Magyar Szó, 1953. szeptember (10. évfolyam, 240-269. szám)

1953-09-01 / 240. szám

EGYESEK amikor egy doboz szacdiniát felbontanaik azt gondolják, hogy a benne lévő ízletes halakat horoggal fogják, ugyanúgy mint például nálunk a keszeget vagy a vörösszárnyat. Az ember egyszerűen leül egy darab paprikáskenyérrel, sütkérezik a napon, a dögét minduntalan, pödzi s a szerencsés halász egymás után emeli ki a ficánkoló finom kis zsákmányt. Nem így van ez. Szardinia halászaira éjjel indulnak a halászok és egész másképpen fogják őket. Mint a vajdasági rónák fiát engem nagyon érdekelt az éjjeli halászat, ezért lehatároztam hogy megiismerkedek az ottani halászokkal és megkérem őket vigyenek magukkal egy ilyen éjjeli portyára. Egy bárkástól tudtam meg hogy Prcsányban (Boka Kotorszka öblében fekvő üdülőhely 5 kilométerre Kőtárból) ven egy halászszövetkezet és utasított hogy legjobb ha a szövetkezet elnökénél Jerikó Ercegnél jelentkezem aki biztos magával visz egy éjszakára. Nappal az elnökkel sehogy sem tudtam találkozni. De ugy látszik ismerősei révén megtudta óhajomat és azt üzente hogy éjjel 9 órakor jegyek a meghatározott de-Már este 9 órakor nyugtalan voltam. Elhagytam lakásomat hogy legalább megkörnyékezzem azt a helyet, ahol találkoznom kell Jerscóval, akit személyesen nem ismertem. Karomsötét éjszaka volt. Talán a kötői- öbölben az éjszakák sötétebbek mint bárhol másutt. A meredek hegyfalak mintha sötét köntösbe burkolták volna a tájat, ezért nem tudtam könynyen megtalálni a találkahelyet. — Éjjel 11 órakor megtalálhatja Jerkót — mondta egy helybeli. A „Vrmac“ üdülőtől mintegy 20 méterre van a helyi halászszövetkezet. Itt melegíti be minden éjjel Jerkó lámpásait és indul, az éjjeli halászatra. Fél 10 tájban úgy véltem, elérkeztem a jelzett helyre. A ház előtti kis kikötőben néhány csónak körvonalain kívül a sötétben semmit sem láttam. Elhatároztam hogy várok, gondolván, hogy közben majd csak megérkezik az elnök.A SZEMEM mindjobban megszokta a sötétséget. Egyre jobban és többet kezdtem látni. A körüyfékező hegyek óriási szörnyetegekké változtak képzeletemben. A tenger titokzatosnak félelmetesnek tűnt, ezért tekintetem inkább a csillagos ég felé irányítottam. Mondom, ott a Göncölszekér, amott a Sarkcsillag, és gondolatban másodpercek alatt Noviszáckm voltam, ahol még fél 10—10 óra tájban zajosak az utcák. Az emberek talán éppen most mennek haza a moziból. Egyszer csak horkolásra lettem figyelmes. Ektív az egyik halászcsónakban észre vettem egy emberi alak körvonalait Mindjárt arra gondoltam, hogy ez Jerikó, a halászszövetkezet elnöke, aki a csónak középső deszkáján kényelembe helyezte magát. Egy járókelőtől megtudtam hogy az alvó ember valóban Jerikó, de nem ébresztettem fel Leültem és vártam. Rövid idő múlva az öböl nyugati részében, mintegy mesebeli látomás, megjelent teljes fényében kivágítva a „Partizánka“, tengerünk legszebb személyszállítója. Útja Kotor irányába vezetett. Az úszó palota zajtalanul siklott a koromsötét öböl közepén. A hatalmas hullámok, amelyeket maga után hagyott jelezték, hogy komoly járműről van szó. A hullámverés meghimbálta Jerkó csónakét is, de az elnök nem ébredt fel, a hullámverés úgy látszik még édesebb álomba szenderítette. Tizenegyet ütött a toronyóra, amikor a pacsányi halász szövetkezet elnöke nagyot nyújtózkodva és ásítozva felébredt CSA-JERKÓ Erceg 50 körüli, köpcös, szélesvállú. Alakra nézve valódi tengeri medve. Egy csöppet sem volt meglepődve, hogy vártam rá. Alig váltottunk néhány szót, elpanaszolta, hogy roppant szomjas. Szerencsénkre a közelben még nyitva volt egy kocsma, ahol halászmesterem pillanatok alatt megivott két korsó sört. Nagyokat csettintett nyelvével, majd intett, hogy mehetünk. Jerkó felnyitotta a szövetkezeti raktárhelyiséget, gyertyát gyújtott és elkezdte a hatalmas petróleumlámpák bemelegítését. Mintha tudta volna, hogy mi érdekel, állandóan mesélt . Mindegyik lámpánk több mint ezer gyertya fénynyel világít. A biztonság kedvéért két lámpát melegítek be, mert ha véletlen a fény kialszik, akkor az éjjeli halászásnak vége. — Hát maguk fénnyel pecáznak? — Igen. Fénnyel csalogatjuk a halakat, a szardíniát, tudniillik a fehér hal, ahogy mi nevezzük, szerelmes a fehér fénybe és mint az éjjeli, lepkék úgy gyülekeznek az erős fény köré Utána már csak a halászok ügyességé- ■ től függ, no meg az időjárástól is, hogy gazdag lesz-e a zsákmány, vagy sem. Csónakunk, amelynek orrára az emítékt lámpák kis gerendaállványra vannak felszerelve, lassan siklik a nagy sötétségben. Célunk, mondja Jerkó — a mély víz, amely mintegy 2 kilométerrel van a parttól, ahol legtöbb a szardínia. Érdekes látvány ez. A fény igézve hat az apró halakra és más különféle tengeri élőlényekre. A szardíniák pedig egész rajokban, mint a katonák a riadó kürtjére, gyülekeznek a lámpa alatt. A nagyobb halaknak több sem kell Rávetik magukat a kicsikre. Egész hajsza kezdődik. A fénnyel való csalogatási módjat TM-ren az őskorban alkalmazták. Igaz, akkor az ezer vagy még több gyertyafényű lámpák helyett égő fenyőt használtak a halászok. Jerkó szerint az égő fenyő vibráló lángját a halak állítólag még jobban szeretik, mint ezt a mesterséges vakító fényt. Éjfél UTÁN bura kerekedett. Hogy ne sodródjon csónakunk a part felé, Jerkó lehorgonyozta a bárkát. Egy közepes vas macska és egy jódarab kő a kötél végén megteszi a szolgálatot. A bura mind hevesebbé válik. Csónakunkat a hulla- '■ mok dióhéjként dobálják. Ezért görcsösen kapaszkodok a csónak bordájába. Jerkó úgy látszik észreveszi arckifejezésemről, hogy nem szoktam az ilyen hintázáshoz, ezért azt ajánlja, hogy üljek a csónak fenekére . A felborulás veszélye amúgy sem áll fenn — biztat Jerkó, mert a csónakok úgy vannak megépítve, hogy még nagyobb hullámoknak is ellenállnak. A végén mégis jónak láttam a csónak fenekén meglapulni. Hogy ne unatkozzam és hogy elterelje figyelmemet a hullámoktól, az elnök mesélt a halászszövetkezetről, annak problémáiról és nehézségeiről. — A mi szövetkezetünknek valamivel több mint 20 tagja van. Majdnem kétezer évesek vagyunk — mondja pajkosan, — ami azt bizonyítja, hogy vén fókák a szövetkezet tagjai. (Csak kis gondolkozás után jöttem rá, hogyan kapta Jerkó ezt a nagy számot, mert kezdetben úgy gondoltam, hogy viccel.) Fiatal, hogy úgy mondjam inas halász, alig akad nálunk. Ha a dolgokon nem változtatunk, nemigen számíthatunk utánpótlásra. Éjfél után 2 óra körül lehetett az idő. Jerkó mind halkabban mesélt. Én, hogy ne nézzek a valóság szemébe (csónakunkat mind erősebben himbálják a hullámok), újabb és újabb kérdésekkel ostromoltam. Az erős hullámzás közepette Jerkó egyszeri, egész nyugodtan így szólt: — Még körülbelül egy óra hosszat kell a „nyílt“ tengeren lennünk. Ezért ajánlom szindikáltsnak egy kacsát. És be sem várva válaszomat a himbáló csónak ülődeszkáján, mintha az lenne a legkényelmesebb heverő kinyújtózkodott és elaludt. Én természetesen, bármenynyire is éreztem a fáradtságot, nem követtem példáját HÁROM óra tájban Jerkó felébredt Felszedte a vasmacskát és a követvezőivel a csónakot lassan a part felé kezdte irányítani. A távolban még koromsötét volt Néhány fénypont a part irányában jelezte, hogy a szövetkezet tagjai is mozgolódnak — ezt Jerkó magyarázta — előkészületeket tesznek hogy a szardiniék amelyek a lámpafény körül a vitus táncot járták méltó fogadtatásban részesüljenek. — Nagyon óvatosan kell eveznem, — mondja Jerkó, hogy el ne riasszam a kicsiket, amelyeket a lámpa fény© mindjobban elbüvöl A nagyobb halak ravaszak. Valahogy megneszelik hogy a part közelébe megyünk és mintha tudnák, hogy ott csapda készül számukra, abbahagyják a kicsik üldözését és kereket oldanak. S valóban, ahogy nézem a tengert, a lámpa vakító fénye alatt a szardíniák mind inkább sűrűsödő zaját látom. Ezek most már nyugodtan követik az igéző fényt, a nagy halak már nem üldözik őket. Nagyobb bárka közeledek amelyről ügyes halászkezek hálót vetnek. Megkezdődött a bekerítés. Jerkó továbbra is óvatosan evez a part irányába, mely lámpaifényünknél már láthatóvá vélik. Vezényszavak hangzanak el, közben a halászok káromkodnak is. A bura miatt nem megy majden olyan simán. A bekerítő háló nagy ívben körülveszi , szvetyákunkat (így hívják a tengeren a lámpával felszerelt bériteákat, amely átesne* ■tya-gyertya szóból eredt. A "háló külső szegélyén a szövetkezet tagjai" kisebb csónakokból ügyelnek, hogy ne merüljön a háló felső szegélye víz alá és a hálók ne szökhessenek meg. A háló egyik szegélyét nagy parafadugók tartják a víz felszínén. A bura miatt a halászoknak nagy erőfeszítést kell tenniök, hogy minden jól sikerüljön. Xerkó néhány fiyma, erős evezőcsapásával bárkánk kikerül a hálógyűrűből. A szardíniák, követnék lámpánk fényét, de sajnos beleütköznek a kifeszített háló rácsaiba. És ami most következik, az drámai. A szövetkezet minden tagja felgyűlt, nadrágszárral és Ingujjal küzd, hogy övék legyen a zsákmány. Néhányan csónakból követik a hálót, míg a többi megfeszített erővel hozza a hálót a partról. Jerkó is utasításokat ad, figyeli, nehogy valami baj történjen. A halászok arca komor. A háló feszül. Vájjon milyen lesz a fogás? A hatalmas háló végül batyuvá zsugorodik. Még néhány hazáé és a halak nem menekülhetnek. Míg egyesek a hálót szedik össze, a többi halász markeháló segítségével üríti ki a nagy batyut. A kosarakból lapos ládikákba kerülnek a ficánkoló ezüstös szardíniák. — A buza miatt az éjjel nem volt gazdag a fogás, mondja Jerkó, a halászszövetkezet elnöke. ■Mindössze mintegy 150 fog-ot fogtank. Tegnapelőtt példám 500 kg volt. S míg én fáradtan, álmatlanul egy élménnyel gazdagodva ballagok lakásom felé, addig a papcsányi halászszövetkezet néhány tagja külön csónakon kora reggel viszi a kotort, a dobrotai és más kisebb kikötőbe és kínálja a friss halat. Minden reggel itt vannak a halászok. A felesleget lesózzák és a konzervgyárban dobozokban hozzák forgalomba.#• HA EZENTÚl szardíniadobozt bontunk fel, gondoljunk megbecsüléssel és szereltettel Adriánk halászaira, akik megfeszített munka árán nyújtják a tengermellék lakóinak, de nek érik is a doboz ízletes tartalmát. . S. I. (Munkatársunk levele a tengerpartról) . Sáfrány Imre: VÁZLAT Sáfrány Imre: ÉJSZAKAI HALÁSZAT Egy éjszaka tengerű halásznémi Marcina gandjai a csillagakÜdzött \16\ Amint láttátok eddig is, Marcinak gyakran jó ötletei voltak, csak kevés szerencséje volt Végre kiutat talált a nap melege ellen is, a megkopasztott ast pedig az egyik léggömb zsinórjára kötötte sütni. Míg a nap sugarai szép pirosra kezdték sütni a sast, Marci szunditott egyet, hogy azután jobb étvággyal fogyassza el a pecsenyét. Ám amikor felébredt szörnyű látvány tárult elé. ( MAOUI SEGÍTSÉGET \IÉR • 1 ] \ I AAJ, SjZEGUrof BArAtunU., I \\ VOGLEG BLTOMIU. ACSlU.-Jj X'-v lAGOia uözönn »v —' , i yv - Az ellenség a nemzeti gyűlölet uszításával lép fel Mit tártak fel a választási előkészületek a zombori járásban Már a választási előkészületek kezdetén megállapítható, hogy a zombori járás területén a Szocialista Szövetség alapszervezetei mellett egyes személyek is komoly kísérleteket tesznek, hogy felszínre vessék saját jelöltjeiket. Hogy ez alapszervezetek mellett mások is tesznek előkészületeket, az még nem lenne komoly hiba A helyzet azonban az, hogy ezek a kísérletek legtöbbször demagóg, soviniszta módon jelentkeznek. Egyes szontai és bácskibrégi személyek tevékenysége arra mutat, hogy az ellenség a nemzeti gyűlölködés szításával lép fel. Jelszavuk: "Ébredjünk mi is horvátok horvátok gyülekező« és ehhez hasonlók, amely segítségével a zomborkörnyéki parasztságnak azt akarják jelezni, hogy a horvátokat valamilyen veszély fenyegeti. Ivan Jaksics, Markó és Ivan Domics szontal Zsivko Ilics, Marin Dorics, Barisa Tomasev és más bácskibrégi lakosok szavain keresztül a Macsek-Krizsár-féle politika színezete tűnik ki. Olyan politikáé, amely már régen apróra zúzódott hazánkban. Ennek ellenére egyesek még most is ezt akarják ráerőszakolni az emberekre Az értekezleteken, de még inkább szűkebb baráti körükben, azt hangoztatják, hogy ők nem kommunisták, akik már eleget voltak hatalmora, valamint, hogy ideje lenne már a zombori járásban is felemelni a szavukat és harcot indítani a »horvátsáig jogaiért«. Mit értelmeznek ezele a horvátsáig jogai alatt? Várjon azt-e, amiért a Népfelszabadító Háború ideje alatt a horvát partizánok harcoltak, vagy pedig a legaljasabb Macsek-Krizsárféle elgondolások lappanganak mögötte. Ennek a maroknyi, Macsek-féle felfogással átitatott politikusnak állandóan az jár a fejében, hogy a zombori járásban a horvátoknak nincsenek semilyen jogaik és hogy most érkezett el az idő, amikor azt megszerezhetik. Nem kell sokáig keresni a bizonyítékokat, hogy azoknak soviniszta, ellenséges indulatu állításait megdöntsük, akik Ivan Jaksics egyetemistát, a Kommunisták Szövetsége kizárt tagját szeretnék jelölni aki a horvát nemzeti öntudat ébresztőség szerepét vette magára, mintha a horvátok egyedül csak őrá vártak volna egészen eddig. Tény az, hogy a felszabadulás óta a zombori járási népbizottság hét elnöke kővolt. Emlékezünk még Berezül öt horvát nemzetiségű tics néntársra, Matija Kolárra, Mata Avgusztinovra, Mile Pocmnicsre Jozsa Simunovra. A szerbek közül eddig Jován Gyerics volt elnök és jelenleg Gyura Bogdanov. Ha a népi képviselők jegyzékét vesszük elő, ott sem találjuk, hogy a horvátok jofifosztottak lennének, mert a felszabadulás óta képviselők voltak, vagy még most is azok Mata Avgusztimov, Jozsa Sirmmov és Pasko Roman. Azt is megkísérelték elhíresztelni ezek a macseknevelte brizsár felfogású politikusok, hogy vezető helyeken nincsenek horvátok. Ismét csak a tényekhez nyúljunk, ha tartósan meg akarjuk őket cáfolni. A három nyolc osztályos iskola igazgatója közül kettő horvát a zombori néptiizottság alelnööke, Fránya Grocnálovics elvtárs szintén horvát. Gyárigazgatót is találunk jócskám, hogy csak Ivan Mataricsra, Szlipán Talósra, Mata Avgusztinovra, Pera Probojexevicsra hivatkozzunk, ha többet nem ie említünk. Ezek és rajtuk kívül még sokan mások horvátok Csakhogy a szántai bácskibrégi és zombori régi politikusok ezeket nem tartják horvátoknak mert ezek munkások szegényparasztok, a Kommunisták Szövetsége, vagy a Szocialista Szövetség aktivistái, hazafiak, népi forradalmunk harcosai. Különböző Dimicsek és Jaksicsok most nagy lármát csapnak a horvát nemzeti öntudat ébresztése körül és saját szájuk íze szerte valamilyen „másmilyen“ horvátokat szeretnének választani, akik majd szembefordulnak népi forradalmunk vívmányaival. Pomics és Jaksics most arról mesélnek, hogy a kommunisták komprommitálták magukat és helyeiket más embereknek kell átvenni. E mellett persze külön „horvát iskolát“ követelnek, stfo A szontal, bácskibrégi, zombori eset magános, egyedülálló, de jellegzetes, hogy egyes gyanús szándékú emberek aljas, erőszakoskodásukban éppen arra tűrnek, amit mi mint a Népfelszabadító Harc legnagyobb vívmányát érzünk, a népek testvértségére és egységére. M. a.