Magyar Szó, 1950. június (7. évfolyam, 129-153. szám)

1950-06-01 / 129. szám

4 H 1B- 'HB ...— I lilánál és a Lestereződő Hemitaféta a fajdasági Népoperában Kultur életünkben féltő­ gonddal dé­delgetjük fiatal és a kezdet nehézsé­g­eivel birkózó kultúrintézményünket, a fajdasági Népoperát, lelkes szeretettel igyekszünk útját egyengetni és fejlő­désének minden újabb­ megnyilatkozá­sában szívesebben látjuk meg a biz­tatást, mint a gyerekcipő, a tapogató­zás itt-ott még erősen kiütköző nyo­mait, s éppen ezért örömmel köszönt­jük azt is, hogy Népoperánk legutóbbi bemutatójával fejlődésének olyan új ál­lomásáh­oz érkezett el, amely már nem egyszerűen műsorának felépítését segí­ti elő, hanem új gazdagodást, új foko­zatot jelez. Aix új bemutató keretében az igazi operabalett vonult be Opera­házunk színpadára, s már nemcsak az előadás színesítésére, hanem mint ön­álló műfaj, önálló művészet, amelyben a tánc, cselekmény, zene és színpad­kép stílus egysége teljes egésszé forrt egybe­n a szó és ének nélkül. Leoncavallo Baj­azzék című operáját és Rimszki-Korzakov Seherezádé ba­lettjét mutatta be most Operaházunk. Erősen vitatható, hogy a két teljesen elütő stílusú mű egyetlen estében össze­illeszthető-e. A Bajazzókat Mascagni Paras­ztbecsületével szokták együtt, adni éspedig nemcsak azért, mert a két mű közli, különben egyik sem tölt be egész estét, hanem elsősorban azért, mert ez a két mű együttesen teremtette meg az olasz verismo, az olasz zenei naturaliz­mus irányzatát, amelyben a nyers ösz­tönélet áll a drámai és zenei cselek­mény középpontjában. Leoncavalló je­lentősége és bátorsága éppen abban rej­lik, hogy a hősoperák, a regekor és tá­voli történelmi múlt eseményeihez fo­lyamodó operák helyett az élet nyer­sebb, mindennapi valóságát igyekszik zenedrámai cselekménybe sűríteni. Le­oncavallo a Baj­ázzék prologjában míl­­i­szi hitvallását mondja el. Rimszki- Zvorzakov ezzel szemben maga ugyan a nagy orosz Ötöshöz, ahhoz az öt ze­neszerzőhöz tartozott, akik a nagy orosz realisták nyomdokain zenében is vissza­fordultak a néphez. De Rimszki-Kor­­mikov gyakran tévelygett a zene mese­világában, különös előszeretettel dol­gozta fel zenéjében a keleti csodavilá­got. A Leher ez­edet is eredetileg szvit­nek — táncsorozatnak —h­irta, s ezzel az orosz programzene egyik legkiválóbb alkotását nyújtotta. Csak utóbb dolgoz­ták át balettnek, az Ezeregyéjszaka egyik meséjét építették rá. Közös vo­nást a két műben csak a cselekmény befejezésében lehet felfedezni, mind a kettő véres kitöréssel végződik. De Le­­oneavallonál a szilaj vad­­szenvedélyek ösztönök robbannak ki véres szerelmi összeütközésben. A Seherezádében a mesevilág hatalmaskodó­jának önké­nyessége gyilkoltál. A Bajazzók az olasz romantika egyik hajtásának megnyi­latkozása, Rimszki-Korsakov zenéje eb­ben a képzeletfeirodalomban mégis csak adós maradt az élet legnagyobb kérdé­seinek megoldásával. (­Ezt maga Rim­­szki-Korzakov írja önéletrajzában). A két egy estébe foglalt művet tehát egyetlen egységes szempontból nem le­het megítélni, mert nem szólhatunk az est stílusegységéről . A» Baj az ak­kai Operaháziunk ismét olyan népszerű, sok részletében a leg­szélesebb rétegek előtt is ismert és né­hány mondatában szállóigévé vált mű­vet vett fel műsorára, ami nem hiá­nyozhat egyetlen operaház színpadáról sem. Szövegkönyvét maga Leoncavallo egy újsághír nyomán írta, tehát való­ságos történetet dolgoz fel. A faluba érkező vándor komédiásokról szól, akik­nek az életében valóra válik a színjá­ték; a csábító, a hűtlenkedő asszony az elutasított és ezért bosszút álló, férjet tüzelő csetenövő az életben és a szín­padon is szerepel, s a falu számára tar­tott előadáson a színpad rögtönző­ ko­médiája egyre inkább való életté vá­lik. A féltékeny bohóc-férj fi Pagn­ac­cse a bohócok) a csábító nevét követeli az asszonytól és amikor az asszony ta­gad, sőt kineveti, leszúrja az asszonyt, s nyomban utána a véresen vergődő asszonyhoz siető csábítót, az ifjú paraszt legényt is. Leoncavallo a híres prológus­ban, bevezető énekben előre megmond­­ja, hogy az életet akarja bemutatni, mert vallja, hogy a színjáték csak ak­kor lehet igaz, ha életet mutat. Zené­jében mégis az olasz drámai hagyomá­nyok­­»»közeihez folyamodik: a végte­lenül kifinomult, könnyed énekstílust az erősen drámai, tragikus színezetű zenei aláfestéssel párosítja. Ezeknek a hallgató számára annyi­­­­ra könnyednek ható, de az előadók szá­mára annyira nehéz követelményeknek fiatal együttesünk még nem mindenben tudott megfelelni. Kétségtelen, hogy Lázár Butta, a fiatal karnagy nagyon sokat fejlődött, de a biztonságot és a d­all­am vezetés határozottságát még nem érte­m. Amit ő megszólaltat, az gyak­ran belevesz aprólékos zenei részletek­be és a hallgatóság számára legköny­­nyebben hozzáférhető dallam nem bon­takozik ki eléggé világosan, holott a realizmus a zenében, főként a zene megszólaltatásában éppen a dallam ha­tározott és világos kiemelésében jut kifejezésre. Ezt annál inkább figyelem­be kell venni, mert hiszen fiatal együt­tesünk erői maguk sem tudják teljesen­­ pótolni énekükkel a zenekar harsogó összességébe vesző dallamot. Különösen vonatkozik ez a második összeállításra. A színház ugyanis ezt a darabot is ket­tős szereposztásban adja elő, bár talán erre már nem is volna feltétlenül szük­ség, így a vasárnap esti szereposztás­ban kitűnő­­ tenorista, de kevésbbé ki­tűnő szoprán, bariton és második tenor lépett fel, az eredeti szerep­osztásban pedig a tenor túlságosan nyers, kemény hang a Kacagj bajazzó lágy dallamához. Ozren Bingalac tenorja (a vasárnap­­esti Granio) egé­szen kivételes szépségű, finom csengé­sű hang. Iskolázottsága még i­em eleg fejlett, a hang további csiszolásra szo­rul, (különösen a középhangjait kell énekszerűbbé fejlesztenie), s Bingulác mozgása, játéka is darabos még de ahogyan énekel, abban nagyon sok szépség és melegség van. Nada M­u­­s­i­c­k­i Neda szerepében lépett fel. Hangjának csengése, szárnyalása, futa­mainak egyenletessége nem kielégítő; középső regisztere kidolgozatlan és in­kább játékkal hat. A prológust és To­­nio szerepét ezúttal Vikentije N­e­c­k­o­v vitte színpadra, s bizony elég nehezen birkózott meg feladatával. Arlechino szerenádját Milenko Parabutyszki énekelte, tenorja szép csengésű, de nincs ereje, hatóképessége. Silvio,­­ a fiatal parasztlegény szerepében Vlada Popovics az együttes kisebb sze­repekre nagyon alkalmas új erősségé­nek bizonyult. Az énekkar Operahá­zunk erőssége, ezúttal, is nagyon jó volt és nagyon sokban elősegítette,, hogy az előadás mindenek ellenére meg­ragadta a közönséget és sikert aratott. Dragica Damjanovics rendezése és Vladimir Mare­nics egyébként nagyon szép díszletei a térkihasználás és a színpadon lévő színpad beállításá­nak feladatát nem nagyon szerencsésen oldotta meg, nem vette figyelembe a nézőtér adott körülményeit és szem­pontjait.­­ Természetszerűleg sokkal közvetle­nebb hatású volt Rimszki-Korzakov Se­herezádé című balettjának előadása. Ifjú balettiskolánk fiatal neveltjeinek sorából kerültek ki a szereplők, s fia­talos frissességgel vittek új életet az egyébként már-már hanyatló balettbe. Némajáték (pantomim)-szerű­ megele­venítő erővel tették kifejezővé mozdu­lataikat, s éppen fiatalságuk miatt nem is ismerik, a balettban a puszta formaművészetet, hanem élik a zenét, betanult, begyakorolt mozdulataik is ott, a játék és tánc hevében, a pilla­nat ihletében születnek. Ezért különösen Marina Olen­y­inát, a balett beta­nítóját illeti elismerés, aki ennek a sza­badságnak a megengedésével annyi fris­sességet, lendületet, elevenséget bizto­sított a Seherezádé életrekeltése szá­mára, hogy szinte Nővérré­­százötven év előtti elgondolása jut eszünkbe: „Csak az a gesztus kifejező amelyet az érze­lem, vagy a szenvedély kelt“. Az egész előadó­ban megnyilvánult a stílusegy­­ség: Butta zenekara ezúttal a kürtösök helyenkénti bizonytalansága ellenére is sokkal invenciózusabb volt, erővel, szín­nel telt meg és igazi finomságokra, el­­lágyul­á­sokra, is képes volt; a tánc ko­reográfiája (tánc és lépések, mozdula­tok, kifejezések meghatározása) telje­sen Rimszki-Korzakov szvit-elgondolá­sait fejezte ki ; az alakok megszerkesz­tése, a maszkok és öltözékek pontosan megjelölték mindenkinek a helyét és szerepét a cselekményben; s végül a színpad kiállítása valóban az Ezeregy éjszakába illő mesekeretet nyújtotta. Magától értetődik hogy mindaz a megragadó kedvesség, amivel a balett­együttes hatott, még elsősorban a fiata­los lelkességből áradt. De a csoporttán­­cok már így is nagyon jók voltak és a­ magántáncok szépek, s csak helyen­ként árulták el, hogy az egyes szere­pek alakítói művészetükben és mozgás­biztonságukban még nem egészen ki­forrottak. Anita Grabek Zofceida sze­repében a balett-mosoly maszkját még nem eléggé felszabadultan alkalmazta, bár tánca (a pas­k, jeték, pás ember­­ték, helyenként temus de courantjai), a kezek kifejező játéka, (különösen a kék­­elés! jelenetben) komoly tehetség­re vall és nagyszerű fejlődésképessé­­get ígér. Jelena Andrejev szintén komoly tehetségről tett tanúságot, ta­lán kézjátéka és arcjátéka nem elég­gé kidolgozott még (a leöletett vetély­­társnő feletti diadalmaskodás csak mozdulataiban jutott kifejezésre, keze és arcjátéka nem érzékeltette eléggé). A férfiak közül Borisz R­a­fl­a­k tánca különösen a pas de deuxben (kettősben­ volt friss, szép, megelevenítő ere,ifj. Oli­ver Novákovics sah­ja valósággal komoly némajáték-alakítás volt. Ami a leghatásosabb volt, a csopor­tok tánca. Gyors, eleven váltakozásban, a színpad terének alapos kihasználásá­val, állandó eleven mozgással valóság­gal lenyűgözte a nézőt, egyetlen pilla­natra sem volt lankadás a színpadon, s minden mozdulat hűségesen, kifejező­en a zenéhez idomult. A balett-avatás így kitűnően sikerült és a ballett egy csa­pásra meghódította a noviszádi közön­séget. Operánk tehát szénen, lépésről-lépés­­re és állandóan fejlődik. Talán nem mindenben tud még olyan megoldáso­kat nyújtani, hogy teljesen kielégítő legyen. A fogyatékosságok azonban el­kerülhetetlenek a fejlődés menetében. Örülünk még ezeknek is, mert munká­ra, próbálkozásokra, arra vallanak, hogy nem riadnak vissza a nehézségektől, nem hátrálnak meg­, hanem céltudato­san, ha olykor kevésbé sikerült meg­oldásokkal is, törnek előre, látják a táv­latot s ebben látjuk mi is azt a távla­tot, hogy a fokozatos fejlődéssel sikerül megteremteni, kinevelni azt a nagyon jó operaegyüttest, amely fejlődő kul­­turszínvonalunk, kulturéletünk hivatott tolmácsolója és tanúsítója lesz. SULHOF JÓZSEF A * • «• * *|f # *w *»©«iszadta «»S3cisccs!!o«8t€a9i amisét»«» (212,4 hullámhosszon) Június 2. péntek Reggeli műsor: 5.30: Műsorismertetés, utána zenekari művek. ■ 5.45: Hírek magyarul. ■ 6.00: Népdalok és néptán­cok. ■ 6.15: Hírek és sajtószemle szer­bül. ■ 6.30: A rádió tamburazenekará­­nak műsora. Délutáni műsor: 13.00: Szórakoztató zene. n 13.15: Testnevelési és sport-ne­gyedóra szerbül, m 13.25: Szlávkó Pies­ népdalokat énekel, kíséri a rádió tam­­burazenekara, a 14.00: Hírek román 1.! » 14.15: Milica Mijatovics népdald­tal énekel kíséri a rádió vonószeneim’­a Esti műsor, 17.15: Népszerű zenekari művek, is 17.30: Kulturszemle románul ■ 17.45: A rádiózenekar hangversenye, ii 18.30: Ifjúsági adás szlovákul, b 17.50: Énekkari művek. ■ 19.00: a falu hang­ja ruszinul, m 19.45: Nado Gyorgyevics- Kocics zongora-hangversenye. ■ 20.00: Külpolitikai hírmagyarázat magyarul. ■ 20.15: Nápolyi dalok. ■ 20.30: Hírek ma­­gyarul, m 20.45- Kamarazene ■ 21.00: Hírek szerbül, h 21­10: Operazene » 22.00: A beográdi rádió esti hú'­ m­k közvetítése. » 2215: Vidám dalok ■ 22.30: Műsorismertetés, műsorzárás •­0 A BEOGRÁDI RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA* 1.15 (a 236,6 méteres középhullámon és a 31,56 méteres rövidhullámon) 15.00 la 31,56 m rövidhullámon) 21.00 (a ISO,9 m, a 236,6 m es ,­ 202,1 m. közép­hullámon és a 49,8 m rövid hullámon). Az állami, szövetkezeti és magánszektor termelői, akik szabadfor­­galmú közszükségleti cikkeket készítenek, forduljanak teljes bi­zalommal a tartományi kereskedelmi közven­ti ügyniksághoz (Pokrajinska agencija za posredovanje u trgovim) Noviszád, Jug. Armije u. 11., telefon 28-72 Az ügynökség gyorsan és jól elhelyezi termékeiket. Küldjék meg sürgősen ajánlatukat és árumintájukat. 128 Magyar Szó Tiltakozunk a csehszlovákiai Zrenyaninban ma kezdődnek­ a vajdasági népszínházak , ünnepi játékas terror ellen! A jugoszláv állampolgárokon vég­rehajtott csehszlovák rendőr­terror a vajdasági cseh és szlovák nem­zeti kisebbség körében és minden dolgozónkban mély felháborodást váltott ki. Tiltakozó gyűléseket tar­tanak és erélyesen elítélik a cseh­szlovák kormány aljas bűntetteit. Legutóbb a gradacsaci szlovákok küldtek tiltakozó táviratot a cseh­szlovák kormányhoz, amelyben egyebek között ezt írják: „Mi, gradacsaci szlovákok erélye­sen tiltakozunk a csehszlovák kor­­mánynak a jugoszláv állampolgá­rokkal szemben foganatosított in­tézkedései ellen. Követeljük, hogy a csehszlovák kormány szüntesse be állampolgáraink és képviselőink bántalmazását, és olyan jogot ad­jon nekik amilyent mi a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban élve­zünk“. • A NOVISZÁDI FŐGIMNÁ­ZIUM TANULÓI Tegnap a noviszádi magyar fő­gimnázium tanulói is tiltakozó gyű­lést tartottak. A gyűlésről táviratot küldtek a csehszlovák kormányhoz és egyebek között a következőket írják: „Felháborodtunk, amikor meg­hallottuk Dimitrije Dimitrijevics meggyilkolásának hírét, és a jo­gos felháborodás hangján tiltako­zunk az ilyen módszerek ellen. Ugyanígy tiltakozunk a többi al­jas cselekedet ellen is, amelyet ál­lampolgárainkkal szemben követ­nek el. Jugoszlávia népei olyan körülmények között kovácsolódtak testvériségbe és egységbe, amely egyedülálló a történelemben, és ezt a testvériséget semilyen tájékoz­tatóirodán nyomás sem, ingathatja meg. A KOVACSICAI SZLOVÁKOK A kovacsicai szlovákok tiltakozó gyűlésén több mint 1200-an vettek részt. Elítélték a csehszlovák ha­tóságok Dimitrije Dimitrijevics és Joszip Plese jugoszláv állampolgá­rok elleni banditajellegű eljárásait A levél, amelyet a szlovákok köve­telésére elküldtek a beográdi kö­vetségnek, így hangzik: „Mi, kovacsicai szlovákok fel­emeljük szavunkat a csehszlovák szervek embertelen cselekedetei el­len, amelyeket Dimitrije Dimitrije­­viccsel, Joszip Plesevel, Marko Platanoviccsal és más állampolgá­rainkkal szemben követtek el csak azért, mert hűek maradtak hazá­jukhoz, és az igazsághoz A ZENTAI SZERBEK ÉS MAGYAROK A zentai „Jedinsztvo“ harisnya­gyár munkaközösségének üzemi csoportja értekezletéről totakozó táviratot küldött Jugoszlávia Szak­­szervezeti Szövetségének központi tanácsához. A táviratban egyebek között ez áll: A csehszlovák kormány sem ter­rorral sem más módszerekkel nem ingathatja meg népeink egységét, Pártunkba és Tito elvtársba vetett hitét. Inkább gyülözetet önt­öttek állampolgárainkba és a csehszlovák népbe, amely bizalommal tekint az igazságos békéért, a népek egyen­jogúságáért és a szabadságért har­coló jugoszláv népre­. A bali diet a szercai Magyar Népszínház védi Zrenyanini szerkesztőségünk jelenti. A vajdasági népszínházak idei ünnepi játékai, amelyeket a felsza­badulás óta immár negyedízben rendeznek meg, ma, június elsején kezdődnek Zrenyaninban. Nyolc sziniegyüttes és a noviszádo Nép­opera tesz tanúságot szakértőink előtt fejlődéséről, művészi színvo­nalának emelkedéséről. Az ünnepi játékokban a követ­kező népszínházak vesznek részt: a szuboticai Magyar Népszínház, a noviszádi Vajdasági Népszínház, a verseci »Szterije Popovics«, pan­­csevói Népszínház, szuboticai Hor­­vát Népszínház, a szremszkomitro­­vicai, zrenyanini »Tosa Jováno­­vics«, a zombori Népszínház, vala­mint a noviszádi Vajdasági Nép-­­ opera. A tavalyi szemlén, amelyet Szuboticán rendeztek meg, a szi-­i­niegyüttesek versenyében a szu­boticai Magyar Népszínház végzett első helyen, úgyhogy ő védi a baj­noki címet, a többi együttes pedig a fenti sorrendben végzett. A vajdasági népszínházak ünne­pi játékai nemcsak a színházak ed­digi munkájáról és fejlődéséről adnak képet, hanem egyúttal je­lentős állomásai a színházak mun­kájának. Az ünnepi játékokban a színházak kicserélik tapasztalatai­kat, műértők és kritikusok mon­danak bírálatot, véleményt, s mind­ez hozzájárul a vajdasági szerb, magyar és horvát színjátszás szín­vonalának emeléséhez. Uo O. Vi. Az idén mintegy egymillió sportoló vett részt a Tito-stafétában A Tito marsal születésnapjára az idén is országszerte megszerve­zett Tito-stafétában 934.713 spor­toló vett részt, s ezek a staféta­bo­tokba elhelyezett szerencsekívona­­tokkal és jókívánságokkal 93.077 kilométert tettek meg. Az egyes népköztársaságokból a következő számban vettek részt a sportolók a stafétában: Szerb NK 454.592 futó, a táv 38.856 kilomé­ter; Horvátországban 237.719 spor­toló 13.338 kilométeres távon fu­tott; Szlovénia 39.661 sportolója 4.847 kilométeren át, Bosznia és Hercegovina 118.524 futója 10.460 kilométeren át, Macedónia 24.616 futója 4.986 kilométeren és Crna Gora 11.479 sportolója 1.728 kilo­méteren át vitte az üdvözletet stafétabotjában. A Jugoszláv Had­sereg és a határőrségünk 48.122 katonája, altisztje és tisztje 18.862 kilométert futott. Az idei Tito-staféta méretei­ben, a résztvevők számát és a lel­kesedést tekintve, felülmúlt min­den eddigit. Erről beszélnek a szá­mok is: 1945-ben 12.500 sportoló, 1946- ban 49.181, 1947-ben 91.210, 1948-ban 154.234 sportoló, 1949-ben pe­dig 605.564 sportoló vett részt a Tito-stafétában. Ezek a számok ar­ról tanúskodnak, hogy a Tito­staféta évről-évre népeink Tito marsai iránt érzett szeretetének és megbecsülésének mind hatal­masabb megnyilatkozásává válik. A Tito-stafétát nemcsak futók vitték: a többi sportszervezet, sportszövetség és a Népi Technika tagjai maguk módján juttatták el üdvözletüket. Az »Adria üdvözle­tét« 1.145 kalászosénak, vitorlás, sportcsónak vitte a tengerpart mentén 869 kilométer távolságban. Szerbia alpinistái az első proletár brigád hősi felvonulási útján (382 km) juttatták el stafétabotju­kat Beográdba. Evezősök vitték a Dunán, kajakozók a Tiszán, Szut­­jeszkán, Drinán. Azonkívül kerék­pározók, lovasok stb. is bekapcso­lódtak ebbe az ünnepi megmozdu­lásba. Kumrovecból, Tito marsai szülőfalujából például lovas sta­féta indult. Kereskedelmi tengeré­szeink »Macedónia« óceánjáró ha­jónkon az Atlanti óceánon levő Finisterre fokról küldték üdvözle­tüket Tito marsainak 58. születése napjára. Sport Kisorsolták a labdarugó filáahasno Stsás m­érkőzéseit 19 jugoszláv labdarúgó utazik Rióba Amint már megírtuk, a Labda­rugó Világszövetség nyilvánosság­ra hozta a labdarugó világbajnok­ság mérkőzéseinek sorsolását. A beosztás azonban még nem végle­ges, mivel Portugália szereplése kérdéses. Portugáliának tegnap kellett végleges választ adnia, hogy résztvesz-e vagy sem a világbaj­nokságon. A sorsolás értelmében Jugoszlá­viának június 25-én Svájccal, jú­nius 29-én Mexikóval, július 1-én pedig Brazíliával kell mérkőznie. Portugáliának a lemondása csak csekély változásokat idézhet elő a műsorban. A véglegesnek tekinthető beosz­tás a következő: június 24-én: Bra­zília—Mexikó, június 25-én: Jugo­szlávia—Svájc, Anglia—Chile, Uru­guay—Franciaország, Olaszország— Svédország és Spanyolország— Amerikai Egyesült Államok. Jú­nius 28-án: Brazília—Svájc. Június 29-én: Jugoszlávia—Mexikó, Spa­nyolország—Chile, Svédország—Pa­raguay, Amerikai Egyesült Álla­mok—Anglia és Franciaország—Bo­lívia. Július 1-én: Jugoszlávia—Bra­zília. Július 2-án: Anglia—Spanyol­ország, Olaszország—Paraguay, Chile—Amerikai Egyesült Államok és Mexikó—Svájc. A mérkőzéseket Rio de Janeiro­­ban, Sao Paolóban, Porto Allegro­ban, Pernambuckoban, Bello Ho­­rizontében és Curitiben rendezik meg. A döntőkre július 8, 9, 12, 13,15 és 16-án kerül sor Rio de Ja­­neiroban és Sao Paolóban. A Jugoszláv Labdarúgó Szövet­ség közzétette annak a 19 játé­kosnak a nevét, aki Rióba utazik. Ezek közül 7 a Crvena Zvezda, 6 a Partizán, 3 a Hajdúk, 2 a Dina­mo és egy a Lokomotiva játékosa. A válogatott keret tagjai a követ­kezők: Kapusok: Szrgyán Mrkusics mérnök, (Crvena Zvezda), Vladi­mir Beara (Hajdúk). Hátvédek: Iván Horvát (Dinamo), Ratko Csa­­jics (Partizán), Bozsa Broketa (Hajdúk) és Branko Sztankovics (Crvena Zvezda). Fedezetek: Zlat­­ko Csajkovszki (Partizán), Gyujics (Crvena Zvezda) Pálfi Béla (Crvena Zvezda) és Miodrag Jovánovics (Partizán). Csatárok: Tihomir Ognyanov (Crvena Zvez­da), Rajkó Mitics (Crvena Zvezda), Koszta Tomasevics (Crvena Zvez­­­da), Vladimir Frim (Lokomotiva) Sztjepan Bobek (Partizán), Zselj­­ko Csajkovszki (Dinamo), Bernard Vukász (Hajduk), A­lek­szar­­dar Ata­nackovics (Partizán) és Prvoszláv Mihajlovics (Partizán). Válogatottunk június 10-én uta­zik Bernbe, ahol Svájc válogatott­jával méri össze erejét, majd Svájcból folytatja útját Brazíliá­ba. IllisPelefések­ TANGÓHARMONIKA, 80 basszussal regiszter nélkül, tokkal, i . Helikin éa egy hegedűbőgő eladó. Odri Márton, Szvetozár Mietics, M. Tolbuhín 42. 1335 Keményfa HÁLÓSZOBA-BUTOR el­adó. Szubotica, n. Kumicsicseva 35. 1336 ELCSERÉLNÉM Szuboticán Put Bra­­tya Radicsa 3 szám alatti, 2 szobából és mellékhelyiségekből álló lakásomat egy szobából és mellékhelyiségekből­ből álló lakásért Szuboticán, Kosztics: 1337 ELVESZTETTEM EGY BŐRTÁSKÁT Szuboticán a Masaryk­ utcától a Marx­­utig (postáig) terjedő útszakaszon má­jus 25-én délelőtt A táskában benne volt arcképes igazolványom, élelmiszer­­jegyeim és textil­pontjaim, azonkívül körülbelül 1000 dinár készpénz. Kérem a becsületes megtalálót, hogy a táskát és az igazolványt, valamint a jegyeket küldje el címemre, a pénzt megtarthat­ja. — Szűcs Magda munkásnő. Zom­­bor„ Venne Szt. Sztepanovicsa 22, ■— vagy Szubotica, Masarykova 20. 1311 HIRDETMÉNY A felszámolás alatt levő szubotica, „Ranapoz“ beszerző és értékesítő szö­vetkezet értesíti tagjait, hogy befize­tett részvényeik összegét tekintet nél­kül az eddig megjelent hirdetményekre nyomban felvehetik. A kifizetések 1950 július 15-éig tartanak. A határidő le­telte után a fel nem vett részvények összegét az illető tulajdonosok költsé­gére bírói letétbe helyezik. A felszámoló bizottság 1331 m gr éWMCW.m. A VAJDAS­­GI NÉPFRONT NAPIL­APJA Még­i-......... s/erde Kivitelével naponta re vie 9 1­4AK 1­­5ZLÓ Sz­vním Noviszád Györgyevjesa 2 N­­em Telefonszám: 25-35, 25-9­.

Next