Magyar Szó, 1948. október (5. évfolyam, 235-261. szám)

1948-10-01 / 235. szám

V. ÉVFOLYAM, 235. (1­72.) SZÁM 11 NOVISZÁD, PÉNTEK, 1948 OKTÓBER 1­­ ARA 2 DINAR Pak­sból jelentik. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésén mint je­­lentettük — tegnap délelőtt Kar­­doly Edvard miniszterelnök hebet, te* szövet g, külügyminiszter, a jugoszláv delegáció vezetője a kö­­vetkező beszédet mondta" EL:ők ur, delegátus urak! Az ál­­talános­ vil­g során egyes szónokok — szinte azt mondanám,, hogy pont nanszulatban — a béke sorsa miatti aggodalmukat fejezték ki Ez a 1 ■ -es aggodalom meglehetős­e'f.ír­san visszatükrözi azt a háborús tiszító légkört, amelyet ma nagyrészt a nemzetközi propaganda teremt, a. mikor a második világháború bor. z',a;a!^.ps :..:•«­•*' átszenvedett z. azzal üldözi, hogy »jóslásokba« boc­itko. .. u, mi zerint a harmadik világhá­­boru­ úgyszólván már küszöbön áll. Ezeknek­­ jóslásoknak és a külön­­féle háborús uszító központok által a nemzetközi életbe bevetett egyéb fr­rlé megriasztó fe"' eleteknek a politikai »tanulsága«, hogy akár hogyan is, de el kell fogadni és minden erővel támogatni kell az el­­lenséges hajszát és az úgynevezett :"er-j". ''az« irányzatát a Szovjet 37"' e‘ g 'ci •■"•mben a népi de­­mokrácia országaival szenten és általában a demokratikus mozgal­­mak ellen, mert különben — mint ezt ez a provaganda állítja — mind­járt kitör a harmtói!« világháború. A jugoszláv delegáció véleménye serint éppen ezek az irányzatok a­z­­ okai annak*, hogy az Egyesült ■'No­v­etek munkájának eredménye meglehetősen gyenge. Olyan eszk*­­zöket kelign­e •« fethasználunk, hogy azos­kal megkönnyítsük az egyetértés meg'ter•'ütfásét a vitás kérd*'?kban, különösen a nagyhar­talmai, között, mert ezek­ egyetér­­lése nélkül a nemzetközi együ­ttmű­­ködés üres, tartalmatlan feltevéssé válik. A többség vezető államcso­­portja más irányzatot vett, mégpe­­dig azt, hogy szervezetünkben a számszerinti formai többségre tá­maszkodik és így valósítja meg szándékát és hajtja végre akaratát. Ilyen körülmények között nem a megértés felé haladunk, hanem afe­­lé, hogy az Egyesült N­ezeteket egy meghatáro­ztt államcsoport, sőt e­­gyetlen állam politikájénak eszkö­­zévé avassák. Magától értetődik, hogy ez az irányzat — ha tovább fejlődik — a mind nagyobb nehéz­ségek forrása lesz és az Egyesült Nemzeteket zsákutcába vezeti. Ezt a veszélyt úgyszólván mind­­annyian felismerték és ebben az ál­­talános v­tában számos képviselő szert éríti. A többség azonban ép­­pen azon az uton keresi a megol­­dást, amely a valóságban az Egye­­sült Nemzetet,­ a nemzetközi e­­gyüttmű­k­ödés szervezetét pusztulás­ba sodorja, kivezető utat az Alap okmány felülvizsgálásában, különbö­sen ne*)!, a nagyhatalmak egyetér. ^fs®ne,< _ felszámolásában, vagy ..fr’11.,1b ‘s döntő korlátozáséban ereknet. Al‘r ^hitelezhető, hogy Javaptetoknak 8­­7.?rzői fó tekét úgy tek11..,hc(i!,.' r J k^J e­*„ korre­kt"’ h-?*ou«ig pcHMkálának feladásét és fokozatos áttérést a tömbpolitika hadállásaira s az Egyesült Nemze­tek rendszerének feladására. Ivesint ''“''retek belső helyzetében és általában a nem­z­­özi viszo­nyokban fennálló jelenlegi rossz hely­zet okait az Egyestül Nemzetek szervezeti gépezetének állító­­lagos »hibáiban« vasrv fogyatékos­­ságaiban keresni - természetesen értelmetlen és ke­mutatós a valóságban ezrei akarják takargat­­ni a számtalan tib­czseg­i«1] »­­kart. »I.Miivel« az Egyesült­­ek mint­­án­ban felbukkannak és főként arra vezethetők vissza, v­­ ennek a szervezetnek a vezető ál­­lamcsoportja nem ak­ar együttmn­­­istám, nem törekszik a más állam­i s­rokkal, különösen nem a Szovjet­­ Szövetséggel való megegyezésre. Megszüntetni a nagy államok e­­­­gyetértésének elvét, vagy gyengíte­­­­ni az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyában előirányzott egyéb együtt­­működési eszközöket, egyértelmű az Egyesült Nemzetek elkerü­lhetet­­­­ten gyengítésével és azzal, hogy az UNO.t a nemzetközi együttműkö­­­ dés szervéből egy állam vagy állam­csoport számára a nyomásgyakorlás ■ szervévé tegyék; végső fokon egy­ , értelmi: az egész háború utáni nem­­­zetközi együttműködési rendszer­­ bukásával — hiszen mindannyiunk­­ számára teljesen világos kell, hogy tegyen, hogy ez Egyesült Nemze­­­­tek vagy a szuverén államok kö­­­­­csönös egyetértésének és együttmű­­­ködésének szerve lesz a legfonto­­­­sabb nemzetközi kérdésekben, vagy I­rent létezik többé. Éppen ezért, a. !­zok számára, akik ma olyan kitar­­­­tóan igyekeznek felszámolni a­­ nagyállamok egyetértésének elvét,­­ ismételnünk kell, hogy a valóságban­­ ezzel meg akarják szüntetni az E­­­­gyesült Nemzetek létezésének alapk­­­vető okát, ez pedig azt jelenti,­­ hogy ennek a szervezetnek, a nem­­e­zettközi együttműködés hathatós f­­­egy­verének felszámolása útjára tértek.­­ Mindezen okoknál fogva a jugo­­s­szláv d­elegáció úgy véli hogy fel­­­­tétlenül fel kell számolni az ideig­­y­lenes bizottságot és be kell tartani­­ az Egyesült Nemzetek Alapokmá­­j nyí .-.tk- al'-eit. Szükséges ez azért­­ is, mert akik az Alapokmánnyal f eltűnteiben léí­rehozták ezt az ideig­lenes bizottságot, azt a feladatot­­ szánták nekik, hogy tovább gyen­gítse az Egyesült Nemzeteket, tel­jesen m­eg­ossza a nemzetközi , egy­ütt­működés eszközeitől és alá­rendelje szervezetünket egy állam­­­­csoport, sőt akár egyetlen állam­­ céljainak. Hogy nézne ki az Egyesült Nem­zetek munkája, ha ez a szervezet­­ lemondana éppen arról a fegyvere­s­ről, amely jogosulttá teszi létezé­­­­sét, arról világosan tanúskodik ed­digi munkájának minden tapaszta­­l­­ata. Én csak az Egyesült Nemze­­­­tek néhány legfontosabb ha­tár­o­­­­zatának sorsára hívom fel a fi­gyelmüket, a két közgyűlés közötti­­ időszakban. Vegyük például a görög kérdést,­­ amely különösen világosan mutatja azt az irányzatot, hogy az Egyesült­­ Nemzeteket és szerveit a többség egyes államai a maguk céljaira­­ használják fel. Jugoszlávia képvise­lői — a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia többi országának képviselőivel együtt — szakadatla­­­­nul rámutattak arra, hogy a görög-­­ országi nemzeti felkelés okai nem­­ Görögország északi szomszédainak­­ valamilyen beavatkozásában, vagy hajtogatásában rejlenek, hanem egyrészt abban, hogy ott a nép akarata ellenére a demokráciával ellenkező módon a görög nép több­ségével szemben ellenséges kor­mányt állítottak fel, másrészt ab­ban, hogy az USA és Anglia dur­ván beavatkozik a görög belviszo­­nyokba és ennek következtében a görög nép nagy többségének aka­rata nem érvényesülhet. Eszerint : az idegen csapatok, missziók és „ mindenfajta­­szakértők kivonása Görögországból egyben a görög kérdésnek az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szellemével egyező helyes megoldása volna, mert az Alapokmány elitéli a beavatkozást m országok belü­gyeibe, más utat választottak; az ide­­gen beavatkozás fokozásának 9 és a?1'31' .a­ kisérletnek az útját, hogy jösssl^“* be,sö helyzetéért a fele­­háritsák d/ ®Szaki szomszédokra évelőivé T‘í‘a!at,,K' mar néhány­ban ts az Görögorszag­viat es GörfeH ’do alatt •,a'»szla' MR°r*aáB tóWü északi szomszédját teszik felelőssé ezért a háborúért. De mindaz, amit a kü­lönféle görögországi »külön bi­zottságokénak sikerült a legkülön­félébb üzelmekkel »bizonyítékul« összegyűjteni, hogy igazolják eze­ket a vád­akat, olyan jelentéktelen dolgokból áll, hogy mégha mind igaz volna is, csak egy csepp volna a tengerben azokhoz az eszközök­höz viszonyítva, amelyeket az ame­rikai és angol intervenció alkalmaz Görögországban. Amellett ezek az úgynevezett bizonyítékok az északi szomszédok ellen természetesen magukon viselik a »Made in Athe­­nes« bélyegzőjét, de a görög nép mégis harcol. Azt hiszem nagyon­­ meg kell kerülni az igazságot, hogy­­ ezek után még mindig azt állíthas-­­ sák, hogy Görögországban csak­­ egy az északi szomszédok által buj­­­­togatott jelentéktelen kisebbség­­ lázadozik. De ha nem akarják meg i­s­kerülni az igazságot, akkor köny- I nyű felismerni, hogy a fokozott­­ külföldi beavatkozás szüli a nép­­ fokozott ellenállását, hiszen közis­­­­mert tény, hogy a nép nem szereti országában az idegen fegyveres ki­­­­küldötteket. A mai tűz Görögor­­­­szágban annak az idegen beavat­kozásnak a következménye és arra válasz, amelyet Churchill úr kez­dett. Ez a beavatkozás egyszer már kudarcba fulladt, azután az Ameri­kai Egyesült Államok vette kezébe. A nép harcol az idegen terjeszke­dés ellen és ebben kell keresni a görög kérdés okát, ebben kell ke­resni megoldását is. A múlt évi közgyűlésen létrehoz­ták az Egyesült Nemzetek balkáni úgynevezett külön bizottságát. A balkáni országok képviselői kor­mányaik nevében visszautasították,­­hogy együttműködjenek ezzel a bi­zottsággal és hangoztatták, hogy ennek a bizottságnak a hatásköre, felhatalmazása és működési köre ellenkezik az Egyesült Nemzetek szervezetének elveivel és sérti Jugo­szlávia, Albánia és Bulgária szuve­renitását, tehát ez a bizottság or­száguk számára törvényellenes és nemlétező. Itt szemünkre vetik ezt az álláspontot, de engedjék meg, hogy jogunkban áll védekezni a kí­sérlet ellen, hogy az idegen felelős­séget nyakunkba zúdítsák. Ma az adott tények alapján meg­állapíthatjuk, hogy ez a bizottság nemcsak nem segítette elő az úgy­nevezett görög kérdés demokrati­kus megoldását a béke érdekében, hanem ellenkezőleg, még kiélezte Görögország helyzetét azzal hogy korlátlan támogatást nyújtott a királypárti fasiszta elemeknek és az USA és Anglia beavatkozásának. Ismeretes, hogy a görögországi ide­iglenes demokratikus kormány né­hányszor kijelentette, hogy a fd­­eszabadító mozgalom kész békésen rendezni a görögországi viszályt. Íme mit mond az ideiglenes görög demokratikus kormány ez évi máju­­­­ti nyilatkozata: ............. .... .­ »Abban a törekvésben, hogy mi-­­ vel ez a közvélemény az utóbbi idő­ben olyan beható érdeklődést tanú -­­­sít Görögország és a harcoló gö-­­ rög nép iránt, enyhítse a nemzet-­­­közi közvélemény feszültségét és attól a kívánságtól vezérelve, hogy a maga részéről is hozzájáruljon az egész világ demokratikus erőinek a béké­je a világban való demokra­tikus egyetértés elérésére irányuló törekvéseihez. Görögország ideig­lenes demokratikus kormánya kije­lenti, hogy mindenkor kész elfogad­ni és támogatni minden kezdemé­nyezést bármely oldalról jöjjön, ha arra irányul, hogy segítsen Görög­országnak megtalálni önmagát és megteremteni a nyugalmat az or­szágban, azzal a feltétellel, hogy minden korlátozás nélkül biztosít­ják a népnek a demokratikus életet, biztosítják minden idegen b­earat­­kozás nélkül a nép szuverenitását és függetlenségét és azt, hogy a görög nép szabadon határozhasson sorsáról.« Az ember azt várja, hogy az úgynevezett külön bizottság magá­­­­­évá teszi ezt a békés kezdeménye­­­­zést és intézkedéseket tesz ebben­­ az irányban. De másképp történt A­­ külön bizottság figyelmen kívül I hagyott minden ilyen kezdeménye­­­­zést, viszont vakon kapott minden I kihíváson, amit Jugoszlávia és Gö­­­­rögország más északi szomszédai ellen szerveztek. Mialatt ez a bi­zottság a Görögország északi szom­szédai ellen irányuló hamis vádak gyűjtésével foglalkozott, azalatt maga Görögország mindinkább az amerikai terjeszkedés terepévé vált. A számtalan amerikai katonai ká­­­­der teljesen kezébe vette az athéni kormány hadseregét. Az amerikai képviselők Görögország igazi uraivá váltak. Ez most olyan mesz­­szire vezetett, hogy még az athéni jobboldali sajtó is tiltakozik ez el­len a helyzet ellen. Így például az »Elefteri« cím­ű lap 1948 szeptember 2-iki számában ezeket írja: »Van Fleet mindenbe befesti az­­ orrát, lármáziik, túlságosan sokat forgolódik és túl sokat beszél, ír magáról, mindig csak önmagát emeli ki és úgy látszi­k az a benyo­mása, hogy a görög vezérkari fő­nök mellette úgyszólván csak a­ tisz­tiszolga szerepét tölti be.­ Ugyancsak amerikai kézben van­nak a görög gazdaság parancsnoki állásai. Az előjogokat, amelyek egy független országban a kor­mányt illetik meg, a görögországi amerikai képviselők kisajátították ma­guknak, maguk készítik a törvény­­tervezeteket, rendeleteket, előíráso­kat, kihallgatáson fogadják a politi­kai pártok képviselőit, minisztereket, parlamenti képviselőket, különféle delegációkat stb. Mindezt a fokozódó tömegterror hulláma kíséri, amelyet különösen bátorított Van Fleet amerikai tá­bornoknak 1948 február 27-ikei kije­lentése, amelyben jelszóul kiadta: »Fogd el és öld meg«. A görögor­szági tömeges gonosztettek vissza­tetszést és tiltakozást váltottak ki az egész világban, csak éppen a külön Balkán-bizottságra nem ha­tottak. Teljesen világos, hogy az úgyne­vezett görög kérdés a befolyásos amerikai körök terjeszkedési poli­tikájának ugyanazon a vonalán áll, amely megmutatkozik abban, hogy Nyu­gatném­etországot az Egyesült Államok nyugateurópa katonai és gazdasági hadszínterévé teszik és fejlesztik, hadsereget tartanak szö­vetséges és más­­országok terüle­tén, üzérkednek Közel-Kelettel, Ja­pánt szovjetellenes hadszíntérré avatják, a békeszerződésekben vál­lalt kötelezettségeket nem teljesí­tik, kiépítik a katonai támaszpon­tok rendszerét, szembeszállnak a leszerelésre és az atomerőknek ka­tetoni cárokra való felhasználása, [ megtarására irányuló követelessel­­ stb. Ez az oka annak, hogy a görög nép ma kénytelen harcolni szabad­­s­­ágáért és függetlenségéért. íme,­­ mi az oka annak, hogy a görög nép háborús balsors áldozata. Ezeket a tényeket nem tagadhatja semmiféle különbizottság. Hogy a balkáni különbizottság mennyire elvesztette tiszta ítélőké­­pességét annak meghatározásában, hogy mi a kihívás és mi a tény, azt legjobban bizonyítja ennek a bizott­ságnak a kiegészítő jelentésében szereplő mellékmondat, amely sze­­rint az utóbbi időben kevesebb a­­datuk van, mint azelőtt arról, hogy Jugoszlávia segíti a görög, partizá,­r­okat. Jugoszlávia sohasem avattako­zott Görögország belső ügyeibe és ezért nyilvánvaló, hogy a Balkán- bizottságnak ez az állítása csak­ na­­gyon átlátszó és olcsó kihívás, amit a mai viszonyokra alkalmaznak és céljai és háttere nagyon is világos. Ugyancsak jellemző, hogy ennek a bizottságnak a görögországi te­­vékenységével összefüggésben áll számtalan határincidens és egyéb kihívás Jugoszláviával szemben, a­­melyeket nyilvánvalóan azért szer­­veztek, hogy a bizottság számára megfelelő anyagot teremtsenek. Er­­ről azonban részletesebben szólunk majd a görög kérdés vitájában. Mindezt szem előtt tartva, érthető, hogy a görög ideiglenes demokra­­tikus kormány augusztusi em­lékí­­rata a következőket mondja: »Mindenki, akiben akárcsak a leg­kisebb jószándék is van azt kérni, miért nem készítik el annak a de­­mokratikus megoldásnak a tervét, amely kizárná a mindkét oldali ü­­zérkedés minden lehetőségét. Az Egyesült Nemzetek feladata éppen az lenne, hogy elkészítse ezt a ter­­vet, ah­elyett ,hogy bizottságot ne­­vez ki, amely azok céljait szolgál­­­ja, akik a » polgárháborút szervezik és felelősek azért«. (Az ideiglenes görög demokratikus kormány »Kék könyve« 196/197 oldal). Bevin úrnak az a megjegyzése, miszerint a görög népnek a tábora után sohasem volt alkalma a szabad fejlődésre, mindenképpen helyes, d­e a felelősséget ezért csak akkor le­­het Görögország északi szomszéda­­ira és a Szovjet Szövetségre hárí­­tani, ha teljesen figyelmen kívül hagyják a tényeket és az igazsá­­got. .Mindenki tudja, hogy sem a görögök északi szomszédai, sem a Szovjet Szövetség nem vettek részt a görög antifasiszta harcosok üldö­­zésében, sem a nem­ demokratikus uralomnak a görög népre való rá­­erőszakolásában, sem a választási komédiának a ráerőszakolásában, sem pedig a volt fasiszták, kvíszfin­­gek rehabilításában , hanem mind­ez angol és amerikai védnökség a­­latt történt. És éppen ez az oka an­nak, hogy a görög nép sohasem fe­­jezhette ki igazán demokratiskus módon akaratát. Ha pedig a dol­­gok így állnak, nem világtésze, hogy a görögországi helyzetért a felelősség az athéni kormányzatot és az ezeket támogató idegen ha­­talnakat terheli? Kissé hosszabban foglalkoztam az úgynevezett bel­­káni külön­bizottság munkájának kérdésével azért, mert ezzel kapcso­latban közvetlen vádat emelnek a Jz­e ószláv Szövetségi Népköztársa­­ság ellen. Nem más a helyzet azon­­ban az Egyesült Nemzetek Szerve­­zetének más hasonló testületeben sem. Vegyük a koreai bizottság kérdését. Ahelyett, hogy elfogad­­ták volna a szovjet javaslatot a kor­­eai megszálló csapatok visszavoná­­sára és így lehetővé tettek volna a koreai népnél«, hogy maga­dötti. sör­ sorsáról bizottságot hoztak l®í re,­­amely a valóságban csak arra vadé volt, hogy leplezze és igazolja a délkoreai választási komédiát és annak a bábkormánynak a megalap­tatását, amely idegen támogatás. (Folytatás a második old­alon) Szard­ely Edvard beszéde az Egyesült nemzeteit közgyűlésén A jugoszláv delegáció teljes erejével támogat p a szovgei Beszerelési javaslatot * Kardely Edvard

Next