Magyar Szó, 1951. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1951-05-01 / 103. szám
Ídvözlet ----- a völgyek építőinek • • /■\ KRÖK vonta sze*** kérrel kapaszkodtunk fel egyszer régen Bosznia kopár hegyvidékének egy elhanyagolt szerpentinalján, öreg bosnyák nógatta a ballagó ökröket... Az ottani életről beszélgettünk, ő pedig, a többi között merészen a sziklák oldalába, a hegyszakadékok fölé épített egyetlen vasutaavasról, de arról az időről beszélt elragadtatással, amikor a vasút épült. Az volt ám csoda, a kanyargós keskeny vágányú vasútvonalat megépíteni ezen a terepen. És a nép csodálattal beszélt Bosznia egyetlen vasútvonaláról, a mérnökökről, szakemberekről és aruról az ipari fejlődésről, tymely utat tudott építeni a járatlan sziklás vidéken. Noha a föld mélye különféle bányakincset rejt, hazánk számos vidékét hosszú ideig elmaradottságban tartották. A kincseket nem bányászták ki és amit kitermeltek is, abból sem jutott semmi haszon a népnek, hiszen éppen az ilyen vidéken volt a legnagyobb a szegénység. Nemrégen egyik beszédében Tito marsallandotta Macedóniáról, hogy Macedónia földje gazdag, de népe szegény. Ugyanez jellemző hazánk majdnem minden részére. Régi és új hódítók, ellenségek egyaránt azt szerették volna, ha Jugoszlávia mindig gazdaságilag fejletlen, kizsákmányolható ország maradt volna. Hazánk népe azonban iparilag fejlett és független országot akar és ilyennek is építi hazánkat. Ezért épülnek völgyekben, folyópartokon új gyártelepek és az egész országot behálózó vízierőművek. Ezért válttkozott meg például teljesen Zenica környéke, amely a ma már valamelyik iparilag legfejlettebb ország hatalmas gyártelepére hasonlít számos gyárkéményével, újonnan épített üzemeivel, magaskohóival, kokszgyárával és mun kástelepülésével. Itt termelik majd hazánkban a legtöbb vasat és acélt. A fémkohászat másik központja Sziszákon létesül. A sziszáki vasmű is egyre terebélyesedik. Egymásután készülnek el a magaskohók, az új gyárcsarnokok és hengerművek, amelyek a vasat és az acélt féltermékké dolgozzák fel. Nincsen olyan része az országnak, amely kimaradna a folyóinkon épülő vízierőművek fejlesztette villamosenergia hálózatából. Teljesen új iparágak gyárai emelkednek olyan helyeken, amiltal megfelelő nyersanyaglelőhelyre bukkantak. Ezek közül a legjelentősebbek a Jankovicsevói magnezitgyár, az Arangyelovác közelében épülő és részben már termelő samot- és elektroporcellén-gyár. Nagy jelentőségű a Tuzla környékén épülő iukováci kokszgyár és számos még üzem. Bányáinkat és lelőhelyeinket nem használják ki többé idegenek. A bányakincs egy részét már olvasztóink dolgozzák fel. Ezt a célt szolgálja a kibővített bori rézkombinátus, a szimiatei akmnimum-kombínátoe kiépítése és továbbfejlesztése. A hazánk elleni támadás és a nemzetközi háborús helyzet ellenére lankadatlan erővel fejlődik a nehézipar és avillamóris. És jut erő a többi iparág fokozatos fejlesztésére is. ■ Macedóniában és máshol is ag. Idén épülnek a legnagyobb és legkorszerűbb fonodák. ■, textilgyárak és más üzemek ... Hegyvidékeinken na , is találkozunk ballagó ökrös szekerekkel. De e vidék népe már nem ámul a régi kisvasút láttára. Hiszen azóta csak Boszniában a harmadik új, szélesnyomtávú vasútvágány épül és mindenki látja és hallja, miként fejlődik hazánkszerte gyáriparunk. Nemcsak látja és hallja, részt is vesz e nagymunkában, amely gazdag hazánk szegény népét felemeli az elmaradottságból L. A. * A zenicai vasművek Gyárrészlet a sziszaki fémkombinátusból * KÍVÁNCSISÁG és az érzelmek keveréke szállja meg az embert, amikor a csupa új, óriás épületből álló, valóságos településhez hasonló atomkutató intézet kapuját átlépi. Milyenek is lehetnek azok az emberek ott a falak mögött? Önkéntelenül tolakszik agyunkba e kérdés és már látjuk is a fehér szakállas, görnyedthátú tudósokat. Csoportunk, vagyis a noviszádi tanárképző főiskola hallgatóinak vezetője, Tyulum Zsivojin tanár nem tart sokáig kétségben bennünket és elmondja, hogy az intézet vezetője Szávica professzor, a beográdi technikai fakultás mostani tanára, aki hosszabb ideig Marie Curievel, a rádium felfedezőjével dolgozottJó ideje ácsorgunk már az intézet sáros udvarán, várva a bebocsátást. De, íme, a szakáll és a görnyedi ház helyett egy kellemes külsejű, 25 év körüli fiatalember jelenik meg mint ahogy később megtudjuk, mérnöke mutatja meg az intézet érdekességeit. — Persze az atomenergiáról szeretnének hallani valamit? — kérdezi mosolyogva.— Talán felesleges is mondanom, — folytatja, feleletet sem várva, — hogy az anyag legkisebb részecskéi az úgynevezett atomok, amelyek szabad szemmel, sőt a legerősebb mikroszkópon sem láthatók. Azonban nem kell azt hinni, hogy az atomok oszthatatlanok. Éppen ezeknek szétrombolásával szabadul fel nagymennyiségű hő és az az úgynevezett atomenergia. Az atomok szétrombolása azonban nem olyan egyszerű, csakis hoszszú és fáradságos munka árán érhető el. Időközben egy hosszú folyosón haladunk végig, mindkét oldalról felirat nélküli, szürkére festett ajtók merednek ránk. Sehol semmi lesz, csak suttogva beszélgetünk, egy-egy hangosabban kiejtett szó szinte bántóan hat a nyomasztó csendben. Végre belépünk egy ajtón- Hatalmas laboratóriumban találjuk magunkat. Idősebb, alacsony termetű nő a laboratórium vezetője. Elmondja, hogy a nehézvíz előállításán dolgozik. Megtudjuk, hogy 200.000 liter közönséges vizet kell elektromos árammal szétbontani, hogy egy liter nehézvizet kapjunk és éppen ezért a nehézvíz literének ára több millióba kerül. A nehézvíz az atomenergia előállításához szükséges. Megtekintjük a vegyészeti osztályt, de az általunk elképzelt szakállas tudósok helyett mindenütt fiatal mérnökök, tanárok fogadnak bennünket. A vegyészeti osztályból egy új épületbe, a fizikai laboratóriumba megyünk. Az első, ami szemünkbe ötlik, a villanyvezetékek furcsa óriáshálózata. Az első terem egy rádiómechanikus műhelyhez hasonlítható. A körbeállított asztalokon 6—8, rádióhoz hasonló készülék látható. Egy fiatal tanár jegyzi a jelzéseket. A magyarázatból kitűnik, hogy e készülékek különleges viszenyszámológépek, amelyek pontosan jelzik, hogy a rádió aktív elemek mennyi sugarat bocsátanak ki magukból másodpercen). '■nt. Vagy 20 különféle láb arató 1 A v*, cmrf Art. leglepetés vár ránk, r.z ed.ji c.-end után szinte jól. k hv*ani az ajtók mögül szűrődő kalapálást, a gépek ?.k 'tolását nyolultnál bonyolultabb szerkezetű gépeket és különféle kísérleteket láttak. E kísérletek elvégzésére tulajdonképpen azért van szükség, hogy szakértőink megismerkedjenek az atomenergia előállításához szükséges elemek tulajdonságaival Egy újabb épületben ujabb — Ez intéz,Hink lakatosba észt. dályoa ".helye, — mondja vezetőnk s azzal végigvezet bennünket a korszerű gépekkel felszerelt műhelyen, amelyben a munkások a szükséges különféle miszeralkatrészeket készítik. A intézetnek saját üvegfeldolgozó műhelye is van, ahol « av/wL» A» kísérletezéshez szükséges, különböző alakú üvegedényekét, csőrkát készítik. Az atomenergát eddig, sajnos, csak Háborús célokra használták fel. Azonban négyszerű távlatok nyitnk az atomenergia békés célra való felhasznáására is. Vegyük például a szénbányászok életében. Mennyi fáradságos, verejtékes munkájuk'- - kerül, míg a föld gyomrát felszinre hozzák a világ gépek, gépelnek stb. hajt’ •*.' ■•ükséges szénmennyis''* 1 "ám most szinte hihetetlenül lang ük, hogy az atomener* felhesznVág* esetén e '''idő V' ' összesen két tor" a 'én -Vv! -vh-ak szítrombolása, ’ *y annyi He szabaduljon *'’■ amneoryn a világ összes gyárainak üzemeinek, villanyterrek, vasutasak, repülő.: • i,"k és autóknak egy hajtó energiáját " fedezné. S ma azonban mé'g nem jutottunk odáig. Aztomenergia előállítási m 5 ija 1g en bonyolult, és még rengeteg pénzbe kerül. Azonban az ember annyi mindent feltalált már, s csak idő kérdése, hogy megtalálja az atomenergia békés célodra való felhasználásának olcsó módját is. »rar« »~ia OOK .VU, GÖUlTU ÖZE keifet AHOOeuDUTI ^oaeANAST MEG [AKADÍLYOZ.Ó NO A'ji ROc&ANO CjUUTACS ^ y/IUiVV'' cnskii» A noviszádi tégelhárító kio'Mitáson látható ez az alom bomba raj. Az amerikaiak használta« Ilye fajt» bombákat a Japán elleni háborúban. PARTIZÁN MÁJUSOK. KIRÁNDULÁSRA megy, pihenni és örülni. Kesében hogy — hogy nem orgonaág, tele tömött virággal. Szinte csorog belőle az illat. A május elseje. Lépdel nagyokat, frissen és ruganyosan, s lépte ezer ás ezer lépés. S mert hossza az itt, az utat pedig szeretik a gondolatok, gondolkodik. Talán arról jutott eszébe, hogy megigazította vállán az elemózsiás táska szíját, de lehet, hogy az orgonavirágról. Régen volt. Hogyan? Lehetséges, hogy már ti, esztendeje! Szalad az idő, szalad... Soha nem voltak békén, nem is törődtek az ünnepekkel. Még azzal sem, hogy nappal van-e vagy éjféi ünnepek!? Harcban a harcnak éltek. Annak kellett álniuk. Illetve mégsem. Egyszer, egyetlen egyszer az évbenünnepeltek mégis. Rendszerint a legelöl, az erdő szélén szemelték ki a falu végén. A május elsejét megünepeltek a partizánok. Sorakozó! Szemle! lgnzi szemle volt ez ilyenkor Utána előadást hallgattak végig, amely ezúttal is azzal végződött, hogy hogyan is lesz abban az új országban amelyért küzdünk? Ennek is így kellett lennie. Pedig, hej, a német csapatok Moszkva felé vonultak, úgyszólván feltartóztathatatlanul a csatornán túl Anglia lába alatt mozgott a talaj, itt az országban pedig három megszálló és esetei kék és úsztasák, — árulók! Ebéd után pihenő... Ez a szó egyébként legtöbbször alvást, jelentett Most senki sem álmos. Mígnem délután megindul a legelő, az erdősnél fedi az ünneplőbe öltözött falu. De még mielőtt hálóba kapaszkodott volna össze a tánc, műsort adnak a katonák. Hogyan tudott nevetni, érted: nevetni akkor is a falu Igaz, azt mondják, az állat soha nem birr fel antigomlitt az ember. Vagy mert ritkán, nagyon ritkán van nevethetnékjük, azért? Mindenesetre a humoros jelenetek, a „balett“ és a madár csiripelte szóbeszéde jók voltak. • S már ekkor, abból, ki hogyan, hová helyezkedik ki a „színpad“ előtt, látszott: a falubeliek a harcosokhoz húsnak. S nem egy legény feledkezett meg az anyai gondoskodásról, a házkörüli mezőről, a dologról s ezer másról sllt be azonmód a partizánok közé. De nem mindig sikerült így az ünnep. Volt, hogy jobban sikerült. Ekkor meg ezer halál röppent a partizánlövedékek nyomában, kézigránát dobbant a csizmasarok helyett, a nevetés, az öröm pedig az ellenség nyögése, ordítása és menetettképe volt. így ünnepelték a munkások ünnepit Szalad, bizony szalad az idő! Tíz esztendeje már az első partizán májusnak. A táskában akkor leginkább négy féle dolgot lehettt találni: lőszert, egy kis fehérnemücskét, egy darabka kenyeret s ha nem többet, de legalább egy brosúrát, füzetet valamelyes elméleti „ anyagot“, — ahogyan hívták. Az orgonavirág, igen az orgonavirágot pedig sok helyütt nem szedte le senki. ... Nagyokat, frissen és rugalmasan lépdel s lépte ezer és ezer lépés. Kirándulásokon, ünnepélyeken, pihenőn örül ma az egész ország. Mert május elseje van s a hosszú utat szeretik a gondolat -Je. yL Éljen az egész világ dolgozóinak szoldaritása, a szocializmusért és demokráciáért, a békéért és a népek egyenjogúságáért folyó harcban!