Magyar Szó, 1953. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1953-02-01 / 31. szám

Lőrinc Péter. ígvírbi.-utca 23 Az összeíró a népszámlálás során benyit egy házba. Görbe utca 23, ez áll a számtáblán. Tanárember az öszszeíró és kisegít a nagy számlálásnál. És egész életével találkozik aztán, néhány emberén keresztül, ott a házban. Az egész keret csak arra szolgál, hogy az író beszéljen. Vonzó és érdekes keret: mint egy fojtott dráma, úgy lépnek elő az élők, hogy idézzék a holtakat és azokat, akik távol vannak. S idézzék az eltávolodott korokat is. Van valami merész nyeregbelendülés ebben az írásban, Lőrinc Péter novelláskötetének novellájában, amely az egész kötetnek is címet ad: a realitások kontúrjai elhalványodnak s az író meztelen lelke és emlékezése bolyong bánáti, bácskai kisvárosokban, falvakban, Beográdban — sőt időn és határon túl mindenfelé, ahol csak járt és ahová eljutott. Tegnapig élő emberekés olyanok, akiknek a sorsa itt pergett közöttünk: költők és elbukottak, emigránsok és hősök... Egy ilyen enumerációhoz természetesen szűk lenne ,az alig két ívnyi írás Számára a realizmus, a keményveretű logika, nem, ide pasztell kell, az éles határok el-elmosódnak. Zokon ne vegye tőlem Lőrinc Péter, de ebben az írásban Márai idői és költői fegyvertárára emlékeztet. Csakhogy nála Lőrincnél ez csak eszköz: az ő pasztellijei egészen másfajta alakokat és hősöket takarnak. Ezek mind szenvedélyes megszállottjai az igazságra törekvésnek. Ezek nem kicsinyes polgári______________________ volt, egyik sem, hanem a hamu alatt lappangott forradalom alakjai. A kemény keretet, mondom, ezúttal áttörte lőrincnél a szürrrealiitással való enyhe kacérkodás. De ezt így kellett, hogyan férne különben ez az egész regény harmincnál alig több oldalra? Hogyan sűríthetett volna a reális elbeszélés hangjába olyan szimbolikus és mélyértelműénhasadást, mint az egykori haladó diák és osztálytárs árulóvá, rendőrtisztté tett figurája, aki aztán saját énhasadásával birkózva, meg is tér az ügy mellé... Kétségtelen, hogy Lőrinc ezzel a formával polgárjogot igyekszik teremteni és ajtót kíván zárni a reális ábrázolás gúzsbakötöttségén túl, egy színes költői lélek tárulkozásának. Vita tárgya lehet, hogy megérett-e már erre újonnan nevelt olvasóközönségünk. De ha számbavesszük, hogy ebben a formában is milyen pozitív elemeket vonultat és vilantat fel, bátran kimondhatjuk: a Görbe utca 23 az Írónak akármelyik korszakában is készült, mély emberi dokumentum. Csak fokozott odafigyelést igényel, különösen a nagyon erős bevezető rész után: az alakok szétkülönböztetését, beszédük sodrának figyelését, hogy ki mikor szól, mikor beszél maga és mikor idéz. Ha az olvasó ebbe belejön — az ember szemével és telikével valahogy megérzi aztán — attól kezdve a történet megy a maga csodálatos vágányán és kétségtelenül: művészetet sugároz a telkekbe. Pontosabban: művészi eszközökkel embereket, forradalmat, életet és világot. A kötet másik, nagyobbik fele voltaképpen egyetlen ciklus: a táborba szorított hadifoglyok élete, a fogságbaesés, aztán a harmadik birodalom fogolytáborainak élete, egészen a felszabadulás körüli hánykodásig. Ezek jórészt folyóiratokban és lapokban megjelent, ismert írások és könyvben való kiadásuk régi mulasztást pótol. Most látni csak, sorban olvasva Lőrinc hadifogoly-emlékeit, milyen gazdag élményanyagot váltott ki az íróból a táborban töltött egypárév. Nemcsak krónikásai az Oflagoknak, — vagyis a német tisztitáboroknak — nemcsak az események és feljegyzések hitelessége biztosít ezeknek az írásoknak különleges értéket, hanem hogy embereken vonultat fel: árulókat, ingadozókat és olyanokat, akik minden viszontagságon keresztül is ki tudtak tartani. Lőrinc szemszöge és ítélete: a kitartók oldalán az igazság, de megmutatja azokat is, akik bukdácsolva az igazság körül, emberi gyengeségükben, tájékozatlanságukban olyan tömeget képviselnek, amellyel foglalkozni kell, fel kell világosítani. Ennek a cikusnak a százezer táborok országából, ahogy az író Németországot nevezi, legmegrázóbb elbeszélései mégis azok, amelyek a felszabadulás körüli eseményeket tárgyalják. Amikor maga a kegyetlen rendszer rabtartó paragrafusai is halomra hullannak... és akkor születik a legnagyobb veszély: a foglyok hol felszabadulnak, hol visszaesnek a németek álltal visszafoglalt városkákban az SS-legények kezébe. S a halál ekkor úgy járkál ki-be köztük, annyira a véletlenek és emberi szeszélyek foglyai mindannyian, hogy az ember ekkor döbben rá leginkább a fasiszta háború borzalmaira. Ezek az írások tagadhatatlan értékei a vajdasági magyar irodalomnak: olyan dokumentumok, amelyeket csak igazi hóember volt képes így felolvasztani. Nagy kár, hogy Lőrinc nem egyenletes elbeszélő: nem sorakoztatja eléggé betűit és mondatait a logika kemény csatárláncaiba: impulzivitása és impresszionista színei sokszor teszik nehezen érthetővé. Ennek oka pedig az, hogy az író mindig alakjai gondolkodásának könnyű követését feltételezi. S hogy mindent el akar mondani, amikor a kép, a jelenet felvillan benne és kirobban belőle. A mértéktartásnak ezt a hiányát, viszont olyan gazdag és őszinte telki tárulkozással, az alakok olyan sokaságával, sokféleségével pótolja — s úgy kapcsol embert, kort és időt képeibe — hogy figyelmet igénylő olvasása végül mégis csak gazdag kárpótlást és erős élményt nyújt. A könyv kifejező és szép címlapját Sztojnics Mirkó rajzolta. MATTÉNYI Mihály — Novellák, „Testvériség-Edység” kiadóvállalat kiadása CSUDÁLLATOS EZ A NAGY TERMÉZET, AMEJBE VAN A NAP, amej körül a Föld kering és van továbbé a Hold, amej a Föld körül kering, akárcsak a holdfejű Rákosi Mátyás, aki a nagy ztálini Nap körül kering amej azomba így csöppet se nem melegit, sőt. De ám minálunk most valóságos holdfogyatkozás volt s ezt a Magyarzó már kedden tudta, amikor még nem is volt holdfogyatkozás és ez úgy történik, hogy a Föld árnyékot vet a Holdra és akkor ő elsöttétül, azaz vagyis nem látcik és mink ezt 1gy gukorral néztük az ablakból és 1gy csipetnyi Hold se nem látcott s az is ami látcott, csak alig látott és akkor én egy nagyot zsóhajtottam és akkor kedves attyám megkérdezte: mértzsóhajtó tepisti, mértzsóhajtó? És én mondtam: azért zsóhajtok mert a holdfogyatkozás kapcsán az iskolai tünetfogyatkozásra gondolok, amel már csaknem elfogyott és már gukkerral se nem látok semmise belőle. És akkor mondta a kedves attyám: jóneked, tefiú, éppen mozst hallottam, hogy a Testvériség-Egység könyvkiadó 41 egy darab új tankönyv kiadására kerül. És akkor én mondtam ismét nagyot zsóhajtva: perzeperze, holdfogyatkozás az van, de a tankönyvfogyatkozásra senki se nem gondol... ÉS MOST CSELEKEDTEK MEG A KOSSUTH-RÁDIÓBAN A CSOKONAI VITÉZ MIHAJ emlékünnepért, mert most volt éppen 180-adik éve, hogy ő megzületett és ő írta a hire® Lilla-dalokt és csak csupán azért írta őket, mert lilla volt a méregtől, hogy őt 180-adik zületése napján a Kossuth-rádió fogja ünnepelni, és ennek okából már jóelőre megírta, hogy »Akárki mit felőlem mond, Mind szél után bocsátom« és azt is megírta a Kossuthrádiónak, hogy »Még is, ti czenkek! engemet Szitokra felvevétek. Ha néha én botlottam is: De a ti lelketek hamis!« és a czenkek orzágába mozst javába fúrnak a letartóztatások és nem tudni például hogy mi van a Péter Gáborral akinek az a bűne, hogy 2-t kereztneve van nekkje és annyi még a nagy stálinnak se nincsen és letartóztatták a Zirmait a budapesti rádió egyik igazgatójét, ami igen heves intézkedés, ám nem hejes, hogy a többit nem tartóztatták le és olvazstam, hogy például a románok nem engedtek orvost a bukaresti francia ügyvivőhöz, aki ennek elenére meghalt és olvazstam továbbá hogy megindult az olaz válartási agitáció és ennek kapcsán megjelent Róma utcáin-egy plakát és azon a Togliatti mosolyó képe és alatta a felfrás" »Boldog vagyok, hogy engemet nem Mozkvába gyógyítottak!« és nagyon tetvett az egész, családnak a Magyarzó keddi képe, mszerint a Degaz Perri ül a csónakba és előtte a »Balkán« nevű nagynagy hajó és rajta 3-rom zászló és mondja a Degazpermi: »Engem a Földközi-tenger urát még csak figyelembe se vesznek!« és ebbe nekije igaza van, mert már a Mazzolini is megmondta, hogy az Adria 1-gy olaz pocsoja és a Földközi-tenger 1-gy olaz tavacska és akkor gyónnek ezek a törökökgörögök-jugozlávok és puszilkodnak és a Degaz Perri nem kap cvikipuszit, ejnye... ÉS A KOVÁCS ANDRIS BÁCSI ÁLLAPOSAN MEGMAGYARÁZTA, hogy mi volt az oka az egyiptomiAzsikernek, deámazomba nem volt nekije egézen igaza, mert ennek valójába csak csupán az egyiptomiak voltak az oltási és a 2-sodik mérkőzésen például 3-rom gól ellenébe ők is 3-rom gólt rúgtak és ha nem rúgtak volna 3-rom gólt akkor nem lett volna .A z siker és ebből világosan látoik, hogy csak csupán ők az oltási és nem a mi futballistáink és az Egyiptomban vannak a gálák és a piramisok és ez éppen oyan mint a nagy Sovjetuniób van, ez ugyanis í gy három zörg, ameikor alul van az egér nép, a nyakukon a bürokrácia és a legtetején a stálin és ezt piramisnak hívják, de fejfájás ellen nem háznál, mert nem piramidon. AM MINK MOZST RÁDIÓTOMBOLÁT JÁTTUNK és ez olan játék, hogy az ember vesz 1-gy zárt, amejen több zámol vannak és amikor a rádióba hallja, hogy az ő zámját kihúzták akkor tombol az örömtől és ezért hívják tombolának. De nemcsak csupán azért tombol, mert nyert, hanem azért is, mert ez a vakok javára történik és mink is azért vettük, rézből hogy a vakokon segítésünk, rézből pedig, hogy a nyeremény által magunkon is segítésünk. RÖVIDESEN MEGJELEN MINÁLUNK EGY ORVOZSREGÉNY, amert a Mank Artúr doktor bácsi cselexik é® ez nagyon jó, mert az orvozsregények mostanába igen divatosak és a nagy Sovjetunióba és a kis népi demokrácijákba is egymázsután jelennek meg az orvoi rém-regények NAGYDERŰ A MAGYARZÓ MELLÉKLETE. A »FÖLD NÉPE« és erről már verst is csináltak Topolán, amel így aól' János bácsi vajh, mi kéne? — Nekem biz’ csak a Föld pépe! Hát Rozi néni mit olvas? — O te bizony csakis aztat! Ami vizont nem jól van, mert benne volt a Vidám nyelvtanban, hogy nem hejes »aztat« és »eztet« mondani és én azóta nem te mondom sem aztatat, sem eztetet PISTIKE. I. o. gimn. tanuló és rádió tomfooJtota! ÉLŐÚJSÁG a noviszádi TELEPEN A noviszádi népegyetem 1. szervezésében szerdán este fél hét órai kezdettel a noviszád-telepi kulturotthonban a Magyar Szó munkaközössége élő újságot rendez. A tíz pontból álló másfélórás műsor keretében külpolitikai kérdésekről, üzemi dolgozókról gyermekpótlékról és nyugdíjkérdésekről hallanak, továbbá egyfelvonásos szinmű kerül bemutatásra. Az előadás keretében Katona Erika és Silák István, népdalokat énekelnek. A népegyetem előadáson Gál László konferál. Gábor Zoltán: CSENDÉLET Csiepe Imrei Vádbeszéd a békéért Ott hol az Érdek vasökle oszt, Véres halált a népek között, Van-e még szájban nyelv? Mely fejükre átkot nem köpött Azoknak, kik védett kényelemben, Urak, élet és halál fölött. Van-e még higgadt agyvelő, Mely nem forr tüzén a sebnek? Mikor százezrekre kőnek számai Azoknak, kiket cafattá vernek, Gránátok, aknák, bombák és kövek, Égnek mint a fáklyák, és emberek ... Lehet-e azokról bölcsen hallgatni, Kik szólnának, de félni sem mernek? Ha megindul velük kocsijuk, oda, Hol ezrével nyeli el őket az érdek, A tölcsértorkú csatatereken, Delén, vagy negyedén életüknek. Lehet-e nézni dagadó tényeket, Tétlenül, kukán, tompa füllel? Az egymást kergető gyújtó napokat, Könyékre dőlve, puha ököllel, Vagy sodrott falombként peregni, A világraviharzó idővel? Ha hó vagy, most mutasd megMit vetsz gátnak a fergeteg elé? Szerelmi rágmányaidat, nyálas versed? Vagy lelked csiholod szikrának belé, Hogy villanó fényednél, Az ember útja íveljen felfelé, Írjál vádad az értelem elébe, Hogy ítéljen az őrültek felett. Milliók szívébe mártott tollal, Emeld fel ellenük fegyvered, Azoknak, kik vihart kevernek a földre, Lesujtni vele téged, és gyermeked. Állj ki a Békéért a szellem határán, Szavadra vár a huszadik század, Melled erején törjön meg a vihar, Mely lángnyelvvel nyaldossa hazádat, Homlokod fényén okuljon a világ, Ha végzed a jövőért munkádat. Nőjj az egekig tollal és tettel, Hangod ereje töltse meg az űrt, Nem ölni, élni született az emberi Zengjen ajkadon e szó, mint a kürt, S míg zászlód az ég kékjébe mártod, Erőd őrködjön a Békén s hazádon. S ha egyszer föléd tornyosul a veszély, Mely megrázza az országunk fedelét. Mint Titán, kelj fel karddal ellene, Hogy megtisztítsd a mennybolt egét, Gyermekek szeméből merits erőt, Kik védelmedért rohannak feléd. Legyél az, kit nem hordott a föld még. Világot átütő munkás erő, Ha békejobbodat durván elvették, Sújts le oda, hol a haj összenő, Hogy repedjenek csontjai azoknak, kiknek nagy a puszta, és kicsi a temető. A Napsugár megfejtési szelvénye Betűrejtvények: I. ____________________________________________, 2___________________________________________ 3______________________________________________1 Kockarejtvény A beküldő neve és elme: