Magyar Szó, 1954. május (11. évfolyam, 117-145. szám)

1954-05-01 / 117. szám

% A WABSZMSXHLA­­» «KABACGAG­A KftPKBK * POST. WAC. 9 O6*. AKA 20 JDXN. évf. 117 (2965) sz­­/f///ff/fA Szombat, 1954 V. 1, 2. 3 W//. NEMCSAK EMLÉKEZÜNK Izló Kis Vilmos s­zocia­lista hazánk sokoldalú fejlődé­­­sével kibontako­­zásával köszönt­jük az idén is május elsejét. Valamennyi dolgozónk szívében vissz­hangzik ez az ünnep, mert tudja, látja, hogy évről-évre rendezettebb körülmények között, fokozódó bőségben ünnepeljük a dolgozó nép­nek ezt a majálisát. Van is miért örülnünk és ünnepelnünk, ezen a gyönyö­rű napon. Gyönyörű múl­túnk van, szabad emberek­ként, szabad hazában élünk, szabad földünkön perdülünk táncra, dalolunk és emeljük magasra szocialista művünk zászlaját. Dolgozó népünk, élén a munkásosztállyal, mint ural­kodó osztály ünnepli május elsejét, a szó szoros értelmé­ben hordozója az ország szo­cialista átalakításának, mert a munkásönigazgatás és a polgárok demokratikus igaz­gatásának útján a kommu­nák révén, megvalósult az önigazgatás eddig legmaga­sabb foka. Lehetővé vált va­lamennyi dolgozónknak, hogy maga is fejlessze ha­zánkban a szocialista vi­szonyokat. Másutt is megünneplik a munkások ünnepét. De ez az ünnep másutt harcot jelent a jogért és szabadságért az imperialista kizsákmányo­lás­­és elnyomatás ellen. Mi mindezt már kivívtuk forra­dalmunkban. Amidőn a munkásosztály­nak és a dolgozó népnek ezt az ünnepét üljük, meg kell emlékeznünk azokról a ne­héz és véres harcokról, a­­melyeket szocialista hazánk első szabad májusáig vív­tunk. Sokan közülünk emlékez­nek még, hogy a rendőrség milyen módszerekkel élt Vaj­daságban is a háború előtt, hogyan igyekezett megaka­dályozni a munkásosztályt, nehogy megünnepelje május elsejét. A munkások cso­portjai mégis bátran cso­portosultak az utcákon, az erdőkben, a parkokban, tün­tetőleg ünnepeltek szembe­­szállva a terrorral. Emlékszem, milyen körül­mények között ünnepeltük mi május elsejét évről évre a beocsini cementgyárban. Nehéz körülmények között, de ünnepeltünk. Rendszerint csoportokban kirándultunk az erdőbe, együttesen ünne­peltük ezt a napot. A csend­őrség egész napon át szag­lászott, nyomozott, hogy rá akadjon és szétzavarja a csoportokat. Ha közöttük szakszervezeti vezetőre ta­láltak, letartóztatták. Mun­kájuk azonban hiábavaló volt. A szétszéledt csopor­tok másutt még­­ nagyobb csoportban gyülekeztek. Ilyenkor május elsején a cementgyár munkásain kí­vül sok-sok szerémségi pa­raszt és máshonnan való munkás is eljött a Fruska - gólába, különösképpen so­kan Noviszádról, akik ugyan­úgy ünnepelték május else­jét mint mi. A fasiszták megszállása még súlyosabb helyzetet te­remtett a munkásosztály szá­mára, még embertelenebb volt a májusi ünnepségek megakadályozásában. Mon­danom sem kell, hiábavaló volt minden. A felszabadított területeken szabadon ünne­peltek, a többiek pedig egy­más kezét szorongatták, bol­dogabb májust kívánva egy­másnak. A megszállás alatt így lett május elseje serken­tés minden dolgozónknak, hogy csatlakozzék a népfel­­szabadító harchoz. Emlékszem egy ilyen má­jus elsejére a megszállás idejéből is. Egy csoport ce­mentgyári munkással a fruskagórabeli Szvilos falu­ba mentünk, hogy a helybe­li parasztokkal együtt meg­ünnepeljük május elsejét. Az ünnepség szépen folyt le s mivel a megszálló úgyszól­ván tehetetlen volt, csak repülőgépből géppuskázott olykor ránk. Emlékszem még milyen büszkék vol­tunk, hogy először szabad területen ünnepelhetjük má­jus elsejét Visszafelé jövet szájról-szájra járt a hír a gyárban, hogy egy csoport a felszabadított területen ünnepelte május elsejét So­káig mesélték a részvevők feledhetetlen benyomásaikat. A gyár minden munkása lélekben együtt volt ezen az 1943-beli munkásünnepen. Ez a röpke visszatekintés és személyes élmény a múlt hői, a régi május elsejéről, ez is igazolja, milyen erő­teljes volt Jugoszlávia dol­gozó népének harca, élén a munkásosztállyal, jogáért. Ebből a küzdelemből nőttek ki a Kommunisták Szövetsé­gének legforradalmibb veze­tői, akik később Tito elvtárs vezetésével képesek voltak felszabadítani népünket és megalakították a szocialista Jugoszláviák De nemcsak emlékezünk május elsejére. Eszünkbe jut­nak, melegséggel töltik el bensőnket sikereink és gon­dolunk feladatainkra is. Szo­cialista hazánk sok-sok poli­tikai és gazdasági eredmény­nyel erősödött. Hogy csak egyet említsünk a politikai sikerek közül, a­­melyeket nem érhettünk vol­na el gazdaságunk nagyará­nyú fejlődése és hadsere­günk nélkül: Görögország, Törökország és hazánk kö­zött küszöbön áll a balkáni szerződés. Hogy milyen je­lentős és erőteljes megnyil­vánulása ez ennek a három népnek, megmutatta Tito elv­társ törökországi látogatása. Ezt az együttműködést a vi­lág valamennyi szabadság­szerető népe úgy üdvözölte, mint jelentős hozzájárulást a béke megszilárdításához Eu­rópa e részén. Nyilván vol­tak és vannak, akiknek Ju­goszlávia erősödése és a há­rom baráti állam szövetsége nem tetszik. Itt vannak első­sorban Olaszország vezetői, Scelbával az élükön. Ezek látják, hogy kútba estek im­perialista törekvéseik ha­zánkkal szemben, s ezért gya­lázzák és támadják népeink békeszerető törekvéseit. A szocialista Jugoszlávia erői azonban napról-napra növekednek és ellenségeink céljai egyre távolabb kerül­nek a megvalósulástól, így növekedik szocialista hazánk nemzetközi tekinté­lye a támadó elleni harcban és válik mindinkább a béka sziklaszilárd bástyájává. E­­zért tekintenek ránk rokon­­szenvel a béke, a demokrá­cia és a szocializmus bará­tai a világ minden tájáról. A többi között ezekkel az ered­ményekkel ünnepeljük má­jus elsejét. Valóban van min örül­nünk és mit ünnepelnünk. Dolgozó népünk nyugodt lé­lekkel, tiszta lelkiismerettel vonulhat fel a szabad ha­za, a szabad város és falu utcáin, amikor pedig vissza­térnek munkahelyükre, még öntudatosabban és szorgal­masabban dolgoznak, mert mi még a bőség megteremté­sének csak kezdetén va­gyunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen az utunkon még sok-sok nehézséggel kell megbirkóznunk, de hisz­szük azt is, hogy legyűrjük ezeket a nehézségeket, és to­vább fejlődünk. Azt akarjuk, hogy hazánk­ban könnyebb, szebb, gazda­gabb legyen az élet. Hazánk ereje a biztosíték arra, hogy elérjük célunkat, hogy to­vábbra is eredményesen fej­lesztjük szabad szocialista társadalmunkat. Ezért ünne­peljük jövőnkbe vetett tán­ta láthatatlan hittel a munká­nak ezt az ünnepét. Éljen május elseje, a dol­gozó nép ünnepe!

Next