Magyar Szó, 1956. január (13. évfolyam, 1-28. szám)

1956-01-01 / 1. szám

tamo*, a --—i-------- - hmamm a MM — • w« R*e. v eev. - *m m mm* ^^“xTll. évf­­. (3562.) «. sámap. 1956. január 1 flOBSA . Üdvözlő táviratok Tito einilhez Hazánk ál­lamvezetői, poli­tikai és társadalmi szerveze­tei továbbra is küldik újévi üdvözlő táviratukat az orszá­g­unktól tévol levő Tito­ki­­nezéhez. A Jugoszláv Szakszerveze­ti Szövetség meleghangú üdvözletét Gyúró Szalai, a központi tanács elnöke tol­mácsolta, ezenkívül üdvözlő táviratot intézett Tito elnök­höz Blazso Jovanovicsi, Crna­gora NK Nepszkupstinájának elnö­ke, Avdo Humo, Bosz­nia-Hercegovina NK végre­hajtó tanácsának elnöke, e­­zent­lvül több más társadal­mi szervezet képviselője, ál­­lamvezető és magánszemély. Nagy értfek­­­­té­s a Tito- Missi­r meg beszédés iránt Kairóból jelenti a Tan­jug-Kairó diplomáciai és po­litikai köreiben nagy az ér­deklődés Tito elnök és Nasz­szer miniszterelnök politi­kai megbeszélései iránt. Az egyiptomi főváros jólérte­sült köreiből csak annyit tudtunk meg, hogy a meg­beszéléseken a nemzetközi helyzet általános kérdései­ről volt szó, de ezenkívül kitértek Közép-Keletre, és a két ország kölcsönös e­­gyüttműködéseinek konkrét és időszerű kérdéseire. A véleménycsere jelentősen hozzájárul Jugoszlávia és Egyiptom még szorosabb barátsága és kölcsönös meg­é­lés építéséhez. Külföldi megfigyelők elsősorban a középkeleti problémákra vonatkozó megbeszélések iránt érdeklődnek, annál is inkább, mert nyugati lapok Tito és Nasszer újbóli ta­lálkozójától új mozzanatot várnak a világ e részén u­­ralkodó feszültség csök­kenésében. Természetesen, naiv len­ne valamilyen konkrét lé­pést várni Közép-Kelet bo­nyolult problémáinak gyors megoldására a problémák kiéleződéséért, ugyanis n­em a közvetlenül érdekelt országok a felelősek, ha­nem az okok jórészt a nyu­gati hatalmak politikájá­ban keresendők. Nem le­het azt várni, hogy ezek­ben a kérdésekben valami­lyen közvetítés eredmény­hez vezethet. Ehelyett in­kább a nyugati hatalmak politikáját és felfogásait kellene módosítani. Kairó­ban megjegyzik, hogy az idegen katonai egyezmé­nyek megkötése csak házas med­lim­ságot szülhet a vi­lág e részén. Boldog rj évet A Magyar Szó attak­ai k­ö­zössége boldog uj évet kiván olvasói­nak és terjesz­tőinet* . Lapunk legközelebbi száma c* Cs­törtökön reggel, a megszo­kott hitiben jelenik meg. Legjobb kívánságaimat küldöm... Tito köztár­sasági elnök újévi üzenete P.,de árok és polgárnők, elvtársik és elv­társnők! Mivel Újév előestéjén távol vagyok Ju­goszláviától, újévi jókívánságaim mellett néhány szót szeretnék hazánk népéhez in­tézni. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy az elmúlt év bővelkedett sok nem­zetközi jellegű eseményben, s nagy részük többé-kevésbé szerencsés kimenetelű volt. Ez kedvezően hatott a világ megbékélésé­re, és az embereikbe visszatért a bizalom, hogy meg lehet óvni a békéit, hogy olyan időszak kezdődött, amelyben békés uton oldják meg a nemzetközi problémákat. Fő­képp az vigasztaló, hogy ez az eszme egyre jobban megérlelődik a világ vezető em­bereiben is, azaz elvetik a háborút, mint az államok és népek közötti vitás­­kérdé­sek megoldásának eszközét. Azt hiszen nem kell túl tragikusan ven­ni az állítólagos új hidegháborúról ke­ringő bizonyos híreket. A jóakaratú és ép­eszű emberek igen jól tudják, hogy a hi­degháború nem kifizetődő, mert nem csak kimenni az anyagi és más erők­et, hanem komolyan veszélyeztetheti a békét általá­­ban. Ezeket a híreket elsősorban olyan személyek terjesztik, akik haboznak, el­­fogadják-e az új utat, az államok békés megegyezésének útját. De a béke és a né­pek közötti békés együttműködés erői ma olyan számosak és erkölcsileg oly­an erő­sek, hogy még azok is, akik kételkedve tekintenek a békés megegyezés és együtt­működés lehetőségére, előbb-utóbb kény­telenek alávetni magukat a népek ural­kodó törekvéseinek. Nem szeretném, ha ezeket a szavaimat úgy értelmeznék, hogy most már minden simán és önmagátó­l megy. Dehogy. Ma­gam is azt hiszem, hogy időnként lesznek még nehézségek, lesz viszály és megtor­panás, ám mindez ne bátortalanítson el bennünket, hanem kitartóan folytassuk harcunkat és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a béke eszméjének, a népek kö­zötti békés együttműködésnek végső győ­zelméig, az eltérő belső rendszerű államok koegzisztenciájának győzelméig. Ma már megelégedéssel láthatjuk, hogy a népek aktív k©egzisztenciájának eszméje siker­rel utat tör magának és egyre inkább szá­molnak vele, mert az egyedül lehetséges kiút a mai, még zavaros világhelyzetből. Népünk nemes törekvése a béke iránt, a kis és a nagy, a fejlett és a fejletlen né­pek békés és egyenjogú együttműködése iránt indított engem és munkatársaimat távoli orzságokra vezető utunkra, olyan országokba, amelyek ugyanerre a célra tö­rekszenek, hogy jobban megismerjük őket és még jobban elmélyítsük együttműkö­désünket, hogy megismerjük népük ne­hézségeit és megtudjuk mire törekszik né­pük, amely nehéz történelme során mé­lyen átérezte, mit jelent a rabság és a füg­gés, és akik ma azért harcolnak, hogy le­küzdjék elmaradottságukat és fejletlensé­güket, és jobb életet teremtsenek maguk­nak. Amikor olyan országokról beszélnek vagy irrnak, amelyeknek gyarmatai voltak vagy vannak, rendszerint áldásos »civili­zátori« szerepükről is szó esik. Az elmúlt napokban alkalmam volt az ellenkezőjé­ről meggyőződni. Aki nem látta, sohasem hinné el, hogy ezekben az afrikai orszá­gokban mennyire igyekszik a nép meg­szilárdítani függetlenségét, hogy önmaga kormányozza magát. Ezért is viselteknek mély rokonszevvel, bizalommal és tiszte­lettel hazánk, e távoli ifjú ország iránt, amely zászlójára a világ népeinek egyen­jogú és helyes viszonyának ragyogó elvét írta és kitartóan harcolt ez elvek érvénye­süléséért. Ez az utunk is olyan országokba veze­tett bennünket, amelyek nemrég vívták ki szabadságukat, hogy függetlenül igazgas­sák magukat, de még mindig a fejletlen­ség és elmaradottság sok-sok nehézségé­vel küzködtek. Utunkon meggyőződhet­tünk arról, hogy a fejlett országok önzet­len segítsége nemcsak parancsoló szükség, hanem múlhatatlan kötelesség is, ha azt akarjuk, hogy a világból kiküszöbölhes­sük mindazoknak az összeütközéseknek az okát, amelyek abból erednek, hogy egyes országok civilizátort küldetés és gyámko­dás ürügye alatt arra törekszenek, hogy uralkodjanak a gyenge és fejletlen orszá­gok fölött. Mi ezen a békeútán is boldognak és büszkének éreztük magunkat, hogy Etiópia és Egyiptom népei annyira szívesen fogad­tak bennünket, mint olyan országokból érkező vendégeket, amely történelme fo­lyamán sohasem szennyezte be nevét más népek leigázásával. Jugoszlávia polgárai és polgárnői! Azzal a nagy reménnyel indulunk a be­köszöntő esztendőbe, hogy még nagyobb sikerrel folytathatjuk boldogabb életünk építését. Nem állnak előttük is leküzdhe­tetlen nehézségek, ezek már sokkal ki­sebbek, mint amilyeneket legyűrtünk. Gazdasági lehetőségeink ma már olyan fejlettek, hogy helyes szervezéssel, helyes elosztással, takarékossággal és síkos veze­téssel rövid idő alatt kiküszöbölhetjük mindazokat az elemeket, amelyek ma még zavarják az élet normális menetét és oly­kor-olykor szükségtelen gondot okoznak a polgároknak. Igen jól tudjuk, miben rej­lik gyengeségünk, fegyelmezetten és ki­tartóan ki kell tehát küszöbölnünk. Nemzetközi tekintélyünk elvszerű és következetes külpolitikánk mellett a jö­vőben is szocialista rendszerünk helyes és sikeres fejlődésétől, államunk szilárd egy­ségétől, a gazdasági, kulturális, politikai, szociális és más jellegű fontos problémák helyes megoldásától függ. Ezért az a leg­fontosabb, hogy minden egyes polgárunk szeme előtt elsősorban egész közösségünk érdeke lebegjen, nem pedig csak saját egyéni érdekei és szűkebb helyi közössé­gének érdekei. Azokat a tulajdonságokat kell mindinkább fejlesztenünk, amelyek lehetővé teszik, hogy méltó helyet foglal­junk el a világ népeinek sorában. Ettől a kívánságtól áthatva küldöm a magam és munkatársaim nevében legjobb kívánságaimat hazánknak ebből a baráti országból, és Jugoszlávia minden polgá­rának és polgárnőjének boldog új eszten­dőt kívánok. HEVES HARCOK MAROKKÓBAN Rabattból jelenti az AFP. Algériában tegnapelőtt és tegnapra virradó éjszaka harminc embert megöltek. Az algériai nacionalisták és a francia csapatok harca vál­tozatlan hevességgel folyik. Legújabb jelentések szerint leghevesebb harcok Konsztan­tin és Kafoli környékén foly Újévi számunk tar­talméból. NAGY József: földműves szövetkezetek teendőiről Interjú Blazso ERBEZZEL, a tartományi szövetkezeti szövetség alelnökével. Jozse SZMOLE: Etiópiai levél Zdravko PECSAR: Százkapuja Téba Obren MILICSEVICS: Négy ezredes a „rögtönitélő bíróság" előtt Az ENSz új tagállamainak külügyminiszterei nyi­latkoznak BELLÁK Miklós: Százmillió választó — két jelölt Frank BARBIERI: Mese a csodákról J. LEVI: A Hold kiárusítása A FALUROVAT cikkei: „Számoljunk csak egy ki­csit" és „Nem egészen értem" VARGA László heti parlamenti kommentárja STEINITZ Tibor párizsi levele KOLLIN József: Két gyermek imádkozik SAUER László cikke az illemről GRÓSZ György: Néhány szám és ami mögötte van GIRIZD László: öten beszélnek GÁL László humoroldala VUKOVICS Géza: Vonaton 1954 Szilveszterén MUCSI József: Az igazságos Télapó URBÁN János: A kéményseprő szerencséje SZAVICS György ünnepi riportja MARJAI Magda: Újévi ajándékok TÖRKÖLY István: Beszédes számok stb. BRENNER János: Újévi kívánságok PÓSA Rózsa: Színváltozás MAJOR Nándor: Pislogó lámpánál négyen ültek Az év legjobb filmje: KALAPIS Zoltán rang­listája MAJTÉNYI Mihály, HERCEG János, NÉMET István, ZSÁKI József, VÉBEL Lajos és PAP Endre tárcái LATÁR István verse A FÖLD NÉPE melléklet Az ünnepi számot ÁCS József (címoldal), HAN­GYA András, B. SZABÓ György, SÁFRÁNY Imre, KOVÁCS Sztrikó Zoltán és Lyubomir ILICS-Bagoly illusztrálták. A 32 oldalas ünnepi szám ára 20 DINÁR

Next