Magyar Szó, 1951. november (8. évfolyam, 259-283. szám)

1951-11-01 / 259. szám

Verekedés elnök HHIMI HirtmiliMinilimi a vedr Oilah padjen A szluboticai járási népbiróság két napig tárgyalta és ma folytatja Lajtár János ügyének tárgyalását, iád egy időben a bácsszőlősi népbizottság elnöke volt. Lajtár mint a népbizottság tagja, később pedig mint a népbizottság elnöke számos szabálytalanságot követett el, amiért most felelősségre vonta a népbíróság. A felvásárlásoknál Lajtár visszaélt helyzetével s ütlegelte azokat a parasztokat, akik késleltették a beszolgáltatást, habár erre egyáltalában nem volt joga. A vitás esetekben mint ismeretes egyedül a népbíróság tehet igazságot. Lajtár még 1949 őszén megverte Bitó Kálmán gazdálkodót, mert nem akarta beszolgáltatni kukoricáját. Mányi Andrást egyizben kileste, amikor az hazakísérte Oltványi Béla leányait és Oltványival a beszolgáltatásról beszélt. Ezt a beszélgetést Lajtár és az akkori népbizottság titkára kihallgatták, majd amikor Mányi András hazaffelé tartott, bevárták és Lajtár megütötte Mányit, úgy ahogy összeesett. Szintén 1949 őszén mulatságot rendezett a helybeli földműves szövetkezet, amely verekedéssel végződött. Amikor kitört a verekedés, többen Lajtárhoz mentek és jelentették neki, mi történt. Lajtár vadászpuskával a frai latságon termett és két embert, akik résztvettek a dulakodásban, megvert. Dándes Károlyra például úgy ráütött, hogy a puskatus kettétört, Nagy Dezsőnek pedig revolverrel verte az arcát. Ezenkívül még néhány embert ütlegelt. Ezenkívül még számos más törvénytelenséget is elkövetett, így például Rác Andrástól és Nyári Mihálytól, akik kibérelték a népbizottság két lánc szőlőijét, felvett 50000 dinárt, 20 liter bort és 200 kg gyümölcsöt s megtartotta magának, özvegy Herédi Franciskától, szintén 1949 őszén, nagyobb mennyiségű épületfát vitt el, habár Herédiné ezt megtiltotta. A szuboticai városi népbizottság 200.000 dinárt utalt ki Bácsszőlősnek a helység villamoszása céljából. Lajtár azonban ezt a pénzt nem fordította a villamosításra, hanem rendbehozta és berendezte a népbizottság épületét, habár akkor már életbe lépett a takarékosságról szóló rendelet. A vádlott anyagi téren teljes rendezetlenséget hagyott maga után a népbizottságban, úgyhogy nagyon nehéz megállapítani a helybeli népbizottság anyagi helyzetét. A szuboticai járási népbíróság november elsején, ma folytatja a tárgyalást és előreláthatólag az ítéletet is kihirdeti. Orvosok a falun K I K I N D A egészségügyi munkásainak szakszervezete már ezideig is több falulátogatást szervezett. Nemrégiben ismét öt orvos ment a falura, ez alkalommal Nákovóra. 404 beteget megvizsgáltak és számtalan esetben tanácsot adtak az embereknek. Novákovice gyermekorvosnak volt a legtöbb dolga, 6 119 gyermeket vizsgált meg. Dr. Popovics sebész 103, dr. Petrovics orvos 61, dr. Mutyalov női orvos 51, Kirchner Ottó fogász pedig 70 beteget átvizsgált. A látogatás után a falusiak megvendégelték a vendégeket és kérték, hogy gyakrabban látogassanak el a faluba. A KÖVETKEZŐ szavakkal fordult tagjaihoz a kikindai földműves szövetkezet az 1949 gazdasági év kezdetén: Azok, akiknek nehézségeik vannak gazdálkodásukban, nem képesek egyedül megküzdeni bajaikkal és segítségre van szükségük, jöjjenek földjükkel a gazdaságba, amelyet a földműves szövetkezet alakít, dolgozzanak itt, a földműves szövetkezet pedig segítségükre lesz. Tizennégy földművelő, földnélküli, közép- és kisparaszti fogadta meg a szövetkezet jótanácsát. A termelőknek ez a társulása már magában hordozta a jövő szövetkezet csíráját. A közösségi munkának első lépése volt ez, egymást kisegíteni, szinte móraszerűen jártak egymás földjére dolgozni, — hisz régi gyakorlat ez, — közelebb kerültek így egymáshoz, egyszóval: hordták a téglát annak a szövetkezetnek az alapjaihoz, amelyet majd sokkal később, 1951 végén alakítanak. Fokozatosan bevezették a termelőszövetkezeti elemeket a munkába. Ha eladták a termést, és ha valami gazdasági felszerelést vettek érte, az már közöstulajdon volt, így például vásároltak öt vadonszut kocsit." A földműves szövetkezet is, amint ígérte, persze támogatta a gyermekcipőben járó jövő szövetkezetét és gépekhez juttatta, úgyhogy gyarapodott a leendő szövetkezet és tagjainak a száma is növekedett. Tizennégyen kezdték meg és a második évnek már hatvanegynéhányan indultak neki. Qp EZUTÁN fokozatosan bevezették a termelő szövetkezeti munkaformákat, és gazdasági felépítésük tekintetében már úgy indultak az 1950/51 gazdasági évnek, akárcsak egy szövetkezet csak éppen a nevük volt más: „Ekonomia“. A gazdasági felépítés alatt pedig a következőket értjük: a 90 dolgozó tag brigádok és azok keretében csoportokat alakított s minden brigádnak, azaz csoportnak megvan a maga parcellája. Az elvégzett munka ellenértékeként munkanapokat írtak a tagoknak, akárcsak a termelő szövetkezetekben, és termelési tervvel indultak a gazdasági évnek. Megállapították, hogy a 450 hold megmunkálásához 15.000 munkanap kell, s miután hozzávetőlegesen kiszámították a várható évvégi összjövedelmet, megállapították a munkanapértékét és — ez az újdonság! — egész éven át lehetővé tették a tagoknak, hogy akár naponta pénztvehetnek fel előleg c!m*n az elvégzett munkanapok arányában Ez az összeg az év elején a tervezett munkanap értékének , 40 százaléka lehetett, de ahogymegkezdődött a , termésbetakarfás növekedett 07 $ C7,$ 7b| a1- g f H1 ~ !Y!'kOdt t 70 rvvrtódon o’n■ tor* pvár-j rn : "i+ «'»'Tyőr'r' orjQ dinárt' fizettek ki a tt-t -nak. Ilyen körülmények között sznte természetes, hogy ,a gazdaság minden munkáját — a tavaszi szántás-vetést, az aratást-cséplést, — elsőnek végezte el Kikindán és talán a járásban is, — akárcsak most az őszi szántás-vetést, amelyet október hó 24-én elsőnek fejezett be a járásban. Valaki azt mondhatná, hogy nos. .Jó, elsőnek elvégzik, de milyen ez a munka, milyen termést adott, az beszéljen az eredményekről. Nos, itt van: tervük szerint 9,5 métermázsa búzát kell termelniök holdanként. És temettek 10 mázsát ,terveztek 15 métermázsa morzsolt kukoricát és termeltek 20—20 métermázsát; tíz és fél hold cukorrépájuk 18—20 vagon termést hozott, tehát hornként csaknem 2 vagonnal ami még a legjobb gazdát, is kielégítheti és igy tovább. Általában véve, termelési és eszerint pénzügyi tervüket magasan túlszárnyalják, csak sajnos — egyébként érthető okoknál fogva — nincsenek még meg a végleges adatok. De azért megnézhetjük, hogy egy-egy tag mit kapott eddig és mit várhat. Búzáiból például egy munkanapra 5 kg-ot kaptak, kukoricából 8-at stb. S most vegyük, például Balog Pétert, aki a munkanapok tekintetében átlagtagnak számít a férfiak között. Október 1-ig 260 munkanapja volt és ezért jár neki: 13 mázsa búza, 17 mázsa kukorica, 34 kg cukor, 15 kg olaj és minden munkanapra 67 bón. A bont már felvette, a félévi előlegosztáskor, 17.000-ret kapott. Az év folyamán pedig mintegy 11.000 dinárt vett fel előlegelmén. Az első félévre árpát is osztottak és Balog 390 kg-ot kapott, amikor az árpának 3000 dinár volt az ára. Nos, ha mindezt tudjuk, könnyen kiszámíthatjuk, hogy mennyi a jövedelme október 1-én. A 13 mázsa búzára nincs szüksége (feleségének is van mintegy 100 munkanapja, tehát 1 5 mázsa búzát kap és csak egy gyermekük van) tehát nyugodtan eladhatnak 10 mázsa búzát, mázsáját 3000 dinárjával, s kapnak érte 30.000 dinárt. Kukoricából szintén eladhatnak 10 mázsát — ,ibbi elkel hizlalásra, —ami Ciát. 1000 dinárjával, tehát ezért is 10.000 dinárt kapnak. Ha ehhez hozzácsatoljuk a már eddig megkapott 17.000 bont, — egybon hivatalos ára 1,85 din. — tehát több mint 30.000 dinár hozzávetőleges képet kapunk Balog Péter jövedelméről és vásárlóképességéről. Persze, mindez még hiányos, mert még legalább másfél hónapi munka lesz ebben az évben, tehát növekedik a munkanapok száma és a végelszámolásnál a munkanap értéke minden jel szerint még nagyobb lesz. És mindez Balog Péter jövdelmének csak az a része amelyet a gazdaságtól kan házimajorságának jövedelmét figyelmen kívül hagyjuk. Hogy mi a véleményük a kívülálló parasztoknak a gaz dasá°ról és az ottani jövedelemről, megmutatkozik abban, hogy mind újabb és újabb földművelők kérvényezik belépésüket. Bátyán Sándor, Joszics Zola és a Krivalik-család tudja, hogy miért akar belépni a Gazdaságba. ÉS AZ ALAKULÓ közgyűlésen beszámoltak arról hogy mi mindennel gazdagodott a gazdaság az utóbbi két évben s tagja® csak most eszméltek rá, hogy mekkorát fejlődött. Nyolc lóval indultak, s most 26 lovuk van, nem volt tehenük, s most 17 van, nagy a sertésállományuk, vám traktoruk aratógépük, vetőgépük, 12 kocsijuk, amelyek közül 5 teljesen új stb. a tagok ma pedig 65, 450 holdfölddel. Ez most már a kilencedik szövetkezet Kikindán mert a legfiatalabb, mindenkinek a kedvence. A többi szövetkezet egy-egy lovatajándékoz neki teljes szj számmal, a városi népbiroság egy cséplőgépet és ct tanyát ad 12 hold földdel. ** országoshirű „Toza Jovákovics" öntöde egy kovácsra“ helyt ad, teljes felszereltse. a szövetkezeti tanács * napokban kap egy vadonat 1. traktort, és úgy döntött hogy ezt is a legifisbb szövetkezetnek adja Ehhez » sok ajándékhoz mi is. — azt hiszem Önök is, kedj ■o]vasóink — hozzácsatolja jók'vánsága'nkat érjenek minél szebb eredményt további munkában ! Se **■ avagy Csirától a kalászig hogyan indul az uj kikindai szövetkezet Egy érdekes gazdasági társulás — Lépésről lépésre... — Balog Péter jövedelme... — Egyhangúlag: legyen szövetkezet! — Sok szerencsét! „Ez drága ország, az én szülőhazám . . . ” Utolsó osztak rendu vson a noviszáki magyar nyolcadik Az első állomás a nép felszabadító háború emlékeinek beográdi kiállítása. Hogy mi volt a kiállítás? Órákig lehetne mesélni róla, de én csak anynyit mondok: népeink harcának hősi eposza nagyvonalú, szikrázó ötletekben, ereklyékben elregélve... Tovább indul gőzparipánk s már ott se vagyunk a zágrábi árumintavásáron. A látogatók tarka-barka tömegében, alig tudjuk szemmeltartani egymást, s a külországok fejlett iparának termékei, autók, műszerek, fantasztikusan bonyolult gépek, teljesen betöltik agyunkat s egypár pillanatig pihennünk kell a jugoszláv csarnok előtt, hogy egy kicsit szellőzzünk, hogy pihentebben csodálhassuk meg hazánk beláthatatlan gazdagságát. Különös egy város különben ez a Zágráb ... Valahogy csendesebbek az emberek és minden olyan szép zöld, tele virággal... Hogy minél hamarább újabb célunkhoz, a gipszotékához érjünk, villamosra szállünk. Bár nagy a tömeg, simán feljutunk. A gipszotékából a görög művészet utolérhetetlen szépségű alkotásainak emlékét, este pedig a Komédiából Kálmán örökvidám zenéjét visszük magunkkal a tenger felé... Karsztvidéken vágtat a vonatunk. Kis kő, nagy kő, kő mindenütt oly kifejezően karszt, hogy a földrajz-tudósok a világ minden tájáról látogatják, hogy szemtől - szembe állhassanak a termésezet e jelenségével. Mi azonban csupán végtelen csupaszságát látjuk, a dalmát ember kővel kerített »terra rossait«, makacs igyekvését, hogy kipréseljen ebből a vörös földből is egy pár salat kenyeret. NEM úgy a tenger! Derült kéksége, enyhe melege felpezsdíti vérünket. Gyenge szellőcske borzongatja a vizet, a sirályok felséges méltósággal keringenek, ritkán legyintve szárnyukkal, néha le-lecsapnak. Mozdulatlan arccal nézi az apró hullámokat, s lekicsínylően mosolyog, amikor egyedüliségét megzavarja egy-egy ilyen »szárazföldi« társaság, mint nal vagyunk. Neki múltja, hosszú büszke harcos múltja van, szebb mint nekünk!... Itt volt, amikor Diocletianus, az utolsó római óriás rabszolgák véres verejtékével emeltette szpliti palotáját, itt állt a népvándorlás mindent elsöprő görgetegében, a középkorban, sd. újkorban, függetlenül, szabadon, és itt áll most is, őrzi a tengerpartot, őriz bennünket. Bizonyosodjunk meg minderről, menjünk, nézzük meg a szpliti palota maradványait, a régészeti múzeumot, a tengerészeti múzeumot, nézzük meg Djibrovnikot, amelynek minden, kőkockájáról köszönt a régi dicsőség!... A kíváncsiság nem hagy nyugtát, minden zugot megtekintünk, ahová bedughatjuk orrunkat, s ha már félig-meddig felnőtteknek nem , számítanánk, azEDÉNYZÁRÓ vendégek vagyunk Rabon, csak nem egyedül otthonias elegáns szállodánkban. Kinn még perzselőn süt a nap, de már érezhetőn az enyészet lehelete — október eleje van. Itt sem pihenünk. Felkutatunk minden ódon templomot, kolostort Egyhelyütt büszkén mutatnak egy képet, mondván, hogy ez Tizian ecsetje alól került ki Az ember megcsóválja fejét s arra gondol, ha végigmegy tengerpartunkon, ötven Tizianképet mindenesetre talál — ha nem többet —holott egyes szakembereink, művészeink azt állítják, Jugoszláviában nincs ilyesmi. Mi azonban nem vagyunk rosszmájuak, hiszékeny mosollyal boldogítjuk magyarázónkat s továbbindulunk Egy kolostor-muzeumban igen rokonszenves szerzetesbácsika mutogatja az összegyűjtött dolgokat. Ezideig minden múzeumnak megá’ta ’ pitorítam a nevét, de ennekegyetlen tudós sem fejthetné meg, mert van abban minden: régi kódexek, könyvek, csigák, kagylók, japán csészék, kínai parcellán, római épület-törmelék, agyagedény, ágyúgolyó, cserép, mozsár, mindenféle, mindenhonnan, csak kapcsolatot nem lehetett felfedezni, vagy rákényszeríteni a tárgyra. Szerzetesünk még magyarul is tud, igaz, keveset, de egy papnak ennyi is elég: »isten hozta, isten vele, isten fizesse meg*. — különösen, ha a legutóbbit gyakran használhatja. Gyönyörű meleg napokat töltünk Rabon. Oly csábító a tenger, mintha szirének csalogatnának a mélyből, nem tudunk ellenállni — fürdünk. A víz azonban nem tud teljesen magához láncolni, minden óránkat tervszerűen kezeljük... Kegyelettel adózunk a fasiszta haláltáborok áldozatainak: meglátó, gátjuk a rábi szlovén temetőt.. . Megismerkedünk a sziget lakóival, labdarúgómérkőzést játszunk, igaz, ugyan döntetlenül, de nem is lett volna szép tőlünk elporolással viszonozni vendégszeretetüket. • ■ Még az utolsó percben sem nyugszunk. Eutazásunk előestéjén angol egyetemi hallgatókkal ismerkedünk meg, próbára tesszük angol nyelvtudásunkat s ráadásul még egy skót néptáncot is megtanulunk...! ~k ülj KA megmozdul alattünk a hajó, zakatol a vonat, »fújja a szél fújja, hazafelé fújja . .. önkénytelenül is eszünkbejut Thomas O. Davis ír költőnek a hazaszeretettől, hazaiságtól tüzelő gyönyörű verse: „Ez gazdag és ritka ország; Oh üde és fényes ország. Ez ifréga és ritka ország — Az én szülőhazám; Megyünk haza a tanuláshoz, a munkához .. Dolgozni fogunk hogy helytálljunk azon az űrállomáson, ahová hazánk, lelkiismeretünk rendel. — hogy ugy"TV'«vőljünk, mint ott az a dalmát tengerész! .. FARKAS IsMrtn AZ EMLÉKEK árja tülekszik, tolakodik tolam alatt, mindegyik arra törekszik, hogy ő kerüljön előbb a papírra . . . Utolsó osztálykirándulásunk! . . . Hogy adak számot azokról az érzelmekről, amelyek a fájdalmas, elválás, ,az érettségi utáni szertehullás bánatának ereje-vel marcangolják diákszívünket?! . . . Képzeletemben, kiváncsi társutasként ismét felszállók arra a dübörgő zajkatoló vonatra, amely utolsó tanulmány-körútig viszi a noviszádi magyar főgimnázium ládám, kacagó VIII. osz-tályát . . . felkapnak valamit — folytatják örökös foglalkozásukat. Ugyanilyen a tenger népe, a dalmát. Vidám, derűlt, a tengerrel szemben felséges, méltóságteljes, hallgatag barát, mert tőle kapja kenyerét, de konok elszánt ellenfél is, mert tőle védi életét. szpliti gyerekek példájára még a Diocletianus mauzóleuma előtti kőszfinxet is meglovagolnánk. Ám mivel ezt nem lehet, felmászunk a Marjánra, végignézzük a zoológiai múzeumot, és az állatkertet, majd pedig a Marjánról feltáruló gyönyörű kilátással itatjuk szépre szomjas szemünket, végigvonulunk a Riván, bekukkantunk egy pár templomba megbámulni a művészi díszítést, kerülünk-fordulunk egyet s már fenn is vagyunk a hajón, amely új tanyánkra Ráb szigetére visz bennünket. A nyolcadik a tengeren .