Magyar Szó, 1953. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1953-01-01 / 1. szám
X V03"*' qfV\ foj 1 0 ^1 i c^ 7 e ? J A Saakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának újévi üdvözlete A Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa boldog újévet és további szép eredményeket kíván az országépítésben szocialista hazánk minden dolgozójának. A Magyar Szó munkaközössége boldog újévet kíván olvasóinak, terjesztőinek és barátainak. A jövőbe, a béke győzelmébe vele ki bibét kívánok boldog újesztendőt Tito marsal újéri rádióüzenete Elvtársak és elvtársnők! Polgártársak és polgártársnők! Az új, 1953-as év küszöb Azonban, hogy az aszály és az egyéb elemi csapások következményei minél kevésbbé legyenek érezhetőek, azzal a felhívással fordulok polgárainkhoz, hogy a céljuk, hogy gátoljanak bennünket fejlődésünk útján és veszélyeztessék függetlenségünket. A számos legkorszerűbb gyárban és különböző más rendelnt. Az új Jugoszlávia mint egész a népi forradalom és népeink évszázados törekvéseinek vívmánya; őrizni ezt a vívmányt, kötelessége szocialius fegyverkezés miatt az emberiség új háborús ve■szélytől retteg, mint olyan valamitől, ami elkerülhe■ tetlen. Szilárdan kell azonban hinni abban, hogy azok az emberek, akik a béke megőrzéséért és a békés együttműködésért felelősek a világ közvéleménye előtt, meg fogják akadályozni egy újabb katasztrófa bekövetkezését , hogy az óriási haditechnika és a milliós hadseregek fegyverzete csak védőgátként fog szolgálni az agresszióval szemben, a világbéke érdekében. Véleményem szerint az a felismerés, hogy egy új háborús világösszeütközés milyen szörnyű következménnyekkel járna, arra fog kényszeríteni minden esetleges agresszort, hogy mielőtt még háborús kaandba bocsátkozna, jól meggondolja egy ilyen vállalkozás végső eredményeit. Az elkövetkező évben népeink továbbra is nyugodtan a szocialista építés munkájának szentelhetik magukat és bízhatnak . Néphadseregünk, függetlenségünk és békés fejlődésünk őrének, védelmi képességében. Nagyszerű jövőnkbe vetett hittel, a béke győzelmébe és a világ népeinek békés együttműködéseibe vetett hittel szívélyes jókívánságaimat küldöm minden polgárunknak, kívánva boldog 1953-as új esztendőt. Tito marsai legújabb fényképe. A legutóbbi szkupstinai ülésezésén készült. Tito marsai és Edvard Kardely a kormány padsoraiban az ülés megkezdése előtt meghitten beszélgetnek ben valóban büszkén tekinthetünk vissza mindarra, amit dolgozó embereink elértek, társadalmi fejlődésünk minden terén. Büszkék lehetünk főként azért, mert elmúlt évi fejlődésünk sikereit is roppant objektív nehézségekkel folytatott szakadatlan küzdelem közepette értük el- Az új Jugoszlávia dolgozóinak fizikai és szellemi alkotó munkájával hazánk arculata az elmúlt évben méginkább megváltozott; még világosabban kirajzolódott szocialista alakja, tartalomban és formában egyaránt; még határozottabban kirajzolódott és megvilágosodott népeink nem távoli, hanem közeli boldog jövőjének távlata. Igaz, hogy az új 1953-as évbe bizonyos nem kis gondokkal lépünk be, melyeket az elmúlt 1952-es év hagyott ránk. A múltévi elemi csapások következményei kihatnak az 1953- as évre is, de nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ez nem fogja befolyásolni dolgozó embereink alkotó lendületét a szocializmus építésében, sem pedig veszélyeztetni életszínvonalukat. Mindent elkövetünk, hogy a jövő évben hazánk dolgozó népe számára biztosítsuk azt, ami az élethez feltétlenül szükséges: jövő évi aratásig a legmagasabb fokú takarékosságot alkalmazzák mindenben, de különösen abban, ami a megélhetéshez szükséges. Felhívással fordulok azokhoz a dolgozó parasztjainkhoz, akik bármilyen gabonafelesleggel és egyéb élelmiszerekkel rendelkeznek, mutassák meg hazafias öntudatukat azzal, hogy nem engedik meg, hogy a hazánkat ért bajokat csak a polgárok egy része érezze meg és csak ők viseljék a terhét. Adják el idejekorán fölöslegeiket az államnak, hogy ily módon legalább részben megőrizhessük a külföldi valutát más szükségletekre. Hiszék embereink polgári fegyelmezettségében és szocialista öntudatában, hiszem, hogy teljesíteni fogják kötelességüket a közösség irányában, a jelenlegi gazdasági nehézségek időszakában is.Az új 1953-as évbe belépve szilárdan hiszünk új társadalmi rendszerünk értékében és erejében, szocialista építésünk útjának helyességében, népeink törhetetlen egységében, dolgozó embereink nagyszerű alkotó képességeiben és ennélfogva hazánk ereiben is, mindazokkal a külföldről jövő kísérletekkel szemben, melyeknek az a objektumban országszerte megvalósított roppant eredmények élő példái dolgozó embereink alkotókészségének és valamennyi polgárunk erőfeszítéseinek. Ezek az eredmények valóban derűlátásra ösztönözhetnek bennünket, a népeink boldogabb jövőjének megvalósítására irányuló további erőfeszítések sikerét illetően. A tények megerősíthetik azt, hogy minden eddigi vihar, amely hazánk fölött elzugott, főként az utóbbi négy évben, nem hogy megingatta volna, hanem még inkább megszilárdította népeink saját erejébe és alkotóképességébe vetett hitét. Ezek a viharok megszilárdították hitünket, hogy népeink egysége a legalkalmasabb eszköz ahhoz, hogy megvédjük és megőrizzük függetlenségünket, erős szocialista közösségünk létét. Az új decentralizált kormányzati rendszerben, közgazdaságunkban és a néphatósági közigazgatásban, nagy felelősség hárul a vezető emberekre. Ebben a decentralizált rendszerben sohasem szabad megfeledkezniök a közösség egészének érdekeiről. Amikor az egész közösség érdekeiről van szó, minden helyi érdeket és egyes személyek érdekeit ennek kell alálista hazánk minden öntudatos polgárának. A világban uralkodó rendezetlen állapotok és a lá 28 oldalas ajándéknaptár melléklettel Ára 10 dinár Román elvtárs cikke A kommunisták és a munkás-önigazgatás Irtás PALKO ROMAC is. /k HAZÁNKBAN megteremtett mun kás-önigazgatás újdonság nálunk is, és általaiban az egész munkásosztály életében. Az emberiség történellméiben előlször hazánkban kapott polgárjogot a dolgozó nép régi törekvése. Engels ezt mondja: »A munkások nem lehetnek szabadok mindaddig, amíg nem maguk igazgatják a termelőeszközöket.« Hazánkban a munkásosztály hozzálátott Marx és Engels régi álmának és tudományos tételének megvalósításához. Forradalunk győzelmével az államhatalom lehetővé tette, hogy forradalmi útán birtokába jusson a termelőeszközöknek. Ez volt az első éles és visszavonhatatlan metszés a nagy tőke érdekein. A közgazdaságot át kellett venni és meg kellett szervezni. Mindehhez tapasztalatra, kitartásra és hatalmi beavatkozásra volt szükség. A legelsőből volt a legkevesebb. A legtöbbünk volt kitartásból, a kitartás pedig abból a szilárd eltökéltségből eredt,hogy nem leszünk több d arabok, abból, a mély tudatból, hogy számunkra az a rendszer felel meg leginkább, ahol minden eszköz a dolgozó népé. Ezzel magyarázhatók a nagyszámú önkéntes munkálatok, a munkaközösségek és egyének számlálatlan önkéntes munkaórái. Számunkra, akik a népi forradalomból nőttünk ki, ez a lendület teljesen érthető volt. A külföldiek azonban, és azok, akik itt élnek bár, de valaminél fogva idegenek tőlünk, nem tudták ezt megérteni. A vállalatok megszervezése és irányítása nagyjából a kommunisták osztályrésze volt, éspedig túlnyomórészt azoké a kommunistáké, akik a háború alatt, sőt egyesek a háború előtt is, életüket áldozták hazájukért. Nem voltak tapasztalataik a termelés megszervezésében, nem volt szakképzettségük az egyes gazdasági ágazatokban, de félelem nélkül elfogadták a feladatot, amelyet a Párttól kaptak. Azért tették ezt, mert tudták, hogy tapasztalat és szakképzetség, híján bár, de mégis jobban vezetik el a vállalatot, mint azok, akik azelőtt birtokolták. Jobban azért, mert tisztában voltak azzal, hogy minden amit tesznek, az ő javukat és népük jövőjét szolgálja. Az üzemek államosítása, elvétele a magántulajdonosoktól és a termelés megszervezése csak egy szükséges lépés volt a termelési viszonyok fejlődésében. E nélkül (Folytatás a 2. oldalon).