Magyar Szó, 1954. szeptember (11. évfolyam, 237-266. szám)
1954-09-01 / 237. szám
* -id _ SOKAT hallottunk az utóbbi években az úgynevezett német »csodáról« és a japán »csodáról«, illetve az országok hihetetlenül gyors gazdasági felema..i. r-ro\ — de vakszínüleg kevesen hallottak nálunk a török csodáról. Talán mert Törökország túl közel van, mert oly közeli szövetségesünk és egyre fontosabb kereskedelmi partnerünk, talán ezért nem ejt bennünket csodálatba nagy előrehaladása Mégis talán sokat emlékeznek még arra, hogy Törökországból nagy mennyiségben kaptunk búzát, amikor aszály sújtotta hazánkat. Törökország könnyen és gyérnyiséget, mert a második világháború után, illetve az utóbbi években hirtelen a legrországok közé tört fel. A becslések szerint az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália után, azaz a negyedik helyen áll. Pedig hát nemrégen ugyanez a Törökország, mezőgazdaságának elmaradottsága miatt, maga is gabonabehozatalra szorult. Az elmúlt öt évben — 1948 és 1953 között — teljes ötven százalékkal növelte gabonatermelését. A gabonatermő területek nagyságát 1938 és 1950 között 6,5 millió hektárról mindössze 7,7 millió hektárra sikerült növelnie, viszont mindössze három év alatt ez a terület elérte a 10 millió hektárt , három év alatt — 1950 és 1953 .között — a traktorok száma hatszorosára, 5 ezerről 30 ezerre emelkedett. Ezek a számadatok már első szempillantásra a török mezőgazdaság Kemál és a modern Törökország elválaszthatatlanok, egymástól ő volt az úttörő és a kezdeményező — a haladás jelképe. Erélyesen és megalkuvás nélkül hajtotta végre a reformokat, egyiket a másik után és ezek a reformok mélyen visszatükröződtek az ország és minden egyes polgár életében. És minden reformot eredeti módon hajtotta végre. Ha valamelyik török e korszak egyik jelentősebb reformjáról mesél, akkor az ember azt a benyomást szerzi, hogy az eseménnyel kapcsolatos népi legendát meséli és nem történelmi tényeket sorol fel. Teljesen érthető, hogy Ivan egy ilyen legenda „Törökország atyjának“ egyik legnagyobb alkotásáról — az írás forradalmáról is. Ennek a reformnak a végrehajtása elkerülhetetlen és észszerű volt A forradalomidejében Törökországban a lakosság 90 százaléka írástudatlan. Az írástudatlanok száma különösen lesújtó volt a falvakban. Hozzávetőleg minden tizedik falunak volt elemi iskolája és tanítója. Ezzel ellentétben mecset és hodzsa aránytalanul több volt, rendkívül , gyors fejlődését mutatják. És nemcsak a gabonatermelés növekedett, de a gyapottermelés is. A gyors fejlődés természetesen sok problémát vetett felszínre. De erről majd később. Az Egyesült Nemzetek gazdasági tanácsának legutóbbi ülésezésén a déleurópai államok gazdasági fejlődéséről is szó volt. A vita alapjául az ENSz szakértőinek beszámolójában megállapítják, hogy Törökország kedvezőbb helyzetben van, mint a többi déleurópai állam, mert még sok megműveletlen területtel rendelkezik. Összesen 22 millió török él 767 ezer négyzetkilométer területen, ami három, r ■’■kkora mint Jugoszlávia. Igaz, ugyan, hogy a török terület nagy része hegyvidék, és például az Anatóliai fennsík ezer kilométer magasságban van a tenger színe felett. De igaz az is, hogy a törökök a megművel Vagy itt a másik példa. A szultán fényűző palotájában a Dolma Baboséban több szakács és szolga volt, mint tanító az egész országban 1920 augusztus 1-én Kemál eredeti módon, mondhatni rajtaütésszerűen bejelentette a reformokat ezen a téren is. A Dolma Bahcse legnagyobb és legfényűzőbb termében Kemál fogadást rendezett a képviselők, írók, tanítók, tanárok és a köz- és kultúrálét több más képviselője részére. A hatalmas terem egyik oldalán közönséges iskolatábla állt krétával. A jelenlévők közül senki sem tudta, hogy kerül ez a tábla ide, hisz nem lenne itt a helye, különösen nem ilyen ünnepélyes alkalmakkor. Rövidesen azonban Kemál gyakorlatilag megmagyarázta nekik. A táblához lépett, vette a krétát és hidegvérűen egymásután felírta a latin ábécé betűit. Ezután megmagyarázta, hogy ez az írásmód mennyire megkönyöiííti a nép felvilágosítását, mivel az arab írás csak akadály a nép felvilágosításának útján. És amikor befejezte a „leckét", egyenként a táblához hívta a jelenlevőhető terület felén sem gazdálkodnak. Még ma sem. Ezek a török közgazdaság aranytartalékai. # ÉMÁL Atatürk uralomra jutása óta 30 év telt el, ez idő alatt Törökország teljesen átalakult. A régi »nagybeteg a Boszporuson« egy új erős állammá alakult, fontos nemzetközi tényezővé vált a Földközi-tenger keleti medencéjében és Kisázsiában. A gazdasági fejlődést illetően három korszakra oszthatjuk fel ezt a harminc évet. A köztársaság első tíz évében a társadalmi és gazdasági fejlődés előfeltételeit kellett megteremteni. Meg kellett szilárdítani a nemzeti függetlenséget, mert a régi szultáni birodalom valójában félgyarmati ország volt, az európai nagyhatalmak gyámkodása alatt A költségveti kiadások háromnegyedét ' '•U.’yMj f • jére fordították A török birodalomban még a vámkezelés is idegen kézben volt. A két, hogy megmutassák, mit tudnak, vagy mit tanultak meg az első órán. A többség majdnem semmit sem tudott. Az „óra“ Kemál szigorú rendeletével végződött, hogy meghatározott időn belül mindannyiuknak meg kell tanulniok latin betűvel írni és olvasni. Az írásreformmal együtt Kemál nyelvújítást is végrehajtott. A népi nyelvet hivatalos és kötelező nyelvnek nyilvánította- Ily módon kezdett harcot ezen a téren is a haladás ellenségeivel, harcolt az új irodalmi nyelvért, az új török kultúra alapjáért. Az ország, mint a fejlődés többi terén, a közoktatás terén is széleskörű Programm végrehajtásához kezdett. Az új gyárak és bányák, vasutak és utak építése mellett új iskolákat és kultúrintézményeket is emeltek. Az analfabéta és a többi hasonló tanfolyamok hálózata kiterjedt és egyre több falut és embert ölelt fel. öt évvel ezelőtt az Eskisehir vilájetban mindössze 40 százalék írástudó volt, jóllehet már húsz év telt el az írástudás terjesztésének megfeszítő munkájában. Az utóbbi öt év alatt majdnem annyit tettek, mint az előző húsz év alatt. Ma már a vilájet lakosságának 30 százaléka írástudó. Mindössze 3 elemi iskola volt, ma már 200 van- Néhány középfokú szakiskola is niikt. Hogy az állam milyen nagy figyelmet szentel az iskolának, azt a költségvetés is bizonyítja. Külön ki kell emelni hogy a közoktatás kiadásai évről-évre növekszenek. 1952-ben a közoktavásút, a kevés gyáripar és a bányászat szintén. Belpolitikai téren el kellett választani az egyházat az államtól, az egyházi jog helyett polgári jogszolgáltatást kellett bevezetni, felszabadítani a középkori sötétségből a nőket, az arab betű helyett bevezetni a latin írásjelet. Mindent egybevetve, Törökország nemigen különbözött a többi elmaradott, feudális és félgyarmati közelkeleti országtól. És Kemal uralkodásának első tíz évében megtörtént a nagy fordulat, amely azután lehetővé tette a további gazdasági és politikai haladást Már ebben az első tíz évben érezhető volt az állami beavatkozás a közgazdaságban Átírni bankok alakultak a gyáripar finanszírozására. De az erőteljes áolamkapitalista beavatkozás sajátos török formában csak a nagy gazdasági válság után bontakozott ki, amikor a török mezőgazdaságot katasztrofális csapás érte. Kemál köztársasági pártjának uralmát — az 1933 és ’950 közötti időszakot — az állami vállalkozások és tervezések jellemzik. Kemál belátta, hogy Törökországot csak úgy biztosíthatja az esetleges válságok és a külföldtől való függőség ellen, ha szigorúan végrehajtja az iparosítást, és így függetlenné teszi az országot egyik vagy másik termék: a dohány, vagy a szőlő kivitelétől. Ebben az időszakban a török állam minden erejét (természetesen az államkapitalista rendszer által és az elmaradott mezőgazdaság valamint az egyre növekvő bürokratikus államgépezet által szabott határok között a gyáripar fejlesztésére fordítás 56 millió lírával többet kapott a költségvetésből, mint két évvel ezelőtt. A mi pénzünkben, a költségvetés kiadása 25 milliárd dinár, de ebbe nincs beleszámítva az egyetemek és színházak kiadása. Ez azonban csak egy része Kemál forradalma eredményeinek. Ma ezek az eredmények új erőfeszítésekre ösztönöznek- Ezt megerősítették a községek elnökeivel kulturmunkásokkal és másokkal folytatott beszélgetések is. Ezek az emberek majdnem mindannyian legfontosabb feladataik közül első helyen említették a felvilágosulás terjesztését, különösen falun, Vlado SZINGYELICS tetta. Az állami bankok pénzelték az első acélgyárak és textilgyárak építését. Törökország feltört a stratégiai szempontból oly fontos krómérc legnagyobb termelői közé. AZ IDŐSZAK végén a j azonban — az 1950 évi *i választások előtt — egyre inkább érezhető volt, hogy az államkapitalista rendszer nem alkalmas többé. A gyors gazdasági fejlődés a tőkés elemek erősödését eredményezte, és ezek az elemek ellenszegültek az államkapitalizmus korlátainak. Külső tényezők is hatással voltak arra, hogy a török gazdaság az úgynevezett tőkés liberalizmus felé vette útját. A bürokratikus államgépezetben egyre gyakrabban fordultak elő megvesztegetések. Az új gyáripar súlyos helyzetbe került a belső piac szűk volta miatt, azaz az elmaradott falu gyenge vásárlóereje miatt. Ez a helyzet juttatta győzelemre a demokrata pártot, és így kezdődött meg a török közgazdaság úgynevezett neoliberális korszaka. Erre a korszakra a török és a külföldi magántőke egyre szabadabb tevékenysége jellemző. A kulcspozíciók továbbra is az állam kezében vannak. A gyufa- és szesz monopólium kivételével az állam nem adta fel hadállásait. A liberalizálás abban nyilvánul meg, hogy most már engedélyezve van a beruházás olyan iparágakba, amelyek azelőtt az állam kizárólagos hatásköre alá tartoztak. Egyre több az úgynevezett vegyes vállalat, azaz olyan vállalatok, melyekben állami és magántőke közösen vesznek részt. A demokrata párt új gazdasági politikáié — részben amerikai segítséggel, melynek összege 1948 óta mintegy 500 millió dollár — vitathatatlanul gazdasági jólét !ézez, konjunktúrához vezetett. A bankokban megszaporodtak a takarékbetétek, az úthálózat kiépült, egyre több közfogyasztási cikket, vásárolnak. Ám ez a politika ugyanakkor felemre hozta az ellentéteket is, amelyek fennállnak a török gazdasági és társadalmi életben. Törökország külkereskedelmi helyzete jelentékenyen leromlott. A liberalizmus a behozatal túltengését eredményezte. A török fizetési mérleget már nem lehet egyensúlyba hozni külföldi segély, vagy külföldi tőke behozatala nélkül. A ‘■rektorok, mezőgazdasági gépek és egyéb árucikkek szabad behozatala elősegítette a mezőgazdasági termelés fokozását, de a termékek javarészét nem lehet eladni. A törökországi silókban ma mintegy 2,5 millió tonna búza vár vevőre. Mint minden gyorsan fejlődő elmaradott országnál, Törökországban is az a helyzet, hogy a termékek minősége nem éri el a világpiaci követelményeket, és nem versenyképes. Krivaja szelvényünk és a magyarázó szöveg a 8. oldalon. TOVÁBBÁ noha a mezőgazdasági termelésiben nagy lépést tettek előre, a falusi viszonyok nem változtak eléggé. Ellenkezőleg, a kapitalizmus fejlődése a falvakban előidézte egy gazdag földbirtokos és földműves réteg kialakulását, míg a többi falusi lakosság szegényedik Igaz ugyan, hogy Törökországban a traktorok száma eléri a 30 ezret és van elegendő más mezőgazdasági gép is, de ezek a gépek javarészt a gazdag földművesek tulajdonában vannak, akik saját hasznukra fordították az 1945 óta folyó földreformot is, a szegény parasztok viszont továbbra is faekével szántanak. A rengeteg traktor mellett Törökországban még ma is majdnem kétmillió faeke van és hiány mutatkozik igás állatokban. A török paraszt használ Európában legkevesebb műtrágyát. A tárgyilagos cikkírónak okvetlenül rá kell mutatnia ezekre a fogyatékosságokra, noha ezek egyáltalán nem csökkentik Karnát és utódainak nagy művét, ők rántották ki a középkori elmaradottságban sínylődő Törökországot az ázsiai körülményekből és elindították a modern állami fejlődés útján. És ez elkerülhetetlenül ellentéteket szült. Ha fel akarjuk mérni Kemál művének nagyszerűségét, akkor elég, ha Törökországot összehasonlítjuk a többi közelkeleti országgal, például Perzsiával és Szíriával, s akkor egészen szembetűnő, hogy milyen nagy léptekkel halad előre. Vladimir Baum Egy elmaradott ország gyors gazdasági fellendülése a Stemál és a beim Hogyan küzdik le az írástudatanságot Törökországban Ipari kombinátus Kaszeriben Az ankarai egyetem Az ankarai Galatatold A török kézműipar dísztárgyai világszerte ismertek MAGYAR SZÓ Szerda, 1954. IX. 1.