Magyar Szó, 1956. április (13. évfolyam, 89-118. szám)

1956-04-01 / 89. szám

t. Légy büszke édesanyám: mién­k a legnagyobb elismerés Szorgoskezű fiatalok ajándéka a hazának Ifjúságunk nagyszerű jubileumot ünnepel a héten: az ifjúsági mun­kaakció tizedik évét. Egy évtized múlt el ugyanis az első nagyszabású önkéntes munkaakció, a brcsko-bano­ncsi vasútvonal építése óta. Az elsőt azután több is követte. Bosznia után Makedóniában, Crnagorában, Szer­biában, Szlovéniában, a Horvát NK-ban s szerte az országban megkez­dődött a munka. A fiatalok kivétel nélkül mindenütt nagyszerű eredmé­nyeket értek el: 11 vasútvonal, 6 nagy út, 14 óriásüzem, 5 vízierőmű és megannyi kisebb-nagyobb helyi akció, mind az ő művük. 1946 óta tíz év múlt el Az egykori építők közül a legtöbben talán már nem is fiatalok, bekapcsolódtak a termelésbe, az országépítésbe, nem kisebb lelkesedéssel, mint akkor, csak most más formák között. Sokan ép­pen az építőhelyen tanulták mester­ségüket, ott kaptak kedvet valami­lyen pályára. De ha már nem is if­jak többé, mégis szívesen emlékez­nek­­vissza a munkában eltöltött na­pokra, hónapokra. Ilyen visszaemlé­kezés formájában ünnepeljük meg mi is az évfordulót , a 186 zentai járási fiú büszkén meséli, hogy mindig teljesítették a normát Egy­szerűen nagyobb lapátokat készítettek, s azzal rakták a kocsikat. Berényi Jenőnek például akkora lapátja volt, mint egy tepsi, 25—30 kilogramm földet is felvett vele egyszerre. El is készültek volna gyorsan, ha a hegy gyomra nem tartogat számukra meglepetést Egy napon megindult lábuk alatt a föld. A vékony, sárga réteg alatt élő homok van. Erre már nem lehetett épí­teni, hanem, mint a szakértők mondták, keszonokat kellett készíteni. Hogy nem mi? Egy kis szemrehányás is van ebben a kérdésben a szülőkkel, az öregekkel szemben, akik íme, már leélték életük javát, és azt sem tudják, hogy mi az a keszon. Meg kell magyarázni, hogy az egy trapéz alakú vas és betonépítmény, amit beépítenek az alagútba. Előbb ter­mészetesen megfelelő lyukat kell ásni neki. Azután vasakat görbíteni, vágni, és be­tonozni. A LEGÜNNEPÉLYESEBB kszergés- is­­sel, pöfögéssel futott be a mozdony szerelvényével z­­ászlódísz­­be öltözött állomásra. A sok zászlótól alig lehetett az állomás nevét kibet­űzni: Zenta. No de nem is nagyon kellett, hiszen az if­júsági brigád, tagjai érkeztek a szerelvény­ével, tudták, hogy két és fél hónapi távol­lét után hazaértek. S az a sok ember, aki kijött fogadásukra, az is tudta, hogy fiuk, lányuk, a munkaérdemr­end 1. osztályával kitüntetett tizenegyszeres rohammunkás zentai brigád érkezett haza a brcsko-bano­­vicsi vasútvonalról. A mozdony megállt, a fúvószenekar rázendített és a kocsikból jókedvű fiuk ugráltak le és rohantak édes­anyjuk ölelő karjaiba. Felejthetetlen ünnep és felejthetetlen vi­szontlátás. A kis kabátos fiúk akárcsak a vasútvonalon, itt sem érezték a hideget, pedig már december vége felé járt az idő. A öröme, a büszkeség nyeled­­tette őket, az, hogy a legkülönbek, a leg­jobbak az egész országban. S amikor a hi­vatalos fogadás véget ért, az ifjú építők A PARANCSNOKSÁG elrendelte, hogy­­­erre a munkára önkéntes jelentke­zőket toborozzanak. Miért? Mert ne­héz mink­a volt. Kevesen te jelentkkeztek. A zentai brigád azonban­ összedugta a fe­jét És másnap reggel a főparancsnokság összeírta az önkénteseket, jót felvettek a Kommunista Pártba. Vagy hogy a sportot említsem: végleg a mi bir­tokunkba került az ifjúsági brigádok fő­parancsnokságának vándorserlege, itt f­elejthetetlen marad a vasút­vonal átadása is. December 22-én Banyalukán, a befejező ünnepségen példaként állították a többiek elé a zentai brigádot. Milicn Neoricsics és Marko Vu­jacsics ünnepi beszédében többek között azt is elmondta, hogy büszkék lehetnek azok az édesanyák, akiknek ilyen fiaik vannak. Ezen a december végi estén 186 zentai járási ifjú mondta édesanyjának: Légy büszke anyám. Minden anya legyen büszke, akinek fia részt vett szegény, ki­fosztott de büszke hazánk felépítésében, szebb és boldogabb jövőnk megalkotásá­ban. GORDOS Tibor cSJ­F 2000 fcAASAunue" im wm IVW l^W*A7EVD JAllAAilCA NIKÍ1ÉS Csak a jelentős építőhelyeket tüntettük fel a térképen. Vasutakat, autó­­utakat, gyárakat, erőműveket, amelyeket mind a fiatalok építettek az el­múlt tíz év alatt ­zületskékel, ismerőseikkel együtt megindul­tak haza- Olyan jó volt hazaérni. Nevetni kellett azon, hogy a Bundás ilyen ,hosszú távollét után is megismerte, és örömében mindenáron el akarta tépni láncát. Nem változott az otthon, minden a helyén van, éppen úgy, mint amikor elmentek. A kály­ha is vidáman, ismerősen duruzsol a sa­rokban. Olyan jó mindez, hogy ilyenkor nem lehet nemet mondani, elutasítani a sok kérdést. Mesélni kell. És ezen az es­tén 186 fiú beszélte el munkáját, élményeit, tapasztalatait, mindazt, ami szép, kellemes emlék volt, ami a szívükhöz nőtt. C6-i A­A­ÉRT UGYE, október óta sokminden íV , történt ott, a messze Boszniában, ebben a hegyes-völgyes országrész­ben. Talán hallottak már a Lyeszkove vé­dő alagutról. Nos, ez a falu 4­5 házból és 42 brigád barakkjaiból állt. Az ifjak a hegyoldalt fúrták, alagutat ástak a vasút­vonalnak. Ásták, lapátolták és kis csillé­ken hordták a földet. Persze, nem kényük­­sép Tinije szerint, hiszen normáié is voltak. Mi .­i’o­t szabva, hogy a nyolc óra mun­ka hó alatt mennyi földet kell elhordani. — Kik jelentkeznek? — kérdezték. Nyit­­ri Károly, parancsnok a zászló alatt fel­sorakozott brigádra mutatott. — Jó, jó, te a brigád, de hol vannak az önkéntesek? — Ott, mondta még egyszer Nyitni. — Mindnyájan jelentkeztek. Nem volt könnyű munka azokat a vastag acélpálcákat hajlítani, vágni. Semmilyen szerszámuk nem volt. De azért feltalálták magukat, egyszerű, de igen eredményes munkamódszereket alkalmaztak. 200 tonna vasat és megszámlálhatatlan tonna betont építettek a keszonokba. Ez bizony nagy do­log volt. E mellett persze most is dolgoz­tak. A kanizsai Szecsei százada (45 fiatal) egy éjjel 10 tonna vasat áthordott egyik munkahelyről a másikra. Ezzel 300 száza­lékban teljesítette a normát. A legtöbbször maguk a szakértők is elámultak, hogyan tudtuk mi ezt a nagy munkát elvégezni. De meg is volt az eredménye, elnyertük a legnagyobb elismerést, amit egy ifjúsági brigád kaphatott. A munka mellett persze volt idő másra is. Szórakozásra, tanulásra, sportra, önma­gunk képzésére. Mert például ott a lesz­­kove-vodei elagutban brigádunkból 47 is- Beszédes számok ezek. Elmondják hány brigád, ifjú vett részt a munka­akciókon, az országépítés e nagyszerű munkájában MADIAI SZC ▼iL Jelentések az ifjúsági brigádok 10. évfordulójának megünnepléséről Tóth Péter jelenti Topo­lyáról: Mi is felkészültünk a ifjúsági munkabrigádok tin­dik évfordulójának megün­neplésére. A Népi Ifjúság köz­ségi szervezete gazdag­mű­sort dolgozott ki az ünnepre. Március 31-én Topolyán az alapszervezetekben díszelő­adásokat rendeztek, s a bri­gádok tagjai a munkaakciók­ról beszéltek, felidézték él­ményeiket Április 1-én meg­kezdjük a sportobjektumok­­ építését A kommuna terüle­­t­­én 18 sportteret építünk, és hozunk rendbe. Április 8-án nagygyűlést szervezünk, ezen részt vesznek a topolyai bri­gádok tagjai. Ezután az alap­szervezetek diszüléseket tar­tanak,­­ új tagokat vesznek fel a Népi Ifjúság szerveze­tébe. A járási vezetőség terv­be vette, hogy kirándulást szervez a vlaszinai vizierő­mű telepre is. Topolyán nagy az érdek­lődés a jubileumi hét iránt hiszen a község fiataljai részt vettek a brcsko-banovicsi, a doboj-banyalukai vasútvonal, I Új-Beográd, a vlaszinai vizi­erőmű, az autóút és a beográ­di Száva-part megépítésén. ★ A Népi Ifjúság noviszádi járási vezetősége hétfőn dél­előtt 11 órakor megbeszélést tart. Megvitatják a járási if­júsági brigádok Mem­léjének megszervezését . A Népi Ifjúság novigrádi községi bizottsága ma este 7 órai kezdettel az Ifjúsági Tri­bünön (Jovana Szuboticsa 3) diszülést tart az ifjúsági bri­gádok 10. évfordulója tiszte­letére. A kisipar a zágrebi vásáron 1.200 kisipari termék A zágrebi tavaszi áruminta vásár látogatóit feltétlenül kellemesen lepi meg a kis­ipar fel­vonulása. Az idén sokkal nagyobb területen és szemléltetőbben állította ki termékeit Országos jellegű a kisipa­rosok kiállítása is, mégis é­­rezhetően hiányzik a fejlett sz­lovén kézműipar. A kiállí­tási csarnok földszinti részét a horvátországi — elsősor­ban a zágrábi — iparosság foglalta el. Egyforma rende­­zés, neonvilágítással, unifor­mizált de igen ízléses kira­katok jellemzik ezt a részt Láthatjuk, hogy az Iparka­mara kézműipar fejlesztő osz­tálya tervezete. A kiállítás e részét kollektív kirakatok és egyöntetűség jellemzik. Az első emeletet a feltű­nően nagy számban szereplő vajdasági iparosság foglalja el. Itt már látszik a közös szervezés hiánya. A tartomé­nyi kamara hasznos szolgá­latot tett volna, ha kezébe veszi a kollektív bemutatás szervezését és felállít egy információs osztályt. A második emeletet a szer­biai szövetkezeti kisipar fog­lalja el. E­z a rész meglehe­tősen bazárjellegű. Az áruminta vásárnak ezt a részét látva­ ismét beiga­zolódik a kisipar komoly gaz­dasági szerepe és nagyszerű lehetősége, elsősorban a köz­­fogyasztási cikkek előállítá­sában A kisipar, akár a bútorok gyakorlati és ízléses­ voltát nézzük — mert az asztalos­­ipar színvonala igen magas —, akár a többi kézműárut, a cipőktől, konfekciós­árutól a fémiparig, nagyszerű vá­lasztékot nyújt. Teljesen helytálló a zágrábi iparka­marának az a döntése, hogy az új kiállítási területen kü­lön csarnokot építenek a kéz­műipar számára. Ezzel bizto­sítják a kézműipari kiállítás rendszerességét és egyúttal lehetőséget teremtenek arra, hogy nemzetközi tekintetben is kitűnjék. Vajdaság kisipara jól be­mutatkozik. A kiállítók kö­zött van a novi szád­i mester­­képző iskola a Skála hang­szerkészítő, az iparos beszer- s­ző, a kefekészítő, a kvaliter­­konfekció, a topolyai asztalos szövetkezet konyhabútorok­­kal, a zentai járási szőrme­­készítő, a becsei fémöntő, a novjezádi kenderfonó, lemez­feldolgozó, stb. szövetkeze­tek. Kár, hogy a szuboticai kisipar nincs eléggé képvi­selve. Ez csak egy része a zágrá­bi tavaszi áruminta vásár­nak, de igen fontos és jelen­tős gazdasági része. o. i.

Next