Magyar Szó, 1953. szeptember (10. évfolyam, 240-269. szám)

1953-09-01 / 240. szám

E­GYESEK amikor egy doboz szacdiniát fel­bontanaik azt gondol­ják, hogy a benne lévő íz­letes halakat horoggal fog­ják, ugyanúgy mint például nálunk a keszeget vagy a vö­rösszárnyat. Az ember egy­szerűen leül egy darab pap­rikáskenyérrel, sütkérezik a napon, a dögét minduntalan, pödzi s a szerencsés halász egymás után emeli ki a fi­cánkoló finom kis zsák­mányt. Nem így van ez. Szardi­­nia halászaira éjjel indulnak a halászok és egész máskép­pen fogják őket. Mint a vajdasági rónák fiát engem nagyon érdekelt az éjjeli halászat, ezért leha­tároztam hogy megiismerke­­dek az ottani halászokkal és megkérem őket vigyenek ma­gukkal egy ilyen éj­jeli por­tyára. Egy bárkástól tudtam meg hogy Prcsányban (Boka Kotorszka öblében fekvő ü­­dülőhely 5 kilométerre Kő­tárból) ven egy halász­szövet­kezet és utasított hogy leg­jobb ha a szövetkezet elnö­kénél Jerikó Ercegné­l jelent­kezem aki biztos magával visz egy éjszakára. Nappal az elnökkel sehogy sem tudtam találkozni. De ugy látszi­k ismerősei révén megtudta óhajomat és azt ü­­zente hogy éjjel 9 órakor jegyek a meghatározott de-Már este 9 órakor nyug­talan voltam. Elhagytam la­kásomat hogy lega­lább meg­környékezzem azt a helyet, ahol találkoznom kell Jerscó­­val, akit személyesen nem is­mertem. Karomsötét éjszaka volt. Talán a kötői- öbölben az éjszakák sötétebbek mint bárhol másutt. A meredek hegyfalak mintha sötét kön­tösbe burkolták volna a tá­jat, ezért nem tudtam köny­­nyen megtalálni a találka­helyet. — Éjjel 11 órakor megta­lálhatja Jerkót — mondta egy helybeli. A „Vrmac“ ü­­dülőtől mintegy 20 méterre van a helyi halász­szövet­kezet. Itt melegíti be min­den éjjel Jerkó lámpásait és indul, az éjjeli halászatra. Fél 10 tájban úgy véltem, elérkeztem a jelzett helyre. A ház előtti kis kikötőben né­hány csónak körvonalain kí­vül a sötétben semmit sem láttam. Elhatároztam hogy várok, gondolván, hogy köz­ben majd csak megérkezik az elnök.A S­ZEMEM mindjobban megszokta a sötétsé­get. Egyre jobban és többet kezdtem látni. A kör­üyfékező hegyek óriási ször­nyetegekké változtak képze­letemben. A tenger titokza­tosnak félelmetesnek tűnt, ezért tekintetem inkább a csillagos ég felé irányítot­tam. Mondom, ott a Göncöl­­szekér, amott a Sarkcsillag, és gondolatban másodpercek alatt Noviszáckm voltam, a­­hol még fél 10—10 óra táj­ban zajosak az utcák. Az emberek talán éppen most mennek haza a moziból. Egyszer csak horkolásra­ lettem figyelmes. E­ktív az egyik­ halászcsónakban észre vettem egy emberi alak kör­vonalait Mindjárt arra gon­doltam, hogy ez Jerikó, a ha­lász­szövetkezet elnöke, aki a csónak középső deszkáján kényelembe helyezte magát. Egy járókelőtől megtud­tam hogy az­­ alvó ember va­lóban Jerikó, de nem ébresz­tettem fel Leültem és vár­tam. Rövid idő múlva az öböl nyugati részében, mint­egy mesebeli látomás, meg­jelent teljes­ fényében kivá­­gítva a „Partizánka“, tenge­rünk legszebb személyszállí­tója. Útja Kotor irányába ve­zetett. Az úszó palota zajta­lanul siklott a koromsötét öböl közepén. A hatalmas hullámok, amelyeket maga után hagyott jelezték, hogy komoly járműről van szó. A hullámverés meghimbálta Jerkó csónakét is, d­e az el­nök nem ébredt fel, a hul­lámverés úgy látszik még é­­desebb álomba szenderítet­­te. Tizenegyet ütött a torony­óra, amikor a pacsányi halász szövetkezet elnöke nagyot nyújtózkodva és ásítozva fel­ébredt C­SA-JERKÓ Erceg 50 körüli, köpcös, széles­­vállú. Alakra nézve valódi tengeri medve. Egy csöppet sem volt meglepőd­ve, hogy vártam rá. Alig vál­tottunk néhány szót, elpana­szolta, hogy roppant szom­jas. Szerencsénkre a közelben még nyitva volt egy kocsma, ahol halászmesterem pillana­tok alatt megivott két korsó sört. Nagyokat csettintett nyelvével, majd intett, hogy mehetünk. Jerkó felnyitotta a szövet­kezeti raktárhelyiséget, gyer­tyát gyújtott és elkezdte a hatalmas petróleumlámpák bemelegítését. Mintha tudta volna, hogy mi érdekel, ál­landóan mesélt . Mindegyik lámpánk több mint ezer gyertya fény­nyel világít. A biztonság ked­véért két lámpát melegítek be, mert ha véletlen a fény kialszik, akkor az éjjeli ha­lászásnak vége. — Hát maguk fénnyel pe­­cáznak? — Igen. Fénnyel csalogat­juk a halakat, a szardíniát, tudniillik a fehér hal, ahogy mi nevezzük, szerelmes a fe­hér fénybe és mint az éjjeli­, lepkék úgy gyülekeznek az erős fény köré Utána már csak a halászok ügyességé- ■ től függ, no meg az időjá­rástól is, hogy gazdag lesz-e a zsákmány, vagy sem. Csónakunk, amelynek orrá­ra az emítékt lámpák kis gerendaállványra vannak fel­szerelve, lassan siklik a nagy sötétségben. Célunk, mondja Jerkó — a mély víz, amely mintegy 2 kilométerrel van a parttól, ahol legtöbb a szardínia. Érdekes látvány ez. A fény igézve hat az apró halakra és más különféle tengeri é­­lőlényekre. A szardíniák pe­dig egész rajokban, mint a katonák a riadó kürtjére, gyülekeznek a lámpa alatt. A nagyobb halaknak több sem kell Rávetik magukat a kicsikre. Egész hajsza kez­dődik. A fénnyel való csalogatási módjat TM-ren az őskorban al­kalmazták. Igaz, akkor az ezer vagy még több gyertya­­fényű lámpák helyett égő fenyőt használtak a halá­szok. Jerkó szerint az égő fenyő vibráló lángját a halak állítólag még jobban szere­tik, mint ezt a mesterséges vakító fényt. É­jfél UTÁN bura ke­rekedett. Hogy ne sod­ródjon csónakunk a part felé, Jerkó lehorgonyoz­ta a bárkát. Egy közepes vas macska és egy jódarab kő a kötél végén megteszi a szol­gálatot. A bura mind hevesebbé válik. Csónakunkat a hulla- '■ mok dióhéjként dobálják. Ezért görcsösen kapaszkodok­­ a csónak bordájába. Jerkó úgy látszik észreveszi arckife­jezésemről, hogy nem szok­tam az ilyen hintázáshoz, ezért azt ajánlja, hogy üljek a csónak fenekére . A felbo­rulás veszélye amúgy sem áll fenn — biztat Jerkó, mert a csónakok úgy vannak meg­építve, hogy még nagyobb hullámoknak is ellenállnak. A végén mégis jónak láttam a csónak fenekén meglapul­ni. Hogy ne unatkozzam és hogy elterelje figyelmemet a hullámoktól, az elnök mesélt a halász­szövetkezetről, an­nak problémáiról és nehéz­ségeiről. — A mi szövetkezetünk­nek valamivel több mint 20 tagja van. Majdnem kétezer évesek vagyunk — mondja pajkosan, — ami azt bizo­nyítja, hogy vén fókák a szö­vetkezet tagjai. (Csak kis gondolkozás után jöttem rá, hogyan kapta Jerkó ezt a nagy számot, mert kezdet­ben úgy gondoltam, hogy viccel.) Fiatal, hogy úgy mondjam inas­ halász, alig akad nálunk. Ha a dolgokon nem változtatunk, nemigen számíthatunk utánpótlásra. Éjfél után 2 óra körül le­hetett az idő. Jerkó mind­ halkabban mesélt. Én, hogy ne nézzek a valóság szemé­be (csónakunkat mind erőseb­ben himbálják a hullámok), újabb és újabb kérdésekkel­ ostromoltam. Az erős hullám­zás közepette Jerkó egyszeri, egész nyugodtan így szólt: — Még körülb­elül egy óra hosszat kell a „nyílt“ tenge­ren lennünk. Ezért ajánlom szindikáltsnak egy kacsát. És be sem várva válaszo­mat a himbáló csónak ülő­deszkáján, mintha az lenne a legkényelmesebb heverő kinyújtózkodott és elaludt. Én természetesen, bármeny­nyire is éreztem a fáradtsá­got, nem követtem példáját H­ÁROM óra tájban Jer­kó felébredt Felszed­te a vasmacskát és a követ­­vezőivel a csónakot lassan a part felé kezdte irá­nyítani. A távolban még ko­romsötét volt Néhány fény­­pont a part irányában jelez­te, hogy a szövetkezet tagjai is mozgolódnak — ezt Jer­­kó magyarázta — előkészü­leteke­t tesznek hogy a szardi­niék amelyek a lámpafény körül a vitus táncot járták méltó fogadtatásban része­süljenek. — Nagyon óvatosan kell eveznem, — mondja Jerkó, hogy el ne riasszam a kicsi­ket, amelyeket a lámpa fé­ny© mindjobban elbüvöl A nagyobb halak ravaszak. Va­l­ahogy megneszelik hogy a part közelébe megyünk és mintha tudnák, hogy ott csapda készül számukra, ab­bahagyják a kicsik üldözé­sét és kereket oldanak. S valóban, ahogy nézem a tengert, a lámpa vakító fé­nye alatt a szardíniák mind inkább sűrűsödő zaját lá­­­tom. Ezek most már nyugod­tan követik az igéző fényt, a nagy halak már nem üldö­zik őket. Nagyobb bárka közeledek amelyről ügyes halászkezek hálót vetnek. Megkezdődött a bekerítés. Jerkó továbbra is óvatosan evez a part irányába, mely lámpaifén­yünknél már látha­tóvá vélik. Vezényszavak hangzanak el, közben a ha­lászok káromkodnak is. A bu­ra miatt nem megy majden­ olyan simán. A bekerítő há­ló nagy ívben körülveszi , szvetyák­unkat (így hívják a­ tengeren a lámpával felsze­­relt bériteákat, amely átesne* ■tya-gyertya szóból eredt. A "háló külső szegélyén a szö­vetkezet tagjai" kisebb csóna­­kokból ügyelnek, hogy ne merüljön a háló felső szegé­lye víz alá és a hálók ne szökhessenek meg. A háló egyik szegélyét nagy parafa­­dugók tartják a víz felszí­nén. A bura miatt a halá­szoknak nagy erőfeszítést kell tenniök, hogy minden jól sikerüljön. X­­erkó néhány fi­­yma,­­ erős evezőcsapásával bár­kánk kikerül a hálógyűrűből. A szardíniák, követnék lámpánk fé­nyét, de sajnos beleütköznek a kifeszített háló rácsaiba. És ami most következik, az drá­mai. A szövetkezet minden tag­ja felgyűlt, nadrágszárral és Ing­ujjal küzd, hogy övék legyen a zsákmány. Néhányan csónak­ból követik a hálót, míg a többi megfeszített erővel hozza a há­lót a partról. Jerkó is utasításo­kat ad, figyeli, nehogy valami baj történjen. A halászok arca komor. A há­ló feszül. Vájjon milyen lesz a fogás? A hatalmas háló végül batyu­vá zsugorodik. Még néhány ha­záé és a halak nem menekülhet­nek. Míg egyesek a hálót szedik össze, a többi halász mark­eháló segítségével üríti ki a nagy ba­tyut. A kosarakból lapos ládi­­kákba kerü­lnek a ficánkoló ezüs­tös szardíniák. — A buza miatt az éjjel nem volt gazdag a fogás, mondja Jer­kó, a halász­szövetkezet elnöke. ■Mindössze mintegy 150 fog-ot fog­tank. Tegnapelőtt példám 500 kg volt. S míg én fáradtan, álmatlanul egy élménnyel gazdagodva balla­gok lakásom felé, addig a papcsá­nyi halászszövetkezet néhány tag­ja külön csónakon kora reggel viszi a kotort, a dobrotai és más kisebb kikötőbe és kínálja a friss halat. Minden reggel itt vannak a halászok. A felesleget lesózzák és a konzervgyárban dobozokban hozzák forgalomba.­­#• H­A EZENTÚl szardínia­dobozt bontunk fel, gondol­junk megbecsüléssel és szereltet­tel Adriánk halászaira, akik meg­feszített munka árán nyújtják a tengermellék lakóinak, de ne­­k érik is a doboz ízletes tartalmát. . S. I­. (Munkatársunk levele a tengerpartról) . Sáfrány Imre: VÁZLAT Sáfrány Imre: ÉJSZAKAI HALÁSZAT Egy éjszaka tengerű halásznémi Marcina g­andjai a csillag­akÜdzött \16\ A­mint láttátok eddig is, M­arcinak gyakran jó ötletei voltak, csak kevés szerencséje volt Végre kiutat talált a nap melege ellen is, a megkopasztott ast pedig az egyik léggömb zsi­nórjára kötötte sütni. Míg a n­ap sugarai szép pirosra kezdték sütni a sast, Marci szunditott egyet, hogy azután jobb étvággyal fogyassza el a pecsenyét. Ám amikor felébredt szörnyű lát­vány tárult elé. ( MAOUI SEGÍTSÉGET \IÉR • 1 ] \ I AAJ, SjZEGUrof BArAtunU., I \\ VOGLEG BLTOMIU. ACSlU­.-Jj X'-v lAGOia uözönn »v —' , i yv - Az ellenség a nemzeti gyűlölet u­­szításával lép fel Mit tártak fel a választási előkészületek a zombori járásban Már a választási előkészü­letek kezdetén megállapít­ható, hogy a zombori járás területén a Szocialista Szö­vetség alapszervezetei mel­lett egyes személyek is ko­moly kísérleteket tesznek, hogy felszínre vessék saját jelöltjeiket. Hogy ez­ alap­­szervezetek mellett mások is tesznek előkészületeket, az még nem lenne komoly hiba A helyzet azonban az, hogy ezek a kísérletek legtöbbször demagóg, soviniszta módon jelentkeznek. Egyes szontai és bácskibrégi személyek te­vékenysége arra mutat, hogy az ellenség a nemzeti gyű­lölködés szításával lép fel. Jelszavuk: "Ébredjünk mi is horvátok horvátok gyüleke­ző« és ehhez hasonlók, a­­mely segítségével a zombor­­környéki parasztságnak azt akarják jelezni, hogy a hor­­vátokat valamilyen veszély fenyegeti. Ivan Jaksics, Markó és Ivan Domics szontal Zsivko Ilics, Marin Dorics, Barisa Tomasev és más bácskibrégi lakosok szavain keresztül a Macsek-Krizsár-féle politika színezete tűnik ki. Olyan po­litikáé, amely már régen ap­róra zúzódott hazánkban. En­nek ellenére egyesek még most is ezt akarják ráerő­szakolni az emberekre Az értekezleteken, de még in­kább szűkebb baráti körük­ben, azt hangoztatják, hogy ők nem kommunisták, akik m­­ár eleget voltak ha­tal­mora, valamint, hogy ideje lenne már a zombori járás­ban is felemelni a szavukat és harcot indítani a »horvát­­sáig jogaiért«. Mit értelmeznek ezele a horvátsáig jogai alatt? Várjon azt-e, amiért a Nép­felszabadító Háború ideje alatt a horvát partizánok harcoltak, vagy pedig a leg­aljasabb Macsek-Krizsár­­féle elgondolások lappanga­­nak mögötte. Ennek a ma­roknyi, Macsek-féle felfogás­sal átitatott politikusnak ál­landóan az jár a fejében, hogy a zombori járásban a horvátoknak nincsenek semi­­lyen jogaik és hogy most ér­kezett el az idő, amikor azt megszerezhetik. Nem kell sokáig keresni a bizonyítékokat, hogy azok­nak soviniszta, ellenséges in­­dulatu állításait megdöntsük, akik Ivan Jaksics egyete­mistát, a Kommunisták Szö­vetsége kizárt tagját szeret­nék jelölni aki a horvát nemzeti öntudat ébresztőség szerepét vette magára, mint­ha a horvátok egyedül csak őrá vártak volna egészen ed­dig. Tény az, hogy a felsza­badulás óta a zombori járási népbizottság hét elnöke kő­­volt. Emlékezünk még Bere­­zül öt horvát nemzetiségű tics néntársra, Matija Kolár­­ra, Mata Avgusztinovra, Mi­le Pocmnicsre Jozsa Simu­­novra. A szerbek közül ed­dig Jován Gyerics volt elnök és jelenleg Gyura Bogdanov. Ha a népi képviselők jegy­zékét vesszük elő, ott sem találjuk, hogy a horvátok jofifosztottak lennének, mert a felszabadul­ás óta képvise­lők voltak, vagy még most is azok Mata Avgusztimov, Jozsa Sirmmov és Pasko Ro­man. Azt is megkísérelték elhíresz­telni ezek a macseknevelte bri­­zsár felfogású politikusok, hogy vezető helyeken nincsenek hor­­vátok. Ismét csak a tényekhez nyúljunk, ha tartósan meg akar­juk őket cáfolni. A három nyolc osztályos iskola igazgatója közül kettő horvát a zombori néptii­­zottság alelnööke, Fránya Grocná­­lovics elvtárs szintén horvát. Gyárigazgatót is találunk jócs­kám, hogy csak Ivan Mataricsra, Szlipán Talósra, Mata Avguszti­novra, Pera Proboj­exevicsra hi­vatkozzunk, ha többet nem ie említünk. Ezek és rajtuk kívül még sokan mások horvátok Csakhogy a szántai bácskibrégi és zombori régi politikusok eze­ket nem tartják horvátoknak mert ezek munkások szegénypa­rasztok, a Kommunisták Szövet­sége, vagy a Szocialista Szövet­ség aktivistái, hazafiak, népi forradalmunk harcosai. Különbö­ző Dimicsek és Jaksicsok most nagy lármát csapnak a horvát nemzeti öntudat ébresztése kö­rül és saját szájuk íze szerte­ valamilyen „másmilyen“ horvá­tok­at szeretnének választani, a­­kik majd szembefordulnak népi forradalmunk vívmányaival. Pomics és Jaksics most arról mesélnek, hogy a kommunisták komprommitálták magukat és helyeiket más em­­bereknek kell átvenni. E mellett persze külön „horvát iskolát“ követelnek, stfo A szontal, bácskibrégi, zombori eset magános, egyedülálló, de jellegzetes, hogy egyes gyanús szándékú emberek aljas, erősza­koskodásukban éppen arra tűr­nek, amit mi mint a Nép­felsza­badí­tó Harc legnagyobb vívmá­nyát érzünk, a népek testvértsé­gére és egységére. M. a.

Next