Magyar Szó, 1951. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1951-06-01 / 128. szám

Új perzsa javaslat a kőolaj ipar államosítása ügyében Teheránból jelentik, hogy a perzsa kormány hajlandó kártalanítást fizetni az an­gol-perzsa kőolajtársaságnak azokért a veszteségekért, a­­melyekről bebizonyosodik, hogy a kőolajipar államosítá­sának végrehajtása miatt kö­vetkeznek be. A perzsa kor­mány ezt egy válaszjegyzék­ben közölte az angol kor­mánnyal, amelyben hangsú­lyozza, hogy a perzsa kor­mány semmi esetre sem akar akadályt gördíteni a kőolaj­­termékek eladása elé a volt vevőknek. A továbbiakban a perzsa kormány kiemeli,­­hogy az államosított angol-iráni kőolaj­társaság vezetésére egy háromtagú ideiglenes igazgatóságot neveznek ki, a­­mely az eddigi kőolajtársa­ság minden ügyét intézi, be­leértve a kutatásokat, a kő­olaj-kitermelést, finomítást, a kőolaj elosztását, eladását és a jövedelmeket. Az álla­mosított kőolajtársaság meg­tart minden­ külföldi szak­embert és munkást. 5 . Az európai gazdasági tanács munkája A tömbpolitika gáncsolja a nemzetközi gazdasági együttműködést Az Egyesült Nemzetek Genfben ülésező európai gaz­dasági tanácsa tegnap meg­választotta a tanács új elnö­két és alelnökét. Belgium de­legátusa a Szovjetunió és Nagybritannia delegátusainak támogatásával 1951 és 1952 évre elnöknek Karín Rockot, Svédország delegátusát, al­­elnöknek pedig Ernest Tau­­bert, a Szovjetunió delegá­tusát javasolta, akik az em­lített tisztségeket eddig is betöltötték. A tanács szava­zás nélkül elfogadta a javas­latot. A további vita során vala­mennyi delegátus a tanács munkájának folytatása mel­lett szavazott. Dr. Jozse Vil­­jem jugoszláv delegátus Ju­goszláviának a bizottság munkájában való részvételé­ről beszélve, hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia általában fokozni kiváltja a nemzetkö­zi gazdasági együttműködést. Évről-évre mind nyilvánva­lóbb, hogy a világ gazdasága egy egészet képez, tekintet nélkül azokra a különbségek­re, amelyek egyes országok gazdasági rendszerei között fennállnak. A nemzetközi együttműködés egyik alap­kérdése abban rejlik, hogy megtalálják azokat a formá­kat, amelyek összhangban vannak a mind egységesebb világgazdasággal. A fejletlen államoknak nyújtandó techni­­kai segély különösen jelké­pezi ezt az egységet. A to­vábbiakban dr. Jozse Villan kiemelte, hogy egy nemzeti gazdaság elszigetelése nem egyéb, mint olyan politika, amely káros mind a világ­­gazdaságra, mind pedig an­nak az országnak gazdasá­gára nézve, amely ezt foly­tatja. Az ilyen politika ellen­tétben áll az európai gazda­ság létezésével és fejlődésé­vel. Az a törekvés, hogy a gazdasági tanács munkája tanulmányozásában és a tech­­nikai bizottság munkájában merüljön ki, annak a követ­kezménye, hogy Európában fennáll a tömbök politikája, amely gazdasági agresszióvá fejlődik. Jugoszlávia maga is egy ilyen agresszió áldozata és éppen azért meg tudja kü­lönböztetni egyes országok valódi építő gazdasági poli­tikáját, — szögezte le dr. Jozse Villan. A tanács ma a mezőgazda­sági bizottság munkáját tár­gyalja. HARCOK KOREÁBAN Erős kínai ellentámadás Indzsenál Tokióból jelentik: A kínai és északkoreai csapatok to­vábbra is szívós ellenállást tanúsítanak, s így Ridgway tábornok csapatainak előre­nyomulása igen meglassult, sőt a front egyes szakaszain meg is állt. A 8. amerikai hadsereg közleményében az áll, hogy az északkoreai csa­patok a keleti frontszakaszon a nagy eső ellenére is igen heves ellentámadást hajtot­tak végre. Indzsetől északra ugyanis rövid időre átvágták az országutat. Ez a támadás volt a legerősebb a kínaiak tavaszi offenzívájának kez­dete óta. Az állandó esőzé­sek miatt csökkent a csapa­tok tevékenysége. A kínai csapatok igen nagy ellenál­lást fejtenek ki a Hvacson­­vízmedence környékén is, ahol mindenfajta tüzérségi üteget használnak, és akadá­lyozzák az amerikai és dél­koreai csapatok előrenyomu­lását. Igen súlyos harcok folynak a Jongpjon—Kumva országút mentén, ahol a 8. amerikai hadsereg tankegy­ségei visszavonulásra kény­szerültek. Az egyesített pa­rancsnokság gyalogságának nagy harcok árán sikerült a Hvacson-vízmedence nyugati felén megszállnia a legfonto­sabb állásokat. A front nyugati szakaszán a délkoreai csapatok ismét megkísérelték, hogy átkelje­nek az Imdzsin folyón, de visszavonulásra kényszerül­tek. Az északkoreai főparancs­nokság közleményében az áll, hogy az északkoreai csapa­tok, a kínai önkéntesek tá­mogatásával sikeresen kivé­dik­ az ellenfél támadásait. A közlemény szerint az észak­koreai hadsereg tüzérsége megrongálta a »New Jersey« és a »Brinkey« hadihajókat, amelyek Vonszan kikötőjébe akartak behatolni. Is tájéal más politika miatt vereséget szenvedett Olaszország EP-a a községi választásokon Rómából jelentik. Olasz poli­tikai körökben nagy figyelmet szentelnek a vasárnap lezajlott községi választások eredményei­­nek. Az eredmények azt mutat­ják, hogy a 28 tartományi köz­pont közül 22-ben a keresztény­demokrata koalíciós párt és más kormánypártok jelöltjei jutottak többséghez. saragat szociál­de­­mokrata pártja támogatásával a kormánypárti koalíció a legtöbb városban többséghez jutott, no­ha a keresztény­demokrata párt kevesebb szavazatot kapott mint 1948-ban. Egyes helyeken a Nene­al-féle szocialista párt Olaszor­szág KP kárára erősödött, a köz­társasági párt pedig megtartotta szavazatait. Római politikai körökben meg­lepetést keltett a neofasiszta és monarchista mozgalom erősödése. A keresztény­demokrata párt nem palástolja el azt a tényt, hogy egyes helyeken kevesebb szavazathoz jutott, mint 1948- b­an, de a párt köreiben hang­súlyozzák, hogy a választásoknak az volt a céljuk, hogy a községi igazgatást Észak-Olaszország szá­­mos helységében kiragadják a kommunista párt kezéből, s eb­ben a pártnak sikere volt. Po­litikai megfigyelők szerint eze­­ken a választásokon Olaszország KP súlyos vereséget szenvedett, de ez nem meglepetés. A párt kétszínű, tájékoztatóirodás poli­tikája miatt élénk választási kam­pánya ellenére sem tudta meg­tartani választóit. Látottak egy izraeli repülőgépet Damaskusból jelentik, hogy egy szíriai vadászgép tegnap lelőtt egy izraeli vadászgé­pet. Szíriai részről közölték, hogy az izraeli repülőgép Szíria területe fölött szállt. A jelentések szerint a gép pilótája meghalt. ssi c­ikk­efi 20­0 ** fim p­­inty . Olcsó zsírnak híg a leve Szép dolog az, ha két ország szoros gazdasági kap­­csolatokat tart fenn egymással. Ily módon egyik is, má­sik is hozzájut a szükséges árucikkekhez. Persze, ez csak akkor jár megfelelő eredménnyel, ha a gazdasági együttműködés egyenrangú alapon történik. A Szovjet­unió és Magyarország gazdasági együttműködése azonban nem ilyen alapon nyugszik. Az úgynevezett árucsere-egyez­ményeket nem a két ország szabad képviselői, hanem a Kreml urai diktálják. Ennélfogva nem csodálkozunk, hogy a legutóbbi hírek szerint Magyarországról néhány hónap alatt nagy mennyiségű zsírt szállítottak ki a Szov­jetunióba. Nyilván nem érdekük ez a magyar dolgozók­nak, mivel magában az országban is zsírhiány van. Még furcsább az, hogy a Szovjetunió körülbelül 40 dinárt fi­zet kilogrammonként a magyar zsírért! Moszkva tehát nemcsak a mennyiséget, hanem az árat is maga diktálja. Ugyanakkor a magyar dolgozók 40—*50 forintot is megfi­zetnek egy kiló zsírért — ha kapnak. Mindenesetre ez az újabb gazdasági segélyny­újtás nem igen mozdítja elő a Szovjetunió népszerűségét, a magyar dolgozók körében. A moszkvai zsarnokok egy szép napon majd megtudják, hogy olcsó zsírnak híg a leve... Hitler, Sztálin és a béke A fülsiketítő szovjet békepropaganda korszakában érdemes megemlékezni, hogy annak idején Hitler is ál­landóan azt kürtölte világgá, hogy „a nacionál-szocialista Németország a világbéke fontos tényezője“. Ez egyáltalán nem gátolta őt abban, hogy lázasan készülődjék a há­borúra. Idézzük csak, mit mondott Hitler közvetlenül a háború előtt, 1939-ben: „A népek joggal követelik a bé­két. Joggal követelik államf­érfiaiktól, hogy teremtsék meg a tartós békét és a rendezett viszonyokat!“ Még ér­dekesebb a nácivezér következő kijelentése: „Mindenkit, aki háborúról beszél a legveszélyesebb gonosztevőnek kell nyilvánítani“. Hitler eltűnt a föld színéről, de szelleme újból ki­sért. Fenti nyilatkozatai vészesen hasonlítanak a Szov­jetunió mai békepolitikájának szólamaira. A Szovjet­unióban és a csatlós országokban elfogadott béketörvé­nyek szintén veszélyes bűnösöknek minősítik azokat,akik háborúról beszélnek. A népek azonban még mindig em­lékeznek arra, hogy e képmutató békenyilatkozatok idő­pontjában félelem és aggodalom szállta meg a világot a közelgő háború miatt. Ma, a sztálini békenyilatkozatok korszakában szintén az a helyzet, hogy a békevédelmi törvények és békealáírások tömegei ellenére az egész vi­lág aggódva szemléli a Szovjetunió agressziós törekvé­seit. A különbség talán mégis annyi, hogy a világ már nem hagyja magát becsapni. Tettekre van szükség, mosz­kvai urak, a békenyilatkoza­toknak nem hisz már senki... Nem szabad feküdni A keletnémetországi tájékoztatóirodás pártvezetőség érdekes utasításokat adott azoknak, akik egyénileg tanul­mányozzák a sztálinizmust. A többi között az utasítás­ban ez áll: „A szocialista irodalmat, elsősorban Sztálin műveit a párttagoknak nem szabad fekve tanulmányoz­­niok. Megállapítást nyert ugyanis, hogy miképpen alábe­csülik a sztálinista irodalmat és ily módon a mű értelme nem szívódhat fel az agyba. Fekve legfeljebb egy szóra­koztató regényt lehet olvasni ...“ Ha a tájékoztatóirodások ennyire haladnak a sztá­linizmus tanulmányozásában, nemsokára várható, hogy utasítás jelenik meg, miszerint Sztálin műveit sem állva, sem ülve, sem fekve nem szabad olvasni, legfeljebb — térdepelve!... ===!■-, 1 .....—.......................... ■ «= r------s —. ........ , _J közlemény kenSaA^A kanadai hatóságok nem akartak rigy . családját A Unvptkáif niipatartása után eltüntették a tisztet . › (... *A~ A,k«““AKi—**› rv. FEJEZET Atomtitok és szerelmi rejtelmek A szerkesztő kettős bánat súlya alatt ként sörnek nevezett pálinkás, likoros zagyvalékba. Uj­­ságiró szimatjával megérezte, hogy ya euvre ma* geben, amiről ő lemarad. Es a c^kesnő egyre gasabbra röprtett, egyre napközben egyikében fedezett fel valami lebujMiet. szemek Azt hitte, hogy rejtve marad . ^*S^ül^Tr­­elől, s főként a kiadója elől. De társait. Riporterei mar másnap nem is beszámoljanak hanem ebbe a kis lebujba jöttek el, hogy neki, vagy utasításokat kérjenek. »«Városban ilyen Egyáltalán nem is sejtette, hogy a “marosban igen kellemesen büdös helyiségek is vannak. A ban töltött riporteri éveire emlékeztettek,h­­a ugyanazok a könnyen röpködő szavak, áthatolhatatlan és óránként egy veszekedés. sprint uj-Harmincötéves volt, amerikai fainak aéglrói pályájának végén járt, utoszerkes­z­ett tette közvetlen kapcsolatai az élettel Jól fizettek végeredményben ő csinálta a lapot. ■de :se ki­n­­­naev nevek után se a lapra nem írták ki a nevet, non* S X»»*: „nen.,V”K,lT0A.M?­nyíre csak minden ujholdkor látták. . tartoz­gászélményeit mesélte. A lappal nem tor • j^j. ták, mert neve ismert volt egész Kanadában és sokeiü­le­tet vonzott. Az olvasó­nak az ő nevet ismerte m­eg a riporterekét, akik a szenzációkat hoztak Am^ongra már a kartájai se nag­yon emlékeztek, pedig volt nekem ragyog, riportja. Közvetlenül a háború ,kitört*­ előtt ő leplezte le a német kémszolgálat egy ügynökcsoportját, hí­res riportja volt az is, amikor Németországban járt egy amerikai kémcsoporttal és jelen volt, amikor egy tőr­­szúrással elintézték az Abwehr, a német kémelhárító egyik nyomukba szegődött emberét. Szakavatott volt a kém­ügyekben és a közéleti személyek leleplezésében. Tulaj­donképpen Németországba is azért ment akkor, hogy egy kanadai képviselő összeköttetéseit kifürkéssze. De most mindebből csak az emlék maradt. No meg olthatatlan szerelme a szép szőke énekesnő, Joan Dani­ell iránt. Ha a szép Joan eszébe jutott, rettentő sóhajtásokba tört ki. Ez viszont arra volt jó, hogy szétfújta maga előtt a füstöt és a kisasztal sarkáról ki lehetett látni egészen a parlament épületéig. Ilyenkor végiglesett a széles, kis­forgalmú utcán. Csak diplomata autók és politikus autók jártak erre. Ha sokat látott, mindjárt felkerekedett, mert tudta, hogy ilyenkor valami összejövetel van, vagy vala­mi történik a parlamentben. Ha nem látott semmi érde­keset, akkor újból beleveszett a füstbe. És a sörbe, likőr­rel és pálinkával töményítve. Rengeteg italt emésztett fel a szerkesztő és szerelmi bánata. Nem tudta, mi ütött az utóbbi időben az énekes­nőbe. A mulató, ahol hetente hatszor fellépett, nem volt közönséges éjjeli lokál, csak a főváros előkelő körei jár­tak ide táncolni, az árak is olyan magasak voltak, hogy csak dúsgazdagok és sikkasztók fizethették meg. Ezekben a körökben sokat adtak a látszatra, és az énekesnőnek is kifogástalanul kellett viselkednie. De Armstrong tudta, hogy ez csak külső látszat. A szemforgató, puritán, de jól kikészített asszor­yok délutánonként el-eltűntek egy-egy legénylakás ajtaja mögött. A gazdag urak pedig a minél kopaszabbak és öregebbek, — annál hevesebben ostro­molják az énekesnőt, vagy a külváros színházak drága ruhákra és karrierre vágyó kis táncosnőit. _ Dehát maga már karriert csinált, tett néha szem­rehányást Joannak. — Magának már nem kell versenyezni a kezdő lányokkal. — Ugyan öregem, az csak reklám, — fegyverezte le az énekesnő a szerkesztőt. — Ezek az emberek szeretik, ■ha a pletykarovatban velem­­kapcsolatban szerepelnek. — Puszta reklámra nem költenek olyan sokat. Biz­tosan nemcsak a rovatban szerepelnek magával. — Hanem? — Az ott f­ában se. — Nagyon csúnya szája van magának. Mióta hadi­özvegy lettem, úgy élek, mint egy apáca. Armstrong nagyot nyelt. Nem akarta kimondani, hogy Németországban az apácákkal is különös tapasztalatai voltak. S ez az emlékeztetés egyáltalán nem nyugtatta meg, nem altatta el féltékenységét. Sőt. — Újabban különös embereket gyűjt ide maga köré, — kezdte néhány nap múlva szokott mulatói féltékeny­­kedését. — Kit talál különösnek? — Ezt a néhány fiatal tisztet. Különösen az a Shugar, ez a zöldfülű főhadnagy ül itt most minden este és majd kiesik a szeme. — Csinos fiú, de semmi közöm hozzá. Nem tilthatom meg, hogy nézzen. — A tudósok is kezdenek újabban idejárni. — foly­tatta Armstrong a mozgást. — Legközelebb már az egye­temi tanárok is itt táncolnak. Mit akar maga Halperen­­től, a világhírű tudóstól? — Idejár? Ugyan melyik az? — Az a majomképű, szemüveges ott. Egyedül ül a kisasztalnál. — Hallja, Armstrong, maga kezd nagyon kiállhatat­­lan lenni. Nem tud másról beszélni. Nincs más mondani­valója számomra? — Mit mondhatok mást, mint hogy szeretem és fél­tem? De ez magát nem érdekli. Az énekesnő nem felelt. Felállt és a mikrofon elé lépett. Énekelni kezdett és csábító sugarakat lövelt sze­mével jobbra is, balra is. Minden kiszemelt azt hihette, hogy miatta olvad el mindjárt a mikrofon. Csak a szer­­kesztő tudta, hogy az énekesnő valamit leplez ezzel a nyilvános kacérkodással És hogy nem iránta való sze­relmét, azt sajnos tapasztalatból tudta. Mindez egy pillanat alatt futott át az agyán, miköz­a k*a­mípurban üldögélt. Megint nagyot sóhajtott és szétfújta a füstöt Kint üres volt az utca, eső szitált, fé­nyes volt az úttest. Armstrong unottan lesett ki és hir­­elen megdobbant a szive. Egy nő lépett be az utcába, sietős léptekkel köpenyébe burkolózva a járda széléig ment és végignézett az utón. Órájára tekintett, türelmet­­lenül toppantott egyet és néhány lépésnyi távon kezdett fel-alá sétálni. A szerkesztő azonnal megismerte. Felugrott, pénzt dobott az asztalra, kirohant az utcára, azután hirtelen megállt. Nem akarta, hogy Joan meglássa. Meggörnyedt, fejét behúzta esőgallérjának felhajtott fülei közé, kalapját mélyen a szemébe húzta és lassú léptekkel ment a sarok felé. A parlament tornyában az óra kongva hármat ütött. ■Szemben, a parlament felől autó kanyarodott be az utcá­ba, sebesen robogott és csikorgó fékekkel hirtelen állt le a sarkon várakozó nő előtt. (Folytatása következik)

Next