Magyar Szó, 1952. március (9. évfolyam, 52-78. szám)
1952-03-01 / 52. szám
IX. ÉVF. 52. (2230.) SZÁM SZOMBAT, 1952 MÁRCIUS 111 ARA 5 DINAR Tito marsai nyilatkozata a trieszti kérdésről Csak Jugoszlávia és Olaszország közvetlen megállapodása hozhatja meg az eredményt Beográdból jelentik. A Tanjug külpolitikai szerkesztője a következő kérdéssel fordult Tito marsaihoz: »Az utóbbi napokban a külföldi, elsősorban az olasz sajtó kommentárokat fűz De Gasperi olasz miniszterelnök Triesztről szóló nyilatkozatához, amelyet egy lisszaboni sajtóértekezleten adott. Mivel a jugoszláv közvélemény és a világközvélemény is élénken érdeklődne Trieszt problémája iránt, kérjük, ismertesse kormányunk álláspontját ebben a kérdésben, természetesen, amennyiben úgy véli, hogy a jelen pillanat alkalmas erre«. «Erre a kérdésre Tito marsal a következő választ adta: »Mindenekelőtt ki kell jelentenem, a JSzNK kormánya mindig ellenezte, hogy Olaszország és Jugoszlávia között Trieszt Szabad Terület kérdésére bármilyen kereskedelmi alapon keressenek megoldást, s különösen az illető területen élő szlovén lakosság kárára, ami azt jelenti, az új Jugoszlávia érdekei kárára is. De az általános nemzetközi helyzet folytán és a béke megőrzése érdekében országunk azon van, hogy ez a kérdés mindkét félre nézve igazságos módon oldódjon meg, Jugoszlávia és Olaszország között. Csak egyetértő és igazságos megoldás tenné lehetővé nemcsak egy ol olyan elem kiküszöbölését, amely pillanatnyilag különböző spekulációk céljait szolgálja és hozzájárul a béke veszélyeztetéséhez, hanem azt is, hogy ezáltal alapot teremtsünk az Olaszország és Jugoszlávia közötti viszony tartós javulásához. A JSzNK kormánya, ettől a gondolattól vezérelve, rámutatott néhány lehetőségre, amely alapul szolgálhatna a TSzT kérdésének megoldásához. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy ma ebben a tekintetben — nem a mi hibánkból — egy lépéssel sem közeledtünk a komoly eredmény felé. Végül, attól a kívánságtól vezérelve, hogy pozitív eredményhez jussunk a TSzT kérdésének megoldásában, a JSzNK kormánya ismét tanulmányozta Trieszt Szabad Terület megalakításának kérdését, és megállapította, hogy a Jugoszlávia és Olaszország közötti kölcsönös megegyezés alapján lehetne megoldást találni a békeszerződés keretében, azzal a különbséggel, hogy a TSzT megteremtése a két érdekelt ország közötti megegyezés eredménye lenne, a békeszerződés Triesztről szóló függelékének módosításával, amit egy ilyen egyezmény feltétlenül megkövetelne. Ezekre a módosításokra szükség van, hogy biztosítsák a TSzT fennállásának szilárdságát. Ez elsősorban a főkormányzóra vonatkozik, akit, elgondolásunk szerint, háromévenként kellene változtatni és egyegy hároméves időszakra Jugoszlávia, illetve Olaszország nevezné ki, míg a kormányzó olasz lenne, abban az időszakban, amikor afőkormányzó jugoszláv, illetve jugoszláv akkor, amikor a főkormányzó olasz. A közbiztonság vezetőjét egy harmadik állam állampolgárai közül neveznék ki, ugyancsak kölcsönös megegyezés alapján. Úgy gondolom, hogy nincs szükség a fenti javaslat részleteibe merülni. Már így is igen széles keretet nyújt a különböző kombinációk számára és az olasz kormány jóakarata esetén alapul szolgálhat a megoldás felleléséhez. De Gasperi ar interjújából, sajnos, azt látom, hogy ezt a javaslatot visszautasítja és hogy az olasz kormány részéről a trieszti kérdés megoldásának alapját a háromhatalmi nyilatkozatban keresik. Úgy gondolom, szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez nem nyújthat semilyen alapot a trieszti kérdés megoldásához. Petár Sztambolics beszámolója Tito marsai távirata a II. Proletár Brüse ünnepe autalmávól A II. Proletár Brigád megalakulásának tizedik évfordulója alkalmával Tito marsal, a Jugoszláv Néphadsereg főparancsnoka, a következő szövegű táviratot intézte az ünnepséget előkészítő, nisi bizottságnak: »Mivel nincs lehetőségemben eleget tenni meghívásotoknak, hogy részt vegyek a brigád megalakulása alkalmából rendezett ünnepségen, — amely a Népfelszabadító Hadsereg megalakítása történelmében jelentős nap — ezen az úton kívánom tolmácsolni harcos üdvözletemet és jókívánságaimat valamennyi katonának és tisztnek, a II. Proletár Brigád megalakítása tizedik évfordulója alkalmából. A katonák és a vezetők lelkére kötöm: ne engedjék, hogy a II. Proletár Brigád dicsőségét, amelyet a nagy Népfelszabadító Harc során vívott ki, bármivel is elhomályosítsák«. Tito marsal hasonló táviratban válaszolt Csajnicse és környéke népének meghívására, ahol tíz évvel ezelőtt megalakult a II. Proletár Brigád. Elindult az Tito staféta A triglavi csúcsról elindult a jugoszláv turisták stafétája, amely népeink üdvözletét viszi majd Tito marsalnak, 60. születésnapja alkalmából. A staféta Ljubljana és Ce- Iye irányába indult és március 12-én átadják a stafétát Horvátország turistáinak. Ezek aztán Kumrovecot és a Szlyemet érintve március 13-án Zágrábba érkeznek. A Horvát Népköztársaság turistái a stafétát Bosznia és Hercegovina turistáinak adják át, éspedig a két köztársaság határán, az Una folyón. Bosznia és Hercegovina turistái Drvart, Kupreszt és Jajcet érintve május 16-án átadják a stafétát a crnagorai turistáknak, innen a stafétavivők útja Szerbiába, Macedóniába, majd ismét Szerbiába vezet, mígnem május 25-én, Tito marsal 60. születésnapján megérkeznek a fővárosba. A KOKSZ közgazdaságunk nélkülözhetetlen nyersanyaga. A vaskohászat el sem képzelhető koksz nélkül. Hazánk eddig külföldről hozta be a kohászathoz szükséges kokszot. Most a koksz előállítására korszerű üzemóriás épül Lukavacon, melynek felépítésével hazánk 25 millió dollár értékű behozataltól mentesül. Felvételünkön a lukaváci épülő kokszgyár kokszosító osztálya látható. szocialista demokrácia fejlődése teljes kibontakozásban van és elsőrendű fontosságúvá válik Petar Sztambolics, az SzKP KV politikai titkárának beszámolója Sztambolics elvtárs bevezetőben megemlékezett arról a számos nagyjelentőségű intézkedésről, amelyet 1951 közepe óta hoztak, szocialista demokráciánk építése érdekében, hangsúlyozva, hogy »mindezeknek az intézkedéseknek az alapját a Párt képezi hazánk fejlődésének szocialista útjáért s annak az elvnek megvalósításáért, amelyet a marxizmus klasszikusai határoztak meg, hogy a szocializmusban maguk a közvetlen termelők igazgassák a gazdaságot és döntsenek munkafeleslegük, felosztásáról«. »Mindezek a változások, — mondotta Sztambolics elvtárs, — változásokat idéznek elő a Párt munkájának stílusában és módszerében is, és új magatartást vonnak maguk után az új problémák és feladatok iránt. A szocialista demokrácia fejlődése teljes kibontakozásban van, és most elsőrendű fontosságaivá válik, hogy a szerbiai pártszervezetek éspedig mind a vezetőségek, mind pedig az egész párttagság megértsék ezeknek a változásoknak és a belőlük eredő feladatoknak a lényegét«. Kiemelve, hogy hogyan kell tekinteni gazdaságunk igazgatásának decentralizálására és általában a demokrácia fejlődésére, Sztambolics elvtárs hangoztatta, hogy egyes emberek nem értik meg a szocialista fejlődésért folyó harc folyamatának egységességét, s így egyes változásokat elszigetelten vizsgálnak a többitől. Vannak esetek, hogy az eszközölt változások formális részét tekintik mind eme változások lényegének, így például egyes elvtársak nem úgy tekintettek a gazdaság igazgatásának decentralizálására, mint a vállalatoknak a munkaközös .Azok a demokratikus intézkedések, amelyeket foganatosítunk — mondotta Sztambolics elvtárs — biztosítják és egyúttal szükségessé teszik a dolgozók milliós tömegeinek részvételét, mind a gazdaság, mind pedig a többi közügy igazgatásában. a cégek igazgatása alatti önállósulására irányuló egyik kezdeti intézkedésre, hanem ebben látták a változás lényegét. Vagy például a tisztviselői apparátus csökkentését úgy értelmezték, mintha öncélú volna, nem pedig mint azoknak a változásoknak következményét, amelyeket az igazgatás rendszerében eszközöltünk. Más elvtársak viszont tévesen úgy vélik, hogy az állam oly módon hal el, hogy egyes állami szerveket megszüntetnek, funkcióikat pedig átruházzák a társadalmi közösség bizonyos »nem állami szerveire«. Csupán a mi köztársaságunkban mintegy 59.000 munkást választottak be a munkástanácsokba. A munkaközösségek ma, megtárgyalják a szövetségi és köztársasági tervet, saját vállalatuk terveit és a vállalatok igazgatásának minden más kérdését. A népbizottságokban és azok termelői tanácsaiban a dolgozók tízezrei vesznek részt és fognak résztvenni. A földműves szövetkezetekben és a termelő parasztszövetkezetekben a dolgozó parasztok tízezrei igazgatják a termelést. A választók gyűlésein, amelyeken a dolgozók százezrei vesznek részt, sok nagyon jelentős kérdést tárgyalnak meg. Egyszóval a népi élet fontos kérdéseinek megtárgyalását és a döntést átadtuk a dolgozók millióinak kezébe. Ily módon valósul meg az az elv, hogy a szocializmus építése a milliós néptömegek ügye. Hogy milyen sikerrel és milyen gyorsasággal bontakozik ki ez az építés az elsősorban attól függ, hogy a tömegek milyen mértékben tudják kifejleszteni alkotó erejüket. Ez pedig függ öntudatuktól, szocialista öntudatuk fejlettségének fokától«. »Ezért, a tömegek öntudatáért folyó harc kérdése, ami azt jelenti, hogy a legszélesebb értelemben tett világnézeti politikai munka kérdése élesebb formában merül fel, mint régen, ez válik a Párt munkájának legfontosabb, legfőbb kérdésévé, a szocializmus építésének új körülményei között. Mindebből az következik, hogy a Párt előtt is nagy feladatok állnak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szocializmus építéséért folyó egész harcunk sikere attól függ, hogy a Párt hogyan tudja elmélyíteni a dolgozó tömegek világnézeti-politikai öntudatát, hogyan tudja őket megszervezni, hogyan tudja fejleszteni a tömegek kezdeményezését és feloldani alkotó erőiket. Ezért fejlődésünknek ebben a szakaszában méginkább növekedik a Párt szerepe és felelőssége. Sztambolics elvtárs ezután arról beszélt, hogy a pártszervezeteknek milyen feladataik vannak a munkástanácsok munkája tekintetében, amelyek eddig nagy is-Folytatásare a 4. oldalon) Szerbia Kommunista Pártja Központi Vezetőségének plenáris ülésén, amely pénteken kezdte meg munkáját Beográdban, Petar Sztambolics elvtárs az SzKP KV politikai titkára beszámolót terjesztett elő az időszerű fladatokról, a szocialista demokráciáért folyó harcban. A tömegek öntudatának kérdése