Magyar Szó, 1951. március (8. évfolyam, 50-76. szám)
1951-03-01 / 50. szám
(Folytatás az első oldalról) ■élőjének bármely külpoltikaui nyilatkozatát. E nyilatkozatok mindegyikében kifejezésre jut ez a törekvés. Sőt mi több, az Egyesült Nemzetek Szervezetének ötödik ülésszakán a jugoszláv küldöttség kormánya nevében hivatalosan kinyilatkoztatta a kormány készségét, hogy hozzálásson megnemtámadási szerződés megkötéséhez a szomszédos országokkal, eközben természetesen elsősorban a szovjet tömb országaira gondolva. A jugoszláv kormánynak mindezek a felhívásai válasz nélkül maradtak. De nemcsak ez, a jugoszláv kormány minden alkalommal hangsúlyozta, hogy független békeszerető külpolitikát folytat és azt is fog folytatni, hogy nincs szándékában bekapcsolódni semmiféle tömbbe, hogy területén nem engedélyezi és nem is fogja engedélyezni semmiféle idegen haditámaszpontok létesítését, és hogy Jugoszlávia népei egyedül csak akkor készek fegyvert ragadni, ha veszélybe kerül függetlenségük. Minden alkalommal hangoztattuk, hogy semmiféle ellenséges szándékaink sincsenek egyetlen szomszédos országgal szemben sem, és feltártuk hazánk kapuit mindenki előtt, aki becsületesen meg akart győződni arról, vájjon a jugoszláv kormány állításai helytállóak - e. És végül a nemzetközi politika általános időszerű kérdéseiben a jugoszláv kormány mindig békeszerető álláspontot foglalt el, a vitás kérdésekben békés megegyezésre törekedett és lehetőségeihez mérten a többi békeszerető nemzettel együtt igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy a világon fennálló viszályok ne terjedjenek ki és hogy megegyezéses megoldást találjanak felszámolásukra. A jugoszláv kormánynak ezzel a politikájával ellentétben a szovjet tömb kormányai nemcsak, hogy a legkisebb hajlandóságot sem mutattak a Jugoszláviával való viszonyuk rendezésére, hanem szüntelenül tovább élezték ezt a viszonyt. Ma is ugyanolyan mértékben érvényes mint a múlt esztendőben az a nyilatkozat, amelyet Tito elvtárs adott akkor, vagyis, hogy »a jugoszláv kormány sajnálja, hogy a Szovjet Szövetsége a népi demokrácia országainak a JSzNK elleni állandó ellendetes magatartása folytán a maga részéről képtelen halálas lenni az ezekkel az országokkal való viszony válására.« »Ezt annál inkább sajnáljuk,« — mondotta akkor Tio elvtárs, — »mert Jugoszlávia kormánya és népei továbbra is baráti érzelmeket táplálnak ezeknek az országoknak népei iránt és az a szilárd óhajuk, hogy olyan kapcsolatokat tartsanak fenn ezekkel a népekkel, amelyek normálisak és elviseghetők volnának«. Nyilvánvaló tehát, hogy a jugoszláv határokon a jugoszláv kormány hibáján kívül és kizárólag a szovjet kormány Jugoszlávia elleni agresszív hegevíionista politikájának következményeként jött létre a feszült helyzet. Innen ered a békeszerződések kíméletlen megszegése Magyarország, Románia és Bulgária részéről, a felfegyverkezés és a fegyveres erők mérete kérdésében, innen erednek a lázas katonai jellegű munkálatok a határaink körüli övezetben, stb. Mi nem állítjuk azt, hogy valamiféle , közvetlen agresszió előkészítéséről van szó Jugoszlávia ellen, de mégis kénytelenek vagyunk teljes komolysággal megtárgyalni ezt a helyzetet. Amíg toovábbra is ilyen politikát folytatnak, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a Balkánon te Európában biztosított a béke. Ellenkezőleg, mindig ébereknek és felkészülteknek kell lennünk, nehogy meglepjen bennünket az események további fejlődése. És mindenkinek tudnia kell, hogy Jugoszlávia népei a legnagyobb hősiességgel és kitartással fegyveresen szembaszállitak minden agresszióval, hazájuk függetlensége és területi sérthetetlensége ellen irányuló minden támadással, ha valaki arra szánná el magát, hogy ilyen kalandba bocsátkozzon. Nálunk nincs rettegte a háborútól, de nem is becsüljük le könnyelműen a jelenlegi helyzetből eredő veszélyt. Ezért éberek vagyunk, habár meggyőződésünk, hogy a békét meg lehet őrizni, agresszív nyomás, amely fenyegeti függetlenségüket és veszélyezteti minden más nép békéjét is. Erről pedig egy szót sem szól a szovjet kormány, habár Jugoszlávia népei éppen erre a kérdésre világos választ követelnek. Mi nem követeljük, hogy a szovjet kormány szeresse a mi szocialista országépítésünk útját. Mi sem szeretjük az ő, szocializmussal összeegyeztethetetlen módszereiket, amelyek még kompromittálják is a szocializmus emléjét. Mi nem szándékosunk lemondani ennek a rendszernek a bírálatáról. Amit azonban mi a szovjet kormánytól követelünk a következő: hogy a köteles tisztelettel viseltessen Jugoszlávia népeinek függetlenségete azon óhaja iránt, hogy békében senkitől sem fenyegetve dolgozhassanak a szocialista országépítés nagy művén, és dolgozó népünk jólétének növelésén. . Magától értetődik, hogy a szovjet kormány kihasználta az alkalmat, hogy említett jegyzékében ismét ráakaszsza a jugoszláviai szocialista rendszerre a fasizmus címkéjét. Hiszem, hogy Jugoszláviának Franco Spanyolországával való összehasonlítását a tájékoztatóirodás »ideológusok« rövidesen nagyon fontos lépésnek fogják nyilvánítani a »marxizmus« további fejlesztése terén, amelynek elérését a szovjet külügyminisztériumnak köszönhetik, de ennek ellenére bizonyos, hogy a világ egyetlen békeszerető embere sem fogja megérteni, hogy a szovjet »ideológusoknak« ez az elméleti »halálugrása« megmagyarázza és megindokolja a szovjet kormány Jugoszlávia iránti agresszív politikáját. Azonban éppen az a tény, hogy a szovjet kormány »fasiszta rezsimnek« nyilvánítja a jugoszláv kormányt, legnyilvánvalóbban bizonyítja, mennyire szocialistaellenes és agresszív jellegű a Jugoszlávia elleni szovjet politika. A szovjet kormány nyilvánvalóan nem igazolhatja és nem magyarázhatja meg ezt a politikáját saját népei előtt sem másként, mint az arra vonatkozó rágalmak csökönyös is- mételgetésével, hogy Jugoszlávia fasiszta ország. A szovjet kormány úgy látszik nincs tisztában azzal, hogy ezáltal voltaképpen leleplezi jugoszlávellenes politika- jaink igazi arculatát és annak a nemzetközi terrornak módszereit, amelyet ma meghonosít a független államok közötti kapcsolatokban. Ezen kívül nyilvánvaló, hogy a szovjet kormány számára a kis nemzetek csak azért léteznek, hogy lehessenek uraik. Minden sdő népnek kell urának lennie, s ez a szovjet külpolitika elve. Éppen ezen alapul az érdekövezetek felosztásának politikája. Ha pedig valamely nép nem ismeri el ezt a politikát, akkor rágalmazni kell te agresszív terrornak kell alávetni. Az említett jegyzékben azonban van még egy érdekes rész. Önök valamennyien tudják, milyen hajszát folytatott a szovjet kormány Jugoszlávia ellen, amelynek az volt a célja, hogy úgy tüntese fel, mintha Jugoszlávia állítólag támadást készítene elő a szovjet tömb ellen és mintha külföldi hatalonak »sújtó öklévé«, »előőrsévé«, »felvonulási területévé«, stb. válna a szovjet tömb országai elleni támadás céljából. Minderről azonban egyetlen szó sincs a brit kormányhoz intézett említett jegyzékben. Ott csak egy mondat maradt, amelyben az áll, hogy a szovjet emberek éppen azért szidalmazzák a jugoszláv kormányt, mert »öszszeeskénytet szőtt a magyar népi demokratikus kormány ellen«, így tehát »Jugoszlávia agresszivitása« csupán a magyar kormány elleni állítólagos összeesküvésre korlétozódott, az ilyen összparküvés létezésére vontkozó állítás pedig a Rajk elleni dióktélen perre támaszkodik, amely per a sikeresente leálcázott bírósági provokáció klasszikus példájává vált. Bezel az állítással vett,képpen a szovjet kormány nyíltan beismeri minden arra irányuló kísérletének sikertelen,«égét, hogy Jugoszláviát tgry mutassa be mint olyan országot, amely fenyegeti a békét Európának ebben a zendben. Ez a kijelentés eggyel több példa arra nézve, hogy » (Folytatót a 3. oldalon) Edvard Kardely Külügyminiszter válasza a népképviselők kérdéseire A szovjet hermáim az égettimniohtides petiditatát ídeszrelte a mefthdlemilics és fenijefides petiiinálával I szene!lümü nisserdidesal Engedjék meg, hogy kihasználjam ezt az alkalmat arra, hogy — habár neve tartozik egészen a kérdés keretébe, — megemlékezzek a szovjet kormány által Nagybritannia kormányának eljuttatott legutóbbi jegyzék egy kitételéről, egy olyan kitételről, amelyben a szovjet kormány már ismert szokása szerint durván rágalmazza a jugoszláv kormányt. Ebben a bekezdésben a szovjet kormány a brit kormány szemére veti, hogy »védelmébe veszi« a jugoszláv nemzeti érdekeket és azt mondja, »hogy a szovjet emberek szidalmazzák és szidalmazni fogják ajelenje« jugoszláv uralmon lévüket«. Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy itt nem a »szovjet emberekről« van szó, mert mi jól tudjuk, hogy a szovjet népek nagy rokonszenvet táplálnak Jugoszlávia népei irárt, másodszor pedig, az egész világ tudja, hogy itt nem valamiféle »szidalmakról« van szó, hanem a szovjet kormány Jugoszlávia elleni példátlan politikai, gazdasági ts katonai nyomásáról, olyan nyomásról, amely az európai nemzetközi helyzet kiéleződésének egyik forrásává és ezáltal egy olyan tényezővé vált, amely fenyegeti a világbékét. Ami magukat a »szidalmakat« illeti ki kell emelni, hogy ezekre senki a világon sem ügyelne, különösen pedig nem Jugoszlávia népei, akik teljesen tisztában vannak azzal, hogy kinek a részéről te miért jönnek ezek a »szidalmak«. Itt azonban olyan »szidalmakról« van szó, amelyeket nerv«szívpolitikai n. mással, gazda igi ■árlattal, diverzáns akciók-kal és katonai intézkedésekkel m.tap.vajanak alá, olyan »szidalmakról« van szó, amelyeknek egyebek között az volt a következményük, hogy a Jugoszláv Hadsereg 7 katonáját meggyilkolták, 15-öt pedig megsebesítettek, több mint 1500 tiatárincidenset idéztek elő, stb. Eszerint tehát Jugoszlávia népeit és általában a békeszeretű embereket nem a jugoszlávellenes »szidalmak« nyugtalanítják, hanem a Jugoszlávia népei ellen irányuló nyílt I Nsmzetisz!kl'tlizttfsiketnek m ételt? JiMsztóf's, aminél a torvénikDaivbe ton.m a gynocida szimpla sílifté ását A Szövetségi Népezkupstina mindkét házának kedden döntött megtartott együttes ülése az új büntetőtörvénykönyv és az azt bevezető törvény törvényjavaslata vitájának jegyében zajlott le. Elcsének dr. Jonzip Bracsics emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy az új büntető törvénykönyv ítélkezésünk demokratikusságát biztosítja s a tájékoztatóirodá a büntető joggal szemben elsősorban az emberi jogok védelmét szolgálja. Dr. Mali«* Standért rámutatott, hogy az új büntető törvénykönyv mindennemű önkénnyel szemben védelmezi az emberi jogokat, mert valaki csak abban a büntetésben részesülhet, amelyet az illető bűntettre a törvény előír. Megemlítette még hogy habár a halálbüntetést nem törölték el, az enyhítő körülmények figyelembevételével a halól büntetés megváltoztatható. Vladimir Szimics népkép- viselő büntető törvényköny- vünk nemzetközi jelentőségé- ről szólva megemlítette, hogy Jugoszlávia nemzetközi kötelezettségének tett eleget, amikor a büntető törvénykönyvbe bevezették a háborús bűnök és a genocide szigorú elbírálását. Kiemelte, hogy a genocida bűntettének elbírálását elsőnek mi vezettük be nemzeti jogi ítélkezésünkbe. A továbbiakban felszólaltak Rum Tadics, Rusko Sl- Syegovics, dr. Josa Milrojevics és Iván Peru*es. Dr. Pavel Lunacsek pótindítványt tett a büntető törvénykönyv egyes részeire. A magzatelhajtás büntetéséről szóló részre tett megjegyzés kérdetében a felzólalók véleménye megoszlott, s a Szkupstina döntött: elfogadták dr. Pavel Lunacseke pótjavasla- | fjait, •' ■»?* ’it »tv' r ’-szörhaj- 1 táso a nőt nem büntetik , meg. fizui Bi3 enliru&r.yfinn hozzájárul az ország A Szövetségi Szkupstina két tanácsának együttes ülésén Frane Frol igazságügy miniszter expozéja után a vitában, mint, megírtuk, felszólalt Vladimír Bakancs népképviselő. Beszéde elején a következőket mondotta: — Ebben a vitában főleg azért szólalok fel, mert akaratlanul is bizonyos vitát idéztem elő mind a javaslat bizonyos módosításaival kapcsolatban, mind pedig az e Házban történt „szakadás“ra és hasonló mtndatásunkra vonatkozóan. A varsói rádió azt kürtölte világgá, hogy egy népképviselő olyan kérdést vetett fel, amely zavart okozott, mert nem szerepelt az „UDB tervében“. Az az egyén, aki „megsavarta az UDB tervét” az adott esetben én voltam. Mások viszont azt mondták, hogy az én javaslatom burzsoá elemeket visz be törvényhozásunkba, hogy kiemelje a kapitalista elemek növekedését törvényhozásunkban és végleges áttérésünket a kapitalizmusra, illetve a kapitalizmus visszaállítását országunkban. Hangsúlyozni kívánom mindjárt az elején, hogy tézrevételeim egyáltalán nem vonatkoztak a javaslat, általános irányvonalára, s hogy ezzel az irányvonallal egyetértettem, amint most is egyetértek. Úgy véltem és úgy vélem most is, hogy ez az irányvonal helyesen, jó. Csupán bizonyos helytelen megszövegezésekre és bizonyos elméleti pontatlanságokra kívántam felhívni a figyelmet az általános részben, amelyek ellentétben álltak, vagy legalább is nem voltak teljes összhangban magának a törvénykönyvnek alapvető irányvonalával. Maga az a tény, hogy — legalább is alapjaiban — elfogadták ezeket az észrevételeket, azt tanúsította, hogy egyáltalán nem volt nézeteltérés. Elenkezőleg olyan mértékben egyetértettünk, hogy a régi megszövegezések helytelenségének kérdését is úgyszólván néhány perc alatt levettük a napirendről. Bakarics elvtárs ezután krdemelte, hogy a kormánynak e javaslat, meghozatala alkalmával elfoglalt helyes irányvonala értelmében az alapvető büntetőpolitika minden konkrét kérdése helyesen megoldódott, majd hozzátette, hogy szaktekintetben nem tartottak teljesen lépést a kormány elgondolásaivale hogy a javaslat ebben a tekintetben bizonyos mértékben elmaradt. Bakarics elvtárs megemlítette, hogy az első szakasz helyes megszövegezéséről van szó, amely többé-kevésbé deklaratív jellegű de nincs különösebb közvetlen jelentősége az alkalmazásra. Bakarics népképviselő ezt példákkal is megvilágította és kiemelte, hogy az ország leigázásának külső veszélye mellett társadalmi közösségünket két fő veszély fenyegeti Először, a régire való visszatérés lehetősége és másodszor a „saját burzsoázia* kialakulásának veszélye. A büntető törvény szempontjából az első veszély érdekes formái a régi elnyomó osztályok maradványainak különféle ellenforradalmi tevékenységeire azok a jelenségek, amelyek abból erednek, hogy a kisáru termelésből s a régi társadalom habosító gazdasági és társadalmi maradványaiból — amelyek letörését jól megódja a javaslat. — kapitalista irányzatok születnek. Ami a második veszélyt illeti nem ez a helyzet. Ééségblen, hogy a mi tátendhumunkban is megszilárdulhatna a bürokrácia és hosszú időn át fennmaradhatna mint a társadalom szilárd rétege, a társadalomtól elválasztva és a társadalom felett. Elmaradottságunk nagyon alkalmas terep erre, s erre a veszélyre nem csak Marx és Lenin mutatott rá, hanem élő példával figyelmeztet bennünket a Szovjetszövetségbeli gyakorlat is. Számunkra ez a legnagyobb, legreálisabb veszély, mert erre az útra kényszerítene bennünket a snontanítás és ettől a veszélytől csak a ponti'"" és állami szervek valamint a nagy néptömegek öntudatos mindennapos harca menthet meg bennünket Bakarics elvtár? ezután megemlítette, hogy az első szakasz előbbi megszövegezése „a szocialista tó társadalmi berendezés“ védelmére utalta volna a bíróságot. Ezzel azonban ki is meni mozgósító szerepe. Tekintetét elsősorban visszafelé veti, nem pedig előre. Bakaris elvtárs ezután olyan eseteket említett meg, amelyekkel a bíróságok foglalkozhatnának és hangsúlyozta, hogy az ő személyes találékonyságuktól te a bírák képzettségetől függ, hogy különbséget tegyenek azok között a tisztviselők között, akik a találékonyság hiánya folytán, tévesen értelmezett odaadás folytán vagy valamilyen más olyan okból süggik meg a törvényt, ami anncs összefüggésben személyi helyzetükkel valamint az olyan tisztviselőők között, akik működésének alapvető motívuma a személyes haszon és a kiváltságos helyzet állandósulása. Egyik és másik esetre is gyakran a külön résznek ugyanaz a szakasza vonatkozhat. Ez utóbbinak a tette pedig olyan fát szedőt ölthet mintha ugyanaz a cselekedet volna, csak nagyobb „súlyosbító körülményekkel“ vagy becstelenebb Indító okből elkövetett eselek meny, de amellett alapjában véve egymn-men ítélhetik mer *i&r\r'k a cselekedet eknek bűlnügyi osztály *zó~ét, vagytársadalmi veszélyét*. — Amint tehát látható — mondotta Bakarcs elvtárs — a vita "alapvető kérdése itt az ember társadalmi felszabadulásának folyamatából eredő feladatok helyes megszövegezéséve! te — ami ugyanaz — az embernek a társs adalom te állami szerv'-et formál Iránti mentert'«a féltődégéből eredő feladatok hehes megszövegezésére szóratkozott Áramunk, valamint állami te társadalmi berendezésünk alapvető feladatáról, — az osztálytársadalom felszámolására irányuló munka feladatáról, az államnak .Az új társadalom megteremtése terén való feladatáról — nem lehet vita. Erről a feladatról gyakran beszéltek ebben a Házban is, törvényeket is hoztak, amelyek hozzájárulnak e harc sikeréhez stb. A kérdést tehát így kell feltenni: miért nem jutott ez teljesen hasonló módon kifejezésre e törvényjavaslat első szakaszának szövegében is? Ez a kérdés annál inkább felmerül, mert egyébként minden fontosabb helyen helyesen tekintettek a dologra. A dolog lényege tehát a jelek szerint az, hogy a megszövegezést végző elvtársink úgy vélték, hogy ez benne foglaltatik az ő megszövegezésükben, a „szocialista“ szóban. Ez a véleményük pedig azért alakulhatott ki, mert bírálat nélkül olvasták a szovjet hivatásos jogászok műveit. Ez a megszövegezte ugyanis (megközelítően) megfelel a szovjet törvények megszövegezésének te a szovjet jogászok úgyszólván minden elméleti munkája megszövegezésének. Bakarics elvtárs ezután a szovjet jogászoknak az államról alkotott elméleti nézeteiről beszélt kiemelvén, hogy a Szovj- Szövetségben elméletben az állam ki hálájáról beszélnek, ugyanakkor azonban örököstiűvé kívánják tenni az államot. Miután kiemelte, hogy az első szakpex jelenlegi szövege- egészen más te hogy jó a megszövegezése. Bakarics elvtárs hangsúlyozta, hogy ez a megszövegezte világon megjelöli milyen folyamrtról van szó, majd arról beszélt, hogy mi tesz haladóvá te emberségeseé egy büntető törvénykönyvet. Erre azt a valóértédt«, hogy csak az teszi haladóvá te emberség*«" se, hogy támogatja a haladást vagy nem, vagyis hogy elősegiti-e az egyetemet termelő erők növekedésének irányzatát te megadja-e az embernek mindazt, amit « társadalmi lehetőségek nyujtanak a úgy értelmezi«, hogy az embernek se«'téri* kell, hogy öntudatában legyőzze a mutt te a társadalom jelenlegi fejletlenségének következményeit. Ott is megvannak azok a határat, amelyeket tárgyilag már lehet állapítani te az a véleménye hogy a törvény helyeset oldja ezt meg. Végül Bokanics elvtárs elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ennek a javaslatnak előkészítésében közreműködtek, mert aránylag rövid id.ő alatt sikerült megtalélniok az alapjéban véve helyes utat a különféle. e& mának ellentmondó gysnu*# Jószándéku és nem itezáviéku elméletek és nézetek törvényében és kidolgom! az uj törvénykönyvet, amely alapjában véve jó] valóértjemet a helye? irányvonalét és *gnely jelentősen hozzájár** az ország további épitteéhe* OV3VOIssisésesse* — mnomiatta isiszólalásban Vladmir Bakarics nép épüsele