Magyar Szó, 1955. november (12. évfolyam, 299-327. szám)
1955-11-01 / 299. szám
2. oldal Kereskedelmi kamarák az új kommunális rendszerkén A közigazgatás és a gazdasági szervezetek közötti együttműködés szüksége megkövetelte, hogy a községek és járások átszervezésével párhuzamosan öszszehanngolják a kamarák szervezetét is. A kamarák átszervezése azonban még nem fejeződött be, habár az új kommunnális rendszer két hónapja működik. Igaz ugyan, hogy a volt járási székhelyek kamaráit megszüntették, illetve az új járások területéhez alkalmazkodva összevonták őket. Itt megálltak, mert előzőleg a kamarák hatáskörének kiterjesztésére vonatkozó javaslatokat kell megoldani. Az új közigazgatásirendszer fokozottabb és önállóbb működést követel a kamaráktól. Ezeknek a most már pár éves tapasztalat alapján, önállóan kell vállalni az áruforgalom terén fels kerülő feladatok megoldását. KAMARA VAGY EGYESÜLET? A kevésbbé fejlett járások területén úgynevezett vegyes kamarák működtek, ezeknek hatáskörébe tartozott, a kereskedelem mellett, a vendéglátóipar is. Most a kiszélesített járások keretében kedvezőbb feltételek alakultak a külön kamarák tevékenységére. Olyan vélemények kristályosodtak ki, hogy külön kereskedelmi és külön vendéglátóipari kamarákat kell létesíteni. Minden átszervezett járásban már meg is alakultak a kereskedelmi kamarák. Ezzel kapcsolatban nem mellőzhető az a javaslat, hogy tekintettel egyes járások megnagyobbodott területére, ne kamarák működjenek, hanem kereskedelmi egyesületek a helybeli piac és áruforgalom kérdésének rendezésére. Ezeknek az egyesületeknek tagjai csupán a kiskereskedelmi szervezetek lennének. A szélesebb jelentőségű kereskedelmi problémákat a tartományi, köztársasági, illetve szövetségi kereskedelmi kamara intézné. A jelek szerint mégis a járási kamarák mellett elfoglalt álláspont mutatkozik alkalmasabbnak, mert ezek át tudták fogni az egész járás áruforgalmát. KAMARAI KIRENDELTSÉGEK Az átszervezett kereskedelmi kamarák működési területe megnagyobbodott, ahogyan jórészt megnagyobbodtak maguk a járások is. Egyesek területén jelentős áruforgalom bonyolódik le, a volt járási székhelyeken. Ahol megszüntették a kamarákat, most bizonyos űr támadt. Ezt az új kamarák úgy hidalták át, hogy az ilyen helyeken kirendeltségeket állítottak fel, kisebbszámú alkalmazottal. E kamarai kirendeltségek működésére még nem hoztak ugyan szabályzatot, de a kamarai igazgatóbizottság határozatai bizonyos mértékben szabályozták. KÖTELEZŐ LEGYEN-E A KAMARAI TAGSÁG? Már hosszabb idő óta a felszínen van a kötelező vagy nem kötelező tagság kérdése Mind erőteljesebb az az álláspont, hogy a kamara csak úgy töltheti be hivatását tökéletesen, ha elfogadják a kötelező tagság elvét. Tehát a kamara területén minden kereskedelemmel foglalkozó gazdasági szervezetnek kamarai tagnak kell lenni. Gyakorlataikig ez azt jelenti, hogy a kamarának teljes betekintése lesz a kereskedelmi hálózat működésébe, az áruforgalom alakulásába, és erőteljesebb lesz a kamara tekintélye is. A KAMARA HIVATÁSÁNAK BŐVÍTÉSE Egy járási kereskedelmi kamara természetesen különféle szakmára oszlik. Jelentős hivatást töltenek majd be, s egyre több gazdasági feladatot vesznek majd át a közigazgatástól. Előreláthatólag a kamara hatáskörébe kerül a vállalati igazgatók és üzletvezetők kinevezésének javaslata, a vállalatok véleményezése, különféle igazolások, tanonckérdés, szerződéshitelesítések, a szakoktatás ellenőrzése, a gazdasági bírósági tagok előterjesztése, áruforgalmi javaslatok stb. A gyakorlatban nem minden kereskedelmi kamara egyforma, sokkal színvonalasabb tevékenységet kell nyújtania egy nagyváros kamarájának, mint egy kisebb vidéki helységéinek. Ehhez kell alkalmazkodnia a kamara szervezeti részének is. Fontos, hogy a vidék jellegzetes áruforgalmához alkalmazkodva szakosztályok működjenek megfelelő titkárral. Vajdaságban például nem lehet kereskedelmi kamarát elképzelni mezőgazdasági terményforgalmi és ipari áruforgalmi szakosztályok nélkül, valamint a konjukturális és statisztikai kérdések egy-egy előadója nélkül. A kamarák szervezeti kérdései a közeljövőben kerülnek megoldásra. Ebben mindenesetre elsőrendű kérdés a megfelelő káder, mert tevékenységétől függ sokban a járás áruforgalmi kérdéseinek kedvező megoldása. Jován PAJOVICS Szemes mellsőnk ósakolása Hazánk nagyfokú iparosítása megsokszorosította szénszükségletünket, annyit, hogy termelésünk csak nehezen tart lépést, pedig a számok már nagy széntermelésről beszélnek. Jugoszlávia széntermelése 1939-ben 7 millió 32 ezer tonna volt, 1954-ben pedig elérte a 13 millió 663 ezer tonnát, majd kétszeresét a háború előtti termelésnek. Az idei augusztusi eredmény 1,3 millió tonna volt. A tavalyi széntermelés minőség szerint így oszlik meg: az összesen kitermelt 13,6 millió tonnából közel 1 millió tonna kőszén, 7,1 millió tonna barnaszén és 5,6 millió tonna lignit. Koksztermelésünk háború előtt nem volt, és csak 1952-ben indult meg. Tavaly összesen 404 ezer tonnát termeltünk, idei augusztusi termelésünk pedig 57,3 ezer tonna. Kokszüzemünk működik Lukovácon és Zenicán. Mindkettő ipari kokszot termel. Széntermelésünkben első helyen Bosznia áll, majd következik Szerbia és Szlovénia. ymási Áron Ábeljének volt egy tallálkozása valami vasúti bakterral, aki gyufát kért tőle. Készséggel tercmntette meg neki a masinát, majd mikor fellángolt a hirtelen sűrített vékony cigaretta a vasúti szájában, Ábel gondosan eloltotta a gyufát és visszatolta a skatulyába. Elcsodálkozott ezen az öreg ember: minek teszi ugyan vissza az értéktelen gyufaszálat? — Nem értéktelen az, mert eddig csak lángot adót... de most többet ér, mert fel lehet írni vele a szót. Az irat, aki a szó és a kifejezés után kutat önkéntelen alázatra inti az Ábel-féle kormos gyufaszál is; nem testvértelen az az önkínzás amellyel költő és iró mestersége legközvetlenebb nyersanyagát jellemzi, ajnározza és babonás tisztelettel megközelíti. Éppen egy német iró vergődését olvastam minap aki a nyírfa levelének susogásrát kutatta — pontosabban azt a kifejezést, amellyel a német nyelv a nyírfa, egyedül a nyírfa megrezdülését érzékeltetni tudja (s ez a nyírfánál, szerinte, egy külön szóval és egyedülállóan történik ...) mondom, ezek a kétségek az adekvát kifejezés, a nyelv uralmának kényszerűsége és a tartalommal való teljes összeolvadása körül nem újak. A gondolattársítás, ami az elmondottak nyomán megindul nálam most nem reked meg a szónál és a költészetnél — túl szűk lenne és túl literátus ízű ... ezt a dolgot önkéntelenül szélesebb síkra kell átvinni, minden hivatásra és mesterségre ... mindenütt ahol precizitás kell, aprómunka kell, a dolgok egybeolvasztása, a szintézis a tökéletesség felé, az aprómunka felé, amelyet oly könnyen figyelmen kívül hagyunk. Az író anyaga a nyelv, ám József Attila nem a fenti nyelvproblémában elmerülve, hanem az emberi tevékenységről írta nagyszerű sorait: Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres, Dolgozni csak pontosan, szépen ahogy a csillag megy az égen, Úgy érdemes Ezek a sorok a régi kapitalista világban születtek — mutatja a forradalmi költő második sora (az is világkép volt és leszögezés, fontos leszögezés, precíz helyzettudatosítás) de egyben az alkotó lélek őszinte tárulkozása. Ö, a költő pontos és borotvaéles szavakkal közelítette meg a precíz, a hasznos és a kismunka — a tökéletesség felé vezető — vágyát, de vájjon nem él ez minden úgynevezett szakember lelkében is? Bár mosolyogtató, hogy a költészet legkevésbbé exakt mezőiről kelt szárnyra a pontos és szép munka andalító ütemének dicsérete és innen keres utat valami felé, ami nagy-nagy társadalmi probléma és különösen most nagy, ebben az új valóságunkban, amikor egyenesen harci dal. Mert a lendületben, ugye testvér nincs hiba sehol, a szavakban sem persze, de hol az a tapadó, felolvadó ragaszkodás a munka legkisebb árnyalatához az elvégzettet a tökéletes mellé állítani és azzal hasonlítani össze? Hogy az i-n legyen ott a pont és az á-n a vessző, hogy a beteg percre kapja az injekciót, a kimutatás végösszege stimmeljen és az ablakzár pontosan és tartósan belepászoljon a kallantyúlyukba vagy mibe; hogy ne vessen hólyagot másnap a festés, a cérnaszál ne engedjen a ruha első felvételénél és így tovább. Kevés lenne ez az újságlap: teleírni a sok negatívummal, ami a felületes és pontatlan munkaeredményt jelenti. Az a német író, aki a nyírfa levelének susogását vagy mijét halászta elő a lelkéből és vivődött, vergődött egyetlen kifejezésen — szinte megérezve az ellentmondás kórusát, gaminosan meg is szólaltatta azt: mondja, nincs magának más gondja? — így szól az echo. Amikor így-ügy a világban ... ez meg az. Ilyen közbevetés mindig népszerű, ám amióta a költészetet feltalálták, a legmegfelelőbb szónak a legmegfelelőbb helyre való kihalászása együttjár magával a vállalással, hivatással, kivetítéssel, a mesterség iránti feltétlen alázattal. Távol áll tőlem, hogy ezt a kérlelhetetlenséget átvigyem más hivatások, mesterségek és életpályák gyakorlatába, de a hibanélküli összeadást, az ablakzár pontot beposzolását a kallantyúlyukba, a hólyagtalan festést és a másnap nem kifestő cérnavarrást már régen, régen kitalálták. Ismerem a védekezést az anyagról, időről, normáról, mit tudom én miről... de azt is tudom, amit az a német író bevallott, hogy oda kellene csak lépnie a nagyszótárhoz vagy Goethe nyelvéhez és megtalálná pontosan a nyírfalevél megrezdülésének, pontos és adekvát kifejezését. „Ám az térben négy lépés lenne és időben száz év legalább; odaírom egyszerűen hogy megrezzen ... nem mindegy?" Hát talán. A költőt nem fogja senki korholni — észre se veszik, hogy az a levél szabálytalanul rezzen meg abban a versben, olyan szóval, ami mondjuk az átlagos lombok sajátsága és nem a nyírfáké ...de hogy a nemzetivódó ablak vagy a másnap hólyagosodó festés és kiszakadó ruha mesterét elátkozza hamar a t. megrendelő, abban biztos lehetsz. Káromkodás kíséretében amely precíz lesz mert a kuncsaft nem röstell hasonlatok és átkozó szavak kibugygyantására a lelke legmélyéig leszállni, de le ám! — tényt Felírni a szót MAGYAR SZÓ 9.500 hold húzót kötött le eddig a noviszádi Zsitopromet A noviszádi „Zsitopromet” eddig 9.500 hold gabona termelésére kötött szerződést, vagyis feleanynyira, mint tavaly. Ez a számtermészetesen még emelkedik, de nem bíznak abban, hogy elérik a tavalyit. Ennek egyik oka az, hogy az idén nem előlegként adnak a földművesnek minőségi vetőmagot, mint tavaly, hanem ezt most csere útján bonyolítják le. A földműves 120 kiló közönséges búzáért 100 kiló vetésre előkészített jó minőségű magot kap. A tavalyi szerződéskötési módszer kedvezőbb volt a földműveseknek, ezért kötöttek akkor többen szerződést. Most sokan csak az előlegképpen kapott műtrágyát veszik fel, a vetőmagot nem. A műtrágyával valószínűleg nem lesz fennakadás, csak az a baj, hogy nincs elég nitromonkál, és egy részét, csilei salétrommal kell pótolni. A nitromonkál tavaly igen jól bevált, és a termelők nagyobb része most főleg ezt keresi. A ,,Zsitopromet ”nak például van 150 vagon kást kevert műtrágyája, de ezt nem szívesen használják, mert még elég ismeretlen nálunk. A „Zsitopromet” ezért Ugyanúgy mint tavaly a nitromonkállal, az idén a kosszal végez kísérleteket, előadásokat és keskenyfilm bemutatókat tart a műtrágya használatáról. (L) Kedd, 1955. XI. L Ahány üzlet, annyi ár — Olvastam a Magyar Szóban, hogy a noviszádi üzletek kirakatai milyen rendetlenek. Ebből is láttam, hogy önök foglalkoznak az üzletekkel és most azért jöttem ide, hogy megkérdezzem. Lehet-e ezzel kapcsolatban mást is megírni. Azt, hogy... hogy miért nem egyformák az üzletekben az árak? Először úgy látszott, megbánta, hogy szerkesztőségünk bejött, ezzel a kis semmiséggel. Mondta volna, meg nem is. Azután egyszerre mintha ezt gondolta volna: a mindenét, ami igaz, az igaz. És beszélni kezdett. — Látják, ezt az inget most vettem a Módéban 2750 dinárért, négy dobozba csomagolt inget tett elénk, amelyhez tartalék gallér is jár). Az üzletből jövet a Velúr kirakatában megpillantottam, hogy ott ez az ing 2,700 dinár. Lám, megtakaríthattam volna 50 dinárt, gondoltam és tovább mentem. A Gra-Mag kirakatához érve, nem akartam hinni a szememnek. Ott ez az ing 2850 dinár. Most meg ürülni kezdtem, hogy nem ide tértem be vásárolni. Mi is örültünk , hogy felkeresett bennünket és így eggyel szaporodott azok száma, akikkel hasonló izgalmas vásárlás után beszélgethettünk. De nézzük csak sorba, mit is mondanak ezek a vevők. A Partizán-kerékpárt akartam venni, azaz már meg is vettem. A Na-Maiban kértem kölcsönt és már kitöltöttem az íveket, amikor megtudtam, hogy az Uzorban 31.000 a Partizán-kerékpár, tehát ezer dinárral olcsóbb, mint ez. Megkérdeztem az üzletvezetőt, hogy hogyan lehetséges ez? — Úgy látszik, mi nagyobb nyereséggel dolgozunk — válaszolta. _ !? — Barna szövetet vettem férjemnek — mesélte egy muinkásnő. — 3500 dinár volt métere. Később láttam, hogy ez a szövet másutt 3450 dinár. — Megbánta ugye, hogy már előbb nem nézett körül? — Meg, de nem annyira az 50 dinár miatt, hanem azért, mert úgy érzem, becsaptak. És most azóta bármit vásárolok, mindig az az érzésem, hogy becsapnak. Annyira különböznek az árak, mintha a kereskedőik azt néznék, hogy ki vásárol: férfi-e vagy nő, fiatal-e vagy öreg. Az alábbi eset egy szemfüles vásárlóval történt, aki előbb alaposan kiszimatolta az árakat. — A noviszádi üzletek árkülönbségére már régebben felfigyeltem. Éppen ezért most, amikor nagyobb összegről volt szó, elektromos tűzhelyet akartam venni, sorra körüljártam az üzleteket. Meg is érte a fáradság. Az Uzonban 42.500 dinárért árusították. A Na-Mában 44 ezer, a Titánban 41 ezerért és végül, akár hiszek, akár nem 36.000 dinárért vettem meg a Sztárjában. Téves lenne azt hinni, hogy csupán a nagyobb öszszegbe kerülő áruknál találunk hasonló árkülönbséget. Dehogy. A legkisebb közszükségleti cikkek ára is úgy vál lel időben a víz felszíne. Citromot például kaphahatunk 220, 250, 280 és 300 dinárért is. Meggybefőttet 82, 83, 86 és 90 dinárért, szardíniát — nagy dobozban — egyik üzletben 500 dinárért, a másikban 505, a harmadikban 535, a negyedikben 540-ért árusítják. A Franck-kávét 41, 45, 47, a májpástétomot 280. 300, 340 dinárért kaphatjuk meg, attól függően, hogy melyik üzletibe térünk be. A Csehszlovákiából behozott manzsettagomb üzletenként 200, 220, 230 dinár, a Lasata jelzésű férfikerekőpár 31.700, 32.100, 33.200 dinár stb. Sorolhatnánk reggeltől estig, és méltán vethetjük fel a kérdést: mi szabja meg ebben a kereskedelemben az árakat? 3 Mi mindent kell itt a vevőnek megfizetnie? Amikor közelebbről érdeklődünk az árkülönbségek oka iránt, sok érdekességet, de még több furcsaságot hallottünk az üzletekben. Egyebek között azt is, hogy egyik üzlet nagyobb nyereséggel dolgozik, mint a másik, ennek kisebb az árusokkentésre szánt alapja, mint amannak, az egyik olcsóbban adja a tűzhelyet, de drágábban a kerékpárt, ennek a Partizán gyár nem ad el közvetlenül kerékpárt és Zagrebből, amannak pedig Ljuibljanából kell beszereznie. Ilyen visszásságok, aránytalanságok bőven vannnak kereskedelmünkben, amikből az egyszerű vevő azt látja, hogy itt bizony nincs aki szabályozza az árakat, az árak kialakulását. Úgy alakulnak, mint az árverésen: — Senki többet harmadszor? Akkor adom ennyiért, — esetleg olcsóbban is. T. L