Magyar Szó, 1955. május (12. évfolyam, 119-146. szám)

1955-05-01 / 119. szám

A­Z EGÉSZ világ sza­badságszerető né­pei az idei május elsejét, a nemzet­közi munka ünne­pét a munkásosztály szoli­daritása jegyében, a világ­békéért vívott harcra való erőgyűjtés jegyében ülik meg. Szocialista hazánk dol­gozóinak ez a 10. szabad má­jusa, örvendezve és büszkén ünnepelünk, mert az eltelt 10 év alatt a szocialista tár­sadalmi berendezés biztos a­­lapja­it fejeltettünk b­e anyagi ■javainknak szabad termelői és igazgatói lettünk.* Dolgozóink évről-évre u­­taljj? 1- 1­07.2m.i -i-. vívo­it..- S2- a nagy ünnepet. Különösen ma, a 10. szabad május el­sején büszkélkedünk. Mert mi olyasmivel rendelkezünk, ami nincs senkinek a vilá­gon: munkástanácsokkal, munkásönigazgatással, kom­munával és valóságos demo­kráciával. A legnagyobb és legfon­tosabb lépést megtettük a szocialista gyakorlat, az em­berek közötti szocialista vi­szonyok megvalósítása felé. Történelmi vívmány ez szá­munkra is, mások számára is, méltán büszkélkedhetünk vele. . . A­zért is szép és diadal­mas számunkra ez a munkaünnep, mert szilárd hitünkkel visszaad­tuk a hitet azoknak a hala­dó erőiknek is, amelyek akár csak mi, a jövőért harcol­nak, a jövőért, amelyben a nagy és kis népek az előre­haladott és elmaradott or­szágok egyenjogúak lesznek. Boldogok vagyunk, hogy hazánk jelentős tényezője a világbéke megsz­árdulásá­­na­k, a népek közötti együtt­működésnek és boldogok va­gyunk, hogy mindent meg­tettünk és mindent megte­szünk, amit egy szabadság­szerető és büszke nép áldoz­hat a maga és a mások jövő­jéért. De mi nemcsak adunk az emberiségnek, hanem át is veszünk tőle mindent, ami haladó, ami növeli a nemz­et­közi szolidaritást. E politi­kánkkal pótolhatatlan vonzó erő lettünk a béke, demokrá­cia és szocializmus minden barátja számára. A független és szabad szo­cialista Jugoszlávia kezdettől fogva független külpolitikát folytatott, amelynek alap­ja az, hogy feltételeket te­remtsünk az államok közötti békés, aktív koegzisztenciá­­hoz, tekintet nélkül a társa­dalmi rendszerek különböző­ségére. Ez a külpolitika világtör­ténelmi értékű elismerést nyert. Különösen Tito elnök sze­mélyes érintkezése a baráti országok vezető személyisé­geivel járult hozzá nagymér­tékben a népek közötti meg­ismerkedéshez és közeledés­hez, az együttműködés fej­lesztéséhez h­áború utáni fejlődé­s­ünk 10, eve­d­­tünk. Ma, amikor áttekintjük ezt a 10 évet, megállapíthatjuk, hogy le­győztük szabadságunk min­den ellenségét, leküzdöttünk számtalan nehézséget, meg­tettünk mindent, amit egy nép megtehet. Akkor is ünnepeltünk, a­­mikor majd elmerültünk a munkában, amikor rongyo­sak és éhesek voltunk, ha­zánk kirabolva, lerombolva, és amikor merészen megkezd­tük az új független szocia­lista Jugoszlávia építését. Ünnepeltünk­­ akkor is,­­ami­kor új ellenségeink összefog­tak, hogy eltemessék mind­azt, amiért évtizedeiken har­coltunk, megfosszanak attól, ami a legkedvesebb volt ne­künk: összeszorítottuk a fo­gunkat, még jobban megfe­szítettük erőnket, dolgoz­tunk, harcoltunk, és ebben a harcban tökéletesítettük politikai, gazdasági és tár­sadalmi rendszerünket. A mélyreható társadal­mi, politikai és szer­eteti változások folya­mata 1950-ben indult meg. A legfontosabb tett amely fordulópont volt utunkon, a gazdasági vállalatok munkás igazgatásáról szóló törvény meghozatala volt. Ez a tör­vény minőségi forradalmi változásokat eredményezett egész társadalmi és politikai rendszerünkben. Társadalmi rendszerünk­ben végbement változások anyagi alapja az iparosítás, az új termelési módszerek, a munkatermelékenység e­­melked­ése, szocialista közös­ségünk anyagi gazdagodása terén elért eredmények. Ez azt jelenti, hogy szocia­lista közösségünk felszaba­dítja a dolgozó embert, biz.­­* A SZAKSZERVEZETEK ÜDVÖZLETE Jugoszlávia Szakszervezeti szövetségének központi taná­csa május 9-én, a munka nemzetközi ünnepén szívélye­sen köszönti hazánk munkás­osztályát, a szakszervezeti ta­gokat és általában minden dolgozót.­tosítja számára azt a helyet a társadalomban, amely jog­gal megilleti. Noha még csak a kezde­tén vagyunk az új demokra­tikus viszonyok kialakulásá­nak, de már ma tanúi lehe­tünk annak, hogy a munkás­tanácsok és az önigazgatási szervek egyre több szerepet biztosítanak az egyénnek, le­he­tőséget nyújtanak neki, hogy tevékenyen hasson a közösség érdekeit illető prob­lémák megoldására. A munkásönigazgatás be­vezetését követő gaz­dasági és államszer­vezeti változásoknak logikus következménye volt a kom­munák, a helyi területi egy­ségek szerepének és jogai­nak növekedése. Egész eddigi politikai és gazdasági fej­lődésünk reális feltételeket teremtett a kommuna-rend­szer, a szocialista demokrá­cia, politikai, gazdasági és szervezeti alapjának kiala­kulásához. Ez az igazgatási rendszer biztosítja egyben a valóságos szocialista viszo­nyok továbbfejlődését is. Mindezek az új intézkedé­sek szervesen összefüggnek falupolitikánkkal. Az ered­mények nem maradtak el, sem a mezőgazdasági terme­lés fellendítése, sem az egész falu fejlődése terén. Ezek az eredmények sejtetik a fejlő­dés további távlatát. Már ma szabadon állíthatjuk, hogy falupolitikánk megér­tésre talált, és a mezőgazda­ság fejlesztése végett foga­natosított intézkedések nem maradnak meddők. T­ovább mehetünk és megállapíthatjuk, hogy a társadalmi éle­tünkben egyre nagyobb tért hódító önigazgatás hozzájá­rul a különféle nemzetiségü­gű dolgozók még szorosabb és fokozottabb együttműkö­déséhez a szocialista építés harcában. Már annak idején Lenin kimondta, hogy teljes önkor­mányzat nélkül nem képzel­hető el igazi egyenjogúság. Mindennapos tapasztalata­ink bizonyítják, hogy a töme­gek öntudatára döntő hatás­sal volt a Kommunisták Szövetségének és a Szocia­lista Szövetségnek helyes nemzetiségi politikája. A soknemzetiségű dolgozók együttes politikai tevékeny­sége növeli az öntudatot, s a politikai demokrácia, de különösen az önigazgatás ki­bontakozása olyan széles a­­lapon egyesítik őket, ami­lyent csak a szocializmusért vívott harc biztosíthat. Az ilyen nagy dolgok mellett, mint lényegtelen eltörpül, háttérbe szorul a nemzeti­ségi hovatartozás. E­z a mérlege az idei má­jus elsejének. Való­ban van miért örül­v­nünk, van mit ünnepelnünk. Felejthetetlen évtized volt ez a végbement eseményeket tekintve, de azért is, mert még egyszer bizonyságot nyert, hogy nincs erő, amely letörhet egy népet, ha tud­ja mit akar, ha k­ész a harc­ra, ha összetart és egyesül, különösen olyan zászló alatt, amilyen a­ szocializmus zász­laja. Ebben az évben is fénylő arccal várjuk legnagyobb ün­nepünket, s eltölt a tudat, hogy swind'l' ma«?!­rs'­ ami tőlünk tellett, s hogy to­vábbra is merészen és bizto­san törünk utat a Kommu­nisták Szövetsége, Tito elv­­társ vezetésével a szocializ­mus felé. tiik csak nak DIADALMAS MÁJUS Irta: Szabó Miklós k H * A MAGYAR SZÓ munkaközös­sége kellemes májusi ünnepeket kíván olvasóinak, barátainak és terjesztőinek Viao­ja Audi .­.3 rajzai

Next