Magyar Szó, 1953. november (10. évfolyam, 301-329. szám)

1953-11-01 / 301. szám

FTAT-K­. A. FASIZMUSBA — SZ­BADSÁG A NÉPNEK 1 * Pont piaé. p not. • Ar»­ll.— duna évf. 301. (2790.) sz. Vasárnap, 1953. nov. 1. Újból tanúságot tettünk jóindu­latunkról Trieszt kérdésében Milovan Gyilasz maribori beszéde munkás­­ osztá­sunk szerepéről Több mint 30.000 ember vett részt tegnap délután azon a maribori vá­lasztási gyűlésen, melyen Milovan G­y­i­l­a­s­z, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke és Milos Ledinak a mariboriak képviselőjelöltje beszélt. Milovan Gyi­­lasz a gyűlés után megbeszélést tartott Szlovénia városainak kulturmunkásai­­val. A megbeszélésen részt vettek még Borisz Ziherl és Lidija Sentjurc Szlo­vénia Végrehajtó Tanácsának tagjai is. Milovan Gyilasz beszédét, melyet a jelenlevők lelkes „Tito — Gyilasz" kiáltásokkal köszöntöttek és szakítottak számtalanszor félbe, az alábbiakban kö- Jugoszlávia munkásosztá­lyának harca rendkívül hosz­szú és nehéz, de mindenek­­felett nagyon összetett volt, — mondotta Gyilasz elvtárs többek között beszéde elején visszatekintve a háború előt­ti időszakra. Ez természetesen érthető, hiszen a régi Jugoszlávia ob­jektív belső és külső fejlő­dése tette bonyolultá. Egy a­­zonban biztos, amit okvetle­nül meg kell állapítanunk, ha ennek az időszaknak har­cát jellemezzük, ez pedig az, hogy egyetlen munkásosz­tály sem oldotta meg törté­nelmi feladatait odaadóbban és hősiesebben, mint aho­gyan azt Jugoszlávia munkás­osztálya tette. Az egész sor eddig megol­dott kérdések mellett mun­kásosztályunkra azonban még mindig egy nagyon ne­héz és magában véve össze­tett feladat vár, ez pedig a szocializmus építése egy el­maradott országban, vagyis a gyorsabb ütemű iparoso­dás és ezzel kapcsolatban a demokrácia kérdése. Mindeddig, egészen a mi munkásosztályunk harcáig úgy vélték, hogy nincs töké­letesebb demokrácia annál, amilyent a nyugati kapita­lista országokban (Nagybri­­tannia, USA) értek el. A Szovjet Szövetség tapaszta­lata pedig mintha arról be­szélne, hogy a szocializmus építésének gyorsított üteme elengedhetetlenül összekap­csolódik a hatalom deszpo­­tikus diktátorszerű formái­val. A mi munkásosztályunkra hárult az a történelmi fel­adat, hogy felépítse az új szocialista társadalmat de­mokratikus módszerekkel és bebizonyítsa, hogy a szocia­lizmus és a demokrácia el­választhatatlanok, hogy va­lójában nincs igazi demokrá­cia szocializmus nélkül, mint ahogyan nincs igazi szocia­lizmus demokrácia nélkül. Ez kétségtelenül a mi leg­nehezebb és legbonyolultabb feladatunk nemcsak azért, mert itt nem egy rövidlélek­­zetű eseményről van szó, a­­melyet pillanatnyi erőfeszí­téssel meg lehetne oldani, hanem ez egy hosszú folya­mat, új, eddig ismeretlen je­lenségekkel, a külső és bel­ső régi kapitalista és az új bürokratikus­­ reakciós e­­rők mindenféle csapdáival. Hosszú harcról van tehát szó, amely szakadatlanul át­­átszövődik a tudatos és szer­vezett harc a gazdasági erők hatásával, a hosszadalmas és kifinomult nevelőmunka az erőszak elemeivel. És mind­ez feszült és bonyolult nem­zetközi feltételek közepette történik egy aránylag kis és fejletlen országban, amikor minden oldalról különböző formában nyomást gyakorolt­nak ránk, hogy gyengítsék és aláássák függetlenségün­ket, vagyis a szocializmust. Számunkra pedig a mi fel­tételeink között az egyik nem lehet a másik nélkül.­­Mint kapitalista ország sem nem lehettünk függetlenek, sem nem haladhattunk elő­re. Ezért volt a forradalom elkerülhetetlen, amire sor is került, amint a harc annyi­ra kiéleződött, hogy megje­lentek a tudatos erők, Tito­­val az élén, amelyek azt ké­pesek voltak megvalósítani. Ugyanúgy a munkásosz­tály és lelkiismerete az ideg­szálaknak az a hálózata lett, amely átszövi egész Ju­goszláviát és biztosítja sza­bad fejlődését, vagyis a füg­getlenséget. A munkásosz­tály és lelkiismerete nem­csak hordozója, hanem kez­deményezője és szervezője is a szocialista demokráciáért vívott harcnak. Nincs más erő, amely ezt a harcot előbb­re vihetné. A munkásosztály­nak létérdeke, hogy lehetet­lenné tegye a bürokratikus önkényt, hogy állandóan erő­sítse a munkásönigazgatást. Egyedül ő képes, hogy ebbe a harcba bevonjon más erő­­­ket is (a haladó értelmiséget és a parasztság egy részét). Éppen ezért a bürokratikus elemek a legállhatatosabban éppen a munkásosztály kez­deményezéseit támadják, úgy alkalmazkodva, hogy ők gya­korolják a munkásosztály ne­vében a gazdasági és más funkciókat, annak eredmé­nyeit saját javukra írva, ön­ző törekvéseiket pedig a munkásosztály szükségletei­vel álcázzák. A munkásosz­tályt, amikor a burzso­áziát megfosztja hatalmától saját bürokráciája veszélyez­teti a legjobban, amely arra­­ törekszik, hogy mindent, de különösen az anyagi kérdé­seket önállóan a munkásosz­tályt nem kérdezve intézze, azzal a jelszóval, hogy ők ké­pezik ennek az osztálynak az élcsapatát. Munkásosztályunk legöntu­­datosabb erői azonban idő­ben meglátták ezt a veszélyt. Azt, hogy mi eddig utat tör­hettünk a demokráciának és a demokráciával a szocializ­musnak, mindenekelőtt a munkásosztály szocialista ön­tudatának és tevékenységé­nek köszönhetjük. A munkás­osztály nemcsak, hogy ma­gáévá tette a munkástaná­csokat, a termelők tanácsait­­és más demokratikus intéz­ményeket, hanem­ a létrehozá­suk kezdeményezője­ is volt, s ezek ma hússá és vérré válnak, mondhatnánk életfor­máját képezik. Nincs az az erő amely harcának ezeket a vívmányait ma elvehetnék tőle. A továbbiak folyamán Gyi­lasz elvtárs a demokrácia fej­lődéséről egyebek között azt mondta, hogy az itt, nálunk, Jugoszláviában , feltartóztat­hatatlanul fejlődik tovább, mert a szocializmusnak to­vább kell fejlődnie. Ez a de-Folytatása , 1 oldalon is ! Tegnap délelőtt tartotta meg Noviszádon, a Szo- I cialista Szövetség tartományi­­ bizottságának székházában plenáris ülését a Szocialista Szövetség tartományi bizott­sága. Az ülést Sztevan Do­­roravszki elnök nyitotta meg, majd Palko R­o­m­a­n titkár tartott beszámolót a választások előkészületeiről és a választásokat megelőző politikai helyzetről. Elmondotta a többi között, hogy Trieszt kérdésében o­­lyan egységesnek mutatko­zott a város és a falvak népe, hogy az utóbbi hetekben ez a kérdés bizonyos mértékig háttérbe szorította a kisebb jelentőségű, jórészt helyi problémákat. Felsorolva a­­zokat a tényezőket, melyek csak fokozhatják a választá­sok iránti lelkesedést, Pasko Romac rámutatott a gazda­sági életünkben beállt válto­zásokra és sikerekre. A jelölőgyűlésekről megje­gyezte, hogy általában töme­gesek voltak. A római járás némely helységében 1.500 választó is megjelent rajtuk. Fogyatékosságnak említette azonban azt, hogy a terme­lői tanács jelentőségét és sze­­repét nem ismertették kellő­en s különösképen kitűnt ez a falvakban az általános szö­vetkezetekben történő jelölé­sekkor. Itt, ezzel kapcsolat­ban kifejezésre jutott az a ré­gebbi fogyatékosság is, hogy­­ a földművesek jórésze nem érzi eléggé tágnak magát eb­ben a szövetkezetben, miután ezek a szövetkezetek még mindig csak kereskednek és nem foglalkoznak kellően a parasztok termelési szükség­leteivel. Három hét van még hátra a szkupstinai választásokig, mondotta befejezésül, mely idő alatt a Szocialista Szövet­ségnek és minden más szer­­veeztnek oda kell hatnia, hogy minden becsületes em­berünk tisztában legyen a választások jelentőségével, programunkkal, a termelői tanácsok és az új szkupsti­­nák szerepével, hogy minél tömegesebben r­észt vegyenek a választásokon. Elsősorban vonatkozik ez a nők és az if­júság fokozottabb bevonásá­­■­­­ra. Sztevan Doronyszki, a Szo­cialista Szövetség tartományi bizottságának elnöke a vita során rámutatott még a Szo­cialista Szövetség szerveze­­­­teinek szerepére és felelőssé­gére a választási mozgalom során miután olyan helyte­­­­len nézet is felütötte fejét, hogy a választási mozgalom­­ csak a képviselőjelölt ügye , és felhívta a figyelmet a harc­ra az ellenség ellen, amely­e­­ most miután kudarcot val­­l lőtt, nemcsak hogy jelölteket­­ állítson, hanem, hogy mint a­­ számottevő erő jelenjen meg , egyáltalán a választók sze­­­­mében arra biztatja a dol­­­­­­gozókat, hogy ne vegyenek részt a választásokon. Jellemzőnek osztályozta azt, hogy a választók sokkal inkább mint eddig meglát­­­ták az összefüggést kül- és belpolitikánk között még in­­­­kább rájöttek arra, hogy nincs szabad Jugoszlávia szo­­­cializmus nélkül, és hogy nincs szocializmus szabad Ju­goszlávia nélkül. S ez volt a mérce a jelölésekkor is: o­­lyan embereket jelöltek a­­kire e politika alkalmas hor­dozóinak bizonyultak. Ezért nem érhetett el sikert az ellenség sem a jelölésekkor. Az oppozíció nálunk ugyanis ezek szerint csak ellensége­ink csatlósa lehet. Szép ered­ménye ez a választási kam­pánynak — mondotta befeje­zésül az elnök s ez a kérdés a leglényegesebb, noha ki­sebb helyi jellegű problémák is vannak, melyeket szintén és minél előbb meg kell ol­dani. Képünk a Szocialista Szövetség tegnap megtartott tartományi plenáris ülé­sének megkezdése előtt készült A Népi Ifjúság VI. tartományi értekezlete A Népi Ifjúság szervezete tegnap délelőtt Noviszádon az ifjúsági szervezet ottho­nában megtartotta VI. tar­tományi értekezletét. Az ér­tekezleten részt vett Géza Tikvic­d, a tartományi Vég­rehajtó Tanács tagja, Alija Vejzagics, a Népi Ifjúság központi vezetőségének tag­ja, Vlada Obradovics, a Né­pi Ifjúság szerbiai vezetősé­gének tagja, a noviszádi tö­megszervezetek, a Szocia­lista Szövetség, az asszonyok szervezete a tanítók egyesü­letének képviselői stb. A Népi Ifjúság tartomá­nyi szervezetének munkájá­ról Györgye Radoszavljevics, a tartományi vezetőség el­nöke, az ellenőrző bizottság munkájáról pedig Dusán Ma­lidzsán, a Népi Ifjúság pan­­csevói járási vezetőségének elnöke számolt be. A beszá­molót élénk vita követte, a­­melyen a kiküldöttek elmond­ták tapasztalataikat. Végül is megválasztották a Népi Ifjúság új tartományi veze­tőségét, amely 30 tagból áll. Meglátták az emberek az összefüggést Még három hét választási kampány A Szocialista Szövetség tartományi bizott­ságának plenáris ülése MA VÁLASZTJÁK MEG A TERMELŐK TANÁCSÁT NOVISZÁDON A noviszádi dolgozók ma 7—19 óra között megválaszt­ják a városi népbizottság ter­melők tanácsát. A népbizott­ság határozata szerint az új termelők tanácsának 61 tag­ja lesz. SÓTI 155 MELVINGER ELVTÁRS A PETROVARA­­DINIAK NAGYGYŰLÉSÉN • A Szocialista Szövetség petrovaradini szervezete hol­nap este hat órakor a szö­vetkezeti otthonban válasz­­­­tási nagygyűlést rendez. Ér­tesüléseink szerint ezen a nagygyűlésen Sóti Pál elv­­­­társ és dr. Melvinger Iván­­ képviselőjelöltek tartanak beszédet az egybegyűltek e­­lőtt. Ara 10 dinál Kacsa Popvics Irieszb­ől (7. oldal) Milovan Gyilasz Új formák (3. oldal) Ezeken a választásokon a szocialista demokrácia tovább­fejlesztésére s a sokoldalú népi igazgatásra szavazunk (Választási jelmondatainkból)

Next