Magyar Szó, 1953. október (10. évfolyam, 270-300. szám)
1953-10-01 / 270. szám
Az emberek általában azt hiszik, hogy a meteorológia csak az időjárás jelentéssel, az időjárás jóslásával nyújthat segítséget a mezőgazdaságnak. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági munkák szempontjából rendkívül fontos az, hogy ismerjük az időjárási változásokat és az egész világ meteorológiai szolgálata óriási erőfeszítéseket tesz, hogy minél jobban tökéletesítse a rövid és hosszú idejű időjóslásokat. Ma nem erről lesz szó, hanem ismertetjük, hogy az időjárástan hogyan segítheti még a földműveseket. Azzal foglalkozunk, hogy az időjárástan mit mondhat nekünk a csapadékmennyiségből, az egy évben eső csapadékok hiányáról vagy bőségéről, a vízkipárolgásról. Ezeket a fejtegetéseket Vajdaság területére vonatkoztatjuk. Vajdaság klimatológiai szempontból igen egységes terület. Klimatikus típus alapján Vajdaság átmenetet képez az úgynevezeett »humiditas« (nedves) és »ariditas« (száraz) klimatikus típusok között. A legújabb éghajlati osztályzás szerint Vajdaság a száraz subhumiditás éghajlathoz tartozik, kis vagy mérsékelt téli csapadéktöbblettel, íme mit jelent ez. Ha állandóan elegendő vízmennyiség állna rendelkezésre, a talajból és a növényekből Vajdaság területén egy év folyamán 710 mm vízátlag, vagyis négyzetkilométerenként 700 milió liter víz párologna ki. Ennek a menynyiségnek valamivel több mint 90 százaléka, vagyis 620 mm vízátlag az év meleg időszakában, vagyis áprilistól szeptemberig párolog ki. Ezzel szemben Vajdaság területére évente átlag 620 mm csapadék esik, mégpedig a meleg időszakban 350 mm vagyis az összcsapadék több mint fele. Ha tekintetbe vesszük a talaj téli víztartalékát, amely azért jön létre, mert hideg időszakban elenyészően kicsi a kipárolgás. Vajdaság évi víztöbbletének és hiányának egyenlegéről a következőket állapíthatjuk meg. A téli hónapokban és kora tavasszal a talajban mintegy 90 mm víztartalék lelhető. Ez a tartalék felhasználódik a tavaszi hónapok folyamán és átlagmennyiségében eltűnik június második felében, amikor a nagy kipárolgás következtében megkezdődik a vízhiány időszaka, amely szeptember végéig tart és a hiány összege eléri a 170 ram-t. Az őszi esőzések után a talajban tartalék, mérsékelt víztöbblet létesül. Mit állapíthatunk meg a víz hiányának és többletének ebből az egyenlegéből. Természetesen elsősorban a meteorológia és a mezőgazdaság Jó-e ilyen sűrűn vetni a kukoricát? is az a kérdés vetődik fel, hogyan pótoljuk a vízhiányt. Ezen a téren tekintetbe jönnek az öntözések, valamint az egyéb agrotechnikai rendszabályok, amelyek elősegítik azt, hogy a talaj mind tovább és mind több vizet őrizzen. Szem előtt kell tartani azt is, hogy vannak más lehetőségek is. Sokan tudnak arról, hogy az indiánok több mint 500 évvel ezelőtt a ma már egyáltalán nem ismert vad növényből kitermelték a kukoricát. K kevésbbé köztudomású az, hogy az indiánok annyiféle kukoricát termeltek, hogy ez lehetővé tette, hogy a kukorica elterjedjen minden világrészen, meghonosodjon az eltérő éghajlati viszonyok közepette is, úgyhogy a kukorica a világon az egyik legelterjedtebb gabonaféle lett. Kukorica terem a Káspi-tenger mellékén, és a Latin Amerika 3500 méter megás hegyoldalain. A kukoricát a világon mintegy százmillió hektár földön termelik és a világ évi kukoricatermelése eléri az öt billió húsiért (egy bushel körülbelül 36 liter). A kukorica szára néhol fél méterre nő meg, 8—9 levele van és 60—70 nap alatt érik meg, egy másik fajta kukorica viszont öt méterre szökken, 42—44 levele van és 10—11 hónap alatt ér meg. A kukoricának egy év alatt több mint 600 mm csapadékra van szüksége és ebből a nyári hónapok alatt több mint 200 mm csapadéknak kell esnie. A nyári hónapok átlagos hőmérsékletének 21— 27 Celsius fok között kell alakulnia. Érdekes megemlíteni, hogy az őszi búzának hasonló hőmérsékleti viszonyok mellett sokkal kevesebb csapadékra van szüksége, 375—750 mmre. Nyilvánvaló tehát, hogy alaposan és részletesen meg kell ismerni az éghajlati viszonylat, hogy kiválaszthassuk azt a növényt, amely az adott természeti feltételek mellett a legjobban megfelel, továbbá az éghajlati viszonyok meghatározása rendkívül fontos a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb agrotechnikai rendszabályok, öntözések helyes alkalmazása szempontjából is. Ez rendkívül fontos, ha évről-évre növelni és biztosítani akarjuk a terméshozamot. Ebben a tekintetben az időjárástannal foglalkozó tudósok és szakemberek, valamint az agronómusok közös munkája jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy ezen a téren is fejlesszük a mezőgazdaságot. " A VAJDASÁG sűrűn bevetett kukoricaföldjeit nézzük és szem előtt tartjuk a tartomány vízmennyisége többletének és hiányának egyenlegét, felvetődik a kérdés, hogy szükség van-e arra, hogy ilyen sűrűn vessük a kukoricát. Nem volna-e megfelelőbb ha egymástól nagyobb távolságra vennék a kukoricát, mégpedig úgy, hogy több szemeit szórnának egy helyre. Lehet, hogy nálunk ennek az egyszerű és olcsó eljárásnak még lenne az eredménye és kitűnő hozamot érnénk el, mert ily módon a növény a fejlődési időszakban jobban felhasználja a talaj víztartalékát. M MÉG EGY problémát elmlítünk meg. Az utóbbi években súlyos aszályok sújtottak bennünket. Ezek következeményeit még sokáig érezzük. A nagy vízhiány, amely 1952-ben Vajdaság területén a növényfejlődési időszakban 200 mm volt, annyira kiszárította a föld felső rétegét, hogy szakszerűtlen megművelés mellett még komolyabb következményekre kerülhet sor, merta talaj elporhanyosodik, homokká, porrá alakul. Ezt viszont meg lehetne akadályozni, ha idejében egyszerű és igen olcsó agrotechnikai rendszabályokat alkalmazunk. Fel kell hívni ez érdekeltek figyelmét arra is, hogy nálunk elterjedt egy téves felfogás, amely századunk harmincas éveiben az ír amerikai farmereket óriási mértékben megkárosította. Ez az a hiedelem, hogy erdősítéssel növelni lehet a csapadékmennyiséget. Ma már ugyanis megállapították, hogy az erdősítés nem növeli a csapadékmnenyiségét és ezzel semmiképppen sem oldják meg a talaj felső rétege konzerválásának kérdését. Az eddigi tapasztalatok és a sokévi rendszeres kutató munkák megmutatták, hogy sikeresen csak úgy tudjuk megváltoztatni a természetet, ha jól megismerük és a lehet legnagyobb mértékben kihasználjuk azt, amit az egyes területeken a természet nekünk nyújt. ANTE OBULYEN egyetemi tanár Kuturhírek A nyár folyamán Zentán adtak egymásnak találkozót Vajdaság festőművészei és a művésztelep értékes termelését most kiállítás keretében mutatják be. A rendkívül érdekes tárlat vasárnap, október 4-én nyílik a városi múzeum helyiségeiben. Pechán Béla akadémiai festő a verbászi kultúr- és közéleti munkások klubhelyiségében nyitja meg tárlatát. Az utóbbi időben készült alkotásait, olajfestményeket és tussrajzokat állít ki. A kiállítás vasárnap, október 4-én nyílik. Maui is a nagytakacitás (7) Szegény Marcit ugyancsak durván ébresztették fel álmából. Sajgó oldalával elindult a Szobából, hogy nyugodtabb helyet találjon. Ám az egész házban nagytakarítás folyt és újabb tollbüntetlenségeket okoztak neki.I . Amikor a könyvtár a falu közös ügye ármennyire is jó termő esztendő legyen, a vajdasági földművesek bizonyosan panaszkodnak valamire. Az egyszeri zentai parasztról mesélik, hogy termésbetakarításkor, amikor már tele volt a hambárja, padlása, meg a pincéje gabonával és egyéb mezőgazdasági termékkel, megkérdezték tőle, hogy fizetett az esztendő. Fanyar mosolyra húzta a száját, mondván, az igaz, hogy ilyen jó termés már régen volt, sajnos azonban a mák nagyon rosszul fizetett. Ugyanakkor tudvalévőjég mindöszsze fél kvadrát mákot vetett. Nos, az idei esztendő valóban kedvezett a mezőgazdaságnak. Hogy mégis ki, mire panaszkodik, azt nem tudom, tény az, hogy a horgosi földművesek az idén nemcsak a szöllőre panaszkodnak Ez azonban voltaképpen már nem is panasz mert a dolgokon maguk is változtatnak, sőt jól tudták, hogy csakis maguk tudnak segíteni a bajon. A panasz az olvasnivaló, a könyvek hiányára irányul. Talán kissé meglepő ez a dolog, de tény hogy a horgosi munkások és parasztok megszeretik az olvasást. Rozgonyi Mihály, a nyolcosztályos iskola igazgatója röviden így jellemezte a horgosi dolgozókat: fogékony nép, nem zárkózik el, szeret olvasni. Ne gondoljuk azonban, hogy a horgosi dolgozók úgy máról-holnapra megszerették a betűt. A tanügyi és más kulturmunkások már néhány esztendeje komoly munkát végeznek a könyvtárosztás a betű megszerettetése terén. Négy évvel ezelőtt alakították meg a községi könyvtárat Ez a könyvtár bár kevés könyvvel de szép munkát végzett. Mint önálló kultúrintézmény állandó munkát fejtett ki. Tavaly azonban anyagi okokból megtora munka. Egyrészt az 1600 könyv, amivel rendelkeztek, már kevésnek bizonyult, másrészt kulturcélokra megfelelő helyiség hiányában ide-oda helyezgették a könyvtárat. Ez az utóbbi tény elégedetlenséget váltott ki a tagok soraiban. Végtére is azt látták a legjobb megoldásnak, hogy a könyvtárat a kulturegyesülethez csatolják. Ipe AZ OLVASÓK semmiképpen sem akartak belenyugodni a helyzetbe, már abba, hogy a könyvtár fejlődésében megálljon. Látták azt, hogy a népbizottságnak pillanatnyilag nincs módjában nagyobb összeggel támogatni, viszont van itt és mód arra, hogy az igényeknek megfelelő könyvtárat és olvasótermet hozzanak létre. Az első nagy lépés a földműves szövetkezet nyári közgyűlésekor történt Itt meg kell említeni, hogy csaknem valamennyi horgosi termelő tagja a földműves szövetkezetnek, s terményeinek javarészét ott értékesíti. Amikor a közgyűlésen a meglévő pénzalapok felosztásáról volt szó s a kulturalapra került a sor, a tagok nem sokat tétováztak. Számos tag javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a földműves szövetkezet kulturalapjából százezer dinárt a könyvtár céljaira fordítanak. A határozatot nyomban tett követte. Bizottságot választottak, amely a Testvériség-Egység könyvkiadóvállalathoz fordult. Az összeg feléért új könyveket, másik feléért régi kiadású jó könyveket szereztek be. A földműves szövetkezet vagyis a falu földműveseinek példája úgy látszik nem maradt páratlan.* Kétségtelen, hogy a 100.000 dinár számos új könyvet jelent, a könyvtár munkája felélénkül, de a könyvtár kérdése semmiképpen sem oldódik meg véglegesen. Habár még határozott lépéseket nem tettek, de valószínű, hogy a jól dolgozó paprikaüzem és a mezőgazdasági birtok dolgozói is hozzájárulnak a könyvtár felerősítéséhez Hasonlóképpen a helyi népbizottság is, amely 12.000 dinárt szavazott meg a könyvtár céljaira. A könyvtár munkájjával kapcsolatban most az új könyvek beszerzésekor felmerült egy probléma. Az emberek két csoportig oszlottak Egyeseik úgy vélik, hogy jobb ha a könyvtár egyelőre a kulturegyesület keretében működik, mások viszont a mellett vannak, hogy ismét mint önálló kultúrintézmény álljon fenn. A kulturegyesületek eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy a műkedvelés és más ágazatok mellett a kulturegyesületek meglehetősen kevés gondot fordítottak a könyvtárra, mint kulturegyesületi alosztályra. A bevételeket például a könyvtár fejlesztése helyett indokolatlanul a műkedvelő alosztályra fordították, stb. Az önálló könyvtár sokkal szélesebb tevékenységet fejthet ki. Működése nemcsak a kulturegyesületi tagokra terjed ki, hanem az egész falu dolgozóira. A horgosiak könyvtárfejlesztő munkája, amely kétségtelenül dicséretet érdemel, néma egyedülálló. Más kisebb városok és falvak is fokozatosan ráébrednek a könyvtár hatalmas jelentőségére a közművelődési életben, így például a verbászi cukorgyár munkaközössége 24.000 dinár értékű könyvet vásárolt a Testvériség-Egység könyvkiadó vállalattól, ezenkívül minden új kiadásból vásárol Az egyik moravicai termelő szövetkezet több mint 11 000 dinár értékben vásárolt új könyvet, a szibobráni »Dózsa György« kulturegyesülette hasonlóképpen járt el. Jónéhány ilyen példát sorolhatnánk még fel, a horgos azonban kétségtelenül előljár. Nem az összeget véve figyelembe, hanem azt, hogy a dolgozók maguk kerestek utat-módot a könyvtár fejlesztésére. Nem vártak valami kívülről vagy felülről jövő jótéteményre, és ott oldották meg a kérdést, ahol annak helye van. Mihelyt az olvasás, a könyv problémája a falu közös ügyévé vált amint látjuk, hatalmas lépést tudtak tenni. M. J. Maradjunk inkább a színműnél Néhány szó a noviszádi József Attila“ legújabb bemutatójáról A noviszádi „József Attila" színjátszó csoportja bemutatta a „Víg özvegy“ operettet. Tavasz óta készültek vele. Két-háromszor meg is szakították a próbákat, úgy volt, hogy nem kerül bemutatásra. A vezetőség úgy gondolta, hogy ezzel a darabbal megrövidíti az egyesület anyagi gondjait. Gáspár András, a rendező is biztatta őket, hogy a darab sikerülni fog, vannak megfelelő erők az operetthez. Nos nézzük csak meg, mit mondhatunk a bemutató után. Nincs szándékomban részletes bírálatot nyújtani, hogy például jobb lett volna, ha nem mezőszoprán, hanem szoprán-énekes lép színpadra Hanna szerettében, stb. Csupán a darab közönségsikeréről és valódi sikeréről kívánok megemlíteni egyetmást. A darab, mint egész valóban tetszett a közönségnek. A szóló-balett, a sztepp és a csoport-tánc jelenetet, mind meg kellett ismételni. Sikerültek, s úgyszólván ezek vitték a darabot. De miért nem tapsolta a közönség olyan ismétléstkövetelően a szóló énekszámot? Azt hiszem éppen itt kell keresni a bemutató igazi értékét. Igaz, hogy a „Víg őrzegy" két női főszereplője, Kukucs Olga és Pintér Vera a várakozáson túl jól szerepeltek. (Kár, hogy Kukucs Olga helyenként nem játszotta, hanem szavalta szerepét). Ám a két tenor Gáspár András és Merkva Péter nem ütötte meg a műkedvelő operett-énekesek mértékét. A rendező hibájának tudható be, hogy a kisebb, úgy nevezett beugró szerepek legtöbbjébe kezdő műkedvelőket állított és azok bizony gyengén játszottak. A kórus, — talán túlzás van benne — nagyszerűen énekelt Dicséretet érdemel még két szereplő: Siklósi János és Katona Imre. Mindketten népszerű műkedvelői a „József Attilának“, akik számukra megfelelő feladatkörben csillogtatták tudásukat Az operettekhez nagyobb gonddal és több felelősségérzéssel kell nyúlni, mert ez a műfaj, mint már meganynyiszor megállapították, zenén és éneken kívül vajmi kevés mást nyújt Ezen a bemutatón pedig éppen a szóló énekjelenetek okoztak unalmas perceket. Akaraterejük és sok fáradságuk valóban elismerést érdemel De ha mér mindenáron operettet kívántak bemutatni, hogy nem választottak az erőkhöz megfelelően könnyebb operettet? A bemutatónak mondom sikere volt, de a minőségen nem látszott meg, hogy tavasz óta készültek vele, éppen azért, mert nem volt elég megfelelő szereplő hozzá. Inkább maradjunk a színműnél, amihez jó képességű csoportja van a „József Attilá“-nak, s csak akkor tűntünk operettet műsorra ha még a beugró számokhoz is biztos hangú énekeseink vannak. r. i.