Magyar Szó, 1951. szeptember (8. évfolyam, 207-232. szám)
1951-09-01 / 207. szám
Iwrin visszaérkezett Washingtonba Washingtonból jelentik: Harryman, Truman elnök különmegbízottja tegnap viszszaérkezett Washingtonba. Perzsiai küldetéséről még ugyanaznap jelentést terjesztett be Truman elnöknek és az amerikaikormánynak. Eltűnt német ,ads Berlinből jelenti a France Press, hogy eltűnt dr. Wolfgang Watterstrat, sztreptomicinnel kísérletező német tudós. A francia távirati ügynökség jelentéséhez még hozzáfűzi, hogy a tudóst a szovjet zónában tartóztatták le, amikor laboratóriumából hazafelé tartott, a város amerikai övezetébe. Izrael elégedetlen a szovjet állásponttal Szuez ügyében Tel Avivból jelentik: PáVel Ivanovics, a Szovjetunió izraeli meghatalmazott minisztere tegnap délelőtt látogatást tett Izrael külügyminiszterénél, aki beszélgetésre hívta meg. A beszélgetés tárgyát nem hozták nyilvánosságra, de feltételezhető, hogy az izraeli külügyminiszter ezen a tanácskozáson furcsállotta a Szovjetuniónak a Szuezi-csatorna kérdésében elfoglalt álláspontját. Másrészről valószínűnek tartják, hogy Sámuel Irso, Izrael moszkvai követe tájékoztatja majd a szovjet kormányt Izrael álláspontjáról. Truman sztrájkellenes intézkedései Washingtonból jelentik: Truman elnök, az érvényben lévő Hart-Harley sztrájk elleni törvény alapján kinevezett egy ankét bizottságot, amelyre azt a feladatot ruházta, hogy szeptember 4-ig jelentést készítsen a bányászok és aknamunkások sztrájkjáról, amelyben mintegy 50.000 munkás vesz részt. Ez az intézkedés azt jelenti, hogy Trumannak a fenti határidő után jogában áll bírósági beavatkozást követelni a sztrájk kötelező beszüntetésének érdekében, amely, mint a hivatalos képviselők kijelentették, akadályozza az ország védelmi erejének tökéletes kiépítését. Elnyaoták a szovjet m arconai tárgyalásokat a nilícius adósságok ügyében Washingtonból jelentik. Az amerikai követeléseket rendező szovjet-amerikai tárgyalásokkal kapcsolatiban a France Press azt jelenti, hogy Szovjetunió kérelmére és javaslatára a tárgyalásokat jövő hétre halasztották. Az aerikai külügyminisztérium képviselőjének nyilatkozata szerint a Szovjetunió újabb jegyzéket adott át az amerikai külügyminisztériumnak ,mely azokat a régi szovjet állításokat tartalmazza amelek a tartozás összegének zökkentésére irányulnak. Japán nem köt különbékét a Kuomintang kormányai Tokióból jelentik. A japán külügyminisztérium megcáfolta azokat a Washingtonba érkező híreket, melyek szerint Japán különbékét kívánkötni, a Fomiazában székelő Kuomintang kormánynyal. A japán kormány képviselője tegnap kijelentette, hogy a kormány még semilyen határozatot nem hozott arról,hogy a jövőben milyen álláspontot foglal el majd a Kuomintanggal és a pekingi kormánnyal szemben. Burma: Indonézia és India Istián értekezletet tart a japán békeszerződés ügyében New Delhiból jelentik: Nehru, India miniszterelnöke tegnap a parlamentben kijelentette, hogy nemrégiben a japán békeszerződés megkötésének ügyében tervbe vették Burma, India és Indonézia képviselőinek tanácskozását. A miniszterelnök szerint azonban „a kormánynak az az általános véleménye, hogy ezt a kérdést csak a san franciscoi értekezlet után lehet megtárgyalni“. A kérdésekreválaszolva Nehru a továbbiakban kijelentette, hogy az ázsiai országok értekezlete nem jöhet számításba. De megemlítette, hogy Burma, Indonézia és India egy állásponton vannak ebben a kérdésben, úgyhogy fennáll közös tanácskozásuk lehetősége. a kormánycsapatok harci tevé enysége Indonéziában Saigonból jelentik. Bao -Daj és a franciák indokínai haderői vezérkarának hívattásos közleménye szerint a kormánycsapatok Indokína keleti partvidékei közelében elfoglalták Ku Lao Re szigetet. A jelentés a továbbiakban azt állítja, hogy augusztus hónap folyamán több mint ezer Ho Si Min katona szökött át a francia és a kormánycsapatok oldalára. Csak a tegnapi hadműveletek során 268 felkelő adta meg magát a kormánycsapatoknak. Fokozott légi tevékenység Koreában San Franciscóból jelentik. Az Egyesült Parancsnokság közleménye szerint a járőrök a koreai front nyugati és középső szakaszán kapcsolatot teremtettek az északkoreai csapatokkal. A parancsnokság járőrei Janguától északkeletre és Kumhvától északra az ellenfél erős tüzével találták magukat szembe. Az ötödik légi hadsereg közleménye szerint a tegnapelőtti légitámadások során az Egyesült Parancsnokság repülőgépei megsemmisítettek 750 és megrongáltak 1600 északkoreai tehergépkocsit, amelyek csapatokat és hadianyagot szállítottak a frontszakaszokra. Az amerikai repülőgépek a Jungmidong, Szandong és Szinmak vasútállomásokat bombázták, és összesen 677 harci vállalkozást hajtottak végre. Az északkoreai főparancsnokság tegnapelőtti közleménye szerint az északkoreai egységek a kínai »ön-kéntesek« támogatásával viszszaverték az ellenfél táma- adásait. — A jegyző urnál van. — Hogy került oda? — Úgy, hogy nekem Sári húgom mondta. Feketéné, k°gy mit beszélnek az asszonyok. Én osztán, hogy élnél haitsam az asszonybeszédet, utánajártam. Az az érdekes,ekintetes főszolgabiró ur, hogy a jegyző ur jegyzőkönyvet vett fel ez eset napján, akkor este a cselédekkel, és a jegyzőkönyv szóról-szóra egybevág avval, amit az ehberek beszélnek. .. A főszolgabíró a jegyző után nézett. De már nemrég arra is emlékezett, hogy a jegyző milyen idegenül állott a felesége mellett, úgyhogy az asszony felelt a szépségével, azért is nézett rá, mert az első perc.,eh azt hitte, pesti vendég ez a dáma, s csak azután vaga, hogy a jegyzőné. Még sértette is ennek a falusi ssz*2°hynak az eleganciája és az őszinte megrendültsége. Hallgatva mentek egymás mellett. _ Kijáratta az eszét, ki volt ellensége szegény Avarynak. Nem tudott senkire gondolni. — Milyen a nyom? — Úriember. —mondta csöndesen a bíró. . . A főszolgabíró hallgatott. Mikor már bent voltak az altban, a biró el akart köszönni. , — Gyerünk a községházára. — mondta a főszolga°iró. v., A községháza nagy épület volt. Rideg nagy épület az utca felől volt a községháza, nagy tágas folyosó előtte. Az épület kertre néző része volt a jegyzől *kás. V. A községháza nagy szobájában világosság volt s a **0 odament — Ilyenkor ki van itt? “ «— A jegyző ur. Most itt lakik, — mondta csöndesen a bíró. — Valami van köztük. Közte meg a tekintetes asszony közt. Itt is hál. Már egészen bealkonyodott. A temetés nagyon a késő estébe nyúlt be a sok szónoklat miatt. Utána hideg büffé volt a kastélyban. A jegyző egyedül volt a községházán a nagy teremben s nagy léptekkel járkált le s fel. Lámpa nem volt. Úgy tűnt fel, mintha a jegyző rejtőzködött volna. A főszolgabiró, aki a falu biráját is magával hozta, bekopogtatott. — Ki az? — kiáltott a jegyző ijedten. _ Éh vagyok, — mondta a főbíró s belépett. A jegyző komolyan sietett elébe. — Jóestét kivánok, főszolgabiró úr. — Jóestét, jegyző úr. — Tessék helyet foglalni. A jegyző felgyújtotta a villanylámpát. A főszolgabíró körülnézett. Mintha most mindenütt, a házakban, a falvakban, a bútorokban bűnnyomok lappanganának. — Parancsol rágyújtani? — mondta a jegyző. — Köszönöm, — mondta a főbíró. Ráfüggesztette a szemét a jegyzőre. — Mondja, jegyző úr, mióta tud a dologról? — Kérem, — mondta zavartan a jegyző — úgy egy óra tájban hozta be a biró úr a nyomot. — Mondjon el mindent. A jegyző erőltette a főbirót, hogy üljön le, nem tudott beszélni, mig ő maga is le nem nyugtatta magát. Letette a két kezét az asztalra, szinte belefogózott. A tárgyaktól kért segítséget s nagy szemekkel meredt a főszolgabiróra, aki az ő minden tehető felettes hatósága volt. Elmondta ami történt. Hogy hívták akkor este a kastélyba Egy cselédember jött érte. Elmondta a jegyzőkönyv felvételét s megmutatta magát az eredeti ceruzairást. Nagyon röviden beszélt s kedvetlenül. A főbiró szintén kedvetlenül hallgatta. — Hol van a nyom? A biró megmozdult. Felállott, kinyitotta a község szekrényét s kivett belőle egy kis szemétlapátot, olyat, amit a konyhában szoktak használni. Ócska volt a lapát, amit már kidobtak az uradalmi konyhából s úgy szedte fel a kertész. A lámpa fényen a meszes homok tisztán és sértetlenül mutatta a nyomot. — Gumitalp, — mondta a főbiró. — Igen, — mondta a jegyző. — Avary úr nem viselt ilyet. — Biztos? — Igen. Egyszer szó volt róla s azt mondta, hogy a gumitalp égeti a lábat. Nézték a nyomot. Párhuzamos vonalak barázdája volt. Mintha géppel nyomták volna bele a masszába Kemény volt és finom. — Vigyázni kell rá, — mondta a főbíró, — mert ez azért törik. Ha nem elég óvatos az ember, rögtön széthull . . . A jegyző visszaült a székbe s cigarettára gyújtott. A főszolgabiró szivart vett elő. Lassan rágyújtott. A biró, aki nem vett részt a társalgásban, rákönyökölt az asztalra s egyre nézte, keményen nézte a nyomot. — Uj cipő, — mondta. A jegyző oda sem pillantott. A főbiró is alig nézett oda. Mind a ketten felzudult érzéseikkel voltak elfoglalva. — Mért nem tett jelentést erről, jegyző úr? — mondta a főbiró. A jegyző hallgatott. Aztán azt mondta: — Nem tartottam időszerűnek. Bocsásson meg, főszolgabiró úr, de lehetetlennek tartottam, hogy ünneprontó legyek. A főbiró hallgatott. — A halottnak már úgyis nagyon mindegy. Ezt oly különös, megvető, keserű hangon mondta, hogy a főbiró megborzongott. — Nem a halottról van szó, — mondta szárazon, — hanem az igazságról. Hallgattak. Úgy ültek ott, szinte lesújtva, összetörve. A jegyző nagy szippantásokat szívott a cigarettából s a füstöt az orrán eregette. A szemét lehunyta. Rossz színben volt s nagyon kedvetlen A főbiró egy pillantást vetett rá, aztán elfordította a szemét. ^Folytatju’' Lóévai József magyar “ népnevelési miniszter nemrégen a Tervkiállítás megnyitásakor tartott díszbeszédében lényegében csak egy kérdéssel foglalkozott: Magyarország gyarmati helyzetével. Az elviselhetetlen gyarmati sorsban élő magyar »bennszülöttek« már olyan nyíltan elégedetlenek a helyzettel, hogy Rákosi egyik legbensőbb cimborájának kellett hosszú védekező beszédben bizonygatni, hogy »Magyarország nem szovjet gyarmat.« Már maga ez, enyhén szólva, igen jellemző. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Révai védőbeszédében megcáfolt akár egyetlen tényt is, amely Magyarország gyarmati jellegét bizonyítja. A magyar dolgozók és a világ viszont éppen ezekre a tényekre alapítják állításaikat. Cáfolhatatlan tény az, hogy Magyarországon az ember lépten-nyomon beleütközhet egy idegen imperializmus uralmának külső jeleibe. Kezdve a hivatali szobáktól egészen a legkisebb fűszeres boltig ott lóg a falon egy idegen nagyhatalom miniszterelnökének arcképe, amelyet egyébként bélyegekre is nyomnak, sőt szobor alakjában is megörökítenek. A rádióban és a szórakozóhelyeken orosz nóták szól- II gazdasági programot fogadott el az UNO gazdasági tanácsa Génfből jelentik. Az UNO Gazdasági Tanácsa tegnap határozatot fogadott el, amely határozat értelmében az UNO tagállamainak kormányai kötelezik magukat annak a programnak a megvalósítására, amelyet közösen már megtárgyaltak és elfogadtak. A gazdasági program javaslatot az USA, Anglia és a Fülöp-szigetek terjesztették be, amelyet 19 szavazattal elfogadtak. Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország képviselői tartózkodtak a szavazástól Az új gazdasági terv részleteit még nem ismertették. Szovjet gyarmat-e Magyarország nak, a könyvesboltokban orosz könyvek díszelegnek, a mozikban, színházakban orosz darabokat játszanak, mindenkinek oroszul kell tanulnia. Szovjet kereskedelmi társaságok, szovjet vezérigazgatók, tábornokok, tisztek, egyetemi tanárok, különféle szovjet küldöttségek nyüzsögnek, sőt a miniszteri székekben is szovjet állampolgárok ülnek. A gazdasági élet kulcspozíciói: a nehézipar, olaj és alumíniumipar, hajózás, repülés, stb. szovjetorosz kézben van. Az évszázados klasszikus angol imperializmus gyarmatosító módszereinek minden szovjet változatát megtalálhatjuk Magyarországon, csak jóval primitívebb és durvább formában. Tudvalevő például, hogy az angol gyarmatosítók annak idején a nemkívánatos törzsfőnököket egyszerűen Angliába száműzték, és ott hosszú éveken át gondosan »kipreparálták«. A moszkvai imperializmus ezt a módszert i® átvette. Régi magyar politikusokat, volt miniszterelnököket, mint például Bethlen Istvánt, Darányi Kálmánt és másokat — akiknek mellesleg szólva semmi közük sem volt a második világháborúhoz — túszokként már hat éve a Szovjetunióban tartják. Az új »lázadókkal« is ugyanezt teszik. Nem vitás, hogy az ilyennemű túszszedés szintén a régi, jólbevált imperialista gyakorlat tartozéka. Révai persze egyáltalán meg sem próbálja cáfolni ezeket a kirívó tényeket, amelyekről minden gyerek tud Magyarországon. Meg sem említi például a szörnyű élelmiszerhiányt, ami a lelketlen imperialista kizsákmányolás egyik legjellegzetesebb tünete Magyarországon. De mégis védekezik. Nem a cáfolhatatlan tények ellen, hanem drámai hangnemben, demagóg érveléssel: »Gyarmati építkezés-e az Inotai Erőmű, a Dunapentelei vasmű, a budapesti földalatti vasút?« — kiált fel Révai. Bizony gyenge érvelés ez, hiszen Budapesten már a verebek is csiripelik, hogy a hatalmas költségeket nyerő földalatti vasút kimondottan moszkvai parancsra, moszkvai tervek szerint, moszkvai mérnökök irányításával azért készül, mert a szovjet imperialisták így akarják biztosítani hadseregeik zavartalan átkelési útját a dunántúli síkságra. A gyárakra pedig annál is inkább szükségük van, mert csak ily módon tudnak még nagyobb szuperprofitot kisajtolni a magyar munkásosztályból. »Mi nem tehetünk arról, hogy éppen Moszkva az, aki minket segít«... — jegyzi meg ártatlan Szűziességgel Révai, akit köztudomásúan Moszkvából küldtek repülőgépen a miniszteri székbe. Dehát akkor ki tehet róla? — kérdi az ekkora hazugságon álmélkodó magyar munkásnép, akinek ilyen olcsó érvekkel szeretnék betömni a száját. Révai védekezése hemzseg a szokásos émelyítő jelzőktől. A dicső Szovjetunió értékes tapasztalatai, támogatása, a békeharc és Sztálin neve — ezek Révai leggyakoribb érvei. Mellékesen még érvel a budapesti kitelepítésekkel is és büszkén kérkedve bejelenti, hogy a kitelepítések révén Magyarország megszabadult régi uraitól, a grófoktól és hercegektől, majd megállapítja: »Egyedül az a nép alkothat nagy műveket, amely magának dolgozik és nem állnak mögötte kapitalisták és nagybirtokosok.« Ezt az állítását elfogadjuk. De vájjon a magyar nép magának dolgozik-e? Hiszen mögötte ott állnak a kegyetlen moszkvai államkapitalisták, akik az egész magyar földet birtokolják ... Nincs helyünk idézni Révai beszédének hasonló részleteit. De már ezek a kitételek is szemléltetik, hogy védekezése gyászos kudarcot vallott. Révai állításai csak méginkább meggyőzték a magyarországi dolgozókat és az egész világot, hogy Magyarország valóban a szovjet imperializmus gyarmati politikájának áldozata. B. S.