Magyar Szó, 1949. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1949-04-02 / 78. szám

VI. ÉVFOLYAM, 78. (1326.) SZÁM NOVISZÁD, SZOMBAT, 1949 ÁPRILIS 2 ÓRA 2 DINAR A Szovjet Szövetség emlékiratot intézett az Atlanti-pata résztvevő államaihoz Moszkvá­ból jelentik: A Szovjet­­ Szövetség nagykövetségei útján em­­­­lékiratot intézett az USA, Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Kanada kormányá­­hoz az Atlanti-paktum ügyében A jegyzék a következőket tartalo­maz­­za: Március 18-án az amerikai külü­gy­minisztérium közzétette az Északat­­lanti paktum szövegét mivel a pak­tumot néhány napon belül szándé­kozik aláírni az USA Nagy Britan­­nia, Franciaország, Belgium Holin­dia, Luxemburg és Kanada kormá­nya. Az Északatlanti-paktum szöve­ge teljesen igazolta azt, amit a Szov­jet Szövetség külügyminisztériuma január 29-iki nyilatkozatában m­eg­­állapított, amikor leszögezte hogy az Északatlanti-paktum a szerződés támadó céljait illetőleg ellenkezik az Egyesült Nemzetek szervezetének ehtetve­­és céljaival és azokkal a kötelezettségekkel is amelyeket az USA, Anglia és Franciaország kor­­mánya más szerződések és egyez­­mények alapján vállalt. A nyilatko­zatok, amelyeket az Északatlanti­­paktum tartalmaz miszerint a té­te megvédését szolgálja és elismer az UNO elvet, csak olyan célokat szol­gálnak amelyeknek semmi közük sem a szerződő felek közös önvédel­mének feladataihoz, sem a ténylege­sen bejelentett célokhoz, sem peng az Egyesült Nemzetek szervezetinek elveihez. Az Északatlanti-paktum résztvevői nagyhatalmak: az USA, Nagybritannia és Franciaország. Így a paktum nem irányul sem az USA sem Nagybritannia, sem Franciaor­szág ellen. A nagyhatalmak közül csak a Szovjet Szövetséget zárták ki e paktum szerződő feleinek so­rából. Ez csak azzal a ténnyel m­a­­gyarázható, hogy a paktum a Szov­jet Szövetség ellen irányul. Azt a tényt pedig, hogy az Északatlanti­­paktum a Szovjet Szövetség és a né­mi demokrácia országai elen ira­­nyul, világosan kijelentették az Ame­rikai Egyesült Államok, Nagybritan­nia és Franciaország hivatalos kép­viselői. Az Északatlanti-paktum megköté­sének igazolására arra hivatkoznak hogy a Szovjet Szövetségnek védel­mi szerződései vannak a népi de­mokrácia országaival. Ez a hivatko­zás azonban teljesen alaptalan A Szovjet Szövetségnek a népi de­mokrácia országaival kötött vala­mennyi barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási szerződése szerződés és csak arra irányul, hogy megakadályozza a nemet erőszak, annak a veszélynek a wie’vet soha egyetlen bekesz- -to áll amsemm?alej­thet el. Iliesen kizárt ’ellát annak a lehetősége, hogy ez­ket a szerződéseket úgy értekez­zék, mintha azok bérmilyen .­kö­tetben is a Szovjet Szövetség eg­­y tóbbi háborús szövetségesei ellen­­az USA Anglia, vagy Franciaor­szág ellen irányulnának. Ezenkivü a Szovjet Szövetségnek ugy f:"'Vfr4’ a német erőszak fenti utasa e*~n 1r* nyuló szerződése van nemcsak a ne­mi demokrácia országaival hanem N Nagybritanniával és Franciaország­­gal is. Ezzel szemben az Északatlanti­­paktum nem kétoldali szervpd , hanem sok fél közös szerződése és ezzel az államok egy zárt csoport­ját alakítják meg és ami különö­sen fontos, ezzel nem akadá­yoz­­zák meg a német erőszak felúju­­lását, sőt ezt a lehetőséget telje­­sen figyelmen kívül hagyjuk, té­st nem is ez a célja de zárt cso­portot támaszt azzal is, hogy a Hitler-ellenes koalícióban résztve­vő nagyhatalmak közül csak a Szovjet Szövetség nem szerződő fél ebben a paktumban Ép­pen ezért a paktumot egy az Amerikai Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág fő szövetségese ellen irányuló szerződésnek kell tekinteni. Az Északatlanti-paktum résztvevői nagyméretű katonai intézkedéseket­­ tesznek- amelyeket semmiképpen sem lehet a résztvevő országok jogos önvédelmi érdekeivel indo­kolni. Ezeket a nagyméretű kato­nai intézkedéseket az Amerikai Egyesült Államok Nagybritanniá­­val és Franciaországgal együttmű­­ködésben foganatosítják, a jelen­legi békés körülmények között, beleértve ezekbe az intézkedések­be valamennyi fegyvernem erői­nek növelését,atomfegyverek felhasználásának tervét, az atom­bomba készletek létesítését, habár ez kizárólag tám­án fegyver, a lé­gi és tengeri tárfestpontok kiépí­tését stb. aminek semmiképpen sincs védelmi jeleg. Az a körülmény, hogy Washing­tonban továbbra is fennáll a má­sodik világháború alatt megszerve­zett angol-amerikai közös vezérkar, az úgynevezett nyugin unió ka­tona­ vezérkarának legutóbbi meg­alakítása Fontainebleauban (Fran­ciaország), továbbá az a szándék, hogy haladéktalanul felállítsák az Északatlanti-paktumban­­ előirány­zott védelmi bizottságot, semmikép­pen sem vall a szerződés résztve­vőinek békés vagy védekező szán­dékára, hanem a többi számtalan katonai előkészülettel hozzájárul a minél nagyobb rettegés, nyug­ta­­lanság és háborús hisztéria cs.­tá­­sához, ami annyira érdek­é ven áll az új háborúra uszít­óknak. Az Északatlanti-paktum célja hogy megfélemlítse azokat az ál­­lamokat, • amelyek nem hajandók hallgatni a világuralomra törő an­­­gol-amerikai hatalmi csoport pa­­rancsszavára, habár az ilyen tö­rekvések tarthatatlanságát a má­­sodik világháború újból bel­zo­vi­­totta, amikor az ugyancsak gilg uralomra törekvő fasiszta Német­ország teljes legyőzésével végző­dött. Az Északatlanti-paktum résztve­vői között­­vannak olyan államok is, amelyeknek kormánya arra szá­mít, hogy a szerződés gazdagabb résztvevőinek anyagi segítségében részesül és terveket készít új hite­lek és egyéb anyagi kedvezmé­nyek megszerzéséért. Nem hagyható figyelmen kívül az Északatlanti-paktum megköté­sének indokolatlansága, méghozzá annál kevésbé, mert mindenki e­­lőtt ismeretes, hogy a Szovjet Szö­vetség nem szándékozik megtá­madni senkit és semmiféle módon nem veszélyezteti az Amerikai Egyesült Államokat, Angliát, Fran­ciaországot, vagy ennek a paktum­nak más szerződő felét. Az Észak­atlanti-paktum megkötését és az új hatalmi csoport létrehozását az UNO gyengeségével indokolják. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy az Északatlanti-paktum nem se­gíti elő az UNO megerősödését, hanem ellenkezőleg aláássa ennek a nemzetközi szervezetnek az alap­jait, hiszen az említett hatalmi csoport létrehozása nemcsak nem felel meg az­ Egyesült Nemzetek szervezete célkitűzéseinek és elve­inek hanem egyenesen ellenkezik e szervezet alapokmányával. Az Északatlanti-paktum szerződő tag­jai azt állítják hogy a szerződés állt­ Mag az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 52-ik szakaszá­ban előirányzott regionális (föld­rajzterületi) szerződés. Ez az állí­tás azonban teljesen alaptalan és tarthatatlan. Szó sem lehet e szer­ződés bármilyen regionális jelle­­géről, mivel a szerződés szerinti szövetség felöleli a földgömb mind­két felén lévő államokat és nem a2 a célja, hogy bármilyen for­mában megoldja a regionális kér­déseket. Ezt bizonyítja a paktum már közzétett szövege is, amely szerint bevonnak a paktumba o­­lyan államokat is, amelyek nem tagjai az Egyesült­ Nemzetek szer­­­­vezetének (Olaszország, Portugál 1 habár az Alapokmány 52-ik szakasza csak az Egyesült Nemze­tek szervezetének tagjai közötti regionális szerződések megkötését irányozza elő. Nem indokolható az északatlanti államcsoport megszervezése az UNO minden egyes tagját megille­tő azon joggal sem, hogy egyen­kénti vagy kollektív önvédelmet biztosítson magának az Alapok­mány 51-ik szakasza értelmében. Elég ha erről annyit mondunk, hogy ez a jog az Egyesült Nemze­tek Alapokmánya alapján csak ak­kor érvényesülhet, amikor a szerve­zet egyik tagja ellen fegyveres táma­dás "történik Viszont mindenki e­­lőtt ismeretes, hogy sem az USA-t sem Angliát, sem Franciaországot, sem a többi szerződő felet nem fenyegeti semmi­féle fegyveres tá­madás veszélye. Nyilvánvalóan tart­hatat tan az, hogy az Egyesült Nemze­tek Alapokmányának 51-ik és 52-ik szakaszára hivatkoznak. Ennek csak az a célja, hogy leplezzék az Északatlanti-paktum megkötésével létrehozott katonai államcsoportok tényleges támadó célját. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az Északotlanti-paktum — el­sősorban és mindenekelőtt a szer­ződés 5-ik pontja — határozottan ellenkezik az Egyesült Nemzetek Alapokmányával. Az alapokmány 53-ik szakaszának szövege, amely a regionális államszövetkezések a­­lapján történő kényszerakciókról szól, határozottan kimondja, hogy semmiféle kényszert­ámadást nem szabad vállalni regionális szerző­dések alapján vagy regionális in­tézmények részéről- a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül. Ki­vételt képeznek a volt ellenséges államokkal szembeni szociális in­tézkedések. Ennek ellenére az Észak atlanti-paktum 5-ik pontja előirá­nyozza a szerződő felek fegyveres erejének harcbavetését a Bizton­sági Tanács bármilyen felhatalma­zna nélkül is. Így tehát, mégha a­z Északatlanti-paktumot regioná­lis szövetkezésnek tekintik is, a szerződés 5-ik szakasza összeegyez­érthetetlen az Egyesült Nemzetek Alapokmányával. Ez újabb bizonyí­­k arra hogy mennyire alapta­­lű­nden hivatkozás arra, hogy a tarökatlanti-paktum elismeri az “.V° Alapokmányának céljait is. Minden alapján a szovjet kor­­mány a következő következteté­­­*re jutott: 1- Az Ész­ak atlinti-p­ak­t­umnak sem ám a szerződésben részt­vevő államéi önvédelmi céljaihoz, mivel senki sem veszélyezteti és senki sem szándékozik megtámadná ezeket az országokat. Ellenkezőleg ennek a Szerződésnek nyilvánvalóan támadó _ jellege van és a Szovjet Szövetség eg­yre irányul. Ezt a tényt nem titkolják „í(jg a szerződő álla­mok hivatalos képviselői sem nyil­vános kijelentése­kben. 2. Az Eusnkatlanti-paktum nem­csak nem segíti a bé­ke és a nemzetközi b'*ton.. tr megszilárdítá­sát, ami az UNO tagjainak köteles­sége, hanem határozottan ellenke­zik az Egyesü.. Nem­zetek rd­aipck­­miányának elveivel és’céljaival és az Egyesült Nemzetek szervezetének aláaknázására vezet­­. Az Északatlanti^ym ellen­kezik az 1942-ben mn­gkötött angol­szovjet szerződéssel ^%nelyben a két állaim kötelezet, ^eet’ vállalt, hogy együttműködik a V.ke és a nemzetközi biztonság felí-fHSjtása érdekében és »nem ‘miféle­­ szövetséget vagy nem Ve­T, ^zt semmiféle szövetségben ,' mzsj,k szerződő fél ellene. a m 4. Az Északatlanti-paktUtt,­­he. kezü­k Franciaország és a K­iet Szövetség között megkötött szer­ződéssel amelyet 1944-ben­­­tak alá és amellyel mind a két ország kötelezettségeit vélm, hogy együttműködik a béke a. a­­ nemzetközi biztonság felülta­rtása­­ érdekében és­­nem köt semmisée Magas állami és párttsztséget betöltő személyei­ letartóztatása Bagariában Mint Bulgáriából értesülünk, rö­­vid idő előtt letartóztattak­ számos magas állami és párttisztséget be­töltő személyt, akik imperialista álla­mok kémszolgálatában álltak. Ed­dig körülbelül száz embert tartóz­tattak le. A letartóztatottak túlnyo­mó többségben Szófiából valók, de a letartóztatások kiterjednek a vi­dékre is. A letartóztatott személyek vala­mennyien gazdasági intézmények­ben, az állambiztonság szervezeté­ben, az állami és párt­felügyeleti szervekben és a külpolitikai szolgá­latban működtek. A letartóztatottak között van a többi között Nikola Nacsev, Trajcso Kosztov helyettese a gazdasági kér­désekben, továbbá Zadgorszki, Ni­­kolcsev és több más személy az ál­­lambiztonság magasrangú tényezői közül. Arról is beszélnek, hogy ezek a letartóztatások kompromittálják­ ma­gát Trajcso Kosztovot is, s ezért kizárták a bolgár Kommunista Párt Központi Vezetőségének Politikai Bizottságából, leváltották állami hi­vatalából és jelenleg házi őrizetben van. Trajcso Kosztov, mielőtt Dimitrov 1945 végén megérkezett Moszkvá­ból, a bolgár Kommunista Párt élén állt mint annak titkára. Most a Po­litikai Bizottság tagja, a kormtny első miniszterelnökhelyettese és a gazdaság felelős vezetője volt Külön meg kell jegyezni, hogy a letartóztatott vezetőket általában úgy ismerik Bulgáriában, hogy el­keseredett ellenségei az új Jugoszlá­viának és a JKP és vezetősége elle­ni rágalomhadjáraat szervezői és te­vékeny résztvevői. Maga Trajcso Kosztov mindenkor arról volt ismeretes, hogy ellensége volt az őszinte bolgár–jugoszláv együttműködésnek. A Tájékoztató Iroda JKP elleni határozatának egyik aláírója volt. Ő vezette a bol­gár Kommunista Párt küldöttségét a Tájékoztató Iroda bukaresti ülé­sén, amelyen a Jugoszlávia Kommu­nista Pártja és vezetősége elleni hírhedt határozatot meghozták. Az ülésről visszatérve Trajcso Kosztov a JKP és az új Jugoszlávia elleni rá­galomhadjárat fő szervezője, sugal­­m­­a­zó­ja és »elméleti tudósa« volt. Az említett letartóztatásokkal kap­csolatban Jugov belügyminiszter és a bolgár Kommunista Párt KV-jának politikai-bizottsági tagja, a plovdi­­vi pártértekezleten néhány nap előtt mondott beszédében megkísérelte, hogy az említett letartóztatásokat hamis színben tüntesse fel és meg­tévesztő értelmezést adjon azoknak. A magasrangú párt és­­állami té­nyezők buváriai kón­hálózatának leleplezése tanúsítja, hogy helyes volt az új Jugoszlávia vezetőinek az az állítása, hogy a JKP elleni hajsza a legszorosabb kapcsolatban áll az irrperialista államok tényke­­dési tevékenységével és hódító ter­veivel. Ezenkívül, a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országainak helytelen politikai vonala ebben a kérdésben csak előnyös ennek a kémtevékenységnek és megkönnyíti a munkásmozgalom és szocializmus különféle ellenségei számára hogy kártékony kémszolgálati tevékeny­ségüket a Szovjet Szövetség iránti állítólagos barátsággal, illetve az or­szágunk és a szocializmusnak orszá­gunkban való felépítése elleni tá­madáséi­ terén nyilvánított nagy igyekezettel leplezzék. N Newyorkba érk­ezett a jugoszláv küldöttség Newyorkból jelentik. A jugoszláv küldöttség, amely résztvesz az Egyesült Nemzetek folytatólagos közgyűlésén, megérkezett N­ewyork­ba. A küldöttség tagjai Vladimir Popovics és­­Leó Matesz külügymi­niszterhely­ettesek és a küldöttség szakértői. ­VIA-jugoszláv inn­anciss az amerin­ai Liulasitás ellen A jugoszláv küldöttség, amely részt vett az amerikai tudósok és kulturmunkások békekongresszu­sán, tegnap sajtóközleményben e­­rélyesen tiltakozott az amerikai hatóságok rendelete ellen, amely szerint a kongresszusra érkezett demokratikus delegációknak a leg­rövidebb időn belül el kell hagy­niuk az Egyesült Államok terü­letét. Államok terv-ALLAMCSÍNY SZÍRIÁBAN A damaszkuszi rádió jelenti, hogy Huszni el Zaim tábornok, a szíriai hadsereg parancsnoka kiáltvány­ban bejelentette, hogy fegyveres e­­rőivel átvette a hatalmat. Vala­mennyi szíriai város kormányzata a helyi helyőrség parancsnokának kezébe ment át. A holland Kommunista Párt a parlamen­t feloszlatást követeli A holland Kommunista Párt köz­ponti vezetősége közleményében tiltakozik a holland kormány elha­tározása ellen, hogy a parlament és a nép megkérdezése nélkül alá­írja az Atlanti-paktumot. A Kom­munista Párt követeli a parlament feloszlatását, új választások kiírá­sát és ezzel kapcsolatban a népsza­vazás megrendezését is. szövetséget és nem vesz részt sem­miféle koalícióban a másik magas szerződő fél ellen«. 5) Az északatlanti­ paktum ellen­kezik a Szovjet Szövetség, az Ame­rikai Egyesült államok és Nagybri­­tannia között Jaltában Potsda­mban és e hatalmaknak a második világhá­ború alatt és után megtartott kép. •s­'­t'iinek más értekezletein kötött egyezményekkel is, amely szerződé­sekben az USA, Nagybriitannia és a Szovjet Szövetség is kötelezettsé­get vállaltak, hogy együttműköd­nek az általános hate és nemzetközi biztonság megteremtésében és elő­segítik az Egyesült Nemzetek szer­vezetének megszilárdítását.

Next