Magyar Szó, 1949. május (6. évfolyam, 103-128. szám)

1949-05-01 / 103. szám

Eisen ma­ns elseje, de!­ózótnst seregsiemlesenek napja a szocializmus építésében Szereg­te­k JQ&fid&ti emlődést Keserves csalódás érte a brit világbirodal­mat. Kína már nem a régi. Ezt eddig nem akarták tudomásul venni. Még Csang Kai Sek kudarcát sem fogták fel végzetesnek. Elvég­re ők is sok mindent feladtak már, mégis mindig győztek. A legutóbbi háborúban egész Euró­pát feladták. Csak Tobruknál kocsikáztak ide-oda. De volt jó szövetségesük, s győzött Sztálin­grádnál, győzött végig Európán. Meghozta nekik is a győzelmet. Szinte alig értek rá nagyhirtelen partraszáll­­ni, nehogy Szövetségesük egész Európát fel­szabadítsa. Kínában is volt jó szövetségesük öntötte is a dollárt. De csak a dollárt, vért nem. És nem tudta kikaparni Csang Kai Sek sültgesztenyéjét­­ az angolok és ame­rikaiak számára. Az angolok kényteleneit voltak beavatkozni. Elküldték hadihajóju­kat Csang Kai Sekék segítségére. Hogy meg­akadályozzák a népfelszabadító hadsereg átkelését a Jangcse folyón. Nem is küldtek sokat. Csak négyet. Azelőtt is elég volt, ha csak megjelentek az angol hadihajók. Fu­tottak a kínaiak A régiek, az árulók. De ezek az újak nagyon elvetemültek. Ezek nem tisztelik se az angol kiváltságokat, se az an­golok előjogát, hogy kifosszák a kínai népet. Se az angol hadihajókat. Sőt még a brit oroszlánt sem. Ezek lőttek. S az angolok egy elsüllyesztett, egy súlyosan összelőtt és két szégyenletesen megfutamított hadihajó árán kénytelenek voltak — keserves csalódással — tudomásul venni, hogy Kínában többé nincs semmi keresnivalójuk. Jótékonysá­g. A Karitász ausztriai katolikus jótékony egyesület Franco Spanyolországába küldi az osztrák gyerekeket. „Nyaraltatásra“. Hiába tiltakoznak az osztrák haladó szervezetek. Az osztrák kormány nem tesz semmit elle­ne. Csak a vállát vonogatja. Elvégre b°va küldje az osztrák gyerekeket igazi, hithűfa­­siszta nevelésre, ha nem Francohoz. S ez igazi jótékonyság. Jót tesz vele Franconak, nevel neki híveket, hiszen otthon Spanyol­­országban nagyon fogytán vannak. Jót tesz vele Európának, hiszen csak hat évig on­totta a vérét azért­, hogy a fasizmust megsemmisítse. Jót tesz vele a gyerekeknek, mert az angol-amerikai ural­kodó körök fennhatósága alatt szép karriert biztosít számukra Ott ma már csak fasiszták érvényesülhetnek. S jót tesz vele az osztrák nép­kap a fasiszta szellemből. Akadnak, akik azt mondják, fasiszta szel­lemért nem kell olyan messzire küldeni az osztrák gyerekeket. Otthon is elég szép számmal vannak. De ez csak kötekedés. Mert­ azok a fasiszták most szociáldemokraták, néppártiak, katolikus pártiak. És legfeljebb jótékonyegyesületeket irányítanak. Köztük az osztrák kormányt és az osztrák hivatalokat. Csupa j­ótékonysági intézmény. A jótékony hatását pedig nálunk már megérezték. Most a koruskaj, szlovének sínylik. Tavaly a pol­gárháború borzalmai elől menekülő görög gyermekek ügyét az angol-amerikai közgyű­lési többség az Egyesült Nemzetek elé vitte. Valószínű,­ hogy az osztrák gyermekek nya­­raltatása nem kerül az Egyesült Nemzetek elé. Hiszen ugyanazok, akik sajnálták, hogy a görög gyermekek megmenekültek a fasiszta Görögországból, csak örülhetnek, hogy az oszt­rák gyerekek nem a népi demokrácia országai­ba mentek. Franconál legalább hűséges ágyutöltelék nevelődik belőlük. S elvégre a jövőre is gondolni kell. Déirányi köztársaság Nem lehet azt mondani, hogy az angol munkáspárti kormány nem tett semmit a birodalom demokratizálásáért. Lám, a domí­niumok miniszterelnökeinek és miniszterei­nek londoni értekezletén, Attlee és Bevin kikiáltotta az Indiai Köztársaságot. A töb­biek egyhangú, sőt nagyhangú lelkesedéssel megszavazták. Igazi demokratikus, haladó lépés. Az angol király töb­bé nem India császára, ha­nem az indiai köztársasági elnök főnöke. És ez nagy különbség. Ennél többet sen­ki se kívánhat a magát szo­cialistának nevező kormány­tól. Azok ugyan, akik meg­szavazták, nem indiaiak Dehát mi köze eh­hez az indiai népnek. Az angol munkáspárti kormány nem azért munkáspárti, hogy a munkásokat, a dolgozókat képviselje. A munkásnyuzó monopolisták politikai ügynök­sége. S az angol monopolisták érdekei most azt kívánják, hogy India köztársaság le­gyen. Mert Indiával megint baj van. Alig két év előtt vált dominiummá. Akkor is azért, mert túl erős volt az amerikai tőke beözönlése. Kellett valami engedményt ad­ni az indiai uralkodó köröknek. Nehru meg is elégedett volna. Őt se a dúsgazdag India nyomorúságosan szegény népe érdekli. Nem azért miniszterelnök. Csakhogy most már nemcsak amerikai befolyás érezhető Indiá­ban. Valami történik, a nép nyugtalan. Meg kell szervezni a harcot a kommunizmus el­len. Ezért, mialatt Londonban kikiáltják a köztársaságot, a domíniumok vezérkara sür­gős tanácskozásra ült össze. Hogy kikiáltsa a nagy jelszót: harc a kommunizmus ellen­ ­Dicső emlék Einaudi olasz köztársasági elnök szemé­lyesen vett részt a nagy parádén. Kitüntette az első alpesi ezredet, Mussolini híres, jól hírhedt ezredét. A hivatalos okmány arany­éremmel, a legmagasabb olasz katonai ki­tüntetéssel becsüli meg az ezred kiváló ér­demeit. Amelyeket — az okmány szószerinti szövege szerint — az orosz fronton szerzett 1942. januárjától 1943-ig. A fasiszta ezred azzal érdemel­te ki ezt a magas kitünte­tést, hogy —­ ez is szó sze­­rint — a távoli ellenséges országban büszkén és becsü­lettel nagyon magasan hor­dozta civilizációja és hazája zászlóját és szüntelen véres harcokban hősiesen teljesí­tette feladatait. Vállvetve harcolt a nácifasisztákkal, Mussolini főparancsnoksága alatt Az olasz király nevében. S az olasz köztársasági el­­­­nök kitünteti. Nyilván azért, hogy az útifa­sizmust szítja. Holott az olasz békeszerződés az olasz kormány — és a köztársasági el­nöknek is — kötelességévé teszi, hogy üldöz­ze a fasizmust és a fasiszta szervezkedést. Az olasz államvezetők — amerikai biztatásra — a fasisztákat bátorítják az olasz dolgozó tömeggel szemben, amely eg­yre határozot­tabban és egyre világosabban száll szembe ezzel a fasiszta politikával Az amerikai ér­dekek szolgálatának politikájéval. A nép és az állami vezetőség útjai eltérnek. • A nép tudja, hova vezet a fasiszták útja. Tudja hova vezetett az első alpesi ezred útja. A köztársasági elnök is kénytelen volt tudomá­sul venni, mert nagyon szép volt a kitünte­tési ünnepség. Nagy volt a parádé. Ragyo­gott a sok vállpaszomány a tábornokok vál­lán, a sok fasiszta érdemrend És átadták a kitüntetést­­ a negyedik ezrednek Az első alpesi ezred ugyanis nem jelent meg. De nem is jelenhetett meg, mert a Szovjet Had­sereg 1943. februárjában teljesen szétverte. s. i. 20 éves a szocialista " :■," munk­averseny A májusi jelszavak arra buzdít­ják a szovjet dolgozóikat, fejlesz­­szé­k tovább a szocialista munka­­versenyt. Érvényesüljön mindenben és minden téren annak a tudata, hogy a szocialista ars®ág elindult a kommunista társadalom felépíté­se felé. Éppen most van húsz éve annak, hogy kiadták a jelszót a munka­­verseny általánosítására. Az első ötéves terv hatalmas munkáija meg­indult és a Szövetségi Kommunista (ibolseviik) Párt tizenhatodik érte­kezlete felhívást intézett a Szovjet Szövetség valamennyi munkásához és dolgo­zó parasztjához Felszólí­totta, fejlessze ki a szocialista mun­kaversenyt, hogy elvégezzék, sőt túlszárnyalják az első ötéves ter­vet. A szovjet dolgozók követték­ a jelszést. Az első ötéves tervet négy és egynegyed év alatt megvalósí­tották. ( S azóta, a további ötéves ter­vek megvalósításában, a front ellá­tásában a Nagy Honvédő Háborúban, a háború utáni újjáépítés és tovább­fejlesztés hatalmas munkáiban a szovjet népek minden győzelme szo­rosan összefügg a munkaversenyek­kel. A versenyszellem megteremtette az új, szocialista­­magatartást a munkában. Igazolta a történelmi materializmus egyik alaptételét. Igazolta, hogy a szabad emberek, a tőrkésrendszer megdöntése nyo­mán, az emberiség történetében e­­lőször látnak hozzá a tudatos, min­den ötletszerűségtől, kapkodástól mentes termeléshez és ezzel építik fel a társadalom magasabbrendű formáját, amelyben végkép eltűnik, hogy ember embert kizsákmányol­jon. A szocialista verseny lényege és jelentősége abban is megnyilat­kozik, hogy átalakítja magát a dolgozó embert. Gyökeres fordula­tot hoz az­­ember és a munka közöt­ti viszonyba, megváltoztatja az em­ber nézetét a munkát illetőleg. O­­lyan magasra növeli a munka ter­melékenységét, amilyenre a szocia­lista társadalomnak feltétlenül szüksége van. Hiszen a szocializmus csak a magas termelékenység alap­ján győzhet, csak azzal, hogy bő­séget teremt minden szükséges cikkben, gazdaggá teszi a társada­lom minden tagjának kulturéletét. A szocialista verseny a Szovjet Szövetségben is a fejlődés több sza­kaszán ment át, így fejlődött ki a legegyszerűbb formából a maga­sabb formákig. A fejlődés össz­hangban áll a szocialista építés fej­lődésével, összhangban áll a dol­gozó tömegek öntudatának megnö­vekedésével, kulturális és életszín­vonalaik emelésével és a gazdaság technikai felszerelésének gazdagodá­sával. Az első szombatosoktól a Sztahanov-mozgalomig hatalmas fejlődési utat tett meg. Az első öt éves tervben a rohammunka® rend­szer széleskörű kifejlesztésével ér­vényesült. A második ötéves terv­ben kialakul és kibontakozik a Sztaihanov-mozgalom­. Ez a szocia­lista verseny új, magasabb fokon álló szakasza és elválaszthatatla­nul összefügg az új, tökéletesebb gépesítéssel. A Sztaihanov-mozga­­lom valóságos forradalmat idézett fel a termelésben. Elvetette a régi és bevezette az új, lényegesen na­gyobb technikai normáikat. A Honvédő Háborúban a Szovjet Szövetség dolgozóinak szocialista versenye még magasabb fokra e­­mel­kedett. Általános szövetségi ver­sennyé vált és a szovjet munkások és kolhozparasztok ebben, nyilván­í­­tották hazafiasságukat, ezzel har­coltak azért, hogy a Szovjet Szö­vetség győzzön a frontokon. A háború utáni időszakban, kü­lönösen, amikor megindult az új, negyedik ötéves terv megvalósítá­sa, a szocialista verseny újabb sza­kaszba lépett. Ezt a szakaszt az jel­lemzi, hogy a szocialista verseny o­­lyan tömegessé, általános népi f­oz­galommá vált, amilyen soha azelőtt nem volt. Ennek a nagy lendület­nek köszönhető, hogy a szovjet gaz­daság a háború okozta nehézségek ellenére, a háború utáni időszakiban újabb nagy sikereket ért el. Már 1947 végén elérték az ipari terme­lés háború előtti szintvonalát, 1948- ban pedig 18 százalékkal túlszár­nyalták. Három év alatt újjáépült mintegy 4.000 állami ipari üzem, körülbelül 51 millió négyzetméter lakó­felület a városokban és mun­kástelepeken és több mint 1 millió 600.000 falusi ház. A mezőgazdaság is nagy lendülettel fejlődött. A há­borús következmények és a száraz­ságra való tekintet nélkül, a ter­méshozam elérte az 1940-es színvo­nalat. Magától értetődik, hogy e­­­zek a sikerek még magasabbra e­­melték a szovjet dolgozók életszín­vonalát. 1948-ban a háború utáni első öt éves terv döntő esztendej­ében még nagyobb sikereket értek el. A leg­fontosabb iparágakban a vállalatok és szá­rít­óüzemek ezrei tel­esí­tették idő előtt az évi tervet. A gyárak és bányák százai túlszárnyalták már azt a termelési színvonalat is, amit az ötéves terv utolsó esztendejére irányoztak elő. Az egyes munkások kötelezettséget vállaltak, hogy idő előtt teljesítik ötéves tervfeladatukat és a sztaha­novisták tízezrei máris megfeleltek ennek a kötelezettségüknek. Az idei első negyedévben pedig még nagyobb lendülettel bontakozott ki­­ a verseny. A moszkvai dolgozók és nyomukban a többi tartomány dol­gozói tömegesen vállalták, hogy há­rom és fél év alatt, tehát ezévi jú­lius 1-ig elvégzik az ötéves tervet. A munkaverseny annak a hajtó­erőnek bizonyult, amelynek segítsé­gével a munkásosztály az egész dolgozó néppel együttesei, átala­kítja, szocialistává teszi az ország egész gazdasági és kulturális életét. Ezt igazolja a szocialista építés gya­korlata hazánkban is. Jugoszlávia Kommunista Pártja szervezése és mozgósító ereje segítségével a szó cl­a­l­is­t­a verseny nálunk is nagy mé­reteket öltött. A verseny, mint mun­kamódszer, már a háború alatt, a felszabadított területeken kibonta­kozott. A dolgozók versenyeztek, ki ad többet a frontnak, a győze­­lemért, a haza gyorsabb felszaba­dításáért. Jugoszlávia népei, a Komisitinista Párt és Tito elvtárs vezetésével, a békés építésben ugyanolyan hősi­ességet tanúsítottak, mint a háború éveiben. Ennek a hősiességnek, el­szántságnak és megingathatatlan­­ságnak köszönhető, hogy a nehéz­ségekkel vívott harcban néneink nagyon rövid idő alatt befejezték az újjáépítést és 1947-ben hozzálát­hattak az ötéves terv megvalósítá­sához. Felfogták hogy az ötéves terv az első láncszem a szocializmus hazánkban való felépítésében Meg­értették, hogy ennek a tervnek a megvalósítása kiemeli hazánkat az elmaradottságból, haladó ipari és mezőgazdasági országgá teszi és megteremti a dolgozók kulturált, boldog életének feltételeit. Hogy ezt elérjék dolgozóink továbbfej­lesztették a szocialista versenyt. A Párt és a kormány vezetése mellett ,ez a munkalendület a főtényező győzelmeinkben. A főtényező ab­ban, hogy győzünk az ötéves terv minden feladatában. Különösen megmutatkozott ez tavaly. A leg­nehezebb évben nemcsak a legne­hezebb tervfeladatok vártak elvég­zésre, hanem meg kellett birkóz­ni a szocialista tábor részéről, a Tájé­koztató Iroda határozata után tá­masztott nehézségekkel. De nem az történt, amit a rágalmazók vár­tak. A jugoszláv dolgozók munka­rendülete még növekedett. Az öt­éves terv második évi feladatait tel­jesítettük, sőt túlszárnyaltuk Az elért sikerek a maguk alkotóerejé­be vetett szilárd hittel töliik el dol­gozóinkat. Tudják hogy helyes az út, amelyen Jugoszlávia Kommu­nista Pártja és Tito elvtárs vezeti őket. Tudják hogy ezzel a verseny­nyel, munkalendülettel teljesítik kötelességüket hazájuk é® a világ haladó erői iránt. Délkeletázsiában. Chefsley ausztráliai minisz­terelnök mindjárt a Csendesóceáni-traktumot is meg akarja szervezni. Ennek az alapja is a kommunizmus elleni harc. Ez a paktum lesz az Északatlanti-paktum fiókvállalata. Erről is azt mondják, a békét szolgálja. Ter­mészetesen az angol és az amerikai mono­polisták békéjét. Hogy békében folytathas­sák a kizsákmányolást. S a harc nem kép­letes. Fegyveres harc­ a megmozdult, jogait követelő indiai, pakisztáni, burmai, maláji, indokínai, indonéziai nép ellen. Lehetőleg maláji fejvadászokkal, pakisztáni és hin­­dusztáni gyalogsággal. Az Indiai Köztársaság kikiáltásával. Hanem a nép aligha veszi tu­domásul a Londonban, kerek asztal mellett kikiáltott köztársaságot. Inkább folytatja a­­harcot. Hogy kikiálthassa az igazi köztársa­ságát. De annak nem az angol király lesz a főnöke és nem az angol alkirály lesz a köztársaság elnöke. UfcvT Éljen a b­é­k­é if * o­n­t­t­a­l Le « h­abo­r-Ve a s­x­í­t­ö­k­k­el '£■: ■ VSF'*''■■■■■' 4 '­­ Tit sír - •«. * ■ K .s* vvt ' 1 \ L---L Éljen a Szovjet Szövetség, a szocializmus első országot ■Hljjff fenekar népi d­e­mokrác­i­a országáéi

Next