Magyar Szó, 1949. szeptember (6. évfolyam, 207-232. szám)

1949-09-01 / 207. szám

VI. ÉVFOLYAM, 207. (1455.) SZÁM NOVISZAD, CSÜTÖRTÖK, 1949 SZEPTEMBER 1. ARA 2 DINAR Szes­tember 11—26 a Il. köztársasági mezőgazdasági kiállítás A noviszádi mezőgazdasági kiállítás előkészületei befejezéshez közelednek. A kiállítás jelentékeny anyaga bemutatja majd a mezőgazdaság szocialista szektorának hatalmas fellendülését népköztársaságunkban. Központjában a Ju­goszláv falu újab­b dolgozója áll, aki a munkásosztállyal vállvetve építi a szo­cializmust. Mezőgazdaságunk már a szövetkezeti mozgalom kibontakozásának kezdetén magasan túlszárnyalta tervfeladatait a főbb ágakban. Hogyan érte el ezeket a nagy eredményeket, milyen munkamódszerrel, milyen tudományos eszközökkel, — ezt szemlélteti majd a kiállítás, amely csattanó válasz a tájé­­koztatóirodás rágalmakra is, mert ékesen bizonyítja, hogy nálunk falun nem a kulákok, hanem a szocializmus erősödik. Nagy az öröm a külön frontbrigádok építőhelyein: Itt mukásegységket nyilvánítottak rohambrigádokká A beszéd és gondolat állandó tár­gya, kimondott és ki nem­­mondott vágy a szakácstól a parancsnokig mindenki számára, az első néptől kezdve: várjon, ha eljön az ideje, rohambrigád lesz-e a munkásegy­ség? Ennek jegyében küzd a front brigád a normák túlszárnyalásáért, a munkafegyelemért, a kulturmun­­káért, sőt , még a testnevelés, a sport terén is ez serkent brigádta­gokat, vezetőket egyaránt És ha megtörtént az esemény, ha kihirdette a szövetségi frontbizott­ság, hogy ki érdemelte ki a szocia­­lizmus építésében végzett áldozatos munkájával a rohambrigád elneve­zést — ünnepnek számít, nemcsak azokban a brigádokban, melyeket ettől a naptól kezdve roh­ambrigád­­nak hívnak. Ha történetesen nem sikerült kivívnia a brigádnak ezt az elismerést, tagjai megünneplik a győztes brigádokat, és amikor az ünnepélyről visszatérnek a bárak­­ba, összeülnek. Megtárgyalják, mi volt az oka annak, hogy őket nem nyilvánították rohambrigáddá Meg­tárgyalják a mulasztásokat és meg­fogadják, hogy ha törik, ha szakad, a legközelebbi alkalommal az ő bri­gádjuk neve is ott lesz az ünnepel­tek között. Mert nagy dolog rohambrigádnak lenni. Nem jelent kevesebbet, mint becsülettel beváltani az induláskor, otthon, a frontszervezet tagjai és vezetői előtt vállalt kötelezettséget, elnyerni a köztársasági frontbizott­­ság útján a dolgozók közösségé­nek, a szocialista ország építőinek elismerését. Ezúttal­ — tegnap tette közzé a köztársasági frontbizottság közlemé­nyét, — négy vajdasági külön front­­brigádot nyilvánítottak immár má­sodszor rihanibrigáddá: az Új Beo­grad épi tökélyén dolgozó palánkai és pancsevói járási, valamint a »Bá­nát« építővállalat keretében dolgozó kulai pszodzsaci járási frontbrigá­dot. Először nyerték el a rohambri­­gád elnevezést a temesi és jasato­­micsi járásbeli és a zrenyanin-kör­­nyéki frontbrigádok. lyi, dunamenti, zajecsari, timoka és krajnai járási Népfront női brigád­ját, valamint a jasatomicsi járási Népfront Új Beográd építőhelyén dolgozó külön női brigádját­. KANIZSA — HARCBAN A MUNKAERŐHIÁNY MEGSZÜNTE­TÉSÉÉRT A port-v front- és ifjúsági szerve­zetek odaadó munkája nyomán a külön frontbrigádok alakításának és útbaindításának terve Kanizsán tel­jes egészében megvalósult, sőt több esetben túl is szárnyalták. Így au­gusztus hónapban a Majevicára és Zrenjaninba küldendő brigádtagok számát túlteljesítették 10 százalék­kal. Ezenkívül Kanizsa tömegszerveze­tei ellátták munkaerővel a helyi, va­lamint a tartományi és köztársasá­gi jellegű ipart. A többi között ele­gendő munkaerőt mozgósítottak a téglagyárak számára, melyekben kü­lönösen nagy volt a munkaerő­­hiány. Orom például magában a fa­luban nem talált munkaerőt a tégla­gyár számára, a Népfront ezért máshonnan küldött oda munkáso­kat. Kanizsáról az idén több mint 2.000 fronttag kapcsolódott be vidé­ken a munkába, főleg az építőipar­ba. A napokban megalakítottak még egy ifjúsági brigádot. Ez két hóna­pig az autóúton fog dolgozni. Meg­alakult ezenkívül a hetedik váltás­sal útbainduló frontbrigád is hogy Új Beográd építőhelyén­ segítse a szocializmus építését. Időben munká­hoz láttak, és már augusztus 23-án betelt a brigádok előirányzott lét­­száma. A kanizsai párt- és tömegszerveze­teknek a brigádok alakításában és az, állandó munkaerő bevonásában elért sikere az alapos és­­szervezett felvilágosító munka eredménye. Gyű­léseken, értekezleteken magyaráz­­ták­ meg a­ dolgozóknak a munkaerő­hiány problémáját, az objektumok építésének jelentőségét a szocializ­mus megvalósításának távlatait. Gyakran alkalmazták ezenkívül a személyi meggyőzés módszerét is. . . A női front-rohambrigádok Külön közleményt adott ki a köz­társasági frontbizottság a frontszer­­­vezetek női munkaegységeinek ro­hambrigáddá nyilvánításáról. Fel­mérve a külön női brigádok munká­ját az ötéves Terv fontosabb objek­­­tumain, a következő egységeket nyilvánította rohambrigáddá a Köz­­­társaság területéről: » Kétszeres rohambrigádok: Az orasaci és levacsai női brigád, , mely a papcsevoi réten dolgozik: a szintén pancsevói réten dolgozó zvi­si, rámai, kljucsai és porecsai női népfront-brigád: a sabaci »Macsva« állami birtokon dolgozó k­ubicsko­­trnavai női népfront brigádja; Csa­­csak város Népfrontjának a­ »Ma­kis« vállalatban dolgozó női brigád­ja; Szvetozárevó és Paratyin város frontszervezeteinek Banovo Brdon­­ dolgozó női brigádja; Sabác Ranko­­­vicsevo és Krusevác városok Új Beográd-építésén dolgozó női nép­front-brigádja.­­ Először nyilvánították rohambri­gáddá az alábbi női külön frontbri­­gádokat: A dobricsevo-csupknai állami bir­tokon dolgozó női frontbrigádot, a pancsevói réten dolgozó sztudenaci és reszavai járási női népfront-bri­gádot, a belifskai és lepenicai járá­si Népfrontnak szintén a pancsevói réten dolgozó női brigádját, a ko­­stanicai. toplkai, dobrics­i, továbbá vlaszotinai. délmoravai belapalánikai, moravai, bujanováci, razsanyi, vra­­nyi, crnogorai, zlatari, racsányi, uzsicai. szjenicai, priboji, pozsegai, arilyei, milesevi, azbukováci, poce­­ri, koszmaji, trsztenicai, gruzsáni, jasd­anicai, zsicsai tamnicai, deszpo­­továci, dezsevoi, jadari, valjevoi, po­zsarevéci, tamnavai, ragyeváci, pod­gorai, lyisai, mlávai, kolubarai, szá-­l­vamenti-tamnavai, jaszenicai. homo­ A macedón nép haladásának és boldog­ életének alapja a nemzetiségi kérdés helyes megoldása hazájában, a JSzNK-ban - monad­ta Szhoc Vojdanov, a Macedón-Amerikai Szövetség elnőtte Szmile Vojdanov, a Macedón- Amerikai Szövetség elnöke, aki hu­zamosabb ideig hazánkban­artózko­dott, Amerikába való visszatérése előtt beszámolt a »Tanjug« munka­társának Jugoszláviában szerzett be­nyomásairól. — Sok mindent láthattam Jugo­szláviában, mondotta Vojdamir. Több vidéken átutazva, mindenek­előtt megfigyeltem a népnek azt a hatalmas munkalendületét és lelke­sedését, amellyel minden ereje meg­feszítésével é­píti a szocializmust hazájában Az eredmények, amelye­ket népeink elértek, felejthetetlen benyomást gyakoroltak rám. Lát­tam sok új gyárat, hatalmas építő­­helyeket, a mavrovói vízierőművet és számos más jelentős objektumot. Most azonban különösen arról szól­nék, amit a macedón nép elért az új Jugoszláviában. A macedón nép és a fiatal Mace­dón Köztársaság annyit fejlődött, hogy mindenki, aki visszatér Mace­dóniába, feltétlenül mélyen megle­pődik, és szinte nem is hihet abban, amit már A macedón nép haladásá­nak és boldog életének alapja a nemzetiségi kérdés helyes megoldá­sa hazájában, a JSzNK-ban. Itt tar­tózkodásunk alatt számtalan példá­ból meggyőződhet­ünk, arról, hogy Jugoszláviában a nemzetiségi kér­dést helyesen oldották meg, és a macedón nép, amelyet valamikor teljesen sok­nra bíztak, ma minden jogot élvez. A macedón nép új hazájában szín­te újjászületett és ezért érthető az az áldozatkészség s munkalendület, amellyel a macedónok köztársasá­gukban a szocializmust építik Er­ről igen sokat lehetne beszélni, mert szemmel látható az általános fejlődés. Voltam a Szkoplje mellet­ti magyari hőenergia-központ építő­helyén, amelyet elhagytak a cseh­szlovákiai szakértők, és megfigyel­tem az építők munkalendületét és elhatározottságát, hogy a meghatá­rozott időre felépítik a központot. És Ilinden előt­t a központ már vil­lanyerőt termelt Szkoplje és több más város számára. Különösen felejthetetlen hatással volt rám a szkopljei hatalmas nagy­gyűlés, amelyen Tito marsai beszélt. Láttam a Macedónia minden tájá­ról összegyűlt 350.000 ember lelke­sedését, Tito­ marsai és Jugoszlávia Kommunista Pártja iránti szerete­tének és odaadásának hatalmas meg­nyilvánulását. Arra a kérdésre, hogy mit gon­dol a macedón nép kulturális fejlő­désére­, Vojdanov a következőket mondotta:­­ »A nehéz múlt mély nyomokat hagyott Macedónián és a macedón népen. Ez meglátszik a gazdasági életben és közművelődési téren is. De a macedón nép hatalmas erőfe­szítéseket tesz,­ hogy minél elő­bb el­törölje a gazdasági elmaradottság nyomait, és ugyanolyan lendülettel harcol azért is, hogy felszámolja a kulturális elmaradottságot. Az ami­ről azelőtt sohasem volt szabad be­szélni, ma valóság lett. A macedó­noknak van irodalmi nyelvük, van­nak UjSágjaik, könyveik, folyóirata­ik, rádióállomásuk színházuk és ma­cedónnyelvű operájuk. Meglepett az a tény, hogy Macedóniának,­­ ha­bár lakosainak szárna alig valamivel több mint 1.150.000 lélek,­­ 197.000 elemi iskolai, és gimnáziumi tanu­­lója­ és egyetemi hallgatója van. Az én kis falumban, amelyet a háború folyamán négyszer lerombol­t­ak, ma iskola működik, amelynek 84 tanuló­ja van. A macedón nép minden te­kintetben él azzal a jogával, hogy fejlesztheti nemzeti kultúráját, mű­velődhet és emelheti kulturális szí­n­vonalát. Su­phem alkalmam volt meg­tekinteni a még befejezetlen gim­náziumot, amelyben máris folyik az oktatás, és amelyben több mint 1.300 tanuló tanul. Sajnálatos tény, azonban, hogy míg Macedóniában a nemzeti kisebbségeknek, — albánok­nak, törököknek — újságjaik, isko­láik vannak, ugyanakkor Pirim Ma­cedóniában élő testvéreinknek nincs meg ez a joguk, mert nem tekintik őket macedónoknak«. Végül Vojdanov, az Amerikában élő macedón emigráció életéről be­szélve, a következőket mondotta: »Az emigrációban élő macedónok nagy érdeklődést tanúsítanak mind­az iránt, ami hazájukban történik. Boldogok, amikor az új országban lévő szűkebb hazájuk sikereiről hal­lanak. Amerikába való visszatértem után elmondom az ott élő macedó­noknak mindazt, amit az ujj, Jugo­szláviában láttam, észrevettem­­ és hallottam. Beszélni fogok a szocia­lista építés minden hatalmas ered­ményéről, és sikeréről, amelyet Ma­cedóniában, vagy más köztársaság­ban értek el. Megteszek mindent, hogy az igazság az új Jugoszláviá­ról "minél messzebb hatoljon­. --------—-----------------------------/L' -----------------------------------------------­Jean Cassoux visszautazott Pariba Jean Cassoux haladószellemű francia író hazánkban való hosszabb tartózkodása után feleségével és leányával együtt, elhagyta Beográ­­dot és visszautazott Franciaország­ba. A beográdi vasútállomáson ren­dezett ünnepélyes búcsúztatón meg­jelent a jugoszláv írók képviseleté­ben Ivo Andrics, Jugoszlávia írói Szö­vetségének elnöke, Milan Bogdano­vics, Szerbia írói Szövetségének el­nöke, valamint Deszanka Makszimo­­vics, Velibor Gligorics, Oszkár Da­­vicso, Milan Dedinac és Milivoje Rissztics, az írók szövetségének tag­jai. * A francia vendéget kikísérte még Marko Ri­sztics párisi jugoszláv nagykövet, valamint, a beográdi fran­cia nagykövetség tagjai is. Hazatérnek a Franciaországba kivándorolt jugoszláv munkások Kedden este Párisból el­ndult Ju­goszlávia felé a Franciaországban élő jugoszláv­­ vándoroltak egy 100 főnyi csoportja. A csoport tagjai jugoszláv munkások akik sok-sok évvel ezelőtt munkát és kenyeret keresve, megtelepedtek Franciaor­­szágban s a szénbányákban, a gyár­iparban és a mezőgazdaság birto­kokon helyezkedtek el. Ezek a mun­kások most Jugoszlávia Szakszer­vezeti Szövetsége Központi Taná­csának hívására jönnek vissza Ju­goszláviába, s 15 papig a Központi Tanács vendége lesznek. Párisból való kiindulásuk alkalmá­val a vasútállomáson számos, még Franciaországban maradt, Parisban és környékén élő jugoszláv kivándo­rolt búcsúztat,a őket A vagonokat amelyekben a jugoszláv munkások utaznak jugoszláv zászlók és jel­szava­k díszítik, amelyek ezt hirde­tik. »Semmiféle rágalmak és hazug­ságok sem tántoríthatnak­­ ben­nünket, fr­anciország j­ugoszláv kivándoroltakat Titó Jugoszláviájá­tól!« »Mi, franciaország, jugoszláv kivándoroltak harcolunk azért, hogy győzzön az­­igazság Utó Ju­goszláviájából.«

Next