és mi­nőségben is óriási arányú fejlődésé­ről téve tanúságot. A demokratizáló­­­dásnak, a népuralom kiszélesedésé­­nek, a bátor káderválasztásnak két­ségtelen nagy eredményeit hozták magukkal a választások. Az öntuda­tosodás, a népuralom lényegének megértése és magának az uralom­­nak gyakorlása mindinkább áthatja tömegeinket. Mindkét seregszemle és erőpróba népi demokráciánk újabb igazolása, demokratikus fejlő­désünk és előrehaladásunk kétség­­telen bizonyítéka. A belső gazdasági fejlődés világra, szóló ténye az első Ötéves Terv ki­hirdetése volt. Hazánk a második ország a világon, amely a tervszerű szocialista gazdálkodás útjára lé­pett. És hogy nem túl korán és ere­­jén felül, azt mutatják az eredmé­nyek: már október hónaptól kezdve mindmáig naponta halljuk üzenteink terv­teljesítésének híreit, a mező­gazdasági termelés eredményeinek híreit, az ellátás egységesebb, terv­­szerűbb, megszervezésének híreit. Óriási előrehaladást tettünk a szo­cialista gazdaság alapvető dolgaiban: a nyilvántartás és ellenőrzés kiszélese­désében, az öntudatos közösségi munka erősödésében, a társadalom életszínvonalát emelő törekvésekben és általában a szocialista termelés alaplelteteknek fejlődésében, az egyéni képességek fejlesztésében és a teljesítmények szerinti jutalma­zásban. Az észszerű és tervszerű, a nyilvántartott és ellenőrzött gazdál­kodásnak szemmel látható s már most hasznosított eredményei a fel­­emelt fejadagok, a szabad cikkek és a kettősár-rendszer. A tervszerű ipari és mezőgazdasági termelés biz­tos továbbfejlesztője a munkás-pa­­raszt egységnek, a dolgozók társa­dalma egyensúlyának is. Az első év eredményei után nem csökkenő, sőt fokozódó lendülettel, de nyugodtan erőnkben bízva nézünk tervünk második esztendeje elé Annál is in­­kább mert nemcsak a szorosan vett termelő munkában, hanem hozzá­értés, szakképzettség, kádernevelés terén is nagy eredményeket értünk el. Ennek konkrét bizonyítéka­ az írástudatlanság felszámolásának elő­rehaladása, az iskolák szaporodása, a kötelező hétéves oktatás kiszél­­esedése és a szakiskolák és szak­­tanfolyamok hálózatának szétágazá­­sa. Mindezek alapjai és előjelei an­­nak, hogy a második terv­ év még nagyobb feladatait s növekvő igé­nyeit nemcsak megvalósítani de tat. szárnyalni is képesek leszünk. És marad erőnk és hitünk a terv fel­adatai mellett megbirkózni azokkal a feladatokkal is — mint erre pél­dát mutat a múlt évben a második Ifjúsági Vasútvonal — amelyeket a terven felül vállal dolgozó népünk. Egyik ilyen nagy, terven felüli, de a terv megvalósítását óriási mértékben elősegítő feladatunk, Vajdaság tör­ténelmének legnagyobb és legdi­­csőségesebb feladata: a Duna—Tisza —Duna csatorna felépítése nagyobb részt önkéntes munkával. Az a nép, amely olyan feladatokat végez el, mint az Ifjúsági Vasút és olyanokat vállal, mint a nagy csatorna, nyu­­godtan tekint jövőjébe. Ezért tu­dunk mi olyan nyugodtan és önbi­­zalomal tekinteni az 1948-ik évre, mert nem ködös reményeken és utol­­piákon, hanem tudományon, terv­szerű haladáson és erőink tapaszta­latán épül fel. Ilyen önbizalommal és hazánk iránti bizalommal tekinthet Jugo­­­szlávia többi népei között a magyar dolgozó nép is jövője és a jövő év elé. Nincs semmilyen oka, hogy ke­vesebb bizalom és önbizalom legyen benne, mint hazánk bármely népé­ben. A növekvő bizalomnak és ört­­bizalomnak, a demokráciában hazát lelt dolgozó nép öntudatának két­ségtelen jelei voltak a választásokon és még ennél is inkább a Népfront, akciókban való részvételének aránya. A népuralom harmadik éve azt mu­­­tatja, hogy a magyar dolgozó siep semmiben sem marad el Vajdaság és hazánk bármely népe vagy nemze­tisége mögött. Rohammunkásaink száma azt mutatja, hogy a magyar munkás szak­képzettségben és szer., galantban de kitüntetésben és meg­­jutalmazásban is ott áll Jugoszlávia mindenféle nemzetiségű munkásai között dolgozó népünk élén. Pa­rasztságunk is nemcsak földműves­­tapasztalataival és szorgalmával, ha­nem terv­gazdálkodásunkba való fokozatos bekapcsolódásával és nép­­államunk iránti kötelezettségeinek telejsítésével is megmutatja népál­lamunkhoz való bizalmának növeke­­­dését. A magyar parasztság és kü­lönösen juttatott földmunkásaink mindinkább felismerik a földmeg­munkáló szövetkezetekbe való tö­mörülés történelmi és gazdasági szükségét és népállamunk hathatós segítségével napról­ napra alakulnak és erősödnek a szövetkezetek ma­gyarok között is. Értelmiségünk is fejlődik, mindinkább kibontakozik népünk szellemi fejlődése is és a magyarság is mindinkább él azok­kal a jogokkal és előnyökkel, ame­lyeket az új Jugoszlávia biztosít szellemi és kulturális téren is a nemzetiségeknek Iskoláink, intéz­ményeink, sajtónk számban,minőségé­ben fejlődése beszédes bizonyítéka egyrészt hazánk tökéletes nemzeti­ségi poltikájának, másrészt ebben a demokráciában a mi népünk ereje kibontakozásának. Kultúrszö­­vetségünk, a magyar dolgozó nép szellemi fejlődésének ez a legfőbb intézménye is, mindinkább irányító és kezdeményező szerepet nyer né­­künk szellemi emelésében A jugo­szláviai magyar nép is, csakúgy mint többi népeink, az »örömtelen múlt és reménytelen jövő« évtizedei után — ezt az elmúlt három év fejlődése bizonyítja — tervszerűen biztosan kibontakozó jövő elé tekint. Mert az elmúlt esztendő kétségte­len nagy eredményeinek alapján csakúgy, mint a jövő kétségtelen továbbfejlődésének alapján tudomány és tapasztalat van. Kipróbált biztos után vezet bennünket győzelemről, győzelemre népeink tanítója és hőse, Tito marsal. Kék Zsigmond , A Uj esztendő elé Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatják, hogy megálljon! Mert itt van már a Kánaán! Petőfi: A régi ég nem fürdőtt uj esőben, a szikla alszik még a sziklakőben s a láb is néha még hantokra áll, a szárat szárit még, s agyat az aszály De forrásul már vonal a vonalra a papíron, s betör földünkre a jövő; a Duna—Tisza—Duna nagycsatorna! Vágtatva vágtat vad vihar vonat, — korhadt törzs szembe hiába feszül! Hegyek születnek, hegyek omlanak, s Vajdaság szikje, homokja, földje, tavaszba öltözik, jegenye-zöldbe. S mire a nagy vihar megpihen, elül, a föld és népe, soknyelvű népe, új szűz magokkal megtermékenyül. Nem Kánaán még; nagy-nagy gyártelep, izzó vasfolyam, piros és meleg. Még messzi cél a csillogó acél, de a kohóban forr már, sistereg s érik a jövőben a fehér kenyér... Látni már nyílik nagyszomju szemünk; nekünk a mankó n­em kell, — megyünk, megyünk! Nem Kánaán még, nem paradicsom; töretlen százföld, van benn dudva, gyom. De belevág már százévi ekénk; mert jó föld e föld s e föld a miénk! S ha rongyos is még a régi kabátunk, — van már testvérünk, van jóbarátuunk! Uj a nótánk már, s a végtelen, örök Duna, csöndes örömmé’, hömpölyög, s dalunk dünnyögi az uj partok között Nem Kánaán még, — de emberek már vagyunk! Nem tudunk még, de lányunk, kisfiúnk már iskolába jár s tamil, tanul, — nem női homályban, vigasztalanul és könyvet kap, s ha nincs, kap uj ruhát és a tanító most már jóbarát: a pálcát és az alázatot őszelől tűk! Emberek vagyunk, s van már derekunk egyenes és van két, dolgos kezünk és van Titonk, tervünk, akaratunk, lámpánk, könyvünk és dalunk­.. Uj, tiszta evek elé rohanunk! Gát Osztó Boldog új évet minden dolgozónak!

Next